1 Címzés és apostoli üdvözlet. ¹Pál, aki nem embertől vagy ember által, hanem Jézus Krisztus s az őt holtából föltámasztó Atyaisten rendeléséből apostol, meg valamennyi ²velem lévő testvér, Galácia egyházainak.

³Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól, ⁴aki föladózta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen világ gonoszságából Istenünk és Atyánk rendelése szerint. ⁵Övé legyen a dicsőség örökkön örökké! Ámen.

Rosszallás az együttérzés hiánya miatt. ⁶Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelmére meghívott titeket, ily gyorsan átpártoltatok egy másik evangéliumhoz, ⁷holott nincsen más. Csak néhány ember akad, aki titeket megzavar és el akarja ferdíteni Krisztus evangéliumát. ⁸De ha akár mi, akár egy mennybéli angyal más evangéliumot hirdetne, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen! ⁹Amint korábban már megmondtuk, most megismétlem: ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk kaptatok, átkozott legyen.

¹⁰Vajon az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.

Krisztus hívta. ¹¹Tudtotokra adom, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől ered. ¹²Hiszen nem emberektől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. ¹³Hallottátok ugye, hogyan viselkedtem egykor a zsidó vallásban: könyörtelenül üldöztem Isten Egyházát és pusztulására törtem. ¹⁴A zsidó vallásban fölülmúltam számos fajtámbeli kortársamat, mert szerfölött buzgólkodtam atyáim hagyománya érdekében.

¹⁵Ám úgy tetszett annak, aki már születésemtől kiválasztott s kegyelmével meghívott, ¹⁶hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, akit hirdetnem kell a pogányoknak. Attól fogva nem hallgattam testre és vérre, ¹⁷Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem Arábiába távoztam, majd ismét Damaszkuszba tértem vissza.

Az első találkozás Péterrel. ^{l 8}Három év múlva aztán  fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. ¹⁹A többi apostolt nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. ²⁰Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.

²¹Aztán Szíria és Kilíkia tartományba mentem. ²²Júdea Krisztusban hívő egyházaiban személyesen ismeretlen voltam. ²³Csak ennyit hallottak felőlem: aki egykor üldözött minket, most hirdeti a hitet, amelynek előbb romlására tört. ²⁴És magasztalták miattam az Istent.

2  A jeruzsálemi zsinat. ¹Tizennégy év múlva Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s magammal vittem Títuszt is. ²Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel, külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, hogy hiába ne fáradozzam vagy fáradtam. ³Ők még kísérőmet, Títuszt sem kényszeríttették a körülmetélésre, pedig pogány volt. ⁴Sőt a hamis testvérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és tolakodtak be, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak. ⁵Ezeknek egyetlen pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazságát megőrizzük számotokra. ⁶A tekintélyesek pedig, - hogy azelőtt milyenek voltak, nem tartozik rám, az Isten nem személyválogató - a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg.

⁷Ellenkezőleg: elismerték, hogy én vagyok megbízva a körülmetéletleneknél az evangélium hirdetésével, mint Péter a körülmetélteknél. ⁸Aki ugyanis Péterrel munkálkodott a körülmetéltek közt végzett apostolkodásban, velem is munkálkodott a pogányok közt. ⁹Mikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül nekem és Barnabásnak jobbjukat nyújtották: mi a pogányok közt apostolkodjunk, ők pedig  a körülmetéltek közt. ¹⁰Csak gondunk legyen a szegényekre. Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem.

Péter és a zsidózók. ¹¹Mikor azonban Péter Antiochiába érkezett, szembeszálltam vele, mert rászolgált. ¹²Mielőtt ugyanis némelyek megérkeztek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, de mikor megjöttek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. ¹³Kétszínűségéhez a többi zsidó is csatlakozott, úgy hogy még Barnabást is belesodorták kétszínűségükbe. ¹⁴Mikor tehát láttam, hogy nem viselkednek az evangélium igazságához híven, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: "Ha te zsidó létedre pogány módon s nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?"

Pál tanításának lényege. ¹⁵Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, s nem bűnös pogányok. ¹⁶Tudjuk azonban, hogy az ember nem a törvény tettei alapján igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Ezért mi is elfogadjuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hit által, s ne a törvény cselekedetei alapján igazuljunk meg, mert a törvény tettei által senki meg nem igazul. ¹⁷Ha pedig mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, mégis bűnösök maradunk, vajon nem a bűn szolgája Krisztus? Semmi esetre sem! ¹⁸Ha ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegővé. ¹⁹Hiszen a  törvény által meghaltam a törvénynek, hogy istennek éljek. ²⁰Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem. ²¹Isten kegyelmét nem vetem el. Ha ugyanis a törvény által történik a megigazulás, Krisztus hiába halt meg.

3 Megigazulás a hit által. ¹Ti oktalan galaták! Ki igézett meg titeket, (hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak) titeket, akiknek szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? ²Csak ezt akarom tőletek tudni: A törvény tettei  által kaptátok a Lelket, vagy a hit elfogadása által? ³Annyira oktalanok vagytok, hogy amit lélekkel kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? ⁴Hiába éltétek át mindezt? Hátha csakugyan hiába! ⁵Aki tehát a Lelket adja nektek s  csodákat művel köztetek, a törvény tettei alapján teszi, vagy a hit elfogadása által?

Ábrahám, a hit példája. ⁶Ugyanúgy áll a dolog mint Ábrahámnál: "Hitt Istennek s ez megigazulására szolgált." ⁷Értsétek meg tehát, hogy aki hisz, az Ábrahám fia. ⁸Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: "Benned részesül áldásban minden nemzet."⁹E szerint azok, akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal.

Nincs megigazulás a törvény által. ¹⁰Azok viszont, akik a törvény tetteire támaszkodnak, átok alatt állnak. Meg van ugyanis írva: "Átkozott mindaz, aki hűségesen meg nem tartja, ami a törvénykönyvében áll." ¹¹Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény által senki meg nem igazul Isten előtt, mert: "Az igaz a hitből él." ¹²A törvény azonban nem a hitből van, hanem: "Aki teljesíti, élni fog általa." ¹³Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: "Átkozott mindaz, aki a fán függ." ¹⁴Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hit által elnyerjük a Lélek ígéretét.

Az ígéret nem semmisíti meg a törvényt. ¹⁵Testvérek! Emberi szokásra hivatkozom. Valakinek jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, s nem változtathat rajta. ¹⁶Nos, az ígéret Ábrahámnak és utódjának szólt. Nem így olvassuk: "utódainak", többes számban, hanem egyes számban: "utódodnak", aki Krisztus. ¹⁷Ezzel azt akarom mondani: az Isten által korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, hogy az ígéret semmissé váljék. ¹⁸Ha ugyanis a törvényből származnék az örökség, akkor nem az ígéretből. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten.

A törvény valódi célja. ¹⁹Mire való tehát a törvény? A törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvénybe, közvetítő útján. ²⁰A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig egy. ²¹Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéreteivel? Semmi esetre sem! Akkor származnék a megigazulás valóban a törvényből, ha volna éltető erő a törvényben. ²²De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretben Jézus Krisztus hite által részesüljenek a hívők.

A hit előnye. ²³Mielőtt a hit elérkezett volna, a törvény fogott össze és őrzött minket a hit számára, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. ²⁴Így a törvény Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy a hit által igazuljunk meg. ²⁵A hit eljövetelével kikerültünk a nevelő alól. ²⁶Isten fiai vagytok ugyanis mindnyájan a Krisztus Jézusba vetett hit által. ²⁷Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra. ²⁸Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.

A harmadik midrás jellegű beszéd ^.29Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.

4    A fiak szabadok Jézus Krisztusban. ¹Azt gondolom: amíg az örökös kiskorú,  semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet mindennek ura. ²Gyámok és gondviselők alá van rendelve atyjától meghatározott ideig. ³Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. ⁴De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett. ⁵Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. ⁶Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abba, Atya!" ⁷Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten által örökös is.

Ne térjünk vissza a szolgaságba. ⁸Annak idején még nem ismertétek Istent, s olyan isteneknek szolgáltatok, akik természetük szerint nem azok. ⁹Most azonban, amikor Istent megismertétek, sőt Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és nyomorúságos elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok? ¹⁰Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan. ¹¹Aggódom miattatok, hogy talán hiába is fáradtam értetek.

A galaták korábbi jámborsága. ¹²Kérlek titeket, testvérek: legyetek olyanok mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg engem. ¹³Hiszen tudjátok, hogy először a test erőtlenségében hirdettem nektek az evangéliumot, ¹⁴s mekkora próbát kellett kiállnotok testi állapotom miatt. De ti mégsem vetettetek meg s nem utasítottatok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint az Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hova tűnt a lelkesedéstek? ¹⁵Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki s adtátok volna nekem. ¹⁶Hát azzal lettem ellenségtekké, hogy igazat mondtam nektek?

¹⁷Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, hanem el akarnak fordítani tőlem, hogy velük tartsatok. ¹⁸Jó, hogyha mind lelkesedtek a jóért, s nemcsak akkor, mikor nálatok vagyok. ¹⁹Fiaim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek újra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek! ²⁰Szeretnék most nálatok lenni és hangomon változtatni, mert aggódom miattatok.

A szabadság allegóriája. ²¹Mondjátok csak, akik a törvény igájába kívánkoztok: nem értitek a törvényt? ²²Az Írásban ugyanis úgy olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. ²³Aki a szolgálótól való, test szerint született, aki pedig a szabadtól, az ígéret alapján. ²⁴Ennek képletes értelme van. Ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik. Az egyik a Sína hegyéről való, és szolgaságra szül: ez Hágár. ²⁵Hágár ugyanis az Arábiában lévő Sína hegyét jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt rabszolga sorban él. ²⁶A szabad viszont a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk. ²⁷Hiszen meg van írva:

"Örvendj te magtalan, ki nem szülsz,
ujjongj és kiálts, ki fájdalmat nem ismersz,
mert több a gyermeke a magányosnak,
mint annak, akinek férje van."

²⁸Ti pedig, testvéreim, mint Izsák, az ígéret fiai vagytok. ²⁹De amint akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. ³⁰Mit is mond az Írás? "űzd el a szolgálót és a fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával."

³¹Így tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi.

5 A hit legfőbb adománya. ¹A szabadságra Krisztus vezetett minket. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába hajtani. ²Én, Pál mondom nektek: ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. ³Ismét kijelentem minden körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani. ⁴Ha a törvény által akartok  megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, s kegyelmét elvesztettétek. ⁵Mi a hit erejével várjuk a Lélekben a megigazulásból fakadó reményt. ⁶Krisztus Jézusban ugyanis sem az nem számít, hogy körülmetélt valaki, sem az, hogy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretet által tevékeny.

A félrevezetők ellen. ⁷Eddig jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? ⁸Ez a szellem nem attól ered, aki titeket meghívott. ⁹Egy kevés kovász megerjeszti az egész tésztát. ¹⁰Azzal a bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy nem vélekedtek majd másképp. Aki pedig zavart kelt köztetek, megbűnhődik, akárki legyen is. ¹¹Testvérek, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért üldöznek továbbra is? Akkor már megszűnt a kereszt botránya. ¹²Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek.

A szabadság helyes használata. ¹³Testvérek, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. ¹⁴Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: ¹⁵"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Ám ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást föl ne faljátok!

¹⁶Ezért azt mondom: lélekben éljetek! Akkor nem fogjátok teljesíteni a test kívánságait. ¹⁷A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen, s ellentétben állnak egymással. Így nem azt teszitek, amit szeretnétek. ¹⁸Ha a lélek vezet, nem vagytok a törvény alá rendelve. ¹⁹A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság, (szemérmetlenség), fajtalanság, ²⁰bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés,  szakadás, pártoskodás, ²¹irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, s ezekhez hasonlók. Amint azelőtt mondtam, most megismétlem: akik ilyesmit tesznek, nem lesznek Isten országának örökösei.

²²A lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, ²³szelídség, (szerénység), önmegtartóztatás, (tisztaság). ²⁴Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. ²⁵Ha lélek éltet, éljetek is a lélekben. ²⁶Ne törtessünk kihívóan, s egymásra irigykedve, hiú dicsőség után.

6 A lelkiismeret parancsa. ¹Testvérek, ha botláson érnek valakit, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél. ²Viseljétek el egymás gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényét. ³Aki beképzeli magának, hogy valami, holott semmi, önmagát áltatja. ⁴Vizsgálja meg mindenki tulajdon tetteit, s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná. ⁵Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.

⁶Akit a tanításra oktatnak, osztozzék tanítójával minden jóban. ⁷Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni! ⁸Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki tehát testébe vet, testből is arat majd romlást; aki pedig lelkébe vet, lelkéből arat örök életet. ⁹Ne fáradjunk bele a jótettbe, mert ha bele nem fáradunk, annak idején aratni is fogunk. ¹⁰Rajta hát! Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképp pedig hittestvéreinkkel.

A kereszt, a mi igazi dicsekvésünk. ¹¹Nézzétek csak, mekkora betűkkel írok nektek saját kezemmel. ¹²Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetélésre kényszerítenek titeket, csak azért, hogy  Krisztus keresztjéért üldözést ne szenvedjenek. ¹³Hiszen maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, hanem azért kívánják, hogy titeket körülmetéljenek, hogy testetekkel dicsekedhessenek.

¹⁴Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével, ki által a világ meg van feszítve számomra, s én a világ számára. ¹⁵(Krisztus Jézusban) ugyanis sem a körülmetélés, sem a körülmetéletlenség nem számít, hanem az új teremtmény. ¹⁶Béke és irgalom mindazoknak, akik e szabályt követik, és Isten Izraelének.

¹⁷Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert én (az Úr) Jézus jegyeit viselem testemen.

¹⁸A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

1 Címzés és apostoli üdvözlet. ¹Pál, Jézus Krisztus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, ²melyet már a szent iratokban prófétái által előre meghirdetett Fiáról, - ³aki test szerint Dávid nemzetségéből született, ⁴de akit a megszentelő Lélek szerint, a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt - Jézus Krisztusról a mi Urunkról. ⁵Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre. ⁶Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai.

⁷Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Rómában élnek. Kegyelem nektek és békeség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

Pál és a rómaiak. ⁸Először is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon dicsérettel szólnak. ⁹Tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, ¹⁰hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben mindenkor, s azért esedezem, hogy végre-valahára Isten segítségével hozzátok juthassak. ¹¹Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerősödéstekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek, ¹²vagyis, hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk. ¹³Szeretném ha tudnátok, testvéreim, hogy gyakran föltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogány nép között. ¹⁴Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak. ¹⁵Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot.

Isten üdvözítő ereje. ¹⁶Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére. ¹⁷Istennek igazsága nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitből árad minden hívőre, amint írva van: "Az igaz a hitből él."
 

A bálványimádás büntetése. ¹⁸Megnyilvánul az égből Isten haragja az emberek minden istentelensége, és gonoszsága fölött, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják. ¹⁹Ami ugyanis Istenről megismerhető, az világos előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra. ²⁰Hiszen, ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető. ²¹Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha fölismerték az Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult. ²²Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak. ²³Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. ²⁴Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. ²⁵Hiszen Isten igazságát fölcserélték a hamissággal, s inkább a teremtményeknek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtűnek, aki mindörökké áldott. Ámen. ²⁶Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást a természetellenessel váltották föl. ²⁷Ugyanúgy férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfivel űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. ²⁸Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan. ²⁹Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; tele irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkűséggel. ³⁰Árulkodók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, oktalanok, ³¹megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegők,) könyörtelenek. ³²Fölismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a halálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek.

2 Isten igaz ítélete. ¹Nincs tehát mentség számodra, bárki légy is, te ember, aki másokat megítélsz. Mikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el, hiszen ugyanazt teszed, te, aki ítélkezel. ²Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek. ³Azt hiszed talán, te ember, aki megítéled azokat, akik ilyesmit tesznek, de magad ugyanazt teszed, hogy kibújhatsz ítélete alól? ⁴Vagy semmibe sem veszed Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Nem szíveled meg, hogy Isten kegyessége bűnbánatra indít? ⁵Pedig konokságoddal és megrögzött szíveddel csak büntetést halmozol magadra, Isten haragjának és igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. ⁶Ő megfizet kinek-kinek tettei szerint: ⁷örök élettel annak, aki kitartó jócselekedettel dicsőségére, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik: ⁸haraggal és bosszúval annak, aki szembeszáll vele és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. ⁹Kín és gyötrelem minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, azután a pogánynak. ¹⁰Viszont dicsőség, tisztelet és békesség mindannak, aki jót tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak. ¹¹Isten ugyanis nem személyválogató.

Ítélet a lelkiismereti törvény alapján. ¹²Mindaz, aki a törvény nélkül vétkezett, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvény alatt vétkezett, a törvény erejével kerül ítéletre, ¹³mert Isten szemében nem a törvény meghallgatója igaz, hanem a törvény megtartója igazul meg.  ¹⁴Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önnön törvénye lesz. ¹⁵Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye a szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti - ¹⁶azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.

Ítélet a mózesi törvény alapján. ¹⁷De hogyha te, aki zsidónak mondod magadat, s a törvényre támaszkodol és Istennel hivalkodol; ¹⁸te, aki ismered akaratát és meg tudod különböztetni a jót és a rosszat, mert a törvény kioktatott; ¹⁹te, aki magadat vakok vezetőjének, sötétben élők világosságának, ²⁰oktalanok tanítójának, éretlenek mesterének tartod; te, aki a törvény által hozzájutottál a tudás és az igazság szabályához, ²¹hogy van az, hogy te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki azt hirdeted: ne lopj, magad lopsz? ²²Aki azt mondod: házasságot ne törj, magad házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? ²³Te, aki a törvénnyel kérkedel, törvényszegéssel gyalázod az Istent?

A szívedet metéld körül, ne a testedet! ²⁴Meg is van írva: "Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok."  ²⁵A körülmetélés hasznodra válik, ha a törvényt megtartod, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz. ²⁶Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény követelményeit, körülmetéletlen volta ugye körülmetéltségnek számít? ²⁷Bizony a származása szerint körülmetéletlen, aki teljesíti a törvényt, ítélkezik fölötted, aki a törvény betűje és a körülmetélés ellenére is törvényszegő vagy. ²⁸Nem az a zsidó ugyanis, aki látszatra az, s nem az a körülmetéltség, ami külsőleg a testen látható, ²⁹hanem az a zsidó, aki belsőleg az: aki szívében körülmetélt, a lélek szerint és nem a betű szerint. Ez az, aki nem embertől, hanem Istentől kap elismerést.

3 Az ellenvetések megválaszolása. ¹Mi előnye van tehát a zsidónak? ²S mi haszna a körülmetélésnek? Minden tekintetben sok. Először is az, hogy Isten rájuk bízta kinyilatkoztatását. ³De hogyan? Ha némelyek hitetlenek voltak, vajon hitetlenségük megszünteti Isten hűségét? ⁴Egyáltalán nem. Ellenkezőleg: Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Így mondja az Írás:

"Ám te, Uram igaz vagy igéidben és diadalmas ítéleteidben"

⁵De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunkból lesz nyilvánvalóvá Isten igazsága? Hát, emberileg szólva, nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt? ⁶Semmiképp sem. Különben hogyan ítélkezhetnék Isten a világ fölött? ⁷De hogyha Isten igazsága hazugságom révén csak nőttön-nő az ő dicsőségére, miért marasztal el engem bűnösnek? ⁸S miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amint rágalmaznak minket és azt állítják, hogy mi ilyesmit mondunk. Ezek elmarasztalása jogos.

A bűn egyetemes kötődése. ⁹Hogyan áll a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Hiszen az előbb bizonyítottuk be, hogy a zsidó is, a pogány is egyaránt alá van vetve a bűnnek. ¹⁰Meg van írva:

"nincs igaz egy sem;
¹¹nincs aki értene,
nincs aki Istennel törődne.

¹²Mind tévelyegnek,
romlásra váltak valamennyien,
egyetlen egy sincs, aki jót tegyen.

¹³Tátongó sír a torkuk
és nyelvükkel csalárdul szólnak,
áspisok mérge ajkaik alatt.

¹⁴Szájukat lepi keserűség, átok,
¹⁵a vérontásra, arra gyors a lábuk.
¹⁶Romlás és balság jár az útjukon,
¹⁷a béke útja idegen nekik,
¹⁸az Isten félelmét nem ismerik."

¹⁹Mi pedig tudjuk, hogy bármit mond a  törvény, a törvény alatt élőnek mondja, hogy némuljon el minden száj, s az egész világ bűnösnek vallja magát Isten előtt.

²⁰A törvény tettei által ugyanis senki meg nem igazul előtte, sőt a bűn megismerése is a törvény által történik.
 

A megigazulás a törvényhez tartozik. ²¹Most azonban az Istenben való megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá. ²²Erről tanúskodnak a törvény és a próféták: az Isten előtt történő megigazulásról a Jézus Krisztusban való hit által, melyben minden hívő részesül. Ebben nincs különbség. ²³Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét. ²⁴Kegyelme jóvoltából azonban ingyen történik megigazulásuk Jézus Krisztus megváltása által. ²⁵Őt adta oda az Isten véres engesztelő áldozatul a hit által, hogy kimutassa igazságosságát. ²⁶Isteni türelmében ugyanis büntetlenül hagyta a korábban elkövetett vétkeket, hogy kimutassa igazságosságát a mostani időben. így bizonyul igazságosnak ő maga és teszi megigazulttá a Jézus (Krisztusban) hívőt.

²⁷Hol van hát dicsekvésed? Semmivé lett. Miféle törvény által? A tettek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye  által. ²⁸Mi ugyanis azt valljuk, hogy az ember a törvény tetteitől függetlenül a hit által igazul meg. ²⁹Talán csak a zsidóké az Isten s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. ³⁰Hiszen ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hívő körülmetéltet és hite által a körülmetéletlent. ³¹Érvénytelenítjük talán a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Ellenkezőleg: megszilárdítjuk a törvényt.

4 Ábrahám a hit által igazult meg. ¹Kérdezzük csak, mire jutott test szerinti ősatyánk Ábrahám? ²Ha ugyanis Ábrahám tettei által igazult meg, akkor volna mivel dicsekednie. De Isten előtt nincs neki mivel. ³Mit is mond az Írás? "Ábrahám hitt Istennek és ez megigazulására szolgált." ⁴Márpedig, aki tetteket visz végbe, annak a bér nem kegyelemből, hanem fizetség címén jár. ⁵Aki viszont nem tetteket visz véghez, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak hite szolgál megigazulására (Isten kegyelmének rendelése szerint). ⁶Ezért már Dávid is boldognak hirdeti az embert, akit Isten tettek nélkül  tesz megigazulttá:

⁷"Boldog, akinek bűne megbocsátva
s befödve gonoszsága,
⁸boldog férfiú, akinek az Úr
vétkeit föl nem rója."

⁹"Vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg vagy a körülmetéletlent is? Hiszen azt mondjuk: Ábrahámnak hite szolgált megigazulására. ¹⁰Nos hát hogyan szolgált neki? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban. ¹¹Azért kapta a körülmetélés jelét, mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, s így részesüljenek ők is a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek. ¹²Nemcsak azoknak tehát, akiket körülmetéltek, hanem azoknak is, akik a még körül nem metélt atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.

Örökség a hit által. ¹³Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. ¹⁴Ha ugyanis a törvény alatt élők az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig mit sem ér. ¹⁵De hiszen a törvény büntetést eredményez! Ahol nincs törvény, ott törvényszegés sincs. ¹⁶Azért hangzott el a hittel kapcsolatban, hogy a kegyelemmel tett ígéret minden utód számára biztos legyen, nemcsak azok számára, akik a törvény alatt élnek, hanem azok számára is, akik Ábrahám  hitéből valók. ¹⁷Az Írás e szava szerint: "Sok nép atyjává rendeltelek" Ő mindnyájunk atyja Isten előtt, mert abban hitt, aki életre kelti a holtakat s létre hívja a nemlétezőket. ¹⁸Ő a remény ellen is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz az ígéret szerint: "Éppúgy lesz utódod." ¹⁹Nem gyengült meg hitében, s holott már majdnem száz esztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sárának elapadt méhére. ²⁰Nem kételkedett Isten ígéretében hitetlenül, hanem erős maradt hitében és megadta az Istennek járó tiszteletet. ²¹Meg volt győződve, hogy van hatalma ígéretének beváltására. ²²Ez szolgált megigazulására.

²³De nemcsak miatta van megírva: "(Megigazulására) szolgált" ²³hanem miattunk is. ²⁴Nekünk is arra szolgál, ha hiszünk abban, aki föltámasztotta halottaiból Urunkat (Jézus Krisztust), ²⁵aki vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért életre támadt.

5 Hit, remény és szeretet. ¹Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által. ²Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fiai) dicsőségének  reménységével. ³De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad, ⁴a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből meg remény. ⁵A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által. ⁶Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a gonoszokért. ⁷Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevőért adja életét az ember. ⁸Isten azonban azzal bizonyította irántunk való szeretetét, ⁹hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Most tehát, amikor már megigazultunk vérében, sokkal inkább megment minket a büntetéstől. ¹⁰Ha ugyanis akkor, amikor még ellenségei voltunk, Fia halála által kiengesztelődött velünk az Isten, mennyivel inkább szabadulunk meg most, hogy kiengesztelődtünk vele, annak élete által. ¹¹De nemcsak, hogy kiengesztelődtünk, hanem még dicsekszünk is az Istenben Urunk Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

Ősbűn Ádám által. ¹²Ezért, amint a bűn egy ember által lépett a világba, s a bűn miatt a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek... ¹³Bűn volt ugyan a világon a törvényadás előtt is. A bűn azonban nem róható föl, amikor nincs törvény. ¹⁴Ám a  halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon, akik nem vétkeztek Ádám törvényszegéséhez hasonlóan, aki az eljövendőnek előképe.

Kegyelem és élet Krisztus által. ¹⁵De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a vétekkel. Ha ugyanis egynek vétke miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra. ¹⁶A kegyelemmel tehát nem úgy áll a dolog, mint egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis az egy miatt büntetést hozott, a kegyelem viszont sok vétekből megigazulásra vezet. ¹⁷Ha ugyanis egy ember vétke miatt, ez egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a bőséges kegyelem és a megigazulás ajándékát kapják.

¹⁸Amint tehát egy ember vétke miatt büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt. ¹⁹Amint ugyanis egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt.

A törvény célja. ²⁰Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, ²¹hogy amint halálthozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás révén a kegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által.
 

6 Meghalni a bűnnek, élni Jézusban. ¹Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem? Szó sincs róla. ²Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát tovább benne? ³Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halálára keresztelkedtünk meg? ⁴A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet  éljünk. ⁵Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. ⁶Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös test elpusztuljon és ne szolgáljunk többé a bűnnek. ⁷Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől. ⁸Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is fogunk. ⁹Hiszen tudjuk, hogy a holtából föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. ¹⁰Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével azonban Istennek él. ¹¹Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, (a mi Urunkban).

Felszabadulva a szolgálatra. ¹²Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak. ¹³Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára, hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek. ¹⁴A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben éltek.

Az igaz élet szolgálatában. ¹⁵Mi következik ebből? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk? Isten mentsen! ¹⁶Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akiknek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bűnnek, ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz? ¹⁷De hála Istennek, hogy, bár a bűnnek szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak. ¹⁸A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek. ¹⁹Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában a megszentelődésre. ²⁰Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. ²¹Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. ²²Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. ²³A bűn zsoldja ugyanis a halál. Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

7 Szabadság a törvénytől. ¹Nem tudjátok testvérek - hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt -, hogy törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? ²A férjes asszonyt például törvény köti életben lévő férjéhez, férje elhunytával azonban fölszabadul a férj törvénye alól. ³Ha tehát férje életében más férfié lesz, házasságtörőnek mondják, de férje holta után szabad a törvény kötelezettségétől s nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz. ⁴Épp így, testvérek, ti meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy ahhoz tartozzatok, aki halottaiból föltámadt. Most tehát teremjünk gyümölcsöt Istennek. ⁵Amíg ugyanis test szerint éltünk, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban s a halál gyümölcsét teremték. ⁶Most azonban fölszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami lenyűgözött, s ezért a Lélek újdonságában, s nem az elavult betű szerint szolgálunk.

A törvény alapján megismerni a bűnt. ⁷Mit mondjunk tehát? Talán bűn a törvény? Szó sincs róla! A bűnt azonban csak a törvény által ismertem meg, mert a bűnös kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná: ne kívánd! ⁸Ám a tilalom alkalmat adott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem minden kívánságot. Ahol ugyanis törvény nincs, ott halott a bűn. ⁹Valamikor törvény nélkül éltem. ¹⁰De mihelyt jött a törvény tilalma, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, melynek életre kellett volna vezetnie, halálomra vált. ¹¹A tilalom ugyanis alkalmat adott a bűnnek,  hogy félrevezessen és megöljön. ¹²A törvény tehát szent; tilalma is szent, igaz és jó.

Bűn és halál. ¹³Ami tehát jó, az vált halálomra? Szó sincs róla! Inkább a bűn, mely, hogy bűn mivoltát megmutassa, azzal okozta halálomat, ami jó, s így a tilalom által bizonyítja szerfölött bűnös voltát. ¹⁴Tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi lény vagyok, a bűnnek rabja. ¹⁵Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék, (a jót), hanem, amit gyűlölök, (a rosszat). ¹⁶Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről hogy jó, ¹⁷s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. ¹⁸Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem nem vagyok képes. ¹⁹Hisz nem azt teszem amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok. ²⁰Ha pedig azt teszem amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. ²¹Így tehát erre a törvényre találok: Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész. ²²A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, ²³de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd  értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. ²⁴Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halált hozó testtől? ²⁵Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Értelmemmel tehát Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.

8 A test és a lélek. ¹Nincs tehát már semmi ítéletre méltó azokban, akik Krisztus Jézusban élnek, (s nem a test szerint). ²Hiszen a lélek törvénye, melyet a Krisztus Jézusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól. ³Amire ugyanis a törvény képtelen volt, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten vitte végbe. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt, ⁴s hogy beteljesedjék rajtunk, akik nem a test, hanem a lélek szerint élünk, amit csak rendel a törvény. ⁵Aki test szerint él, testi dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre törekszik. ⁶A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére. ⁷A test vágyódása ugyanis Isten ellen van, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. ⁸Aki test szerint él, nem lehet kedves  Isten előtt. ⁹Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá. ¹⁰Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás következtében. ¹¹Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból ő, aki Krisztus (Jézust) halottaiból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.

¹²Ezért hát, testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy test szerint éljünk. ¹³Ha ugyanis test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.

Isten fogadott gyermekei. ¹⁴Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ¹⁵Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét, melyben azt kiáltjuk: "Abba, Atya!" ¹⁶Maga a lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk. ¹⁷Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek. Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

A jövendő dicsőség. ¹⁸Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. ¹⁹A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. ²⁰Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. ²¹De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. ²²Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. ²³De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. ²⁴Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény. ²⁵Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel.

²⁶Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem fogható sóhajtásokkal. ²⁷Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a lélek, mert Isten tetszése szerint jár közbe a szentekért.

Isten szeretete az ember számára. ²⁸Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott.  ²⁹Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához. Így lesz elsőszülött sok testvér között. ³⁰Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette. ³¹Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk? ³²Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: Hogyan ne ajándékozna nekünk vele mindent? ³³Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká őket. Ki ítéli el őket? ³⁴Velük Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk.

Krisztus rendíthetetlen szeretete. ³⁵Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhezés, ruhátlanság, életveszély vagy kard? ³⁶Hiszen meg van írva:

"Minket mindenkor teérted irtanak,
s vágóbirkák módjára tartanak."

³⁷De mindezen diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. ³⁸Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
 

9 Szomorúság a zsidókért. ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben: ²nagy az én szomorúságom és szüntelen szívem fájdalma. ³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért. ⁴Övéik az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. ⁵Övéik az atyák és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

Isten szabad választása. ⁶Arról szó nincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik. ⁷És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: "Izsák utódait hívják ivadékodnak." ⁸Más szóval: Nem a testnek gyermekei, gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak. ⁹Az ígéret ugyanis így hangzik: "Akkor eljövök és Sárának fia lesz." ¹⁰De nemcsak nála volt így, hanem Rebekánál is, aki Izsák atyánktól együtt foganta fiait. ¹¹Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna - hogy érvényesüljön Isten szabad választása, ¹²mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ -, Rebeka ezt a kijelentést kapta: "Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak." ¹³Írva van ugyanis: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. ¹⁴Isten szabad választása. Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Szó sincs róla! ¹⁵Hiszen megmondta Mózesnek: "Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök." ¹⁶Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen. ¹⁷Az írás ugyanis azt mondja a fáraónak: azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és híre terjedjen nevemnek világszerte." ¹⁸Így tehát akinek akar, irgalmaz, és akit akar, megátalkodottá tesz.

¹⁹Erre ezt az ellenvetést teszed: "Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?" ²⁰Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel?

Mondhatja-e a mű a mesterének: miért alkottál engem ilyennek? ²¹Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? ²²Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát? ²³Ha viszont az irgalom edényein, melyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? ²⁴Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

Az ószövetségi tanúk. ²⁵Ozeásnál így szól:

"Népemnek hívom azt, amely nem-népem,
s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(S irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt).

²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
Nem vagytok az én népem.
Az élő Isten fiainak hívják majd őket.

"²⁷Izajás pedig fönnszóval hirdeti Izraelről: "Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül. "²⁸Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr. ²⁹Azt is előre megmondta Izajás: Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna."

Izrael hitetlensége. ³⁰Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, még pedig a hit által igazultak meg. ³¹A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére. ³²Ugyan miért nem? Mert nem a hittel, hanem tettekkel akarta elérni. Megbotlottak a botlás kövében, ³³amint írva van:

A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban,
S szégyent nem vall, aki hisz benne."

10 Krisztus a Törvény. ¹Testvérek! Szívem vágya és könyörgésem az Istenhez, hogy üdvözüljenek. ²Tanúságot teszek róluk, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a helyes megértés. ³Félreismerik ugyanis az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják helyettesíteni. Nem vetik alá magukat az Istentől eredő megigazulásnak. ⁴Márpedig a törvény végső célja Krisztus, aki által minden hívő megigazul.

Az üdvösség mindenki számára könnyen elérhető. ⁵Mózes azt írja a törvényből való megigazulásról: "Csak az az ember fog élni általa, aki teljesíti." ⁶A hitből eredő megigazulásról viszont így szól: "Ne kérdezd magadban: ki megy föl a mennybe? tudniillik, hogy Krisztust lehozza. ⁷Vagy: "Ki száll le az alvilágba?" - tudniillik, hogy Krisztust fölhozza a holtak országából. ⁸Mit is mond hát? "Közel van hozzád az ige, ajkadon és szívedben van." - tudniillik a hit igéje, melyet hirdetünk. ⁹Ha ajkaddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. ¹⁰A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál. ¹¹Az Írás is azt mondja: "Senki szégyent nem vall, aki hisz benne." ¹²Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura,  aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. ¹³"Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül."

Izrael visszautasította a Messiást. ¹⁴A zsidó nép maga okozta hitetlenségét. De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? ¹⁵S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek? Hiszen meg van írva: "Milyen kedves a lépte annak, (aki békét hirdet,) aki jó hírt hoz." ¹⁶De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: Uram, ki hisz a tőlünk hallottaknak?" ¹⁷A hit tehát hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből. ¹⁸De kérdem: Vajon nem hallották? Hiszen

"Végig a földön szárnyal a szavuk.
Világ végéig elhat szózatuk."

¹⁹Tovább kérdezem: éppen Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá:

"Féltékenységre ingerellek azok ellen, kik nem-népem.
Haragra indítalak az értelmetlen nép ellen."

²⁰Izajás meg nyíltan megmondja:

"Ki nem keresett, rám talált,
fölismert, aki utánam nem járt."

11 Izrael rész szerinti elvetése. ¹Azt kérdem tehát: Vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. ²Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt: ³Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam meg, de nekem is életemre törnek." ⁴S mit felelt rá az isteni szózat? "Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál előtt. " ⁵Így jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki. ⁶De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. ⁷Hogy is állunk tehát? Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, ⁸amint meg van írva: Isten értelmetlen lelket adott nekik, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület, mind a mai napig." ⁹Dávid azt mondja:

Asztaluk legyen csapdává és tőrré.
Megtorlásukra, meg botránykővé.
¹⁰Homályosodjék el szemük, ne lássanak,
és nyomorítsd görbére hátukat."

Izrael bukása a pogányok üdvössége. ¹¹Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy versengésre serkentse őket. ¹²Ha pedig vétkük gazdagítja a világot és megfogyatkozásuk is hasznos a pogányoknak, mennyivel inkább lesz azzá teljes számuk.

¹³Nektek pogányoknak meg azt mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok, hivatásomat nagyra tartom. ¹⁴Szeretném versengésre serkenteni véreimet és szeretnék legalább néhányat közülük az üdvösségre vezetni. ¹⁵Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? ¹⁶Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is. ¹⁷Ha egyik-másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak rovására. ¹⁸Ha mégis dicsekednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. ¹⁹Mondhatnád ugyan: letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. ²⁰Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát fönnhéjázó, inkább félj. ²¹Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem kegyelmez.

²²Értsd meg hát Isten jóságát és szigorúságát: szigorúságot a vétkesek iránt, irántad pedig Isten jóságát, föltéve ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. ²³De ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket. ²⁴Ha tehát téged levágtak a természetes vad olajfáról, és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók.

Izrael végső megtérése. ²⁵Nem szeretném, testvérek, hogy tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat. A vakság csak részben veri Izraelt, míg a pogányok teljes számban meg nem térnek. ²⁶Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van:

"Sionból jön a szabadító,
Ki eltörli Jákob gonoszságát:
²⁷Ez lesz szövetségem velük.
Amikor megbocsátom bűnüket."

²⁸Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás által kedvesek őseik miatt. ²⁹Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.

Isten bocsánatának győzelme. ³⁰Hiszen, amint ti egykor nem hittetek Istennek, de most azoknak hitetlensége miatt irgalmasságot találtatok, ³¹úgy ők ma hitetlenekké lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor irgalomra találjanak. ³²Isten hagyta, hogy mindnyájan hitetlenségbe merüljenek, hogy mindenkin könyörüljön.

Záró dicsőítés. ³³Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának!

Mily megfoghatatlanok szándékai,
Mily kifürkészhetetlenek útjai!
³⁴Vajon ki látta az Úr gondolatait?
Tanácsot ki adott neki?
³⁵Ki kölcsönzött neki,
hogy visszakövetelhetné tőle?
³⁶Minden belőle, általa és érte van.
Dicsőség neki mindörökké! Ámen.
 

12 A test és a lélek megszentelése. ¹Testvérek, Isten irgalmára kérlek titeket: Adjátok testeteket élő, szent Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen értelmes istentiszteletetek. ²Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodások megújulásával, hogy fölismerjétek mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes.

A sok tag, de egyetlen testben. ³A nekem adott kegyelemnél fogva azt mondom mindegyikteknek: senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. ⁴Amint ugyanis egy testben több tagunk van, de nem ugyanaz a föladata mindegyik tagnak, ⁵éppúgy sokan egy testet alkotunk Krisztusban, egyenként viszont egymásnak tagjai vagyunk. ⁶A nekünk adott kegyelemnek megfelelően azonban  különböző ajándékaink vannak: aki a prófétálást kapta, prófétáljon a hit szabályai szerint; ⁷aki tisztséget kapott, gyakorolja tisztségét; aki tanító, oktasson; ⁸aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson; aki alamizsnát oszt, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, legyen gondos; aki irgalmasságot gyakorol, tegye derűsen.

Testvéri szeretet. ⁹Szeressetek tettetés nélkül. Gyűlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz. ¹⁰Ami a testvéri szeretet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek. ¹¹A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkűek: az Úr az, akinek szolgáltok! ¹²Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban. ¹³Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, s gyakoroljátok a vendégszeretetet. ¹⁴Áldjátok üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok! ¹⁵Örvendezzetek az örvendezőkkel, a sírókkal pedig sírjatok. Éljetek egyetértésben. ¹⁶Ne legyetek fönnhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne tartsátok magatokat önmagatoktól okosaknak. ¹⁷Rosszért rosszal senkinek se fizessetek. Törekedjetek a jóra (nemcsak Isten, hanem) az emberek előtt is. ¹⁸Amennyiben rajtatok múlik, lehetőleg éljetek minden emberrel békességben. ¹⁹Bosszút ne álljatok szeretteim, hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek", - mondja az Úr. ²⁰"Sőt ha ellenséged éhezik, adj neki enni; ha szomjazik, adj neki inni; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére. "²¹Ne hagyd, hogy győzzön a rossz: te győzd le jóval a rosszat.

13 Engedelmesség a hatóságoknak. ¹Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Nincs ugyanis hatalom csak Istentől. Ahol hatalom van, azt Isten rendelte. ²Aki tehát szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. ³A felsőbb hatalom nem arra való, hogy elijesszen a jótettől, hanem a  rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kelljen a hatalomtól tartanod? ⁴Tedd a jót, és megdicsér. Isten eszköze ugyanis a te javadra. De ha rosszat teszel, félj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn. ⁵Alá kell rendelnetek magatokat, nemcsak a megtorlás, hanem a lelkiismeret miatt is. ⁶Ezért fizettek adót is, hiszen Isten szolgái, akik azt behajtják. ⁷Adjátok meg tehát mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, vámot, akinek hódolat, hódolatot, akinek tisztelet, tiszteletet.

A szeretet törvénye. ⁸Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt. ⁹Ezeket a parancsolatokat: "Ne paráználkodjál, ne ölj, ne (hamisan ne tanúskodjál,) másét ne kívánd", s a többit mind ez az egy foglalja össze: "Szeresd felebarátodat mint önmagadat. "¹⁰A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.

A keresztények használják ki az időt. ¹¹Így tegyetek, hiszen ismeritek az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból: üdvösségünk most közelebb van, mint mikor hívők lettünk. ¹²Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. ¹³Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésekben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. ¹⁴Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bűnös kívánságokra ne gerjedjen.

14 Életünk és halálunk Krisztusé. ¹Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, anélkül, hogy fölfogását elítélnétek. ²Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. ³Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten magáénak tekinti őt. ⁴Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját urának áll vagy bukik. De állni fog, mert van elég hatalma az Úrnak ahhoz , hogy fönntartsa. ⁵Van aki különbséget tesz a napok közt, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindenki a maga meggyőződését. ⁶Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi. S aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszik, és ő is hálát ad Istennek. ⁷Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának. ⁸Míg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk akár halunk, az Úré vagyunk. ⁹Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt föl, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék. ¹⁰Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélőszéke előtt. ¹¹Így mondja az Írás:

"Megesküdtem önmagamra, szólt az Úr:
Előttem hajlik meg minden térd,
s minden nyelv Istent magasztalja."

 ¹²Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.

Béke és öröm a Szentlélekben. ¹³Ezentúl tehát ne ítéljük el egymást, hanem inkább arra törekedjetek, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy botránkozást. ¹⁴Tudom, meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy magában véve semmi sem tisztátalan, csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. ¹⁵De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, már nem a szeretet szellemében jársz el. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. ¹⁶Ne hagyjátok, hogy ócsárolják szabadságtokat. ¹⁷Hiszen Isten országa nem eszem-iszom, hanem megigazultság, béke és öröm a Szentlélekben. ¹⁸Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, s rokonszenves az embereknek. ¹⁹Ezért törekedjünk arra, ami békességet s egymás épülését szolgálja.

²⁰Az étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak, aki botrányt okozva eszik. ²¹Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, s egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, (megbotránkozik vagy meginog). ²²Saját meggyőződésedet tartsd meg Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart. ²³Akinek azonban kétsége támad s mégis eszik, el van ítélve, mert nem meggyőződése szerint tett. Mindaz, ami nem meggyőződésből történik, bűn.

15 Türelem és önmegtagadás. ¹Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük. ²Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. ³Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét. Írva van ugyanis róla: "Gyalázóid szidalma engem ér." ⁴Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. ⁵Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata  szerint egyetértők legyetek. ⁶Így egy szívvel, egy szájjal magasztaljuk Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját.

Isten hűsége és bocsánata. ⁷Fogadjátok el tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. ⁸Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. ⁹A pogányok irgalmassága miatt magasztalják Istent, amint írva van:

Azért áldalak a népek közepett,
és énekelem, Uram nevedet.

"¹⁰Aztán meg így szól: "Örvendjetek népével együtt, ti pogányok." ¹¹Majd ismét:

"Dicsérjétek az Urat minden népek.
Minden nemzetek dicsérjétek."

¹²Izajás meg azt mondja:

"Sarja támad Jesszének,
ki a népek uralkodójává emelkedik,
benne bíznak a pogány nemzetek."

A pogányok apostola. ¹⁴Meg vagyok győződve róla, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, és oly bőséges tudással rendelkeztek, hogy magatok is figyelmeztethetitek egymást. ¹⁵Itt-ott merészebben írtam (testvéreim), hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem címén. ¹⁶Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká váljanak. ¹⁷Ezzel tehát dicsekedhetem Krisztus Jézusban Isten előtt. ¹⁸Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával a Szentlélek erejével. ¹⁹Így Jeruzsálemtől Illíriáig bejártam az egész vidéket, és hirdettem Krisztus evangéliumát. ²⁰De becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismerős volt, s ne a mástól rakott alapra építsek, mert írva van:

²¹Akiknek nem hirdették, majd meglátják,
és megértik majd, kik hírét nem hallották.

Pál tervei; Imádkozzanak érte. ²²Ez az, ami sokszor meggátolt abban, hogy hozzátok menjek. ²³Mivel azonban nem akad már tennivalóm ezen a vidéken, s már több éve készülök hozzátok, remélem, ²⁴hogy amikor átkelek Hispániába, átutazóban láthatlak titeket, és útbaigazítást kaphatok tőletek. Előbb azonban ki akarom pihenni magamat köztetek.

²⁵Most Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára. ²⁶Makedónia és Achájá jónak látta, hogy gyűjtést rendezzen a jeruzsálemi szegény hívek javára. ²⁷Jónak látták, de tartoznak is nekik vele, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek az anyagiakban segítségükre lenni. ²⁸Amikor ezt befejeztem és a gyűjtés eredményét átadtam nekik, útba ejtve titeket, Hispániába utazom. ²⁹Jól tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus (evangéliumának) bőséges áldásával érkezem.   ³⁰Kérlek titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra, s a Szentlélek szeretetére, támogassatok értem mondott imádságtokkal az Istennél, ³¹hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat. ³²Akkor, ha Istennek úgy tetszik, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben fölüdüljek. Legyen mindnyájatokkal a békesség Istene. Ámen.

16 Főbe ajánlása. ¹Ajánlom nektek nővérünket, Főbét, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. ²Fogadjátok őt szentekhez méltóan az Úrban és támogassátok őt, amiben csak rátok szorul, mert ő is soknak volt támasza, nekem magamnak is.  

Pál köszöntése. ³Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Jézus Krisztusban. ⁴Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányokból megtért minden egyházi közösség. ⁵Köszöntsétek a házukban gyülekező közösséget. Köszöntsétek kedves Epajnetoszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban. ⁶Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek. ⁷Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikoszt és Júniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek keresztényekké. ⁸Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliaszomat. Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, ⁹és az én kedves Sztakiszomat. ¹⁰Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért. ¹¹Köszöntsétek Arisztobolusz házanépét. Köszöntsétek rokonomat Heródiont. Köszöntsétek Narcisszus házanépét, akik hívők az Úrban. ¹²Köszöntsétek Trifénát és Trifószát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szere tett Persziszt, aki sokat fáradt az Úrért. ¹³Köszöntsétek az Úr választottját, Rúfuszt és anyját, aki nekem is az. ¹⁴Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket. Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiát és a velük levő összes szenteket.

¹⁶Köszöntsétek szent csókkal egymást. Krisztus minden egyháza köszönt titeket.

Az ellenségek ellen. ¹⁷Testvérek, figyelmeztetlek titeket, tartsátok szemmel azokat, aki ellentétben azzal a tanítással, amit tanultatok, egyenetlenséget és botrányt okoznak. Kerüljétek őket! ¹⁸Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, s nyájas szavakkal és hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét. ¹⁹Engedelmességtek híre mindenüvé eljutott: örömöm is telik bennetek. De azt szeretném, hogy járatosak legyetek a jóban, a rosszban viszont járatlanok. ²⁰A békesség Istene hamarosan összetiporja a sátánt lábatok alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek.

Üdvözlet a korintusiaknak. ²¹Üdvözöl titeket munkatársam Timóteus és rokonaim Lúciusz, Jázon meg Szószipatrosz. ²²Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam. ²³Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek is házigazdája. Üdvözöl titeket Erasztosz, a város vagyonkezelője és Kvartusz testvér. ²⁴(A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen.)

Záró dicsőítés. ²⁵Annak pedig, akinek hatalma van arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, abban a kinyilatkoztatott titokban, amelyre örök idők óta csönd borult, ²⁶de most az örök Isten parancsára a próféták írásai nyilvánvalóvá és minden nemzet előtt ismeretessé tették, hogy a hit elfogadására jussanak:

²⁷neki, az egyedül bölcs Istennek,
Jézus Krisztus által,
legyen dicsőség örökre. Ámen.