Intek a kis szomszédomnak, a Palkó gyereknek, aki a kertjükben guggol a fűben.
- Gyere csak, Palkó! Kérdezni akarok valamit.
Palkó csak a feje járásával feleli, hogy nem lehet.
- Aztán miért nem lehet? - kérdem, miközben közelebb lépek.
- Azért, mert én most villamost játszom a csigabigákkal.
- A kocsivezetőnek beszélgetni tilos.
- Azt se szabad megkérdezni kocsivezető úrtól, szereti-e a mogyorót?
- Azt igen - ugrott talpra Palkó, és tartotta elém a markát.
Palkó elkezdett számolni az öt ujján.
- Az első szoba egy, a kisszoba kettő, a tisztaszoba három...
- Ohó, én nem szobát mondtam, hanem házat!
- Ház nincs több, csak egy - szomorodott el Palkó.
- Az se igaz ám! Nézd meg csak, hány fecskefészek van az eresz alatt!
- Akkor az egérlyuk is ház, meg a békalyuk is?
- Az is ház, Palkó! Ahol az állat lakik, az a háza! Tartsd a markodat!
Palkó azonban a kalapját tartotta elém.
- Tessék ezt telitölteni mogyoróval!
- Már miért tölteném? Hát hol van itt az a nagyon sok ház?
- Hát ez a sok csigaház szanaszéjjel? - táncolt örömében Palkó.
- Legalább villanyossal megy a bácsi hazáig.