A zsidókhoz írt levél
 
I. BEVEZETÉS

1 Isten szólt. 1Miután többféleképpen s különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, 2e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is. 3Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, ő, aki hathatós szavával fönntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, 4az isteni Fölség jobbjára ült a magasságban, s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt.
 

II. KRISZTUS KIVÁLÓBB AZ ANGYALOKNÁL

Messiási beiktatás. 5Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten:

Vagy pedig: 6Mikor aztán Elsőszülöttjét ismét bevezeti a világba, azt mondja: 8Fiának ellenben: 10Továbbá: 13Ugyan melyik angyalnak mondta valaha:

14Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget.

 Jézus kiválóbb Mózesnél. 1Nos, szent testvéreim, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek csak hitünk követére és főpapjára, Jézusra. 2Ő hűséges ahhoz, aki őt erre rendelte, mint ahogy Mózes is az volt egész házában. 3Mózesnél azonban annál nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál a ház építőjének. 4Minden háznak van ugyanis építője, Isten azonban a mindenséget alkotta. 5Mózes mint szolga volt hőséges egész házában, s a jövendő kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Krisztus azonban mint fiú áll háza élén. 6Az ő háza mi vagyunk, ha mindvégig állhatatosan kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.

Izrael hűtlensége figyelmeztetés. 7Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára, amint a Szentlélek mondja:

12Vigyázzatok testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, s el ne szakadjon az élő Istentől, 13hanem lelkesítsétek egymást minden nap, amíg az a "ma" tart, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága. 14Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha a kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk.

15Azt mondja ugyanis:

16Kik voltak azok, akik szavának hallatára lázadoztak? Nem azok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból? 17Kitől undorodott negyven esztendőn át? Nem a bűnösöktől, akiknek teste elhullott a pusztában? 18És kinek esküdött meg, hogy nem léphet be békességébe? Nem a hitetleneknek? 19Látjuk tehát, hogy a hitetlenség miatt nem léphettek be.

4    1Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete. 2Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták. 3Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis:

Pedig a teremtés műve a világ alkotása óta befejeződött. 4Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: "A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját." 5Itt viszont: "ők meg nem látják békességemet!" 6Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be. 7Ezért ismét kijelölt egy napot, egy "mát", Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb:

8Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról. 9Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára. 10Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét. 11Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen.

Isten élő Igéje. 12Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol, s szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről. 13Előtte teremtmény láthatatlan nem marad, szemében minden födetlen és nyílt. Neki tartozunk számadással.

Jézus együtt érző főpap. 14Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatol az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben. 15Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el. 16Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Krisztus mint főpap. 1Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért. 2Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja. 3Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia. 4Senki sem vállalhatja a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.
 
5Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem azt, aki így szólt hozzá:

7Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált. 8Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. 9Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, 10mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.
 

IV. JÉZUS ÖRÖK PAPSÁGA ÉS ÖRÖK ÁLDOZATA

Buzdítás a tökéletességre. 11Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok. 12Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre. 13Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő. 14A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

6    1Mellőzzük ezért Krisztus tanításának elemeit s térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Nem akarjuk ismét az alapvető igazságokat előadni: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, 2a keresztségi oktatást, s a kézrátételről, a holtak föltámadásáról meg az örök ítéletről szóló tanítást. 3Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi. 4Lehetetlen ugyanis, hogy aki már egyszer részesült a megvilágosításban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, 5megtapasztalta Isten magasztos igéjét és az eljövendő élet hatásait, 6aztán mégis elpártol, újra bűnbánatra induljon. Az ilyen,  amennyiben rajta áll, újra keresztre feszíti Isten Fiát és csúfot őz belőle. 7Az a föld ugyanis, amelyik beissza a gyakori záporesőt és jó termést hoz művelőjének, Isten áldásában részesül. 8De ha tövist és bogáncsot terem, semmit sem ér, átokra méltó, s végül fölégetik.

9Bár így beszélünk rólatok, szeretteim, a jobbat tételezzük föl, azt tudniillik, hogy eljuttok az üdvösségre. 10Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetekről, melyet érte gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. 11Szeretnénk, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek tökéletesen beteljesedjék. 12Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és béketűrés által az ígéretek örökösei.

13Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nagyobb, akire esküdjék, 14önmagára esküdött e szavakkal:

15Így aztán türelmesen várt, és elnyerte a megígért jót. 16Az emberek önmaguknál nagyobbra szoktak esküdni, és minden pörösködésnek azzal vetnek véget, hogy nyomatékképpen esküt tesznek. 17Ezért, mikor Isten az ígéret örököseinek nagyobb nyomatékkal akarta bizonyítani elhatározása változhatatlanságát, esküvel vállalt kezességet. 18Így a két változhatatlan dolog révén, melyekben Isten meg nem téveszthet, erős támaszunk van, amikor arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményhez ragaszkodjunk. 19Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, mely a szentség függönye mögé ér, ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, 20az örök főpap Melkizedek rendje szerint.

Melkizedek Krisztus típusa. 1Ez a Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki a királyok aratott győzelméből visszatérő Ábrahám elé ment és megáldotta. 2Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya. 3Apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl. Így Isten fiához hasonlóan pap marad mindörökké. 4Nézzétek tehát milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka, tizedet adott a zsákmány legjavából. 5Lévi fiainak, mivel a papi tisztet viselik, szintén megvan a törvényes joguk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől, vagyis testvéreiktől, bár ők is Ábrahámtól származnak. 6Ez viszont, aki nem az ő nemzetségéből származott, tizedet vett Ábra hámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját. 7Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, aki a tanúság szerint él. 9Sőt, Ábrahám miatt mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, 10hiszen jelen volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek.

Papsága felülmúlja a levita papságot. 11Ha a levita papság - amelynek vezetése alatt a nép a törvényt kapta - tökéletességre vezetett volna, mi szükség lett volna még arra, hogy más pap lépjen föl, Melkizedek rendje szerint, s nem Áron rendjéből való? 12Ha azonban megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13Akiről ugyanis  ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban azonban Mózes nem beszélt a papságról. 15Még világosabb ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl, 16aki nem a testi leszármazás törvénye szerint lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. 17A tanúság ugyanis így szól róla: "Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint."

18A korábbi törvény ugyanis megszűnt, mert hatástalanná és alkalmatlanná vált. 19Hiszen a törvény nem vezetett tökéletességre, hanem csak annak a jobb reménynek bevezetője lett, amellyel közel jutunk Istenhez. 20Ez nem történt eskü nélkül. 21Azok eskü nélkül lettek papokká, ő azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá:

22Ennek megfelelően az a szövetség, aminek kezese Jézus, sokkal kiválóbb. 23Azonkívül akkor nagy számban voltak papok, mivel halandók lévén nem maradhattak meg tisztségükben. 24Ő azonban örökre megmarad és papsága örökké tart. 25Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk. 26Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél. 27Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap-nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért: 28ő egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta. A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpapokká, az eskü szava azonban, mely a törvény után hangzott el, magát az örökre tökéletes Fiút.

Jézus mennyei papsága. 1A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van,  aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben. 2Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember. 3Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson. 4Továbbá, ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. 5Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: "Vigyázz s készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked." 6Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb s magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője.

Az Ó- és az Újszövetség. 7Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem volna szükség másodikra. 8Márpedig feddő szóval mondta nekik:

13Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.

Az Ószövetség istentisztelete. 1Mindenesetre volt az előző szövetségnek is istentiszteleti rendtartása és földi szentélye: egy sátor, 2amelynek előrészében ott állt a gyertyatartó, az asztal és a fölajánlott kenyér. Ezt szentélynek nevezték. 3A második függöny mögött állt az a sátor, melyet Szentek Szentjének neveztek. 4Ebben volt az arany tömjénező és a szövetség szekrénye, amelyet minden oldalról arany borított. A szekrényben őrizték a mannát tartalmazó arany edényt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit, 5fölötte pedig az isteni dicsőség kerubjai voltak, melyek beárnyékolták az engesztelés trónját. Ezekről most nem szükséges egyenként beszélnem.

6Mióta ezt így elrendezték, az első sátorba rendszeresen beléptek az istentiszteletet végző papok. 7A másikba azonban, egyszer egy évben, egyedül a főpap lépett be, mégpedig azzal a vérrel, melyet a maga és a nép bűneiért áldozott föl. 8Ezzel azt jelezte a Szentlélek, hogy a Szentek Szentjébe vezető út nem nyílik  meg addig, amíg az első sátor fönnáll. 9Ez a jelen időre vonatkozik. Ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, melyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé. 10Hiszen csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különböző tisztálkodásból állnak és csak az újjárendezés idejéig köteleznek.

Az új szövetség tökéletes áldozata. 11Krisztus azonban, mint a jövendő javak főpapja jelent meg s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem e világból való. 12Nem is bakok vagy borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer s mindenkorra a Szentek Szentélyébe, s örök megváltást szerzett. 13Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve megszenteli őket, úgyhogy külsőleg megtisztulnak, 14mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére - aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek -, hogy az élő Istennek szolgáljunk!

15Ezért új szövetség közvetítője ő, melyben a meghívottak a megígért örökkétartó örökségben részesülnek. Előbb azonban az előző szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált. 16Ahol ugyanis végrendelet van, előbb meg kell halnia a végrendelkezőnek, 17mert a végrendelet csak halál esetén jogerős, és nem érvényes addig, amíg él a végrendelkező. 18Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül. 19Miután ugyanis Mózes a törvény minden parancsát fölolvasta az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, aztán vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet 20e szavakkal: "Ez a szövetség vére, melyet Isten veletek kötött." 21Ugyanúgy vért hintett a sátorra és az istentisztelet minden eszközére is. 22Sőt a törvény szerint majdnem minden vérrel tisztul meg, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

23A mennyei dolgok előképeinek így kellett megtisztulniuk, de maguknak a mennyeieknek ennél kiválóbb áldozatokkal. 24Krisztus ugyanis nem kézzel emelt szentélybe lépett be, mely a valódinak  csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk. 25Ezért nincs szükség rá, hogy többször föláldozza magát, mint ahogy a főpap minden évben belép a Szentek Szentjébe az idegen vérrel, 26különben a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. ő azonban most, az idők végén, egyszer s mindenkorra megjelent, hogy önmagát föláldozva eltörölje a bűnt. 27Amint el van határozva, hogy az ember egyszer haljon meg, s utána az ítélet következzék, 28úgy Krisztus is egyszer áldozta föl magát, hogy elvegye soknak bűnét. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem hogy üdvözítse azokat, akik rá várnak.

10 Egyetlen sokakat szentelt meg. 1Mivel a törvény csak árnyéka a jövendő javaknak s nem teljes képe a valóságnak, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé az áldozatok bemutatóit, amelyeket évről-évre megszakítás nélkül mutattak be. 2Vajon nem hagyták volna abba különben az áldozatokat, ha egyszeri megtisztulás után az áldozó nem érezte volna lelkiismeretében a bűnt? 3De hiszen éppen ezek emlékeztettek évről-évre a bűnre. 4Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. 5Ezért mondja, mikor a világba lép:

8Először azt mondja: "Vér és ételáldozat, engesztelő és égő áldozat nem kell s nem is tetszik neked"- áldozatok, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. 9Aztán így folytatja: "Azért jövök, hogy akaratodat megtegyem." 10Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. Ez az elhatározás Jézus Krisztus testének föláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelt minket.

11Azonkívül minden pap nap-nap után szolgálatba áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, éppen mivel nincs erejük arra, hogy a bűnt eltöröljék. 12Ő viszont csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre ott ül Isten jobbján. 13Most már csak arra vár, "míg lába alá zsámolyul alázza valamennyi ellenségét". 14Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15Erről tesz tanúságot a Szentlélek is, amikor így szól:

18Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

Emlékezés a múltra. 19Testvéreim, Krisztus vérének erejében megvan tehát  a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe. 20Ez az új életút, melyet a függönyön, vagyis tulajdon testén keresztül nyitott nekünk. 21Főpapunk is van, akit Isten háza fölé rendelt. 22Járuljunk hozzá őszinte szívvel, teljes hívő bizalommal, hiszen a rossz lelkiismerettől megtisztult a szívünk, és testünk is tiszta vízben mosdott. 23Tartsunk ki rendületlenül reménységünk hitvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. 24Legyen gondunk arra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. 25Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek a napot.

26Ha ugyanis az igazság fölismerése után szánt szándékkal vétkezünk, nem használ a bűnért való áldozat, 27hanem rettenetes ítélet és lángoló tőz vár ránk, mely megemészti a lázadókat. 28Ha valaki Mózes törvényét szegi meg, annak két  vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. 29Gondolhatjátok, menynyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, mely őt megszentelte, a kegyelem Lelkét pedig megveti! Ismerjük őt, aki így szólt: 30"Enyém a megtorlás, én megfizetek." Majd ismét: "Ítéletet mond az Úr népe fölött." 31Rettenetes az élő Isten kezébe jutni.

Hit által élni. 32Emlékezzetek csak az elmúlt időkre, amikor a megvilágosodásban részesültetek és helytálltatok annyi küzdelemben és szenvedésben. 33Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásoknak kitéve nevetség tárgya lettetek, másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak. 34Együtt szenvedtetek a foglyokkal és vagyonotok  elrablását is örömmel viseltétek abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javaitok vannak. 35Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen jutalom jár érte. 36Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet.

39Mi nem tartozunk az elpártolók közé, akik elkárhoznak, hanem a hívők közé, akik megmentik a lelküket.
 

V. PÉLDÁK, TANÍTÁS, ENGEDETLENSÉG

11 Az ősök hite. 1A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása. 2Ez adott bizonyságot őseinknek. 3Hitből értjük meg, hogy a világot Isten  igéje alkotta, vagyis láthatatlanból lett a látható. 4Hittel mutatott be Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin. Ezzel nyerte el igaz voltának bizonyítékát, amikor Isten kedvezően tanúskodott ajándékai mellett. Hite által még holtan is beszél. 5Hitéért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson. Nem találták többé, mert Isten elragadta. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert, hogy kedves Istennek. 6Hit nélkül nem lehet tetszeni (Istennek). Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy létezik s hogy megjutalmazza azt, aki őt keresi. 7Hittel kapott Noé fölvilágosítást a még láthatatlan dolgok felől, s szent félelemmel eltelve,  bárkát épített családja megmentésére. Hite erejével ítélte el a világot és lett részese a hitből fakadó megigazulásnak. 8Hittel engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Kivándorolt, anélkül hogy tudta volna, hová megy. 9Hittel telepedett le az ígéret földjén, mint idegen földön. Sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanannak az ígéretnek voltak társörökösei. 10Várta ugyanis azt a szilárd alapokra épülő várost, melynek tervezője és alkotója Isten. 11Hittel kapott erőt (a meddő) Sára arra, hogy éltesebb kora ellenére anya lehessen, mert hőségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért is származnak egytől, noha már kivénült, 12olyan sokan, mint az ég csillagai s mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye.

13Hitben hunytak el ők mind, anélkül hogy elnyerték volna az ígéretet. Csak messziről látták és köszöntötték, s ezzel megvallották, hogy vándorok és jövevények a földön. 14Aki így beszél, elárulja, hogy hazát keres. 15Ha arra gondoltak volna, ahonnan kivándoroltak, lett volna még idejük a visszatérésre. 16Ámde ők jobb haza után törekedtek, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten sem restelli, hogy Istenüknek hívják őt, hiszen hazát készített nekik. 17Hittel áldozta föl Izsákot Ábrahám, amikor próbára tette Isten. Föláldozta egyszülött fiát, bár ígéretet kapott 18és hallotta: "Izsák által lesznek utódaid." 19Meg volt győződve, hogy Isten a halottakat is föl tudja támasztani. Ezért is kapta vissza őt, mint előképet. 20Hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut, megjövendölve sorsukat.

21Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádva borult botjának fejére. 22Hittel tett említést a haldokló József Izrael fiainak kivándorlásáról és rendelkezett csontjairól. 23Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapon keresztül, mert látták, hogy szép a gyermek, s nem féltek a király parancsától.

24Hittel tagadta Mózes, miután felnőtt, hogy ő a fáraó leányának fia. 25Inkább úgy döntött, hogy együtt szenved sanyargatást Isten népével, mintsem hogy a bűn múló előnyét élvezze. 26Nagyobb értéknek tartotta Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, mert a jutalmat  tartotta szem előtt. 27Hittel hagyta el Egyiptomot, s nem ijedt meg a haragra gerjedt királytól, hanem állhatatosan kitartott, mintha látta volna már a láthatatlant. 28Hittel ünnepelte meg a húsvétot és a vérrel történő meghintést, hogy az öldöklő angyal ne bánthassa az elsőszülötteket. 29Hittel keltek át a Vörös-tengeren, akárcsak a szárazföldön; amikor viszont az egyiptomiak kísérelték meg, elmerültek. 30A hit erejével omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták. 31Hite miatt nem veszett oda a hitetlenekkel a parázna Rácháb, mivel békével befogadta a kémeket.

32Mit is mondjak még? Kifogynék az időből, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról beszélnék, 33akik a hit erejével országokat győztek le, igazságot gyakoroltak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34lángoló tüzet oltottak ki, megmenekültek a kard élétől, gyengeségből erőre kaptak, hősök voltak a háborúban, és megfutamították az ellenség táborát. 35Asszonyok föltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, 36hogy jobb föltámadáshoz jussanak, mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, 37megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hullottak el, juhbőrben és kecskebőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva. 38A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és szakadékok között bolyongtak. 39Ezek mindnyájan,  bár a hit igazolta őket, nem nyerték el az ígéretet, 40mert Isten nekünk rendelt valami jobbat, hogy nélkülük ne jussanak a tökéletességre.

12    Isten viselkedése Fiával szemben. 1Állhatatosak a szenvedésben. Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő küzdőteret. 2Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül.

Isteni fenyítés. 3Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek. 4A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig, 5és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely hozzátok, mint fiakhoz szól:

7A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? 8Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor  fattyak vagytok, nem fiak. 9Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteljük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? 10Azok néhanapján kényükre-kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részesei legyünk. 11A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. 12Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat 13és roggyant térdeket, a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

Az engedetlenség büntetése. 14Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat. 15Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön. 16Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét. 17Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt  része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg.

A megrendíthetetlen királyság. 18Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez, 19sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó. 20Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg." 21Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: "Rémület és reszketés fog el." 22Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, 23az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, 24az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé.

25Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el. 26Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: "Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem" 27Ez a "még egyszer" jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változhatatlan. 28Mivel tehát változhatatlan országot nyerünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel. 29A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz.

VI. VÉGSŐ BUZDÍTÁSOK, ÁLDÁS ÉS ÜDVÖZLET

13 Különböző intelmek. 1Maradjon meg (köztetek) a testvéri szeretet. 2El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül. 3Gondoljatok a foglyokra, mintha magatok is foglyok volnátok, az üldözést szenvedőkre, mint akik magatok is testben éltek. 4A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, a házasélet pedig legyen szeplőtelen. A paráznát és házasságtörőt megítéli az Isten. 5Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő mondta: "Nem hagylak el, és nem hagylak cserben." 6Ezért bizalommal mondhatjuk:

7Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket! 8Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökre.

9Ne hagyjátok félrevezetni magatokat mindenféle különös tanításoktól! Jobb a szívet kegyelemmel erősíteni, mint étellel, amely mit sem használ azoknak, akik olyan úton járnak. 10Olyan oltárunk van, melyről nem ehetik az, aki a sátornál teljesít szolgálatot. 11Az állatok testét ugyanis, melyeknek vérét a főpap a bűn engesztelésére beviszi a szentélybe, a táboron kívül égetik el. 12Ezért Jézus is, hogy tulajdon vérével szentelje meg a népet, a kapun kívül szenvedett. 13Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, és hordozzuk gyalázatát. 14Hiszen itt nincs maradandó hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk. 15Mutassuk be általa Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: nevének ajkunkról fakadó magasztalását. 16A jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek. 17Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok, s nekik kell számot adniuk lelketekért. Így majd örömmel teszik, nem pedig sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

Befejezés. 18Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve, hogy tiszta a lelkiismeretünk, hiszen minden tekintetben helyes életre törekszünk. 19Annál inkább kérlek erre titeket, hogy így mielőbb visszakerüljek hozzátok.

20A békesség Istene, aki Urunkat Jézust (Krisztust), a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség vére által föltámasztotta halottaiból, 21tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja ő bennünk, ami kedves előtte, Jézus Krisztus által, dicsőség neki mindörökkön-örökké. Ámen.

22Kérlek testvérek, vegyétek jó néven az intő szót. Hiszen csak röviden írtam nektek. 23Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket. 24Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és az összes szenteket. Üdvözölnek az itáliai testvérek.

25Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.


Tartalom