1 Köszönti az egyházat. ¹Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, ²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt vagy bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.

³Kegyelem nektek és békeség Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás. ⁴Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, amelynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. ⁵Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben. ⁶A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek. ⁷Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, ⁸aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján. ⁹Hőséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

A pártoskodás oktalansága. ¹⁰Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egy elvben, egyazon fölfogásban! ¹¹Azt a hírt hozta ugyanis Klóé házanépe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. ¹²Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal." ¹³Talán megoszlott  Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg? ¹⁴Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt meg Gájuszt. ¹⁵Így egyiktek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve. ¹⁶Még Sztefanász családját is megkereszteltem, egyébként  nem emlékezem, hogy mást is megkereszteltem volna. ¹⁷Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

A kereszt bölcsessége és botránya. ¹⁸A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. ¹⁹Hiszen írva van:

"Lerontom a bölcsek bölcsességét,
s az okosak okosságát meghiúsítom "

²⁰Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmutatta Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? ²¹Mivel ugyanis bölcsességében a világ nem ismerte föl Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.

 ²²A zsidók csodákat követelnek.
    A görögök bölcsességet keresnek.
  ²³Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
    aki a zsidóknak ugyan botrány,
    a pogányoknak meg oktalanság,
  ²⁴de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök:
    Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.

²⁵Hiszen Isten "oktalansága" bölcsebb az embereknél, Isten "gyöngesége" pedig erősebb az embereknél.

A korintusiak esete. ²⁶Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Itt nem sok az emberi bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő, ²⁷de Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, ²⁸s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse. ²⁹Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. ³⁰Általa vagytok  ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. ³¹Így teljesült az Írás szava: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."

2 Az apostol igehirdetése. ¹Én is, mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek, amiről Isten tanúságot tesz. ²Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. ³Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. ⁴Tanításom és igehirdetésem bizony nem az (emberi) bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyításából, ⁵hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.

Az igazi bölcsesség. ⁶Bölcsességet hirdetünk mi is, de csak a tökéleteseknek. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeiét, ⁷hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, melyet az Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. ⁸Ezt senki sem értette meg a világ fejedelmei közül, mert ha megértették volna, soha sem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. ⁹Itt inkább az Írás szava érvényes:

"Szem nem látta, fül nem hallotta,
emberi szív föl nem fogta,
amit Isten azoknak készített,
akik szeretik őt."

¹⁰Nekünk azonban Lelke által kinyilatkoztatta Isten, mert a Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is. ¹¹Ki ismeri az ember bensőjét, ha nem az ember lelke, mely benne van? Éppúgy Isten bensőjét sem ismeri senki más, csak Isten Lelke. ¹²Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. ¹³Nos, erről beszélünk, nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem, ahogy a Lélek tanítja, lelki embereknek lelkieket nyújtva. ¹⁴Az érzéki ember nem fogja föl, ami Isten lelkéből ered. Oktalanságnak tűnik neki, s nem képes megérteni, hogy lelkileg kell azt elbírálni. ¹⁵A lelki ember azonban mindent elbírál, de őt senki sem jogosult megbírálni. ^16"Vajon ki látta át az Úr gondolatait, hogy kioktathatná őt?" Mi viszont Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk.

3 A korintusiak éretlensége. ¹Nektek azonban, testvérek, nem beszélhettem,  mint lelki embereknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. ²Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, ³mert még testi emberek vagytok. Vagy talán, míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok testiek, s nem jártok el nagyon is emberi módon? ⁴Amikor ugyanis egyik azt mondja: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", nem vagytok túlságosan emberiek?

Az igazi szolga feladata. ⁵Mit számít Apolló? Mit számít Pál? Csak szolgák, akik a hitre vezettek, úgy, amint nekik az Úr megadta. ⁶Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. ⁷Ezért nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. ⁸Az ültető meg az öntöző egyforma. El is veszi mindegyik jutalmát fáradságához mérten. ⁹Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

Az igazi szolga munkája. ¹⁰Mint gondos építőmester, Isten nekem adott kegyelmével alapot vetettem, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá. ¹¹A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat. ¹²Az pedig, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít, kinek-kinek munkája fogja megmutatni. ¹³Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája. ¹⁴Akinek építménye megmarad, az jutalomban részesül. ¹⁵De akinek elhamvad a műve, az kárt vall. ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy a tűz által.

¹⁶Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek? ¹⁷Aki pedig Isten templomát lerontja, azt elpusztítja Isten. Hiszen Isten temploma szent, és ti vagytok az.

¹⁸Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék oktalanná, hogy bölccsé lehessen. ¹⁹E világ bölcsessége ugyanis oktalanság Isten előtt. Így mondja az Írás: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket." ²⁰Továbbá:

"Az ember gondolata előtte tárva van:
mint egy lehelet, neki mind olyan."

²¹Senki se kérkedjék tehát emberekkel. Hisz minden a tietek: ²²akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek. ²³Ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

4    Krisztus ítéli meg szolgáit. ¹Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait. ²A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hőséges legyen. ³Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem ítéletet, vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. ⁴Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem ment föl. Az Úr mond fölöttem ítéletet. ⁵Ne ítéljetek tehát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti. Akkor majd mindenki elismerésben részesül Istentől.

A korintusiak és az apostol szembeállítása. ⁶Ezt pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: csak ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék egyikkel a másik rovására. ⁷Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ⁸Ti már jóllaktatok, meg is gazdagodtatok,  nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk.

⁹Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, s az angyaloknak és embereknek is.

¹⁰Mi oktalanok vagyunk Krisztusért,
ti okosak Krisztusban,
mi gyöngék vagyunk, ti erősek,
ti megbecsültek, mi megvetettek.
¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk,
nincs ruhánk és verést szenvedünk,
¹²hajléktalanok vagyunk és a kezünk munkájával fáradunk.
Átkoznak minket, de mi áldást mondunk.
Üldöznek minket, de mi elviseljük.
¹³Gyaláznak minket, de mi vigasztalunk.
Szinte salakja lettünk ennek a világnak,
mindenkinek söpredéke mostanáig.

¹⁴Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem, mint kedves fiaimat, intelek. ¹⁵Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek. ¹⁶Kérlek tehát titeket, legyetek követőim (mint ahogy én Krisztus követője vagyok). ¹⁷Azért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hőséges fiam az Úrban. ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus Jézusban, amit mindenütt, minden egyházban hirdetek.

¹⁸Némelyek úgy fölfuvalkodnak, mintha nem készülnék hozzátok. ¹⁹Pedig, ha az Úr is akarja, hamarosan hozzátok indulok. Akkor majd meggyőződöm a fölfuvalkodottaknak - nem szavairól, hanem - erejéről. ²⁰Isten országa ugyanis nem szavakban, hanem erőben áll. ²¹Mit akartok hát? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

5 Egy botrányos eset. ¹Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, még pedig olyan, amilyen még  köztetek, még pedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él. ²S ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok és azon lennetek, hogy kiközösítsék azt, aki ilyesmit tesz? ³Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az ítéletet afölött, aki így viselkedett: ⁴A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, ⁵és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján.

⁶Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? ⁷El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték. ⁸Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem egyenes lélekkel és az igazság kovásztalan kenyerével.

⁹Megírtam nektek levelemben: ne barátkozzatok parázna emberekkel! ¹⁰Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsiaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból^{. 11}Most azonban azt írom nektek: ne barátkozzatok azzal, aki ugyan testvérnek mondja magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. ¹²Minek ítélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött ítélkeztek ti is, akik a közösséghez tartoznak? ¹³A kinnlevők fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

6 Pörösködés pogány bíró előtt. ¹Ha valamelyiktek pörösködik, hogy meri hitetleneknél keresni igazát, s nem a szenteknél? ²Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? S ha a világ fölött ítélkeztek, nem vagytok jogosultak arra, hogy csekély dolgokban is ítélkezzetek? ³Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk majd ítélkezni. Menynyivel inkább a mindennapi ügyekben? ⁴Ha mindennapi ügyekben pörösködtök, azokat jelöljétek ki bírónak, akik semmit sem számítanak a közösségben. ⁵Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Hát nem akad köztetek egyetlen értelmes ember sem, aki testvérei ügyében döntőbíró lenne? ⁶Ehelyett testvér testvérével pörösködik, méghozzá hitetlenek előtt! ⁷Már az is hiba nálatok, hogy pörös ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást?

⁸Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, s méghozzá a testvéreknek. ⁹Nem tudjátok, hogy a gonoszak nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, ¹⁰sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. ¹¹Néhányan bizony ilyenek voltatok, de az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok.

A szexuális erkölcstelenség ellen. ¹²Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. ¹³Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test ellenben nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, s az Úr pedig a testért. ¹⁴Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával.

¹⁵Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam talán Krisztus tagját és parázna nő tagjává tegyem?  ¹⁶Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen így olvassuk az Írásban: "A kettő testben egy lesz." ¹⁷Aki viszont az Úrral egyesül, egy lélek vele.

¹⁸Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amit az ember elkövet, a testén kívül van, a parázna azonban tulajdon teste ellen vét. ¹⁹Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? ²⁰Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg (és hordozzátok) tehát az Istent testetekben.

7 A keresztény házasság. ¹Leveletekre ezt válaszolom: jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. ²A paráznaság veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. ³A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben.

⁴Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége. ⁵Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat. Aztán térjetek vissza egymáshoz, hogy a sátán meg ne kísértsen, mivel  nem tudtok önmegtartóztatásban élni. ⁶Ezt engedményképpen mondom, nem parancsként. ⁷Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, a másik amolyant.

Tanács a nem házasoknak. ⁸A nem házasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom: jó, ha úgy maradnak, mint ahogy én. ⁹De ha nem akarnak megtartóztatásban élni, lépjenek csak házasságra, mert jobb megházasodni, mint érzéki vágytól égni.

A házasság fölbonthatatlansága. ¹⁰A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr: a feleség férjét el ne hagyja. ¹¹Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

Kötelező megbízni a partnerben. ¹²A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az szívesen megmarad vele, ne bocsássa el. ¹³Ha pedig valamely (hívő) asszonynak hitetlen férje van, s az szívesen megmarad vele, ne hagyja el a férjét. ¹⁴A hitetlen férfit ugyanis megszenteli a felesége, a hitetlen asszonyt pedig megszenteli a férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, így pedig szentek.

¹⁵De ha a hitetlen fél elválik, hadd váljék el. Ebben az esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen békességre hívott titeket az Isten. ¹⁶Honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted feleségedet?

Nem a helyzetváltoztatás a fontos. ¹⁷Éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, s ahogy az Isten elhívta. Így rendelkezem minden egyházban. ¹⁸Ha körülmetélt kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, ha viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát.  ¹⁹A körülmetéltség mit sem ér, de a körülmetéletlenség sem ér semmit, csak Isten parancsainak megtartása. ²⁰Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. ²¹Ha rabszolga hivatást kaptál, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá is lehetnél, maradj meg benne. ²²Aki ugyanis mint rabszolga kapta hivatását az Úrban, az Úrnak szabadosa. Hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, Krisztus rabszolgája. ²³Váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek emberek rabszolgáivá! ²⁴Testvérek, maradjon meg tehát Isten előtt mindegyiktek abban, amire hivatást kapott.

A szüzesség eszménye. ²⁵Ami a szüzeket illeti, arra nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki az Úr irgalmából elértem azt, hogy hitelt érdemeljek. ²⁶A közeli nehéz  ők miatt azt tartom, hogy ajánlatos és jó, ha így marad az ember. ²⁷Ha asszonyhoz vagy kötve, ne keresd az elválást; ha nem kötötted magadat asszonyhoz, ne keress feleséget. ²⁸Ha azonban megnősülsz, nem vétkezel, s ha a szűz férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság fogja gyötörni. Én pedig meg akarlak kímélni titeket.

²⁹Azt mondom tehát testvérek: az idő rövid. Ezért, akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna; ³⁰aki sír, mintha nem sírna; aki örvend, mintha nem örvendene; aki vásárol, mintha meg sem tartaná; ³¹s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ.

³²Szeretném, ha gond nélkül lennétek. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. ³³A nős azonban a világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ³⁴és megosztott. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré: hogy testben-lélekben szent legyen. A férjes nőnek azonban világi dolgokra van gondja: hogyan járjon férje kedvében. ³⁵Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe ejtselek, hanem hogy feddhetetlen életre és az Úrhoz való állhatatos ragaszkodásra segítselek titeket.

A házasság kérdése. ³⁶Ha valaki azt gondolja, hogy szégyenkeznie kell hajadon társnője miatt, mert eljárt fölötte az idő, és tennie kell valamit, tegyen, ahogy jónak látja. Nem vétkezik, ha házasságot köt vele. ³⁷De aki erősen elhatározta szívében, s mi sem kényszeríti, mert ura saját akaratának, és úgy döntött, hogy megőrzi hajadonnak a lányt, jól teszi. ³⁸Tehát, aki házasságot köt hajadon társnőjével, jól teszi, aki pedig nem köt vele házasságot, még jobban teszi.

Özvegyek. ³⁹Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghalt, fölszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. ⁴⁰Boldogabb lesz azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez az én tanácsom, s hiszem, hogy Isten Lelke vezet.

8 Az áldozati hús fogyasztása. ¹Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mind ismerjük a kérdést. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. ²Aki sokat ad tudására, még nem ismerte föl, hogyan kell tudnia. ³De aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. ⁴Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs Isten, csak egy. ⁵Bár beszélnek istenekről az égen és a földön - tudniillik sok istenük és sok uruk van -, ⁶nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.

Gyakorlati tanácsok. ⁷De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva,  úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelkiismeretük beszennyeződik. ⁸Az étel ugyan nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, ha nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. ⁹Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! ¹⁰Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? ¹¹Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. ¹²Ezért, ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. ¹³Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.

9 Az apostol igazsága. ¹Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Úrban? ²Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok az Úrban.

³Ez önvédelmem a számonkérőkkel szemben. ⁴Vajon nincs jogunk az evéshez-iváshoz? ⁵Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi? ⁶Csak  nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni? ⁷Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem iszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét? ⁸Talán csak emberi ésszel mondom ezeket? Nem ugyanazt mondja a törvény is? ⁹Hiszen így áll Mózes törvényében: "Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!" Vajon az ökörre van gondja Istennek, ¹⁰s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk van megírva, hogy a szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része lesz a termésből. ¹¹Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagydolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk? ¹²Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. ¹³Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek? ¹⁴Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.

Miért nem él a jogával. ¹⁵Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, semhogy valaki jó híremet lerontsa. ¹⁶Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! ¹⁷Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. ¹⁸Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve ingyenessé tegyem az  evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat.

Mindenkitől független. ¹⁹Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy közülük minél többet megnyerjek. ²⁰A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek közt, mint a törvény alárendeltje - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve -, csak hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket. ²¹A törvényen kívül állók közt, mint aki a törvényen kívül áll - pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje -, csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat. ²²A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy némelyeket mindenképpen üdvözítsek. ²³Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne.

Az evangélium és a lemondás lelkesít. ²⁴Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat  csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant.

²⁶Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom ²⁷és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam érdemtelenné ne váljak.

10 Óvás az elbizakodottságtól. ¹Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné  figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, ²s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. ³Mind ugyanazt a lelki ételt ették, s mind ugyanazt a lelki italt itták^{. 4}Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt. ⁵De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. El is hulltak a pusztában.

⁶Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. ⁷Ne legyetek bálványimádókká, mint néhányan közülük, amint az Írás mondja: "Leült a nép enni-inni, aztán fölkelt mulatni." ⁸Ne is paráználkodjunk, mint néhányan közülük, s ezért egy nap huszonháromezren vesztek oda. ⁹Ne is kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, s ezért kígyók által pusztultak el. ¹⁰Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, s ezért a pusztító angyal áldozatai lettek. ¹¹Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. ¹²Aki tehát azt  hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék. ¹³Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hőséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

A pogány áldozati lakoma és az Eukarisztia. ¹⁴Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól! ¹⁵Értelmes emberekkel beszélek: ítéljétek meg magatok, amit mondok. ¹⁶Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk, ugye Krisztus testében való részesedés? ¹⁷Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mind, akik egy kenyérben részesedünk.

¹⁸Nézzétek csak a test szerint való Izraelt! Vajon azok, akik az áldozatból esznek, nem részesednek az oltárról? ¹⁹Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? ²⁰Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, nem az Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom,  hogy közösségtek legyen a gonosz lelkekkel. ²¹Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról meg a gonosz lélek asztaláról. ²²Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?

Kapcsolat a pogányokkal. ²³Minden szabad (nekem), de nem minden használ. ²⁴Minden szabad, de nem minden épületes. Senki se keresse, ami a magáé, esznek, nem részesednek az oltárról?  ²⁵Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. ²⁶"Az Úré a föld és minden gazdagsága." ²⁷Ha egy hitetlen meghív, s el akartok menni, egyetek mindenből, amit föltálalnak, anélkül, hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. ²⁸De ha valaki azt mondja: "Ez áldozati hús", ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. ²⁹Nem a te lelkiismeretedről beszélek, hanem a másikéról. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? ³⁰Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?

Zárlat. ³¹Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. ³²Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, ³³hiszen én is mindenkinek kedvében járok. Nem keresem, ami nekem hasznos, hanem, ami másoknak az, hogy üdvözüljenek.

11    Az asszonyok fátyla. ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

A liturgikus öltözék.  ²Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy, ahogy meghagytam. ³Szeretném azonban tudomásotokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig  az asszony a férfiből.⁴ Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. ⁵Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan mintha megnyírták volna. ⁶Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. ⁷A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. ⁸Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. ⁹S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. ¹⁰Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll - az angyalokra való tekintettel. ¹¹Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, ¹²mert, amint az asszony férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van.

¹³Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? ¹⁴Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú  hajat növeszt, szégyenére válik. ¹⁵Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. ¹⁶Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.

Az utolsó vacsora ünneplése. ¹⁷A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem. ¹⁹Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek. ²⁰Mikor ugyanis egybegyűl tök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, ²¹mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. ²²Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek?  Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek.

Az oltáriszentség újbóli lemondása. ²³Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte, és így szólt: "(Vegyétek és egyétek) ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre." ²⁵Ugyanúgy vacsora után(fogta) a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre." ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr  teste és vére ellen vét.

Gyakorlati tanácsok a test gyógyítására. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül, hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon ítéletét eszi és issza. ³⁰Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak. ³¹Ha azonban (helyesen) ítélnők meg magunkat, nem lenne részünk az ítéletben. ³²Ha viszont az Úr ítél meg minket, azért fenyít, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk.

³³Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást. ³⁴Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

12 Különbözőség és egység. ¹Ami a lelki adományokat illeti, nem akarom, testvérek, hogy tudatlanok maradjatok.  ²Emlékeztek, hogy mikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. ³Ezért tudtotokra adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: "Átkozott legyen Jézus." De azt sem mondhatja senki: "Jézus az Úr", csak a Szentlélek által.

⁴A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. ⁵A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. ⁶Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghez viszi, ugyanaz. ⁷A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele. ⁸Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, ⁹a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben; ¹⁰ez csodatevő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. ¹¹Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

A test hasonlata. ¹²A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így Krisztus is. ¹³Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. ¹⁴A test sem egy tagból áll ugyanis, hanem sokból. ¹⁵Még ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik. ¹⁶Ha pedig a fül mondaná: "Nem vagyok szem, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik. ¹⁷Ha  a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol maradna a szaglás? ¹⁸Isten határozta meg minden egyes tag föladatát a testben, tetszése szerint. ¹⁹Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test. ²⁰Ám sok a tag, de a test csak egy.

²¹Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." ²²Ellenkezőleg, a gyöngébbeknek látszó tagok sokkal szükségesebbek. ²³Sőt, a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, ²⁴a tisztességes tagoknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta meg így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, ²⁵hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. ²⁶Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi.

Egyetlen test Krisztusban. ²⁷Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai. ²⁸Az egyházban pedig Isten némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat tanítókká tett. Adott továbbá csodatévő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt (és beszédek magyarázatát). ²⁹Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien csodatévő hatalommal és ³⁰gyógyító erővel rendelkeznek? Mindannyian nyelveket beszélnek? Mindannyian beszédeket magyaráznak? ³¹Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

13 A legértékesebb adomány a szeretet. ¹Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. ²Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden  tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ³Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt, s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, ⁵nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, ⁶nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, ⁷mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

⁸A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. ⁹Tudásunk  csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is, ¹⁰de mikor eljön a beteljesedés, ami töredékes, véget ér. ¹¹Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek, de amikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. ¹²Most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én magam is ismert vagyok. Most megmarad a hit, a remény, a szeretet - ez a három, ¹³de köztük legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!

14 A prófétálás adománya. ¹Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. ²Aki ugyanis az elragadtatás nyel vén szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert a Lélektől indítva mond titokzatos dolgokat. ³Aki viszont prófétál, emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. ⁴Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére. ⁵Szeretném ugyan, hogy mindannyian az elragadtatás nyelvén szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki az elragadtatás nyelvén beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta.

A nyelvek magyarázata. ⁶Ha tehát hozzátok érkezem, testvérek, és az elragadtatás nyelvén szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok? ⁷Lám, az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár  hárfa, ha nem különböző hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta? ⁸S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni? ⁹Így nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallattok érthető szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek. ¹⁰Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. ¹¹Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem. ¹²Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház épülésére bőven részesedjetek bennük.

¹³Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. ¹⁴Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de elmém meddő marad. ¹⁵Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is. ¹⁶Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az amint az, aki a nyelvben járatlan, mikor azt sem tudja, mit beszélsz? ¹⁷Te ugyan  szép hálaadó imát mondhatsz, de a másik nem épül rajta. ¹⁸Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok az elragadtatás nyelvén, ¹⁹de az egyházban inkább öt érthető szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót az elragadtatás nyelvén.

A lelki adományok célja. ²⁰Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek. ²¹A törvény azt mondja: "Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr." ²²A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitet leneknek, hanem a hívőknek szól. ²³Ha tehát egybegyűlik az egész közösség, és mindnyájan az elragadtatás nyelvén szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek? ²⁴De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyőzik, mindenkitől ítéletét hallja, ²⁵s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy, hogy arcra borulva imádja Istent, és megvallja: valóban köztetek az Isten!

A szabályok szerepe. ²⁶Mi következik ebből testvérek? Mikor egybegyűltök, akinek csak van dicsérő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az szolgáljon mind épüléstekre. ²⁷Az elragadtatás nyelvén csak kettő vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg. ²⁸Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel. ²⁹A próféták közül pedig kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. ³⁰Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el. ³¹Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak. ³²A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak. ³³Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé.

³⁴Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. ³⁵Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. ³⁶Vajon tőletek  eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?

³⁷Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az Úr akarata. ³⁸Ha nem veszi tudomásul, róla sem vesznek tudomást. ³⁹Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén való szólást. ⁴⁰Minden méltóképpen és rendben történjék.

15 Krisztus föltámadása. ¹Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne. ²Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. ³Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. ⁴Eltemették, és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. ⁵Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. ⁶Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, néhány pedig már meghalt. ⁷Azután Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. ⁸Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent. ⁹Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát.  ¹⁰De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. ¹¹Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük, s ezért lettetek hívőkké.

A föltámadás és a hit. ¹²Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs föltámadás? ¹³Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. ¹⁴Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek. ¹⁵Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust föltámasztotta, noha nem támasztotta  föl, ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl. ¹⁶Ha ugyanis a halottak nem támadnak föl, akkor Krisztus sem támadt föl. ¹⁷Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. ¹⁸Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.

Krisztus az első zsenge. ²⁰Ám Krisztus föltámadt holtából, mint a holtak zsengéje. ²¹Egy ember által jött a halál, egy ember által jön a holtak föltámadása is. ²²Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek. ²³Mindenki, amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön. ²⁴Azután következik a vég, amikor átadja  az Uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. ²⁵Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. ²⁶Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert "lába alá vetett mindent". ²⁷Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. ²⁸Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.

A hit értelme. ²⁹Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl, miért keresztelkednek meg értük? ³⁰Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen? ³¹Minden nap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban. ³²Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak föl, akkor csak "együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!" ³³Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. ³⁴Legyetek józanok, amint illik, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent.

Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.

A föltámadás módja. ³⁵De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő? ³⁶Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, ha csak (előbb) meg nem hal. ³⁷Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. ³⁸Isten pedig testet ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet. ³⁹Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. ⁴⁰S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. ⁴¹Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. ⁴²Ilyen a holtak föltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl. ⁴³Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl. ⁴⁴Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl.

A szellemi test tulajdonságai. Ha van érzéki test, van szellemi is, ⁴⁵amint az Írás mondja: "Ádám, az első ember élőlénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. ⁴⁶De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. ⁴⁷Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való (mennyei). ⁴⁸Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. ⁴⁹Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.

A test megdicsőülése. ⁵⁰Arról azonban biztosítalak, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. ⁵¹Nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, ⁵²hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak föl, mi pedig elváltozunk. ⁵³Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. ⁵⁴Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, akkor válik valóra az Írás szava:

⁵⁵"A győzelem elnyelte a halált:
halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?"

⁵⁶A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. ⁵⁷De Istennek hála! ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által. ⁵⁸Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.

16 A gyűjtés. ¹Ami pedig a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy tegyetek, amint Galácia egyházainak meghagytam. ²A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés,  amikor megérkezem. ³Amikor tehát odaérek, azokat, akiket alkalmasoknak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék. ⁴Ha pedig megéri, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek.

Pál útitervei. ⁵Hozzátok akkor megyek, amikor Makedóniát már bejártam - tudniillik Makedónián utazom keresztül. ⁶Nálatok esetleg megállapodom, talán a telet is ott töltöm, aztán kíséretet adhattok a további útra. ⁷Nem csak átutazóban szeretnélek látni titeket, ezért, ha az Úr megengedi, remélem, hogy egy ideig nálatok maradhatok. ⁸Pünkösdig Efezusban maradok. ⁹Itt széles és sokat ígérő kapu tárult föl előttem, de az ellenfelem is sok. ¹⁰Mikor Timóteus odaérkezik, legyen rá gondotok, hogy zavartalanul maradhasson nálatok, mert az Úr ügyében fárad, akárcsak én. ¹¹Senki le ne nézze, inkább kísérjétek el békével, hogy hozzám jusson. Várok rá a testvérekkel együtt. ¹²Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem, hogy induljon hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akart most elmenni. Mihelyt ideje lesz, útra kel.

Befejező intelmek. ¹³Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek! ¹⁴Minden  dolgotokat szeretetben intézzétek. ¹⁵Még egy figyelmeztetés, testvérek: Ismeritek Sztefanász házanépét. ő Achája zsengéje, aki a szentek szolgálatára adta magát. ¹⁶Álljatok rendelkezésére az ilyennek és mindannak, aki vele munkálkodik és fárad. ¹⁷Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Ahaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótoltak titeket, ¹⁸s az én lelkemet meg a tieteket is felüdítették. Becsüljétek meg az ilyeneket.

¹⁹Ázsia egyházai köszöntenek titeket. Sokszor üdvözöl az Úrban Akvila és Priszka, akik vendégül látnak, meg a házukban lévő közösség. ²⁰Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal.

²¹Itt a saját kezű üdvözletem: Pál. ²²Aki az Úr (Jézus Krisztust) nem szereti, legyen átkozott! Marána Tha.

²³Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek. Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. (Amen.)

1  Az egyház köszöntése. ¹Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timoteus testvér, Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek. ²Kegyelem és békeség nektek, Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás és vigasztalás. ³Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene. ⁴Ő megvizsgál minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorkodnak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal meg minket. ⁵Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is. ⁶Ha szenvedünk, a ti vigasztalástokra és üdvösségtekre szolgál, ha vigasztalódunk, az is a ti vigasztalástokra van. Ez azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére ad erőt, amiket mi is elszenvedünk. ⁷Ezért erős a veletek kapcsolatos reményünk, mert tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vagytok társaink, hanem a vigasztalásban is.

⁸Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért, és mód fölött, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. ⁹Sőt, magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki föltámasztja a holtakat. ¹⁰ő mentett ki a súlyos életveszélyből, és ez után is ki fog menteni. Belé vetjük reményünket, hogy ezentúl is megment, ¹¹különösen, ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imádságtokkal. Akkor a nekünk jutott kegyelemért sokan adnak majd hálát értünk.

Pál őszintesége. ¹²A mi dicsekvésünk lelkiismeretünk tanúsága, hogy Istennek tetsző szentséggel és őszinteséggel, s nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével éltünk a világban, kiváltképpen köztetek. ¹³Nem írunk ugyanis egyebet,  mint amit olvastatok és megértettetek. ¹⁴Remélem, hogy mindvégig meg is értitek, amint már részben meg is értettetek engem: Urunk Jézus (Krisztus) napján mi a ti büszkeségtek, s ti a miénk vagytok.

Pál megokolja terveink megváltoztatását. ¹⁵Ezzel a bizalommal készültem a minap hozzátok, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. ¹⁶Tőletek aztán át akartam menni Makedóniába, s Makedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. ¹⁷Talán könnyelmű voltam, hogy ilyesmit terveztem? Vagy amit tervezek, csupa szeszélyből tervezem, s nálam az igen és  a nem mindegy? ¹⁸Isten a tanúnk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az igen és a nem. ¹⁹Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi - én, Szilvánusz meg Timóteus - hirdettünk köztetek, nem volt majd igen, majd nem, hanem az igen vált valóra benne. ²⁰Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik föl általa az ajkunkon az amen Isten dicsőségére. ²¹Aki pedig minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban: Isten az. ²²ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, és mint foglalót, szívünkbe árasztotta a Lelket.

²³Istent hívom tanúságul magam mellett: csak irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. ²⁴Hiszen nem hiteteken keresztül akarunk uralkodni rajtatok, inkább örömötöknek szeretnénk munkatársai lenni. Ti ugyanis a hitben szilárdan álltok.

2 A könnyek levele.  ¹Föltettem magamban, hogy nem szomorúságotokra megyek ismét hozzátok, ²mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én szomorítottam meg? ³Ezt is azért intéztem el levélben, hogy amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm valamennyitek öröme. ⁴Sűrű könnyek közt, szívem nagy szorongásával és aggodalmával írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak, hanem, hogy lássátok mennyire szeretlek különösen titeket.

Megbocsájt ellenségeinek. ⁵Ha valaki megszomorított, nem annyira engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat. ⁶Elég az ilyennek az a büntetés, amellyel a többség sújtotta. ⁷Inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos szomorúságtól kétségbe ne essék. ⁸Ezért  arra kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. ⁹Azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, és lássam, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben? ¹⁰Akinek pedig megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit megbocsátanom. ¹¹Nem akarjuk ugyanis, hogy megejtsen minket a sátán, hiszen szándékai nem ismeretlenek.

Pál aggódása és megbecsülése. ¹²Mikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, bár a kapu nyitva állt előttem az Úrban, ¹³lelkemnek mégsem volt nyugta, mert nem találkoztam Títusz testvéremmel. Búcsút vettem tehát tőlük, és átkeltem Makedóniába. ¹⁴De hála legyen Istennek! Ő Krisztus (Jézusban) mindenkor győzelemre segít minket, és ismeretének illatát mindenütt  elterjeszti általunk. ¹⁵Mi ugyanis Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok közt, akik üdvözülnek, s azok közt is, akik elkárhoznak. ¹⁶Ezeknek halált jelentő hullaszag, azoknak meg az élet éltető illata. ¹⁷Ki a rátermett erre? Mi nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe előtt Krisztusban.

3 Az Újszövetség szolgája. ¹Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk - mint némelyek - hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre? ²Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember, ³mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.

Krisztus szolgájának bizalma. ⁴Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. ⁵Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik. ⁶ő tett minket alkalmassá arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet.

⁷Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt, ⁸hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? ⁹Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata? ¹⁰Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges.  ¹¹Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!

¹²Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk, ¹³nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. ¹⁴Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el. ¹⁵Sőt, mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre, ¹⁶de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel. ¹⁷Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. ¹⁸Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, és e szemléletben fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.

4 Kincsek cserépedényben. ¹Mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat. ²Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem élünk álnokságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem nyíltan hirdetjük az igazságot és ezzel rábízzuk magunkat minden ember lelkiismeretére Isten előtt. ³Ha evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek.

⁴Ezeknek a hitetleneknek e világ istene elvakította értelmüket, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága. ⁵Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat. ⁶Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségből támadjon fény", világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.

Isten ereje az emberi gyöngeségben. ⁷Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. ⁸Mindenfelől szorongatnak, de össze nem nyomorítanak, kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, ⁹üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, ¹⁰testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. ¹¹Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. ¹²Bennünk tehát a halál működik. ¹³Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme él bennünk, mint amiről írva van: "Hittem, azért szólaltam meg", mi is hiszünk, s azért beszélünk. ¹⁴Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt, és veletek együtt elébe állít. ¹⁵Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére.

Hitben élni. ¹⁶Ezért nem veszítjük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról-napra megújul. ¹⁷Pillanatnyi, könnyűszenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra. ¹⁸Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök.

5    Mennyei honvágy. ¹Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a  mennyben, amit nem emberkéz épített. ²Ezért is sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni. ³Csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk. ⁴Amíg tehát e sátorban lakunk, elnehezülten sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így a halandót elnyelje az élet. ⁵Hiszen Isten, aki erre előkészített minket, a Lélek foglalóját adta nekünk.

⁶Ezért tölt el bizalom, hiszen tudjuk, hogy míg testben élünk, távol járunk az Úrtól. ⁷A hitben élünk ugyanis, nem a szemlélésben. ⁸Ám bizalom tölt el, s jobban szeretnénk megválni a testtől és hazajutni az Úrhoz. ⁹Ezért is törekszünk arra, hogy kedvébe járjunk, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. ¹⁰Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt,  aszerint, amint jót vagy gonoszat tett.

A kiengesztelődés szolgálata. ¹¹Mivel az Úr félelmének tudatában élünk, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen Isten előtt ismertek vagyunk, s remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. ¹²Ezzel nem akarjuk magunkat ismét ajánlani, hanem módot adunk arra, hogy dicsekedhessetek velünk azokkal szemben, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában. ¹³Ha ugyanis magunkon kívül vagyunk, Istenért vagyunk; ha észnél vagyunk, értetek vagyunk. ¹⁴Erre Krisztus szeretete sürget minket, abban a meggyőződésben, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak. ¹⁵Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.

¹⁶Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi szempontból tekintettük is, most már nem úgy tekintjük. ¹⁷Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám, valami új valósult meg. ¹⁸Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát. ¹⁹Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelte magával a világot, és nem számítja be bűneinket, sőt, ránk bízta a kiengesztelés igéjét.

²⁰Tehát Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel! ²¹Ő "bűnné" tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa igazak legyünk Istenben.

6 Pál apostolságának leírása. ¹Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába. ²Azt mondja ugyanis: "Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad." Nézzétek, itt  a kellő idő! Itt az üdvösség napja!

Az apostol áldozatos élete. ³Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat, ⁴hanem mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelemmel, megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben, ⁵verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben, ⁶tisztaságban és tudásban, béketűrésben és jóságban, a Szentlélekben és őszinte szeretetben, ⁷igazmondásban és Isten erejében, az igazság támadó és védő fegyverzetében, ⁸dicsőségben és megszégyenülésben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók, de mégis igazmondók, ⁹mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek, mint halálraszántak, de mégis élünk, mint összevertek, de belé nem haltak, ¹⁰mint szomorkodók, de mindig derűsek, mint szűkölködők, de sokat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan.

Személyes kérelem a korintusiakhoz. ¹¹Megnyílt az ajkunk, és kitárult a szívünk felétek, korintusiak! ¹²Nem mi zárkóztunk el tőletek, ti nem nyitottátok ki szíveteket. ¹³Mint gyermekeimhez szólok: Viszonozzátok hasonlóan, és tárjátok ki ti is szíveteket!

Az élő Isten temploma. ¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel? ¹⁵Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőknek a hitetlenekhez? ¹⁶Hogyan tőri meg Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:

"Közöttük lakom és közöttük járok,
Istenük leszek, ők meg az én népem.
¹⁷Ezért távozzatok közülük,
s váljatok el tőlük, mondja az Úr,
s tisztátalant ne illessetek.
Akkor fölkarollak titeket,
¹⁸s atyátok leszek,
ti meg fiaim és leányaim lesztek,
mondja az Úr, a Mindenható."

7    ¹Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét, s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében.

A megtérés öröme. ²Értsetek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk. ³Nem rosszallásképpen mondom, hiszen az előbb megmondtam, hogy életre-halálra szívünkben vagytok. ⁴Nagy a bizalmam bennetek, és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm.

Jó hírek Títusztól. ⁵Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatás ért: kívül harcok, belül félelem. ⁶Ám Isten, a letörtek vigasztalója, minket is megvigasztalt Títusz megérkezésével. ⁷De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat, úgyhogy még jobban megörültem. ⁸Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem bánom. De ha bántam volna is - mivel látom, hogy az a levél, rövid időre ugyan, de megszomorított titeket - ⁹most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek tetsző módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. ¹⁰Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz. ¹¹Lám, ebből a ti Istennek tetsző szomorúságtokból mekkora buzgalom fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. ¹²Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő s nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok  Isten előtt. ¹³Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet szerzett Títusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek. ¹⁴Ha előtte dicsekvően beszéltem rólatok, nem vallottam szégyent, mert, amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Títusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult. ¹⁵Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel félve-rettegve fogadtátok. ¹⁶Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

8 Szabadon adakozzanak. ¹Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Makedónia egyházait. ²A bajok és a súlyos megpróbáltatások ellenére is, túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. ³Tanúskodhatom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. ⁴Kérve kérték tőlünk azt a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. ⁵Minden reményünket fölülmúlva, előbb az Úrnak adták magukat, aztán Isten akaratából nekünk.

Títusz szerepe és a nagylelkű adakozás okai. ⁶Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét. ⁷Amint mindenben kitűntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk érzett szeretetben, tűnjetek ki a jótékonyságban is.

⁸Nem parancsképpen mondom ezt, hanem, hogy mások buzgósága által próbára tegyem szeretetek őszinteségét. ⁹Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. ¹⁰Erre nézve tanácsot adok nektek, mert hasznotokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem magatokévá is tettétek az ügyet. ¹¹Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, tehetségtekhez mérten, tettben valósuljon meg. ¹²Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs. ¹³Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint. ¹⁴Most az ő szükségletüket a ti bőségtek fedezi, hogy majd az ő bőségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlőség. ¹⁵Az Írás is azt mondja: "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött."

Títusz és társai. ¹⁶Hála legyen Istennek, aki Títusz szívébe ugyanezt a buzgóságot öntötte irántatok, ¹⁷mert elfogadta a fölszólítást, sőt, mivel buzgalma még nagyobb volt, önszántából utazott el hozzátok. ¹⁸Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. ¹⁹De nemcsak dicsérik, hanem kísérőnkül is rendelték az egyházak a jótékonyság művében, amelyet az Úr dicsőségére, saját akaratunkból vállaltunk. ²⁰El akarjuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva. ²¹Gondunk van ugyanis a becsületre, nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is. ²²Velük küldtük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való nagy bizalmában még sokkal buzgóbb. ²³Ami Títuszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. ²⁴Mutassátok meg irántuk érzett szereteteteket, s bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem helytálló.

9 Gyűjtés a szenteknek. ¹A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom. ²Hiszen ismerem készségteket, és ezért dicsekszem is veletek a makedónok  előtt. Tavaly óta Achája is készen áll, és buzgóságtok igen sokakat föllelkesített. ³Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok. ⁴Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti.

A bőkezűség áldásai.  ⁵Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna.

⁶Annyi bizonyos: "Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat." ⁷Mindenki úgy adjon, amint eltökélte
magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. ⁸Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre. ⁹Hiszen ezt olvassuk  az Írásban:

"Bőségesen adakozik a szegényeknek,
nagylelkűsége örökre megmarad."

¹⁰Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyérrel is tartja, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja igaz életetek termését, ¹¹hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt. ¹²Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít. ¹³Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttatátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget. ¹⁴Imádkozni is fognak értetek, és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok. ¹⁵Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.

10 Pál megvédi szolgálatát. ¹Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én, Pál, aki köztetek szemtől-szemben szerény vagyok, de távollétemben szigorú. ²Arra kérlek titeket, hogy jelenlétemkor ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, amellyel, gondolom, fölléphetek azokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. ³Igaz ugyan, hogy testben élünk, de nem a test szerint harcolunk, ⁴mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni erejűek és erődítmények lerontására képesek. Velük cáfoljuk meg az érveléseket ⁵és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. ⁶Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességtek tökéletessé válik.

⁷Ügyeljetek csak arra, ami szembetűnő. Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondoljon arra is, hogy  amint ő Krisztusé, úgy mi is. ⁸Ha ugyanis valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épüléstekre, s nem romlástokra adott, nem maradnék szégyenben. ⁹De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel csak ijesztegetlek titeket. ¹⁰"A levelek - mondják - súlyosak és kemények, de fellépésében nincs erő és beszéde gyatra." ¹¹Gondolja meg az ilyen, hogy amilyenek a távolban vagyunk írott szóval, olyanok leszünk, amikor megjelenünk, tettel is.

¹²Mi természetesen nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják. Azok oktalanságukban csak önmagukhoz mérik és hasonlítják magukat. ¹³Mi viszont nem dicsekszünk mértéken túl, hanem hatáskörünk mértéke szerint, amelyet Isten mért ki számunkra, s amely hozzátok is elér. ¹⁴Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk. ¹⁵Nem dicsekszünk mértéken túl mások munkájával, de reméljük hogy hitetek növekedésével, ami hatáskörünket illeti, még nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek. ¹⁶Akkor határaitokon túl is hirdetni tudjuk majd az evangéliumot, anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el. ¹⁷"Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék." 18Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit Isten ajánl.

11 Pál és a hamis apostolok. ¹Bárcsak eltűrnétek részemről némi oktalanságot! ²De hiszen el is tőrtök engem. Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek Krisztushoz. ³Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránt való őszinte odaadástól. ⁴Ha ugyanis valaki föllépne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy ha más lélekben részesülnétek, mint amiben részesültetek, vagy más evangéliumban, mint amit elfogadtatok: szívesen vennétek. ⁵Pedig azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a "fő-fő apostoloknál". ⁶Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek.

⁷Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát  ingyen hirdettem köztetek? ⁸Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. ⁹Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére. Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövőben is ügyelek. ¹⁰Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsőségen Achája tájain sem eshetik csorba! ¹¹Ugyan miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! ¹²De amit most teszek, a jövőben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tűnjenek föl, mint mi. ¹³Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak. ¹⁴Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. ¹⁵Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez.

Pál apostol szenvedései. ¹⁶Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát, mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé. ¹⁷Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem. ¹⁸Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem. ¹⁹Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok. ²⁰Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver. ²¹Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer - oktalanul mondom - merek én is. ²²Zsidók ők? Én is az vagyok. Izraeliták? Én is. Ábrahám ivadékai? Én is. ²³Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet   fáradtam, börtönbe többet vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben. ²⁴A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet, ²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést. Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam. ²⁶Sokat voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. ²⁷Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam. ²⁸Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyházakért való gond terhel. ²⁹Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? ³⁰Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem, ³¹Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudok. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, ³³de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből.

12     Kinyilatkoztató látomás. ¹Ha dicsekedni kell, bár semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr kinyilatkoztatásaira. ²Tudok egy Krisztusban élő  emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója, - elragadtatott a harmadik égig. ³És tudom, hogy ez az emberi-testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója, - ⁴elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat. ⁵Az ilyesmivel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. ⁶Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tőlem hall.

⁷De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat. ⁸Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte: ⁹"Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen." Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.

¹⁰Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Áldozatkészsége a korintusiakért. ¹¹Oktalanná lettem, ti kényszeríttettek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a "fő-fő apostolok" mögött,  bár semmi sem vagyok. ¹²Apostoli küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be előttetek jelekkel és csodás erő-megnyilvánulásokkal.

Pál aggódik a korintusi egyházért. ¹³Mi az, amiből a többi egyháznál kevesebb jutott nektek, hacsak nem az, hogy nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az "igazságtalanságot"! ¹⁴Nézzétek, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tieteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek kincset a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. ¹⁵Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom lelketekért. Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb viszontszeretetet találjak nálatok? ¹⁶Ám legyen: "Nem terheltelek titeket, de mivel furfangos vagyok, csellel hálóztalak be." ¹⁷Vajon a hozzátok küldöttek közül melyikkel csaltalak meg titeket? ¹⁸Legutóbb Títuszt kértem föl, és elküldtem vele azt a testvért. Vajon Títusz csalt meg? Nem munkálkodtunk-e teljes egyetértésben? Nem jártunk-e egy nyomon?

¹⁹Már régóta azt hiszitek, hogy mentegetődzünk előttetek, pedig Isten előtt Krisztusban beszélünk. Minden a ti épüléstekre szolgáljon, szeretteim. ²⁰Attól tartok ugyanis, hogy amikor odaérkezem, nem olyannak talállak titeket, amilyennek szeretnélek; ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne volna köztetek civódás, irigykedés, harag, egyenetlenkedés, rágalmazás, árulkodás, gőgösködés, pártoskodás, ²¹hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és siratnom ne kelljen azokat, akik vétkeznek, de nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt.

13  Végső figyelmeztetés. ¹Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. "Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet." ²Már második ottlétemkor meg mondtam azoknak, akik vétkeztek, és a többieknek is, s most távollétemben is előre megmondom: ha ismét odamegyek, nem kegyelmezek. ³Bizonyítékot akartok a belőlem szóló Krisztustól. ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek. ⁴Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de Isten erejéből élünk vele együtt értetek. ⁵Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. ⁶De remélem, elismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát.

⁷Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk föl, hanem hogy ti a jót tegyétek, mi pedig hadd lássunk ki nem próbáltnak. ⁸Semmit sem tehetünk ugyanis az igazság ellen, hanem csak az igazságért. ⁹Hiszen örülünk annak, hogy gyöngék vagyunk, ti meg erősek. Ezért is imádkozunk tökéletesedéstekért.

Búcsúzás. ¹⁰Azért írom mindezt távollétemben, hogy odaérve ne járjak el keményen azzal a hatalommal, amit az Úr építésre adott, s nem rombolásra. ¹¹Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértűek, éljetek békében. Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene. ¹²Köszöntsétek egymást szent csókkal! Az összes szentek köszöntenek titeket. ¹³Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. (Amen.)