Az isteni Ige.

¹Kezdetben volt az Ige,
és az Ige Istennél volt,
mert Isten volt az Ige.
²Ő volt kezdetben Istennél,
³Minden ő általa lett,
és nélküle semmi sem lett, ami lett.
⁴Benne élet volt,
és az élet volt az emberek világossága.
⁵A világosság a sötétségben világít,
de a sötétség nem fogta föl.

A világ világossága.

⁶Jött egy ember, akit Isten küldött,
János volt a neve.
⁷Azért jött, hogy tanúságot tegyen,
tanúságot tegyen a világosságról,
hogy mindenki higgyen általa.
⁸Nem ő volt a világosság,
hanem (azért jött),
hogy tanúságot tegyen a világosságról.
⁹Az igazi világosság,
amely minden embert megvilágosít,
a világba jött.
¹⁰A világban volt,
Ő általa lett a világ,
mégsem ismerte föl őt a világ.
¹¹Tulajdonába jött,
de övéi nem fogadták be.
¹²Ám azoknak, akik befogadták,
hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen,
 azoknak, akik hisznek nevében,
¹³akik nem vér, vagy a test vágyából,
nem férfi akaratából,
hanem Istentől születtek.

 
Az Ige megtestesülése.

¹⁴Az Ige testté lett,
és köztünk élt.
Láttuk dicsőségét,
az Atya Egyszülöttének dicsőségét,
akit kegyelem és igazság tölt be.
¹⁵János hangos szóval tanúságot tesz róla:
"Ő az, akiről hirdettem:
aki nyomomba lép, nagyobb nálam,
mert előbb volt, mint én."
¹⁶Mindnyájan az ő teljességéből kaptunk
kegyelmet kegyelemre halmozva.
¹⁷A törvényt Mózes közvetítette,
a kegyelem és az igazság
Jézus Krisztus által valósult meg.
¹⁸Istent sohasem látta senki,
az egyszülött Isten,
aki az Atya keblén nyugszik,
ő nyilatkoztatta ki.

Keresztelő János tanúságtétele. ¹⁹János így tett tanúságot: a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből ezzel a kérdéssel: "Ki vagy te?" ²⁰Nyíltan megvallotta és nem tagadta: "Én nem vagyok a Messiás." "Hát akkor? Talán Illés vagy?" - kérdezték. ²¹"Nem vagyok" - felelte. "A Próféta vagy?" "Nem" - felelte ismét. ²²Erre tovább faggatták: "Hát akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek. Mit mondasz magadról?" ²³Így felelt: "Én a pusztában kiáltónak szava vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta."

²⁴A küldöttek a farizeusok közül voltak. ²⁵Tovább kérdezték:  "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem a Próféta?" ²⁶János megint felelt nekik: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön (s nagyobb nálam). ²⁷Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam." ²⁸Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

János tanúskodik Jézusról. ²⁹Másnap látta, hogy Jézus közeledik feléje. Megszólalt: "Nézzétek, az Isten báránya! Ő veszi el a világ bűnét! ³⁰Ő az, akiről mondtam: utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem. ³¹De azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben." ³²János aztán így folytatta tanúságát: "Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt. ³³Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. ³⁴Én láttam és tanúskodom róla: ő az Isten Fia."

Az első tanítványok. ³⁵Másnap megint ott állt János két tanítványával. ³⁶Mikor látta, hogy Jézus közeledik, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" ³⁷Mihelyt a két tanítvány e szavakat hallotta, követte Jézust. ³⁸Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: "Mit akartok?" Azok így feleltek: "Rabbi - vagyis Mester - hol lakol?" ³⁹"Jöjjetek, nézzétek meg" - válaszolta. Erre elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül történt.

Péter meghívása. ⁴⁰A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. ⁴¹Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: "Megtaláltuk a Messiást", vagyis a Fölkentet, ⁴²és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, Kéfás lesz a neved, ami Pétert (vagyis Sziklát) jelent."

Fülöp és Nátánáel meghívása. ⁴³Másnap, mikor Galileába akart menni, találkozott Fülöppel. "Kövess engem", mondta neki Jézus. ⁴⁴Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. ⁴⁵Fülöp találkozott Nátánáellel és közölte vele: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát." "Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Nátánáel. ⁴⁶"Jöjj és nézd meg" - felelte Fülöp. ⁴⁷Mikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" ⁴⁸"Honnan ismersz engem?" kérdezte Nátánáel. Jézus így felelt: "Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." ⁴⁹Nátánáel erre elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten Fia! Te vagy Izrael királya!" ⁵⁰Jézus így szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam: láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat fogsz látni ennél." ⁵¹Aztán tovább folytatta: "Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai föl-alá szállnak az Emberfia előtt."

2    A kánai menyegző. ¹Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett. ²Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre. ³Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs már boruk." Jézus hozzá fordult: ⁴"Asszony, a mi gondunk ez? Még nem jött el az én órám." ⁵Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: "Tegyétek, amit mond." ⁶Állt ott hat nagy kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két vagy három mérős volt. ⁷Jézus megparancsolta nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel." Színig töltötték. ⁸Akkor azt mondta nekik: "Most merítsetek, és vigyétek a násznagynak." ⁹Vittek neki.  A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették. A násznagy hivatta a vőlegényt és szemére vetette: ¹⁰"Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort." ¹¹Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.

¹²Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak.

A templom megtisztítása. ¹³Közel volt a zsidók húsvétja. ¹⁴Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le. ¹⁵Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt. A pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta. ¹⁶A galambárusokhoz pedig így szólt: "Vigyétek el innét ezeket! Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" ¹⁷Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: Buzgóság emészt el házadért."

¹⁸Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: "Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?" ¹⁹Jézus így felelt: "Bontsátok le a templomot, én harmadnapra fölépítem azt." ²⁰A zsidók megütköztek ezen: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod fölépíteni?" ²¹Ő azonban saját testének templomára gondolt. ²²Mikor aztán föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondásra és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak.

²³Húsvét ünnepén, amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat. ²⁴De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, ²⁵hogy bárki is fölvilágosítsa az emberről. Tudta ő mi lakik az emberben.

3    Nikodémus. ¹Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű zsidó tanácsos. ²Éjnek idején fölkereste Jézust. "Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele." ³Jézus erre kijelentette neki: "Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg az Isten országát." ⁴"Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg?" - vágott szavába Nikodémus. "Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?" ⁵Jézus megmagyarázta: "Bizony, bizony mondom neked: Aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába. ⁶Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek. ⁷Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek. ⁸A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélekből született." ⁹"Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus. ¹⁰Jézus így felelt: "Te Izrael tanítója vagy, és nem érted? ¹¹Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk,  ¹²s arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el. ¹³Ha földiekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd mennyeiekről szólok? Senki sem emelkedhet föl a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van). ¹⁴Amint Mózes fölállította a kígyót a pusztában, úgy fogják fölmagasztalni az Emberfiát is, ¹⁵hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁶Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁷Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. ¹⁸Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. ¹⁹Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik.  ²⁰"Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei. ²¹De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tetteit Istenben művelte."

Keresztelő János tanúsága. ²²Jézus ezután tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt. ²³János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. ²⁴János akkor még nem volt börtönben. ²⁵Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek. ²⁶"Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul. ²⁷János így válaszolt: "Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. ²⁸Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutárja. ²⁹Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes.
³⁰Neki növekednie kell, nekem kisebbednem."

A beszéd vége. ³¹Aki fölülről jön, mindenkit fölülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön, fölülmúl mindenkit. ³²Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki sem fogadja el. ³³De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó. ³⁴Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűkösen a Lelket. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. ³⁶Aki hisz a Fiúban, az örökké él. De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja száll rá.

4    Jézus Jákob kútjánál. ¹A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János. ²Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. ³Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Júdeát és ismét Galileába tartott.  ⁴Keresztül kellett mennie Szamárián. ⁵Útközben Szamária egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.

A szamaritánus asszony. ⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: "Adj innom." ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹Az asszony elcsodálkozott: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal. ¹⁰Jézus így felelt: "Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, ki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked." ¹¹"Uram," szólt az asszony, "hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?" ¹³Jézus erre megjegyezte: "Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. ¹⁴De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne." ¹⁵"Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen idejárnom meríteni." ¹⁶"Menj szólt (Jézus), hívd el férjedet és jöjj ide." ¹⁷"Nincs férjem" - felelte az asszony. Jézus ráhagyta: "Jól mondtad: Nincs férjem. ¹⁸Öt férjed volt, s akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad." ¹⁹"Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy. ²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt."

²¹Jézus így válaszolt: "Hidd el nekem, asszony, eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való. ²³De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. ²⁴Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk." ²⁵Az asszony így szólt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent." ²⁶Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek."

²⁷Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: "Mit akarsz tőle?" vagy: "Mit beszélsz vele?" ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek: ²⁹"Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?" ³⁰Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá.

³¹Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél." ³²De ő így válaszolt: "Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok." ³³A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: "Talán hozott valaki ennivalót neki?" ³⁴Jézus megmagyarázta nekik: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki küldött engem, és hogy elvégezzem művét. ³⁵Ugye azt mondjátok: még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. ³⁶Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval. ³⁷Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat. ³⁸Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.

³⁹Abból a városból sok szamariai hit benne, mert az asszony egyre bizonygatta: "Mindent megmondott, amit tettem." ⁴⁰A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. ⁴¹Tanítására még többen hittek benne. ⁴²Az asszonynak pedig azt mondták: "Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: ez valóban a világ üdvözítője."

Visszatérés Galileába. ⁴³Két nap múlva folytatta útját Galileába. ⁴⁴Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában, ⁴⁵mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ott voltak ők is.

A második jel Kánában. ⁴⁶Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. ⁴⁷Mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste őt és kérte, hogy jöjjön, gyógyítsa meg fiát. ⁴⁸Már halálán volt. Jézus így szólt: "Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." ⁴⁹"Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő, jöjj el, míg meg nem hal gyermekem." ⁵⁰"Menj csak, felelte Jézus, fiad él." ⁵¹Hitt az ember Jézus szavainak és hazament. Még útközben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van. ⁵²Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban. "Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz" - válaszolták. ⁵³Az apa rájött, hogy ez volt az az óra, amikor Jézus azt mondta neki: "Fiad él." ⁵⁴Erre egész házával együtt hívő lett. Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Júdeából Galileába ment.

5    Gyógyítás szombaton. ¹Később ünnepük volt a zsidóknak és Jézus fölment Jeruzsálembe. ²Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdő, melynek héber neve Beteszda. ³Öt oszlopcsarnok áll mellette. Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt. ⁴Az (Úr) angyala időnként leszállt a tóra és a víz fölkavarodott. Aki aztán elsőnek lépett a fölkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is. ⁵Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg. ⁶Mikor ezt Jézus ott fekve látta és megtudta, hogy már hosszú ideje szenved, megkérdezte: ⁷"Meg akarsz gyógyulni?" "Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor fölkavarodik a víz. Mire odaérek, már más lép be előttem." ⁸Jézus erre így szólt: "Kelj föl, fogd ágyadat és járj!" Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett. ⁹Aznap éppen szombat volt. ¹⁰A zsidók erre rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, tilos vinned az ágyat." ¹¹De az mentegetőzött: "Aki meggyógyított engem, az mondta: fogd ágyadat és járj!" ¹²Azok megkérdezték: "Ki az, aki mondta neked: fogd ágyadat és járj?" ¹³A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, mert Jézus a helyszínen összegyűlt néptömeg miatt eltávozott. ¹⁴Később Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: "Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj." ¹⁵Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.

Beszéd a saját szombati művéről. ¹⁶A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte. ¹⁷Jézus megmagyarázta nekik: "Atyám szüntelen munkálkodik, ezért én is munkálkodom." ¹⁸A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel.

A Fiú műve. ¹⁹Jézus azonban tovább hirdette: "Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi. ²⁰Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. ²¹Amint az Atya halottakat támaszt föl és életre kelt, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar. ²²Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen a Fiúra bízta, ²³hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tiszteli az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már átment a halálból az életre. ²⁵ Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak.  ²⁶Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, ²⁷és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. ²⁹Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására. ³⁰Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.

Tanúság Jézusról. ³¹Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes. ³²Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz. ³³Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról. ³⁴De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. ³⁵Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. ³⁶Olyan tanúságom van, amely fölülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem. ³⁷Tehát maga az Atya, aki küldött, tanúskodott rólam. Ti viszont se szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, ³⁸és igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit küldött.

³⁹Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanúskodnak rólam. ⁴⁰Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

Jézus hallgatóinak hitetlensége. ⁴¹"Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. ⁴²Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete. ⁴³Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok. ⁴⁴Hogyan lehetnétek hívők, mikor egymás dicsőítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentől származó dicsőséget? ⁴⁵Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak titeket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben reménykedtek. ⁴⁶Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő én rólam írt. ⁴⁷Ha az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavaimnak?"

6    A csodálatos kenyérszaporítás. ¹Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. ²Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat. ³Jézus fölment egy hegyre, s ott leült tanítványaival. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵Mikor Jézus körülnézett és látta hozzátóduló nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: "Honnét veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" ⁶Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni. ⁷Fülöp így felelt: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek." ⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére közbeszólt: ⁹"Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?" ¹⁰"Telepítsétek le az embereket!" - szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. ¹¹Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak. ¹²Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a maradékokat, hogy el ne vesszen." ¹³Össze is szedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, mely az étkezők után maradt.

¹⁴Mikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: "Bizonyosan ez a próféta, akinek el kell jönnie." ¹⁵Mikor Jézus észrevette, hogy megindultak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

A vízen járás. ¹⁶Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra. ¹⁷Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük. ¹⁸Erős szél fújt és a tó háborgott. ¹⁹Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. ²⁰Nagyon megijedtek. De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek." ²¹Föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

Beszéd az élet kenyeréről. ²²Másnap a tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. ²³Közben Tibériásból több bárka érkezett a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. ²⁴Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai már nincsenek ott, beszálltak a bárkába és Kafarnaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.  ²⁵Mikor megtalálták a tó másik partján, megkérdezték: "Mester mikor jöttél ide?"

A beszéd. ²⁶Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony mondom nektek: kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. ²⁷Ne fáradozzatok veszendő eledelért, olyanért, amely megmarad az örök életre, amit az Emberfia ad majd nektek: őt igazolja az Atyaisten." ²⁸Azok megkérdezték: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" ²⁹"Istennek tetsző cselekedet az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében." ³⁰De ők tovább kérdezték: "Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? ³¹Mit teszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, mint az Írás mondja: Kenyeret adott nekik enni." ³²Jézus így felelt: "Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja a menyből az igazi kenyeret, ³³mert az az Isten kenyere, ami a mennyből szállt le és életet ad a világnak." ³⁴"Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"

³⁵Jézus erre így szólt: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha. ³⁶Megmondtam nektek: láttok engem és mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; ³⁷aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki. ³⁸Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom az utolsó napon."

⁴¹Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: "Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér." ⁴²Így érveltek: "Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: a mennyből szálltam alá?"

⁴³Jézus rájuk szólt: "Ne zúgolódjatok! ⁴⁴Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza. Én föltámasztom őt az utolsó napon. ⁴⁵A prófétáknál ezt olvassuk: mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. ⁴⁶Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. ⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz (bennem), annak örök élete van.

⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak. ⁵⁰Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. ⁵¹Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért."  ⁵²Vita támadt a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" - mondták.

⁵³Jézus megerősítette: "Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon. ⁵⁵Az én testem valóban étel s az én vérem valóban ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne. ⁵⁷Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él. ⁵⁸Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a (manna), melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él."

⁵⁹Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.

A beszéd hatása. ⁶⁰Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: "Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?" ⁶¹Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, hozzájuk fordult tehát: "Ez megbotránkoztat titeket? ⁶²Hát ha majd látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt? ⁶³A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, ⁶⁴de vannak köztetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki fogja őt elárulni. ⁶⁵"Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki."

⁶⁶Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele. ⁶⁷Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: "Csak nem akartok ti is elmenni?" ⁶⁸Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. ⁶⁹Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy Isten Szentje." ⁷⁰Jézus erre megjegyezte: "Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög." ⁷¹Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára, mert ő árulta el: egy a tizenkettő közül.

7    A sátorosünnep. ¹Ezután Jézus bejárta Galileát. Nem akart Júdeába menni, mert a zsidók életére törtek. ²Közel volt a zsidók sátoros ünnepe. ³Testvérei bíztatták: "Menj csak el innen Júdeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet. ⁴Senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, lépj a nyilvánosság elé." ⁵Testvérei sem hittek ugyanis benne. ⁶Jézus így felelt: "Az én időm még nem jött el, nektek az idő mindig megfelelő. ⁷Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyítom, hogy cselekedetei gonoszak. ⁸Menjetek csak föl az ünnepre, én most nem megyek föl erre az ünnepre, mivel időm még nem telt be." ⁹Így szólt, és Galileában maradt. ¹⁰Miután testvérei elzarándokoltak az ünnepre, ő is fölment, de nem nyilvánosan, hanem titokban. ¹¹A zsidók keresték az ünnepen. ¹²"Hol van ő?" - kérdezgették, s a nép közt állandó szóbeszéd tárgya volt. Némelyek azt mondták: "Jó ember." Mások: "Nem, félrevezeti a népet." ¹³De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.

Az első epizód. ¹⁴Az ünnep javarészén már túl voltak, amikor Jézus fölment a templomba és tanítani kezdett. ¹⁵A zsidók meglepődve kérdezték: "Hogyan érthet ez az Írásokhoz, hiszen nem is tanult?" ¹⁶Jézus megfelelt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. ¹⁷Aki kész megtenni az ő akaratát, fölismeri majd, hogy tanításom Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek. ¹⁸Aki magától beszél, saját dicsőségét keresi. De aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igazmondó és nincs benne hamisság. ¹⁹Ugye Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek a törvényt. ²⁰Miért törtök életemre?" "Ördögöd van! - kiáltott közbe a nép, ugyan ki tör életedre?" ²¹Jézus folytatta: "Egyetlen dolgot tettem és mindnyájan megütköztök rajta. ²²A körülmetélést Mózes rendelte, - nem mintha Mózestől származnék, hanem az atyáktól - és ti szombaton is körülmetéltek. ²³Ha tehát szombaton is körülmetélkedhetik valaki a nélkül, hogy a Mózes törvényén csorba esnék, miért haragusztok rám, ha az egész embert meggyógyítom szombaton? ²⁴Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan!"

²⁵Néhány jeruzsálemi megjegyezte: "Nem ez az, akinek életére törnek? ²⁶Nézzétek, nyíltan beszél, és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg az elöljárók, hogy ő a Messiás? De hiszen erről tudjuk, honnan jött. ²⁷A Messiásról azonban, ha majd eljön, senki sem fogja tudni, honnan való." ²⁸Ekkor a templomban tanítás közben Jézus így kiáltott: "Ismertek engem, azt is tudjátok, honnan vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, hanem az Igaz küldött engem. ²⁹Ti nem ismeritek őt. Én ismerem, hiszen tőle vagyok és ő küldött." ³⁰Erre meg akarták ragadni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

³¹A nép közül sokan hittek benne. "Ha eljön a Messiás, tud-e több csodát művelni ennél?" - mondták. ³²A farizeusoknak tudomására jutott, hogy ez a szóbeszéd jár a nép között. A főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek tehát, hogy elfogják őt. ³³Jézus így szólt: "Csak rövid ideig vagyok még veletek, aztán ahhoz megyek, aki küldött. ³⁴Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek." ³⁵A zsidók erre tanakodni kezdtek: "Hová akar menni, hogy meg ne találjuk? Talán a pogányok közt élő telepesek közé megy, hogy tanítsa őket? ³⁶Mit jelent, amit mond: Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"

A második epizód. ³⁷Az utolsó napon, az ünnep nagy napján, ott állt Jézus és hangos szóval hirdette: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! ³⁸Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szava szerint, élő víz forrásai fakadnak." ³⁹Ezt a Lélekről mondta, melyben a benne hívők részesültek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg.

⁴⁰E szavak hallatára néhányan a nép közül felkiáltottak: "Ez valóban a Próféta!" "Ez a Messiás!" - mondták mások. ⁴¹De voltak, akik megjegyezték: ⁴²"Hát Galileából jön a Messiás? Nem azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?" ⁴³Erre szakadás támadt miatta a nép között. ⁴⁴Voltak, akik meg akarták őt ragadni, de senki sem tudott kezet emelni rá. ⁴⁵A szolgák is visszatértek a főpapokhoz és farizeusokhoz. Azok megkérdezték: "Miért nem hoztátok el őt?" ⁴⁶A szolgák mentegetőztek: "Ember így még nem beszélt!" ⁴⁷"Talán titeket is félrevezetett? - kérdezték a farizeusok. ⁴⁸Hitt-e benne valaki a tanácstagok vagy a farizeusok közül? ⁴⁹Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényből!" ⁵⁰Egy közülük, Nikodémus, aki egy alkalommal (éjnek idején) fölkereste, így szólt: ⁵¹"Elítél-e törvényünk valakit, anélkül, hogy kihallgatták volna és meggyőződtek volna arról, hogy mit tett?" ⁵²De azok leintették: "Talán csak nem vagy te is galileai? Vizsgáld át (az Írást) és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta." ⁵³Ezután mindegyikük hazatért.

8    A házasságtörő asszony. ¹Jézus kiment az Olajfák hegyére. ²Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket. ³Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. ⁴"Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen. ⁵Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Te mit mondasz?" ⁶Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földre. ⁷További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: "Aki bűn nélkül van közületek, az vese rá az első követ!" ⁸Aztán újra lehajolt és tovább írt a földre. ⁹Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. ¹⁰Jézus akkor fölegyenesedett: "Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" "Senki, Uram" - felelte. ¹¹Mire Jézus így szólt: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

A harmadik epizód. ¹²Máskor így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz a világ világossága." ¹³Erre a farizeusok megjegyezték: "Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes." ¹⁴Jézus megfelelt nekik: "Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. ¹⁵Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. ¹⁶Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. ¹⁷ Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes. ¹⁸Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya." ¹⁹Erre megkérdezték tőle: "Hol a te Atyád?" "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek." ²⁰Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

A hitetlenek büntetése. ²¹Máskor meg így beszélt Jézus: "Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. ²²Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók megjegyezték: "Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?" ²³De ő megmagyarázta nekik: "Ti innen alulról vagytok, én fölülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból. ²⁴Azért mondom nektek: Meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben." ²⁵Erre megkérdezték: "De hát ki vagy te?" "Az, amit kezdettől fogva mondok nektek? - válaszolta Jézus. ²⁶Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." ²⁷Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. ²⁸Jézus tovább folytatta: "Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. ²⁹Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves." ³⁰E szavaira sokan hittek benne.

Jézus és Ábrahám. ³¹Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: "Ha kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, ³²és az igazság szabaddá tesz titeket." ³³Ők tiltakoztak: "Ábrahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?" ³⁴"Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. ³⁵A szolga nem marad végleg a házban, de a fiú mindig ott marad. ³⁶Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. ³⁷Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. ³⁸Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok." ³⁹Azok közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus azonban szavukon fogta őket: "Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. ⁴⁰De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondtam nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek."  ⁴¹De azok visszavágtak: "Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy Atyánk van: Isten." ⁴²Jézus ismét szavukon fogta őket: "Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, Ő küldött engem. ⁴³Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat. ⁴⁴A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. ⁴⁵Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. ⁴⁶Ki vádolhat közületek bűnnel engem? Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem? ⁴⁷Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől."  ⁴⁸Erre a zsidók nekitámadtak: "Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van." ⁴⁹Jézus tiltakozott: "Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. ⁵⁰De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond. ⁵¹Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem." ⁵²A zsidók közbevágtak: "Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Aki tanításomat megtartja, halált nem ízlel sohasem. ⁵³Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?" ⁵⁴Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném önmagamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő az Istenetek, de nem ismeritek őt. ⁵⁵ Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom. ⁵⁶Ábrahám a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. Látta és örvendezett." ⁵⁷A zsidók erre fölháborodtak: "Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?" ⁵⁸Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." ⁵⁹Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.

9    A vakon született meggyógyítása. ¹Egyszer útközben Jézus látott egy vakon született embert. ²Tanítványai megkérdezték tőle, "Mester ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" ³"Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. ⁴Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. ⁵Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak" ⁶Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: ⁷"Menj mosakodj meg a Siloe tavában." (Ez annyit jelent, mint, "küldött") Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.

⁸A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték, "Nem ez az, aki itt ült és koldult?" ⁹Némelyek azt állították, hogy igen, ez az, mások ellenben tagadták, hogy nem az, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette, "Én vagyok az;" ¹⁰Erre megkérdezték tőle "Hogyan nyílt meg a szemed?" ¹¹Elmondta nekik, "Az ember akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente, s meghagyta, 'Menj, mosakodj meg a Siloe tavában'. Elmentem, megmosdottam és látok." ¹²"Hol van?" - kérdezték tőle erre. "Nem tudom" - felelte.

A csoda kivizsgálása. ¹³Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz, ¹⁴mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált, és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. ¹⁵A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik, "Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok." ¹⁶A farizeusok közül némelyek így vélekedtek, "Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot." Mások ellene vetették, "Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?" Így szakadás támadt közöttük. ¹⁷Azért hát tovább faggatták a vakot: "Mit tartasz arról, aki visszaadta szemed világát?" "Azt, hogy próféta" - felelte.

¹⁸De a zsidók sehogyse akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit. ¹⁹"A ti fiatok?", faggatták őket, "Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?" ²⁰Szülei ezt válaszolták: "Azt tudjuk, hogy a mi fiúnk, és hogy vakon született. ²¹de hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz meg van hozzá a kora, mondja el maga." ²²(A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából. ²³Ezért mondták a szülei: "Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától.")

²⁴Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették, "Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." ²⁵"Azt, hogy bűnös-e - felelte -, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok." ²⁶Erre újra faggatni kezdték, "Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?" ²⁷"Már elmondtam nektek - felelte -, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni? ²⁸Erre becsmérelték, s azt mondták neki, "Légy a tanítványa te! ²⁹Mi Mózes tanítványai vagyunk. Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk." ³⁰"Épp az a különös - felelte az ember -, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát. ³¹Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. ³²Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. ³³Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit." ³⁴Erre rászóltak: "Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?" Ezzel kidobták.

³⁵Jézus meghallotta, hogy kidobták, s mikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel az Emberfiában?" ³⁶"Ki az, Uram? - kérdezte az ember -, hogy higgyek benne?" ³⁹Jézus pedig azt mondta: "Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek." ⁴⁰Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: "Csak nem vagyunk mi is vakok?" ⁴¹Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok, látunk. Ezért megmarad bűnötök."

10    A jó Pásztor. ¹"Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. ²Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³Annak kinyit az őr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket. ⁴Miután kieresztette saját (juhait), megindul előttük, és a juhok követik őt, mert ismerik hangját. ⁵Idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik." ⁶Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de ők nem értették, hogy mit akar vele mondani.

⁷Jézus tovább folytatta:  "Bizony, mondom nektek: A juhok számára én vagyok az ajtó. ⁸Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. ⁹Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket. ¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵mint ahogy az Atya is ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. ¹⁶Más juhaim is vannak, de nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a föladatot kaptam az Atyámtól."

¹⁹E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között. ²⁰Sokan közülük azt mondták: "Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?" ²¹Mások viszont megjegyezték: "Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?"

A templomszentelés ünnepén. ²²A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. ²³Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában. ²⁴Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan." ²⁵Jézus így felelt:  "Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. ²⁶De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. ²⁷Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. ²⁹Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. ³⁰Én és az Atya egy vagyunk."

³¹A zsidók ismét követ ragadtak, hogy megkövezzék. ³²Jézus szemükre vetette: "Sok jót tettem veletek Atyám erejéből, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?" ³³A zsidók visszavágtak: "Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat." ³⁴Jézus megkérdezte tőlük:  "Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? ³⁵Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akihez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszítheti el érvényét, ³⁶hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba, küldött: 'káromkodol', mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? ³⁷Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem. ³⁸De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya bennem van és én az Atyában." ³⁹Ismét el akarták fogni, de ő kiszabadult kezeik közül.

Visszatérés a Jordánhoz. ⁴⁰Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. ⁴¹Sokan keresték föl, mert így vélekedtek: "János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott, igaz volt." ⁴²És sokan hittek benne.

11    Lázár feltámasztása. ¹Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában, volt egy Lázár nevű beteg. ²Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. Testvére, Lázár volt a beteg. ³A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg." ⁴Ennek hallatára Jézus így szólt: "A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia." ⁵Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. ⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: ⁷"Menjünk ismét Júdeába." ⁸"Mester, felelték tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?" ⁹Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. ¹⁰De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága." ¹¹Így szólt, majd folytatta: "Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából." ¹²"Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul." ¹³Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásáról beszél. ¹⁴Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: ¹⁵"Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá." ¹⁶Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"

Jézus Máriánál és Mártánál. ¹⁷Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. ¹⁸Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. ¹⁹Így sok zsidó jött Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. ²¹"Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, ²²de tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked."

²³Jézus megnyugtatta: "Testvéred föl fog támadni." ²⁴Márta megjegyezte: "Tudom, hogy föl fog támadni a föltámadáskor az utolsó napon." ²⁵Jézus kijelentette neki: "Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. ²⁶Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?" ²⁷"Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten Fia, aki a világra jön."

²⁸E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: "Itt a Mester, hív téged." ²⁹Ennek hallatára az rögtön fölkelt és hozzá sietett. ³⁰Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. ³¹Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. ³²Mikor Mária oda ért és meglátta Jézust, e szavakkal borult a lábához: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." ³³Jézus látta, hogy sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. ³⁴"Hová tettétek őt?" - kérdezte. "Jöjj, Uram, felelték, nézd meg." ³⁵Jézus könnyekre fakadt. ³⁶"Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt." ³⁷Némelyek azonban megjegyezték: "Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?"

Lázár feltámasztása. ³⁸Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. "Vegyétek el a követ" - szólt Jézus. ³⁹Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." ⁴⁰Jézus így felelt: "Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?" ⁴¹Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldöttél engem."  ⁴³E szavak után hangos szóval kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" ⁴⁴A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: "Oldjátok fel, hogy járni tudjon."

A főtanács ülése. ⁴⁵Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett, és hittek benne. ⁴⁶Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett. ⁴⁷A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel. ⁴⁸Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket." ⁴⁹Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt: ⁵⁰"Ti nem gondolkodtok. Nem értitek: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon." ⁵¹Ezt azonban nem magától mondta, hanem, mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért. ⁵²De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse. ⁵³Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.

 ⁵⁴Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt.

Jézus Efraimban. ⁵⁵Arról a vidékről már húsvét előtt sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. ⁵⁶Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?" ⁵⁷A főpapok és farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse föl, hogy elfoghassák.

12    A betániai megkenés. ¹Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus föltámasztott halottaiból. ²Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt telepedett vele az asztalhoz. ³Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát, és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával. ⁴Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott ezért: ⁵"Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s miért nem osztották ki a szegények közt?" ⁶Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt. ⁷Jézus rászólt: "Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. ⁸Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek".

⁹A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. ¹⁰Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe. ¹²Másnap nagy tömeg vonult föl az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje. ¹³Így kiáltoztak:

"Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön,
Izrael királya!"

¹⁵ "Ne félj, Sion leánya!
Nézd csak, királyod jön Szamárcsikó hátán."

¹⁶Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy, amint végbement. ¹⁷A nép, azok, akik ott voltak, mikor Lázárt előhívta a sírból és föltámasztotta halottaiból, tanúságot tett róla.

¹⁸Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. ¹⁹A farizeusok viszont egymás szemére vetették: "Látjátok, hogy semmire sem mentek vele: az egész világ utána fut!"

Eljött Jézus órája. ²⁰Azok közt, akik fölzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány pogány is. ²¹Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk Jézust." ²²Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. ²³Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak. Jézus így válaszolt: "Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. ²⁶Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

Szózat az égből. ²⁷Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? ²⁸De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet." Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem, és továbbra is megdicsőítem."  ²⁹Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Némelyek azonban megjegyezték: "Angyal beszélt vele." ³⁰Jézus fölvilágosította őket: "Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek. ³¹Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. ³²Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok." ³³E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg. ³⁴A nép ellene vetette: "Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát föl kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?" ³⁵Jézus így válaszolt nekik: "Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki sötétségben jár, nem tudja hová megy. ³⁶Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük.

Szolgálatának értékelése. ³⁷Jóllehet annyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne. ³⁸Így teljesedett be Izajás próféta jövendölése:

"Uram, ki hitte igehirdető szavunkat,
és az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?"

³⁹Azért nem tudtak hinni, mert amint Izajás megjövendölte:

⁴⁰"Szemüket elvakította
és megkérgesítette szívüket,
hogy szemükkel ne lássanak,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket."

⁴¹Így szólt Izajás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla.

⁴²A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. ⁴³Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét.

Jézus isteni küldetése. ⁴⁴Jézus hangos szóval hirdette: "Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. ⁴⁵Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. ⁴⁶Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. ⁴⁷Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁸Van bírája annak, aki megvet engem és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek. ⁵⁰És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.

13    A lábmosás. ¹Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. ²A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt. ³Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, ⁴fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. ⁵Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. ⁶Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: ⁷"Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted." ⁸Ám Péter még jobban tiltakozott: "Az én lábamat meg nem mosod soha!" "Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem." ⁹"Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is." ¹⁰Jézus így szólt: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan." ¹¹Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok tiszták mindnyájan."

¹²Miután, megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. Azután így szólt: "Megértettétek, mit tettem veletek? ¹³Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. ¹⁵Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ¹⁶Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. ¹⁷Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. ¹⁸Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak:

 "Ki megosztotta kenyerem,
sarkát emelte ellenem."

¹⁹Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek rólam, hogy én vagyok. ²⁰Bizony, bizony mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.

²¹E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: "Bizony, bizony mondom nektek: közületek egy elárul engem."  ²²A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja. ²³Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén. ²⁴Simon Péter intett neki és kérte: "Kérdezd meg, kiről beszél?" ²⁵Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: "Uram, ki az?" ²⁶Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. ²⁷A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: "Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!"

²⁸Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. ²⁹Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: "Vedd meg az ünnepekre, ami szükséges," vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek. ³⁰Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

Jézus elindul és visszatér. ³¹Miután kiment, Jézus így szólt: "Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten. ³²Ha benne megdicsőült az Isten, Isten is meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. ³³Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. ³⁴Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. ³⁵Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."

Péter tagadásának megjövendölése. ³⁶Simon Péter megkérdezte: "Uram, hová mégy?" "Ahova én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz." ³⁷Péter fogadkozott: "Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted." ³⁸Jézus így válaszolt: "Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."

14    A búcsúbeszéd. ¹"Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. ²Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. ³Ha aztán elmentem és elkészítettem a helyet,  ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. ⁴Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek." ⁵"Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mégy, honnan ismernénk az utat?" ⁶Jézus így szólt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak én általam. ⁷Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt."

⁸"Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk." ⁹Jézus így válaszolt: "Már oly régen veletek vagyok és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? ¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. ¹¹Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha máskép nem, legalább tetteimért higgyetek.

¹²Bizony, bizony mondom nektek: aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. ¹³Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. ¹⁴Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni. ¹⁵Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. ¹⁶Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad. ¹⁷A világ nem kaphatja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert nálatok marad és bennetek lesz.

¹⁸Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. ¹⁹Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. ²¹Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki."

²²Júdás, nem a karióti, itt közbeszólt: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?" ²³Jézus tovább folytatta: "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. ²⁴Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

²⁵Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam. ²⁶A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

²⁷Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon! ²⁸Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de majd visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Előre megmondtam, mielőtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme: ³¹rajtam ugyan nincs hatalma, de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya. Keljetek föl, menjünk innét!"

15    A szőlőtő és szőlővesszők. ¹"Én vagyok az a igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. ²Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen. ³Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására. ⁴Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. ⁵Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehetek. ⁶Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. ⁷Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok. ⁸Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok, és így tanítványaim lesztek. ⁹Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. ¹⁰Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok. ¹¹Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen.

¹²Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. ¹³Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. ¹⁴Ti barátaim vagytok,  ha megteszitek, amit parancsolok nektek. ¹⁵Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit nevemben kértek tőle. ¹⁷Ez az én parancsom: Szeressétek egymást!

A világ gyűlölete. ¹⁸Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt nálatok. ¹⁹Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit, szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valók, - hiszen kiválasztottalak titeket a világból, - gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek vissza a tőlem kapott tanításra: nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. ²¹Mindezt miattam teszik veletek,  mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

²²Ha nem jöttem volna és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük, így azonban nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. ²⁴Ha nem vittem volna végre köztük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem cselekedett, nem volnának vétkesek. Most azonban láttak ezeket és mégis gyűlölnek engem is, meg Atyámat is. ²⁵De teljesülnie kellett a jövendölésnek, mely törvényükben olvasható: ok nélkül gyűlölnek engem.

²⁶Mikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő tanúságot tesz rólam. ²⁷Ti is tanúságot tesztek rólam, hiszen kezdettől velem vagytok.

16    ¹Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. ²Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek. ³Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. ⁴Azért mondtam ezeket, hogy mikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.  "Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.

⁵Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Közületek senki sem kérdi tőlem: hová mégy? ⁶De mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. ⁷Ám én az igazságot mondom: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt hozzátok. ⁸Amikor eljön, akkor majd meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. ⁹A bűnről: mert nem hittek bennem. ¹⁰Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem. ¹¹Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.

¹²Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok rá azonban elég erősek. ¹³De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek. ¹⁴Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek. ¹⁵Minden, ami Atyámé, enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

¹⁶Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek)."  ¹⁷A tanítványai közül néhányan így tanakodtak: "Mit akar ezzel mondani: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? ¹⁸És: az Atyához megyek?" Megjegyezték tehát: "Mit akar ezzel mondani: rövid idő? Nem értjük, mit beszél."

¹⁹Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: "Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: rövid idő és nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem.

²⁰Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. ²¹Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.  ²²Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. ²³Bizony, bizony mondom nektek: bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek. ²⁴Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

²⁵Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. ²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek, és én nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek. ²⁷Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem és hittétek, hogy az Istentől jöttem. ²⁸Az Atyától jöttem s a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek."

²⁹ A tanítványok erre megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem képletesen. ³⁰Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél." ³¹Jézus így felelt: "Most hisztek? ³²Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

³³Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot."

17    Jézus művének befejezése. ¹E szavak után égre emelte szemét és így imádkozott: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. ²Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindnek, akit neki adtál, örök életet adjon. ³Az örök élet az, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. ⁵Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

⁶Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. ⁷Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. ⁸A tanítást amit nekem adtál, átadtam nekik. ők elfogadták és így valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

⁹Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál. ¹⁰Tieid ők, - hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, - és én megdicsőültem bennük. ¹¹Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. ¹²Amíg velük voltam, én tartottam meg őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, - hogy beteljesedjék az Írás. ¹³Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világon, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat. ¹⁴A világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból való. ¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. ¹⁶Hisz nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból. ¹⁷Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság. ¹⁸Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én is a világba őket. ¹⁹Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. 

Imádkozik minden hívőért. ²⁰De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. ²¹Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. ²²Megosztom velük a dicsőségedet, amiben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: ²³én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egy legyenek ők is. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél.  ²⁴Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, hiszen már a világ teremtése előtt szerettél engem.

²⁵Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettelek velük és meg foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük."

18    Jézust elfogják. ¹Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra. Volt ott egy kert. ²Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. ³Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.

⁴Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította őket: "Kit kerestek?" ⁵"A názáreti Jézust", - felelték. Jézus mondta nekik: "Én vagyok". Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. ⁶Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek. ⁷ Ő újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust", ismételték azok. ⁸"Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket." ⁹Így teljesedett be, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."

¹⁰Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve. ¹¹Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?"

Annás és Kajafás előtt. ¹²A tiszt csapata élén és vele a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte. ¹³Először Annáshoz vitték, Kajafás apósához. Kajafás volt a főpap abban az évben. ¹⁴Ő adta a zsidóknak a tanácsot: "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért."

Péter első tagadása. ¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába, ¹⁶Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. ¹⁷Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?" "Nem vagyok" - felelte. ¹⁸A szolgák és a poroszlók a parázsló tőz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett.

¹⁹A főpap tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus így felelt: "Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. ²⁰Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? ²¹Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam." ²²E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. "Így felelsz a főpapnak?" - förmedt rá. ²³Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?" ²⁴Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz.

²⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?" "Nem vagyok" - tagadta. ²⁶Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta fülét, megjegyezte: "Hiszen ott láttalak vele a kertben." ²⁷De Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas.

Pilátus ítélete. ²⁸Kajafástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, hanem hogy elkölthessék a húsvéti bárányt. ²⁹Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek ez ember ellen?" ³⁰Azok így feleltek: "Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltattuk volna ki neked." ³¹Pilátus szabadkozott: "Tartsátok csak meg és ítélkezzetek róla törvényetek szerint." A zsidók azonban nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk." ³²Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor megjövendölte milyen halállal hal meg.

³³Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hivatta Jézust és megkérdezte tőle: ³⁴"Te vagy a zsidók királya?" Jézus így felelt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" ³⁵"Hát zsidó vagyok én?" - tört ki Pilátus. "Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?" ³⁶Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való." ³⁷Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy te?" Jézus ráhagyta: "Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra."  ³⁸Pilátus vállat vont: "Mi az igazság?" E szavak után kiment a zsidókhoz és kijelentette: "Én semmi vétket sem találok ebben az emberben. ³⁹Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?" ⁴⁰De azok újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.

19    ¹Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. ²A katonák tövisekből koszorút fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. ³Aztán elébe járultak és így gúnyolódtak: "Üdvözlégy, zsidók királya", és arcul ütötték.

⁴Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek  meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne." ⁵Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük. Pilátus rámutatott: "Íme az ember!" ⁶Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne." ⁷De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát." ⁸E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.

⁹Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy te?" ¹⁰De Jézus nem felelt. Pilátus erre kérdőre vonta: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszítselek?" ¹¹Jézus csak ennyit mondott: "Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne." ¹²Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak."

¹³E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. ¹⁴Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: ¹⁵"Nézzétek, itt a királyotok." Azok tovább kiáltozni kezdtek: "El vele, el vele! Keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Királyotokat feszítsem keresztre?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk." ¹⁶Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék.

Keresztre feszítés és halál. ¹⁷Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. ¹⁸Ott keresztre feszítették őt és vele együtt két másikat is vele jobb és balfelől, középen pedig Jézust.

¹⁹Pilátus táblát készíttettetett és a keresztfára erősítette. ²⁰Ez volt ráírva: "A Názáreti Jézus, a zsidók királya." Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. ²¹Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: "Ne így írd: 'a zsidók királya', hanem hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok." ²²Pilátus elutasította őket: "Amit megírtam, megírtam".

Krisztus ruhája. ²³Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. ²⁴Megbeszélték egymás közt: "Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen." Így teljesedett be az Írás:

"Elosztották ruháimat maguk között,
és sorsot vetettek köntösöm fölött."

 A katonák így is tettek.

Jézus anyja és a szeretet tanítvány. ²⁵Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. ²⁶Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, ő a te fiad!" ²⁷Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, ő a te anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

A halál. ²⁸Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. Ezért, hogy az Írás egészen beteljesedjék, így szólt: ²⁹"Szomjazom!" Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot és szájához emelték. ³⁰Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

A vér és víz. ³¹Készület napja volt. A zsidók tehát kérték Pilátust, hogy töresse meg a megfeszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. ³²Odamentek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek is a másiknak is akit vele együtt megfeszítettek. ³³Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát,

³⁴hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. ³⁵Aki ezt látta, tanúskodik róla és tanúsága igaz. ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. ³⁶Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjék." ³⁷És más helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak."

A temetés. ³⁸Arimateai József, aki a zsidóktól való félelmében csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. ³⁹Mire az elment és levette a testet. Odajött Nikodémus is, aki annak idején éjszaka ment (Jézushoz), és hozott mintegy száz font mirrha és aloé keveréket. ⁴⁰Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. ⁴¹Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, melybe még senkit sem temettek. ⁴²Mivel sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.

20    ¹A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt. Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették."
 
³Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. ⁴Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Benézett és látta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, s ő is látta az otthagyott gyolcsot, ⁷meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

¹¹Mária ott állt és sírt a sír előtt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. ¹²Látta, hogy ott két fehér ruhába öltözött angyal ül. Az egyik a fejtől, a másik a lábtól, ott, ahol Jézus teste volt. ¹³"Asszony," kérdezték "miért sírsz?" Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hova tették." ¹⁴E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. ¹⁵Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal." ¹⁶Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni" (ami annyit jelent, mint "Mester") ¹⁷Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez." ¹⁸Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem."

¹⁹Amikor beesteledett, még a hét első napján, bár bezárták az ajtót a zsidóktól való félelmükben. Jézus megjelent a tanítványoknak. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" ²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. ²¹"Békesség nektek!" ismételte meg Jézus, "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." ²²Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! ²³Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

²⁴A tizenkettő közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. ²⁵A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem az ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem kezem, nem hiszem."

²⁶ Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok és Tamás is ott volt velük. Bár az ajtó zárva volt, ekkor újra megjelent Jézus. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" ²⁷Aztán Tamáshoz fordult: Nyújtsd ide ujjadat, és nézd kezemet. Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" ²⁸Tamás fölkiáltott: "Én Uram, én Istenem!" ²⁹Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."

³⁰Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. ³¹Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a messiás, az isten fia, s hogy a hit által életetek legyen benne.

21    A halászat. ¹Ezután újra megjelent Jézus a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt:

²Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, a galileai Kánából való Nátánaél, Zebedeus fiai és még két tanítvány. ³Simon Péter így szólt: "Megyek halászni." "Mi is veled tartunk", mondták. Kimentek és beszálltak a bárkába. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. ⁴Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton, de a tanítványok nem ismerték föl, hogy Jézus az. ⁵Jézus megszólította őket: "fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincsen", felelték. ⁶Ekkor azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették és alig bírták visszahúzni a nagy tömérdek haltól. ⁷Erre a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, fölvette köntösét - mert neki volt vetkőzve - és a tóba vetette magát. ⁸A többi tanítvány követte a bárkával. A halakkal telt hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. ⁹Mikor partra értek, izzó parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. ¹⁰Jézus így szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." ¹¹Erre Simon Péter visszament és partra vonta a hálót. Százötvenhárom nagy hal töltötte meg. Noha ennyi volt a hálóban, nem szakadt el. ¹²Jézus hívta őket: "Jöjjetek ide, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" ¹³- hiszen tudták, hogy az Úr az. Akkor Jézus fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanígy halat is. ¹⁴Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus halálból való föltámadása után megjelent a tanítványoknak.

Péter a pásztor. ¹⁵Étkezés után Jézus megkérdezte Simon Pétert: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mit ezek?" "Igen, Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat." ¹⁶Aztán megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat." ¹⁷Majd harmadszor is megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: szeretsz engem? És csak annyit mondott: "Uram, Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat."

¹⁸"Bizony, bizony mondom neked: mikor fiatalabb voltál, magad övezted föl magadat és oda mentél, ahova akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted karodat és más övez fel téged, aztán oda visz, ahová nem akarod." ¹⁹E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Majd hozzáfűzte: "Kövess engem." 

A szeretett tanítvány. ²⁰Péter megfordult és látta, hogy utána jön a tanítvány, akit Jézus kedvelt, aki a vacsorán keblére hajolt és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?" ²¹Láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" ²²Jézus így felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? ²³Te kövess engem!" Ezért az a vélemény terjedt el a testvérek közt, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem mondta: "Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?"

Befejezés. ²⁴Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. ²⁵Jézus még sok mást is tett. De ha valaki mind le akarná írni, azt hiszem, annyi könyvet kellene írnia, hogy az egész világ sem tudná befogadni.
 

1    Bevezetés. ¹Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel látunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek. ²Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk. ³Azt hirdetjük tehát nektek amit láttunk és hallottunk, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal. ⁴Azért írjuk ezt nektek, hogy (örüljetek és) örömünk teljes legyen.

Isten világossága. ⁵Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdettünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek. ⁶Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, de sötétségben élünk, hazudunk és nem cselekszünk az igazság szerint. ⁷De ha világosságban élünk, amint ő is a világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással és Fiának Jézus (Krisztusnak) vére megtisztít minden bűntől. ⁸Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk. ⁹Ha megvalljuk bűneinket ő hűséges és igazságos: megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól. ¹⁰Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és tanítása nincs bennünk.

2    ¹Gyermekeim, azért írom ezeket, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. ²Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nem csak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
 
Tartsátok meg Isten parancsait. ³Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. ⁴Aki azt állítja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug és az igazság nincs benne. ⁵Aki viszont megtartja tanítását, abban Isten szeretete valóban tökéletes. Ezáltal győződünk meg róla, hogy benne vagyunk. ⁶Aki azt állítja, hogy őbenne él, annak úgy kell cselekednie, ahogyan ő cselekedett.

⁷Szeretteim, ezzel nem új parancsot írok nektek. A régi parancs az, amelyet kezdettől fogva kaptatok. A régi parancs az a tanítás, amit az imént hallottatok. ⁸Ám új parancsot is írok nektek, amely őbenne és tibennetek is megvalósult. A sötétség múlóban van és az igaz világosság már ragyog. ⁹Aki azt állítja, hogy világosságban van, de a testvérét gyűlöli az még most is sötétségben van. ¹⁰Aki szereti testvérét, az világosságban él, és abban nincs megbotránkozni való. ¹¹Aki viszont gyűlöli testvérét, az a sötétségben él és sötétben jár. Nem tudja hova megy, mert a sötétség megvakította szemét.

¹²Írok nektek gyermekek, mert bocsánatot nyertek bűneitekért. ¹³Írok nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. ¹⁴Írtam nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok: él bennetek Isten tanítása és legyőztétek a gonoszt.

¹⁵Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. Aki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. ¹⁶Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól. ¹⁷De elmúlik a világ és annak bűnös kívánsága. Csak aki szereti Isten akaratát, az él örökké.

Az antikrisztus ellen. ¹⁸Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint hallottátok, eljön az antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. ¹⁹Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk. ²⁰Ti azonban a Szent kenetét kaptátok s mindent tudtok. ²¹Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, és azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból. ²²Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? ²³Ez az antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is.

²⁴Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. ²⁵Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet.

²⁶Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félrevezetnek. ²⁷Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükségetek: bármennyire is tanítson az ő kenete, az igaz és nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította.

Szeretettel a gyűlölet ellen. ²⁸Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy megjelenése bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk.

²⁹Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok azt is, hogy mindaz, aki igazságot cselekszik, tőle született.

3    ¹Nézzétek mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt. ²Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mi leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk, azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van. ³Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent. ⁴Mindaz, aki bűnt követ el, megszegi a törvényt, mert a bűn törvényszegés. ⁵Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye bűneinket. Őbenne nincs bűn. ⁶Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik. Aki viszont vétkezik, nem látja őt, és nem is ismeri.

⁷Gyermekeim, senki meg ne csaljon titeket! Aki igazságot cselekszik, az igaz, amint ő maga is igaz. ⁸Aki bűnt követ el, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. ⁹Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem követ el, mert isteni csíra van benne. Nem vétkezhet, mert Istentől született. ¹⁰Erről ismerhetők föl Isten fiai és az ördög fiai: mindaz, aki nem cselekszik igazságot, nem Istentől való, de az sem, aki testvérét nem szereti.

A parancsok megtartása. ¹¹Az üzenet, amit kezdettől fogva hallottatok, ez: szeressük egymást. ¹²Nem úgy, mint Káin aki gonosztól volt és megölte testvérét. Ugyan miért ölte meg? Mivel cselekedetei gonoszak voltak testvére cselekedetei viszont igazak. ¹³Ne csodálkozzatok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. ¹⁴Mi tudjuk, hogy a halálból átjutunk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. ¹⁵Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete.

¹⁶Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért. ¹⁷Aki birtokolja a világ javait és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete? ¹⁸Gyermekeim ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! ¹⁹Így tudjuk meg, hogy az igazságból vagyunk és ezzel megnyugtatjuk előtte szívünket. ²⁰Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb a szívünknél: ő mindent tud. ²¹Szeretteim ha a szívünk nem vádol, ²²teljes bizalommal lehetünk az Istenhez: bármit kérünk, megkapjuk tőle, hiszen megtartjuk parancsait és azt tesszük, ami kedves neki. ²³Az ő parancsa pedig ez: higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást. ²⁴Így parancsolta nekünk. Aki megtartja parancsait, Istenben él és Isten őbenne. Azt, hogy ő bennünk él, a nekünk adott lélektől tudjuk.

4    Vizsgáljátok meg a lelket. ¹Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelket, vajon Istentől való-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. ²Az Istentől való lélek erről ismerhető fel: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. ³Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van.

⁴Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. ⁵Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. ⁶Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.

Szeressétek Istent és egymást. ⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten a szeretet. ⁹Isten szeretete abban nyilvánul meg, hogy egyszülött fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. ¹⁰A szeretet ebben mutatkozik meg: nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. ¹¹Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. ¹²Istent sohasem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él, és szeretete tökéletes lesz bennünk. ¹³Abból ismerjük fel, hogy benne élünk és ő mibennünk, hogy saját Lelkéből adott nekünk. ¹⁴Mi láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ Üdvözítőjét. ¹⁵Aki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten él és ő Istenben. ¹⁶Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne. ¹⁷(Isten) szeretete azzal éri el tökéletességét bennünk, ha teljes bizalommal tekintünk az ítélet napjára, mert amilyen ő volt, olyanok vagyunk mi is e világon. ¹⁸A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.

¹⁹Szeressük tehát (Istent), mert Isten előbb szeretett minket. ²⁰Aki azt állítja: szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? ²¹Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: aki szereti Istent, szeresse testvérét is.

5    A hit. ¹Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás, Istentől született, és csak az, aki a szülőt szereti, szereti annak gyermekét is. ²Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha Istent szeretjük és megtartjuk parancsait. ³Szeretetünk Isten iránt abban mutatkozik, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. ⁴Minden ugyanis, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk. ⁵Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? ⁶Hiszen Jézus Krisztus az, aki víz, vér és Lélek által jött. Nem csak a víz által, hanem a víz és a vér által. Erről a Lélek tanúskodik, hiszen a Lélek az igazság. ⁷Hárman tanúskodnak tehát (a mennyben: az Atya az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy. És hárman tanúskodnak a földön): ⁸a Lélek a víz és a vér, és ez a három egy. ⁹Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, az Isten tanúsága nagyobb. Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett Fiáról. ¹⁰Aki hisz Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugnak tartja őt, mert nem hisz Isten tanúságában, amelyet Fiáról tett. ¹¹A tanúság pedig arról szól, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet Fiában van. ¹²Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincsen élete. ¹³Ezeket azért írom nektek, akik hisztek az Isten Fiában, hogy tudjátok: örök életetek van.

Könyörögjetek bizalommal. ¹⁴Az a bizalom él bennünk iránta, hogy bármit is kérünk akarata szerint, meghallgat minket. ¹⁵Tudjuk ugyanis, hogy ő sugallta mindazt, amit kérünk.

¹⁶Ha látja valaki, hogy testvére vétkezik, de nem halált hozó bűnnel, könyörögjön érte, hogy visszakapja az életet. Ez arra áll, aki nem halált hozó bűnnel vétkezik. Van halált hozó bűn is. Ilyennél nem mondom, hogy könyörögjön érte. ¹⁷Minden gonoszság bűn. De van bűn, amely nem halált hozó.

¹⁸Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik. Aki Istentől született, távol tartja magát a bűntől, és a gonosz nem fér hozzá. ¹⁹Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, a világ viszont teljesen a gonoszságban fetreng. ²⁰Tudjuk azt is, hogy Isten Fia eljött, és érzéket adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent. Ezzel az ő igaz Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk: ő az igaz Isten és az örök élet.

²¹Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól. (Amen.)

⁴Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtak, akik az igazság útján járnak, úgy mint az Atya parancsolta nekünk. ⁵Most pedig arra kérlek Úrnő: szeressük egymást! Ezzel nem új parancsot írok nektek, hanem azt, amit már kezdetben kaptunk. ⁶A szeretet abban áll, hogy parancsai szerint cselekedjünk. Parancsa pedig az, hogy, amint kezdettől fogva hallottátok, szeretetben éljetek.

⁷Sok hamis tanító lépett föl a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus eljött testben. ⁸Az ilyen: hamis tanító és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy amit már elértetek, el ne veszítsétek, és teljes jutalmat kapjatok. ⁹Aki eltér Krisztus tanításától, s nem tart ki mellette, abban nincs Isten. Abban, viszont aki kitart tanításában, él az Atya is, és a Fiú is. ¹⁰Ha eljön hozzátok valaki, és nem így tanít, ne fogadjátok be házatokba, még csak ne is üdvözöljétek. ¹¹Aki üdvözli őt, részese gonosz cselekedeteinek.

¹²Még sok írni valóm volna, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem, hogy eljutok hozzátok s élőszóban beszélhetek veletek, hogy örömünk teljes legyen. ¹³Üdvözölnek nővérednek, a választottnak gyermekei.

¹Én az öreg elöljáró szeretett Gájuszomnak, akit az igazságban szeretek.

²Kedvesem! Kívánom, hogy minden ügyedben sikerrel járj és egészséges légy, mint ahogyan lelked is rendben van.

³Nagyon örültem, mikor testvérek érkeztek és dicsérték igaz életedet. Te valóban az igazság útján jársz. ⁴Nincs nagyobb öröm, mint amikor azt hallom, hogy fiaim az igazság útján járnak. ⁵Kedvesem helyesen teszed mindazt amit a testvérekkel, főképp az úton lévőkkel cselekszel. ⁶Ezek dicsérték szeretetedet a hívek közössége előtt. Jól teszed ha Istenhez méltóan tovább segíted őket. ⁷Hiszen az ő nevéért keltek útra és semmit sem fogadnak el a pogányoktól. ⁸Nekünk kell befogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársai legyünk az igazságnak.

⁹Írtam a közösségnek, de Diotrefész, aki elsőségre törekszik köztük, nem fogad be minket. ¹⁰Azért, ha majd elmegyek hozzátok, szemére vetem amit tesz: gonosz fecsegésével megszól minket, és mintha ez nem volna elég, ő maga nem fogadja be a testvéreket, azoknak pedig, akik be akarják fogadni, megtiltja, sőt ki is zárja őket a közösségből. ¹¹Kedvesem, ne kövesd a rosszat, hanem a jót. Aki jót cselekszik Istentől van; aki rosszat tesz, nem látta Istent.

¹²Demetrioszról mindenki, maga az igazság is tanúskodik, sőt mi is tanúi vagyunk, és te tudod, hogy tanúságunk igaz.

¹³Még sok írnivalóm volna, de nem akarom tollal és tintával írni. ¹⁴Remélem, hogy hamarosan meglátlak és akkor élőszóval beszélgethetünk.

¹⁵Békesség veled! Üdvözölnek barátaid. Te is üdvözöld barátainkat egyenként.