210. § Ha a vezető, illetőleg közeli hozzátartozója tekintetében e törvény hatálybalépésekor a 191. § (1)-(3) bekezdésében felsorolt összeférhetetlenség fennáll, ennek okát tizenöt napon belül meg kell szüntetni. Ennek elmaradása esetén a 192/A. § (1) bekezdése az irányadó.

A 210. § a vezetői, valamint a közeli hozzátartozója tekintetében fennálló összeférhetetlenség megszüntetésére vonatkozó szabályt rögzíti. Ennek alapján vagy meg kell szüntetni az összeférhetetlenséget, vagy a vezető, az összeférhetetlenségi ok fennállása miatt keletkezett károkért a polgári jog szabályai szerint felel.

211. §

A 211. § pontosan meghatározta, hogy az üzemi tanács választásokat mely időintervallumon belül kell megtartani.

212. § (1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 97/80/EK irányelve a bizonyítási teher megfordításáról a nem alapján történő diszkrimináció esetén;

b) a Tanács 75/117/EGK irányelve a férfiak és nők azonos bérezése elvének alkalmazására kibocsátott jogi előírások összehangolásáról;

c) a Tanács 91/533/EGK irányelve a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási kötelezettségéről;

d) a Tanács 98/59/EK irányelve a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;

e) a Tanács 91/383/EGK irányelve a határozott időtartamra foglalkoztatott, illetve az ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítéséről;

f) az Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról.

(2) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvével a köztisztviselők jogállásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról és az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt;

b) a fiatalok munkahelyi védelméről szóló, a Tanács 94/33/EK irányelvével a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;

c) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével a munkavédelemről, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt;

d) az UNICE, az ETUC és a CEEP által a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatosan kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 1999/70/EK irányelvével a köztisztviselők jogállásáról, a közalkalmazottak jogállásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt;

e) az UNICE, az ETUC és a CEEP által a részmunkaidőről kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 97/81/EK irányelvével a köztisztviselők jogállásáról szóló, a közalkalmazottak jogállásáról szóló, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt;

f) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek, vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, a Tanács 2001/23/EK irányelvével, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;

g) a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvéből kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása érdekében az azt módosító, az Európai Parlament és a Tanács 2000/34/EK irányelvével, a víziközlekedésről szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;

h) a Tanács 75/117/EGK irányelve a tagállamok jogszabályainak közelítéséről a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozóan;

i) a Tanács 92/85/EGK irányelve a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről;

j) a Tanács 96/34/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ETUC által megkötött, a szülői szabadságról szóló keretegyezményről.

(3)

BH1993. 533. Viszontkereset, a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek 1992. július 1-jétől történt módosulása folytán, a munkaügyi perben is előterjeszthető [1992. évi XXII. tv. 212. § (5) bek., Pp. 147. §].

A Munka tv. 212. §-a részletesen felsorolja azokat az Európai Közösségi irányelveket, melyeket a jogalkotó a Munka tv. módosításakor figyelembe vett, azokkal összeegyeztethető szabályokat alkotott.

Az Európai Közösség jogforrásai között az elsődleges jogforrások közé tartoznak az Alapító szerződések. Másodlagos jogforrások a közösségi jogszabályok. Ezek közül kötelező erővel bíró jogforrások: a rendelet, az irányelv és a határozat. A nem kötelező jogforrások körét alkotja: az ajánlás és a vélemény.

A Rendeletek olyan általános hatályú közösségi jogi normák, amelyeket a tagállamoknak közvetlenül kell alkalmazniuk, a jogi normát nem szükséges a hazai jogrendbe átültetni, azaz nem szükséges a rendeletnek megfelelő tartalmú külön jogszabályt kibocsátani.

Az Irányelv olyan közösségi jogszabály, amely az elérendő célokat határozza meg, a cél megvalósításának határidejét, de e cél megvalósításának módját a tagállamra bízza. Az irányelvet a nemzeti jogalkotás útján kell a hazai jogrendbe beépíteni, azaz a célok megvalósítása érdekében a szükséges belső tagállami jogszabályt meg kell alkotni, vagy a meglévő jogszabályt az irányelvben foglaltaknak megfelelően módosítani.

A határozatok általában konkrét ügyekre vonatkozó normák, adminisztratív jellegűek. Az ajánlások cselekvési, magatartási elvárásokat fogalmaznak meg, segítik a közösségi jog értelmezését. A vélemények általában álláspontot, véleményt fogalmaznak meg konkrét kérdésekre.

BH1993. 533. Viszontkereset, a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek 1992. július 1-jétől történt módosulása folytán, a munkaügyi perben is előterjeszthető.

213. §

A 213. §-t hatályon kívül helyezte a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 107. § (1) bekezdésének h) pontja, 1997. október 1-től. A 213. § módosította korábban a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényt, amely többek között meghatározta a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyeket. A bíróságok szervezetéről szóló új 1997. évi törvény hatályba lépése miatt szükségessé vált a korábbi törvényt módosító szabály hatályon kívül helyezése is.

214. §

A 214. §-t a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 308. §-a helyezte hatályon kívül, 1994. szeptember 1-től. A Munka tv. 214. § módosította korábban a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. tvr.-t. Tekintettel arra, hogy bírósági végrehajtásról - köztük a munkabérből való letiltásról - szóló új szabályokat az 1994. évi LIII. törvény tartalmazza, a korábbi tvr. és az azt módosító jogszabályok hatályon kívül helyezése is szükségessé vált.

215. §

A 215. § a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. (Flt.) 27. § (5) bekezdésébe került beépítésre, 1992. július 1-jétől. Ennek alapján, ha a munkanélküli utolsó munkaviszonyának megszűnésekor törvény, kollektív szerződés, illetőleg munkaszerződés alapján a munkaadótól végkielégítésben részesült, - amennyiben a munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése 1992. január 10-ét követően történt - munkanélküli járadék részére a munkaviszony megszűnését követő annyi hónap elteltével volt folyósítható, ahány havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítést törvény rendelkezése alapján kapott, illetve amennyi ennek a kollektív szerződés vagy munkaszerződés alapján kapott végkielégítésből megfelel. A munkanélküli járadékra jogosultság megállapításának napjától ezt az időtartamot a munkanélkülit egyébként megillető jogosultságok szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt munkanélküli ellátásban részesült volna.

Az Flt. e szakasza 1998. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került.