210.
§ Ha a
vezető, illetőleg közeli hozzátartozója tekintetében e törvény
hatálybalépésekor a 191. § (1)-(3) bekezdésében felsorolt összeférhetetlenség
fennáll, ennek okát tizenöt napon belül meg kell szüntetni. Ennek elmaradása
esetén a 192/A. § (1) bekezdése az irányadó.
A 210. § a vezetői, valamint a közeli
hozzátartozója tekintetében fennálló összeférhetetlenség megszüntetésére
vonatkozó szabályt rögzíti. Ennek alapján vagy meg kell szüntetni az
összeférhetetlenséget, vagy a vezető, az összeférhetetlenségi ok fennállása
miatt keletkezett károkért a polgári jog szabályai szerint felel.
211.
§
A 211. § pontosan meghatározta, hogy az üzemi
tanács választásokat mely időintervallumon belül kell megtartani.
212.
§ (1)
Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)
a
Tanács 97/80/EK irányelve a bizonyítási teher megfordításáról a nem alapján
történő diszkrimináció esetén;
b)
a
Tanács 75/117/EGK irányelve a férfiak és nők azonos bérezése elvének
alkalmazására kibocsátott jogi előírások összehangolásáról;
c)
a
Tanács 91/533/EGK irányelve a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a
szerződés, illetve a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási
kötelezettségéről;
d)
a
Tanács 98/59/EK irányelve a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre
vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;
e)
a
Tanács 91/383/EGK irányelve a határozott időtartamra foglalkoztatott, illetve
az ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és
egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítéséről;
f)
az
Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az
Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott
konzultáció általános keretének létrehozásáról.
(2)
Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)
a
munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK
irányelvével a köztisztviselők jogállásáról, a bírák jogállásáról és
javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról és az
ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló
törvények irányadó rendelkezéseivel együtt;
b)
a
fiatalok munkahelyi védelméről szóló, a Tanács 94/33/EK irányelvével a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény irányadó
rendelkezéseivel együtt;
c)
a
munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az
Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével a munkavédelemről, a
munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló
törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt;
d)
az
UNICE, az ETUC és a CEEP által a határozott ideig tartó munkavégzéssel
kapcsolatosan kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 1999/70/EK
irányelvével a köztisztviselők jogállásáról, a közalkalmazottak jogállásáról, a
bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati
jogviszonyáról, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi
adatkezelésről szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt;
e)
az
UNICE, az ETUC és a CEEP által a részmunkaidőről kötött keretmegállapodásról
szóló, a Tanács 97/81/EK irányelvével a köztisztviselők jogállásáról szóló, a
közalkalmazottak jogállásáról szóló, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról
szóló, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, valamint az
ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló
törvények irányadó rendelkezéseivel együtt;
f)
a
munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek, vagy ezek részeinek átruházása
esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló,
a Tanács 2001/23/EK irányelvével, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény
irányadó rendelkezéseivel együtt;
g)
a
munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK
irányelvéből kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása érdekében az azt
módosító, az Európai Parlament és a Tanács 2000/34/EK irányelvével, a
víziközlekedésről szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
h)
a
Tanács 75/117/EGK irányelve a tagállamok jogszabályainak közelítéséről a
férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozóan;
i)
a
Tanács 92/85/EGK irányelve a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató
munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző
intézkedések bevezetéséről;
j)
a
Tanács 96/34/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ETUC által megkötött, a szülői
szabadságról szóló keretegyezményről.
(3)
BH1993. 533. Viszontkereset, a
Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek 1992. július 1-jétől történt
módosulása folytán, a munkaügyi perben is előterjeszthető [1992. évi XXII. tv.
212. § (5) bek., Pp. 147. §].
A Munka tv. 212. §-a részletesen felsorolja
azokat az Európai Közösségi irányelveket, melyeket a jogalkotó a Munka tv.
módosításakor figyelembe vett, azokkal összeegyeztethető szabályokat alkotott.
Az Európai Közösség jogforrásai között az
elsődleges jogforrások közé tartoznak az Alapító szerződések. Másodlagos
jogforrások a közösségi jogszabályok. Ezek közül kötelező erővel bíró
jogforrások: a rendelet, az irányelv és a határozat. A nem kötelező jogforrások
körét alkotja: az ajánlás és a vélemény.
A Rendeletek olyan általános hatályú közösségi
jogi normák, amelyeket a tagállamoknak közvetlenül kell alkalmazniuk, a jogi
normát nem szükséges a hazai jogrendbe átültetni, azaz nem szükséges a
rendeletnek megfelelő tartalmú külön jogszabályt kibocsátani.
Az Irányelv olyan közösségi jogszabály, amely az
elérendő célokat határozza meg, a cél megvalósításának határidejét, de e cél
megvalósításának módját a tagállamra bízza. Az irányelvet a nemzeti jogalkotás
útján kell a hazai jogrendbe beépíteni, azaz a célok megvalósítása érdekében a
szükséges belső tagállami jogszabályt meg kell alkotni, vagy a meglévő
jogszabályt az irányelvben foglaltaknak megfelelően módosítani.
A határozatok általában konkrét ügyekre
vonatkozó normák, adminisztratív jellegűek. Az ajánlások cselekvési,
magatartási elvárásokat fogalmaznak meg, segítik a közösségi jog értelmezését.
A vélemények általában álláspontot, véleményt fogalmaznak meg konkrét
kérdésekre.
BH1993. 533. Viszontkereset, a Polgári
perrendtartás egyes rendelkezéseinek 1992. július 1-jétől történt módosulása
folytán, a munkaügyi perben is előterjeszthető.
213.
§
A 213. §-t hatályon kívül helyezte a bíróságok
szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 107. § (1)
bekezdésének h) pontja, 1997. október 1-től. A 213. § módosította korábban a
bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényt, amely többek között meghatározta a
munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyeket. A bíróságok szervezetéről szóló
új 1997. évi törvény hatályba lépése miatt szükségessé vált a korábbi törvényt
módosító szabály hatályon kívül helyezése is.
214.
§
A 214. §-t a bírósági végrehajtásról szóló 1994.
évi LIII. törvény 308. §-a helyezte hatályon kívül, 1994. szeptember 1-től. A
Munka tv. 214. § módosította korábban a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi
18. tvr.-t. Tekintettel arra, hogy bírósági végrehajtásról - köztük a
munkabérből való letiltásról - szóló új szabályokat az 1994. évi LIII. törvény
tartalmazza, a korábbi tvr. és az azt módosító jogszabályok hatályon kívül
helyezése is szükségessé vált.
215.
§
A 215. § a foglalkoztatás elősegítéséről és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. (Flt.) 27. § (5) bekezdésébe
került beépítésre, 1992. július 1-jétől. Ennek alapján, ha a munkanélküli
utolsó munkaviszonyának megszűnésekor törvény, kollektív szerződés, illetőleg
munkaszerződés alapján a munkaadótól végkielégítésben részesült, - amennyiben a
munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése 1992. január 10-ét
követően történt - munkanélküli járadék részére a munkaviszony megszűnését
követő annyi hónap elteltével volt folyósítható, ahány havi átlagkeresetének
megfelelő összegű végkielégítést törvény rendelkezése alapján kapott, illetve
amennyi ennek a kollektív szerződés vagy munkaszerződés alapján kapott
végkielégítésből megfelel. A munkanélküli járadékra jogosultság
megállapításának napjától ezt az időtartamot a munkanélkülit egyébként
megillető jogosultságok szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt
munkanélküli ellátásban részesült volna.
Az Flt. e szakasza 1998. január 1-jétől hatályon
kívül helyezésre került.