MT 170-§ - 179.§

170. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik.

(2) Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.

(3) Kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével

a) a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,

b) azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,

c) a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,

d) a leltárhiány meghatározásának szabályait,

e) a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.

(4) A munkavállalót a (3) bekezdés a)-e) pontja szerint meghatározott feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell.

EBH2001. 469. Ha a munkáltató a törvényes előfeltételek hiányában kötelezte a munkavállalót a leltárhiány megtérítésére, határozatát hatályon kívül kell helyezni (Mt. 170. §).

BH2004. 78. Azok a berendezések és eszközök, amelyek a munkáltató tevékenysége folytatásához szükségesek, nem tárgyai a leltárfelelősségnek; hiányuk esetén a vétkességi vagy megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni (Mt. 170. §).

BH2002. 413. Ha adat merül fel arra, hogy a hiány egy része ismert okból keletkezett, az nem tekinthető leltárhiánynak, amelynek összegét a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell - erre irányuló kérelem esetén - megállapítania. Ebben a körben nem zárható ki, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön [Mt. 170. § (2) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

BH2002. 161. Munkaszerződésben nincs lehetőség leltárfelelősség vállalására, az ilyen vállalás kollektív szerződés által történt rendezés hiányában nem alapozza meg a leltárfelelősséget [Mt. 170. § (1) bek.].

BH2000. 34. A törvény biztosítja azt a lehetőséget, hogy a leltárhiányért fennálló felelősséget kollektív szerződés szabályozhassa. Ez a felelősség azonban nem a megőrzési felelősség speciális esete, hanem önálló felelősségi alakzat [Mt. 170. §, 169. § (1) és (2) bek., 102. § (3) bek.].

BH1999. 333. A munkavállalók leltárfelelősségének fennállása szempontjából vizsgálni kell, hogy a munkáltató meghatározta-e a kollektív szerződésben a felelősség feltételét, terjedelmét és a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárás rendjét (1992. évi XXII. törvény 170. §).

BH1998. 611. A leltárhiányért fennálló felelősség - a törvénytől eltérően - akkor érvényesíthető a munkavállalóval szemben, ha a munkáltató kollektív szerződése a felelősség feltételeit, terjedelmét, a felelősség megállapítására szolgáló eljárási rendet szabályozza, és a hiány oka ismeretlen [1992. évi XXII. törvény 170. § (1) és (2) bek.].

A Munka tv. általános szabályai szerint a munkavállalót kártérítési felelősség csak vétkesség esetén terheli, mely megvalósulhat gondatlan, illetve szándékos károkozással egyaránt, illetve a Munka tv. 169. §-ban előírtak szerint vétkességre tekintet nélkül felel a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett hiányért.

A leltárhiányért a munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik, de csak akkor, ha leltárfelelősségi megállapodást kötött. A leltárfelelősséggel összefüggő lényeges kérdéseket rendező írásbeli megállapodás hiányában a munkavállalóval szemben nem alkalmazhatók a leltárfelelősségre vonatkozó szabályok, hanem a Munka tv. általános kártérítésre irányadó szabályai szerint lehet eljárni.

A Munka tv. először is meghatározza mi minősül leltárhiánynak, azaz a leltári készletben a forgalmi veszteséget meghaladó hiánynak. Azok a berendezések és eszközök, amelyek a munkáltató tevékenysége folytatásához szükségesek, nem tárgyai a leltárfelelősségnek, hiányuk esetén a vétkességi vagy megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni.

A leltárfelelősségi szabályok alkalmazása szempontjából lényeges, hogy a hiány ismeretlen okból keletkezzen, és mértéke meghaladja az ún. káló mértékét. Ha a leltárfelelősségi eljárás során a hiány oka ismertté válik, akkor a munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárni.

BH2004. 78. - a megőrzési felelősség és a leltárfelelősség tárgyai

BH2002. 413. - ismert hiány nem tekinthető leltárhiánynak

EBH2001. 469. - a leltárhiány megtérítésére irányuló határozatát hatályon kívül helyezése

170/A. § (1) A leltárhiányért való felelősség feltétele:

a) leltárfelelősségi megállapodás megkötése;

b) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele;

c) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.

(3) Leltárhiányért való felelősség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.

(4) A felelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, illetve, amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát.

Amennyiben megállapításra került, hogy a leltári készletben leltárhiány van, akkor a következő lépésként az vizsgálandó, hogy mely munkavállalót terheli a leltárhiányért való felelősség. A leltárhiányért való felelősség három feltétele:

- a leltárfelelősségi megállapodás megkötése;

- a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele;

- a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során történő megállapítása. Ezek együttes fennállta kell ahhoz, hogy a munkáltató a leltárhiányért való felelősségi szabályok szerint járjon el munkavállalójával szemben.

A leltárfelelősség érvényesítésével kapcsolatban a Munka tv. speciális szabályokat is tartalmaz:

Előfordulhat ugyanis, hogy a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli. Ez esetben a leltárfelelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.

A leltárhiányért való felelősség érvényesítése szempontjából nem mindegy, hogy mennyi ideig kezelte ténylegesen a leltárfelelős a leltári készletet. A Munka tv. ezért konkrétan meghatározza, hogy csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető a leltárfelelősség, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.

A felelősség megállapítása és a kártérítés mértékének meghatározásakor a munkáltatónak rendkívül körültekintően kell eljárnia, egyik fontos szempont annak megállapítása, hogy a munkáltató biztosította-e a raktár (leltári készlet helyének) biztonságos őrzését.

170/B. § (1) A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.

(2) Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető. Ebben az (1) bekezdésben foglaltakon túl meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.

(3) A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.

BH2007. 62. Leltárfelelősségi perben a leltárfelelősségi megállapodás figyelmen kívül hagyásával egyedül a vezetőt marasztaló döntés megalapozatlan [1992. évi XXII. törvény 170/B. § (3) bekezdés, 170/C. § (3) bekezdés].

A leltárfelelősségi megállapodás írásbeli megkötése az egyik legfontosabb feltétele a leltárfelelősség későbbi érvényesítésének, ugyanis ebben kell meghatározni, hogy a munkavállaló milyen fajta és milyen mennyiségű leltári készletért tartozik felelősséggel.

A leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállalót mindig személyes felelősség terheli, de előfordulhat, hogy a leltári készletet több munkavállaló kezeli. Velük a munkáltató csoportos leltárfelelősségi megállapodást is köthet. Ebben az előbbieken túl azokat a munkaköröket is meg kell határozni, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.

A csoportos leltárfelelősségi megállapodásban az érintettek szabadon dönthetnek a felől, hogy ki milyen arányban felel az esetleges leltárhiányért. A Munka tv. ebben az esetben csak azt írja elő, hogy egyetemleges felelősséget nem lehet kikötni. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban a felelősség megosztásáról nem rendelkeznek, akkor a Munka tv. szerint a felelősség a munkavállalók átlagkeresete arányában oszlik meg.

170/C. § (1) A leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hat havi átlagkeresete mértékéig felel.

(3) Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét.

(4) Kollektív szerződés kártérítés mértékét a (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően is meghatározhatja.

A leltárhiányért való felelősség mértéke attól függ, hányan kezelték a leltári készletet. Ennek alapján a leltárfelelősség mértéke:

- a leltárhiány teljes összegéért felel a munkavállaló, ha egyedül kezeli a leltári készletet és a leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezést erre vonatkozóan nem tartalmaz. A Munka tv. szerinti teljes felelősség tehát csak akkor áll fenn, ha a felek a leltárfelelősségi megállapodásban másként nem rendelkeztek.

- legfeljebb 6 havi átlagkeresete mértékéig felel a leltárhiányért felelős munkavállaló, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli. Tekintettel arra, hogy ez esetben legalább ketten (vagy többen) is kezelik a leltárkészletet, ezért a leltárhiányért ténylegesen felelő munkavállaló korlátozott mértékig felel az okozott kárért.

- csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a felelősség mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók együttes átlagkeresetének hat havi összegét.

A Munka tv. megengedi, hogy kollektív szerződés a kártérítés mértékét az a)-c) pontban foglaltaktól eltérően határozza meg.

A leltárfelelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál az eset összes körülményeit figyelembe kell venni. Ez egy rendkívül széles skála, melynek értelmezéséhez a Munka tv. csak kiemeli a legfontosabbakat, így például a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásoló tényezőket, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát.

170/D. § (1) A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét - kollektív szerződéses rendelkezés hiányában - a munkáltató állapítja meg.

(2) Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki.

(3) A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet és észrevételeit - kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg - meg kell hallgatni.

(4) A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét - az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel - az általános szabályok szerint (173. §) érvényesítheti.

(5) A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.

E szakasz a leltárfelelősség megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat tartalmazza.

A Munka tv. csak a leglényegesebb - a munkavállalók védelmét biztosító - garanciális eljárási szabályokat tartalmazza

Ilyenek például, hogy leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni vagy a munkáltató érdektelen képviselőt jelölhet ki. A munkáltató köteles az érintett munkavállalóval megismertetni a leltárelszámolást és annak eredményét. A munkavállaló joga pedig, hogy az eljárás során észrevételt tehet, őt az eset összes körülményeinek tisztázása érdekében a munkáltatónak pedig meg kell hallgatnia.

A leltárfelelősséggel összefüggésben a Munka tv. szabályai sem rendeznek minden kérdést, hisz a felelősség érvényesítésének vannak olyan speciális témakörei, melyek munkáltatónként eltérő szabályozást igényelnének. Ezért a Munka tv. elsősorban a kollektív szerződésre vagy a felek eltérő megállapodására, vagy ennek hiányában a munkáltatóra bízza, hogy az adott munkahelyi sajátosságok figyelembevételével töltsék meg tartalommal a Munka tv. 170. § (3) bekezdésében felsorolt, a leltárfelelősség érvényesítésével kapcsolatos további szabályokat, valamint a felelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét.

A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kárigényét a munkavállalóval szemben az általános kártérítési szabályok szerint érvényesítheti (kivéve az igényérvényesítésre nyitva álló határidő tekintetében).

Ez azt jelenti, hogy igényét a Munka tv. 173. §-ban foglaltak szerint a bíróság előtt érvényesítheti. A bíróság előtti jogérvényesítés alól akkor van kivétel, ha kollektív szerződés rendelkezik arról, hogy meghatározott mérték erejéig - a konkrét értéket a kollektív szerződésnek kell tartalmaznia - a munkáltató közvetlenül érvényesítheti a munkavállalóval szemben igényét.

A munkáltatónak nagyon kell ügyelnie arra, hogy betartsa a kárigény érvényesítésére vonatkozó 60 napos határidőt, mely a leltárfelvétel befejezésétől áll rendelkezésre. E határidő jogvesztő, mely azt jelenti, hogy a határidő elmulasztásának kimentésére nincs mód. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.

171. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek.

(2) Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.

Az általános szabály szerint több munkavállaló együttes károkozása esetén elsősorban vétkességük arányában kell a kárt megosztani.

Ezen belül gondatlan károkozás esetén ügyelni kell arra, hogy egy-egy munkavállaló - a reá jutó kárrészért - hány havi átlagkereset erejéig kötelezhető a kár megfizetésére.

Ha a károkozók közül valakit (valakiket), - de nem minden károkozót - szándékosság terhel, e munkavállaló(k) a reá eső teljes kárrész megtérítésére kötelezhető.

Ha a kárt többen szándékosan okozták, az egyetemleges felelősség alapján közülük bármelyik károkozót kötelezheti a munkáltató a teljes kár megtérítésére.

E munkavállaló azonban a többi károkozótól a polgárjogi szabályok szerint követelheti a rájuk eső kárrész megtérítését. (A munkavállalók egymás közötti vitájában az általános hatáskörű bíróság jár el.)

Tekintettel arra, hogy a megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén a felelősség objektív, a kármegosztás vonatkozásában nem vétkességük, hanem munkabérük aránya az irányadó.

172. § (1) A kár összegének meghatározásánál:

a) a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást -ideértve az üzemviteli költséget is - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;

b) ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve, ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat kell - az avulásra is tekintettel - figyelembe venni.

(2) Nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állott elő.

BH2002. 330. II. A tartós bérleti szerződés célja a bérelt (lízingelt) vagyontárgy feletti tulajdonjog megszerzése, aminek nem mond ellent, hogy a bérbevevő a maradványértéken való megvásárlásra harmadik személyt is kijelölhet. A bérbevevő kára nem azáltal keletkezik, hogy elvesztette a vevő kijelölésére vonatkozó rendelkezési jogát, hanem azáltal, hogy a bérbeadó intézkedése következtében a lízingelt vagyontárgyat vesztette el [Mt. 168. §, 172. § (1) bek. b) pont, MK 25. sz.]

BH2000. 513. A munkavállaló által elkövetett bűncselekménnyel okozott kár esetén az a körülmény, hogy a munkáltatónál jelentkező hiányosságok a bűncselekmény elkövetését megkönnyítették, nem szolgálhat a károkozó javára, ez okból a munkáltató közrehatása nem állapítható meg [Mt. 168. §, 172. § (2) bek.].

BH1998. 557. II. A kár összegét a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói áron kell - az avulásra is tekintettel - figyelembe venni. Az avulás figyelembevétele nem a károkozási érték csökkentését jelenti, hanem olyan összegét, amennyiért a károsult a károkozáskor pótolhatja a hiányzó dolgot [1992. évi XXII. törvény 172. § (1) bek. b) pont].

A kártérítés célja a teljes reparáció, azaz a károsult olyan helyzetbe hozatala, mintha kár nem is érte volna.

A kár összegének meghatározásakor először meg kell vizsgálni, hogy a dolog kijavítható-e. Amennyiben igen, a kár mértékének megállapításakor a Munka tv. 172. § (1) bek. a) pontja szerint kell eljárni. (Ha a javítást maga a munkáltató végzi el, a felmerülő közvetlen költségek mellett, az ezzel összefüggő rezsiköltségek, üzemviteli költségek is felszámolhatók.)

Ha a dolog oly mértékben sérült, hogy nem, vagy nem gazdaságosan javítható, valamint a b) pontban nevesített egyéb módon megsemmisült, a károkozáskori fogyasztói ár az irányadó, függetlenül attól, hogy a munkáltató mikor érvényesíti igényét.

A kár összegét a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói áron kell - az avulásra is tekintettel - figyelembe venni. Az avulás figyelembevétele nem a károkozási érték csökkentését jelenti, hanem olyan összegét, amennyiért a károsult a károkozáskor pótolhatja a hiányzó dolgot.

A Munka tv. indoklása kimondja a káron szerzés tilalmát, miszerint a munkáltató a kártérítéssel nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe. Mindig olyan állapotú, elhasználtságú dolog árát kell kártérítésként megfizetni, mint amilyen megsemmisült, használhatatlanná vált, vagy hiányzik.

Mentesül a munkavállaló a kár azon részének megtérítése alól, amelyben közvetlen, illetve közvetve (másik dolgozó által) a munkáltató közrehatott.

BH2002. 330. - lízingelt vagyontárgy elvesztése miatti kárigény

BH2000. 513. - a munkáltató közrehatásának megítélése bűncselekménnyel okozott kár esetén

BH1998. 557. - avulás figyelembe vétele nem a károkozási érték csökkentését jelenti

173. § (1) A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti.

(2) Kollektív szerződés meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ebben az esetben meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is.

EBH2002. 681. A munkáltató elévülési időn belül érvényesítheti az átalánytérítés megfizetésére irányuló igényét a munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetése következményeként [Mt. 11. §, 101. § (1), (4) bek., 173. §].

BH1999. 529. A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással és a jogorvoslatra vonatkozó kioktatással érvényesítheti. Csak a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét érvényesítheti közvetlenül a bíróság előtt [Mt. 162. § (3) bek., 173. § (1) bek., 6. § (3) bek.].

BH1994. 347. A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére irányuló igényét a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti. E perben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a munkáltató kollektív szerződése meghatározza-e azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben jogosult a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezni, és az tartalmazza-e a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 173. § (1), (2) bek.].

A munkáltató kárigényét a munkavállalóval szemben két módon, vagy a bíróság előtt érvényesítheti vagy közvetlenül kötelezheti a munkavállalót kártérítésre.

A bíróság előtti jogérvényesítés lehetőség a munkáltató számára, hogy kíván-e munkavállalójával szemben kártérítési igénnyel fellépni, vagy sem. Főszabályként erre munkaügyi bíróság előtt kerülhet sor, amikor a munkáltató (az elévülési időn belül) keresetlevélben terjeszti elő igényét.

Emellett a Munka tv. a közvetlen kártérítésre kötelezésre is lehetőséget ad a munkáltatónak, azzal a megszorítással, hogy kollektív szerződésben a kártérítés kiszabására vonatkozó eljárási rendet, valamint azt az értéket meg kell határozni, amely erejéig a munkáltató közvetlenül élhet kárigénye érvényesítésével.

A munkáltató közvetlen kártérítésre határozatban kötelezi munkavállalóját. A határozat rendelkező része tartalmazza a kártérítési marasztalás összegét, a jogorvoslati lehetőségről, annak határidejéről való tájékoztatást; az indoklást, az alapul szolgáló tényállást, bizonyítékokat, a kártérítési összeg nagyságrendjére vonatkozó számításokat, valamint a jogszabályi hivatkozásokat.

A határozat ellen, ha a munkavállaló pert indít, a bíróság elsősorban azt vizsgálja, hogy a munkáltató kollektív szerződése meghatározza-e azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben jogosult a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezni, és az tartalmazza-e a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet. Ennek hiányában meghozott kártérítésre való munkáltatói kötelezés nem lehet jogszerű.

A munkáltatói határozat ellen a Munka tv. 202. § e) pontja alapján a munkavállaló az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül bírósághoz fordulhat. A keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van.

Ha a munkavállaló a kártérítési határozattal szemben jogorvoslati eljárást nem kezdeményez, a határozat jogerőre emelkedik, és végrehajthatóvá válik.

EBH2002. 681. - átalánytérítés megfizetésére irányuló igény érvényesítése az elévülési időn belül

BH1994. 347. - kárigény érvényesítése bíróság előtt

IX. fejezet

A munkáltató kártérítési felelőssége

174. § (1) A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel.

MK 30. szám

Ha a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt. 174. §-a alapján a teljes kárért felel.

(2) Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.

MK 31. szám

A munkavállaló egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történő olyan megsértése esetén, amelynek bekövetkezésében vétkes magatartása is közrehatott [Mt. 174. §-ának (3) bekezdése], a munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy a munkáltatót is terheli-e vétkesség, s ez milyen arányban áll a munkavállaló vétkességével. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A munkavállaló vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a munkáltató a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartással hatott közre.

(4) A munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be.

(5) A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.

MK 29. szám

a) A munkáltató a munkavállalója balesetével és megbetegedésével kapcsolatban előállott kárért (egészségkárosodásért) az Mt. 174. §-a alapján akkor felel, ha az a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Annak bizonyítása, hogy az egészségkárosodás a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, a munkavállalót terheli. A munkáltatót ez a felelősség vétkességére tekintet nélkül terheli, kivéve, ha a munkáltató legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély, aki a munkavállalónak okozott kárért csak vétkessége esetén felel [Mt. 175. §-ának (1) bekezdése].

b) Ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet és megbetegedést előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is. A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján felel a munkáltató, ha a kár oka a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt.

c) A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt - függetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat.

EBH2006. 1537. A munkavállaló kizárólagos károkozó magatartása nem állapítható meg, ha a munkáltató a szükséges munkaszervezési és munkavédelmi intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettségét elmulasztotta [1992. évi XXII. törvény 102. § (2)-(3) bekezdés, 174. § (3) bekezdés].

EBH2004. 1154. Az általános élettapasztalatot kirívóan gondatlanul figyelmen kívül hagyó munkavállalói magatartás kármegosztás alkalmazását indokolja [1992. évi XXII. törvény 103. § (1) bekezdés b) pont, 174. § (3) bekezdés].

EBH2004. 1152. A munkatársának önként segítséget nyújtó munkavállaló balesetéért fennálló felelőssége alól a munkáltató teljesen akkor sem mentesülhet, ha a munkavállaló a segítségnyújtásnak nem a legmegfelelőbb módját választotta (1992. évi XXII. törvény 174. §).

EBH2004. 1058. A vétkessége alapján felelős munkáltató és a munkavállalója között kármegosztás alkalmazható [Mt. 175. §, 174. § (3) bek.].

EBH2003. 897. A munkáltató anyagi felelőssége bármely, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésért fennállhat [Mt. 174. § (1) bekezdés].

EBH2002. 789. I. Ha a munkáltató a munkavállalót szabálytalan műveletre tanítja be, az eszerint dolgozó személy magatartása nem minősülhet vétkesnek [Mt. 174. § (1) és (4) bek.].

EBH2002. 786. II. Az ezzel összefüggő nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény elbírálásánál a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók [Mt. 100. § (1) bek., 174. § (1) bek., 177. § (2) bek.].

EBH2001. 571. A munkáltató működési körébe tartozik a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett stresszhelyzet [Mt. 174. § (2) bekezdés].

EBH2001. 472. A kifogás jogának a törvény alapján történt, eredménytelen gyakorlása egymagában nem alapozza meg a kifogásoló szakszervezet kárfelelősségét, ehhez jogellenes és vétkes károkozás szükséges (Mt. 174. §).

EBH2001. 471. Ha a munkavállaló a munkáltató magatartása miatt a részvényvásárlástól elesett, részére kártérítés a megvásárolható részvények névértéke alapján jár (Mt. 174. §).

EBH2001. 470. A munkáltató kártérítési felelősségét aszerint kell meghatározni, amilyen arányban a munkavállaló munkaviszonyával összefüggő tényleges egészségkárosodása a kár bekövetkezéséhez hozzájárult (Mt. 174. §).

EBH2001. 466. A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei, ezen belül a munkavállaló által rendszeresen igénybe vett természetbeni juttatások ellenértékének megfizetése iránt indított kereset elbírálásánál nem az Mt. 174. §-át, hanem a 100. §-át kell alkalmazni. A követelés összegének meghatározásánál a kár keletkezéskori pénzbeli ellenérték irányadó (Mt. 100. §).

EBH2000. 359. Átszervezésre alapított munkáltatói rendes felmondás közlésével együtt tanúsított, a munkavállaló jó hírnevéhez való jogát sértő magatartás megalapozza a nem vagyoni kártérítés iránti igényt [Mt. 174. § (1) bek., 177. § (2) bek.].

EBH2000. 358. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat összefügg a munkáltató feladatai ellátásával, ily módon annak tevékenysége a munkáltató működési körébe tartozónak minősül [Mt. 174. § (5) bek.].

EBH2000. 357. A teljes kártérítési kötelezettsége miatt a munkáltató köteles megfizetni a károsult munkavállalónak azt a kárát, ami az egyösszegű (utólagos) keresetveszteség megfizetése - magasabb adósáv alkalmazása - miatt keletkezett. Önmagában a kamat miatt bekövetkezett személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség a kártérítési igényt nem alapozza meg [Mt. 174. § (1) bek.].

EBH2000. 253. A munkáltató működési köre nem korlátozódik a munkáltató telephelyére, a telephelyen kívül végzett munka során keletkezett kár esetében is fennállhat a működési kör és a kárt előidéző ok közötti összefüggés. Ilyen esetben azon az alapon állapítható meg az okozati összefüggés, hogy a munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, ezért az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak számolnia kell (Mt. 174. §).

EBH1999. 56. A kár kiszámításánál a baleset előtti keresetből kell kiindulni, de vizsgálni kell a kártérítés megállapítása után felmerült körülményeket (például a járadékalap megállapításánál a hat-, illetve nyolcórai foglalkoztatásból eredő emelkedést) is. Ennek eredményeként tisztázni kell, hogy a felperes balesetből fennálló munkaképesség-csökkenése járt-e keresetveszteséggel, esetleg annak folytán, hogy bizonyos megtérült munkabért a sérült rendkívüli munkateljesítménnyel ért el [Mt. 174. §, 1967. évi II. tv. 62. §, 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 3. §, 10. §].

EBH1999. 55. Elcsúszásból eredő munkahelyi balesetnél a munkáltató felelőssége [Mt. 174. §].

BH2008. 53. A bankfiók védelmére rendelkezésre álló, általánosan használt megoldások teljes mellőzése esetén a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a rablás működési körén kívül eső és elháríthatatlan volt [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bekezdés, 177. § (2) bekezdés].

BH2007. 242. A munkáltatóra terhesebb 70-30%-os kármegosztás helytálló olyan esetben, amikor a munkavállaló benyúlt a faipari gépbe, kézfején csonkolásos, 36%-os munkaképesség-csökkenéssel járó balesetet szenvedett; a gép szabálytalan volt, és a munkavállalót megfelelően nem oktatták ki [1992. évi XXII. törvény 174. § (3) bekezdés].

BH2007. 241. Ha nem állapítható meg, hogy a felperes rokkantságát okozó betegségek a munkáltatónál történt foglalkoztatása idején keletkeztek, de az itteni kedvezőtlen foglalkoztatási körülmények közrehatottak a rokkantsághoz vezető állapota kialakulásában, kármegosztás alkalmazásának van helye [1992. évi XXII. törvény 174. § (3) bekezdés].

BH2007. 201. Amikor a munkavállalók a gép helyszínre szállítására kapnak utasítást azzal, hogy a vezető helyszínre érkezése után kezdjék el a munkát, de utasításellenesen mégis hozzáfognak és ennek során baleset történik, nem lehet szó a balesetet szenvedett gépkocsivezető kizárólagos önhibájáról [1992. évi XXII. törvény 174. § (3) bekezdés].

BH2007. 197. Ha a munkavállaló munkaképesség-csökkenése 67%, ebből baleseti eredetű 15%, a munkáltató kárfelelőssége a kár 22%-ára terjed ki. Az, hogy a munkahelyi balesetből eredően a munkavállalónak maradandó fizikai és pszichés károsodása keletkezett, a kárigényt megalapozza, nem szükséges súlyos vagy jelentős hátrány okozása [1992. évi XXII. törvény 174. § (2) bekezdés, 177. § (2) bekezdés].

BH2007. 166. Ha a munkavállaló a munkahelyén lépcsőn közlekedve - a világítás meghibásodása következtében - a lépcsőről leesik, a balesete következményeiért a munkáltató kizáró ok hiányában felelős [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) és (2) bekezdés; MK 29. számú állásfoglalás b) pont].

BH2007. 165. Ha a kiküldetést teljesítő munkavállaló közforgalmú autóbuszon elszenvedett balesetéből eredő károk teljes körű megtérítéséről a biztosítóval olyan megállapodást kötött, hogy a megállapodásban foglaltakon túlmenően kárigényt sem a biztosítóval, sem pedig a károkozóval szemben nem érvényesít, ez a munkáltatóra is kiterjed (1992. évi XXII. törvény 174. §).

BH2007. 98. A munkavállaló a baleseti táppénz iránti igényét kizárólag a vele biztosítási jogviszonyban álló Bt. útján érvényesíthette. A munkabalesetért fennálló kárfelelősség a munkáltatót terheli [1997. évi LXXXIII. törvény 63. §; 1992. évi XXII. törvény 174. §].

BH2007. 23. A munkavállaló legalább valószínűsíteni köteles a károsodásnak a munkaviszonnyal való összefüggését [1992. évi XXII. törvény 174. § (4) bekezdés].

BH2006. 373. Ha a munkáltató az 1992. évi XXII. törvény 102. § (2) bekezdésében írt kötelezettségét elmulasztotta, nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy a munkavállalónak magának kellett volna a gép biztonságos munkafeltételeiről gondoskodni [1992. évi XXII. törvény 174. § (3) bekezdés].

BH2006. 228. A balesetnek a munkaviszonnyal összefüggését valamennyi lényeges bizonyíték együttes értékelése alapján kell megállapítani (1992. évi XXII. törvény 174. §).

BH2006. 124. A munkáltatónak a munkajogi szabályokon alapuló objektív kártérítési felelőssége a büntetőügyben meghozott nem jogerős felmentő ítélet ellenére is fennállhat [1992. évi XXII. törvény 102. § (2) bekezdés, 174. § (1) bekezdés].

BH2006. 96. Ha a természetes megbetegedés és az üzemi baleset miatti állapotromlás együttesen eredményez károsodást, a munkáltató kártérítési felelőssége a balesettel összefüggésben álló mértékig áll fenn. A nem vagyoni kártérítés tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem alkalmaz kármegosztást, hanem az eset összes körülményének mérlegelésével állapítja meg a nem vagyoni hátrány kompenzálására alkalmas összeget [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bekezdés; MK 30. számú állásfoglalás].

BH2005. 443. A közvetett okozati kapcsolat önmagában nem zárja ki a munkáltató kártérítési felelősségének fennállását [1992. évi XXXIII. törvény 83. §; 1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bekezdés].

BH2005. 368. A munkáltató által munkaidőnek minősülő időben szervezett sportesemény, amelynek költségeit a munkáltató fedezte, a munkáltató működési körébe tartozónak minősül, összefüggésben áll a munkáltató tevékenységével [1992. évi XXII. törvény 174. § (2) bekezdés].

BH2005. 299. A munkáltató kártérítési felelősségének megállapításánál a bányásznyugdíjat nem lehet a rokkantsági nyugdíjjal azonos módon figyelembe venni [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bekezdés, 178. § (1) bekezdés].

BH2005. 260. A közalkalmazottnak a munkáltató intézmény céljának megfelelő, munkaidőn túl végzett tevékenysége ellátásával összefüggésben bekövetkezett munkahelyi balesete a munkáltató működési körébe tartozónak minősül [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bekezdés; MK 29. számú állásfoglalás].

BH2005. 259. A rokkant munkavállalót - jogszabályban előírt alkalmassági vizsgálatok részbeni elmulasztásával - foglalkoztató munkáltató nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy a munkavállalónak a természetes kórokú betegsége okozta a rosszullétét, illetve a kárát [1992. évi XXII. törvény 102. § (1) és (2) bekezdés, 174. §].

BH2005. 192. A károsult vétkes közrehatását a mindennapi élettapasztalatot kirívóan figyelmen kívül hagyó gondatlan munkavégzése megalapozhatja [1992. évi XXII. törvény 103. § (1) bekezdés, 174. §].

BH2004. 523. A munkáltató kártérítési felelősségét a munkavállaló súlyosan felróható magatartása esetén sem lehet az Mt. rendelkezéseinek mellőzésével elbírálni (Mt. 174. §).

BH2004. 485. Kármegosztásnak helye lehet a vétkességére tekintettel felelős munkáltató és a munkavállaló között [1992. évi XXII. törvény 175. §, 174. § (3) bekezdés].

BH2004. 473. A munkahelyi baleset során 30%-os munkaképeség-csökkenést szenvedett munkavállaló (hitelező) kártérítés iránti igénye során - a rehabilitációs bizottság igazolásával szemben - a felszámolási eljárásban a volt munkáltatót (adóst) terheli annak bizonyítása, hogy a volt munkavállaló nem csak rehabilitációs munkakörben foglalkoztatható [1986. évi 11. tvr. 30. § (1) bek. b) pont; Pp. 164. §; 1992. évi XXII. tv. 174-177. §-ai, 182. § c) pont].

BH2004. 429. A munkavállalónak a munkáltató kártérítési felelőssége megállapításához azt kell bizonyítania, hogy megbetegedése munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 174. § (4) bekezdés].

BH2004. 386. A munkáltató kártérítési felelőssége akkor is fennállhat, ha a munkavállaló a munkahelyen keletkezett egészségkárosodást nem jelenti be a munkáltatónak [Pp. 206. (1) bekezdés; Mt. 174. § (4) bekezdés; EBH2003. 897.].

BH2003. 514. Ha a veszélyes üzemnek minősülő gép megindításakor, mozgatásakor a gépet kezelő nem győződik meg kellő gondossággal arról, hogy a veszélyes térben nem tartózkodik senki, e gondatlanságból eredő balesetért a munkáltató felelős [Mt. 174. § (1) bek.].

BH2003. 264. Ha a jelentős fakitermelésre vállalkozó munkaadó vezetője a munkavállalót kiszállította a munkahelyre, motorfűrészt és védőfelszerelést bocsátott a rendelkezésére, és ezt a munkavállaló elfogadta, a felek között munkaviszony jött létre. A munkaviszony keretében bekövetkezett baleset üzemi baleset, amelyért a munkáltató teljes kártérítési felelősséggel tartozik [Mt. 174. § (1) bek.].

BH2003. 170. Kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat. Nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkavégzésre kialakított és a munkáltató által eltűrt olyan gyakorlat, amely utóbb a munkahelyi balesetet előidézte [Mt. 174. § (2) és (3) bek., MK. 29. állásfoglalás].

BH2003. 129. A működési kör nem korlátozódik a munkáltató telephelyére; a telephelyen kívül végzett munka esetén általában azon az alapon állapítható meg a munkáltató működési köre, hogy a munkavállaló a munkát adott helyen köteles végezni, az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel pedig a munkáltatónak is számolnia kell. Ezért az ilyen munkavégzés során bekövetkezett balesetért való felelősség alól nem mentesülhet a munkáltató azon az alapon, hogy a balesetet a működési körén kívül eső ok idézte elő [Mt. 174. § (2) és (3) bek., MK. 29. sz. állásfoglalás].

BH2002. 506. Ha a munkáltató a munkavállalóval a korengedményes nyugdíjazása tekintetében megállapodik, és a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ennek alapján korengedményes nyugdíjat állapít meg, a munkáltató azonban az egyösszegű nyugdíj befizetését elmulasztja, és ezért a nyugdíjbiztosító szerv a nyugdíjat nem folyósítja, a munkáltató kártérítési felelősséggel tartozik [181/1996. (XII. 6.) Korm. r., Mt. 174. § (1) bek.].

BH2002. 331. A munkáltató a munkavállalót ért kárért akkor tartozik felelősséggel, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. A károsodásnak tehát a munkaviszonyból folyó tevékenységgel kell összefüggésben állnia. Ebből következik, hogy nem felel a munkáltató a balesetből eredő kárért, ha a baleset a munkavállaló engedély nélküli magánmunkája (fusizás) során következett be [Mt. 174. § (1)-(3) bek., MK 29. sz. és MK 31. sz.].

BH2001. 397. Ha a munkavállaló a korengedményes nyugdíjazására tekintettel közös megegyezéssel szünteti meg a munkaviszonyát, alaptalan a munkáltatóval szemben arra alapított kártérítési igénye, hogy a munkáltató a korengedményes nyugdíja összegéről nem tájékoztatta (Mt. 174. §).

BH2001. 246. A károsult a kártérítési igényét a biztosítás keretei között jogosult közvetlenül a biztosítóval szemben érvényesíteni. Ez azonban nem zárja ki, hogy a követelését - ha az munkaviszonyból ered - a biztosító által már kifizetett összeg beszámításával a Munka Törvénykönyvének a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabálya alapján a munkáltatóval szemben is érvényesítse [Mt. 174. § (1) bek., 58/1991 (IV. 13.) Korm. r. 7. § (1) bek.].

BH2001. 141. A munkáltató egészségkárosodásért fennálló felelőssége nem csak a külső (látható), hanem a belső sérülésért is fennáll. A jogszabály ugyanis e tekintetben nem tartalmaz eltérő rendelkezést [Mt. 102. § (2) bek., (3) bek. b) pont., 174. § (1) és (5) bek.].

BH2001. 87. II. A fertőzött kullancs csípése következtében kialakult egészségkárosodásért a munkáltató vétkességére tekintet nélkül fennálló teljes kártérítési felelősségét nem érinti, hogy a fertőzés természete miatt a Lyme-kór okozta panaszok, a keresőképtelenség, a munkaképesség-csökkenés csak később jelentkezik, és ezért a fertőzés pontos ideje nem állapítható meg [Mt. 174. § (1) bek.].

BH2000. 510. A munkáltató a nem vagyoni kárt is csak akkor köteles megtéríteni, ha a kártérítési felelősségének feltételei fennállnak. Ennek hiányában sem vagyoni, sem nem vagyoni kártérítés megfizetésére nem köteles [Mt. 88. § (2) bek., 174. §, 175. §, 177. § (2) bek.].

BH2000. 468. Munkahelyi baleset esetén nincs helye kármegosztásnak, és a munkáltató a tárgyi felelőssége alapján köteles a munkavállaló minden káráért helytállni, ha nem állapítható meg a munkavállaló vétkes közrehatása. [Mt. 174. § (1) bek., MK 29. sz.].

BH2000. 422. A munkáltató munkahelyi baleset esetén fennálló kártérítési felelőssége megállapításánál nem vonható azonos fogalmi körbe a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma állásfoglalásában szereplő, a munkaviszonnyal kapcsolatos összefüggésre és a működési körre utaló kifejezés. A munkaviszonnyal összefüggésben kifejezés ugyanis arra a tárgykörre utal, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felel, a működési kör pedig nem korlátozódik a munkáltató telephelyére. A telephelyen kívül végzett munka során keletkezett kár esetén is fennállhat a működési kör és a kárt előidéző ok között az összefüggés, amely sajátosan alakul abban az esetben, ha a telephelyen kívül végzett munka - jellegéből következően - olyan, hogy a munkavállaló baleseti veszélynek rajta kívül álló okból van kitéve. Ilyen esetben azon az alapon állapítható meg a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok között az okozati összefüggés, hogy a munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, ezért az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak számolnia kell. Az e munkavégzés során bekövetkezett balesetért fennálló felelősség alól a munkáltató nem mentesülhet azon az alapon, hogy a balesetet a működési körén kívül eső ok idézte elő [Mt. 174. § (2) bek., MK 29. sz.].

BH1999. 576. Ha a munkahelyi körülmények a munkavállaló olyan egészségkárosodásához vezethetnek, amely - a jellegénél fogva - nem vagyoni kártérítés követelésére is alapot adhat, a bíróságnak részletes bizonyítási eljárás lefolytatásával kell megállapítania, hogy a kár nyilvánvalóan a munkahelyi körülmények folytán következett be [Mt. 174. § (1) és (4) bek., 177. § (2) bek., Pp. 177. § (1) bek.].

BH1999. 530. Ha a perben beszerzett orvos szakértői vélemények alapján egyértelműen állapítható meg az okozati összefüggés a munkahelyi baleset és a munkavállaló halála között, a munkáltató alaptalanul hivatkozik olyan, a mentesítésére egyébként alkalmas körülményekre, amelyek meglétét a szakvélemények kizárták [Mt. 174. § (1) és (2) bek.].

BH1999. 475. A munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettségének jogcímét, nem tartoznak a kártérítési felelősség körébe [Mt. 143. § (2) bek., 174. § (1) bek.].

BH1999. 386. Ha a közalkalmazottnak egy tanfolyam költsége viselésével kapcsolatos kárát a munkáltatója a működési körébe tartozó magatartással okozta, a munkáltatót e kárért a vétkessége nélkül is felelősség terheli [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bek.].

BH1998. 612. I. Az új Munka Törvénykönyve - a korábbi szabályozástól eltérően - a foglalkozási megbetegedések mellett az egyéb megbetegedések miatt keletkezett kárra is kiterjesztette a munkáltató objektív felelősségét, ha az a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bek.].

BH1997. 502. A munkáltató tárgyi felelősséggel tartozik a munkavállalónak a munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett kárért. E felelősség alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a munkavállaló megszegte a dolog elhelyezésére (őrzésére) vagy a bevitel bejelentésére vonatkozó szabályt [1992. évi XXII. törvény 176. § (1) bek., 174. § (2) bek.].

BH1996. 562. A munkáltató kártérítési felelősségét nem a működési területe, hanem a működési körébe tartozó vagy az azon kívül eső ok, továbbá az objektív elháríthatatlanság dönti el (1967. évi II. tv. 62. §, MK 29. sz. ).

BH1995. 740. A munkáltató a munkavállaló üzemi balesete esetén a törvényen alapuló felelőssége alól akkor mentesül, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés alapjául a munkavállaló olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyúttal elháríthatatlan oka volt [1967. évi II. tv. 62. § (1) és (2) bek. (régi Mt.)].

BH1995. 495. Amennyiben a balesetet egyértelműen a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő. a felelőssége akkor is fennáll, ha annak oka nem volt elhárítható. Ilyen esetben nincs helye kármegosztásnak [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) és (2) bek.].

BH1994. 399. A munkahelyen elszenvedett baleset esetén az előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebb választása egymagában nem tekinthető olyan hibának, amely a jogszabálynak a munkavállaló vétkes magatartására vonatkozó előírását is alkalmazhatóvá tenné [1967. évi II. tv. 62. § (2) bek.].

BH1993. 588. I. A munkáltató a munkavállalónak okozott kárért vétkességére tekintet nélkül akkor felel, ha az a munkaviszony keretében, a munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítése során kifejtett tevékenységgel összefüggésben keletkezett (Mt. 62. §, MK 29. sz. állásfoglalás).

BH1993. 270. A munkáltató halálos kimenetelű munkahelyi baleset esetén mentesül a kártérítési felelősség alól, ha a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (2) bek.].

BH1993. 269. A munkáltató a munkavállalója balesetével kapcsolatban előállott kárért akkor felel, ha az a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 174. § (1) bek., MK 29. sz.].

BH1992. 734. A Munka Törvénykönyve a munkáltató anyagi felelősségére vonatkozó általános szabályokat határozza meg, ami a munkaviszony keretében okozott kár minden esetére - így a munkanélküli segély megállapításához szükséges munkáltatói igazolás jogellenes visszatartásával a dolgozónak okozott kárra is - kiterjed. Az ilyen kártérítésre irányuló jogvitát eldöntő elsőfokú ítélet ellen fellebbezésnek van helye a megyei bírósághoz [1967. évi II. törvény 62. §, Pp. 358. §, 114/1988. (XII. 31.) MT r. 8. § (2) bekezdés].

BH1992. 611. A munkáltató telephelyén kívül - adott esetben külföldön - végzett munka esetén azon az alapon állapítható meg a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok között az okozati összefüggés, hogy a dolgozó a munkát a számára előírt körülmények között köteles végezni. Az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak is számolnia kell [1967. évi II. törvény 62. § (1) bek., MK 29. sz.].

KGD2001. 204. A munkáltatónak a munkavállalója munkabalesetével kapcsolatban felmerült társadalombiztosítási ellátás megtérítésére irányuló kötelezettsége a társadalombiztosítási jogszabályokon alapszik, és nem a Munka Törvénykönyvén (1975. évi II. törvény 108. §, 1992. évi XXII. törvény 174-175. §).

Míg főszabályként a munkavállaló kártérítési felelőssége vétkessége esetén állapítható meg, addig a munkáltató objektív, vétkességre tekintet nélküli felelőssége érvényesül.

Kártérítési igény akkor keletkezik a munkáltatóval szemben, ha a munkavállalót munkaviszonyával okozati összefüggésben kár érte, mely származhat élete, egészsége, testi épsége károsodásából; a munkahelyre bevitt ingóságaiban bekövetkezett károkból; ill. előfordulhatnak ún. egyéb károk.

A munkaviszony fogalom, itt nemcsak a konkrét munkavégzési tevékenységet fogja át, hanem idetartozik a munka kezdete előtti, ún. előkészítő, valamint a személyes szükségletekkel összefüggő (étkezés, átöltözés, tisztálkodás) tevékenység során elszenvedett káreset is.

Gyakran előfordulhat, hogy a munkavállalót munkába(ból) történő utazása alkalmával éri baleset. Az ebből eredő károkért csak akkor felel a munkáltató, ha a szállítás a munkáltató által üzemeltetett (ill. saját) járművel való közlekedés során következik be. Egyéb esetben a baleset, a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti úti üzemi balesetnek minősül.

Nem elegendő továbbá a munkáltató kártérítési kötelezettségének megállapításához, hogy a sérülés a munkáltató telephelyén, a munkavégzés helyén történjen, szükséges az okozati összefüggés is. Pl. ha a munkavállaló munkaidőben rokona gépkocsiját a munkáltató tudta nélkül fusiban javítja, s eközben baleset éri, a munkáltató - az okozati összefüggés hiánya miatt - mentesül a felelősség alól.

A munkáltató objektív felelőssége ellenére is két esetben mentesül a felelősség alól:

- Egyrészt, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő. A működési kör alatt nemcsak a munkáltató telephelyét kell érteni. A telephelyen kívül végzett munka során keletkezett kár esetén is fennállhat a működési kör és a kárt előidéző ok között az összefüggés, amely sajátosan alakul abban az esetben, ha a telephelyen kívül végzett munka - jellegéből következően - olyan, hogy a munkavállaló baleseti veszélynek rajta kívül álló okból van kitéve.

Elháríthatatlan ok olyan behatás, amelyet a technika, a műszaki lehetőségek adott szintje mellett, a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni.

- Másrészt, ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Ha a munkáltató működése és a káreseményt előidéző tényezők között nincs okozati összefüggés, ez még önmagában nem elegendő a mentességhez.

Vizsgálni kell azt is, hogy a károsodást előidéző ok elhárítható lett volna-e. (Megfordítva a tételt, ha az egészségkárosodás bekövetkeztét a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, lényegtelen, hogy az elháríthatatlan volt, a munkáltatót felelősség terheli.)

Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet.

A munkavállaló kizárólagos elháríthatatlan magatartása szintén mentesítő ok, mely esetben a jogalkotó nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a munkavállaló elháríthatatlan magatartása vétkes volt-e vagy sem.

Ezzel szemben a (3) bekezdésben foglaltak szerint már vizsgálandó, hogy a munkavállaló magatartása vétkes volt-e. Ez esetben a kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat.

Ha mind a munkáltatót, mind a munkavállalót vétkesség terheli, a kármegosztás során a munkáltatónak nagyobb terhet, hányadot kell (az objektív felelősségéből adódóan) viselnie.

MK 29. - a munkavállaló egészségkárosodásáért fennálló felelősség

MK 30. - a munkavállaló munkaképesség-csökkenésétől független munkáltatói kárfelelősség fennállása

MK 31. - a munkavállaló vétkes magatartása és a munkáltató kárviselésének aránya

EBH2003. 897. - munkáltató anyagi felelőssége a munkavállaló megbetegedésért

BH2003. 514. - gondatlanságból eredő balesetért a munkáltató felelősségének mértéke

BH2003. 264. - üzemi baleset esetén a munkáltató teljes kártérítési felelőssége áll fenn

BH2003. 170. - Kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat.

BH2003. 129. - a működési kör nem korlátozódik a munkáltató telephelyére

EBH2002. 789. - ha munkáltató szabálytalan műveletre tanítja be a munkavállalót, akkor magatartása nem minősülhet vétkesnek

EBH2002. 786. - nem vagyoni kártérítésre, a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók

BH2002. 506. - korengedményes nyugdíj befizetésének elmulasztása a munkáltató kártérítési felelősségét megalapozza

BH2002. 331. - a munkáltató kártérítési felelőssége munkaviszonyból eredő károkért

EBH2001. 571. - stressz helyzet, mint a munkáltató működési körébe tartozó ok

EBH2001. 472. - a kifogást benyújtó szakszervezet kárfelelőssége

EBH2001. 471. - részvényvásárlás elmaradása miatti munkavállalói kárigény

EBH2001. 470. - tényleges egészségkárosodás miatti munkáltatói kárfelelősség

EBH2001. 466. - követelés összegének meghatározásánál a kár keletkezésekori pénzbeli ellenérték irányadó

BH2001. 397. - alaptalan kárigény korengedményes nyugdíjazással összefüggésben

BH2001. 246. - kárigény érvényesítése a biztosítóval és a munkáltatóval szemben

BH2001. 141. - a munkáltató egészségkárosodásért fennálló felelőssége

BH2001. 87. - kullancs csípése következtében kialakult egészségkárosodásért fennálló felelősség

BH2000. 510. - a munkáltató a kártérítési felelőssége feltételeinek fennállása

BH2000. 468. - munkahelyi baleset esetén fennálló munkáltatói teljes kárfelelősség

BH2000. 422. - a munkáltató munkahelyi baleset esetén fennálló kártérítési felelőssége

EBH2000. 358. - A foglalkozás-egészségügyi szolgálat összefügg a munkáltató feladatai ellátásával, ily módon annak tevékenysége a munkáltató működési körébe tartozónak minősül

EBH2000. 357. - az egyösszegű (utólagos) keresetveszteség megfizetése

EBH2000. 253. - a működési kör és a kárt előidéző ok közötti összefüggés

BH1999. 576. - nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos bizonyítási eljárás

BH1999. 530. - az orvos szakértői vélemények bizonyító ereje

BH1999. 475. - kártérítési felelősség körébe tartozó fizetési kötelezettségek

EBH1999. 56. - a kár kiszámításánál irányadó szempontok értékelése

EBH1999. 55. - Elcsúszásból eredő munkahelyi balesetnél a munkáltató felelőssége

BH1997. 502. - a munkáltató tárgyi felelőssége a munkahelyre bevitt dolgokért

175. § (1) A 174. § (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató a munkavállalónak okozott kárért vétkessége esetén felel.

(2) A munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozás bekövetkezésében vétkesség nem terheli.

EBH2007. 1639. A vétkességi munkáltatói felelősség körében a károkozó munkavállaló vétkessége a munkáltató terhére esik (1992. évi XXII. törvény 175. §).

EBH2004. 1058. A vétkessége alapján felelős munkáltató és a munkavállalója között kármegosztás alkalmazható [Mt. 175. §, 174. § (3) bek.].

BH2004. 485. Kármegosztásnak helye lehet a vétkességére tekintettel felelős munkáltató és a munkavállaló között [1992. évi XXII. törvény 175. §, 174. § (3) bekezdés].

A munkáltatót a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért - vétkességére tekintet nélküli, - teljes kártérítési kötelezettség terheli.

Ez alól kivételt képez a magánszemély munkáltató, aki csak vétkessége esetén felel a munkavállalónak okozott kárért. E korlátozott felelősséggel bíró munkáltatói körbe, a kis létszámú magánszemély munkáltatók tartoznak (leginkább az egyéni vállalkozók, de magán személy munkáltató lehet, ha például házvezetőnőt, takarítót alkalmaz vagy bébiszittert foglalkoztat).

Károkozás esetén a magánszemély munkáltató vétkességét a Munka tv. vélelmezi, ugyanis csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy vétkesség nem terheli. Amennyiben a bizonyítási eljárás nem vezetett eredményre, a munkáltató a teljes kárt köteles megtéríteni, ill. a meghatározott esetekben a kármegosztás szabályait kell alkalmazni.

Ha a munkavállaló a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okoz kárt, akkor a Ptk. 348. §-a alapján az alkalmazott által okozott kárért - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a munkáltató a felelős.

BH2000. 510. - a munkáltató nem vagyoni kárt is csak akkor köteles megtéríteni, ha a kártérítési felelősségének feltételei fennállnak.

Kapcsolódó jogszabályok:

- Ptk. 348. - a munkáltató kártérítési felelőssége az alkalmazott károkozása esetén

176. § (1) A munkáltatót a 174. § szerinti felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért.

(2) A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel.

MK 22. szám

A munkáltató munkavállalóinak vagy egy részüknek kulturális, sport- vagy egyéb rendezvényére a munkavállaló által bevitt - akár a saját, akár a munkáltató tulajdonában álló - dologban bekövetkezett kár esetén a kártérítési felelősségre irányadó jogszabály meghatározása attól függ, hogy a károkozás a munkaviszonnyal kapcsolatos-e.

A jelen szakasz a munkáltató vétkességre tekintet nélküli felelősségét állapítja meg a munkahelyre bevitt tárgyakban, dolgokban bekövetkezett kár esetére is.

A munkáltatónak azonban lehetősége van arra, hogy munkahelyi szabályzatban, utasításban rendelkezzen a bevitt dolgok elhelyezésének megőrzőben való elhelyezéséről, a bevitt dolgok bejelentésének kötelezettségéről. A munkáltatónak érdeke ezt megtennie, ugyanis ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a munkáltató csak szándékos károkozás esetén felel.

A munkáltató tárgyi felelősséggel tartozik a munkavállalónak a munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett kárért. E felelősség alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a munkavállaló megszegte a dolog elhelyezésére (őrzésére) vagy a bevitel bejelentésére vonatkozó szabályt.

Például a kerékpár kisebb településeken a munkába járáshoz szükséges dolognak minősül. Annak munkahelyről történő ellopása esetén, a fennálló szigorú, objektív kártérítési felelőssége alól a munkáltató akkor mentesülhet, ha a munkavállaló a kerékpár megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését előíró szabályt megszegte.

A Munka tv. 176. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatót a Munka tv. 174. § szerinti - tehát a vétkességre tekintet nélküli, objektív - felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A Munka tv. 176. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. Ha munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozás esetén felel.

MK 22. - munkáltató kártérítési felelőssége - a munkavállaló által kulturális, sport, egyéb rendezvényre - bevitt dolgokban bekövetkezett kárért

BH1997. 502. - a munkáltató tárgyi felelőssége munkahelyre bevitt dolgokért

177. § (1) A munkáltató a 174-176. §-on alapuló felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.

MK 32. szám

A munkáltatónak az egészségkárosodásért való felelőssége [Mt. 174. §] alapján a sérültet megillető járadék összegének meghatározásánál a sérült elmaradt jövedelméből kell levonni az Mt. 182. §-ában felsorolt összegeket, köztük a társadalombiztosítási ellátásokat. Kármegosztás esetén pedig a levonások után fennmaradó többletkárt kell a munkavállaló vétkességének arányában csökkenteni.

(2) Meg kell téríteni a munkavállalónak azt a kárát is, amely nem vagyoni kár.

EBH2007. 1640. A sérült gondozásra szoruló állapotának a nem vagyoni kártérítésre való jogosultságnál történt figyelembevétele nem zárja ki a gondozási költségre vonatkozó igény érvényesítését. A közlekedési költségre vonatkozó követelés érvényesíthető akkor is, ha a károsult részére a kárért felelős munkáltató a gépkocsi vételárát megtérítette [1992. évi XXII. törvény 177. § (1) bekezdés].

EBH2003. 974. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál a károsult életkora szerint meghatározott életviszonyait is figyelembe kell venni [Mt. 177. § (2) bekezdés].

EBH2002. 790. II. A munkáltatónak a munkahelyi konfliktussal kapcsolatos magatartása személyiségi jogsértést okozhat, ezáltal nem vagyoni kártérítés iránti követelést is megalapozhat [Mt. 177. § (2) bek.].

EBH2002. 789. II. Fiatal munkavállalónál bekövetkezett végtagcsonkolódás a teljes értékű, egészséges, korlátozásmentes élethez való jog sérelmét jelenti [Mt. 177. § (2) bek.].

EBH2001. 572. II. A nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál irányadó szempontok [Mt. 178. §, 183. § (2) bekezdés; 177. § (2) bekezdés].

BH2008. 26. A munkáltatónak az a magatartása, hogy a munkavállalót huzamos időn át a hivatása gyakorlásában akadályozza, nem vagyoni kártérítés alapjául szolgálhat [1992. évi XXII. törvény 177. § (2) bekezdés].

BH2007. 424. A sérült munkavállaló indokolt költség címén igényt támaszthat az állapotának megfelelő személygépkocsira, ezt nem köteles a kártérítési járadékából megvásárolni [1992. évi XXII. törvény 177. § (1) bekezdés].

BH2007. 274. II. Amennyiben a munkavállaló a baleseti lábsérülése miatt nem tudja a korábbi munkakörét ellátni, az ezzel összefüggésben történt munkaviszony megszüntetés utáni időszakra kiesett keresetként a munkáltatónál elérhető kereset figyelembevétele jogszerű [1992. évi XXII. törvény 184. §, 177. § (1) bekezdés].

BH2007. 244. II. A munkáltató köteles megtéríteni az orvosi javaslatra otthon ápolt munkavállalónak, illetve közeli hozzátartozójának az ápolás bizonyított és indokolt költségeit [1992. évi XXII. törvény 177. § (1) bekezdés, 181. § (1) bekezdés].

BH2007. 240. A munkahelyen elszenvedett fertőzéssel összefüggő tbc miatti 50%-os munkaképesség-csökkenés esetén 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés iránti követelés nem eltúlzott (1992. évi XXII. törvény 177. §).

BH2006. 27. A rehabilitációs munkakörre fennállt munkaviszony megszüntetése, a munkahelyi baleset miatt csökkent munkaképességű munkavállaló elhelyezkedési nehézségei a nem vagyoni kártérítési igényt megalapozhatják [1992. évi XXII. törvény 177. § (2) bekezdés].

BH2005. 404. A baleset miatt szükségessé vált gépkocsi-használat esetében a gépkocsi cseréjére alapított kárigény felől az összes körülmény figyelembevételével kell dönteni, ideértve a személygépkocsi biztonságos vezetéséhez fűződő egyéni és közérdeket is. Kármegosztás nem alkalmazható amiatt, hogy a károsult részére biztosított személygépkocsit esetleg a hozzátartozói is használhatják (BH1988. 250.). A munkaviszony alapján és azon kívül elért jövedelmeket és azok veszteségét külön-külön kell vizsgálni [1992. évi XXII. törvény 177. §, 178. § (1) bekezdés, 179. § (1) bekezdés, 184. § (3) bekezdés; 1952. évi III. törvény 213. § (1) bekezdés].

BH2005. 161. Állapotrosszabbodás miatt érvényesített nem vagyoni kártérítés jogalapjaként a munkaképesség-csökkenés mértéke megváltozásának nincs kizárólagos jelentősége [1992. évi XXII. törvény 177. § (2) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény 11. § (2) bekezdés].

BH2003. 298. Ha a baleset folytán rokkanttá vált mentőgépkocsi-vezető a súlyos mozgáskorlátozottsága miatt nem vagyoni kártérítést igényelt, ez az egészséghez való jog megsértése miatt őt megilleti [Mt. 177. § (2) bek.].

BH2002. 77. A kártérítés összegének kiszámításánál mindazt az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást le kell vonni, amelyre való jogosultság összefüggésbe hozható a munkahelyi baleset következményével. Ha a munkavállaló a balesettel összefüggésben bekövetkezett rokkantsága nélkül nem lenne jogosult özvegyi nyugdíjra, annak összegét - minthogy ez a juttatás nem független a baleset következményétől - a munkáltató által fizetendő kártérítési járadék összegéből le kell vonni [Mt. 177. §, 182. § b) pont, 1997. évi LXXXI. tv. 47. § (2) bek.].

BH2001. 398. A nyugdíjazás ténye önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítésre irányuló igényt, mert a nyugdíjazásból nem következik az egyén aktivitásának megszűnése [Mt. 177. § (2) bek., 186. § (1)-(2) bek.].

BH2000. 569. Nem vagyoni kártérítésként a károsultat ért hátrány csökkenéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlásként olyan kárösszeget kell megítélni, amely arányban áll az elszenvedett sérelemmel. Annak megítélésénél, hogy milyen mértékű lehet ez a kárösszeg, nem mellőzhető a károsult személyi körülményeinek részletes megismerése és azoknak a konkrét sajátosságoknak az értékelése, amelyek megalapozzák az arányos és mértéktartó nem vagyoni kártérítés megállapítását. Magasabb összegű nem vagyoni kártérítést bizonyított súlyos körülmények alapoznak meg [Mt. 177. § (2) bek.].

BH2000. 510. A munkáltató a nem vagyoni kárt is csak akkor köteles megtéríteni, ha a kártérítési felelősségének feltételei fennállnak. Ennek hiányában sem vagyoni, sem nem vagyoni kártérítés megfizetésére nem köteles [Mt. 88. § (2) bek., 174. §, 175. §, 177. § (2) bek.].

BH2000. 35. A nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény akkor válik esedékessé, amikor a kártérítés alapjául szolgáló sérelem bekövetkezik. Ez nem mindig esik egybe a károkozó magatartás időpontjával [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 3. §, Mt. 177. § (2) bek.].

BH1999. 576. Ha a munkahelyi körülmények a munkavállaló olyan egészségkárosodásához vezethetnek, amely - a jellegénél fogva - nem vagyoni kártérítés követelésére is alapot adhat, a bíróságnak részletes bizonyítási eljárás lefolytatásával kell megállapítania, hogy a kár nyilvánvalóan a munkahelyi körülmények folytán következett be [Mt. 174. § (1) és (4) bek., 177. § (2) bek., Pp. 177. § (1) bek.].

BH1998. 612. II. A törvény megszorítás nélkül rendelkezik a nem vagyoni kár megtérítéséről [1992. évi XXII. törvény 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].

BH1998. 608. A munkáltató gazdálkodó szervezet felszámolójának nincs felmondási jogosultsága a cég szakszervezeti tisztségviselőjével szemben, ha erről a szándékáról a felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen nem értesíti. A felszámoló szabálytalan felmondásának jogkövetkezményei [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 28. § (1) bek., 100. § (1) és (4) bek., 177. § (2) bek., MK 4.].

BH1998. 99. A nem vagyoni kártérítés feltételeinek fennállása, a személyiségi jogsértés súlyossága és komolysága kérdésében, az egyedi tényállások elbírálása során a bíróságnak kell állást foglalnia. Objektív mérce hiányában a bíróság mérlegelésén alapul a kár nagyságának megállapítása [1992. évi XXII. törvény 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].

BH1995. 547. II. A munkaviszony jogellenes megszüntetése az elmaradt munkabér és egyéb járandóság követelésére, továbbá a bizonyított kár megtérítésére ad jogot, az utóbbi hiányában azonban sem vagyoni, sem nem vagyoni kártérítés követelésére nincs jogalap [1992. évi XXII. törvény 100. § (1) bek., 177. § (2) bek.].

BH1995. 255. Nem vagyoni kártérítés csak abban az esetben illeti meg a munkavállalót, ha olyan tényeket bizonyít, amelyek alapján a munkáltató magatartásával okozati összefüggésben a nem vagyoni károsodása megállapítható [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB határozat, 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 83. §].

BH1994. 226. Ha a nem vagyoni kár megtérítése iránti igény alapjául felhozott indokok nincsenek okozati összefüggésben a munkavállaló munkahelyi megbetegedésével és az annak következményeként kialakult munkaképesség-csökkenéssel, a bíróságnak az igényt - megalapozatlansága miatt - el kell utasítania [48/1979. (XII. 1.) MT r. (Mt. V.) 83. § (5) bek. ].

BH1993. 127. A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény jogszerűségének elbírálása során a bíróságnak azt kell részleges bizonyítási eljárása során megállapítania, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és annak hozzávetőleges kiegyensúlyozásával megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű másnemű előnyt [1992. évi XXII. tv. 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].

A munkáltató a teljes kártérítési kötelezettsége alapján mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kárt köteles megtéríteni.

Vagyoni kárnak minősül az elmaradt jövedelem, a dolgokban bekövetkezett kár, a sérelemmel, valamint a kár elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségek.

Nem vagyoni kár alatt a károsult személyiségében, testi épségében való sérülést, kárt értünk, (pl. a munkavállaló balesetben elvesztette karját vagy a sérülés miatt elvesztette korábbi belátási képességét, elmebeli állapota változott, fizikai erőnléte, teljesítőképessége csökkent) amelynek súlyosságának megítélése a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, és a sérülés mértékének, maradandóságának függvényében határozza meg a kártérítés összegét.

MK 32. - a munkavállalót egészségkárosodása miatt megillető járadék összegének meghatározása

EBH2000. 359. - munkavállaló jó hírnevéhez való jogát sértő magatartás megalapozza a nem vagyoni kártérítés iránti igényt

BH2003. 298. - mozgáskorlátozottság miatti nem vagyoni kártérítési igény

EBH2002. 790. - munkáltató személyiségi jogsértése nem vagyoni kártérítés iránti követelést is megalapozhat

EBH2002. 789. - fiatal munkavállaló végtagcsonkolódása miatti nem vagyoni kár

EBH2002. 786. - nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény elbírálása

BH2002. 77. - kártérítés összegének kiszámítása, kártérítési járadék megállapítása

EBH2001. 572. - nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása

BH2001. 398. - a nyugdíjazás ténye önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítésre irányuló igényt

BH2000. 569. - a kárösszegnek arányban kell állnia az elszenvedett sérelemmel

BH2000. 35. - nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény esedékessége, a sérelem bekövetkezésének időpontja

BH1999. 576. - egészségkárosodás és a nem vagyoni kártérítés követelése

BH1998. 612. - nem vagyoni kár megtérítése

BH1998. 99. - a nem vagyoni kártérítés feltételeinek fennállása

BH1995. 547. - kártérítés bizonyított kár esetén jár

BH1995. 255. - nem vagyoni kártérítés bizonyított károk alapján

BH1994. 226. - nem vagyoni kár megtérítése iránti igénynek okozati összefüggésben kell állni a munkavállaló munkahelyi megbetegedésével

178. § (1) A munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál - mind a pénzben, mind a természetben megállapított - elmaradt munkabért, és azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.

(2) A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni.

(3) Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre számolni lehetett.

(4) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el.

(5) Nem kell megtéríteni azon szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.

EBH2001. 572. II. A nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál irányadó szempontok [Mt. 178. §, 183. § (2) bekezdés; 177. § (2) bekezdés].

BH2007. 243. A baleseti kártérítési járadékra jogosult igényelheti annak a balesete után bevezetett választható béren kívüli juttatásnak figyelembevételét, amelyet a munkáltató a munkavállalói részére biztosít [1992. évi XXII. törvény 178. § (1) bekezdés].

BH2007. 133. A vagyoni kár iránti igény nem utasítható el abból az okból, hogy a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet szerinti keresetkiegészítéshez munkavégzés szükséges (1992. évi XXII. törvény 178. §).

BH2005. 404. A baleset miatt szükségessé vált gépkocsi-használat esetében a gépkocsi cseréjére alapított kárigény felől az összes körülmény figyelembevételével kell dönteni, ideértve a személygépkocsi biztonságos vezetéséhez fűződő egyéni és közérdeket is. Kármegosztás nem alkalmazható amiatt, hogy a károsult részére biztosított személygépkocsit esetleg a hozzátartozói is használhatják (BH1988. 250.). A munkaviszony alapján és azon kívül elért jövedelmeket és azok veszteségét külön-külön kell vizsgálni [1992. évi XXII. törvény 177. §, 178. § (1) bekezdés, 179. § (1) bekezdés, 184. § (3) bekezdés; 1952. évi III. törvény 213. § (1) bekezdés].

BH2005. 299. A munkáltató kártérítési felelősségének megállapításánál a bányásznyugdíjat nem lehet a rokkantsági nyugdíjjal azonos módon figyelembe venni [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) bekezdés, 178. § (1) bekezdés].

BH1995. 683. II. A 60. életévét betöltött munkavállaló javára megállapított keresetveszteségi kártérítés összege csak abban az esetben emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna [26/1980. (XII. 20). MüM rend. 10. § (5) és (7) bek., MK 111. sz. állásfoglalás].

A munkáltatónak meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt jövedelemét. Jövedelem származhat az adott munkaviszonyból, illetve ezen kívül fennálló ún. további rendszeres legális jogviszonyból (mely jövedelem kiesést szintén figyelembe kell venni, ha a kár miatt a munkavállaló nem tudja e másik jogviszonyban folytatott munkáját ellátni).

Az elmaradt jövedelem megállapításánál olyan jövőbeni változásokat is figyelembe kell venni, amelyre biztosan számíthatott a munkavállaló (pl. a káresemény bekövetkezése előtt a munkavállaló meghatározott későbbi időponttól kezdődően vezetői megbízást kapott, de a vezetői tisztséget sosem látta el, mert a kár bekövetkezése ezt megakadályozta).

A bírói gyakorlatot figyelembe véve, a keresetveszteséget bruttó összegben kell meghatározni és megtéríteni.

A vagyoni kártérítési igény tovább növelhető a káresemény folytán a munkavállaló ruházatában, ingóságaiban, használati tárgyaiban bekövetkezett kár értékével, azaz a dologi kárral, valamint az egyéb indokolt költségekkel, pl. ápolás, gondozás során felmerült többletkiadás, erőnlétet javító élelmezésre fordított költség, mozgássérült esetén lakás-átalakítás értéke.

Nem köteles azonban a munkáltató megtéríteni pl. a munkaruha, védőital pénzbeli értékét (mivel ezek kizárólag csak munkavégzés esetén járnak), valamint a költségtérítés címén (pl. kiküldetési díj) elmaradt összegeket.

A testi, a pszichikai sérülés az élet számos területén befolyásolhatja, megnehezítheti a károsult életvitelét. A nem vagyoni kár címén előterjeszthető igényeket és ezek mértékét azonban a Munka tv. nem nevesíti, ezt a felek egyeztetésére, ill. végső soron a bírói gyakorlat jogalakító hatására bízza.

EBH2001. 572. - nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál irányadó szempontok

BH1995. 683. - a 60. életévét betöltött munkavállaló keresetveszteségének megállapítása

179. § (1) Az elmaradt munkabér összegének megállapításakor a munkajogi átlagkereset számítására vonatkozó szabályok (152. §) alapján kell eljárni.

(2) Ha az átlagkereset számításánál irányadó időszakon belül általános béremelés volt, a teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalónál az átlagkeresetet - ha ez a munkavállalóra kedvezőbb - csak a bérrendezés időpontjától kell számítani.

Az elmaradt munkabér meghatározásakor az átlagkereset számítására vonatkozó szabályok az irányadóak, a munkavállaló személyi alapbérét az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni. Teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállaló esetében általános béremelés volt az irányadó időszakon belül, akkor az átlagkeresetet csak a bérrendezés időpontjától kell számítani.