160.
§ A
munkavállaló részére munkabéréről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az
elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás
helyességét, valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét
ellenőrizni tudja; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az írásbeli
elszámolásnak tartalmaznia kell a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet és a
készenlét jogcímén kifizetett díjazást is.
BH2000.
A munkáltatónak a munkabér kifizetésének ellenőrizhetőségét
is biztosítania kell. Ennek érdekében a Munka tv. előírja, hogy a
munkavállalónak részletes elszámolást kell adni. Az elszámolás tényleges
tartalmára vonatkozóan iránymutatást nem ad, csupán az elszámolással
kapcsolatos elvárásait deklarálja, miszerint a levonás jogcímét és összegét fel
kell tüntetni, mely szabálytól eltérni nem lehet.
Az időbérben alkalmazottaknál fontos feltüntetni
a személyi alapbéren túl, a ledolgozott napot, órát, igénybevett szabadságot,
betegszabadságot, a munkaszüneti napot, a bérpótlékokat,
illetmény-kiegészítéseket, az összes járandóságot, majd a teljes bruttó bért.
Teljesítménybérnél a fentieken túl a 100%-os
teljesítéshez tartozó normát, (ehhez mérten a munkavállaló által teljesített
mennyiséget), darabbérnél a teljesített darabszámot, a selejt számát, mozgó
bért stb.
A bérjegyzéknek tartalmazni kell továbbá a
levonásokat, egészségügyi és nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, egyéb
tartozásokat, fizetés előleg miatti levonást stb., ezek mértékét és összegét.
Végül célszerű megjeleníteni az adóalapot, adót
csökkentő kedvezményt, elszámolás alapját képező adókulcsot stb.
A Munka tv. 140/A. §-ának kiegészítése révén a
munkáltatónak 2006. január 1-jétől nyilván kell tartania naptári naponként a
rendes és a rendkívüli munkaidő, a készenlét és az ügyelet kezdő és befejező
időpontját.
Ezzel párhuzamosan 2006. január 1-jétől módosult
jelen szakasz is, mivel rögzítésre került, hogy a munkabérről adott írásbeli
elszámolásnak az e jogcímeken kifizetett összegeket is pontosan tartalmaznia
kell.
A kötelező nyilvántartás és a bérjegyzékek
alapján a munkaügyi felügyelők a munkabér védelmére vonatkozó szabályok
ellenőrzése során össze tudják hasonlítani, hogy a ledolgozott munkaidővel,
túlmunkával arányosan kifizetésre került-e a munkabér, valamint a jogszabály
alapján járó bérpótlékok. Például túlmunkáért 50%-os, készenlétért a személyi
alapbér 20%-ának, ügyeletért a személyi alapbér 40%-ának megfelelő bérpótlék
jár, illetve a százalékos bérpótlékok helyett átalánydíjazás is megállapítható.
BH2000. 127. - az illetményről való elszámolás
részletessége
161.
§ (1) A
munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a
munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem
lehet.
(2)
A munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését
a munkabérből levonhatja.
(3)
Egyebekben a munkabérből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az
irányadók.
(4)
E rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is. A munkáltató a
levonásért, illetve a tagdíjnak a szakszervezet részére történő átutalásáért
ellenértéket nem követelhet.
A munkabér védelme érdekében a Munka tv.
meghatározza a munkabérből való levonás szabályait. A munkabérből levonás csak
a) jogszabály alapján lehet;
- az adót a személyi jövedelemadóról szóló
törvény szerinti mértékben kell megállapítani és levonni,
- egészségbiztosítási járulék 2008. január
1-jétől 6%, ebből a természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4%, a
pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 2%,
- kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj
hatálya alá tartozó biztosított esetén 9,5% nyugdíjjárulék (magánnyugdíj
pénztártag esetében 1,5% nyugdíjjárulék, +
8% tagdíjat kell megállapítani és levonni),
- munkavállalói járulék (2006. szeptember
1-jétől a bruttó munkabér 1,5%-a).
b) végrehajtható határozat alapján
A munkabérből levonás eszközölhető bírósági,
vagy közigazgatási végrehajtás során, ill. hatósági határozat alapján (pl.
tartásdíj levonása).
A bírósági végrehajtásról szóló törvény
meghatározza, milyen sorrendben kell a követeléseket levonni, ill. mely esetben
terhelhető a munkabér 33%-a vagy 50%-a levonással. A levonás alapja - eltérő
rendelkezés hiányában - a jövedelemadó, a tb-járulék, a munkavállalói járulék
levonása után fennmaradó minden olyan juttatás, amelyet a bérköltség, ill. a
béralap terhére kell kifizetni, továbbá az átlagkeresetbe beszámítható egyéb
juttatás. Mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a
része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legkisebb összegének. A nettó
munkabérnek legfeljebb az 50%-áig terjedhet a levonás az alábbi követelések
tekintetében: tartásdíj, az adóssal szemben fennálló munkavállalói
munkabér-követelés, jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és
társadalombiztosítási ellátás.
Előfordulhat, hogy a munkabér levonással
terhelhető része nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi
követelést, ebben az esetben tekintetbe kell venni a levonás sorrendjére
vonatkozó szabályokat: elsőként a gyermektartásdíjat, egyéb tartásdíjat kell
levonni, majd a munkabért, és a vele egy tekintet alá eső járandóságot, aztán
az állam javára fizetendő egyéb levonásokat.
A munkáltató köteles az adós munkabéréből a
letiltásban meghatározott összeget levonni és a letiltásban foglaltak szerint vagy
kifizetni a végrehajtást kérőnek vagy átutalni a végrehajtói letéti vagy más
számlára. A munkáltató a letiltás átvételét követő munkanapon köteles az adóst
értesíteni a letiltásról és intézkednie kell a levonás és az összeg kifizetése,
átutalása felől. A levonások teljesítésének elmulasztása esetén a munkáltató
készfizető kezesként felel.
c) munkavállaló hozzájárulása alapján
A munkavállaló megbízást adhat a munkáltatónak
arra, hogy meghatározott összeget a munkabéréből levonjon és rendelkezésének
megfelelő helyre utalja. Ilyen megbízás lehet például a szakszervezeti tagdíj
levonására vonatkozó megbízás.
Kapcsolódó jogszabályok:
- 1994. évi LIII. törvény a bírósági
végrehajtásról
- 1995. évi CXVII. törvény a személyi
jövedelemadóról
- Flt. 40-41. § - a munkaadói, munkavállalói
járulék mértékéről
- 1991. évi XXIX. törvény a munkavállalói
érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről
162.
§ (1) A
munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén, ezt a munkavállalótól hatvan napon
belül, írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni.
(2)
A jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános elévülési időn belül lehet
visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett
ismernie vagy azt maga idézte elő.
(3)
A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak
megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.
EBH2004.
BH2003.
BH2002.
BH1999. 575. I. A törvény szerint a
munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak
megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Az ilyen
igény sem fizetési meghagyással, sem keresettel nem érvényesíthető, a
munkáltató fizetési felszólításával szemben a munkavállaló indíthat keresetet a
mentesítés érdekében [Mt. 162. § (3) bek.].
BH1999.
BH1998.
BH1997. 50. II. Ha a feladat
teljesítésére kitűzött prémium kifizetése csak a mérleg jóváhagyásakor
esedékes, az előre kifizetett prémium csak prémiumelőlegnek minősül, amely az
általános elévülési időn belül követelhető vissza (1992. évi XXII. törvény 162.
§).
BH1994.
BH1993. 530. II. Ha a próbaidős tag a
közgyűlés határozata ellenére nem teljesítette a vagyoni hozzájárulással
kapcsolatos kötelezettségét, és a szövetkezet őt a próbaidő elteltét követően
munkaviszonyban állónak tekintette, osztalék címén mégis anyagi juttatásban
részesítette, ez a juttatás munkabér jellegű, amely csak a munkabér téves
kifizetésére vonatkozó szabályok szerint követelhető vissza [Mt. V. 65. § (1)
bek.].
BH1993. 126. II. A mozgóbér
kifizetése csak akkor tagadható meg, illetve a már kifizetett mozgóbér csak
akkor követelhető vissza a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok
szerint, ha a munkavállaló a munkáltató által előírt követelményeknek nem tett
eleget [Mt. V. 62. § (1) bek., 65. §].
BH1992. 732. Tévesen kifizetett
munkabér vagy díjazás jóhiszemű felvétele esetén - az erről történt értesítés
átvétele tényének és időpontjának vitatásakor annak megtörténtét és időpontját
egyértelműen tisztázni kell [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 65. § (1) bek.,
1990. évi XXXIV. tv, 14/1973. (XII. 27.) MüM r. 19. §, 17/1979. (XII. 1.) MüM
r. 20. §].
A munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén
annak visszakövetelésére eltérő elévülési szabályok érvényesülnek, attól
függően, hogy a kifizetés alaptalanságát a munkavállaló úgymond felismerhette
(illetve saját maga idézte elő) vagy sem, továbbá, hogy a munkavállalótól
visszakövetelendő összeg valóban munkabérnek minősül-e vagy sem.
A munkabér fogalmát, illetve összetevőit a Munka
tv. nem határozza meg, e tárgyban eligazítást ad azonban a KSH Munkaügyi Statisztikai
kérdőívekhez adott útmutatója, amely szerint keresetnek minősül a munkavégzésre
irányuló jogviszony alapján a munkavállalónak pénzben vagy természetben
fizetett díjazás. A kereset munkabér összetevői: alapbér, a bérpótlékok, a
kiegészítő fizetés (pl. a távolléti díj), prémium, jutalom, a 13. és további
havi fizetés.
A jogalap nélkül kifizetett munkabért a téves
kifizetéstől számított 60 napon belül lehet visszakövetelni az (1) bekezdés
alapján. Például a munkáltatók jelentős részénél manapság már számítógépes
programok alapján történik a bérszámfejtés, de pl. tévesen bevitt adatok miatt
előfordulhat, hogy a munkavállalónak több munkabér került kifizetésre, mint ami
megilletné.
Ha a munkavállaló a téves kifizetés
alaptalanságát nem ismerhette fel, (illetve nem ő idézte elő) akkor az
általános elévülési időhöz képest e jóval rövidebb határidőn belül van
lehetősége a munkáltatónak igényét érvényesíteni.
Ha a munkáltató a kifizetéstől számított 60
napon belül nem intézkedik a visszakövetelés felől vagy nem is vette észre a
téves kifizetést, akkor a határidő jogvesztő jellege miatt a munkavállaló
mentesül a visszafizetési kötelezettség alól.
Amennyiben a téves kifizetést a munkavállaló
felismerhette vagy azt ő maga idézte elő, akkor - a (2) bekezdés alapján - a
visszaköveteléssel az általános elévülési időn belül, azaz három éven belül
élhet a munkáltató.
Vitára adhat okot, a kifizetés alaptalanságának
felismerése kitétel. A döntés általában az adott személy konkrét jövedelmének
és az eltérés nagyságrendjének vizsgálatát követően hozható meg, azaz volt-e
olyan jelentős különbség a korábbi és a jogalap nélkül kifizetett bér között,
hogy a munkavállaló azt észrevehette volna. Sor kerülhet téves kifizetésre a
munkavállaló közrehatása révén is pl. általa nyújtott hamis adatszolgáltatás
alapján (darabbér esetén többlettermék előállításának lejelentése, ténylegesen
le nem dolgozott rendkívüli munkavégzés elszámolása stb.). A munkáltatót
terheli annak bizonyítása, hogy a téves kifizetést a munkavállaló idézte elő, hogy
a munkavállalónak a téves kifizetést fel kellett volna ismernie.
A munkavállaló egyéb tartozásait (pl. tanulmányi
szerződés megszegéséből eredő visszafizetési kötelezettség vagy ruhapénz
tartozás, vagy nem jogalap nélkül kifizetett munkabért) az általános elévülési
időn belül lehet visszakövetelni.
A munkáltató a jogalap nélkül kifizetett
munkabért, továbbá a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak
megtérítésére irányuló igényét is a (3) bekezdés alapján írásbeli
felszólítással érvényesítheti.
A felszólításban meg kell határozni a
visszakövetelés jogalapját, a visszafizetendő összeget, a befizetés határnapját
és módját, tájékoztatni kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és
határidejéről is. A kialakult bírói gyakorlat szerint a jogalap nélkül
kifizetett munkabért nettó összegben kell visszafizetni.
Felhívjuk a figyelmet a Legfelsőbb Bíróság
1/2001. Munkaügyi Jogegységi határozatára, amely az eddigi bírósági
gyakorlathoz képest eltérő álláspontot alakított ki a visszakövetelés módja tekintetében.
A korábbi gyakorlat szerint a Munka tv. 162. § alapján a jogalap nélkül
kifizetett munkabért, illetve az egyéb tartozást a munkáltató köteles volt
írásbeli felszólítással visszakövetelni, amely ellen a jogorvoslati eljárás
keretében a munkavállaló nyújthatott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz.
A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatában
viszont kimondta, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő
tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló
igényét [Munka tv. 173. § (3)] - választása szerint - munkaügyi jogvitában is
érvényesítheti, ugyanis a fizetési felszólítás, mint a tartozás
érvényesítésének eszköze nem jelenti azt, hogy a munkáltató csak ilyen módon
érvényesítheti az igényét a munkavállalóval szemben. A munkáltató nem köteles
élni a fizetési felszólítás lehetőségével, hanem igényét keresettel (fizetési
meghagyással is) érvényesítheti. Indokolatlan lenne a munkáltatót a fizetési
felszólítás kibocsátására kötelezni akkor, ha az eset körülményeiből eleve
nyilvánvaló, hogy az nem vezet eredményre, az ellen a munkavállaló keresettel
fog élni.
A fentiekre tekintettel tehát a munkáltató
fizetési felszólítással vagy munkaügyi jogvita keretében egyaránt élhet a
visszakövetelés lehetőségével.
1/2001. - Munkaügyi Jogegységi határozat:
tartozás visszakövetelése bírósági úton
BH2003. 341. - tartozássá vált összeg
visszakövetelése az általános elévülési időn belül
BH1998. 249. - tévesen megítélt
munkabér-különbözetet visszakövetelése
BH1997. 50. - prémiumelőleg az általános
elévülési időn belül követelhető vissza
BH1993. 530. - osztalék, mint munkabér jellegű
kifizetés visszakövetelése
BH1992. 732. - tévesen kifizetett munkabér
jóhiszemű felvétele
163.
§ Tilos
az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő
személy javára szolgál annak fejében, hogy a munkavállaló munkaviszonyt
létesítsen, vagy azt megtartsa.
A munkanélküliség növekedésével, ill. annak
tartós fennmaradásával egyre nehezebbé vált az elhelyezkedés. A munkavállalók
egyébként is kiszolgáltatott helyzetének további kihasználását célozza
megakadályozni a jogalkotó azzal, hogy tiltja az olyan bérlevonást, amely a
munkáltató képviselője vagy munkaközvetítő cég, vagy személy javára történik.
Figyelmükbe ajánljuk, hogy a fővárosi és a
megyei munkaügyi központok szintén foglalkoznak munkaközvetítéssel. E
tevékenységük mind a munkáltatók állásbejelentése, mind az állásközvetítés
tekintetében ingyenes. A hátrányos helyzetben lévő, tartós munkanélküliek
alkalmazása az Flt. alapján külön is támogatható.
164.
§ (1) A
munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le.
(2)
A levonásmentes munkabérrész nem ruházható át.
(3)
Munkaviszonyra vonatkozó szabály a jövőben esedékessé váló munkabérigény
átruházását megtilthatja.
(4)
A munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabérköveteléssel
szemben vagy egyébként, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja.
(5)
Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.
EBH2002. 788. Tiltott joglemondás
miatt semmis a munkaszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a személyi
alapbér a többletmunkaidő ellentételezését is magában foglalja, ha a
többletmunkavégzés alkalomszerűen történik (Mt. 142. §, 147. §, 164. §).
EBH2002.
BH2001.
BH1995.
BH1994.
A Munka tv. több szakaszában is védi a
munkavállalót azzal, hogy a munkabérrel és kifizetésével kapcsolatban kógens (a
törvénytől eltérést nem engedő) szabályokat állapít meg.
Idetartozik, hogy a munkavállalót munkabérrel
való rendelkezési jogát is behatárolja. A munkavállalót lemondó nyilatkozata
ellenére is megilleti munkabére, amely a Munka tv. 141. §-a alapján a
munkavállalónak a munkaviszony alapján jár. A Munka tv. 8. § (2) bekezdése
értelmében a munkavállaló munkabérének védelmét biztosító jogairól(!) előre nem
mondhat le.
E szabályok kizárják annak lehetőségét, hogy a
munkáltató nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva, vagy más előnyt, jövőbeni
juttatást előtérbe helyezve a munkavállalóit megtévessze és olyan lemondó
nyilatkozatot kényszeríthessen ki munkavállalóiból, amit egyébként nem tennének
meg. Kizárják továbbá azt is, hogy a munkavállaló - a Munka tv. alapján őt
megillető - egyéb munkabérhez tartozó pótlékairól lemondjon, így például nem
lehet a személyi alapbérben a túlmunkavégzés ellenértékét is betudni, ha a
többletmunkavégzés mérhetően alkalomszerűen történik.
A munkaviszony alanyai, a munkáltató és a
munkavállaló, akik az őket megillető jogokkal általában szabadon rendelkeznek.
Jogszabálynak az ezt kizáró rendelkezése hiányában a jogaikról le is
mondhatnak. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló a jogaik
egy részének kölcsönös elengedése vonatkozásában, a munkaviszony fennállása
alatt, peren kívül megállapodást kössenek. A munkavállaló a munkabérére
vonatkozó igényéről csak előre nem mondhat le. A bérfizetés esedékességét
követően már szabadon rendelkezhet a munkabérével.
A végrehajtás alól levonásmentes munkabérrész
nem ruházható át, hiszen az olyan minimális nettó összeg (öregségi
nyugdíjminimum), ami a munkavállaló és családja tényleges megélhetéséhez
szükséges.
Jogszabály, vagy kollektív szerződés a (3) és
(4) bekezdésben foglaltak szerint, további tiltó rendelkezéseket határozhat
meg.
EBH2002. 788. - munkabérről való tiltott
joglemondás miatt semmis rendelkezés
EBH2002. 693. - igény beszámítás útján történő
érvényesítése
BH2001. 85. - a rendes felmondással kapcsolatos
anyagi igények érvényesítése
BH1995. 363. - a végkielégítés egy részéről való
lemondásra vonatkozó megállapodás semmis
Szociális juttatások
165.
§ (1) A
munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi
szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat,
illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a
munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat.
(2)
Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a
munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani.
BH2001.
A jogalkotó a munkáltató mérlegelésére bízza
annak eldöntését, hogy milyen fajta, és mértékű kulturális, szociális juttatást
ad munkavállalóinak. A felsoroltakon túl támogathatja képzését,
lakásépítkezését, szociális segélyt nyújthat, étkeztetést biztosíthat stb.
Ha a munkáltató e célokra pénzt különít el,
akkor kollektív szerződés keretében történő szabályozás szükséges.
Ennek konkrét felhasználásáról az üzemi
tanáccsal együtt dönt. Döntésének érvénytelenségéhez vezet, ha az üzemi tanács
nélkül határoz.
A munkáltató, ha gazdasági körülményei lehetővé
teszik, a fentieken túlmenően is adhat támogatást munkavállalóinak, mely
esetben a kollektív szerződés rendelkezései nem kötik, és az üzemi tanács
nélkül dönthet.
A törvény, a munkaruha juttatás kötelező eseteit
fogalmazza meg, ezért az erre vonatkozó további szabályozást is célszerű a
kollektív szerződésben rendezni.
Ebben nevesíteni kell azokat a munkaköröket,
amelyek munkaruha juttatására jogosítanak, milyen ruhafajták adhatók, mennyi
azok kihordási ideje, munkaviszonyba lépéstől számítva mely időponttól jogosult
rá a munkavállaló.
165/A.
§ (1) A
munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban tag munkavállalói
tagdíjfizetési kötelezettségét részben vagy egészben átvállalhatja (munkáltatói
hozzájárulás).
(2)
A munkáltató munkáltatói hozzájárulást azon munkavállalók részére fizethet,
akik
a)
önkéntes
nyugdíjpénztár,
b)
önkéntes
egészségpénztár, vagy
c)
önkéntes
önsegélyező pénztár
tagjai.
(3)
A munkáltatói hozzájárulás fizetésének részletes szabályait az Önkéntes
Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza.
(4)
A munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igények érvényesítésére a munkaügyi
jogvita szabályai irányadók.
A Munka tv. az Önkéntes Kölcsönös Biztosító
Pénztárakról szóló törvénnyel összhangban szabályozza a munkáltatói
hozzájárulás fizetésének lehetőségét. A tagdíjfizetési kötelezettség munkáltató
általi átvállalása plusz juttatás a munkavállaló számára, de nem tekinthető
munkabérnek.
Felhívjuk a figyelmet az Öpt. új
rendelkezéseire, miszerint a munkáltatói hozzájárulás ugyan minden pénztártag
munkavállalóra nézve azonos összegű (vagy a munkabér azonos százaléka), de a
munkáltató a hozzájárulás megállapításakor pénztártípusonként különbséget
tehet. A munkabér százalékában meghatározott munkáltatói hozzájárulás esetén a
munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és legnagyobb összegét is.
Kiemeljük, hogy a (4) bekezdés alapján a
munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igényekre a munkaügyi jogvita szabályai
az irányadók.
Kapcsolódó jogszabályok:
- 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös
Biztosító Pénztárakról
VIII. fejezet
A munkavállaló kártérítési felelőssége
166.
§ (1) A
munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével
okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
MK 26.
szám
A károk
megelőzése érdekében a munkavállaló nem tesz feltétlenül eleget ez irányú
kötelezettségének [Mt. 166. §-a], ha a károk előidézésére alkalmas
hiányosságokat jelenti. Váratlanul előálló, halasztást nem tűrő és a dolgozó
anyagi erejét meg nem haladó beszerzés, valamint a kisebb munkák elvégzése a
munkavállalónak is kötelessége. Mindig az eset összes körülményeitől függően
kell elbírálni: elvárható-e a munkavállalótól, hogy a munkáltató érdekében a
költségek előlegezése mellett intézkedjék.
(2)
A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az
okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
EBH2003.
EBH2001.
BH1997. 259. Kártérítés kiszabására
vagy a kártérítési felelősség megállapítására a munkavállalóval szemben
kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén nyílik meg
a lehetőség [1992. évi XXII. törvény 166. §, 169. § (2) bek.].
A Munka tv. indoklása generálisan fogalmazza meg
a kártérítési felelősség lényegét, miszerint a munkaviszonyból eredő
kötelezettség megsértésének szankciójaként a munkáltatót, ill. a munkavállalót
kártérítési kötelezettség terheli - amennyiben e magatartásával a munkaviszony
másik alanyának kárt okoz.
A munkavállaló kártérítési felelőssége eltérően
alakul attól függően, hogy
- vétkessége alapján fennálló felelősség
terheli-e (mely bekövetkezhet gondatlan, ill. szándékos károkozás esetén) vagy
- az általános megőrzési felelősség, azaz a
munkavállaló vétkességére tekintet nélküli (objektív) károkozásért fennálló
felelőssége terheli.
E kártérítési felelősségi alakzat
megállapításának együttes feltételei:
- a felek között munkaviszony álljon fenn;
- munkaviszonyból eredő kötelezettségszegés
valósuljon meg;
- az elkövetés módjában a munkavállalót
vétkesség terhelje;
- kára keletkezzen a munkáltatónak;
- okozati összefüggés álljon fenn a kár és a
munkavállaló kötelezettségszegése között.
A munkaviszony létrejöttére vonatkozóan a Munka
tv. II. fejezete, szűkebben a Munka tv. 76-79. §-ai adnak eligazodást.
A megbízási, vállalkozási jogviszony keretében
okozott kár esetén a Polgári Törvénykönyv általános szabályai érvényesülnek.
(Abban az esetben, ha a megbízási, vállalkozási szerződés valójában munkaszerződést
takar, annak tartalmi elemei a dominánsak, a Munka tv. 166. §-a az irányadó.)
A munkaszerződés érvénytelensége esetén a Munka
tv. 10. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az érvénytelen megállapodásból
eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek
lettek volna. E paragrafus (3) bekezdése választ ad arra, hogy ha bármelyik
félnek az érvénytelenségből kára származik, a Munka tv. kártérítési felelősségi
szabályait megfelelően alkalmazni kell.
A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. tv. 50. §
(1) bekezdése alapján, a tanuló és a gazdálkodó szervezet kártérítési
felelősségére a munkajogi kártérítési felelősségi szabályok az irányadók.
A munkavégzés szabályait, a munkavállaló
munkavégzéssel kapcsolatos kötelezettségeit a Munka tv. a harmadik részének V.
fejezete részletezi, de ezen túlmenően a munkáltató további kötelezettségeket
is meghatározhat. A kötelezettségszegés megvalósulhat a munkavállaló tevőleges
magatartásával, de mulasztással is.
A vétkesség azt fejezi ki, hogy a kár amiatt
keletkezett, mert a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy tőle elvárható lett
volna, holott, tudta, vagy tudni kellett volna, hogy mi a helyes magatartás. A
vétkességnek két fokozata van a szándékosság és a gondatlanság. A vétkességet
kizárja, ha a munkavállaló beszámíthatatlan, azaz vétőképtelen állapotban
valósította meg a kötelezettségszegést.
A kár a munkavállaló által a munkáltatónak
okozott tényleges vagyoni hátrány. A Munka tv. 172. §-a határozza meg, hogy
mely költségeket lehet a kár összegének megállapításakor figyelembe venni, ill.
eligazodást nyújt abban, mi minősül kárnak. Így kár keletkezhet különösen
valamely dolog megrongálódása, használhatatlanná válása, megsemmisülése
folytán.
A Munka tv. indoklása kifejti, hogy a munkáltató
általában nem támaszthat igényt az elmaradt vagyoni haszonra a munkavállaló
kártérítési felelőssége alapján. (Nem tartozik a munkavállaló kártérítési
felelősségi körébe pl. a tanulmányi szerződésből eredő munkáltatói
igényérvényesítés, vagy a jogtalanul felvett munkabér visszakövetelése.)
Az okozati összefüggés vizsgálatakor csak a
lényeges okokat lehet figyelembe venni.
A fentiek vonatkozásában a bizonyítás a
munkáltatót terheli, érdeke neki fűződik ahhoz, hogy a munkavállalóval szemben
igényeit érvényesítse.
MK 26. - a munkavállaló kármegelőzési
kötelezettsége
EBH2003. 889. - a kártérítési igényről való
lemondás csak a nyilatkozat időpontjában ismert kárra vonatkozhat
EBH2001. 467. - a tartozáselismerés esetén az
elismerőt megilleti a bizonyítás joga
BH1997. 259. - kártérítési felelősség
megállapításának feltételei
167.
§ (1)
Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi
átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg.
(2)
Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó
körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére,
gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés
mértékét az (1) bekezdéstől eltérően is szabályozhatja.
(3)
A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív
szerződés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettől érvényesen
eltérni nem lehet.
(4)
Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári
számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel
összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott
kárért.
Gondatlan károkozásról akkor beszélünk, ha a
munkavállaló tudta vagy tudnia kellett volna magatartásának helytelen voltáról,
de mégsem ennek megfelelően cselekedett, illetve bízott ezek bekövetkezésének
elmaradásában.
A munkavállaló korlátozott kártérítési
felelősségi rendszerét jól példázza, hogy gondatlan károkozás esetén egyhavi
átlagkeresetének 50%-át nem haladhatja meg a kártérítés összege. A Munka tv.
csak a megállapítható felső határt limitálja, melynek elérése természetesen nem
kötelező, a keletkezett kárnál magasabb összeg azonban nem szabható ki.
A fenti rendelkezéstől a kollektív szerződés
eltérő szabályokat is megállapíthat. A jogalkotó e tárgyban a szerződési
szabadságot a munkavállaló érdekében korlátozza, amikor kimondja, hogy
munkaszerződés alapján másfél, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén.
6 havi átlagkereset mértékéig terjedhet a munkáltató igénye, s e szabálytól
érvényesen eltérni nem lehet.
A szakképzésről szóló törvény szerint, ha a
tanuló gondatlanságból okoz kárt a gazdálkodó szervezetnek, a kár értékének
50%-át köteles megtéríteni, melynek mértéke a tanuló juttatásának egyhavi
összegét nem haladhatja meg.
Míg a gondatlan károkozás esetén a munkavállaló
csak átlagkeresetének meghatározott összegéig tartozik kártérítési
felelősséggel, addig a pénzintézet pénztári számfejtője, ellenőre e
munkakörében okozott kárért gondatlan károkozás esetén is a teljes kárért
felel.
E szakasz lényeges eleme, hogy csak és kizárólag
pénzintézeteknél előforduló, a jogszabályban meghatározott két munkakörben
(pénztári számfejtő és ellenőr) okozott kötelezettségszegésből eredő
károkozáskor alkalmazható.
Kiemelendő, hogy a Munka tv. 101. §-a a
munkaviszony jogellenes megszüntetéséből eredő igényérvényesítés szempontjából
a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő, de a
kártérítés kiszabható összegéről eltérően rendelkezik.
Vezető állású munkavállaló tekintetében a Munka
tv. szigorúbb mértéket állapít meg (lásd a Munka tv. 193. §-t).
Kapcsolódó jogszabályok:
- 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről
168.
§ Szándékos
károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.
MK 25.
szám
A
munkavállaló szándékosan okoz kárt a munkáltatónak [Mt. 168. §-a], ha előre
látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat
kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).
EBH2001. 577. Nem sérti a kereseti
kérelemhez kötöttség elvét, ha a bíróság szándékos károkozás helyett a
megőrzési felelősségre vonatkozó szabályok szerint marasztalja a munkavállalót
[Pp. 215. §, Mt. 168. §, 169. § (1) bekezdés].
EBH2000.
BH2006. 336. Kárnak minősül, ha a
munkavállaló tévedésbe ejtése (bűncselekménye) miatt a munkáltató a be nem
fizetett összeget megfizetettnek tekinti (1952. évi III. törvény 4. §; 1992.
évi XXII. törvény 168. §).
BH2003.
BH2002. 330. II. A tartós bérleti
szerződés célja a bérelt (lízingelt) vagyontárgy feletti tulajdonjog
megszerzése, aminek nem mond ellent, hogy a bérbevevő a maradványértéken való
megvásárlásra harmadik személyt is kijelölhet. A bérbevevő kára nem azáltal
keletkezik, hogy elvesztette a vevő kijelölésére vonatkozó rendelkezési jogát,
hanem azáltal, hogy a bérbeadó intézkedése következtében a lízingelt
vagyontárgyat vesztette el [Mt. 168. §, 172. § (1) bek. b) pont, MK 25. sz.]
BH2000.
BH1994. 574. Szándékos bűncselekményt
is megvalósító károkozás esetén a károkozó munkavállaló kártérítési
kötelezettségét nem csökkenti, ha a munkáltató az érintett harmadik személy
magatartása folytán nem fizetett vagy fizet a saját követelésének megfelelő
kártérítést [Mt. 57. § (3) bek.].
Szándékosság akkor áll fenn, ha a munkavállaló
előre látja cselekményének vagy mulasztásának következményeit, és azokat
kívánja (ezt nevezzük közvetlen szándéknak) vagy azokba belenyugszik
(eshetőleges szándék). A szándékosság olyan súlyosan vétkes magatartás, hogy
annak bizonyítása esetén a munkavállaló a munkáltatónak okozott teljes kárt
köteles megtéríteni.
MK 25. - szándékos károkozás kritériuma
BH2003. 124. - a Gt. vezető tisztségviselőjének
kártérítési felelőssége
BH2002. 330. - lízingelt vagyontárgy elvesztése
miatti kárigény
EBH2001. 577. - szándékos károkozás helyett,
megőrzési felelősségen alapuló marasztalás
BH2000. 513. - a munkáltató közrehatásának
megítélése bűncselekménnyel okozott kár esetén
EBH2000. 252. - munkavállaló szándékos bűncselekménye
esetén nincs helye kármegosztásnak
169.
§ (1) A
munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a
visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban
bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan
használ vagy kezel.
(2)
Mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt
elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés
feltételeit nem biztosította.
(3)
A munkavállalót az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor
terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy
elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt e
nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb
értéktárgy tekintetében.
MK 113.
szám
I. A
munkavállalónak az Mt. 169. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési
felelőssége esetén a (3) bekezdésben meghatározott jegyzéket vagy elismervényt
az átadás-átvétel tényének utólagos igazolása nem pótolja.
II.
Meghatározott dolognak több munkavállaló részére történő átadásánál a jegyzéket
vagy elismervényt valamennyi felelősnek alá kell írnia, a munkavállalók azonban
egyik dolgozótársukat is megbízhatják, hogy az átvételt aláírásával a nevükben
is igazolja.
III. Ha a
munkavállaló az átadás-átvétel időpontjában a dolgot kifogás nélkül vette át és
utóbb arra hivatkozik, hogy az átvett dolog mennyisége és közölt minősége
eltéréseket mutat, vagy a dolog nem azonos az átvételi jegyzéken vagy elismervényen
feltüntetett dologgal, mindezek hitelt érdemlő bizonyítása őt terheli.
(4)
Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány)
bekövetkeztét, illetve mértékét a munkáltató bizonyítja.
(5)
Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a
munkavállaló felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok
szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a
munkavállalót terheli.
EBH2001. 577. Nem sérti a kereseti
kérelemhez kötöttség elvét, ha a bíróság szándékos károkozás helyett a
megőrzési felelősségre vonatkozó szabályok szerint marasztalja a munkavállalót
[Pp. 215. §, Mt. 168. §, 169. § (1) bekezdés].
EBH2001.
BH2007. 353. Az értékkezelő
felelősséggel tartozik az általa feltöltött gépben keletkezett hiányért,
amennyiben a gép nem hibásodott meg, és a csere után kivett kazettákat
számozott, leplombált pénzszállító zsákban bizottság vette át, tehát a
munkafolyamat zárt egységet képezett [1992. évi XXII. törvény 169. § (1)
bekezdés].
BH2007.
BH2003.
BH2003.
BH2002.
BH2000.
BH2000.
BH2000.
BH1999.
BH1998. 557. I. A munkavállaló a
visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolog hiánya
esetén a teljes kárt köteles megtéríteni [1992. évi XXII. törvény 169. § (1)
bek.].
BH1998. 150. Az anyagbeszerzőt a
részére átadott és általa kezelt pénz tekintetében teljes anyagi felelősség
terheli. A munkavállaló az utcán tárolt saját gépkocsija ülésén elhelyezett és
akár átmenetileg is őrizetlenül hagyott pénz más által történt eltulajdonítása
esetén nem hivatkozhat a felelőssége alól való mentesítése érdekében arra, hogy
a pénz eltűnését elháríthatatlan külső ok idézte elő [1992. évi XXII. törvény
169. § (2) és (3) bek.].
BH1997.
BH1997. 259. Kártérítés kiszabására
vagy a kártérítési felelősség megállapítására a munkavállalóval szemben
kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén nyílik meg
a lehetőség [1992. évi XXII. törvény 166. §, 169. § (2) bek.].
BH1996. 621. I. Az esetleg
bekövetkező leltárhiány megtérítésére a szülési szabadság időtartama alatt tett
felelősségvállaló nyilatkozat - az áruk állandó őrizetben tartásának hiánya
miatt - nem alapozza meg a munkavállalónak e nyilatkozat alapján történő anyagi
felelősségre vonását [1992. évi XXII. törvény 169. § (1) bek.].
BH1993.
Az általános megőrzési felelősség a hiányért
való teljes tárgyi felelősséget jelenti, s független a munkavállaló
vétkességétől.
E felelősségi forma alkalmazásának együttes
előfeltételei:
- valamely dologban bekövetkezett hiány, kár
fennállása;
- mely dolgot visszaszolgáltatási vagy
elszámolási kötelezettséggel;
- jegyzék vagy elismervény alapján vett át, s
melyet
- állandóan őrizetben tart, kizárólagosan
használ, vagy kezel a munkavállaló, s a
- munkáltató biztosítja a biztonságos őrzés
körülményeit.
A dolgok fogalmi körébe tartoznak a munkavégzés
során használt vagy kezelt, a munkavállaló által őrzött ingó dolgok, pl.
szerszám áru, termék, anyag.
Másik fontos kritérium, hogy a munkavállalónak a
dolog átvételekor tudomására hozzák, hogy azt időlegesen, visszaszolgáltatási
elszámolási kötelezettséggel vette át. E közlés történhet írásban, és szóban
egyaránt.
A későbbi bizonyítást könnyíti meg a jegyzéken,
elismervényen való átadás-átvétel tényének rögzítése, mely során lehetővé kell
tenni, hogy a munkavállaló az átvett dolog mennyiségéről, minőségéről stb. a
valóságban is meggyőződjön. Amennyiben észrevétel, kifogás nélkül vette át a
dolgot, de azt később megreklamálja, állításának bizonyítása őt terheli. Az
átadás-átvétel tényének utólagos igazolása a felelősség érvényesítését kizárja,
az elismervényt joghatályosan pótolni nem lehet.
Ha a dolgot több munkavállalónak adják át
megőrzésre, a jegyzéket valamennyi felelősnek alá kell írnia, de lehetőség van
arra, hogy egy társukat megbízzák, hogy nevükben igazolja az átvételt.
További feltétel, hogy a munkáltatónak
lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a munkavállaló a dolgot állandóan
őrizetben tartsa, megfelelő körülmények között elzárhassa, ahhoz más ne
férhessen hozzá. Ha a munkavállaló, a munkáltató engedélye nélkül a dolgot,
szerszámot másnak átadja, és ebben kár keletkezik, a megőrzési felelősség alól
nem mentesül.
A munkáltatónak érdeke fűződik a biztonságos
őrzés feltételeinek megteremtéséhez, a munkavállaló ilyen irányú alapos
tájékoztatásához, ugyanis ha ezeket elmulasztja, a munkavállaló mentesül a
vétkességre tekintet nélküli felelősségre vonás alól.
További mentességet biztosít, ha a hiányt
elháríthatatlan külső ok idézte elő, mely adódhat emberi mulasztásból, de lehet
természeti csapás következménye is.
A pénztáros, a pénz és értékkezelő számára is
biztosítani szükséges a munkáltatónak az állandó őrizetben tartás feltételeit,
esetükben azonban a vétkességre tekintet nélküli felelősség akkor is fennáll,
ha a pénzt, értékpapírt nem jegyzék vagy elismervény alapján vették át.
A megrongálódott vagyontárgy esetében a
jogalkotó vélelmezi a munkavállaló vétkes magatartását, de lehetőséges nyújt
arra, hogy vétlenségét bizonyítsa.
MK 113. - a munkavállaló megőrzési felelőssége
BH2003. 88. - a pénzkezelőt teljes kártérítési
felelősség terheli
BH2002. 505. - a pénztáros kártérítési
felelősség alóli mentesülése
EBH2001. 577. - megőrzési felelősség
megállapítása miatti marasztalás
EBH2001. 468. - a pénzkezelő felelősségének
határai
BH2000. 568. - a pénztáros megőrzési felelősségének
fennállása
BH2000. 34. - leltárhiányért fennálló felelősség
nem a megőrzési felelősség speciális esete
BH2000. 33. - kirendelés esetén okozott kár
megtérítésének követelése
BH1999. 136. - megőrzési felelősség esetén a
tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg
BH1998. 557. - munkavállaló teljes kár
megtérítésére irányuló kötelezettsége
BH1998. 150. - az anyagbeszerző teljes anyagi
felelősség terheli
BH1997. 503. - a pénztárosok felelőssége
objektív felelősség
BH1997. 259. - kártérítési felelősség
megállapítása
BH1996. 621. - a megőrzési felelősség feltétele
az áru állandó őrizetben tartása