160. § A munkavállaló részére munkabéréről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az írásbeli elszámolásnak tartalmaznia kell a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet és a készenlét jogcímén kifizetett díjazást is.

BH2000. 127. A közalkalmazott részére az illetményéről részletes elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a közalkalmazott a kiszámítás helyességét, valamint az illetményből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt) 2. § (3) bek., Mt. 160. §].

A munkáltatónak a munkabér kifizetésének ellenőrizhetőségét is biztosítania kell. Ennek érdekében a Munka tv. előírja, hogy a munkavállalónak részletes elszámolást kell adni. Az elszámolás tényleges tartalmára vonatkozóan iránymutatást nem ad, csupán az elszámolással kapcsolatos elvárásait deklarálja, miszerint a levonás jogcímét és összegét fel kell tüntetni, mely szabálytól eltérni nem lehet.

Az időbérben alkalmazottaknál fontos feltüntetni a személyi alapbéren túl, a ledolgozott napot, órát, igénybevett szabadságot, betegszabadságot, a munkaszüneti napot, a bérpótlékokat, illetmény-kiegészítéseket, az összes járandóságot, majd a teljes bruttó bért.

Teljesítménybérnél a fentieken túl a 100%-os teljesítéshez tartozó normát, (ehhez mérten a munkavállaló által teljesített mennyiséget), darabbérnél a teljesített darabszámot, a selejt számát, mozgó bért stb.

A bérjegyzéknek tartalmazni kell továbbá a levonásokat, egészségügyi és nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, egyéb tartozásokat, fizetés előleg miatti levonást stb., ezek mértékét és összegét.

Végül célszerű megjeleníteni az adóalapot, adót csökkentő kedvezményt, elszámolás alapját képező adókulcsot stb.

A Munka tv. 140/A. §-ának kiegészítése révén a munkáltatónak 2006. január 1-jétől nyilván kell tartania naptári naponként a rendes és a rendkívüli munkaidő, a készenlét és az ügyelet kezdő és befejező időpontját.

Ezzel párhuzamosan 2006. január 1-jétől módosult jelen szakasz is, mivel rögzítésre került, hogy a munkabérről adott írásbeli elszámolásnak az e jogcímeken kifizetett összegeket is pontosan tartalmaznia kell.

A kötelező nyilvántartás és a bérjegyzékek alapján a munkaügyi felügyelők a munkabér védelmére vonatkozó szabályok ellenőrzése során össze tudják hasonlítani, hogy a ledolgozott munkaidővel, túlmunkával arányosan kifizetésre került-e a munkabér, valamint a jogszabály alapján járó bérpótlékok. Például túlmunkáért 50%-os, készenlétért a személyi alapbér 20%-ának, ügyeletért a személyi alapbér 40%-ának megfelelő bérpótlék jár, illetve a százalékos bérpótlékok helyett átalánydíjazás is megállapítható.

BH2000. 127. - az illetményről való elszámolás részletessége

161. § (1) A munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja.

(3) Egyebekben a munkabérből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók.

(4) E rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is. A munkáltató a levonásért, illetve a tagdíjnak a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.

A munkabér védelme érdekében a Munka tv. meghatározza a munkabérből való levonás szabályait. A munkabérből levonás csak

a) jogszabály alapján lehet;

- az adót a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mértékben kell megállapítani és levonni,

- egészségbiztosítási járulék 2008. január 1-jétől 6%, ebből a természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 2%,

- kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetén 9,5% nyugdíjjárulék (magánnyugdíj pénztártag esetében 1,5% nyugdíjjárulék, +  8% tagdíjat kell megállapítani és levonni),

- munkavállalói járulék (2006. szeptember 1-jétől a bruttó munkabér 1,5%-a).

b) végrehajtható határozat alapján

A munkabérből levonás eszközölhető bírósági, vagy közigazgatási végrehajtás során, ill. hatósági határozat alapján (pl. tartásdíj levonása).

A bírósági végrehajtásról szóló törvény meghatározza, milyen sorrendben kell a követeléseket levonni, ill. mely esetben terhelhető a munkabér 33%-a vagy 50%-a levonással. A levonás alapja - eltérő rendelkezés hiányában - a jövedelemadó, a tb-járulék, a munkavállalói járulék levonása után fennmaradó minden olyan juttatás, amelyet a bérköltség, ill. a béralap terhére kell kifizetni, továbbá az átlagkeresetbe beszámítható egyéb juttatás. Mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legkisebb összegének. A nettó munkabérnek legfeljebb az 50%-áig terjedhet a levonás az alábbi követelések tekintetében: tartásdíj, az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér-követelés, jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás.

Előfordulhat, hogy a munkabér levonással terhelhető része nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, ebben az esetben tekintetbe kell venni a levonás sorrendjére vonatkozó szabályokat: elsőként a gyermektartásdíjat, egyéb tartásdíjat kell levonni, majd a munkabért, és a vele egy tekintet alá eső járandóságot, aztán az állam javára fizetendő egyéb levonásokat.

A munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott összeget levonni és a letiltásban foglaltak szerint vagy kifizetni a végrehajtást kérőnek vagy átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára. A munkáltató a letiltás átvételét követő munkanapon köteles az adóst értesíteni a letiltásról és intézkednie kell a levonás és az összeg kifizetése, átutalása felől. A levonások teljesítésének elmulasztása esetén a munkáltató készfizető kezesként felel.

c) munkavállaló hozzájárulása alapján

A munkavállaló megbízást adhat a munkáltatónak arra, hogy meghatározott összeget a munkabéréből levonjon és rendelkezésének megfelelő helyre utalja. Ilyen megbízás lehet például a szakszervezeti tagdíj levonására vonatkozó megbízás.

Kapcsolódó jogszabályok:

- 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról

- 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

- Flt. 40-41. § - a munkaadói, munkavállalói járulék mértékéről

- 1991. évi XXIX. törvény a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről

162. § (1) A munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén, ezt a munkavállalótól hatvan napon belül, írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni.

(2) A jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános elévülési időn belül lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő.

(3) A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.

EBH2004. 1061. Ha a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként a bíróság az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatást rendelte el, a közalkalmazottat olyan helyzetbe hozta, mintha a jogviszonyát a munkáltató nem szüntette volna meg. Ennélfogva a végkielégítés címén felvett összeg tartozássá vált, azt a munkáltató fizetési felszólítással - az elévülési időn belül - visszakövetelheti [Kjt. 34. § (1) bek.; Mt. 162. § (3) bek.].

BH2003. 341. A jogerős ítélet alapján kifizetett összeg, ha az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság utóbb hatályon kívül helyezte, tartozássá vált, és az a kifizetőnek az általános elévülési időn belül visszajár [1992. évi XXII. törvény 11. §, 162. § (1) bek.].

BH2002. 32. A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyával összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Ha e szabály figyelmen kívül hagyásával a követelését közvetlenül bírósági úton érvényesíti, a pert meg kell szüntetni [Mt. 162. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].

BH1999. 575. I. A törvény szerint a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Az ilyen igény sem fizetési meghagyással, sem keresettel nem érvényesíthető, a munkáltató fizetési felszólításával szemben a munkavállaló indíthat keresetet a mentesítés érdekében [Mt. 162. § (3) bek.].

BH1999. 529. A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással és a jogorvoslatra vonatkozó kioktatással érvényesítheti. Csak a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét érvényesítheti közvetlenül a bíróság előtt [Mt. 162. § (3) bek., 173. § (1) bek., 6. § (3) bek.].

BH1998. 249. Ha a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntése alapján a munkavállalókat mégsem illeti meg a jogerős ítélettel megállapított és a munkáltató által kifizetett magasabb összegű munkabér, a munkáltató a munkajogi elévülési időn belül követelheti vissza fizetési felszólítással a bíróság által korábban tévesen megítélt munkabér-különbözetet [1992. évi XXII. törvény 11. § (1) bek., 162. § (1)-(3) bek.].

BH1997. 50. II. Ha a feladat teljesítésére kitűzött prémium kifizetése csak a mérleg jóváhagyásakor esedékes, az előre kifizetett prémium csak prémiumelőlegnek minősül, amely az általános elévülési időn belül követelhető vissza (1992. évi XXII. törvény 162. §).

BH1994. 57. A munkáltató határozata vagy fizetési felszólítása alapján levonható tartozások körébe tartozik - többek között - a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatás, szolgáltatás is. Ilyen határozat vagy fizetési felszólítás hiányában a munkáltató a korábban hatályban volt munkaügyi szabályok alapján sem érvényesíthette a követelését a munkavállalójával szemben, és ezt az új Munka Törvénykönyv hatálybalépését követően sem teheti meg [48/1979. (XII. 1.) MT r. 67. § (2) bek. ].

BH1993. 530. II. Ha a próbaidős tag a közgyűlés határozata ellenére nem teljesítette a vagyoni hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségét, és a szövetkezet őt a próbaidő elteltét követően munkaviszonyban állónak tekintette, osztalék címén mégis anyagi juttatásban részesítette, ez a juttatás munkabér jellegű, amely csak a munkabér téves kifizetésére vonatkozó szabályok szerint követelhető vissza [Mt. V. 65. § (1) bek.].

BH1993. 126. II. A mozgóbér kifizetése csak akkor tagadható meg, illetve a már kifizetett mozgóbér csak akkor követelhető vissza a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint, ha a munkavállaló a munkáltató által előírt követelményeknek nem tett eleget [Mt. V. 62. § (1) bek., 65. §].

BH1992. 732. Tévesen kifizetett munkabér vagy díjazás jóhiszemű felvétele esetén - az erről történt értesítés átvétele tényének és időpontjának vitatásakor annak megtörténtét és időpontját egyértelműen tisztázni kell [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 65. § (1) bek., 1990. évi XXXIV. tv, 14/1973. (XII. 27.) MüM r. 19. §, 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 20. §].

A munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén annak visszakövetelésére eltérő elévülési szabályok érvényesülnek, attól függően, hogy a kifizetés alaptalanságát a munkavállaló úgymond felismerhette (illetve saját maga idézte elő) vagy sem, továbbá, hogy a munkavállalótól visszakövetelendő összeg valóban munkabérnek minősül-e vagy sem.

A munkabér fogalmát, illetve összetevőit a Munka tv. nem határozza meg, e tárgyban eligazítást ad azonban a KSH Munkaügyi Statisztikai kérdőívekhez adott útmutatója, amely szerint keresetnek minősül a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállalónak pénzben vagy természetben fizetett díjazás. A kereset munkabér összetevői: alapbér, a bérpótlékok, a kiegészítő fizetés (pl. a távolléti díj), prémium, jutalom, a 13. és további havi fizetés.

A jogalap nélkül kifizetett munkabért a téves kifizetéstől számított 60 napon belül lehet visszakövetelni az (1) bekezdés alapján. Például a munkáltatók jelentős részénél manapság már számítógépes programok alapján történik a bérszámfejtés, de pl. tévesen bevitt adatok miatt előfordulhat, hogy a munkavállalónak több munkabér került kifizetésre, mint ami megilletné.

Ha a munkavállaló a téves kifizetés alaptalanságát nem ismerhette fel, (illetve nem ő idézte elő) akkor az általános elévülési időhöz képest e jóval rövidebb határidőn belül van lehetősége a munkáltatónak igényét érvényesíteni.

Ha a munkáltató a kifizetéstől számított 60 napon belül nem intézkedik a visszakövetelés felől vagy nem is vette észre a téves kifizetést, akkor a határidő jogvesztő jellege miatt a munkavállaló mentesül a visszafizetési kötelezettség alól.

Amennyiben a téves kifizetést a munkavállaló felismerhette vagy azt ő maga idézte elő, akkor - a (2) bekezdés alapján - a visszaköveteléssel az általános elévülési időn belül, azaz három éven belül élhet a munkáltató.

Vitára adhat okot, a kifizetés alaptalanságának felismerése kitétel. A döntés általában az adott személy konkrét jövedelmének és az eltérés nagyságrendjének vizsgálatát követően hozható meg, azaz volt-e olyan jelentős különbség a korábbi és a jogalap nélkül kifizetett bér között, hogy a munkavállaló azt észrevehette volna. Sor kerülhet téves kifizetésre a munkavállaló közrehatása révén is pl. általa nyújtott hamis adatszolgáltatás alapján (darabbér esetén többlettermék előállításának lejelentése, ténylegesen le nem dolgozott rendkívüli munkavégzés elszámolása stb.). A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a téves kifizetést a munkavállaló idézte elő, hogy a munkavállalónak a téves kifizetést fel kellett volna ismernie.

A munkavállaló egyéb tartozásait (pl. tanulmányi szerződés megszegéséből eredő visszafizetési kötelezettség vagy ruhapénz tartozás, vagy nem jogalap nélkül kifizetett munkabért) az általános elévülési időn belül lehet visszakövetelni.

A munkáltató a jogalap nélkül kifizetett munkabért, továbbá a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét is a (3) bekezdés alapján írásbeli felszólítással érvényesítheti.

A felszólításban meg kell határozni a visszakövetelés jogalapját, a visszafizetendő összeget, a befizetés határnapját és módját, tájékoztatni kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről is. A kialakult bírói gyakorlat szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért nettó összegben kell visszafizetni.

Felhívjuk a figyelmet a Legfelsőbb Bíróság 1/2001. Munkaügyi Jogegységi határozatára, amely az eddigi bírósági gyakorlathoz képest eltérő álláspontot alakított ki a visszakövetelés módja tekintetében. A korábbi gyakorlat szerint a Munka tv. 162. § alapján a jogalap nélkül kifizetett munkabért, illetve az egyéb tartozást a munkáltató köteles volt írásbeli felszólítással visszakövetelni, amely ellen a jogorvoslati eljárás keretében a munkavállaló nyújthatott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz.

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatában viszont kimondta, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló igényét [Munka tv. 173. § (3)] - választása szerint - munkaügyi jogvitában is érvényesítheti, ugyanis a fizetési felszólítás, mint a tartozás érvényesítésének eszköze nem jelenti azt, hogy a munkáltató csak ilyen módon érvényesítheti az igényét a munkavállalóval szemben. A munkáltató nem köteles élni a fizetési felszólítás lehetőségével, hanem igényét keresettel (fizetési meghagyással is) érvényesítheti. Indokolatlan lenne a munkáltatót a fizetési felszólítás kibocsátására kötelezni akkor, ha az eset körülményeiből eleve nyilvánvaló, hogy az nem vezet eredményre, az ellen a munkavállaló keresettel fog élni.

A fentiekre tekintettel tehát a munkáltató fizetési felszólítással vagy munkaügyi jogvita keretében egyaránt élhet a visszakövetelés lehetőségével.

1/2001. - Munkaügyi Jogegységi határozat: tartozás visszakövetelése bírósági úton

BH2003. 341. - tartozássá vált összeg visszakövetelése az általános elévülési időn belül

BH1998. 249. - tévesen megítélt munkabér-különbözetet visszakövetelése

BH1997. 50. - prémiumelőleg az általános elévülési időn belül követelhető vissza

BH1993. 530. - osztalék, mint munkabér jellegű kifizetés visszakövetelése

BH1992. 732. - tévesen kifizetett munkabér jóhiszemű felvétele

163. § Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.

A munkanélküliség növekedésével, ill. annak tartós fennmaradásával egyre nehezebbé vált az elhelyezkedés. A munkavállalók egyébként is kiszolgáltatott helyzetének további kihasználását célozza megakadályozni a jogalkotó azzal, hogy tiltja az olyan bérlevonást, amely a munkáltató képviselője vagy munkaközvetítő cég, vagy személy javára történik.

Figyelmükbe ajánljuk, hogy a fővárosi és a megyei munkaügyi központok szintén foglalkoznak munkaközvetítéssel. E tevékenységük mind a munkáltatók állásbejelentése, mind az állásközvetítés tekintetében ingyenes. A hátrányos helyzetben lévő, tartós munkanélküliek alkalmazása az Flt. alapján külön is támogatható.

164. § (1) A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le.

(2) A levonásmentes munkabérrész nem ruházható át.

(3) Munkaviszonyra vonatkozó szabály a jövőben esedékessé váló munkabérigény átruházását megtilthatja.

(4) A munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabérköveteléssel szemben vagy egyébként, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

EBH2002. 788. Tiltott joglemondás miatt semmis a munkaszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a személyi alapbér a többletmunkaidő ellentételezését is magában foglalja, ha a többletmunkavégzés alkalomszerűen történik (Mt. 142. §, 147. §, 164. §).

EBH2002. 693. Ha a szakszervezettel kötött bérfejlesztési megállapodás érvénytelennek bizonyult, az ennek alapján kifizetett összeg visszajár a munkáltatónak, amely igény beszámítás útján is érvényesíthető [Mt. 164. § (4) bek.].

BH2001. 85. A rendes felmondással kapcsolatos anyagi igényeknek az elévülési időn belül történő érvényesíthetőségét nem zárja ki, ha a munkavállaló egyébként nem kívánta a felmondást jogorvoslati úton megtámadni [Mt. 7. § (1) bek., 11. § (1) bek., 97. § (2) bek., 164. § (1) bek., 201. §]

BH1995. 363. A felszámolási eljárás során a munkavállaló és a felszámoló által a munkaviszony megszűnésének időpontja előtt kötött, a végkielégítés egy részéről való lemondásra vonatkozó megállapodás semmis [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 8. § (1) és (2) bek., 9. §, 164. § (1) és (5) bek., 1991. évi IL. tv. 49. § (1) bek.].

BH1994. 53. A jogalanyok az őket megillető jogokkal általában szabadon rendelkeznek. Jogszabálynak az ezt kizáró rendelkezése hiányában a jogaikról le is mondhatnak. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló a jogaik egy részének kölcsönös elengedése vonatkozásában, a munkaviszony fennállása alatt, peren kívül megállapodást kössenek. A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről csak előre nem mondhat le [1992. évi XXII. tv. 164. § (1) bek.]

A Munka tv. több szakaszában is védi a munkavállalót azzal, hogy a munkabérrel és kifizetésével kapcsolatban kógens (a törvénytől eltérést nem engedő) szabályokat állapít meg.

Idetartozik, hogy a munkavállalót munkabérrel való rendelkezési jogát is behatárolja. A munkavállalót lemondó nyilatkozata ellenére is megilleti munkabére, amely a Munka tv. 141. §-a alapján a munkavállalónak a munkaviszony alapján jár. A Munka tv. 8. § (2) bekezdése értelmében a munkavállaló munkabérének védelmét biztosító jogairól(!) előre nem mondhat le.

E szabályok kizárják annak lehetőségét, hogy a munkáltató nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva, vagy más előnyt, jövőbeni juttatást előtérbe helyezve a munkavállalóit megtévessze és olyan lemondó nyilatkozatot kényszeríthessen ki munkavállalóiból, amit egyébként nem tennének meg. Kizárják továbbá azt is, hogy a munkavállaló - a Munka tv. alapján őt megillető - egyéb munkabérhez tartozó pótlékairól lemondjon, így például nem lehet a személyi alapbérben a túlmunkavégzés ellenértékét is betudni, ha a többletmunkavégzés mérhetően alkalomszerűen történik.

A munkaviszony alanyai, a munkáltató és a munkavállaló, akik az őket megillető jogokkal általában szabadon rendelkeznek. Jogszabálynak az ezt kizáró rendelkezése hiányában a jogaikról le is mondhatnak. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló a jogaik egy részének kölcsönös elengedése vonatkozásában, a munkaviszony fennállása alatt, peren kívül megállapodást kössenek. A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről csak előre nem mondhat le. A bérfizetés esedékességét követően már szabadon rendelkezhet a munkabérével.

A végrehajtás alól levonásmentes munkabérrész nem ruházható át, hiszen az olyan minimális nettó összeg (öregségi nyugdíjminimum), ami a munkavállaló és családja tényleges megélhetéséhez szükséges.

Jogszabály, vagy kollektív szerződés a (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerint, további tiltó rendelkezéseket határozhat meg.

EBH2002. 788. - munkabérről való tiltott joglemondás miatt semmis rendelkezés

EBH2002. 693. - igény beszámítás útján történő érvényesítése

BH2001. 85. - a rendes felmondással kapcsolatos anyagi igények érvényesítése

BH1995. 363. - a végkielégítés egy részéről való lemondásra vonatkozó megállapodás semmis

Szociális juttatások

165. § (1) A munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat.

(2) Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani.

BH2001. 84. A munkavállalót a munkaviszony megszűnését követően a volt munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartástól való tartózkodás kötelezettsége csak erre irányuló megállapodás alapján és legfeljebb három évig terheli. A jogszabály helytálló értelmezése szerint a megállapodás érvényességi feltétele a munkavállaló magatartásának korlátozásához képest megfelelő ellenérték, továbbá a versenytilalom tisztességes, a munkavállaló megélhetését, a szabad piaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása. A megállapodásban kikötött versenytilalom nem eredményezhet olyan mérvű korlátozást, amely nem az információk védelmét, a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését, hanem az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását jelenti [Mt. 3. § (4) bek., 165. § (1) bek., 1996. évi LVII. tv., Ptk. 237. § (1) bek.].

A jogalkotó a munkáltató mérlegelésére bízza annak eldöntését, hogy milyen fajta, és mértékű kulturális, szociális juttatást ad munkavállalóinak. A felsoroltakon túl támogathatja képzését, lakásépítkezését, szociális segélyt nyújthat, étkeztetést biztosíthat stb.

Ha a munkáltató e célokra pénzt különít el, akkor kollektív szerződés keretében történő szabályozás szükséges.

Ennek konkrét felhasználásáról az üzemi tanáccsal együtt dönt. Döntésének érvénytelenségéhez vezet, ha az üzemi tanács nélkül határoz.

A munkáltató, ha gazdasági körülményei lehetővé teszik, a fentieken túlmenően is adhat támogatást munkavállalóinak, mely esetben a kollektív szerződés rendelkezései nem kötik, és az üzemi tanács nélkül dönthet.

A törvény, a munkaruha juttatás kötelező eseteit fogalmazza meg, ezért az erre vonatkozó további szabályozást is célszerű a kollektív szerződésben rendezni.

Ebben nevesíteni kell azokat a munkaköröket, amelyek munkaruha juttatására jogosítanak, milyen ruhafajták adhatók, mennyi azok kihordási ideje, munkaviszonyba lépéstől számítva mely időponttól jogosult rá a munkavállaló.

165/A. § (1) A munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban tag munkavállalói tagdíjfizetési kötelezettségét részben vagy egészben átvállalhatja (munkáltatói hozzájárulás).

(2) A munkáltató munkáltatói hozzájárulást azon munkavállalók részére fizethet, akik

a) önkéntes nyugdíjpénztár,

b) önkéntes egészségpénztár, vagy

c) önkéntes önsegélyező pénztár

tagjai.

(3) A munkáltatói hozzájárulás fizetésének részletes szabályait az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza.

(4) A munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igények érvényesítésére a munkaügyi jogvita szabályai irányadók.

A Munka tv. az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvénnyel összhangban szabályozza a munkáltatói hozzájárulás fizetésének lehetőségét. A tagdíjfizetési kötelezettség munkáltató általi átvállalása plusz juttatás a munkavállaló számára, de nem tekinthető munkabérnek.

Felhívjuk a figyelmet az Öpt. új rendelkezéseire, miszerint a munkáltatói hozzájárulás ugyan minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű (vagy a munkabér azonos százaléka), de a munkáltató a hozzájárulás megállapításakor pénztártípusonként különbséget tehet. A munkabér százalékában meghatározott munkáltatói hozzájárulás esetén a munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és legnagyobb összegét is.

Kiemeljük, hogy a (4) bekezdés alapján a munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igényekre a munkaügyi jogvita szabályai az irányadók.

Kapcsolódó jogszabályok:

- 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról

VIII. fejezet

A munkavállaló kártérítési felelőssége

166. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.

MK 26. szám

A károk megelőzése érdekében a munkavállaló nem tesz feltétlenül eleget ez irányú kötelezettségének [Mt. 166. §-a], ha a károk előidézésére alkalmas hiányosságokat jelenti. Váratlanul előálló, halasztást nem tűrő és a dolgozó anyagi erejét meg nem haladó beszerzés, valamint a kisebb munkák elvégzése a munkavállalónak is kötelessége. Mindig az eset összes körülményeitől függően kell elbírálni: elvárható-e a munkavállalótól, hogy a munkáltató érdekében a költségek előlegezése mellett intézkedjék.

(2) A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.

EBH2003. 889. A kártérítési igényről való lemondást tartalmazó jognyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni; eltérő megállapodás hiányában az csak a jognyilatkozat időpontjában ismert kárra vonatkozik (Mt. 6. §, 166. §).

EBH2001. 467. A tartozáselismerés a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerő bizonyíthatja, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető vagy a szerződés érvénytelen (Mt. 166. §, Ptk. 242. §).

BH1997. 259. Kártérítés kiszabására vagy a kártérítési felelősség megállapítására a munkavállalóval szemben kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén nyílik meg a lehetőség [1992. évi XXII. törvény 166. §, 169. § (2) bek.].

A Munka tv. indoklása generálisan fogalmazza meg a kártérítési felelősség lényegét, miszerint a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének szankciójaként a munkáltatót, ill. a munkavállalót kártérítési kötelezettség terheli - amennyiben e magatartásával a munkaviszony másik alanyának kárt okoz.

A munkavállaló kártérítési felelőssége eltérően alakul attól függően, hogy

- vétkessége alapján fennálló felelősség terheli-e (mely bekövetkezhet gondatlan, ill. szándékos károkozás esetén) vagy

- az általános megőrzési felelősség, azaz a munkavállaló vétkességére tekintet nélküli (objektív) károkozásért fennálló felelőssége terheli.

E kártérítési felelősségi alakzat megállapításának együttes feltételei:

- a felek között munkaviszony álljon fenn;

- munkaviszonyból eredő kötelezettségszegés valósuljon meg;

- az elkövetés módjában a munkavállalót vétkesség terhelje;

- kára keletkezzen a munkáltatónak;

- okozati összefüggés álljon fenn a kár és a munkavállaló kötelezettségszegése között.

A munkaviszony létrejöttére vonatkozóan a Munka tv. II. fejezete, szűkebben a Munka tv. 76-79. §-ai adnak eligazodást.

A megbízási, vállalkozási jogviszony keretében okozott kár esetén a Polgári Törvénykönyv általános szabályai érvényesülnek. (Abban az esetben, ha a megbízási, vállalkozási szerződés valójában munkaszerződést takar, annak tartalmi elemei a dominánsak, a Munka tv. 166. §-a az irányadó.)

A munkaszerződés érvénytelensége esetén a Munka tv. 10. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. E paragrafus (3) bekezdése választ ad arra, hogy ha bármelyik félnek az érvénytelenségből kára származik, a Munka tv. kártérítési felelősségi szabályait megfelelően alkalmazni kell.

A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. tv. 50. § (1) bekezdése alapján, a tanuló és a gazdálkodó szervezet kártérítési felelősségére a munkajogi kártérítési felelősségi szabályok az irányadók.

A munkavégzés szabályait, a munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos kötelezettségeit a Munka tv. a harmadik részének V. fejezete részletezi, de ezen túlmenően a munkáltató további kötelezettségeket is meghatározhat. A kötelezettségszegés megvalósulhat a munkavállaló tevőleges magatartásával, de mulasztással is.

A vétkesség azt fejezi ki, hogy a kár amiatt keletkezett, mert a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy tőle elvárható lett volna, holott, tudta, vagy tudni kellett volna, hogy mi a helyes magatartás. A vétkességnek két fokozata van a szándékosság és a gondatlanság. A vétkességet kizárja, ha a munkavállaló beszámíthatatlan, azaz vétőképtelen állapotban valósította meg a kötelezettségszegést.

A kár a munkavállaló által a munkáltatónak okozott tényleges vagyoni hátrány. A Munka tv. 172. §-a határozza meg, hogy mely költségeket lehet a kár összegének megállapításakor figyelembe venni, ill. eligazodást nyújt abban, mi minősül kárnak. Így kár keletkezhet különösen valamely dolog megrongálódása, használhatatlanná válása, megsemmisülése folytán.

A Munka tv. indoklása kifejti, hogy a munkáltató általában nem támaszthat igényt az elmaradt vagyoni haszonra a munkavállaló kártérítési felelőssége alapján. (Nem tartozik a munkavállaló kártérítési felelősségi körébe pl. a tanulmányi szerződésből eredő munkáltatói igényérvényesítés, vagy a jogtalanul felvett munkabér visszakövetelése.)

Az okozati összefüggés vizsgálatakor csak a lényeges okokat lehet figyelembe venni.

A fentiek vonatkozásában a bizonyítás a munkáltatót terheli, érdeke neki fűződik ahhoz, hogy a munkavállalóval szemben igényeit érvényesítse.

MK 26. - a munkavállaló kármegelőzési kötelezettsége

EBH2003. 889. - a kártérítési igényről való lemondás csak a nyilatkozat időpontjában ismert kárra vonatkozhat

EBH2001. 467. - a tartozáselismerés esetén az elismerőt megilleti a bizonyítás joga

BH1997. 259. - kártérítési felelősség megállapításának feltételei

167. § (1) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg.

(2) Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét az (1) bekezdéstől eltérően is szabályozhatja.

(3) A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(4) Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért.

Gondatlan károkozásról akkor beszélünk, ha a munkavállaló tudta vagy tudnia kellett volna magatartásának helytelen voltáról, de mégsem ennek megfelelően cselekedett, illetve bízott ezek bekövetkezésének elmaradásában.

A munkavállaló korlátozott kártérítési felelősségi rendszerét jól példázza, hogy gondatlan károkozás esetén egyhavi átlagkeresetének 50%-át nem haladhatja meg a kártérítés összege. A Munka tv. csak a megállapítható felső határt limitálja, melynek elérése természetesen nem kötelező, a keletkezett kárnál magasabb összeg azonban nem szabható ki.

A fenti rendelkezéstől a kollektív szerződés eltérő szabályokat is megállapíthat. A jogalkotó e tárgyban a szerződési szabadságot a munkavállaló érdekében korlátozza, amikor kimondja, hogy munkaszerződés alapján másfél, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén. 6 havi átlagkereset mértékéig terjedhet a munkáltató igénye, s e szabálytól érvényesen eltérni nem lehet.

A szakképzésről szóló törvény szerint, ha a tanuló gondatlanságból okoz kárt a gazdálkodó szervezetnek, a kár értékének 50%-át köteles megtéríteni, melynek mértéke a tanuló juttatásának egyhavi összegét nem haladhatja meg.

Míg a gondatlan károkozás esetén a munkavállaló csak átlagkeresetének meghatározott összegéig tartozik kártérítési felelősséggel, addig a pénzintézet pénztári számfejtője, ellenőre e munkakörében okozott kárért gondatlan károkozás esetén is a teljes kárért felel.

E szakasz lényeges eleme, hogy csak és kizárólag pénzintézeteknél előforduló, a jogszabályban meghatározott két munkakörben (pénztári számfejtő és ellenőr) okozott kötelezettségszegésből eredő károkozáskor alkalmazható.

Kiemelendő, hogy a Munka tv. 101. §-a a munkaviszony jogellenes megszüntetéséből eredő igényérvényesítés szempontjából a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő, de a kártérítés kiszabható összegéről eltérően rendelkezik.

Vezető állású munkavállaló tekintetében a Munka tv. szigorúbb mértéket állapít meg (lásd a Munka tv. 193. §-t).

Kapcsolódó jogszabályok:

- 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről

168. § Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

MK 25. szám

A munkavállaló szándékosan okoz kárt a munkáltatónak [Mt. 168. §-a], ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).

EBH2001. 577. Nem sérti a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, ha a bíróság szándékos károkozás helyett a megőrzési felelősségre vonatkozó szabályok szerint marasztalja a munkavállalót [Pp. 215. §, Mt. 168. §, 169. § (1) bekezdés].

EBH2000. 252. A munkavállaló által a munkáltatónak szándékos bűncselekménnyel okozott kár esetében kármegosztásnak általában nincs helye (Mt. 168. §).

BH2006. 336. Kárnak minősül, ha a munkavállaló tévedésbe ejtése (bűncselekménye) miatt a munkáltató a be nem fizetett összeget megfizetettnek tekinti (1952. évi III. törvény 4. §; 1992. évi XXII. törvény 168. §).

BH2003. 124. A gazdasági társaság vezető tisztségviselői kártérítési felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. 32. § (1) bek., 183. § (2) bek. g) és k) pont, 192. § (1) és (2) bek., 200. § (1) bek., Ptk. 254. § (1) bek., 260. § (2)-(3) bek., 301. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 360. § (1) bek., 397. § (2) bek., 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 168. § (2) bek., 169. § (3) és (4) bek.].

BH2002. 330. II. A tartós bérleti szerződés célja a bérelt (lízingelt) vagyontárgy feletti tulajdonjog megszerzése, aminek nem mond ellent, hogy a bérbevevő a maradványértéken való megvásárlásra harmadik személyt is kijelölhet. A bérbevevő kára nem azáltal keletkezik, hogy elvesztette a vevő kijelölésére vonatkozó rendelkezési jogát, hanem azáltal, hogy a bérbeadó intézkedése következtében a lízingelt vagyontárgyat vesztette el [Mt. 168. §, 172. § (1) bek. b) pont, MK 25. sz.]

BH2000. 513. A munkavállaló által elkövetett bűncselekménnyel okozott kár esetén az a körülmény, hogy a munkáltatónál jelentkező hiányosságok a bűncselekmény elkövetését megkönnyítették, nem szolgálhat a károkozó javára, ez okból a munkáltató közrehatása nem állapítható meg [Mt. 168. §, 172. § (2) bek.].

BH1994. 574. Szándékos bűncselekményt is megvalósító károkozás esetén a károkozó munkavállaló kártérítési kötelezettségét nem csökkenti, ha a munkáltató az érintett harmadik személy magatartása folytán nem fizetett vagy fizet a saját követelésének megfelelő kártérítést [Mt. 57. § (3) bek.].

Szándékosság akkor áll fenn, ha a munkavállaló előre látja cselekményének vagy mulasztásának következményeit, és azokat kívánja (ezt nevezzük közvetlen szándéknak) vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). A szándékosság olyan súlyosan vétkes magatartás, hogy annak bizonyítása esetén a munkavállaló a munkáltatónak okozott teljes kárt köteles megtéríteni.

MK 25. - szándékos károkozás kritériuma

BH2003. 124. - a Gt. vezető tisztségviselőjének kártérítési felelőssége

BH2002. 330. - lízingelt vagyontárgy elvesztése miatti kárigény

EBH2001. 577. - szándékos károkozás helyett, megőrzési felelősségen alapuló marasztalás

BH2000. 513. - a munkáltató közrehatásának megítélése bűncselekménnyel okozott kár esetén

EBH2000. 252. - munkavállaló szándékos bűncselekménye esetén nincs helye kármegosztásnak

169. § (1) A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(2) Mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.

(3) A munkavállalót az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.

MK 113. szám

I. A munkavállalónak az Mt. 169. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelőssége esetén a (3) bekezdésben meghatározott jegyzéket vagy elismervényt az átadás-átvétel tényének utólagos igazolása nem pótolja.

II. Meghatározott dolognak több munkavállaló részére történő átadásánál a jegyzéket vagy elismervényt valamennyi felelősnek alá kell írnia, a munkavállalók azonban egyik dolgozótársukat is megbízhatják, hogy az átvételt aláírásával a nevükben is igazolja.

III. Ha a munkavállaló az átadás-átvétel időpontjában a dolgot kifogás nélkül vette át és utóbb arra hivatkozik, hogy az átvett dolog mennyisége és közölt minősége eltéréseket mutat, vagy a dolog nem azonos az átvételi jegyzéken vagy elismervényen feltüntetett dologgal, mindezek hitelt érdemlő bizonyítása őt terheli.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét, illetve mértékét a munkáltató bizonyítja.

(5) Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli.

EBH2001. 577. Nem sérti a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, ha a bíróság szándékos károkozás helyett a megőrzési felelősségre vonatkozó szabályok szerint marasztalja a munkavállalót [Pp. 215. §, Mt. 168. §, 169. § (1) bekezdés].

EBH2001. 468. A megszámlált, zsákban elhelyezett, zárt rendszerben továbbított pénz esetében a pénzkezelő felelőssége a bankban történő, tételes átvételig tart (Mt. 169. §).

BH2007. 353. Az értékkezelő felelősséggel tartozik az általa feltöltött gépben keletkezett hiányért, amennyiben a gép nem hibásodott meg, és a csere után kivett kazettákat számozott, leplombált pénzszállító zsákban bizottság vette át, tehát a munkafolyamat zárt egységet képezett [1992. évi XXII. törvény 169. § (1) bekezdés].

BH2007. 163. A pénzkezelő általános megőrzési felelősségére a leltárfelelősségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók [1992. évi XXII. törvény 169. § (1) bekezdés].

BH2003. 124. A gazdasági társaság vezető tisztségviselői kártérítési felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. 32. § (1) bek., 183. § (2) bek. g) és k) pont, 192. § (1) és (2) bek., 200. § (1) bek., Ptk. 254. § (1) bek., 260. § (2)-(3) bek., 301. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 360. § (1) bek., 397. § (2) bek., 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 168. § (2) bek., 169. § (3) és (4) bek.].

BH2003. 88. A pénzkezelőt külön felelősségvállalás nélkül is terheli - a vétkességre tekintet nélküli - teljes kártérítési felelősség [Mt. 169. § (3) bek.].

BH2002. 505. A pénztárost, a pénzkezelőt, az értékkezelőt fokozott felelősség terheli. Az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény nem mentesíti a pénztárost a kártérítési kötelezettsége alól. Ez alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította [Mt. 169. § (1) és (3) bek.].

BH2000. 568. A pénztárost a törvény alapján megőrzési felelősség terheli, és annak érvényesüléséhez az elszámolási kötelezettségen felül kizárólagos kezelés szükséges. A megőrzési felelősséget tudomásul vevő nyilatkozat hiányának nincs a megőrzési felelősséget megszüntető jelentősége [Mt. 169. § (1) és (3) bek.].

BH2000. 34. A törvény biztosítja azt a lehetőséget, hogy a leltárhiányért fennálló felelősséget kollektív szerződés szabályozhassa. Ez a felelősség azonban nem a megőrzési felelősség speciális esete, hanem önálló felelősségi alakzat [Mt. 170. §, 169. § (1) és (2) bek., 102. § (3) bek.].

BH2000. 33. A munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek - eltérő megállapodás hiányában - azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. Ezért eltérő megállapodás hiányában a munkáltató követelheti a munkavállalótól a kirendelés keretében okozott kárának megtérítését [Mt. 106. § (1) és (2) bek., 169. § (3) bek.].

BH1999. 136. A megőrzési felelősség esetén a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen [1992. évi XXII. törvény 169. § (2) bek., Ptk. 242. § (1) bek.].

BH1998. 557. I. A munkavállaló a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolog hiánya esetén a teljes kárt köteles megtéríteni [1992. évi XXII. törvény 169. § (1) bek.].

BH1998. 150. Az anyagbeszerzőt a részére átadott és általa kezelt pénz tekintetében teljes anyagi felelősség terheli. A munkavállaló az utcán tárolt saját gépkocsija ülésén elhelyezett és akár átmenetileg is őrizetlenül hagyott pénz más által történt eltulajdonítása esetén nem hivatkozhat a felelőssége alól való mentesítése érdekében arra, hogy a pénz eltűnését elháríthatatlan külső ok idézte elő [1992. évi XXII. törvény 169. § (2) és (3) bek.].

BH1997. 503. A pénztárosok felelőssége objektív felelősség, az általuk kezelt és őrzött fizetőeszközben bekövetkezett hiányért - a vétkességükre tekintet nélkül - teljes anyagi felelősséggel tartoznak [1967. évi II. tv. 58. § (1) bek., 48/1979. (XII. 1.) MT r. 80. § (1) bek.].

BH1997. 259. Kártérítés kiszabására vagy a kártérítési felelősség megállapítására a munkavállalóval szemben kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén nyílik meg a lehetőség [1992. évi XXII. törvény 166. §, 169. § (2) bek.].

BH1996. 621. I. Az esetleg bekövetkező leltárhiány megtérítésére a szülési szabadság időtartama alatt tett felelősségvállaló nyilatkozat - az áruk állandó őrizetben tartásának hiánya miatt - nem alapozza meg a munkavállalónak e nyilatkozat alapján történő anyagi felelősségre vonását [1992. évi XXII. törvény 169. § (1) bek.].

BH1993. 331. Ha az anyagbeszerző foglalkozású munkavállaló a munkáltató által rendelkezésére bocsátott nagy összegű pénzt hagy a gépkocsiban, amelyet egyébként a kiszálláskor - terjedelménél fogva - a ruházatában is elhelyezhetett volna, és azt a pénzt - a gépkocsi feltörésével - eltulajdonították, a perben nem állapítható meg, hogy a munkáltató kára elháríthatatlan ok miatt következett be, és a munkavállaló emiatt mentesülhetne a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól [Mt. 58. § (1) bek. ].

Az általános megőrzési felelősség a hiányért való teljes tárgyi felelősséget jelenti, s független a munkavállaló vétkességétől.

E felelősségi forma alkalmazásának együttes előfeltételei:

- valamely dologban bekövetkezett hiány, kár fennállása;

- mely dolgot visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel;

- jegyzék vagy elismervény alapján vett át, s melyet

- állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ, vagy kezel a munkavállaló, s a

- munkáltató biztosítja a biztonságos őrzés körülményeit.

A dolgok fogalmi körébe tartoznak a munkavégzés során használt vagy kezelt, a munkavállaló által őrzött ingó dolgok, pl. szerszám áru, termék, anyag.

Másik fontos kritérium, hogy a munkavállalónak a dolog átvételekor tudomására hozzák, hogy azt időlegesen, visszaszolgáltatási elszámolási kötelezettséggel vette át. E közlés történhet írásban, és szóban egyaránt.

A későbbi bizonyítást könnyíti meg a jegyzéken, elismervényen való átadás-átvétel tényének rögzítése, mely során lehetővé kell tenni, hogy a munkavállaló az átvett dolog mennyiségéről, minőségéről stb. a valóságban is meggyőződjön. Amennyiben észrevétel, kifogás nélkül vette át a dolgot, de azt később megreklamálja, állításának bizonyítása őt terheli. Az átadás-átvétel tényének utólagos igazolása a felelősség érvényesítését kizárja, az elismervényt joghatályosan pótolni nem lehet.

Ha a dolgot több munkavállalónak adják át megőrzésre, a jegyzéket valamennyi felelősnek alá kell írnia, de lehetőség van arra, hogy egy társukat megbízzák, hogy nevükben igazolja az átvételt.

További feltétel, hogy a munkáltatónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a munkavállaló a dolgot állandóan őrizetben tartsa, megfelelő körülmények között elzárhassa, ahhoz más ne férhessen hozzá. Ha a munkavállaló, a munkáltató engedélye nélkül a dolgot, szerszámot másnak átadja, és ebben kár keletkezik, a megőrzési felelősség alól nem mentesül.

A munkáltatónak érdeke fűződik a biztonságos őrzés feltételeinek megteremtéséhez, a munkavállaló ilyen irányú alapos tájékoztatásához, ugyanis ha ezeket elmulasztja, a munkavállaló mentesül a vétkességre tekintet nélküli felelősségre vonás alól.

További mentességet biztosít, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, mely adódhat emberi mulasztásból, de lehet természeti csapás következménye is.

A pénztáros, a pénz és értékkezelő számára is biztosítani szükséges a munkáltatónak az állandó őrizetben tartás feltételeit, esetükben azonban a vétkességre tekintet nélküli felelősség akkor is fennáll, ha a pénzt, értékpapírt nem jegyzék vagy elismervény alapján vették át.

A megrongálódott vagyontárgy esetében a jogalkotó vélelmezi a munkavállaló vétkes magatartását, de lehetőséges nyújt arra, hogy vétlenségét bizonyítsa.

MK 113. - a munkavállaló megőrzési felelőssége

BH2003. 88. - a pénzkezelőt teljes kártérítési felelősség terheli

BH2002. 505. - a pénztáros kártérítési felelősség alóli mentesülése

EBH2001. 577. - megőrzési felelősség megállapítása miatti marasztalás

EBH2001. 468. - a pénzkezelő felelősségének határai

BH2000. 568. - a pénztáros megőrzési felelősségének fennállása

BH2000. 34. - leltárhiányért fennálló felelősség nem a megőrzési felelősség speciális esete

BH2000. 33. - kirendelés esetén okozott kár megtérítésének követelése

BH1999. 136. - megőrzési felelősség esetén a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg

BH1998. 557. - munkavállaló teljes kár megtérítésére irányuló kötelezettsége

BH1998. 150. - az anyagbeszerző teljes anyagi felelősség terheli

BH1997. 503. - a pénztárosok felelőssége objektív felelősség

BH1997. 259. - kártérítési felelősség megállapítása

BH1996. 621. - a megőrzési felelősség feltétele az áru állandó őrizetben tartása