Rendes szabadság
130.
§ (1) A
munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság
illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.
MK 18.
szám
A
munkavállalót a szabadság a további munkaviszonya után is megilleti.
MK 19.
szám
A munkavállalónak
évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben
alkalmazta.
(2)
A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:
a)
a
keresőképtelenséget okozó betegség tartamára;
b)
a
szülési szabadság tartamára;
c)
a
gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. §
(5) bekezdés] első évére;
A törvény
egyik fő célkitűzése, hogy erősítse a munkavállalóknak a munkaviszonyra épülő
jogait, fokozottan segítse elő bérbiztonságukat. A törvény ennek érdekében öt
törvény módosítását tartalmazza: a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI.
törvény (a továbbiakban: Bgtv.), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.
törvény (a továbbiakban: Mt.), a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV.
törvény (a továbbiakban: Met.), a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.), továbbá az illetékekről
szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosítását.
A Bgtv.
módosításával kapcsolatban a törvény több olyan pontosító szabályt tartalmaz,
amely a garanciából eddig eljárási okok miatt nem részesülő munkavállalók
jogainak érvényesülését segíti elő. Egyértelműen kerül továbbá meghatározásra
az egy munkavállaló után igénybe vehető támogatás mértéke, összhangban a
garanciaintézmény szociális rendeltetésével. Ezen túlmenően a törvény több
olyan szabály koherens egységét teremti meg, mely a felszámolót jogszerű
eljárás lefolytatására ösztönzi a munkabérnek a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia
alaprészéből történő megigénylése és a munkavállalók részére történő kifizetése
tekintetében.
A törvény
további célja, hogy egyes munkajogi szabályokat - különös tekintettel a
munkaerő-kölcsönzés 2006. január 1-jétől hatályos szabályaira - pontosítson, a
jogalkalmazási gyakorlat számára egyértelművé tegyen. A személyi
jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-törvény)
módosításának célja az, hogy az abban használt munkajogi fogalmak
pontosításával a munkaerő-kölcsönzés, mint speciális munkaviszony során adott
természetbeni juttatások adómentessége is egyenlően legyen biztosított az
egyéb, e körbe nem tartozó munkaviszonyok során adott ilyen juttatásokéval. A
munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban továbbá a postáról szóló 2003. évi CI.
törvény (a továbbiakban: Pt.) módosítása alapján egyértelművé válik a gyakorlat
számára a saját kézbesítés és a postai szolgáltatás fogalmának elkülönítése,
különös tekintettel a munkaerő-kölcsönzéssel megvalósított kézbesítésre.
Emellett
a törvény szolgálja egy, a szabadság kiadását érintő alkotmánybírósági
határozat miatt szükségessé vált jogalkotási feladat elvégzését is.
A
szabadságra jogosító időtartamok között figyelembe kell venni a gyermek
gondozása, ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadság első évét is. A
törvény ezzel kapcsolatosan pontosító szabályt tartalmaz, mely a törvényhely
tartalmát hozzáigazítja a gyermekgondozási ellátások 2006. január 1-jén
megváltozott feltételeinek megfelelően megfogalmazott, a munkavállalót e címen
megillető fizetés nélküli szabadságról szóló Mt. 138. § (5) bekezdéshez.
d)
a
harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;
e)
a
tartalékos katonai szolgálat idejére, és
f)
minden
olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-,
illetve átlagkereset-fizetésben részesül.
BH1999.
A szabadság a munkavállaló részére járó díjazott
pihenőidő. A szabadság munkanapra jár.
Megkülönböztetünk rendes szabadságot, mely alap
és pótszabadságból áll, valamint - rendkívüli szabadságot (melyre egy esetben
kerülhet sor, a Munka tv. 25. § (4) bek. alapján a szakszervezet tagjai részére
szervezett képzés, továbbképzés céljára biztosított szabadságot),
betegszabadságot, fizetés nélküli szabadságot.
A szabadság minden munkaviszonyában megilleti a
munkavállalót, így az ún. főállásában, de az ezen túlmenően létesített
bármelyik munkaviszonyában. Természetesen a szabadságot minden jogviszonyban
külön-külön kell megállapítani, előfordulhat, hogy egyik jogviszonyában munkát
végez, a másikban pedig szabadságon van.
A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló
szabadságra szintén jogosult, a például napi 6 órában foglalkoztatottat
szabadsága idejére is napi 6 órának megfelelő díjazás illeti meg.
Az általános szabályok szerint szabadság nem jár
a munkaviszony szünetelésének időtartamára, kivéve a Munka tv. 130. § (2)
bek.-ben nevesített esetekben. (Így szabadság jár a keresőképtelenséget okozó
betegség tartamára, függetlenül attól, hogy jogosult-e a munkavállaló
táppénzre, vagy sem. A munkaviszony megszüntetése esetén a felmentés
időtartamára is, a szabadsággal töltött idő is jogszerző idő.)
MK 18. - a munkavállalót a szabadság a további
munkaviszonya után is megilleti.
MK 19. - évi rendes szabadság részmunkaidős
foglalkoztatás esetén is jár
BH1999. 87. - a betegség tartamára is megilleti
a munkavállalót szabadság.
131.
§ (1)
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.
(2)
Az (1) bekezdésben meghatározott szabadság a munkavállaló
a)
huszonötödik
életévétől huszonegy;
b)
huszonnyolcadik
életévétől huszonkettő;
c)
harmincegyedik
életévétől huszonhárom;
d)
harmincharmadik
életévétől huszonnégy;
e)
harmincötödik
életévétől huszonöt;
f)
harminchetedik
életévétől huszonhat;
g)
harminckilencedik
életévétől huszonhét;
h)
negyvenegyedik
életévétől huszonnyolc;
i)
negyvenharmadik
életévétől huszonkilenc;
j)
negyvenötödik
életévétől harminc
munkanapra emelkedik.
(3)
A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót,
amelyben a (2) bekezdésben meghatározott életkort betölti.
EBH2003.
Az alapszabadság mértékében a munkavállaló
életkora az irányadó, így minimum 20, maximum 30 nap alapszabadság állapítható
meg. Függetlenül attól, hogy a munkavállaló az év elején vagy év vége felé
tölti a magasabb mértékű szabadságnapokra való jogosultságot jelentő életkort,
a magasabb mértékű szabadság adott évben megilleti.
132.
§ (1) A
fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az
évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti.
MK 120.
szám
A
fiatalkorúaknak járó pótszabadság [Mt. 132. §-ának (1) bekezdése] a
tizennyolcadik életévének betöltése után a naptári évből hátralevő,
munkaviszonyban töltött időre - arányosan - azt a munkavállalót is megilleti,
akinek munkaviszonya az említett életkorának elérése után keletkezett.
(2)
A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló
munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat
évesnél fiatalabb
a)
egy
gyermeke után kettő,
b)
két
gyermeke után négy,
c)
kettőnél
több gyermeke után összesen hét
munkanap pótszabadság
illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének
évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a
tizenhatodik életévét betölti.
MK 100.
szám
a) A
pótszabadság a gyermeket örökbe fogadó, illetve azt a gyermeket nevelőt is
megilleti, aki állami nevelt gyermek gondozását és nevelését vállalta térítés
mellett. Ugyancsak megilleti ez a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki
gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló
kötelezettség alapján vállalta. Ha a gondozó jogosult a pótszabadságra, az az
anyának (apának) nem jár.
b)
Ugyancsak megilleti a pótszabadság az év még hátralevő időszakára a
munkahelyére év közben visszatérő munkavállalót is.
(3)
A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
(4)
A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett
munkahelyen naponta legalább három órát eltöltő munkavállalót, évenként öt
munkanap pótszabadság illeti meg.
(5)
(6)
Kollektív szerződés, illetve munkaszerződés az (1)-(5) bekezdésben foglaltakon
túlmenően egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.
(7)
A pótszabadság - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a
munkavállalót a 131. §-ban meghatározott szabadságon felül, és a többféle címen
járó pótszabadság egymás mellett is megilleti.
Az alapszabadságon felül a munkavállalónak
különféle jogcímeken pótszabadság is jár, amelyet vagy a Munka tv. vagy egyéb
munkaviszonyra vonatkozó szabály, kollektív szerződés, vagy a felek
megállapodása is megállapíthat.
A munkavállalót a pótszabadság az
alapszabadságon felül illeti meg és a többféle jogcímeken járó pótszabadságokat
össze kell adni. Kollektív szerződés ettől eltérően is rendelkezhet.
A Munka tv. alapján az alábbi munkavállalóknak
jár pótszabadság: fiatal munkavállalónak, gyermeket nevelő szülőnek, vakoknak,
föld alatt dolgozó, illetve ionizáló sugárzásnak kitett dolgozóknak.
Fiatal munkavállalónak 5 nap pótszabadság jár.
Fiatalkorú a 14-18 éves fiatal, de munkavállaló csak 16 éves kortól (iskolai
szünet alatti munkavégzés esetén 15 éves korától) lehet. Ha a munkavállaló 18.
életévének betöltése után, de betöltésének évében létesített munkaviszonyt, a
pótszabadság időarányos része ez esetben is megilleti.
A Munka tv. a szülők döntésére bízza, melyikük
kapja a pótszabadságot. A munkáltatónak célszerű a szülőket nyilatkoztatni,
hogy elkerüljék a kettős kifizetést, a pótszabadság jogtalan igénybevételét.
Valótlan nyilatkozat esetén a felróható magatartás fennáll, így a munkáltatói
igény érvényesítésére nyitva álló idő az elévülés ideje, azaz 3 év. A gyermekek
után járó pótszabadság megilleti az örökbe fogadó szülőt, az állami nevelt,
intézeti nevelt gyermek gondozását (térítés mellett) vállaló nevelőszülőt.
Ugyancsak megilleti ez a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki a gyermek
nevelését és gondozását családi kapcsolata, vagy szerződésen alapuló
kötelezettsége alapján vállalta. Ha a gondozó jogosult a pótszabadságra, az a
vér szerinti szülőnek nem jár.
Vak munkavállalónak 5 munkanap pótszabadság jár
évente.
A föld alatt állandó jelleggel dolgozók, ill. az
ionizáló sugárzásnak kitett helyen munkát végzők számára járó pótszabadság
mértéke évenként 5 munkanap.
A kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés
a felsoroltakon túlmenően egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.
MK 120. - a fiatalkorúnak járó pótszabadságra
való jogosultság
MK 100. - gyermekek után járó szabadságra való
jogosultak köre
133.
§ (1)
Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság
arányos része jár.
(2)
Ha a rendes szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő
töredék egész munkanapnak számít.
Ha a munkavállaló nem teljes naptári évet tölt a
munkáltatónál, hanem munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság
arányos része jár.
A Munka tv. külön nem rendelkezik arról, mi az a
határidő, ameddig a munkáltató köteles a munkavállalók szabadságát
megállapítani. A szabadság kiadására vonatkozó szabályokra tekintettel, indokolt
adott év január elején megállapítani. Év közben munkaviszonyt létesítő esetén a
munkába lépéssel egy időben kell meghatározni az időarányos alap és
pótszabadságot.
Ha a szabadság kiszámításánál töredék nap
keletkezik, a kerekítést a rendes szabadság egészére (alap és pótszabadságra
együttesen) kell elvégezni.
Például: 33 éves, röntgen-asszisztensként
elhelyezkedő, 8 és 10 éves gyermekét egyedül nevelő anya április 1-től létesít
munkaviszonyt. Szabadsága a következők szerint alakul: életkora alapján 24 nap,
2 gyermek után 4 nap, kollektív szerződés alapján ionizáló sugárzásnak kitett
munkavállalót évi 5 munkanap pótszabadság illet meg. Egész évre tehát 33 nap
járna, melynek időarányos része 33 nap/12 hó = 2,75 nap/hó. Adott évre (9
hónapra) 24,75 nap jár, a töredéknapra tekintettel 25 nap szabadságot kell
megállapítani.
A szabadság kiadása
134.
§ (1) A
szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után -
a munkáltató határozza meg.
(2)
Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a
munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A
munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb
tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény
merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára
személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős
sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót.
Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három
munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő
időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály
mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a
körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.
(3)
A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató
a)
kivételesen
fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő
ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig,
kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június
30-ig,
Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának a
tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén
december 31-ig a munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással való eltolására
lehetőséget adó szabály, mivel „nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog,
érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog
korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezt önmagában a „kivételesen
fontos gazdasági érdek” (...) illetve a korlátozásnak (...) szempontjait nem
tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani” [74/2006. (XII. 15.) AB
határozat]. Ezzel az Alkotmánybíróság a jogkorlátozásra vonatkozó szükségesség
és arányosság követelményének érvényesítését szorgalmazta. A megsemmisített
rendelkezés - AB döntés elveinek megfelelő - pótlására 2007. március 31-i
határidő állt rendelkezésre.
Az
országos munkavállalói érdekképviseletek javaslatait tükrözi az a módosítás,
mely lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a rendelkezésébe tartozó,
alapszabadság egynegyedének megfelelő szabadság terhére három napot ne 15 napos
előzetes bejelentési kötelezettség mellett, hanem - ha valamilyen méltánylást
érdemlő ok, pl. családi, egészségügyi, a munkavállaló valamely tulajdonát
érintő, sürgős intézkedést igénylő esemény merül fel - azonnali bejelentés
mellett vegyen igénybe.
A
módosítás az Alkotmánybíróság szabadság kiadásával kapcsolatos határozatában
megfogalmazott kívánalmaknak megfelelő jogalkotás érdekében külön szabállyal
egyértelműen rögzíti, hogy a különlegesen fontos gazdasági érdekre, illetve
működési körét közvetlenül és súlyosan érintő okra való hivatkozással nem lehet
visszaélni.
Ha
ugyanis az ilyen indok miatt bekövetkező helyzetet az év hátralévő részében
munkaszervezési megoldásokkal a munkáltató még orvosolhatja, tehát a szabadság
tárgyévben kiadására még lehetősége nyílna, nem jár el rendeltetésszerűen, ha a
szabadságot nem adja ki. Különösen indokolt az április 1-jei hatálybaléptetés
miatt e szabály megfogalmazása, mivel ez elősegíti, hogy az új szabályokkal
összefüggésben a 2007-es átmeneti évben szeptember 1-jéig rendeltetésszerűen
kerüljön sor a 2006-ról maradt szabadságok kiadására.
A fentiek
alapján a törvényben megfogalmazott új szabályok egyik eleme, hogy a következő
évre való átvitel nem a teljes szabadságra terjed ki. Hangsúlyozandó, hogy a
módosított szabály alapján legfeljebb a rendes szabadság egynegyede adható ki -
kivételes gazdasági érdek fennállása esetén is - az esedékesség évét követően,
és erre a mértékre korlátozódik a kollektív szerződésnek biztosított
szabályozási felhatalmazás is. A kollektív szerződéses eltérés lehetőségét arra
tekintettel indokolt továbbra is fenntartani, mivel ilyen tartalmú szabályozás
a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozóknak több mint felét jelenleg
is érinti mind a vállalkozási, mind a közszférában.
A
szabályozás szigorít a határidőkön is: törvény alapján június 30. helyett
március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31. helyett
június 30-ig lehet meghosszabbítani a kiadás határidejét. Tekintve, hogy a
tárgyévet követően kiadható szabadság mértéke csökkent, nem indokolt a korábbi,
meglehetősen hosszú határidő fenntartása sem. Az új szabályok szerint - még
kollektív szerződéses megállapodás esetén is - az év második felében már az
esedékesség évére járó szabadság kiadásáról kell a munkáltatónak gondoskodnia.
A
szabályozás további eleme a tárgyévet követően kiadásra alapot adó kivételes
gazdasági érdek pontos definiálása. A munkáltatónál jelentkezhetnek olyan
körülmények, melyek lehetetlenné teszik a szabadság esedékesség évében történő
kiadását (kár elhárítása stb.). A kivételes gazdasági érdeket megalapozó
körülménynek a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti,
hogy a munkáltató nem élhet az esedékesség évét követő évben való kiadás
eszközével - a várható munkamennyiségre és a rendelkezésre álló létszámra
tekintettel - előre megtervezett módon, hanem csak kivételesen. Ugyanakkor ez
nem jelenti azt, hogy a szabadság kiadásának elhalasztása a munkáltató által
jogszerűen igénybe vehető végső eszköz lenne, ez csak egyike - pl. a
munkaidő-beosztás megváltoztatása, munkaerő-felvétel, munkaerő-kölcsönzés
igénybevétele mellett, azokkal egy sorban - az ilyen lehetőségeknek.
A
szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet még a munkáltató működési
körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is, különösen baleset, elemi
csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető
közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében. Ebben
az esetben a törvény lehetőséget ad arra, hogy a rendes szabadság egynegyedét
meghaladó rész tárgyévet követő évben történő kiadására kerüljön sor, de a
kiadás határideje itt sem lépheti át a március 31-i, kollektív szerződés
rendelkezése esetén a június 30-i határidőt.
Az igény
elévülésére vonatkozó általános szabályokhoz képest speciális rendelkezés
megfogalmazására kerül sor, mely egyértelművé teszi, hogy a munkavállalónak a
szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság
természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig.
Ha a
munkáltató a szabadságot a törvény előírta határidőben való kiadási
kötelezettségének nem tesz eleget, ez tehát nem eredményezi a szabadság
elvesztését. Másfelől, a szabadság pénzben megváltásával kapcsolatos igény
érvényesítésére a munkaviszony megszűnésétől - a megváltás esedékességétől -
számított három éven belül van lehetőség. Ez utóbbi rendelkezés lényegében
megfelel az Mt. szabályaiból korábban levezethető értelmezésnek, a
jogalkalmazást segítő módon történik meg ennek külön kimondása.
b)
a
munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály
esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül
adja ki, ha az
esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen
eltérni nem lehet.
(4)
A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet
kiadni.
(5)
A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság
kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak
rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel
összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.
(6)
A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét
közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke
miatt megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről
a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a
szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben
felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.
(7)
A (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásakor legfeljebb a rendes
szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követően kiadni. A (2)
bekezdésben foglalt szabadságot ekkor is a tárgyévben kell kiadni.
(8)
A (7) bekezdés első mondatában foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha az a
munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt - különösen
baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi
épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása
érdekében - szükséges.
(9)
A (3) bekezdés a) pontja, illetve a (6) bekezdés alkalmazásakor
kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos,
munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése
esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő
kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.
(10)
A rendes szabadság esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása
esetén a munkáltató nem hivatkozhat a működési körét közvetlenül és súlyosan
érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására, ha az
esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot - a (8) bekezdés
szerinti, működési körét érintő ok következményei orvoslása mellett, illetve a
(9) bekezdés szerinti gazdasági érdeke sérelme nélkül - kiadhatta volna.
(11)
A 11. § (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően
a)
a
szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása
alatt nem évül el;
b)
a
szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a
munkaviszony megszűnésének napján kezdődik.
BH2007.
A szabadságot esedékességének évében kell
kiadni. A munkavállalónak alanyi joga van a szabadságra, de a Munka tv.
megfogalmazásából kitűnik, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki,
hanem a munkáltatónak kell kiadnia.
A szabadság kiadásával kapcsolatos szabályokat
2007. április 1-jétől jelentősen módosította az egyes munkaügyi tárgyú és más
kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX. törvény. Erre azért
került sor, mert az Alkotmánybíróság a Munka tv. 134. § (3) bekezdésének a)
pontját a 74/2006. (XII. 15.) határozatával 2007. március 31-ei hatállyal
megsemmisítette, tekintettel arra, hogy alkotmányellenes.
A megsemmisített rendelkezés alapján lehetőség
volt arra, hogy két esetben a tárgyévet követően is kiadhatta a munkáltató a
szabadságot:
- a munkáltatónál felmerült okból, ha fontos
gazdasági érdeke ezt indokolta, a szabadság kiadásra nyitva álló éves határidő
a tárgyévet követő év június 30-ig volt meghosszabbítható;
- kollektív szerződés rendelkezése esetén pedig,
a felek megállapodhattak abban, hogy a szabadság a tárgyévet követő év december
31-éig adható ki.
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a
rendszeres fizetett szabadsághoz való jog tehát a munka világában a pihenéshez
való jog megvalósulását szolgálja, célja a rendszeres munkavégzés során
elhasznált erőforrások, a fizikai és szellemi energia pótlásának, a
munkavállalók regenerálódásának biztosítása. Követelmény ezen túl, hogy a
pihenés érdekében biztosított szabadidő díjazott legyen, azaz a fenti jogalanyi
kör a jogviszonyban töltött idő alatt munkavégzési kötelezettség hiányában is
jogosult legyen pénzben meghatározott javadalmazásra. Az Alkotmány 70/B. § (4)
bekezdésében meghatározott rendszeres fizetett szabadsághoz való jog
biztosításának kötelezettsége nem jelent azonban kötelezettséget arra, hogy
akár a jogosultságot, akár a kiadást, ezáltal az igénybevétel lehetőségét
feltétlenül a naptári év viszonylatában kellene szabályoznia a jogalkotónak.
Ezt az indítványozó sem állítja, hanem azt tartja alkotmányellenesnek, hogy a
támadott szabályokkal kitágított időbeni keretek között már nem érvényesülhet,
hanem egyenesen ellehetetlenül a munkavállalók pihenéshez való joga. Az
Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt arra is, hogy a rendes
szabadság természetbeni igénybevétele tekintetében a munkavállaló rendelkezési
joga is érvényesül: az alapszabadság egynegyedét ugyanis a munkáltató - a munkaviszony első három hónapja kivételével
- a munkavállaló kérésének megfelelő
időpontban köteles kiadni; ennek egyetlen feltétele, hogy igényét legkésőbb
tizenöt nappal korábban jelentse be. A munkavállalónak tehát a fenti szabály
alapján lehetősége van, illetve - az
Munka tv. 134. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő okok fennállása hiányában -
köteles a szabadság egynegyed része naptári évben való igénybevételére, ezért a
támadott szabályozás a rendes szabadság háromnegyede, nem pedig a naptári évre
járó teljes szabadság kiadási határideje meghosszabbítását jelentheti.
Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a kivételesen
fontos gazdasági érdek szerepet játszhat ugyan a rendes szabadság kiadási
határidejének meghosszabbítását engedő szabályozás kialakításakor, vagy
adódhatnak a munkáltató működését, fennmaradását olyan mértékben veszélyeztető
helyzetek, amelyek alkotmányosan indokolttá tehetik az esedékesség évét követő
évre való átvitel lehetőségének biztosítását. A vizsgált szabályozás azonban a
fentieknél jóval szélesebb körben teszi lehetővé a szabadság kiadási
határidejének meghosszabbítását. Ezen kell a jövőben változtatni. Az
Alkotmánybíróság szerint, tekintettel arra, hogy az Alkotmány 70/B. § (4)
bekezdésében meghatározott rendszeres fizetett szabadsághoz való alapjog nem
tartozik a korlátozhatatlan alapjogok közé, a törvényhozónak lehetősége van az
Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelő szabályozás kialakítására (jelenleg napirenden
van a törvény módosítása).
Általános szabály, hogy a szabadságot
esedékessége évében kell kiadni.
A 2007. április 1-jétől hatályos rendelkezések
szerint változatlanul megmaradt az a szabály, hogy az alapszabadság -ét a
munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni - kivéve a munkaviszony
első három hónapját. Új lehetőség, hogy ha a munkavállaló előre nem látható
személyi, vagy családi okok miatt nem tud másnap bemenni dolgozni, mert ez
számára aránytalan, vagy jelentős sérelemmel járna, akkor ezt megteheti. Az
alapszabadság -ed részéből összesen 3 munkanapot vehet így igénybe a
munkavállaló, amikor a szabadság igénybe vételét nem kell 15 nappal korábban
bejelenteni a munkáltatónak. E három munkanapot egybefüggően, de egyesével
(azaz három alkalommal) is ki lehet venni. A szabadság előzőek szerinti igénybe
vételét megalapozó un. rendkívüli körülmény fennállását csak akkor kell a
munkavállalónak igazolnia, ha erre a munkáltató felszólította. Felszólítás
esetén a jogszerű igénybe vételt a munkába állást követően, haladéktalanul,
azaz azonnal köteles a munkavállaló bizonyítani.
A tárgyévet követő évben csak a rendes szabadság
negyedét lehet kiadni, azt is csak a törvényben felsorolt kivételes esetekben:
-egyrészt kivételes fontos gazdasági érdek
fennállása esetén (ezek a munkaszervezéstől független olyan körülmény lehet,
amely a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná);
- másrészt a munkáltató működési körét
közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén (például baleset, elemi csapás, súlyos
kár, életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély elhárítása érdekében
végzett munka esetén).
Ha ezen okok megszűnése után a munkáltatónak van
lehetősége arra, hogy még a tárgyévben kiadja a szabadságot, akkor ennek
elmulasztása esetén okszerűen nem hivatkozhat arra, hogy a fenti okok miatt a
szabadságot nem tudta a tárgyévben kiadni.
Az új szabályok szigorítanak a kiadás határideje
tekintetében is, ugyanis a ki nem adott szabadságot a következő év március
31.-éig, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén június 30.-áig kell
kiadni.
A 2007. április 1-jén hatályba lépett módosítás
révén a törvény a munkavállalók érdekében kimondja, hogy a szabadság kiadására
vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el.
Változatlan rendelkezés, hogy a ki nem adott szabadságot csak a munkaviszony
megszüntetésekor lehet pénzben megváltani. Ezzel összefüggésben az új szabályok
előírják, hogy a szabadság megváltására, azaz pénzbeli kifizetésére vonatkozó
igény a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik (innen kell számítani az
általános 3 éves elévülései időt). Megjegyezzük, hogy a következő évre járó
szabadság tárgyévben előre való kivétele, ill. kiadása szintén szabálytalan.
Általános szabályként a szabadság kiadása előtt
a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatni.
A munkáltató a szabadság kezdete előtt 1
hónappal köteles a kiadás időpontját a munkavállalóval közölni. Az egyhónapos
közlési határidő lehetőséget teremt a munkavállalónak arra, hogy a szabadságra
felkészüljön. Ne fordulhasson elő például, olyan eset, hogy a munkáltató
alapanyag késedelmes beérkezése miatt a dolgozóit azonnal szabadságra küldje,
hanem a kiesett időre, az állásidőre járó bért fizesse. Ha a munkáltató a
meghatározott időpontot megváltoztatja, köteles a munkavállaló kárát
megtéríteni (pl. ha emiatt a munkavállaló az előre befizetett két hetes
üdülésre nem tud elmenni, a munkáltató köteles megfizetni a felmerült
költségeket).
A szabadság kiadásával kapcsolatos viták
elkerülése, ill. a munka folyamatosságának biztosítása érdekében célszerű éves
szabadságolási ütemtervet készíteni, melyet a Munka tv. 65. § (3) bekezdés e)
pontja alapján az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 2007. évi
XIX. törvény záró rendelkezései szerint a szabadság kiadására vonatkozó új
szabályokat a 2007. évre járó szabadságok tekintetében már alkalmazni kell. A
2006. évre járó, de a korábbi szabályoknak megfelelően még ki nem adott
szabadságot legkésőbb 2007. szeptember 30.-áig kell kiadni.
Kapcsolódó jogszabályok:
-
74/2006. (XII. 15.) AB határozat a Munka tv. 134. § (3) bekezdés a)
pontjának megsemmisítése
135.
§ (1) A
szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidőbeosztás) szerinti munkanapokat kell
figyelembe venni.
(2)
A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidőbeosztás esetén a szabadság
kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a
munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
(3)
Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidőbeosztása nem biztosít hetenként két
pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra
(hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
EBH2007.
EBH2003.
A szabadságot, az általános szabályok szerint a
munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Kiszámítására és kiadására
eltérő szabályok vonatkoznak attól függően, hogy a munkarend heti kettőnél több
vagy kevesebb pihenőnapot biztosít.
Amennyiben heti kettőnél több pihenőnapot
biztosító munkaidő beosztásban dolgozik a munkavállaló, akkor heti két
pihenőnapján felüli az ún. szabad napjára is szabadságot kell kiírni. Ha a
munkavállaló egy héten úgy dolgozik, hogy még a heti két pihenőnapja sem
biztosított, akkor pl. 6 nap munkavégzés esetén is csak 5 nap szabadságot kell
kivennie.
136.
§ (1) A
munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári
szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos
szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a
szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
MK 79.
szám
A
munkaviszony megszűnésének időpontja nem módosul azáltal, hogy a munkavállaló
szabadságmegváltásban részesült.
(2)
Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe
annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre
kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a
túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve
a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót
sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.
EBH2007.
EBH2000.
BH2001.
BH2000. 512. I. Alaptalan a
munkavállalónak az az igénye, hogy munkaviszonyának időtartama a ki nem adott,
de pénzben is megváltani kért szabadságnapok számával meghosszabbodjon [Mt.
136. § (1) bek.].
BH1999. 336. II. A köztisztviselőt
nem illeti meg szabadság vagy annak pénzbeli megváltása arra az időre, amíg a
jogviszonyának jogellenes megszüntetése vagy az azzal egyenértékű állásból való
felfüggesztése miatt nem végez munkát [1992. évi XXII. törvény 136. § (1)
bek.].
A munkavállalónak alanyi joga van a szabadságra,
amelynek a tárgyévben történő kiadásáról a munkáltatónak kell gondoskodnia.
A szabadságos napokat gyakran úgy akarja
rendezni a munkáltató, hogy a szabadságot úgy kívánja kiadottnak tekinteni,
hogy az időtartamára járó díjazást /távolléti díjnak megfelelő összeget)
pénzben kifizeti a munkavállalónak. Erre jogszerűen lehetőség nincs.
A szabadság megváltására csak a munkaviszony
megszűnésekor, megszüntetésekor kerülhet sor. A Munka tv. ugyan még tartalmazza
a sorkatonai vagy polgári szolgálatra való behívás esetét is, de e
kötelezettségek és szolgálatok 2005. január 1-jétől megszűntek, illetve már más
tartalommal léteznek, mint korábban. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről
szóló 2004. évi CV. törvény szabályozza a hadkötelezettséget (amelyre pl.
rendkívüli állapot esetén kerülhet sor) és a hadkötelezettség helyett
választható polgári szolgálatot.
A munkaviszony megszüntetésének az időpontját a
szabadság pénzbeli megváltása nem érinti, tehát nem tolódik ki ezáltal a
munkaviszony megszűnésének időpontja. A pénzbeli megváltáskor ugyanis nem a
szabadság kiadásáról, hanem kifizetéséről van szó. Előfordulhat, hogy a
munkavállaló több szabadságot vesz igénybe, mint amire jogosult lenne. A
munkáltatót emiatt hátrány nem érheti, ezért a különbözetre kifizetett bért
köteles a munkavállaló visszafizetni.
A visszafizetés alól a Munka tv. 136. § (2)
bek.-ben megjelölt 4 esetben mentesül. A munkavállaló halála esetén még az
örökösöktől sem lehet visszakövetelni a szabadság ellenértékét.
A szabadság kiadásával, illetve a szabadság
elévülésével és a megváltás elévülésével kapcsolatos új szabályokat az egyes
munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX.
törvény léptette hatályba.
MK 79. - a szabadság megváltással nem módosul a
munkaviszony megszűnésének időpontja
BH2001. 244. - a ki nem adott szabadság
elévülési ideje
BH2000. 512. - a szabadság pénzbeli megváltása
EBH2000. 242. - szabadság megváltása
Kapcsolódó jogszabályok:
2004. évi CV. törvény - a honvédelemről és a
Magyar Honvédségről (meghatározott feltételek esetén érvényesülő
hadkötelezettségről és a helyette választott polgári szolgálatról)
Betegszabadság
137.
§ (1) A
munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére - ide nem értve a
társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség
miatti keresőképtelenséget - naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság
illeti meg.
(2)
A munkavállaló keresőképtelenségét - a keresőképesség orvosi elbírálásáról
szóló rendelkezéseknek megfelelően - a kezelőorvos igazolja.
(3)
A betegszabadság időtartamára a munkavállaló részére távolléti díjának 80
százaléka jár.
(4)
Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a naptári évre járó
betegszabadság időarányos részére jogosult. Ez azonban - ha a munkavállaló az
év folyamán már munkaviszonyban állt - nem lehet több, mint a naptári évre járó
betegszabadság még igénybe nem vett része.
(5)
A betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része később nem igényelhető.
(6)
A betegszabadság kiadásánál a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe
venni. Ha a munkavállaló a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési
kötelezettsége alól, ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni.
(7)
A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a (6)
bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hét minden
napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját.
(8)
A betegszabadság tekintetében a 130. § (2) bekezdését és a 133. § (2)
bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
A betegszabadság ugyan a szabadság egy speciális
fajtája, de valójában nem a pihenőidejét tölti a munkavállaló, hanem
keresőképtelen beteg. A munkavállalónak naptári évenként 15 munkanap
betegszabadság jár. Ha a munkavállaló üzemi baleset vagy foglalkozási betegség
miatt keresőképtelen, ezen időtartamok nem terhelik a betegszabadság
időtartamát, azaz az ilyen okból történő keresőképtelen állapot nem számít bele
a betegszabadságba.
A betegszabadságra való jogosultságot, azaz
keresőképtelen állapotot akár milyen rövid időtartamú is, a kezelőorvosnak kell
igazolnia és azt le kell adni a munkáltatónak.
A 15 nap betegszabadság akár több alkalommal,
illetve hosszabb keresőképtelenség esetén egy alkalommal is kimeríthető. A
szabadságtól eltérően, a betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része a
következő évre nem vihető át, tehát ha a munkavállaló adott évben nem volt
keresőképtelen, akkor az évi betegszabadsága úgymond elveszett.
A betegszabadságra való jogosultság a
munkaviszony függvénye. A betegszabadság minden munkaviszonyban megilleti a
munkavállalót, így ha több munkáltatónál áll fenn pl. részmunkaidős
munkaviszonya, valamennyiben jogosult betegszabadságra. A munkaviszony
szünetelésének azokban az eseteiben, amelyre egyébként szabadság is megilleti a
munkavállalót, betegszabadság is jár. Betegszabadság a nyugdíjas
munkavállalónak is jár.
Ha a munkavállaló munkaviszonya adott
munkáltatónál év közben kezdődik, akkor a szabadsághoz hasonlóan, a
betegszabadságnak is csak az időarányos része jár. Ha a munkavállaló az év
folyamán már másik munkáltatónál is munkaviszonyban állt, a betegszabadság
mértéke az új munkáltatónál nem lehet több, mint a naptári évre járó
betegszabadság még igénybe nem vett része. Értelemszerűen ha az előző
munkáltatónál hosszabb ideig volt keresőképtelen a munkavállaló, azaz
kimerítette a betegszabadság 15 napját, akkor az új helyen ismételt
keresőképtelensége esetén már táppénzre lesz jogosult.
A táppénzre legkorábban a betegszabadság
lejártát követő naptól jogosult a munkavállaló. Táppénz annak jár, aki a biztosítás
fennállása alatt vagy annak megszűnését követő első három napban
keresőképtelenné válik és a jogszabályban meghatározott egészségbiztosítási
járulék megfizetésére kötelezett.
A betegszabadság csak munkanapra jár (táppénz
minden napra), időtartamára a távolléti díj 80%-át kell fizetni.
A betegszabadság kiadásánál a munkaidő-beosztás
szerinti munkanapokat kell figyelembe venni, tehát azokra a napokra kell a
betegszabadságot kiadni, amelyen egyébként dolgozhatna a munkavállaló. A Munka
tv. 125. § (1) bekezdése határozza meg, hogy munkaszüneti napon mely esetekben
foglalkoztatható a munkavállaló. Ha ez előbbi rendelkezés alapján a
munkavállaló munkaszüneti napon dolgozhat, és be is osztják e napra, de
betegsége miatt nem tud munkát végezni, akkor e napra őt betegszabadság (és az
erre járó díjazás) illeti meg, így e napot nem munkaszüneti napként kell
elszámolni.
A (6) bekezdés második mondata azt az esetet
szabályozza, amikor a munkavállaló a munkaszüneti nap miatt mentesülne a
munkavégzési kötelezettség alól (számára e napra nem lehet munkavégzést
elrendelni), de a betegszabadság kiadásánál ezt a napot munkanapként kell
figyelembe venni, azaz betegszabadságot kell kiadni és elszámolni.
(Megjegyezzük, hogy analóg rendelkezést tartalmaz a már hivatkozott Ebtv. is,
miszerint a táppénz minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti
pihenőnapot és a munkaszüneti napot! is.)
A fentiekre tekintettel kerül beiktatása az új
(7) bekezdés, ami alapján a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás
esetén heti öt munkanapot kell számításba venni a betegszabadság kiadásánál,
amely esetben [a szabadság kiadására vonatkozó Munka tv. 135. § (2)
bekezdésétől eltérően] a munkaszüneti nap nem szakítja meg a betegszabadság
időtartamát.
Kapcsolódó jogszabályok:
- Ebtv. 46. § - keresőképtelenség
Egyéb
munkaidő-kedvezmények
138. § (1) A terhes, illetőleg
a szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni,
hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.
(2)
A szülési szabadság megszűnik:
a)
a
gyermek halva születése esetén az ettől számított hat hét elteltével;
b)
ha a
gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon;
c)
ha a
gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal
elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot
meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek
elhelyezését követő napon.
(3)
A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság
időtartama - a szülést követően - hat hétnél rövidebb nem lehet.
(4)
Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a
szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követő egy év elteltéig -
a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
(5)
A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg
a)
a
gyermek harmadik életéve betöltéséig, a gyermek otthoni gondozása céljából;
b)
a
gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának
időtartama alatt, feltéve, hogy a munkavállaló a gyermeket otthonában gondozza;
c)
a
gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az
otthoni ápolás érdekében.
(6)
A nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követően a
kilencedik hónap végéig egy óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetében a
munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.
KGD2006. 101. A szülési szabadság és
terhességi-gyermekágyi segély időtartamát jogszabály határozza meg (1997. évi
LXXXIII. törvény 40. §, 1992. évi XXII. törvény 138. §).
A rendes szabadságon felül egyéb munkaidő
kedvezmények is megillethetik a munkavállalót, elsősorban személyes körülményei
miatt. Ezek közé tartozik a gyermek vállalással kapcsolatos ún. szülési
szabadság, ezt követően a gyermek gondozására igénybe vehető fizetés nélküli
szabadság, a gyermek szülése esetén az apának járó 5 munkanap munkaidő
kedvezmény. Ezen túlmenően a munkáltató két esetben köteles fizetés nélküli
szabadság igénybevételét engedélyezni a munkavállalónak: közeli hozzátartozó
ápolása miatt, illetve magánerős saját lakás építéséhez.
A terhes, illetve a szülő nőt 24 hét szülési
szabadság illeti meg, melynek időtartamára a munkavállaló társadalombiztosítási
jogviszonya alapján terhességi-gyermekágyi segély jár, aminek az összege a napi
átlagkereset 70%-a.
Ennek lejártát követően fizetés nélküli
szabadságot lehet igényelni, a gyermek otthoni gondozása céljából a gyermek 3.,
10. illetve 12. életévéig. A gyermek gondozása miatt igényelt fizetés nélküli szabadságot
a munkavállaló kérelmére biztosítani kell.
A terhességi-gyermekágyi segély lejárta után -
szintén a tb szabályok szerint, a biztosítási jogviszonyra tekintettel -
gyermekgondozási díjat lehet igényelni a gyermek 2 éves koráig. A Gyed. összege
a naptári napi átlagkereset 70%-a, de legfeljebb havonta a mindenkori
minimálbér kétszeresének a 70 %-a lehet. Gyermekgondozási segélyt lehet
igényelni gyermek 3. életévének betöltéséig, illetve a gyermek otthoni
gondozása esetén 10. életévének betöltéséig. A családok támogatásáról szóló
1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyermek 1 éves koráig a Gyes-ben részesülő
kereső tevékenységet nem folytathat, de - 2006. január 1-jétől - a gyerek 1
éves kora után időkorlátozás nélkül vállalhat munkát (a korábbi napi 4 óra
helyett). Ha a gyermeket betegsége miatt otthon ápolják, akkor a munkavállaló a
gyermek 12. életévének betöltéséig e jogcímen fizetés nélküli szabadságot vehet
igénybe
A gyermekét szopató nőnek szoptatási
munkaidő-kedvezmény jár, mely munkában töltött időnek számít. Erre az időre a
munkavállalót távolléti díja illeti meg. A gyermekét mesterségesen tápláló
anyát, ill. az örökbe fogadó anyát is megilleti e kedvezmény. Nem jár azonban
annak, akinek gyermeke állami nevelésbe, intézeti nevelésbe került, kivéve ha a
csecsemőotthonba a vér szerinti anya bejár szoptatni a gyermekét.
Kapcsolódó jogszabályok:
- 1997.évi LXXXIII. törvény - a kötelező
egészségbiztosítás ellátásairól (terhességi gyermekágyi segély, Gyed,)
- 1998. évi LLLXXXIV. törvény - a családok támogatásáról
(Gyes-re való jogosultság)
138/A.
§ (1)
Gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő-kedvezmény illeti meg az apát,
melyet legkésőbb a születést követő második hónap végéig kérésének megfelelő
időpontban köteles a munkáltató kiadni. A munkaidő-kedvezmény tartamára
távolléti díj jár.
(2)
Az (1) bekezdésben foglalt kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha
gyermeke halva születik, vagy meghal.
(3)
Az (1) bekezdés alkalmazása során apa alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló
vér szerinti vagy örökbe fogadó apát kell érteni.
(4)
A munkaidő-kedvezmény tartamára járó távolléti díj kifizetése - az állami
költségvetés terhére - kormányrendelet alapján történik.
Egy gyermek születése a családban rendkívüli
esemény, amelyhez az anyának járó egyéb juttatásokon túl, hatalmas segítség az,
ha a szülést követő legleterheltebb időszakban a gyermek apja is segítésére
lehet. Ennek érdekében a Munka tv. lehetőséget biztosít az apának arra, hogy
gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő kedvezményt igénybe vehessen.
Ez az öt munkanap az évi rendes szabadságán
felül illeti meg a munkavállalót, amelyet az apa a szülést követő második hónap
végéig vehet igénybe. Kiadása időpontja tekintetében a munkáltató köteles az
apa kérését figyelembe venni és az általa kér időben kiadni a munkaidő
kedvezményt. A kedvezmény igénybevétele során apa alatt a szülői felügyeleti
jogot gyakorló vérszerinti apát kell érteni, de ez megilleti az örökbefogadó
apát is.
A munkaidő kedvezmény időtartamára - mint egyéb
szabadság esetén - távolléti díj illeti meg az apát, melynek költsége nem a
munkáltatót terheli, hanem a kifizetése az állami költségvetés kerete terhére,
az erre vonatkozó kormányrendelet alapján történik.
Ez meghatározza, hogy a munkáltató milyen
dokumentumok csatolása (pl. születési anyakönyvi kivonat) és nyilatkozattétel
alapján igényelheti a munkaidő-kedvezményre járó távolléti díjat és annak
közterheit. Ha a munkavállaló a munkaidő-kedvezményre jogosító időtartamon
belül munkahelyet változtat, az új munkáltatónál jogosult a munkaidő kedvezmény
igénybe vételére, ha igazolja, hogy az előző munkáltatónál azt részben, vagy
egészben nem vette igénybe. Erről az előző munkáltató a munkavállaló kérésére 3
munkanapon belül köteles igazolást kiadni. A munkaidő-kedvezménnyel összefüggő
költségek megtérítése attól függően eltérő, hogy a munkáltató családtámogatási
kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató-e vagy sem.
Kapcsolódó jogszabályok:
- Csjt. V. fejezet - családi jogállás, apaság,
- Csjt. VI. fejezet - örökbefogadás
- 305/2002. (XII. 27.) Korm. rendelet a gyermek
születése esetén az apát megillető munkaidő kedvezménnyel összefüggő költségek
megtérítéséről
139.
§ (1) A
munkavállalónak - kérelmére - a tartós (előreláthatólag harminc napot
meghaladó) ápolásra vagy gondozásra (a továbbiakban: ápolásra) szoruló közeli
hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két
évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a
munkavállaló az ápolást személyesen végzi. A tartós otthoni ápolást és annak
indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.
(2)
Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes
ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó,
a mostoha és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs.
BDT2003. 906. A munkáltatónak a
munkavállaló hozzátartozójával szembeni felelőssége járulékos jellegű.
Megállapításának előfeltétele, hogy a felelősség a munkavállaló vonatkozásában
is fennálljon.
Ha a családban van ápolásra, gondozásra szoruló
közeli hozzátartozó, akkor a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles a Munka
tv. szerinti időtartamra fizetés nélküli szabadságot engedélyezni. A fizetés
nélküli szabadság alatt a gondozást a munkavállalónak személyesen kell
ellátnia. Nem jogosult e szabadságra, ha ezt fizetett gondozóval oldja meg. Az
ápolás szükségességét bizonyító orvosi igazolást a munkavállalónak kell a
munkáltatóhoz becsatolni.
A Munka tv. a munkavállaló számára a gondozás
miatti fizetés nélküli szabadság kérelemre történő kötelező engedélyezését
tartalmazza. A fizetés nélküli szabadság miatt a munkavállaló jövedelemben nem
részesül, de lehetősége van arra, hogy ápolási díjat igényeljen. Az ápolási díj
a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú
hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás. A hozzátartozó fogalma
alatt az ápolási díjra való jogosultság szempontjából a Ptk. 685. § b) pontja
szerinti hozzátartozókat kell érteni (mely nem teljes mértékben egyezik a Munka
tv.-nek a jelen szakaszban meghatározott közeli hozzátartozói körével). Az
ápolási díj iránti kérelmet az ápolást végző személy lakóhelye szerinti
települési önkormányzat képviselő-testülete dönt. A kérelemhez többek között
csatolni kell a háziorvos igazolását arról, hogy az ápolt súlyosan fogyatékos,
vagy tartósan beteg és szakvéleményt arra vonatkozóan, hogy az ápolt önmaga
ellátásra képtelen, ezért gondozásra szorul. Az ápolási díj összege nem lehet
kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, illetve -
meghatározott esetben - annak 80%-ánál.
E szabállyal kapcsolatban a Munka tv.
felsorolja, hogy e szakasz és a Munka tv. vonatkozásában kiket kell közeli
hozzátartozónak tekinteni.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy közeli
hozzátartozókkal kapcsolatos szabályokat tartalmaz pl.:
- a Munka tv. 57. § (1) bek. e) pontja ÜT tag
megbízatásának megszüntetési kritériumaként;
- a Munka tv. 107. § b) pontja, amikor mentesül
a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól közeli hozzátartozója halálakor;
- a Munka tv. 181. § (1) bek., amikor a
munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a
károkozással összefüggésben felmerült kárát;
- a Munka tv. 191. § (3) bek., amikor meg kell
szüntetni a vezető munkaviszonyát, ha a közeli hozzátartozójával
összeférhetetlenségi ok áll fenn.