10. § (1) Az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -, a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni.

(2) A munkáltató hibájából eredő érvénytelenség esetén a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.

(3) Ha a feleknek a megállapodás érvénytelenségéből kára származik, annak megtérítésére a kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.

EBH2006. 1535. Az érvénytelen munkaviszony, illetve közszolgálati jogviszony bármilyen módon történő megszüntetése a jogviszony 1992. évi XXII. törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerinti azonnali hatályú felszámolásának minősül, és ettől eltérő az a kérdés, hogy az érvénytelenségnek milyen jogkövetkezményei alkalmazhatók [1992. évi XXII. törvény 10. § (2) és (3) bekezdések].

EBH2005. 1335. Ha a betéti társaság üzletvezetését a társaság jogi személy tagja a saját szervezeti képviseletére jogosult természetes személy útján látja el, ekkor az üzletvezető a jogi személy beltag, és az őt képviselő természetes személy tekintetében érvényesülnek az üzletvezetővel szemben fennálló kizáró okok és tilalmak. Ezért az ezzel ellentétesen létrehozott munkaszerződés semmis [1997. évi CXLIV. törvény 86. § (3) és (4) bek.; 1992. évi XXII. törvény 8. § (1) bek., 10. §].

EBH2003. 898. Ha a megbízási szerződés alapján a korábban köztisztviselőként ellátott munkával azonos munkát kell végezni változatlan körülmények között, a munkavégzési jogviszony a közszolgálati jogviszonynak megfelel. Ezért a köztisztviselőként járó illetmény és a szerződésben kikötött díjazás közötti különbözet iránti igény alapos, függetlenül attól, hogy a törvényi feltétel (eskü) hiányában érvényesen nem jött létre a közszolgálati jogviszony [Ktv. 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].

BH2007. 233. A felszámolás kezdő időpontját követően az adós ügyvezetője által megkötött munkaszerződés érvénytelen. Az érvénytelen munkajogi megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket azonban úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna [1991. évi XLIX. törvény 47. § (5) bek.; 1992. évi XXII. törvény 8. §, 10. §].

BH2007. 97. Az érvénytelen jogviszony felszámolásakor a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazása nem lehetséges [1992. évi XXII. törvény 10. §; 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdés a) pont].

BH2004. 332. Munkaviszony nem létesülhet, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkavállaló személye azonos. - Munkaviszony hiányában az érvénytelenség jogkövetkezményei nem alkalmazhatók (Mt. 74. §, 10. §).

BH1995. 737. Az érvényes munkaszerződésből eredő jogok pedig - külön jogszabály szerint - azzal szemben érvényesíthetők, aki a be nem jegyzett társaság nevében eljárt [48/1979. (XII. 1.) MT rend. 16. § (3) bek., 1988. évi VI. tv. 25. § (1) bek.].

BDT2002. 556. A munkáltató létre nem jötte folytán az érvénytelen munkaszerződéssel létesített munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelezettségek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állt volna fenn.

E szakasz a megállapodások, jognyilatkozatok érvénytelenségének jogkövetkezményeit tartalmazza. Függetlenül attól, hogy maga a megállapodás valamely oknál fogva utóbb érvénytelennek minősül, a feleket megillető jogok és terhelő kötelezettségek tekintetében úgy kell eljárni, mintha a megállapodás érvényes lett volna (pl. az egyébként járó munkabért ki kell fizetni).

Ha maga a munkaviszony létrejöttét eredményező megállapodás érvénytelen, - mert például az adott tevékenység ellátására közszolgálati jogviszonyt kellett volna létesíteni, - akkor a munkáltató köteles azonnali hatállyal a jogviszonyt megszüntetni. Tekintettel arra, hogy a munkaviszony létrejötte a munkáltató hibájára vezethető vissza (mivel tévesen ítélte meg az ellátandó tevékenység jellegét), ezért a jogviszony azonnali hatályú megszüntetése mellett a rendes felmondás jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni (pl. felmentési időre járó átlagkereset megfizetése).

Hasonlóan kell eljárni akkor, ha például a munkaszerződés azért érvénytelen, mert 15. életéven aluli fiatalkorú munkavállalóval kötött munkaszerződést a munkáltató, vagy külföldi állampolgár alkalmazása esetén nem szerezte be a szükséges munkavállalási engedélyt.

EBH2003. 898. - érvénytelen megállapodásból eredő jog érvényesítése

BH1995. 737. - a munkáltatói jogokat gyakorló személy megállapítása

A munkaviszonyból származó igény elévülése

11. § (1) A munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.

(2) Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet.

(3) Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.

(4) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti érvényesítése, megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

MK 93. szám

Ha az egészségkárosodással okozati összefüggésben több és egymástól eltérő időben esedékes elkülönülő járadékigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

EBH2002. 681. A munkáltató elévülési időn belül érvényesítheti az átalánytérítés megfizetésére irányuló igényét a munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetése következményeként [Mt. 11. §, 101. § (1), (4) bek., 173. §].

EBH2001. 560. Az igény elévülésére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt kiesett időre járó munkabérre is [Mt. 11. §, 100. §(6) bekezdés].

BH2006. 414. Az elévülési idő eltelte után a követelés érvényesítésére irányuló írásbeli felszólításnak nincs jelentősége, az elévülés megszakítása fogalmilag kizárt (1992. évi XXII. törvény 11. §).

BH2006. 299. Az elévülés nyugvásának vizsgálatánál - a tudomásszerzés időpontja tekintetében - irányadó a fél gondos, körültekintő magatartása [1967. évi II. törvény 5. § (2) bekezdés, illetve 1992. évi XXII. törvény 11. § (3) bekezdés].

BH2006. 266. A kártérítés iránti követelés elévülése minden esetben a követelés esedékességekor megkezdődik, ha a károsult a károkozásról később szerez tudomást, az elévülés nyugvásáról szóló rendelkezés irányadó [1992. évi XXII. törvény 11. § (3) bekezdés; az ügyben irányadó 1967. évi II. törvény 5. § (2) bekezdés].

BH2006. 125. Az elévülés nyugvása mindaddig fennáll, ameddig a károsult nem szerez teljes körűen tudomást azokról a tényekről, amelyek ismerete nélkül az igényét nem érvényesítheti [1992. évi XXII. törvény 11. § (3) bekezdés].

BH2005. 161. Állapotrosszabbodás miatt érvényesített nem vagyoni kártérítés jogalapjaként a munkaképesség-csökkenés mértéke megváltozásának nincs kizárólagos jelentősége [1992. évi XXII. törvény 177. § (2) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény 11. § (2) bekezdés].

BH2003. 341. A jogerős ítélet alapján kifizetett összeg, ha az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság utóbb hatályon kívül helyezte, tartozássá vált, és az a kifizetőnek az általános elévülési időn belül visszajár [1992. évi XXII. törvény 11. §, 162. § (1) bek.].

BH2002. 33. Ha a közalkalmazott kinevezéssel intézetvezető-helyettesi tevékenység ellátására kapott megbízást, a vezetői pótlék megfizetése iránt indult jogvita keretein kívül esik annak vizsgálata, hogy a munkáltató a megbízásnak megfelelően foglalkoztatta-e, és a megbízás időtartama alatt ellátott-e és milyen körben vezetőhelyettesi feladatokat [Mt. 11. § (1) és (2) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (Ktj.) 70. § (1) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 17. § (1) bek. a) pont, 18. § (1) bek., 20. § (1) bek. a) pont, 54. § (1) bek., 55. § (1) bek. a) pont, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (1) bek.].

BH2001. 244. A munkaviszony megszűnése esetén a ki nem adott, időarányos szabadságot pénzben kell megváltani. A munkavállaló a ki nem adott szabadság kiadását a tárgyév utolsó napjától számított elévülési időben követelheti [Mt. 136. § (1) bek., 11. § (1) bek.].

BH2001. 85. A rendes felmondással kapcsolatos anyagi igényeknek az elévülési időn belül történő érvényesíthetőségét nem zárja ki, ha a munkavállaló egyébként nem kívánta a felmondást jogorvoslati úton megtámadni [Mt. 7. § (1) bek., 11. § (1) bek., 97. § (2) bek., 164. § (1) bek., 201. §]

BH1999. 528. I. A jutalékelőleg visszakövetelése esetén nem alkalmazható a törvénynek a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetésére vonatkozó szabálya. A jutalékelőleg a hároméves elévülési időben követelhető vissza [Mt. 162. (1) bek., 11. § (1) bek.].

BH1999. 330. A helytelen besorolásból eredő bérkülönbözetre vonatkozó igény az általános szabályok szerint elévül. Maga a helytelen besorolás azonban állapotsérelmet jelent, ezért azt mindaddig vitatni lehet, amíg a sérelmes állapot fennáll. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a sérelem az anyagi jog szabályai szerint egyébként alaptalan (1992. évi XXII. törvény 11. §)

BH1998. 507. Amennyiben a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást elmulasztja, és a felek egyeztetése emiatt marad el, a keresetlevél előterjesztésének határidejére vonatkozó korlátozás nem érvényesül. Ilyen esetben a kereset a hároméves általános elévülési időn belül bármikor, az érvényesíthető jogok korlátozása nélkül benyújtható [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) és (4) bek., 11. § (1) bek., 100. § (4) és (5) bek., 202. § (1) és (2) bek.].

BH1998. 397. Az elévülési időt az igény esedékességétől és nem az arról való tudomásszerzéstől kell számítani (1992. évi XXII. törvény 11. §).

BH1998. 249. Ha a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntése alapján a munkavállalókat mégsem illeti meg a jogerős ítélettel megállapított és a munkáltató által kifizetett magasabb összegű munkabér, a munkáltató a munkajogi elévülési időn belül követelheti vissza fizetési felszólítással a bíróság által korábban tévesen megítélt munkabér-különbözetet [1992. évi XXII. törvény 11. § (1) bek., 162. § (1)-(3) bek.].

A munkaviszonyból származó igény érvényesítésére nyitva álló határidők:

- A munkaviszonyban az általános elévülési idő három év.

- A Munka tv. azonban meghatározott esetekben ettől eltérő elévülési határidőket is tartalmaz (pl. az érvénytelen megállapodás megtámadására rendelkezésre álló objektív határidő 6 hónap vagy a rendkívüli felmondás jogának gyakorlására az objektív határidő egy év).

- A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év alatt évül el.

- Ha a fenti károkozás esetén a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, akkor az ennek megfelelő időtartam alatt évül el.

E két utóbbi esetben csak akkor lehet a hosszabb elévülési időt figyelembe venni, ha azt a büntető bíróság ítélete alapozza meg.

Az igényérvényesítésre nyitva álló határidők szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy az igény elévülése mely időponttól kezdődik. Az elévülés kezdete az esedékessé válás időpontja, és nem a sérelmes munkáltatói intézkedés tudomásra jutásának napja. Tehát a sérelmes intézkedést követő napon kezdődik az elévülés, mulasztás esetén pedig akkor, amikor a munkáltató legkorábban eleget tudott volna tenni kötelezettségének.

! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 2007. április 1-jétől léptek hatályba a szabadság kiadásával kapcsolatos új rendelkezések, amelyet az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX. törvény vezetett be. Ezek között a munkavállalók tájékoztatása érdekében külön is kimondásra került, hogy a szabadság kiadására vonatkozó igény a munkaviszony - adott munkáltatónál történő - fennállása alatt nem évül el (függetlenül attól, hogy hány évig dolgozik a munkavállaló ugyanannál a munkáltatónál). A szabadság megváltására a munkaviszony megszüntetése esetén kerülhet sor, a megváltásra vonatkozó munkavállalói igény elévülésének kezdete a törvény értelmében a munkaviszony megszűnésének napja. (A munkaviszony megszűnésének napjától számított 3 éven belül igényelheti a munkavállaló a ki nem adott szabadság megváltását.)

Az elévülés hivatalból történő figyelembe vétele azt jelenti, hogy az igényérvényesítés során az érintett fél kifejezett kérése nélkül is az eljáró szervnek ügyelni kell a határidőkre, nehogy elévült követelést ítéljen meg. Az elévülés utáni teljesítést ezen a jogcímen visszakövetelni nem lehet, de mód van arra, hogy pl. akarathibára hivatkozva megtámadja a másik fél.

Az elévülés nyugvását eredményezi, amikor a jogosult igényét alapos, menthető okból nem tudja az elévülési időn belül érvényesíteni. A menthető okot az erre hivatkozó félnek (aki általában a munkavállaló) kell bizonyítania. Ilyen esetekben az igényt akár az elévülési határidő lejártát követően is elő lehet terjeszteni, időbeli korlátja annyi, hogy az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül kell a követelést érvényesíteni. A nyugvás időtartamával az elévülési idő meghosszabbodik.

A Munka tv. 11. § (4) bekezdés az elévülés megszakadásának szabályait tartalmazza. E szerint a megszakítást előidéző eljárás, például a jogosult teljesítésre vonatkozó felszólítása, vagy a felek egyezsége, vagy pl. a közvetlen letiltásra vonatkozó megkeresés az elévülést megszakítja és ekkortól az elévülési határidő újból kezdődik. Bírósági eljárás kezdeményezése esetén az elévülési idő az eljárás jogerős befejezése után kezdődik újra.

MK 93. - elévülés kezdetének eltérő időpontjai egészségkárosodás esetén

BH2003. 341. - jogalapnélküli munkabér, valamint tartozás visszakövetelésére nyitva álló határidők különbözősége

EBH2002. 681. - átalánytérítés megfizetésére irányuló igény érvényesítése

EBH2001. 560. - kiesett munkaidőre járó munkabérigény érvényesítése

BH2001. 244. - szabadság kiadásának elévülése

BH2001. 85. - anyagi igények érvényesíthetősége rendes felmondást követően

BH1999. 330. - helytelen besorolásból eredő bérkülönbözetre vonatkozó igény elévülése

BH1999. 131. - elévülés félbeszakítása

BH1998. 249. - tévesen kifizetett munkabér visszakövetelése

A határidők számítása

12. § (1) Napon - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - naptári napot kell érteni.

(2) A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt.

(3) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő (időtartam) lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel. Ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.

(4) Ha valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

(5) E törvényben meghatározott határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha e törvény ezt kifejezetten megengedi.

BH2006. 415. Ha a rendkívüli felmondás megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap, vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le [1992. évi XXII. törvény 12. § (2) és (4) bekezdés, 96. § (4) bekezdés].

BH1999. 334. A jogszabály az egyeztetés eredménytelensége megállapításától számított 15 napon belül teszi lehetővé a keresetlevél előterjesztését. A perindítási határidő tekintetében azonban nem a keresetlevél postára adása időpontjának, hanem a munkaügyi jogvitát megindító beadvány munkaügyi bírósághoz érkezése időpontjának van jelentősége, miután az adott esetben nem perbeli cselekmény teljesítési határidejének betartásáról van szó [1992. évi XXII. törvény 202. § (1) bek., 12. § (5) bek., Pp. 105. § (4) bek., 130. § (1) bek. h) pont].

A Munka tv. számos intézkedés, nyilatkozat, eljárási cselekmény megtételére határidőt állapít meg, melynek elmulasztása vagy kimenthető vagy nem, és ezáltal anyagi jogi kihatása van. A határidő napokban, hetekben, hónapokban, években is meghatározásra kerülhet.

Lényeges, hogy a felek egységesen értelmezzék, hogy mely nap tekintendő a határidő kezdő, illetve lejárta napjának. Ennek során a napokban megállapított határidő számítása a kézbesítést (irat átvételét) követő napon kezdődik. Ha a határidő lejárta szombat, vasárnap, vagy munkaszüneti napra esik, akkor a nyilatkozat, vagy intézkedés megtételére nyitva álló határidő az ezt követő munkanapon jár le. Ha viszont a munkaviszony megszüntetésének időpontja, (például a hónap utolsó napja) esik szombatra, vagy vasárnapra, akkor a jogviszony e dátummal megszüntethető, munkáltatói igazolásokat egyébként is az utolsó munkában töltött napon kell kiadni.

A Munka tv.-ben meghatározott határidők egy része jogvesztő, amelyek lejártát követően a cselekmény pótlására nincs lehetőség, ezért anyagi jogi jellegűek. Ilyen például a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló 15 napos szubjektív határidő, vagy a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére nyitva álló 60 napos határidő.

A határidők másik része olyan, amelyek a joggyakorlás időtartamát szintén behatárolják, de a határidő elmulasztásának kimentése megengedett. Például idetartoznak az elévülés nyugvására, megszakadására vonatkozó szabályok.

Vannak továbbá olyan határidők, amelyek meghatározott nyilatkozat megtételére adnak határidőt, és ha erre időben válasz nem érkezik, akkor a törvény erejénél fogva vélelmezik az érintett egyetértését, vagy ennek hiányában megjelölik a döntésre jogosult szervet. Az előbbire példa: ha a szakszervezeti tisztségviselővel szembeni munkáltatói intézkedéssel kapcsolatban a szakszervezet a véleményét a megadott határidőn belül nem közli a munkáltatóval, akkor ezt a tervezett intézkedéssel való egyetértésnek kell tekinteni.

Végül léteznek olyan határidők, amelyek elmulasztása esetén az általános elévülési időn belül lehet a teljesítést követelni. Például, ha a munkáltató a munkavállaló szabadságát nem adja ki tárgyévben - illetve a Munka tv. 134. § (3) bekezdésében előírt határidőben - akkor a munkavállaló annak kiadását az általános elévülési időn belül kérheti.

Kapcsolódó jogszabályok:

- 2003. évi CI. törvény a postáról

- 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről

A munkaviszonyra vonatkozó szabályok

13. § (1) A munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozza.

(2) Kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó bármelyik kérdésről rendelkezhet, de - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - jogszabállyal ellentétes nem lehet.

(3) Kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól - ha e törvény másképp nem rendelkezik - eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg.

(4) A kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása semmis, ha az a (2)-(3) bekezdésbe ütközik.

(5) Ha e törvény munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat kell érteni.

EBH2005. 1342. A felek a végkielégítésre való jogosultságot a munkaszerződésben bármely módon meghatározhatják, nem ütközik jogszabályba, ha egy másik munkáltatónál hatályos kollektív szerződés alkalmazásáról állapodnak meg [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bek., 40/A. §, 95. §].

EBH2005. 1338. A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodásban a felek előírhatják a rendes felmondás szabályainak (teljes vagy részbeni) alkalmazását [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bek., 87. § (1) bek. a) pont].

EBH2003. 973. A törvény a bérpótlék számítási alapjára vonatkozóan diszpozitív, eltérést engedő szabályt tartalmaz. Ezért, ha a kollektív szerződés a személyi alapbérnél alacsonyabb összegű bért határoz meg számítási alapul, az nem ütközik az Mt. 13. § (3) bekezdésébe (Mt. 13. §, 145. §).

EBH2002. 683. A felek a munkaszerződésben - az Mt. 13. §-ának (3) bekezdésében meghatározott körben és feltétel betartásával - kiköthetik valamely kollektív szerződés alkalmazását akkor is, ha a munkáltatóra egyébként a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki [Mt. 13. § (3) bek., 76. § (4) bek.].

EBH2001. 561. A munkáltatói jogutódlás alapjául szolgáló megállapodás a munkavállaló kártérítési igényének tartalmát nem érintheti, mivel a törvénytől eltérő feltételeket csak a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása állapíthat meg [Mt. 13. § (3) bekezdés, 184. § (4) bekezdés].

EBH2000. 255. Ha a tényállás szerint a közalkalmazott munkaköre részben vagy egészben készenléti jellegű, 12 óránál hosszabb munkaidő megállapítható volt. Közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. 13. §-a nem alkalmazható.

EBH2000. 245. A munkaviszony megszüntetésekor fizetett végkielégítés egy részének jogalap nélküli, tévedésből történt kifizetését nem cáfolja egymagában az, hogy a munkáltatónak lehetősége volt a törvény szerint járónál nagyobb összegű végkielégítés fizetésére (Mt. 95., 13. §).

EBH1999. 145. Felmondási tilalom, vagy korlátozás munkaszerződésben, illetve annak módosításában is megállapítható (Mt. 90. §, 13. §).

BH2007. 308. Ha a versenytilalmi kikötést vállaló munkavállaló részére a megállapodás ellenszolgáltatást nem állapított meg, továbbá az ilyen munkahelyen való elhelyezkedés lehetőségét nem tudta bizonyítani, a munkavállalót ellenszolgáltatás nem illeti meg [1992. évi XXII. törvény 13. § (2) bek.].

BH2007. 61. A határozott idejű munkaszerződésnek érvényes az a kikötése, amely szerint - ha a megszüntetésekor egy évnél rövidebb idő van hátra - a munkavállalót megilleti munkáltatói megszüntetés esetén a 12 havi átlagkereset [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bekezdés, 88. § (2) bekezdés].

BH2006. 63. A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az 1992. évi XXII. törvény 13. §-a nem alkalmazható, ezért az intézmény kollektív szerződése a 1992. évi XXXIII. törvényben és az 1992. évi XXII. törvényben meghatározott felmentési tilalmakon és korlátozásokon túlmenően további felmentési feltételeket nem jelölhet meg (1992. évi XXXIII. törvény 3. §).

BH2003. 513. Ha a kollektív szerződés rész-végkielégítést biztosított annak a dolgozónak is, aki a felajánlott munkakör elfogadásával legalább két bérkategóriával alacsonyabb munkakörbe kerül, a kedvezmény nem illeti meg azt a munkavállalót, aki az utolsó áthelyezésnél csak egy kategóriával került alacsonyabb munkakörbe [Mt. 13. § (3) bek. 95. §].

BH2002. 412. A végkielégítés fizetésének feltételei tekintetében nincs olyan kógens szabály, amelytől a törvény a munkavállalóra vonatkozó kedvezőbb eltérést tiltaná. Nem kizárt tehát, hogy a felek megállapodása a végkielégítésre jogosultság vonatkozásában a törvényben szabályozottakhoz képest a munkavállalóra kedvezőbb kikötés megállapításával eltérjen. Ez ráutaló magatartással is történhet [Mt. 95. § (1) bek., 13. § (3) bek.].

BH2002. 112. A sztrájk alatt - amennyiben az jogszerű - a munkavállalót munkavégzési kötelezettség általában nem terheli. A sztrájkról szóló törvény munkaviszonyra vonatkozó szabály, ebből következően a sztrájkban részt vevő munkavállaló ezzel összefüggő munkaidő-kiesése a Munka törvénykönyvében meghatározott munkavégzés alóli mentesülésnek minősül. A sztrájkban való részvétel miatt kiesett munkaidőt - munkaidőkeret alkalmazása esetén - a munkaidő számítása ezen pontjától figyelembe kell venni, de díjazás - eltérő kikötés hiányában - nem jár a munkavállalónak [Mt. 13. § (5) bek., 107. § h) pont, 1989. évi VII. tv. 6. § (1) és (3) bek.].

BH1999. 525. A felek a munkaszerződésben - a törvény tiltó rendelkezése hiányában - a törvényben meghatározott szabályoktól eltérő, a munkavállalóra kedvezőbb feltételekben is megállapodhatnak. Ehhez képest nem sért jogszabályt az a megállapodás, amely a törvényben felsorolt felmondási tilalmakon túl további felmondási tilalmat tartalmaz [Mt. 13. § (3) bek., 90 § (1) bek.].

BH1999. 85. A felek megállapodása tévedés címén akkor támadható meg, ha a tévedést a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, illetőleg ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. A megállapodás jogellenes fenyegetés címén is megtámadható [1992. évi XXII. törvény 7. § (1) és (3) bek., 9. §, 13. § (3) bek.].

BH1998. 97. Amennyiben a munkáltató a végkielégítést a munkavállalókra a törvényesnél kedvezőbb módon rendező kollektív megállapodást az érvénye lejártát követően is alkalmazza, és annak módosítása csak későbbi időpontban történik meg, a korábbi kollektív szerződés előírásai a módosítás időpontjáig kötik a munkáltatót [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bek.].

BH1995. 191. Ha a kollektív szerződés azért ír elő a munkaviszonynak átszervezés miatt történő megszüntetése esetére a végkielégítés mértéke tekintetében a törvénytől eltérő, a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket, mert nincs lehetőség a munkavállaló képzettségének, iskolai végzettségének és szakmai gyakorlatának megfelelő munkakör felajánlására, a végkielégítés törvény szerinti mértéke a kollektív szerződésben foglaltak szerint emelkedik [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bek.].

BH1994. 165. A kollektív szerződés - a végkielégítés mértéke vonatkozásában is - eltérhet a törvényben meghatározott szabálytól, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételeket állapít meg. Ha azonban a feltételek a munkavállaló magatartása miatt nem valósultak meg, nem tarthat igényt a hosszabb időtartamú végkielégítésre [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bek.].

BH1993. 711. A jövedelemadó alapjával és az adóval kapcsolatban a munkáltató és a munkavállaló között keletkezett jogvita az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik, miután a követelés nem munkaviszonyból ered [1992. évi XXII. tv. 13. § (1) bek., Pp. 45. § (2) bek.].

Az Alkotmány értelmében az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. E követelménynek megfelelően került sor a Munka tv. megalkotására, illetve erre utal a Munka tv. 13. § (1) bekezdése is. Az egyéb állami szervek csak kifejezett törvényi felhatalmazás alapján hozhatnak munkaviszonyt érintő rendeleteket.

A jogalkotó jelentős szerepet biztosít a kollektív szerződésnek, ugyanis azt munkaviszonyra vonatkozó szabálynak ismeri el, de - a Munka tv. Harmadik részének kivételével - előírja, hogy rendelkezései nem lehetnek jogszabállyal ellentétesek. A Harmadik rész tekintetében is további kritérium, hogy a jogszabálytól való eltérés akkor megengedett, ha a kollektív szerződés a munkavállalóra kedvezőbb feltételeket állapít meg. (Kivételként megemlítendő pl. a Munka tv. 167. § (3) bekezdése, amikor a törvényi felhatalmazás alapján, a kollektív szerződés a jogszabálytól kedvezőtlenebb kártérítési mértéket is megállapíthat a munkavállaló terhére.)

Emellett vannak olyan tárgykörök, amelyek tekintetében elsősorban a kollektív szerződésben foglalt rendelkezések az irányadóak, s csak ezek hiányában kell a Munka tv. vonatkozó szabályát alkalmazni. (Például Munka tv. 83/A. §-a alapján az átirányítás alapján végzett munka évi maximális mértékére vonatkozó törvényi előírás (44 munkanap/év) csak akkor irányadó, ha kollektív szerződés erről nem rendelkezik. A kollektív szerződés a Munka tv.-ben meghatározott évi mértéktől többet és kevesebbet is előírhat.)

Sajátosan alakul a kollektív szerződés és a felek megállapodásának egymáshoz való viszonya. A Munka tv.-től eltérést engedélyező szakaszok esetén a munkaszerződés a kollektív szerződéstől szigorúbb szabályokat nem állapíthat meg.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a jogszabályokon túl, nagymértékben segíti a bírósági jogalkalmazás egységét a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata, valamint az elvi bírósági határozatok (EBH). A jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben kell közzétenni és alkalmazása a bíróságok számára kötelező, ezzel szemben a jogegységi tanács által kiválasztott elvi bírósági határozatok - melyek szintén az elvi kérdések eldöntése során kialakult ellentétes gyakorlat megszüntetését célozzák - nem kötelezőek.

BH2003. 513. - kollektív szerződés szabályainak alkalmazása végkielégítés esetén

EBH2002. 683. - munkaszerződés alapján kollektív szerződés alkalmazhatósága

BH2002. 412. - többlet-végkielégítés megállapítása a felek megállapodása alapján

EBH2001. 561. - a törvénytől eltérő feltételeket csak a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása állapíthat meg

EBH2000. 245. - végkielégítés téves kifizetésének megítélése

EBH1999. 145. - felmondási tilalom megállapítása munkaszerződésben

BH1998. 97. - kollektív szerződés időbeli hatálya

BH1993. 711. - a jövedelemadóval kapcsolatos jogvita általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik

Kapcsolódó jogszabályok:

- Alkotmány 8. § - általános rendelkezések

- Alkotmány 70/B. § - a munkához való jog

- 2/2004. (I. 15.) FMM rendelet a kollektív szerződések bejelentésének és nyilvántartásának rendjéről