V. fejezet
A közalkalmazottak
előmeneteli és illetményrendszere
60.
§ E
törvény biztosítja a közalkalmazott számára a közalkalmazotti pályán való
előmenetel lehetőségét.
BH1997.
Figyelemmel a közalkalmazottak által ellátott,
az egész társadalom szempontjából nélkülözhetetlen közfunkciókra a Kjt. sajátos
kedvezményeket biztosít e munkavállalói csoport részére. E kedvezmények közé
tartozik - a finanszírozási nehézségek és korlátok ellenére - a
közalkalmazottak illetmény-előmeneteli rendszere, amely jogi eszközökkel
garantálja a közalkalmazottaknak a díjazásban történő előmenetelét. Szemben a
versenyszférával, ahol döntően a piaci viszonyok alakulásától függ a
munkavállalók helyzete a törvény által garantált előmeneteli rendszer - a
költségvetési korlátok ellenére - jelentős biztonságot nyújt a közalkalmazottaknak.
Ennek megfelelően a Kjt. - összhangban a nemzetközi megállapodásokkal is -
megteremti a közalkalmazotti pályán történő előmenetel lehetőségét (Kjt. 60.
§).
61.
§ (1) A
közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz jogszabályban előírt iskolai
végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori
cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján fizetési osztályokba
tagozódnak:
a)
az „A”
fizetési osztályba
aa)
a
legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez kötött munkakör,
ab)
az
alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
b)
a „B”
fizetési osztályba
ba)
bb)
az
alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
c)
a „C”
fizetési osztályba
ca)
a „B”
fizetési osztály bb) pontjában említett szakképesítésre épülő
szakképesítéshez kötött munkakör,
cb)
cc)
a
középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött
munkakör,
cd)
a
középiskolai végzettséghez kötött munkakör;
d)
a „D”
fizetési osztályba
da)
a „C”
fizetési osztály cb)-cc) pontjában említett szakképesítésre épülő
szakképesítéshez kötött munkakör,
db)
a
középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
e)
az „E”
fizetési osztályba
ea)
az
egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött
munkakör,
eb)
a
középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú
szakképesítéshez kötött munkakör;
f)
az „F”
fizetési osztályba
a
főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör;
g)
a „G”
fizetési osztályba
a
főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör
betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal
egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör;
h)
a „H”
fizetési osztályba
ha)
az
egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör,
hb)
a
főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör
és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat;
i)
az „I”
fizetési osztályba
ia)
az
egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör
betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal
egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör,
ib)
az
egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és
1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi
doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és
1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr.univ.);
j)
a „J”
fizetési osztályba
ja)
az
egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és
a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos fokozat,
jb)
a
Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, az akadémiai
doktori cím.
(2)
Az (1) bekezdésben említett iskolai végzettséget, illetve szakképesítést,
szakképzettséget a közoktatási, a szakképzési és felsőoktatási törvényekben
használt fogalmakkal azonosan kell értelmezni.
(3)
A miniszter határozza meg az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket,
az ezek betöltéséhez az (1) bekezdésben foglaltakat meghaladóan szükséges
képesítési és más többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó
elnevezéseket, továbbá az (1) bekezdés g) és i) pontjával
összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával
egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét.
(4)
A miniszter jogszabályban rendelkezhet az (1) és (3) bekezdésben foglaltak alól
indokolt esetben lehetséges felmentésről. A felmentéssel egyidejűleg elő kell
írni a szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség
legfeljebb öt éven belüli megszerzését. Nem számítható be az ötéves határidőbe
mindazon időtartam, amelyet a gyakornoki időnél figyelmen kívül kell hagyni.
(5)
A miniszter jogszabályban rendelkezhet az egyes munkakörök betöltéséhez
szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzése
alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási
intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek,
szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben történő minősítéséről.
BH2002. 162. I. A közalkalmazott
fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak
a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek,
szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell
meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.].
BH1999. 277. Iskolagondnok
munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott az egyéb munkakörbe tartozó
gazdasági dolgozó, aki a jogszabály szerint az e munkakörön belül - figyelemmel
az iskolai végzettségére is - a gazdasági fizetési osztályok valamelyikébe
sorolható be [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. §, 63. § (1) bek., 3/1997. (I.
15.) Korm. r.-tel módosított 138/1992. (X. 8.) Korm. r. mell. I. rész].
BH1997.
BH1995.
BH1995. 437. Ideggondozóban
szakgondozó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak besorolási feltételei
[1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek. b) pont, 63. § (3) bek. b) pont, 12/1976.
(IX. 9.) EüM rend. 2. § (1) és (2) bek., 18/1992. (VII. 14.) NM rend.]
BH1995.
Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi
CXXIV. törvény 1997. február 1-jétől alapvetően megváltoztatta a
közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályokat. Megszűntek a
közalkalmazotti osztályok. A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz előírt
iskolai végzettség, állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, illetve
doktori cím, tudományos fokozat alapján tíz fizetési osztályra tagozódnak. Már
a Kjt. 1996. évi módosítása során, a lefolytatott érdekegyeztető tárgyalásokon
megegyezés született a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában
arról, hogy 1997-től tíz fizetési osztályt és osztályonként tizennégy fizetési
fokozatot tartalmazó illetménytáblázatot kell kidolgozni és bevezetni.
Az előbb említetteknek megfelelően a törvény
szerint az A fizetési osztályba a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez
kötött munkakörök, valamint az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő
szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.
Felhívjuk a figyelmet arra hogy a
közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007.
évi C. törvény módosította a munkakörök B és a C fizetési osztályba sorolásának
feltételeit. Eddig a B fizetési osztályba az alapműveltségi vizsgához kötött
munkakörök, valamint az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez
kötött munkakörök tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől csak az alapfokú iskolai
végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak ide.
A C fizetési osztályba eddig a B fizetési
osztálynál említett alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítésre épülő
szakképesítéshez kötött munkakörök, az alapműveltségi vizsgát igénylő
szakképesítéshez kötött munkakörök, a középiskola utolsó évfolyamának
elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai
végzettséghez kötött munkakörök tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől az
alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök már nem
tartoznak e körbe.
A D fizetési osztályba a C fizetési osztálynál
említett alapműveltségi vizsgát igénylő, illetve a középiskola utolsó
évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött
munkakörök, valamint a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez
kötött munkakörök tartoznak.
Az E fizetési osztályba az egyetemi, főiskolai
végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök,
valamint a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű
felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.
Az F fizetési osztályba a főiskolai végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.
A G fizetési osztályba a főiskolai végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban
előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát
igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.
A H fizetési osztályba az egyetemi végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint a főiskolai
végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az
oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat tartozik.
Az I fizetési osztályba az egyetemi végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban
előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát
igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint az egyetemi végzettséget és
szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je
előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi
végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után
szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr. univ.) tartozik.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új
felsőoktatási törvény hatálybalépésére tekintettel 2006. március 1-jétől a J
fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló
oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos
fokozat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező
tagsága, az akadémiai doktori cím tartozik [Kjt. 61. § (1)].
A fizetési osztályok megállapításánál a törvény
- az előző szabályozással megegyezően - a közalkalmazott által betöltött
munkakör képesítési követelménye szerinti képzettséget veszi alapul.
Egyértelműbbé vált azonban az egyes képesítési kritériumok meghatározása, mivel
a fizetési osztályokba történő besorolásra kizárólag az adott munkakörre előírt
iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség alapján kerülhet sor.
További garanciális szabályként a Kjt. előírja, hogy az iskolai végzettséget,
illetve szakképesítést, szakképzettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.
törvényben, a szakképzésről szóló LXXVI. törvényben, valamint a felsőoktatásról
szóló 1993. évi LXXX: törvényben használt fogalmakkal szorosan kell értelmeznie
a jogalkalmazóknak [Kjt. 61. § (2)].
A törvény a minisztereknek, az önkormányzati
intézményeket érintő területeken, figyelemmel a Kjt. 85. § (4) bekezdésére a
Kormánynak ad felhatalmazást arra, hogy meghatározzák az egyes fizetési
osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez a Kjt. 61. § (1)
bekezdésében foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési
többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket,
továbbá a G és I fizetési osztállyal összefüggésben a munkakör betöltéséhez
jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló
oklevelek körét [Kjt. 61. § (3)].
Annak ellenére, hogy a vonatkozó jogszabályok
egy részénél még nem került sor az új törvényi szabályozásnak megfelelő
módosításokra - a jogalkalmazási munka segítése érdekében - feltétlenül
szükségesnek tartjuk e szabályok rövid bemutatását:
a) A közoktatási intézményekben jogszabály határozza
meg, hogy melyek azok a felsőoktatási (egyetemi, főiskolai) szakirányú
továbbképzések, amelyek keretében pedagógus-szakvizsgával egyenértékű oklevelet
lehet szerezni. Besorolás tekintetében szakvizsgával egyenértékű továbbá a
klinikai és a pedagógiai szakpszichológusi vizsga. Az egyes fizetési
osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete határozza meg.
Amennyiben a pedagógus nem rendelkezik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.
törvény 17. §-ának (1)-(4) bekezdésében és 30. §-ának (11) bekezdésében előírt
felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel, alkalmazására,
foglalkoztatására és besorolására a közoktatásról szóló törvény 127-128.
§-aiban meghatározottak szerint kerülhet sor [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet
12. §, melléklet].
b) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi
ágazathoz tartozó intézményekben a munkáltatónak az ágazati végrehajtási
rendelet melléklete szerint kell eljárnia a közalkalmazott által betölthető
egyes munkakörök megnevezésénél és fizetési osztályba sorolásánál. Amennyiben a
közalkalmazott az Országos Képzési Jegyzékben szereplő emelt szintű
szakképesítéssel rendelkezik, besorolásakor a felsőfokú szakképesítésre
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet
9. §, 2. melléklet].
c) A központi költségvetési szervként működő
kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes
intézményeknél a közalkalmazottakat a Kjt. mellékletében meghatározott
fokozatok és fizetési osztályok szerint kell besorolni. Kutatóprofesszor
elnevezésű tudományos munkakörbe kell besorolni az Akadémia rendes és levelező
tagját. A munkáltatónak tudományos tanácsadó elnevezésű munkakörbe kell
besorolnia a Magyar Tudományos Akadémia Doktora címmel, vagy a Magyar
Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény felhatalmazás alapján az MTA
Doktora címmel egyenértékűnek tekintett tudomány(ok) doktora tudományos
fokozattal rendelkező személyt is. Emellett a munkáltató az előbb említett
munkakörbe sorolhatja be a felsőoktatási törvény alapján habilitált személyt,
valamint a nem akadémiai munkáltatónál - jogszabály vagy belső szabályzat
alapján létrehozott intézményi tudományos tanács elbírálása alapján - azt a
személyt, aki rendelkezik doktori fokozattal vagy a felsőoktatásról szóló 2005.
évi CXXXIX. törvény szerint azzal egyenértékű tudományos fokozattal, a
tudományos főmunkatársi besorolási feltételek teljesítésén túl az adott
tudományterület olyan nemzetközileg elismert képviselője, aki folyamatosan
kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejtett ki. Emellett a kutatásban
szerzett tapasztalatai alapján alkalmas tudományos segédmunkatársak tudományos
munkájának, valamint kutatási projektek vezetésére; idegen nyelven tart
előadásokat és publikál.
Tudományos főmunkatárs elnevezésű munkakörbe
kell besorolni a tudományos fokozattal és tudományos munkatárs vagy -
felsőoktatási intézményben - azzal egyenértékű oktatói munkakörben szerzett
legalább hatéves kutatói gyakorlattal rendelkező személyt, ha a kutatóintézet
tudományos főmunkatársi minősítő eljárását
- akadémiai munkáltatónál létrehozott tudományos
tanács,
- nem akadémiai munkáltatónál jogszabály vagy
belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács
elbírálása alapján sikerrel teljesítette, és
alkalmas a tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának irányítására,
valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson.
A munkáltatónak tudományos munkatárs elnevezésű
munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal rendelkező személyt, ha az
előírt alkalmazási feltételnek megfelel.
Tudományos segédmunkatárs elnevezésű munkakörbe
kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a kutatómunkában irányítással vesz
részt, és a felsőoktatási törvény szerinti doktorandusz vagy doktorjelölt
jogviszonyt létesített.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkaköri
besorolásoknál a kutatói gyakorlati idő csak abban az esetben vehető
figyelembe, ha a közalkalmazott kutatói munkaterv szerint tevékenykedett és
rendszeresen publikált. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a tudományos munkakörbe
történő besoroláshoz legalább a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény
szerinti egyetemi szintű végzettség és szakképzettség, illetve a felsőoktatási
törvény szerinti mesterképzésben szerzett fokozat és szakképzettség
szükségességét is előírja a jogszabály [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet
12-13. §].
d) A művészeti, a közművelődési és a
közgyűjteményi intézményekben az egyes fizetési osztályokba tartozó
munkaköröket és elnevezésüket a rendelet melléklete tartalmazza. Felhívjuk a
figyelmet arra, hogy a fizetési osztályba való besorolásnál az egyes kulturális
közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb
feltételekről szóló 2/1993. (I. 30.) MKM rendeletet is alkalmazni kell
[150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 14. §, 1. számú melléklet].
e) A gazdasági ágazatban ellátandó
közalkalmazotti munkaköröket és azok fizetési osztályba sorolását, valamint a
besorolási előírásokat a rendelet melléklete határozza meg. Amennyiben a
munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört sorol be, illetve ettől eltérő
megnevezést használ, akkor a kinevezésnek a munkakör egyedi megnevezésén túl a
melléklet szerinti munkaköri csoport elnevezést is tartalmaznia kell [44/1997.
(III. 12.) Korm. rendelet 5. § (1)-(2), 1. számú melléklet].
f) A testnevelés és sport területén az egyes
fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges
képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [89/1994. (VI. 8.)
Korm. rendelet 6. §, melléklet].
g) A helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató
feladatokat ellátó egyes költségvetési intézményeknél az egyes közalkalmazotti
osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete tartalmazza [77/1993.
(V. 12.) Korm. rendelet 9. §, melléklet].
h) Az igazságügyi és rendészeti területen,
valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó szerveknél az egyes fizetési
osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges képesítési
követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [62/1997. (XI. 7.) BM
rendelet 9. §, 3. számú melléklet].
i) A földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az egyes közalkalmazotti
fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete tartalmazza. A
munkakörök betöltéséhez a közalkalmazottnak a középiskolai végzettséget igénylő
szakképesítéshez kötött munkakör és a középiskolai végzettséghez kötött
akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör
kivételével az egyes fizetési osztályoknál meghatározott szintű szakirányú
iskolai végzettséggel kell rendelkeznie [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 10-11.
§, melléklet].
j) A honvédségi közalkalmazotti munkakörök
fizetési osztályokba sorolását, elnevezését a rendelet melléklete állapítja meg
az állománytáblák kizárólag a melléklet szerinti munkaköri elnevezéseket
tartalmazhatnak. A munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség,
szakképesítés, szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent. A
hadkiegészítő parancsnokságok főelőadó munkakörű közalkalmazottait az E
fizetési osztályba kell besorolni, ha legalább középiskolai végzettséggel,
tartalékos tiszti rendfokozattal és szaktanfolyammal rendelkeznek [25/1992.
(XI. 25.) HM rendelet 15. §, 1. számú melléklet].
k) A büntetés-végrehajtás szerveinél a
közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok fizetési osztályba sorolását, a
munkakörökhöz tartozó büntetés-végrehajtási szakmai képesítési követelményeket
a rendelet melléklete tartalmazza. Az állományszervezési táblázatok kizárólag a
rendelet melléklete szerinti munkaköri elnevezéseket tartalmazhatják. A
munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés,
szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent [7/1993. (III. 9.)
IM rendelet 8. §, melléklet].
l) A környezetvédelmi és vízügyi területen
működő költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak által
betölthető egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti munkakörök osztályba
sorolását és megnevezését, valamint a képesítési többletkövetelményeket a rendelet
melléklete tartalmazza [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 3. § (1), melléklet].
m) A közlekedési ágazati irányítás alá tartozó
költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető
egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti munkakörök osztályba sorolását és
megnevezését, valamint a képesítési többletkövetelményeket a rendelet
mellékletei tartalmazzák [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 3. § (1), 2-5. számú
melléklet].
n) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél az
egyes közalkalmazotti osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz
szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. A
munkakörök betöltéséhez a rendeletben foglalt felmentési, illetve mentesítési
lehetőségek kivételével az egyes közalkalmazotti osztályoknál meghatározott
szintű szakirányú iskolai végzettség szükséges [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet
7. § (1)-(2), melléklet].
o) A szociális és munkaügyi miniszter
felügyelete alá tartozó költségvetési intézményeknél az egyes fizetési
osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete állapítja meg. A
munkáltatónak a melléklet szerinti felsorolásban nem szereplő munkakörök esetén
az adott munkakört a mellékletben szereplő besorolási előírások alapján, a
munkáltató által választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri csoportba kell
besorolniuk. Amennyiben a munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört
sorol be, illetve ettől eltérő megnevezést használ, akkor a kinevezésnek
tartalmaznia kell a munkakör egyedi megnevezésén túl a melléklet szerinti
munkaköri csoport megnevezést is [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 12. §, 1.
számú melléklet].
p) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az
adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem
rendelkezik, a felsőoktatási intézményben tanári, az oktatói és kutatómunkát
segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak fizetési osztályba
sorolását és a besorolás képesítési feltételeit a rendelet melléklete határozza
meg. Az Országos Képzési Jegyzékben szereplő emelt szintű szakképesítéssel
rendelkező közalkalmazott besorolásakor, valamint a második és további
szakképesítés figyelembevételekor a felsőfokú szakképesítésre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmaznia a munkáltatónak [53/2006. (III. 14.) Korm.
rendelet 7. § (1) és (3) bekezdés valamint melléklet].
q) A kulturális közalkalmazotti munkakörök
betöltéséhez szükséges képesítési feltételeket, továbbá az egyes munkakörök
betöltéséhez kapcsolódó többletkövetelményeket a rendelet melléklete
tartalmazza. A közalkalmazotti besorolásnál főiskolai végzettségként kell
figyelembe venni a zeneművészeti szakiskola (állami zenekonzervatórium)
tanárképző tagozatán szerzett állami zenekonzervatóriumi, valamint a művészeti
szaktanárképzőben szerzett oklevelet. A megnevezett szakképesítések a vonatkozó
rendeletek szerint érvényesek. E szempontból is főiskolai végzettségként kell
figyelembe venni a tanítóképző intézeti népművelő-könyvtáros, továbbá a
tanítóképző főiskolai szakkollégiumi (könyvtáros, népművelő) oklevelet,
valamint az oktatási miniszter 2/1976. (IX. 14.) OM rendelete alapján szerzett
képzettséget [2/1993. (I. 30.) MKM rendelet 1-2. §, melléklet].
r) A Professzorok Házában, az Oktatási
Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a
Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az
Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató az egyes fizetési
osztályokba tartozó munkaköröket a végrehajtási rendelet melléklete alapján
állapítja meg. Az olyan munkaköröket, amelyeket a rendelet melléklete nem
tartalmaz, a munkáltatónak - a mellékletben szereplő besorolási előírások
alapján - az általa választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri csoportba
kell besorolnia. Amennyiben a melléklet valamely munkakörnél több fizetési
osztályt jelöl meg, a közalkalmazottat a legmagasabb iskolai végzettsége,
szakképzettsége alapján kell besorolni. Azokban az esetekben, amikor a
jogszabály meghatározza a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget
és szakképzettséget, a közalkalmazottnak rendelkeznie kell az előírt
képesítéssel [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].
s) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító
jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint helyi önkormányzat által a
feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott
közalkalmazottak által betölthető egyes munkakörök megnevezését és fizetési
osztályba sorolásuk feltételeit a rendelet melléklete tartalmazza. A
háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a
háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi
tevékenységet végzők képesítési feltételeit a háziorvosi házi gyermekorvosi és
fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza
[3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 1. §, 2. § (1) és (5), valamint 1. számú
melléklet.
t) A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá
tartozó szerveknél az egyes fizetési osztályba tartozó munkaköröket, valamint a
munkakörök elnevezését a rendelet melléklete tartalmazza. Ha a melléklet
valamely munkakörnél több fizetési osztályt jelöl, az adott munkakör képesítési
követelményéről a kinevezéskor a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. Fontos
kiemelni, hogy amennyiben jogszabály meghatározza, hogy a munkakör milyen
végzettséggel tölthető be, illetve van olyan szakképzettség, mely jogszabályi
rendelkezés alapján a munkakör betöltésére képesít, a közalkalmazottnak ezzel a
képzettséggel rendelkeznie kell [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 7. §, 2. számú
melléklet].
A Kjt. továbbra is biztosítja az iskolai
végzettség, illetve a szakképesítés, szakképzettség alóli felmentés
lehetőségét. A törvény azonban egyértelműen rendezi, hogy a felmentésre csak a
miniszter által kiadott jogszabályi keretek között kerülhet sor, így nincs
lehetőség a miniszter egyedi döntésén alapuló felmentésre. A munkáltató
kötelessége, hogy a felmentéssel egyidejűleg előírja a szükséges iskolai
végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belül
történő megszerzését, amely időtartamba nem számítanak bele azok az
időtartamok, amelyeket a gyakornoki időnél is figyelmen kívül kell hagyni [Kjt.
61. § (4)]. Az iskolai végzettség, illetve a szakképesítés, szakképzettség
alóli felmentésre vonatkozó végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók
össze:
a) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi
intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a
felmentést határozott időre, de legfeljebb öt évre a munkáltató abban az
esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már
oktatásban vesz részt, vagy az adott munkakörre nem áll rendelkezésre olyan - a
képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy, aki az adott munkakörre
kinevezhető lenne és a közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését
[257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 10. §].
b) A központi költségvetési szervként működő
kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes
intézményeknél a képesítési és többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés
iránti kérelmet a munkáltatói jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és
indokolt esetben a munkáltató szerv vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök
esetén azonban nem adható felmentés [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 16. §].
c) A művészeti, a közművelődési és a
közgyűjteményi intézményekben legfeljebb egy ízben adható felmentés a munkakör
betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól - határozott időre -, ha az
érintett munkavállaló a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz
részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan - képesítési előírásoknak megfelelő
személy -, aki az adott munkakörbe kinevezhető lenne. Mindkét esetben a
kinevezésre kerülő munkavállalónak vállalnia kell a hiányzó képesítés
megszerzését. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés
megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt évet.
Könyvtáros, levéltáros, muzeológus, népművelő
munkakörű dolgozó részére az előzőekben meghatározott felmentés csak abban az
esetben adható meg, ha a közalkalmazott felsőfokú iskolai végzettséggel
rendelkezik.
Közgyűjteményi és közművelődési intézményben
magasabb vezető beosztást betöltő közalkalmazott részére felmentés nem adható,
kivéve, ha az érintett személy a képesítés megszerzése érdekében a pályázat
beadásának időpontjában már oktatásban vesz részt, illetve tanulmányainak
megkezdéséhez az oktató intézmény felvételi nyilatkozatát megszerezte. E
felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges
tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt évet [150/1992. (XI. 20.) Korm.
rendelet 15. §].
d) A gazdasági ágazatban a rendelet
mellékletében szereplő munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények
alól abban az esetben adható ideiglenes felmentés, ha a közalkalmazott a
képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy ha nem áll
rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy,
aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott a
kinevezésétől számított 2 éven belül megkezdi a tanulmányait és az adott
képesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben előírt képzési idő alatt vállalja a
képesítés megszerzését. A munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg - a
képesítés megszerzéséhez előírt tanulmányi időtartamára - a képesítési
előírások alóli felmentést [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 5. § (3)-(4),
melléklet].
e) A testnevelés és sporttevékenységet ellátó
állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél a munkakör betöltéséhez
szükséges képesítés megszerzése alól - a magasabb vezető és vezető beosztású
közalkalmazott kivételével - fel kell menteni a közalkalmazottat, ha a
képesítés megszerzése érdekében szakirányú oktatásban vesz részt, vagy az
intézmény rendelkezésére nem áll a képesítési előírásoknak megfelelő olyan
személy, aki az adott munkakörbe kinevezhető, és a kinevezéskor a
közalkalmazott vállalja az előírt képesítés megszerzését. A felmentés
időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi
idő másfélszeresét, de legfeljebb öt év lehet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet
6. § (2)-(3)].
f) A földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a munkáltató
szerv vezetője indokolt esetben felmentést adhat a közalkalmazottnak az előírt
iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség alól. A közalkalmazott ebben
az esetben köteles a munkakörére vonatkozó iskolai végzettséget,
szakképesítést, szakképzettséget öt éven belül megszerezni. A rendelet
hatálybalépését követően (1992. XII. 26.) csak olyan személlyel létesíthető
közalkalmazotti jogviszony, illetve csak olyan közalkalmazottnak adható
magasabb vezetői és vezetői megbízás, aki az előírt iskolai és tanfolyami
végzettséggel, illetve képesítéssel rendelkezik [24/1992. (XII. 18.) FM
rendelet 12. § (1)-(2)].
g) A honvédségnél foglalkoztatott munkavállaló
részére a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól -
határozott időre - felmentés akkor adható, ha az érintett személy a képesítés
megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre
olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő - személy, aki az adott munkakörben
kinevezhető lenne. Mindkét esetben a kinevezésre kerülő személynek vállalnia
kell a hiányzó képesítés megszerzését. A felmentés megadására a munkáltatói
jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 16. §
(1), (3)].
h) A büntetés-végrehajtás szerveinél a
munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre meghatározott képesítési
követelmény alól a képesítés megszerzéséig felmentheti. A felmentési idő nem
haladhatja meg az 5 évet [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 9. §].
i) A környezetvédelmi és vízügyi területhez
tartozó költségvetési szerveknél a rendelet mellékletében meghatározott
munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól abban az esetben
adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már
oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési
előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető
lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés meghatározott
időbeni megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést - meghatározott
időre - a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg [5/1993. (II. 27.) KTM
rendelet 6. § (1)-(2), melléklet].
j) A közlekedési ágazathoz tartozó költségvetési
szerveknél a rendelet mellékleteiben meghatározott munkakörök betöltéséhez
előírt képesítési követelmények alól abban az esetben adható felmentés, ha a
közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt,
vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő
képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő
közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését. A képesítési előírások alól
felmentést - a képesítés megszerzésének időtartamára - a munkáltatói jogkör
gyakorlója adhatja meg. A polgári repülés területén nem adható felmentés a
képesítési többletkövetelmények alól azokban a munkakörökben, ahol a 12/1983.
(VI. 30.) KTM rendelet szakszolgálati képesítést ír elő [24/1992. (XII. 2.)
KHVM rendelet 8. § (1)-(2), (4), 2-5. számú melléklet].
k) A Külügyminisztérium jóléti intézményeiben a
munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre meghatározott képesítési
követelmény alól a képesítés megszerzéséig felmentheti. A felmentés időtartama
nem haladhatja meg az öt évet [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (3)].
l) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az
adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem
rendelkezik, a felsőoktatási intézményben tanári, az oktatói és kutatómunkát
segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak képesítési
feltételek alól történő felmentés eseteit - a végleges mentesítés eseteinek
kivételével - a rendelet melléklete határozza meg [53/2006. (III. 14.) Korm.
rendelet 7. § (1) bekezdés és melléklet].
m) A Professzorok Házában, az Oktatási
Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a
Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az
Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkakör betöltéséhez
szükséges képesítési előírás alól a felmentést határozott időre a munkáltató
abban az esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése
érdekében már oktatásban vesz részt vagy az adott munkakörre nem áll
rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy,
aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a közalkalmazott vállalja a
képesítés megszerzését [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 3. §]
n) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító
jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a
feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott
közalkalmazottaknak a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési követelmények
alól egyrészt abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a
képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll
rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy,
aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott
vállalja a képesítés megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést
határozott időre a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg. A háziorvosi, a
házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi
ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők
képesítési feltételek alóli felmentésének szabályait a háziorvosi házi
gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet
tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 2. § (2)-(3), (5)].
A korábbi szabályhoz hasonlóan továbbra is
lehetőség van arra, hogy a miniszter jogszabályban rendelkezzen az egyes
munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés,
szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a
megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve
szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben
történő minősítésének kérdéseiről. A végleges mentesítéssel kapcsolatos
végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze.
a) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi
intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a
munkáltató mérlegelési jogkörében azt a közalkalmazottat mentesítheti
véglegesen, aki az adott szakterületen legalább tizenöt éve képesítés nélkül
végez munkát és az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges korhatár
betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van hátra [257/2000. (XII. 26.) Korm.
rendelet 11. §].
b) A központi költségvetési szervként működő
kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes
intézményeknél a képesítési és többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés
iránti kérelmet a munkáltatói jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és
indokolt esetben a munkáltató szerv vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök
esetén azonban nem adható felmentés [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 16. §].
c) A művészeti, a közművelődési és a
közgyűjteményi intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés
megszerzése alól véglegesen mentesíteni kell:
- az előadóművészeti közalkalmazottat, aki
hivatásos előadóművészi bizonyítvánnyal, illetve működési engedéllyel, vagy a
Kjt. 63. §-ának (2) bekezdésében meghatározott művészeti díjjal rendelkezik;
- azt a közgyűjteményi és közművelődési
dolgozót, aki bármelyik szakterületen tudományos fokozatot szerzett;
- azt a közgyűjteményi és közművelődési
intézményben foglalkoztatott közalkalmazottat, aki legalább tizenöt éves
szakmai gyakorlatot szerzett, és az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez
kevesebb mint öt éve van hátra e rendelet hatálybalépésekor;
- azt a gazdasági magasabb vezetőt, vezető
beosztást betöltő közalkalmazottat, aki középfokú iskolai végzettséggel és
felsőfokú államháztartási vagy mérlegképes könyvelői tanfolyami végzettséggel
rendelkezik, és legalább tízéves szakmai gyakorlatot szerzett.
A mentesítés megadásáról a munkáltatónak írásban
kell értesítenie a közalkalmazottat [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 16. §].
d) A gazdasági ágazatban a munkakör betöltéséhez
előírt képesítési követelmények alól végleges mentesítést adhat a munkáltatói
jogkör gyakorlója, ha a közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve
dolgozik, és az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltéséhez legfeljebb
tíz év van hátra [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 6. §].
e) A testnevelés és sporttevékenységet ellátó
állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél. A munkakör betöltéséhez
szükséges képesítés alól véglegesen mentesül a testnevelés és sport területén
legalább 15 éves szakmai gyakorlattal rendelkező közalkalmazott, ha e rendelet
hatálybalépésekor az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb 10 éve van
hátra. A rendelet külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a
hatálybalépésekor (1994. VI. 16.) magasabb vezető vagy vezető beosztást betöltő
közalkalmazottat fel kell menteni a képesítési követelmény alól, ha a
beosztásához szükséges képesítés megszerzése érdekében tanulmányait a rendelet
hatálybalépése előtt megkezdte. A felmentés ideje nem haladhatja meg a
képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, legfeljebb
azonban az öt évet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (4)-(5)].
f) Az igazságügyi és rendészeti területen,
valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó intézményeknél a munkáltató
véglegesen mentesítheti a szakirányú iskolai végzettség megszerzésének
kötelezettsége alól az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt 10 évvel, a
legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező, határozatlan időre kinevezett
közalkalmazottat. Az öregségi nyugdíjkorhatár fogalmi körébe beletartozik a
korkedvezménnyel elért nyugdíjjogosító időpont is. Az 1992. december 31. előtt
adott mentesítés mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat a munkáltató
változatlan munkakörben foglalkoztatja [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 10. §].
g) A földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél
foglalkoztatott közalkalmazott 50. életéve betöltése után iskolai végzettség és
tanfolyami képesítés megszerzésére nem kötelezhető [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet
12. § (3)].
h) A honvédségnél foglalkoztatott munkavállaló a
munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól véglegesen
mentesíthető, ha az adott munka(szak)területen legalább tizenöt éve dolgozik és
az öregségi nyugdíjra jogosultság eléréséhez legalább öt év szükséges. A
mentesítés megadására a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult. A
jogszabály külön rendelkezik arról is, hogy a megszűnt vagy megváltozott
oktatási intézményekben szerzett képesítésnek a munkakörök betöltésével
összefüggő minősítése tekintetében a közoktatásért felelős miniszter
rendelkezése az irányadó [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 16. § (2)-(4)].
i) A büntetés-végrehajtás szerveinél a
munkáltató a képesítési követelmények alól véglegesen mentesítheti a meghatározott
időre kinevezett közalkalmazottat, valamint azt a határozatlan időre kinevezett
közalkalmazottat, aki az 50. életévét betöltötte és a munkakörében legalább 10
év büntetés-végrehajtási gyakorlattal rendelkezik. A rendelet külön
rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépése előtt (1993.
III. 17.) a képesítési követelmények alól adott mentesítés mindaddig érvényes,
amíg változatlan munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat [7/1993. (III.
9.) IM rendelet 10. §].
j) A környezetvédelmi és vízügyi igazgatás alá
tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottat a képesítési
előírások teljesítése alól a munkáltatónak véglegesen mentesítenie kell, ha a
közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve megszakítás nélkül
dolgozik és 10 évnél kevesebb ideje van hátra az öregségi nyugdíjra jogosító
életkor betöltéséhez [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 6. § (3)].
k) A közlekedési ágazati irányítás alá tartozó
költségvetési szerveknél a képesítési előírások teljesítése alól véglegesen
mentesíteni kell azt a közalkalmazottat, aki az adott szakterületen legalább 10
éve képesítés nélkül végez munkát és az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának
betöltéséhez 10 évnél kevesebb ideje van hátra [24/1992. (XII. 2.) KHVM
rendelet 8. § (3)].
l) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél
véglegesen mentesíteni kell a szakképesítés megszerzése alól azt a határozatlan
időre kinevezett közalkalmazottat, aki 45. életévét betöltötte és az adott
szakterületen legalább 10 éve képesítés nélkül végzi munkáját. A jogszabály
külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a hatálybalépése előtt
(1993. XII. 7.) adott mentesítés mindaddig érvényes, amíg a közalkalmazottat
változatlan munkakörben foglalkoztatják [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. §
(4)-(5)].
m) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az
adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem
rendelkezik a képesítési feltételek, a szükséges iskolai végzettség megszerzése
alól mentesül az a közalkalmazott, akinek az öregségi nyugdíjra való
jogosultsághoz szükséges korhatár betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van
hátra [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdés].
n) A Professzorok Házában, az Oktatási
Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a
Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az
Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a képesítési előírás teljesítése
alól mentesül az a munkáltatónál korábban határozatlan időre kinevezett
közalkalmazott, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez
legfeljebb öt éve hiányzik, és legalább tízéves szakmai gyakorlattal
rendelkezik. E felmentés mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat
változatlan munkakörben foglalkoztatja a munkáltató [30/2000. (X. 11.) OM
rendelet 12. § (1) bek.].
o) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító
jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a
feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott
közalkalmazottat a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól
a munkáltató abban az esetben mentesítheti véglegesen, ha a közalkalmazott az
adott szakterületen legalább 15 éve képesítés nélkül végez munkát és a Kjt.
37/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti korhatár eléréséhez 5 évnél
kevesebb ideje van hátra. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást
végző fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és
egyéb egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételek alóli
mentesítésének szabályait a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi
tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II.
20.) EüM rendelet 2. § (4)-(5)]
p) A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá
tartozó szerveknél a munkáltató véglegesen mentesítheti a képesítési előírás
teljesítése alól azt a határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat, akinek
az öregségi nyugellátásra jogosító életkor eléréséhez 10 éve hiányzik, és
legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A rendelet hatálybalépése
(1993. VI. 26.) előtt adott képesítési követelmények alóli mentesítés mindaddig
érvényes, amíg változatlan munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat
[17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 8. §].
62.
§ A
fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak. Az egyes fizetési osztályok
tizennégy fizetési fokozatot tartalmaznak.
BH1997. 423. Ha az iskolának az
egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban
állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk
jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az
irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy
a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].
1997. február 1-jétől az 1997. évi
költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény alapján a fizetési osztályok
mindegyike tizennégy fizetési fokozatot tartalmaz (Kjt. 62. §).
63.
§ (1) A
közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) - a 61. § (1) bekezdésében
foglaltak figyelembevételével - az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak
a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek,
szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell
meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.
(2)
A művészeti területen foglalkoztatottak esetében az „F” fizetési osztály
helyett a „G” fizetési osztályba, a „H” fizetési osztály helyett az „I”
fizetési osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról
és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság
kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, és a művelődési és közoktatási
miniszter által adományozható művészeti és oktatási szakmai díjakról szóló
4/1992. (X. 6.) MKM rendelet vagy a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar
Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj
alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján adományozható
művészeti díjjal rendelkezik. E rendelkezést kell alkalmazni a korábban
hatályos jogszabályok alapján Kossuth-díjban vagy állami-díjban, illetve a
jelenleg hatályos jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti
díjban vagy kitüntető címben részesült, művészeti területen foglalkoztatott
közalkalmazottak besorolásánál is.
(3)
Nem érinti a 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást, ha a munkakör ellátásához
az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, szakképzettségen, doktori
címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más
képesítés is szükséges.
BH2002. 162. I. A közalkalmazott
fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak
a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek,
szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell
meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.].
BH1999. 277. Iskolagondnok munkakörben
foglalkoztatott közalkalmazott az egyéb munkakörbe tartozó gazdasági dolgozó,
aki a jogszabály szerint az e munkakörön belül - figyelemmel az iskolai
végzettségére is - a gazdasági fizetési osztályok valamelyikébe sorolható be
[1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. §, 63. § (1) bek., 3/1997. (I. 15.) Korm.
r.-tel módosított 138/1992. (X. 8.) Korm. r. mell. I. rész].
BH1999. 181. A közoktatási vezetői
szakosító továbbképzés az alapképzésben nem szerezhető, különleges
szakképzettséget nyújtó továbbképzés. E továbbképzés alapján szerzett oklevél
az alapképzésben szerzett oklevéllel együtt érvényes, a munkakör betöltésére, a
foglalkozás folytatására azonban önmagában nem jogosít. Az oktatási vezetői
szakképzettség nem posztgraduális képesítés [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. §
(7) bek, 7/1987. (VI. 29.) MM r. 7. § (1), (5) és (6) bek.].
BH1999. 42. Ha a pedagógus által
oktatandó szakokat több kétszakos diploma tartalmazza, a munkakör ellátásához
és a megfelelő besoroláshoz e diplomák mindegyike szükséges. A több szak közül
nem oktatott tantárgy nem minősíti a többszakos diplomát egyszakossá [1992. évi
XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (7) bek.].
BH1998. 359. A felsőfokú iskolai
végzettség mellett meglévő posztgraduális képzettség csak abban az esetben
vehető a besorolás szempontjából figyelembe, ha az a munkakör ellátásához
szükséges [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (5) bek.].
BH1998. 250. Ugyanannál a
munkáltatónál több munkakört betöltő közalkalmazott csak annak a munkakörének
megfelelően sorolható be, amelyre a kinevezése szólt. Ebben az esetben is
vizsgálni kell, hogy a munkakörei betöltéséhez szükséges iskolai végzettségei
alapján jogosult-e a magasabb fizetési osztályba történő besorolásra [1992. évi
XXXIII. tv. (Kjt.) 63. §, 1993. évi LXXIX. tv., 17. § (1 bek.) b) p., 138/1993.
(XII. 19.) Korm. r., 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 5. §, 2/1993. (I. 30.) MKM r.
3. mell.].
BH1998. 102. A posztgraduális
képesítés figyelmen kívül hagyása pedagógus közalkalmazott esetében, ha az a
munkaköre ellátásához szükségtelen [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (5) és
(6) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 17. §].
BH1997. 423. Ha az iskolának az
egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban
állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk
jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az
irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy
a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].
BH1997. 422. Ennek célszerűségét a
közalkalmazott nem vitathatja [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (1) bek. a) és b)
pont, 63. § (5) bek.].
BH1997. 156. A fizetési fokozat
megállapítása - egyes kivételektől eltekintve - azonos a közalkalmazott
jogviszonyban töltött idő megállapításával. Ezért a közalkalmazotti
jogviszonyban töltött idő számításának szabályait a fizetési fokozat
megállapításánál és a kiemelt közalkalmazotti osztályban eltöltött idő
számításánál egységesen kell alkalmazni [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (2) és (6)
bek., 64. § (1) bek.].
BH1996. 128. I. A pedagógus
besorolásának alapja a ténylegesen betöltött munkaköre, az ehhez szükséges
végzettsége vagy végzettségei, valamint a közalkalmazotti jogviszonyban
eltöltött időtartam [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (4) bek., 177/1993. (XII. 19.)
Korm. r. 10. § (2) bek., 13/A. §]
BH1995. 437. Ideggondozóban
szakgondozó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak besorolási feltételei
[1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek. b) pont, 63. § (3) bek. b) pont, 12/1976.
(IX. 9.) EüM rend. 2. § (1) és (2) bek., 18/1992. (VII. 14.) NM rend.]
BH1995. 378. Ha a munkáltató a
közalkalmazottat korábban minden előírt feltétel - a felső közalkalmazotti
osztály D fizetési osztály, a legalább hat év közalkalmazotti jogviszony,
valamint a tartósan magas színvonalú munkavégzés - fennállása alapján sorolta
az F fizetési osztályba, a jogszabály utóbb bekövetkezett módosulása ellenére
sem volt lehetőség az újból történő besorolására, illetve visszasorolására
[1992. évi XXXIII. tv. 63. § (5) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].
BH1995. 65. A közalkalmazottak
jogállásáról szóló törvénynek az 1993. december hó 19. napján hatályba lépett
módosításáig az F fizetési osztályba kellett átsorolni azt a közalkalmazottat,
akit a kiemelt, illetve felső közalkalmazotti osztályba soroltak be, és aki
legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább
két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy azzal összefüggő felsőfokú
végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett posztgraduális
képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 61.
§ (1) bek., 63. § (1)-(6) bek., 87. § (1) és (2) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].
BH1994. 166. A közalkalmazott tanító
esetében akkor lehet a munkakörre vonatkozóan több felsőfokú iskolai
végzettséget a fizetési osztályba sorolás szempontjából elismerni, ha a munkavállaló
a munkaköre ellátásához előírtnál magasabb iskolai végzettséggel is
rendelkezik. Az adott munkakörhöz szükséges iskolai végzettségnél alacsonyabb
szintű végzettség általában nem ad alapot a magasabb fizetési osztályba történő
előresorolásra [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (3) bek. a) pont, (4) bek.,
13/1986. (VIII. 1.) MM. 33. §).
Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi
CXXIV. törvény módosította a Kjt.-nek a közalkalmazottak besorolására vonatkozó
szabályait is. E rendelkezések is 1997. február 1-jén léptek hatályba. A
közalkalmazottakat a hatálybalépést követően tizenöt napon belül, tehát február
16-áig kellett újra besorolni. A besorolás következtében a közalkalmazott
illetménye nem csökkenhetett. A közalkalmazottak besorolása teljesen új rendszer
szerint történik.
Az új közalkalmazotti besorolás lényege, hogy a
közalkalmazottat minden esetben a munkakörhöz jogszabályban előírt iskolai
végzettség, szakképzettség, szakképesítés, doktori cím, tudományos fokozat
alapján kell besorolni. A munkáltatónak tehát azt kell vizsgálnia, hogy a
közalkalmazott által betöltött munkakörhöz a jogszabály milyen követelményt
határozott meg. E rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a közalkalmazott
nem rendelkezik a jogszabályban előírt iskolai végzettséggel, szakképesítéssel,
szakképzettséggel, doktori címmel, tudományos fokozattal. A megfelelő képesítés
hiányában történő alkalmazás jogellenes, és amennyiben nem volt lehetőség arra,
hogy a munkáltató a megkívánt képesítési követelményektől eltekintsen, alkalmazni
kell a Munka tv.-nek az érvénytelenségi szabályait.
Az osztályba sorolásnál nem játszik szerepet,
hogy a közalkalmazott hány főiskolai, egyetemi oklevéllel, középiskolai,
szakmunkásképző iskolai stb. bizonyítvánnyal rendelkezik, illetőleg, hogy ezekben
az oklevelekben bizonyítványokban hány szakképzettség, szakképesítés van
feltüntetve. Abban az esetben, ha a munkakört különböző szintű oklevéllel,
bizonyítvánnyal be lehet tölteni, a besorolást az alapján a legmagasabb iskolai
végzettség stb. figyelembe vételével kell elvégezni, amellyel a közalkalmazott
rendelkezik. Így például, amennyiben a pedagógus munkakör betölthető főiskolai
végzettséggel is és egyetemi végzettséggel is, és a pedagógusnak egyetemi
szintű végzettsége van, a besorolást az egyetemi végzettségnek megfelelően kell
elvégezni.
A besorolás során több munkáltatónál problémát
jelenthet a meglévő szakképesítések minősítése, mivel a besorolási
rendelkezések már az Országos Képzési Jegyzék alapján megkívánt iskolai
előképzettség figyelembevételével szabályozzák a kérdéskört. A régi jegyzékben
szereplő szakmák egyenértékűségének elismerése még nem történt meg. Ezekben az
esetekben a munkáltatónak figyelembe kell vennie a korábbi szakmajegyzékeket,
amelyek meghatározzák, hogy az egyes szakmákat milyen iskolai előképzettséggel
lehet megszerezni.
Az előzőekben ismertetett besorolási szabályok
alapján a közalkalmazott besorolásánál első lépésként a munkáltatónak azt kell
eldöntenie, hogy a közalkalmazottat milyen feladatra alkalmazza. Ezt pontosan meg
kell határoznia a kinevezési okmányban és az ehhez kapcsolódó munkaköri
leírásban. A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell azt a munkakört, amelyben a
közalkalmazottat foglalkoztatják, amelyre a kinevezés szól. A munkakör
kiválasztásánál az ellátandó feladatok mellett vizsgálni kell azt is, hogy a
közalkalmazott rendelkezik-e azzal az iskolai végzettséggel, szakképesítéssel,
szakképzettséggel, amellyel őt az adott munkakörbe be lehet sorolni. E kérdések
eldöntéséhez segíteni nyújtanak a Kjt. 61. § (3) bekezdésénél már ismertetett
kormány, illetve miniszteri rendeletet vonatkozó előírásai is, amelyek
eligazítást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a különböző elnevezésű
munkakörökbe milyen feladatot ellátó közalkalmazottat lehet besorolni. Az egyes
munkakörök több fizetési osztályba is tartozhatnak, ily módon itt is alkalmazni
kell azt a szabályt, hogy a közalkalmazottat a munkakör betöltésére jogosító
legmagasabb iskolai végzettsége alapján kell besorolni.
A Kjt. a fizetési osztályok hierarchiájával
ösztönözi a közalkalmazottakat a magasabb iskolai végzettség, illetve
szakképesítés, szakképzettség megszerzésére. A művészeti területeken azonban
ennek iskolai rendszerbeli korlátai vannak. Ezért a törvény művészeti szférában
a művészeti díjak, illetve kitüntető címek alapján biztosítja a magasabb
fizetési osztályba történő előmenetelt. Ennek következtében a Kjt. a jelenleg
hatályos és a korábban hatályos jogszabályok alapján adott művészeti díjakat,
kitüntető címeket a besorolás szempontjából azonosan kezeli. A Kjt. szerint a
művészeti területen foglalkoztatottak esetében az F fizetési osztály helyett a
G fizetési osztályba, a H fizetési osztály helyett az I fizetési osztályba kell
besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról
szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló
1991. évi XXXI. törvény és az oktatási miniszter által adományozható szakmai
elismerésekről szóló 24/1999. (VI. 25.) OM rendelet, vagy a Magyar Köztársaság
kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság
Babérkoszorúja díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet
alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik. (Megjegyezzük, hogy 2005.
január 1-jétől a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság
Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, a Népművészet Mestere díj
alapításáról szóló 268/2004. (IX. 24.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte a
Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar
Köztársaság Babérkoszorúja díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm.
rendeletet.) E rendelkezést kell alkalmazni a korábban hatályos jogszabályok
alapján Kossuth-díjban vagy állami díjban, illetve a jelenleg hatályos
jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti díjban vagy kitüntető
címben részesült, művészeti területen foglalkoztatottak besorolásánál is [Kjt.
63. § (2)].
A közalkalmazottak besorolásának garanciális
szabályai közé tartozik az a rendelkezés, hogy amennyiben az adott munkakör
ellátásához az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, doktori címen,
tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más képesítés is
szükséges, e képesítés hiánya nem érintheti a Kjt. 61. § (1) bekezdése szerinti
besorolást [Kjt. 63. § (3)].
64.
§ (1) A
közalkalmazott fizetési fokozatát közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje
alapján kell megállapítani.
(2)
A fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő
számítására a 87/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.
(3)
A közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a fizetési fokozat megállapításánál
a várakozási időnek a 65. § (3)-(5) bekezdése alapján megelőzőleg történt
csökkentését is figyelembe lehet venni.
BH1997. 423. Ha az iskolának az
egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban
állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk
jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az
irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy
a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].
BH1997. 156. A fizetési fokozat
megállapítása - egyes kivételektől eltekintve - azonos a közalkalmazott
jogviszonyban töltött idő megállapításával. Ezért a közalkalmazotti
jogviszonyban töltött idő számításának szabályait a fizetési fokozat
megállapításánál és a kiemelt közalkalmazotti osztályban eltöltött idő
számításánál egységesen kell alkalmazni [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (2) és (6)
bek., 64. § (1) bek.].
BH1996. 453. II. A közalkalmazott
felmentési ideje szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként a
közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott munkaviszony
időtartamát kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. § (1)-(3)
bek., 37. § (2) bek., 64. § (2) bek.].
A közalkalmazotti osztály megállapítása mellett
jelentős tényező a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke,
figyelemmel arra, hogy az a fizetési fokozat megállapításán keresztül alapvető
hatással bír a közalkalmazott díjazására. A besorolás által megállapított
közalkalmazotti osztály a törvény keretei között meghatározza a közalkalmazott
fizetési osztályát. A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak, és a
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke határozza meg a
közalkalmazott fizetési osztályán belül fizetési fokozatát. A közalkalmazott
fizetési fokozatának meghatározásánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött
időt kell figyelembe venni [Kjt. 64. § (1)].
2004. január 1-jétől - a Munka Törvénykönyvéről
szóló 1992. évi XXII. törvény és egyéb munkajogi tárgyú törvények módosításáról
szóló 2003. évi CXVIII. törvény rendelkezéseire figyelemmel - a fizetési
fokozat megállapításánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő
számítására a Kjt. 87/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni [Kjt. 64. § (2)]. A
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó szabályok
módosítása azért vált az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozatára
tekintettel vált szükségessé. E határozat szerint a közalkalmazottak
jogállásáról szóló törvényben a közalkalmazott fizetési fokozata
megállapításához figyelembe veendő jogosító idők között sor- illetve tartalékos
katonai és a polgári szolgálat időtartamát 2003. december 31-i határidővel fel
kell tüntetni. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak szerint mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a
közalkalmazotti törvényben, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő
számításánál, továbbá a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál
nem teremtődtek meg maradéktalanul a közalkalmazotti jogviszony kezdete előtt
kötelező katonai szolgálatban töltött idő figyelembevételének, illetve
beszámításának jogszabályi feltételei.
Az Alkotmánybíróság határozata többek között
megállapította:
A jogalkotó a Kjt. megalkotásával 1992. július
1-jével speciális, új típusú jogviszonyt hozott létre. A korábban homogén
munkajog területén - a speciális sajátosságokat kiemelve - megalkotta a
közalkalmazotti jogviszonyt, melyre vonatkozó szabályokat önálló törvényben rögzítette.
Ennek keretében a Kjt. 87. §-ában - a korábbi munkaviszonyt nem érintve - a
jogalkotó bizonyos feltételekhez kötötte, hogy mely munkavégzésre irányuló
jogviszonyt tekint a közalkalmazotti jogviszony időtartamába beszámíthatónak. A
Kjt. 64. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor arról rendelkezik, hogy a
közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál milyen munkavégzésre
irányuló jogviszonyban töltött időtartamokat vesz figyelembe.
A Kjt. 87. § (2) bekezdésének c) pontja szerint
közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni a szolgálati idő
tartamát, a Kjt. 64. §-ának (2) bekezdése pedig ezt a szolgálati jogviszonyban
töltött időtartamot a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál is
figyelembe veszi. A Kjt. azonban nem értelmezi a szolgálati jogviszony
fogalomkörét.
Ugyanakkor a Kjt. 87. § (2) bekezdés c) pontja
azoknak a közalkalmazottaknak, akik a közalkalmazotti jogviszony létesítését
megelőzően töltötték kötelező sor-, illetve tartalékos katonai szolgálatukat, e
katonai szolgálat teljesítésének időtartamát a közalkalmazotti jogviszonyban
töltött idő számításánál nem veszi figyelembe.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az
alkotmányos kötelezettség teljesítése szempontjából azonos szabályozási körbe
tartoznak mindazok a közalkalmazottak, akik akár a közalkalmazotti jogviszony
létesítését megelőzően vagy akár azt követően töltötték le kötelező katonai
szolgálatukat. Megállapította továbbá, hogy a jogalkotó a jogalanyok között
alkotmányos indok nélkül tett különbséget, mely alkotmányellenességet
eredményez. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezés
megsemmisítését mellőzte, mivel az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróságról
szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján -
hivatalból eljárva megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenes helyzet alakult ki azáltal, hogy a jogalkotó nem teremtette
meg maradéktalanul azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek lehetővé tennék,
hogy valamennyi kötelező katonai szolgálatot teljesített munkavállaló - az
alkotmányos kötelezettsége teljesítése szempontjából - azonos munkavállalói
helyzetbe kerüljön.
A Kjt.-nek az Alkotmánybíróság határozatán
alapuló új 87/A. §-ba foglalt rendelkezései a Kjt. régi 64. § (2) bekezdését és
87. § (2)-(5) bekezdését egybeszerkesztve, a korábbinál áttekinthetőbben
fogalmazzák meg a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időre vonatkozó
előírásokat. Így a jogalkalmazást megkönnyítendő, egy jogszabályhelyen található
valamennyi, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításával
kapcsolatos szabály. A sor- vagy tartalékos katonai szolgálat és a polgári
szolgálat időtartamát a fizetési fokozat megállapítása szempontjából be kell
számítani a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe. Mivel azonos
időtartamra csak egy jogviszony vehető figyelembe, ha a katonai vagy polgári
szolgálat időtartama alatt a jogosult közalkalmazotti jogviszonyban állt, nem a
katonai vagy polgári szolgálat, hanem a közalkalmazotti jogviszony idejét kell
beszámítani.
Fentiek alapján közalkalmazotti jogviszonyban
töltött időnek kell tekinteni:
- a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál
munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt,
- a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati
jogviszonyban töltött időt,
- a szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá
- a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati
viszonyban, munkaviszonyban,
- a hivatásos nevelő szülői jogviszonyban
töltött időt, valamint
- 2005. január 1-jétől a Kjt., illetőleg a
köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó
szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyba töltött időt [Kjt. 87/A. §
(1)].
Amennyiben jogszabály, kormányhatározat vagy a
bíróság jogerős ítélete alapján megállapítható, hogy a munkaviszony
megszüntetésére a közalkalmazott politikai vagy vallási meggyőződése, továbbá
munkavállalói érdek-képviseleti szervezethez való tartozása, illetve ezzel összefüggő
tevékenysége miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől 1990. május
2-áig a munkaviszonyban nem töltött időtartamot A Kjt. 87/A. § (1) bekezdésben
foglaltakon túlmenően a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell
számítani [Kjt. 87/A. § (2)].
A fizetési fokozatának megállapításánál emellett
figyelembe kell venni:
- a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely
alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez
szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett,
- az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt
munkaviszony teljes időtartamát,
- a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban,
illetve a polgári szolgálatban, továbbá 2005. január 1-jétől kezdődően a Kjt.,
illetőleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya
alá nem tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyba eltöltött
időt is (Ugyanakkor a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításakor
figyelmen kívül kell hagyni a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak,
illetve a polgári szolgálatnak azt a tartamát, amely egyébként közalkalmazotti
jogviszonyban töltött időnek minősül) [Kjt. 87/A. § (3)-(4)].
Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony
megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, közülük
erre az időre csak egy jogviszony számítható be [Kjt. 87/A. § (5)].
Az új rendelkezésekkel összefüggésben minden
munkáltatónak 2004. február végéig 2004. január 1-jével a Kjt. 87/A. § (3)
bekezdés c) pontjára tekintettel újra el kellett végeznie közalkalmazottai
besorolását, és át kellett tekintenie az ahhoz figyelembe veendő szolgálati
időt.
A Kjt. 65. § (3)-(5) bekezdése lehetővé teszi,
hogy a munkáltató a közalkalmazott fizetési fokozatok közötti várakozási idejét
a törvényben meghatározott feltételekkel és módon csökkentse. Új
közalkalmazotti jogviszony létesítésekor - a fizetési fokozat megállapításánál
- a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a már ezt megelőzően végrehajtott
csökkentést is figyelembe vegye [Kjt. 64. § (3)]. Felhívjuk a figyelmet arra,
hogy e döntés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, vagyis nem fűződik
hozzá a közalkalmazottnak alanyi jogosultsága.
65.
§ (1) A
közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján
háromévenként eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A közalkalmazottat a
tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A magasabb
fizetési fokozat elérésével a hároméves várakozási idő újra kezdődik.
(2)
A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számítható be mindazon
időtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik mondata alapján a
végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni.
(3)
A közalkalmazott várakozási ideje tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy
kiemelkedő teljesítménye esetén csökkenthető. A várakozási idő csökkentése
esetén az annak megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési
fokozatba lép.
(4)
A várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja
meg az egy évet.
(5)
A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály meghatározhatja a várakozási
idő csökkentésének kötelező esetét. A várakozási idő csökkentésének mértéke
ebben az esetben sem haladhatja meg a (4) bekezdésben foglalt időtartamot.
BH1997. 423. Ha az iskolának az
egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban
állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk
jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az
irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy
a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].
BH1994. 227. II. A várakozási időbe
nem számíthatók be mindazok az időtartamok, amelyeket a végkielégítésre
valójogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni [1992. évi XXXIII. tv.
65. § (2) bek.].
A közalkalmazott a kinevezéstől számított 3 éves
várakozási idő elteltével - a tárgyév első napján - eggyel magasabb fizetési
fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozat elérésével a várakozási idő újra
kezdődik [Kjt. 65. § (1)]. A közalkalmazotti osztályokon belüli előrehaladás
egyik legfőbb tényezője a kinevezés után a munkáltatónál eltöltött idő. Az
előrejutás rendszere - érvényesítve a folyamatosság elvét - a törvényben
meghatározott várakozási idő eltelte után biztosítja az eggyel magasabb
fizetési fokozatba lépést.
A Kjt. hatálybalépésekor a várakozási idő kezdő
időpontját nem lehetett egységesen megállapítani, az valamennyi közalkalmazott
esetében más és más időpont volt, mivel a várakozási idő a kinevezést követően,
a munkába lépés napjával kezdődött. Az 1993. évi C. törvény 1993. december
19-étől pontosította a magasabb fizetési fokozatba lépés feltételeit, így a közalkalmazottat
a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A Kjt. e
szabálya egységesebbé teszi a besorolásokat azzal, hogy nem egyénenként,
naptári módon kell figyelni a három év leteltét valamennyi közalkalmazottnál.
Ezzel gyakorlatilag a várakozási idő a törvény módosított rendelkezése
alkalmazásának első periódusában általában lerövidül, ugyanis a Kjt.
hatálybalépésekor a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő megállapításának
kezdő pontja a legtöbb esetben nem az év első napja volt.
Gyakorlati kérdésként merül fel, hogy a
közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba történő besorolása automatikusan
eredményez-e nála illetményemelkedést. A kérdésre adott válasz egyszerre igen
és nem. Ugyanis nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató a kinevezési
okmányban a törvény által garantált illetményhez képest jelentősebb összegű
eltérést állapítson meg a közalkalmazott javára. A gyakorlatban nem egy esetben
előfordul - a költségvetési korlátok ellenére is - hogy a közalkalmazotti illetmény
néha több fokozattal is meghaladja azt az összeget, amely a közalkalmazottnak a
törvényi alsó határ figyelembevételével járna. Ebben az esetben a fizetési
fokozat változása a közalkalmazott illetményére semmiféle automatikus hatással
nem jár, a közalkalmazott illetménye változatlan marad. A módosulás
mindösszesen csak annyi, hogy a fizetési fokozat emelkedésével a közalkalmazott
garantált illetménye, valamint a szabadság mértéke is nő, azaz a tényleges
illetménye és a garantált illetménye közötti különbség a növekedés mértékével
csökken. További következmény még, hogy a Kjt. 21. §-ának (3) bekezdése alapján
- mivel a fizetési fokozat a kinevezési okmány kötelező tartalmi eleme -
módosítani kell a kinevezés vonatkozó részét. A közalkalmazotti illetmény-előmeneteli
rendszer alsó korlátossága azt eredményezi, hogy a fizetési fokozatban történő
emelés tényleges bérnövekedéssel csak azoknál jár, akik a törvény által
garantált, vagy a garantáltat nem sokkal meghaladó illetményt kapnak.
A Kjt. külön rendelkezést tartalmaz arra
vonatkozóan, hogy a fizetési fokozatok közötti várakozási idő szempontjából a
munkáltató a törvény 37. § (4) bekezdése alapján mely időtartamokat nem vehet
figyelembe. Megjegyezzük, hogy a jogalkotó 1999. augusztus 17-től az 1999. évi
LVI. törvénnyel pontosította az e rendelkezésbe foglalt hivatkozást [Kjt. 65. §
(2)].
Az időtényezőtől függő, garantált előmenetel
alapvető eleme a közalkalmazotti pályának, de egyben azt a veszélyt is magában
rejti, hogy túlzottan merevvé válik az alkalmazás struktúrája. Ennek elkerülése
érdekében a Kjt. előírja azt, hogy a közalkalmazott várakozási ideje, tartósan
magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítmény esetén csökkenthető.
A várakozási idő csökkentése esetén annak megfelelő időpontban a közalkalmazott
eggyel magasabb fizetési fokozatba lép [Kjt. 65. § (3)].
Amennyiben a munkáltató a fizetési fokozat
megállapításánál a korábbi várakozási idő csökkentést is figyelembe veszi, ez
nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár, hogy a közalkalmazottnak a
besorolása eredményeként magasabb fizetési fokozatot állapít meg. Miután
azonban a más munkáltatónál megelőzőleg történt várakozási idő csökkentés
figyelembevétele a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, így a
közalkalmazott nem indíthat munkaügyi jogvitát abban a kérdésben hogy ezen
csökkentéseket a munkáltató a fizetési fokozat megállapításánál nem vette
figyelembe.
A törvényalkotó szükségesnek tartotta annak a
korlátozó rendelkezésnek az előírását, hogy a várakozási idő csökkentésének
mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet [Kjt. 65. § (4)].
A Kjt. a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően
lehetőséget biztosít arra is, hogy a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó
szabály meghatározza a várakozási idő csökkentésének kötelező esetét. A
várakozási idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg az
egy évet [Kjt. 65. § (5)].
A jogalkalmazási munka segítése érdekében az
alábbiakban bemutatjuk a kérdéskörrel kapcsolatos jogi szabályozást. Felhívjuk
a figyelmet azonban arra, hogy a kérdéskör rendezésére a kollektív szerződés
keretében is sor kerülhet.
a) A közoktatási intézményekben a
közalkalmazottnak a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel
csökkentenie kell a munkáltatónak, amennyiben a közalkalmazott törvénnyel
alapított kitüntetést vagy díjat, illetve miniszter által alapított díjat
kapott. Amennyiben a közalkalmazott teljesítette a külön jogszabályban
[277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet] meghatározott továbbképzési
követelményeket a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel
csökkenteni kell. A várakozási idő csökkentésére azonban hétévenként csak egy
alkalommal kerülhet sor még akkor is, ha ebben az időszakban többször
teljesítette a továbbképzés követelményeit. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy
várakozási idő csökkentésére csak 1999. január 1-jétől nyílt lehetőség mégpedig
azok esetében, akik a továbbképzést 1998-ban fejezték be, és a továbbképzési
követelményeket teljesítették [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14. §, 20. §
(5)].
b) A művészeti, a közművelődési és a
közgyűjtemény területen foglalkoztatott közalkalmazott kötelező várakozási
idejét egy évvel csökkenteni kell, amennyiben a közalkalmazott miniszter vagy
annál magasabb állami kitüntetésben részesült, illetőleg tudományos fokozatot
szerzett [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 17. §].
c) Amennyiben a felsőoktatási intézményben
foglalkoztatott közalkalmazott állami kitüntetésben részesült - a Kjt. 63.
§-ának (2) bekezdésében megjelölt, művészeti területen foglalkoztatottak
kivételével -, a felsőoktatási intézményben a végrehajtási rendelet
mellékletében meghatározott munkakörökben a közalkalmazott fizetési fokozatok
közötti várakozás idejét a kitüntetés évében egy évvel csökkenteni kell
[53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 8. §].
d) A Professzorok Házában, az Oktatási
Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a
Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az
Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató a közalkalmazott
magasabb fizetési fokozatba történő besoroláshoz szükséges kötelező várakozási
idejét egy évvel csökkenteni köteles, ha az miniszteri vagy annál magasabb
állami kitüntetésben részesült, illetőleg tudományos fokozatot szerzett
[30/2000. (X. 11.) OM rendelet 13. §].
66.
§ (1) A
fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált
összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó - az első
fizetési fokozat garantált illetményére épülő - legkisebb szorzószámokat az
éves költségvetési törvény állapítja meg.
(2)
Amennyiben a közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához a besorolás alapjául
szolgáló iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség mellett a
kinevezésében feltüntetett további szakképesítésre, szakképzettségre is szükség
van, és azzal a közalkalmazott rendelkezik, az (1) bekezdés szerint járó
garantált illetménye
a)
egy
további szakképesítés esetén legalább 5%-kal,
b)
kettő
vagy több további szakképesítés esetén legalább 8%-kal növekszik.
Az
illetménynövekedés feltétele, hogy a közalkalmazott a további szakképesítését
munkaidejének legalább 10%-ában hasznosítja.
(3)
A (2) bekezdés szerinti illetménynövekedés mértéke a „H”, „I” vagy „J” fizetési
osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett
a)
egy további
szakképesítés esetén legalább 7%,
b)
kettő
vagy több további szakképesítés esetén legalább 10%.
(4)
Azokban az esetekben, ahol a további szakképesítés hasznosításának mértéke
előre nem határozható meg, az illetménynövekedés feltételeit a miniszter állapítja
meg. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a közoktatási ágazatban a további
szakképesítés hasznosításának a kötelező óraszámra eső mértékét meghatározza.
A
közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása 2007. szeptember
1-jétől megnövelte a pedagógusok kötelező óraszámát. Ha az óraszámemelést
megelőzően a pedagógus további szakképesítését egy vagy két osztály tanításában
hasznosította, és a kötelező óraszáma a munkaidő 10%-át elérte, garantált
illetménye a törvény szabályai szerint 5, illetve 8%-kal növekedhetett. A
kötelező óraszám emelése miatt a munkaidő 10%-át már nem érné el minden esetben
a további szakképesítés hasznosításának aránya, így ez közvetetten a
legképzettebb pedagógusok illetményének csökkentésére vezetne. Ez a kérdés a Kjt.
közoktatási végrehajtási rendeletében megnyugtatóan rendezhető, ehhez teremti
meg a törvény a felhatalmazási alapokat.
(5)
További szakképesítésként a közalkalmazott besorolásánál alapul vettel azonos
képzettségi szinten szerzett szakképesítést, szakképzettséget lehet figyelembe
venni.
(6)
Az (5) bekezdés alkalmazása során a képzettségi szintek a következők:
a)
alsó
képzettségi szint az „A” fizetési osztályban meghatározott iskolai végzettség,
illetve szakképesítés;
b)
közép
képzettségi szint a „B”, „C” és „D” fizetési osztályokban meghatározott iskolai
végzettség, illetve szakképesítés;
c)
felső
képzettségi szint az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési osztályokban
meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség.
(7)-(9)
(10)
A garantált illetmény összegét a kerekítés általános szabályai szerint száz
forintra kerekítve kell megállapítani.
(11)
A (2)-(4) bekezdésben említett illetményrész azon időszak alatt illeti meg a
közalkalmazottat, amely alatt a további szakképesítést alkalmazza. Ez az
időszak azonban egy hónapnál rövidebb nem lehet.
EBH2007. 1646. A pedagógusok
túlmunkadíja, távolléti díja megállapításánál illetményként a garantált
illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét
kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. törvény 66. § (1) bekezdés, 138/1992.
(X. 8.) Korm. rendelet 16. §].
EBH2006. 1544. A garantált illetmény
összegét meghaladó, munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a kinevezésben
meghatározott illetmény része. Ebből következően a munkáltatói döntésen alapuló
illetményrész akkor csökkenthető vagy vonható meg, ha ez nem jár a kinevezés
szerinti illetmény összegének csökkenésével (1992. évi XXXIII. törvény 21. §
(1) és (3) bek., 66. § (1) bek.; 1992. évi XXII. törvény 82. § (1) bek.].
BH2007. 64. Ha a közalkalmazott a
törvényben szabályozott, különös feltételek alapján járó juttatásra a
feltételek hiánya miatt nem jogosult, a jogszabálysértéssel megállapított
juttatás a közalkalmazott hozzájárulása nélkül megvonható és az összilletmény
csökkenthető [1992. évi XXXIII. törvény 66. § (2) bekezdés].
BH1997. 423. Ha az iskolának az
egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban
állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk
jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az
irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy
a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].
2008. január 1-jétől a közalkalmazotti fizetési
osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét,
valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó - az első fizetési
fokozat garantált illetményére épülő - legkisebb szorzószámokat a Kjt. helyett
az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az elmúlt 15 év illetmény
megállapítási szabályainak változásaiból az alábbiakat indokolt kiemelni.
Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi
CXXIV. törvény alapvetően megváltoztatta a közalkalmazottak díjazásával
kapcsolatos szabályokat. Nem változtatott azonban azon a Kjt. hatálybalépése
óta követett alapelven, hogy a munkáltató az illetmény megállapításakor
legalább a törvény alapján járó illetményt köteles a közalkalmazottnak
biztosítani. A törvénynek ez a szabálya azonban azzal a következménnyel is jár,
hogy az illetmény megállapításánál a munkáltató a közalkalmazott javára
eltérhet, tehát a fizetési fokozat által meghatározott illetménynél magasabb
összegű illetményt állapíthat meg részére. Felhívjuk a figyelmet, hogy a
fizetési fokozat alapján a közalkalmazott részére garantáltan járó illetménynél
alacsonyabb összegű díjazást a munkáltató nem állapíthat meg, sőt fegyelmi
büntetés kiszabásakor sincs lehetősége a fegyelmi jogkör gyakorlójának a
közalkalmazott részére a törvény által garantáltan biztosított illetmény
csökkentésére. Az illetmény-előmeneteli rendszer ezen sajátossága egyben
lehetőséget teremt a munkáltató számára, hogy a közalkalmazottak között kellő
mértékben tudjon differenciálni a díjazás tekintetében, elismerve ezzel a
tartósan jó, valamint a kiemelkedő munkateljesítményeket.
Mielőtt az illetménymegállapítás jelenlegi
szabályozást ismertetnénk, feltétlenül indokolt röviden áttekinteni a Kjt.
hatálybalépését követően végrehajtott módosításokat is. A jogalkotó a
közalkalmazotti illetmények összegének meghatározásakor már 1992-ben sem
hagyhatta figyelmen kívül a gazdaság jelenségeit, elsősorban az inflációt. Így
a Kjt. egy országosan egységes illetmény-előmeneteli rendszert hozott létre. A
törvény szerint csak a legalacsonyabb fizetési fokozathoz (A/1) tartozó
illetményt definiálta külön törvény abszolút számban, a további fokozatokhoz
egy-egy szorzószám járult, és ennek segítségével kellett a tényleges illetmény
összegét megállapítani. Az A/1. fokozathoz tartozó illetmény összegét már ekkor
is az éves költségvetési törvény szabályozta.
A Kjt.-t módosító 1996. évi XXVIII. törvénynek
az illetményrendszert érintő jelentős változtatása volt, hogy az addigi szorzószámos
megoldás helyett fix illetményösszegeket tartalmazó illetménytábla került
bevezetésre. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy az addigi merev, az A1.
fokozat változásának a többi fizetési osztályt is automatikusan meghatározó
rendszere helyett olyan szisztéma érvényesüljön, amely lehetővé tette a
fizetési fokozatok szerinti illetményarányok rugalmasabb kialakítását a béralku
során. A bértáblán feltüntetett összegek ugyanis, ahogy már addig is az
illetmények garantált minimumának felelnek meg, amelyekből felfelé el lehetett
térni. Ezzel megvalósult a közalkalmazotti bértáblának a minimálbérhez való
igazítása is, hiszen az A1. fizetési fokozathoz tartozó garantált illetményt a
törvény a minimálbér összegében állapította meg.
A jelenleg hatályos szabályozás mintegy ötvözve
az eddig alkalmazott illetmény-megállapítási módszereket csak az egyes fizetési
osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetményt határozza meg. A további
- növekvő - fizetési fokozatokhoz szorzószámok kapcsolódnak. Az első fizetési
fokozatokhoz tartozó illetmény garantált összegét, valamint a fizetési
fokozatokhoz tartozó legkisebb szorzószámokat a Kjt. melléklete tartalmazza
[Kjt. 66. § (1), 1. számú melléklet].
1997. február 1-jétől tehát a garantált összegű
közalkalmazotti illetményeket az 1. számú fizetési fokozathoz kapcsolódó
illetmény és az egyes fizetési fokozatokhoz kapcsolódó szorzószámok alapján
kell megállapítani.
A munkáltatónak az illetmények megállapításakor
természetesen figyelemmel kell lennie az irányadó minimálbér összegére is.
Mint azt már az előzőekben részletesen
kifejtettük 1997. február 1-jétől a közalkalmazott besorolására a munkaköre
ellátásához szükséges iskolai végzettség, illetve szakképzettség, doktori cím,
tudományos fokozat, azaz képzettségi szint alapján kerül sor. A Kjt.-hez
kapcsolódó jogszabályok rendelkezése szerint ugyanazon munkakörök többféle
iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség stb. birtokában is
elláthatóak. A törvény a magasabb képzettség, szakképzettség megszerzésének
ösztönzése érdekében akként rendelkezik, hogy a közalkalmazott fizetési
osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt, annak a
legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek,
doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a
közalkalmazott rendelkezik.
Ugyanakkor a közalkalmazott által a munkaköre
ellátásához használt - azonos szintű - több szakképesítést a Kjt. a garantált
illetmény megemelésével ismeri el. Egy további szakképesítés használata esetén
a közalkalmazott garantált illetmény legalább 5%-kal, további két, vagy több
szakképesítés használata esetén legalább 8%-kal növekszik. A magasabb
képzettségi szint (főiskola, egyetem) mellett megszerzett további szakképesítés
a munkakör ellátásához jobban hasznosítható, amit az illetménynövekedés
magasabb százalékával indokolt elismerni. Az emelés - főszabálykénti - további
feltétele, hogy a közalkalmazott e további szakképesítést munkaidejének
legalább 10%-ban hasznosítsa. A módosítás tehát a garantált illetmény
növekedéséhez feltételt állapít meg. E feltétel későbbi meghiúsulása esetén az
emelt mértékű garantált illetmény kifizetésére a továbbiakban már nem kerülhet
sor [Kjt. 66. § (2)].
A Kjt. külön rendelkezést tartalmaz a magasan
kvalifikált közalkalmazottakra vonatkozóan, így a garantált illetménynövekedés
mértéke a H, I vagy J fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által
megszerzett egy további szakképesítés esetén (ha pl. az német-francia szakos
tanár a német mellett a franciát is tanítja) legalább 7%-kal, kettő vagy több
további szakképesítés esetén (pl. a német-francia-magyar szakos tanár a német
mellett a francát és a magyart is tanítja) legalább 10%-kal növekszik [Kjt. 66.
§ (3)]. E rendelkezés értelemszerűen abban az esetben is alkalmazandó, ha a
közalkalmazott diplomája egyidejűleg több szakképesítést tanúsít. Felhívjuk a
figyelmet arra, hogy e rendelkezés a Kjt. által garantált, azaz a Kjt. 1 számú
melléklete szerinti illetményminimumok százalékos emelkedéséről rendelkezik.
Amennyiben a közalkalmazott jelenlegi illetménye a garantált illetmény
meghatározott százalékkal (öt, illetve nyolc/illetőleg hét, illetve tíz) emelt
összegét meghaladja, illetményemelésre egyáltalán nem kerül sor. Ha pedig a
jelenlegi illetmény a garantált illetménynél magasabb, de a meghatározott
százalékkal emelt illetményminimum összegét nem éri el, illetményemelésre a
garantált illetmény emelt mértékéig kerül sor. E rendelkezés tehát semmiképpen
sem értelmezhető úgy, hogy a garantált illetmény meghatározott százalékának
megfelelő összeggel a közalkalmazott jelenlegi, a garantált illetmény emelt
mértékénél magasabb összegű illetménye növekedne meg.
Egyes területeken (pl. több szakvizsgával
rendelkező orvos esetében) a hasznosítás várható mértéke előre nem határozható
meg. Ilyen esetekben az illetményemelés konkrét feltételeit a miniszter -
önkormányzati intézményeket is érintő területeken a Kormány - határozza meg
[Kjt. 66. § (4)]. Az e felhatalmazás alapján született jogi szabályozás az
alábbiakban foglalható össze.
A közoktatási intézményekben a kinevezésben
feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől függetlenül
illetménynövekedés illeti meg a pedagógust:
a) Amennyiben magasabb vezetői, vezetői
megbízást kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége
és szakképzettsége mellett óvodapedagógusi, tanítói, tanári, felsőoktatási
szakirányú továbbképzésben szerzett, számviteli, pénzügyi, jogi, közgazdasági,
valamint a b) pontban felsorolt szakképzettséggel rendelkezik.
b) Az óvodai nevelésben és az iskolai
oktatásban, ha az óvodapedagógusi, tanítói, tanári végzettsége mellett
pedagógiai, pedagógia szakos előadói, szociál-pedagógiai, nevelőtanári
szakképzettséggel rendelkezik.
c) Kollégiumi nevelésben, napközis és
tanulószobai foglalkozásban, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai
végzettsége és szakképzettsége mellett a b) pontban felsorolt vagy másik tanári
szakképzettséggel rendelkezik.
d) A szakképzésben, ha a képzés szakirányának
megfelelő felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett tanári,
felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettséggel
rendelkezik.
e) A fogyatékos gyermek óvodai nevelésében,
iskolai nevelésében és oktatásában, kollégiumi nevelésében, ha a
gyógypedagógiai tanári (terapeuta), konduktori végzettsége mellett
óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettséggel rendelkezik.
f) Az iskolai, kollégiumi könyvtári feladatok
ellátásakor, ha könyvtárosi végzettsége mellett tanári, tanítói
szakképzettséggel rendelkezik.
g) A nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén folyó
óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés esetén, ha az
óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettsége mellett az óvodai nevelés,
iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelvének tanítására jogosító
óvodapedagógusi, tanítói (nemzetiségi szakkollégiumi), tanári, nyelvtanári
szakképzettséggel rendelkezik.
h) Az iskolapszichológusi feladatok ellátásához
a pszichológus szakképzettség mellett tanítói, tanári szakképzettséggel
rendelkezik.
i) A gyógytestnevelési feladatok ellátásához a
testnevelőtanári szakképzettség mellett gyógytestnevelő szakképzettséggel
rendelkezik.
Az a) pontban foglaltakat a pedagógiai
szakmai-szolgáltató intézmények magasabb vezetői és vezetői megbízást kapott
közalkalmazottai, a pedagógiai szakszolgálat intézmények pedagógus-munkakörben
foglalkoztatott közalkalmazottai, a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények
pedagógiai szakértő és pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottai tekintetében is alkalmazni kell [138/1992. (X. 8.) Korm.
rendelet 14/A. §].
A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi
intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak tekintetében a rendelet
melléklete tartalmazza az illetménynövekedésre jogosító szak-, illetve szakmai
képesítéseket [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 12. §, 3. melléklet].
A munkaügyi ágazatban a kinevezésben
feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől függetlenül
illetménynövekedés illeti meg a közalkalmazottat:
a) Ha a magasabb vezetői, vezetői megbízást
kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és
szakképzettsége mellett számviteli, pénzügyi, jogi, közigazgatási;
b) Számítástechnikai szervező,
szoftverfejlesztő, informatikus, szervező munkakörben, ha a besorolás alapjául
szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett közgazdasági;
c) Orvosi szakasszisztens, fogászati asszisztens
munkakörben, ha a munkakör ellátásához szükséges szakképzettségen felül
egészségügyi főiskola bármely szakán szerzett szakképzettséggel rendelkezik.
Az előbb említett a) pont szerinti esetben
további feltétel, hogy a közalkalmazott által betöltött munkakörhöz szükséges
képesítés, egészségügyi főiskolai képzés keretében nem szerezhető meg [1/1993.
(IV. 20.) MüM rendelet 12/A. §].
A felsőoktatási intézményekben a rendelet
melléklete szerint oktatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat akkor
illeti meg illetménynövekedés, ha a kinevezésben feltüntetett további
szakképesítést az intézmény által indított alapképzési vagy szakirányú
továbbképzési szakon, illetve felsőfokú szakképzésben hasznosítja [33/2000.
(XII. 26.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].
A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium
Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési
Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium
Alapkezelő Igazgatóságán foglalkoztatott közalkalmazott illetményét a Kjt. 66.
§-ában meghatározott mértékben köteles növelni a munkáltató, ha az érintett a
munkaköre ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettségén,
szakképzettségén túl a rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések
valamelyikével rendelkezik. A munkáltató minden további illetménynövelésre
jogosító szakképesítést köteles a kinevezésben feltüntetni.
A regionális képző központokban, valamint a
Nemzeti Szakképzési Intézetben foglalkoztatott közalkalmazott, ha a besorolás
alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett
tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettséggel
rendelkezik ugyancsak a Kjt. 66. §-ának (3) bekezdésében meghatározott
illetménynövekedésre jogosult [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 14. §, 3.
melléklet].
A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá
tartozó intézményekben annak a közalkalmazottnak a garantált illetménye
növelhető a Kjt.-ben meghatározott mértékben, aki a munkaköre ellátásához a
besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségén, szakképzettségén túl a
rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések valamelyikével is rendelkezik
[17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 8/A. §, 2. számú melléklet].
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti
feltételeknek megfelelő közalkalmazottak esetében a garantált illetmény
növekedését a munkáltatónak a hasznosítás mértékétől függetlenül biztosítania
kell.
A garantált illetmény növelésére alapot adó, a
munkakör ellátásához szükséges további szakképesítést, szakképzettséget a
munkáltatónak a közalkalmazott kinevezésében kell megjelölnie [Kjt. 66. § (5)].
A képzettségi szinteket a Kjt. a következők
szerint állapítja meg:
a) Alsó képzettségi szint az A fizetési
osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés.
b) Közép képzettségi szint a B, C és D fizetési
osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés.
c) Felső képzettségi szint az E, F, G, H, I és J
fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés,
szakképzettség [Kjt. 66. § (6)].
A Kjt. technikai szabályt tartalmaz arra
vonatkozóan, hogy a közalkalmazott garantált illetményének összegét a kerekítés
általános szabályai szerint 100 Ft-ra kerekítve kell megállapítania a
munkáltatónak [Kjt. 66. § (10)].
67.
§ (1) A
közalkalmazott a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül
illetménykiegészítésben részesülhet.
(2)
A kollektív szerződés, ennek rendelkezése hiányában a munkáltató határozza meg,
hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely hányadát és milyen feltételek
szerint fordítja illetménykiegészítésre.
(3)
A munkáltató, ha az elért teljesítménytől függően térítésben részesül, annak
meghatározott hányadát illetménykiegészítésre fordíthatja jogszabályban, vagy
ennek hiányában kollektív szerződésben foglaltak szerint. Ebben az esetben a
közalkalmazottal külön megállapodásban kell meghatározni a részére járó
illetménykiegészítés feltételeit és mértékét.
A Kjt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató a
közalkalmazottat a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül
illetménykiegészítésben részesítse [Kjt. 67. § (1)]. Az illetménykiegészítés a
teljesítmény-követelmény alapján értékelhető munkát végző közalkalmazottnak
adható, tehát lényege szerint egyfajta teljesítménybérezési forma.
2007. december 31-éig a Kjt. szabályozása
szerint a kollektív szerződés határozta meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás
eredményének mely hányadát és milyen feltételek szerint fordítja
illetménykiegészítésre. A törvényalkotó azonban olyan munkáltatóknál sem
tartotta indokoltnak elzárni a közalkalmazottakat az illetménykiegészítésben
részesülés lehetőségétől, amelyeknél nincs kollektív szerződés. Erre tekintettel
2008. január 1-jétől a 2007. évi CLXXIX. törvény a munkáltató számára kell
felhatalmazást adott, hogy az illetménykiegészítésre felhasználható összeget
meghatározza [Kjt. 67. § (2)].
A kollektív szerződésben a munkáltató és a
közalkalmazotti szakszervezet (szakszervezetek) együttesen állapítják meg, hogy
a munkáltató gazdálkodásából származó eredmény mekkora hányadát fordítják
illetménykiegészítésre. A kollektív szerződésben rendezhető az is, hogy a
díjazás emelésére felhasználandó összeg az egyes fizetési osztályok és fizetési
fokozatok között milyen arányban kerül elosztásra. Felhívjuk a figyelmet arra,
hogy 1996. áprilisától - figyelemmel a Kjt. 17. § (3) bekezdésére - kollektív
szerződés hiányában e kérdéskör a közalkalmazotti szabályzatban nem
szabályozható.
2007. január 1-jétől a közoktatási
intézményekben a munkáltatónak előnyben kell részesítenie a kiemelt
munkavégzésért járó keresetkiegészítés megállapításakor azt a pedagógust, aki a
közoktatási törvény 1. számú melléklet Harmadik rész II/9. pontjában
meghatározott feladatok ellátásában heti rendszerességgel közreműködik, és
ezáltal tevékenysége meghaladja az átlagos teljesítményt.
A Kjt. külön szabályozást tartalmaz arra az
esetre, amikor a munkáltató az elért teljesítménytől függően térítésben
részesül. Ekkor a térítés meghatározott hányadát illetmény-kiegészítésre
fordíthatja a jogszabályban, ennek hiányában a kollektív szerződésben foglaltak
szerint. Ebben az esetben külön-megállapodásban kell meghatározni a
közalkalmazott részére járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét [Kjt.
67. § (3)].
A gyakorlatban jogalkalmazási gondot okozhat az
illetménykiegészítés és az emelt összegű illetmény elhatárolása. A Kjt. 66. §-a
azáltal, hogy a Kjt. mellékletében foglalt, a közalkalmazott fizetési
fokozatához kapcsolódó illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg,
lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy - amennyiben ennek financiális
feltételei rendelkezésére állnak - a közalkalmazott illetményét az
illetménytáblán szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg. Ez a különbözet
az illetmény része, nem tévesztendő tehát össze az illetménykiegészítéssel. Az
illetménykiegészítésben részesülő közalkalmazott munkáltatótól származó havi
jövedelme ugyanis két részből tevődik össze, magából az időbér jellegű
illetményből, valamint az ezen felül fizetett teljesítménybér jellegű
illetménykiegészítésből. A különbségtételt az is indokolja, hogy a munkáltató
nemcsak a teljesítménybérrel értékelhető munkát végző közalkalmazottnak
fizethet emelt összegű illetményt.
Itt jegyezzük meg, hogy a felsőoktatási
intézményekben az oktatási miniszter - fenntartói jogkörében eljárva - az
intézmény vezetője számára a magasabb vezető beosztás időtartamára - a vezetői
illetménypótlékon túl - határozott időre szóló illetménykiegészítést állapíthat
meg. Az illetménykiegészítés megállapításának alapfeltétele az intézmény
gazdasági tanácsának erre vonatkozó javaslata [53/2006. (III. 14.) Korm.
rendelet 10. §]
68.
§ (1) A
közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben
tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi
illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább
háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
(2)
Az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (3) bekezdésben foglaltak
kivételével - nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének
időtartama.
(3)
Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és
a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a hat
hónapot nem haladja meg -
a)
a
keresőképtelenséget okozó betegség,
b)
a 30
napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,
c)
a
tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint
d)
minden olyan
munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve
távolléti díj fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(4)
A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi
illetményének összegével egyezik meg.
(5)
Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi
illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó illetmény alapján
kell meghatározni.
(6)
A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével
egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény
egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető
ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,
a)
ha a
kifizetés esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll
fenn legalább három hónapja, vagy
b)
ha a
kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony a
(3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból,
illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7)
Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény,
illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a)
nem éri
el, úgy a különbözetet
aa)
a
tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra
esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab)
a
közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot
megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
a közalkalmazott számára
ki kell fizetni;
b)
meghaladja,
úgy a különbözetet
ba)
a
közalkalmazott tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően
az illetményéből,
bb)
a
közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot
megelőzően történő megszűnése esetén a közalkalmazott számára a jogviszony
megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
a Munka Törvénykönyve
161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.
A törvény
a közszolgálati jogviszonytörvényeket módosítja az Egységes Közszolgálati
Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött megállapodás
végrehajtása céljából.
Eszerint
a közszolgálatban dolgozók 2007. július 1-jétől kezdődően a tárgyév után járó
13. havi illetményükhöz nem utólag, hanem évközben havi részletekben,
előlegszerűen jutnak hozzá. Ilyen címen a közszolgálati alkalmazottak számára
havonta az illetményük 1/12-e, azaz 8,3%-a kerül kifizetésre.
A
megállapodásban foglaltak szerint 2009-től kezdődően a tizenharmadik havi
illetmény kifizetésére a tárgyév decemberében kerül sor, amelynek érdekében a
jövőben további törvényalkotás válik szükségessé.
Valamennyi
jogállási törvényre vonatkozóan egységesen a 13. havi illetmény
egytizenkettedének havi bontásban való kifizetéséről rendelkezik a törvény.
Egyúttal kizárja azokat az eseteket, amikor az érintett személy nem felel meg a
13. havi illetményben részesülés feltételeinek, mivel ekkor előleg fizetése sem
indokolt. Rendezi továbbá a tárgyévet követő év januárjában való elszámolás és
a különbözet kifizetése, illetve visszatérítése szabályait is (ennek során a
Munka Törvénykönyve vonatkozó előírásai szerint a bírósági végrehajtási
jogszabályokban szereplő összeghatárig kerülhet sor bérlevonásra).
BH1994. 459. A közalkalmazottak
jogállásáról szóló törvény szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult
tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hat hónap
közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII.tv.68. § (1) bek.
].
BH1994. 400. A közalkalmazotti
jogviszonyban álló pedagógus a jogviszonya alapján havonta jogosult a
kinevezésében meghatározott mértékű illetményre. A törvény a havi illetményen
felül kizárólag a jogviszony fennállása alapján biztosított alanyi jogot a
tizenharmadik havi illetményre. A kifizetésének feltétele a tárgyévben fennálló
legalább hathavi jogviszony igazolása volt [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1)
bek.].
BH1994. 350. A közalkalmazott minden
esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább
hathavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A törvény - feltételként -
kizárólag a jogviszony meglétét kívánta meg [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) és
(2) bek. ].
BH1994. 227. I. A közalkalmazottat
minden esztendőben megilleti a 13. havi illetmény, ha az adott évben legalább
hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 68.
§, 138/1992. (X. 8.) Korm. r.].
A közalkalmazottak 1992 óta jogosultak a
tizenharmadik havi illetményre. A Kjt. vonatkozó szabályai azonban az elmúlt
években többször is jelentősen módosultak.
A korábbi évek szabályozása (2007. július
elsejéig)
A tizenharmadik havi illetményre vonatkozó
jelenlegi szabályokat a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az
államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005.
évi CXVIII. törvény 2006. január 1-jétől állapította meg. Az új jogi
szabályozás megalkotásának közvetlen előzménye az volt, hogy az
Alkotmánybíróság 2005. szeptember 12-én hozott 1208/B/2004. AB határozatában
megállapította - több más törvényi rendelkezéssel együtt -, hogy a
közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 68. §-ának , amennyiben január 1-jén közalkalmazotti
jogviszonyban áll, kivéve ha:
- 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon
van,
- gyermekgondozási segélyben, illetve
- gyermekgondozási díjban részesül
szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt -
hatálybalépésére visszaható hatállyal - megsemmisíti.
A jogbiztonságra, valamint az eljárást
kezdeményezők különösen fontos érdekére figyelemmel az Alkotmánybíróság a
vizsgált rendelkezéseket hatálybalépésük időpontjára, 2005. január 1-jére
visszaható hatállyal semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az
egyhavi külön juttatásra való jogosultságot korlátozó rendelkezéseket is. A
megsemmisítés azonban csak részben érintette a normaszöveget, mert a vizsgált
rendelkezések teljes egészben való megsemmisítése az alkotmányellenessé
nyilvánítottnál hátrányosabb helyzetet eredményezhetne. A megsemmisítés nem
érintette azoknak a jogait, akik számára 2005-ben a külön juttatást kifizették.
Mivel az Alkotmánybíróság határozata 2005.
január 1-jei hatállyal semmisítette meg az alkotmányellenes rendelkezéseket és
állapította meg a hatályban maradó normaszöveget. Ennek megfelelően valamennyi
közalkalmazott jogosultságot szerzett az egyhavi külön juttatásra 2005-ben, ha
legalább egy napot közalkalmazotti jogviszonyban töltött ebben az évben.
Az Alkotmánybíróság határozata alapján
jogosultságot szereztek az egyhavi külön juttatásra akik
a) 2005. január 1-jén 30 napnál hosszabb ideig
tartó fizetés nélküli szabadságon voltak,
b) 2005. január 1-jén gyermekgondozási segélyben
vagy gyermekgondozási díjban részesültek,
c) közalkalmazotti jogviszonyukat 2005. január
1-jét követően létesítették.
Az Alkotmánybíróság határozata szükségessé tette
az egyhavi külön juttatásra vonatkozó törvényi rendelkezést. E módosításra a
Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves
kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvényben
került sor. E törvény valamennyi foglalkoztatási jogviszony, így a
közalkalmazotti tekintetében is, egységesen - újraszabályozta az egyhavi külön
juttatásra való jogosultságot, másfelől meghatározta az Alkotmánybíróság
döntésével kapcsolatos átmeneti szabályokat.
Az új általános szabály szerint 2006. január
1-jétől a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a
tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha ennél
kevesebb jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor a tizenharmadik havi
illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, feltéve, hogy a
tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban töltött. A
jogosultságot teremtő időtartam megállapításánál nem vehető figyelembe a
közalkalmazotti jogviszony szünetelése. A rendes szabadság, valamint a szülési
szabadság teljes időtartamát azonban figyelembe kell venni. Ezeken túlmenően,
ha együttes időtartamuk a hat hónapot nem haladja meg, a keresőképtelenséget
okozó betegség, a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, a
tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint minden olyan munkában nem
töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj
fizetésben részesült - az egyhavi külön juttatásra jogosultság szempontjából -
közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.
A tizenharmadik havi illetmény összege a
közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg. A
tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap
16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első
munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik
meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a
közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben a tizenharmadik havi
illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege
alapján kell meghatározni.
Tekintettel arra, hogy az új törvényi szabályok
2006. január 1-jén lépnek hatályba, ezért első alkalommal 2007. január 16-án
kerülhet sor az általános szabályok szerint a tizenharmadik havi illetmény
kifizetésére.
Ugyanakkor a 2005. évi CXVIII. törvény előírja,
hogy a tizenharmadik havi külön juttatással kapcsolatos 2006. január 1-jétől
hatályos új szabályokat a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell. Ez alól
kivételt képez az időarányosságra vonatkozó kitétel. Ugyancsak nem alkalmazható
- erre az időszakra - a Kjt. módosított 68. §-ának (6) bekezdésében foglalt
szabály, amely a közalkalmazotti jogviszony évközi megszűnése esetén állapítja
meg az egyhavi külön juttatás időarányos kifizetését. Ebből az következik, hogy
- az általános szabálytól eltérően - 2006-ban az a közalkalmazott lesz jogosult
a tizenharmadik havi illetményre, aki 2005-ben folyamatosan jogviszonyban állt.
Ellenkező esetben ezen a jogcímen nem szerez jogosultságot a tizenharmadik havi
illetményre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy 2006-ban nem kaphat tizenharmadik
havi illetményt az a közalkalmazott, aki 2005-ben nem állt végig folyamatosan
közalkalmazotti jogviszonyban. Ugyanis a törvény rendelkezése szerint, ha a
közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya 2005. január 1-jét követően
keletkezett a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni a Kjt. 68.
§-ának a törvény kihirdetésekor hatályos rendelkezései szerinti egyhavi külön
juttatás kifizetése iránt, feltéve, hogy az egyhavi külön juttatásra jogosító
jogviszony 2005. január 1-jei fennállásának hiányában 2005. január 17-én az
akkor hatályos törvényi rendelkezések szerint egyhavi külön juttatásban nem
részesült. Annak ellenére, hogy ebben az esetben a közalkalmazott 2005-re
vonatkozóan nem állt tizenkét hónapig jogviszonyban az egyhavi külön juttatás
teljes összegére jogosultságot szerez. Ez abból következik, hogy a törvény
kihirdetésekor hatályos Kjt. 68. §-a szerint kell eljárni, amelynek szövege
megegyezik az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal. Ennek megfelelően a
közalkalmazott jogosultságot szerez az egyhavi külön juttatásra függetlenül
attól, hogy milyen időtartamban állt közalkalmazotti jogviszonyban. A külön
juttatás összege megegyezik a jogviszony keletkezése időpontjában irányadó
illetménnyel.
Szintén teljes összegű egyhavi külön juttatásra
jogosultak azok a közalkalmazottak, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító
jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás
kifizetésére 2005. január 17-én nem került sor, mert a jogviszonyuk e napon 30
napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az
érintett személyek gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban
részesültek. Részükre a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az
egyhavi külön juttatás kifizetése iránt. A külön juttatás összege megegyezik a
GYES, illetve a GYED folyósításának megkezdését, illetve a fizetés nélküli
szabadságot megelőző utolsó munkában töltött teljes naptári hónapra kifizetett
illetménnyel. Ha a közalkalmazott a 2005. év folyamán a fizetés nélküli
szabadságról, GYES-ről, illetve GYED-ről visszatért, a külön juttatás összege a
visszatéréskor megállapított illetménnyel egyezik meg.
Számos jogvitát zárt le a legfelsőbb Bíróság
2006. januárjában megszületett jogegységi határozata. A jogegységi határozat
meghozatalára tett indítvány annak a kérdésnek az eldöntésére irányult, hogy a
közszférában foglalkoztatottakat 2004. évre egyhavi külön juttatás megilleti-e,
ennek kifizetéséről mikor kellett intézkedni, a 2005. januárjában kifizetett
egyhavi külön juttatást melyik évre járó juttatásként kell figyelembe venni. A
jogegységi határozat meghozatalát az tette szükségessé, hogy a 2003. évi XCV.
törvénnyel, illetve 2004. évi CXXXV. törvénnyel módosított szabályok
alkalmazásával kapcsolatban a 2004. évi tizenharmadik havi illetményre való
jogosultság és annak kifizetési időpontja tekintetében az ítélkezési gyakorlat
nem egységes. Az egyik jogerős munkaügyi bírósági ítélet a 2004. évre
vonatkozóan előterjesztett tizenharmadik havi illetmény iránti igény
elutasítását - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy a módosított szabály
2004. február 1-jei hatályba lépésére tekintettel a korábbi 13. havi illetmény
egyfajta nulladik havi külön juttatássá fordult át 2005. évtől, így 2004. évre
vonatkozóan a közszférában dolgozók részére nem folyósítanak 13. havi
illetményt (Miskolci Munkaügyi Bíróság M.927/2004/5.). Más bíróságok úgy
foglaltak állást, hogy függetlenül az új szabályok 2004. február 1-jei hatályba
lépésétől, a jogalkotó minden naptári évre biztosítani kívánta a külön
juttatást, így 2004. évre is (pl. Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2263/2005/5.,
28.M.2991/2005/3.), a 2005. januári kifizetéseket a 2004. évi külön
juttatásnak, tizenharmadik havi illetménynek tekintették (pl. Békés Megyei
Bíróság 3.Mf.25.430/2005/5.). Ugyanakkor született olyan döntés is, amely 2004.
évre a külön juttatásra való jogosultságot megállapította, és azt arra tekintet
nélkül megítélte, hogy a munkáltató 2005. januárjában már kifizetett egyhavi
járandóságot 2005. évi nulladik havi külön juttatás címén (pl. Vas Megyei
Bíróság Mf.20.299/2005/5., Mf.20.621/2005/3.).
A jogegységi határozat szerint: A közigazgatási
szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselőket, a
közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati
viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a
Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit 2004. évre is
megillette egyhavi külön juttatás, amelynek kifizetéséről 2005. január 17-én
kellett intézkedni.
A legfőbb ügyész álláspontja szerint 2004. évre
tizenharmadik havi juttatás - a 2004. január hónapra általában járó 1/12-ed
részt meghaladóan - nem illette meg a közszférában foglalkoztatottakat, mert a
módosított szabály 2004. február 1-jén lépett hatályba és így a kifizetési
feltételek vizsgálatára csak 2005. január 1-jén kerülhetett sor. Ezt a helyzetet
orvosolta a 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5) bekezdése.
A jogegységi tanács kizárólag a 2004. év
tekintetében vizsgálta az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot, illetve
e juttatás kifizetését. A 2004. évre vonatkozó egyhavi külön juttatás iránti
igények elbírálásánál az okozott jogszabály értelmezési problémát, hogy a
naptári évre járó juttatásról szóló szabály módosítása évközben - 2004. február
1-jén - lépett hatályba, és a jogi szabályozás nem határozta meg, hogy az
irányadó jogviszony január 1-jei fennállása, illetve a január 16-i kifizetés
melyik évre vonatkozik. A 2003. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tv.) indokolása azt tartalmazza, hogy a módosítás
a kifizetés szabályozásának egységesítését szolgálja, a kifizetésről egységesen
a tárgyévet követő január 16-án kell intézkedni. A módosítás előtti
szabályokban is szerepelt tárgyévet követő januári kifizetés [Kjt. 68. § (6)
bekezdés], valamint a jelenleg hatályos rendelkezések is tárgyévet követő
január 16-ai kifizetésről szólnak. A Tv. azzal, hogy a juttatásra való
jogosultságot az irányadó jogviszony január 1-jei fennállásához kötötte, a
jogosultságot korlátozta. A munkavállalóra hátrányos ilyen feltétel
visszamenőlegesen nem szabható [a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12.
§ (2) bekezdés]. Ennél fogva ez a feltétel a 2004. február 1-jei hatálybalépés
folytán csak 2005. január 1-jére vonatkozhat. Az előbbiekből azonban nem
következik a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság megszűnése. Ezt
rögzíti az Alkotmánybíróság 1208/B/2004. AB határozatának indokolása is (4.
pont 6. bekezdés), amikor megállapítja, hogy a törvényhozó nem szüntette meg a
külön juttatást, ilyen szándékra a törvényjavaslat indokolásából sem lehet
következtetni. A módosított rendelkezések is - a korábbiakkal egyezően - minden
naptári évre járó juttatásról szólnak. A munkavállalóknak e járandóságra való
jogosultsága 2004. január 1-jén - az akkor hatályos szabályok szerint - arra az
évre is megnyílt, és a módosítás ezt nem zárta ki azzal, hogy a jogviszony 2005.
január 1-jei fennállását szabta feltételül. Ezt a feltételt azonban az
Alkotmánybíróság határozata visszamenőleges 2005. január 1-jei hatállyal
megsemmisítette, így ezt követően erre hivatkozni a 2004. évi igény
elbírálásánál sem lehet.
A 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5)
bekezdésében megállapított átmeneti szabályokból is az következik, hogy a 2004.
évi külön juttatásra való jogosultság nem szűnt meg. Az átmeneti szabály azokat
kompenzálja, akiknek jogviszonya évközben szűnt meg.
A 2004. évre járó egyhavi külön juttatás
kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni, az igény ekkor vált
esedékessé. Ha a munkáltató ekkor egyhavi külön juttatást fizetett, ezzel a
2004. évi járandóság megfizetését teljesítette, a tárgyévet követő januári kifizetési
szabálynak megfelelően. Ilyen esetben a munkavállaló 2004. évre vonatkozóan
igényt - függetlenül a munkáltató jogszabály értelmezésétől, a kifizetés
jogcímének megjelölésétől - alappal nem támaszthat. Ezt támasztja alá a 2005.
évi CXVIII. törvény 36. § (1) bekezdése is, amely a 2005. évi juttatás
tekintetében rendelkezik 2006. januári kifizetésről.
A 2007. július elsejétől hatályos szabályok
2007. július 1-jétől módosulnak a tizenharmadik
havi illetmény kifizetésére vonatkozó szabályok. A módosítás kiváltó oka, hogy
2007. februárjában az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány
megállapodást kötött a keresetek 2007. évi növelését szolgáló központi
intézkedésekről a közszférában. A megállapodásban a Kormány kötelezte magát,
hogy 2007. március 31-ig az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban
történt egyeztetést követően törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűléshez arra
vonatkozóan, hogy a 2007. évre járó 13. havi illetmény felének kifizetésére
havonta egyenlő részletekben kerüljön sor. A megállapodás alapján 2007. július
1-jétől kezdődően az év végéig havonta a közszolgálatban dolgozók az
illetményük 8,3%-ának megfelelő összegben részesülnek Ez az összeg,
gyakorlatilag megegyezik a tizenharmadik havi illetmény 1/12 részével. A
tizenharmadik havi illetmény másik felének kifizetésére - fő szabály szerint -
egy összegben 2008. január 16-án kerül sor.
A reálkeresetek jövő évi csökkenésének
megakadályozása érdekében a Kormány vállalta azt is, hogy 2008-ban január
1-jétől az év végéig havonta egyenlő részletekben kerül sor a tizenharmadik
havi illetmény kifizetésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2008-ban
minden hónapban a közszolgálatban - így az intézményekben - dolgozók
illetményük 8,3%-ának megfelelő összegű plusz juttatásban részesülnek. A
tényleges elszámolás 2009. január 16-án fog megtörténni. A megállapodás szerint
2009-től a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére még a tárgyévben, tehát
2009. decemberében fog sor kerülni.
A megállapodásban foglaltaknak megfelelően 2007.
július 1-jétől az egyes törvényeknek a 13. havi illetmény kifizetési rendjével
összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXXIII. törvény úgy módosította a Kjt.
68. §-át, hogy a tizenharmadik. havi illetmény a tárgyévben havonta, az
illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra
megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell
kifizetni. Lényegében a közalkalmazott havi részletekben kapja meg a
tizenharmadik havi illetményét. A munkáltatónak az egyes részletek
kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra megállapított illetményt kell
alapul vennie. A törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan is,
hogy az új szabályokat első ízben a 2007. június hónapra járó illetmény,
illetve munkabér kifizetésekor kell alkalmazni.
Ugyanakkor a jogalkotó - figyelemmel a jelenleg
hatályos jogosultsági korlátokra - arról is rendelkezett, hogy nem fizethető ki
a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete, ha a kifizetés
esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn
legalább három hónapja. A Kjt. 68. § (1) bekezdése általában kizárja a
tizenharmadik havi illetmény kifizetését azoknak a közalkalmazottaknak az
esetében, akik a tárgyévben nem rendelkeznek legalább háromhavi közalkalmazotti
jogviszonnyal.
Ugyancsak nem kerülhet sor a tizenharmadik havi
illetmény esedékes részletének kifizetésére, amennyiben a kifizetést megelőző
hónap teljes időtartama alatt a közalkalmazott foglalkoztatási jogviszonya:
- keresőképtelenséget okozó betegség,
- tartalékos katonai szolgálat,
- olyan munkában nem töltött idő, amely alatt a
közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült,
- fizetés nélküli szabadság,
miatt szünetelt.
Nem változott az a szabály, hogy a tizenharmadik
havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének
összegével egyezik meg. Kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án,
illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első
munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik
meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a
közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben a tizenharmadik havi
illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege
alapján kell meghatározni.
Tekintettel arra, hogy a tizenharmadik havi
illetmény esedékes részletét a kifizetés hónapját megelőző hónapra
megállapított illetmény alapul vételével kell kifizetni, a közalkalmazott
illetményének évközi emelkedése esetén, a tizenharmadik havi illetmény esedékes
részletét is a megemelt illetmény alapul vételével köteles megállapítani a
munkáltató. Ezzel szemben, ha a közalkalmazott illetménye időközben csökken, a
tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét is a csökkentett illetmény
figyelembe vételével kell megállapítania a munkáltatónak.
A tizenharmadik havi illetmény részletekben
történő kifizetése szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. A
Kjt. 68. § (7) bekezdése szerint a tárgyév során kifizetett részletek összege
adja a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményét. A tizenharmadik havi
illetmény részletekben történő kifizetése szükségessé teszi a tárgyév egészét
érintő elszámolást. Amennyiben a tárgyév során kifizetett részletek időarányos része
nem éri el a közalkalmazottat a tárgyévre megillető tizenharmadik havi
illetmény összegét, úgy a különbözetet a tárgyévet követő január hónap 16-án,
illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első
munkanapon kell kifizetni a közalkalmazott részére. Ha az időarányosan
kifizetett részletek összege meghaladja a jogosultság szerinti összeget, úgy a
különbözetet a közalkalmazott tárgyévet követő januári illetményének
kifizetésétől kezdődően az illetményéből az Mt. 161. § (2)-(3) bekezdésének
alkalmazásával le kell vonni.
Az új szabályozás alapján a közalkalmazott a
2008. évre járó tizenharmadik havi illetményét, 2008. januári illetményének
kifizetésétől kezdődően az év végéig egyenlő részletekben fogja megkapni. A
munkáltatónak az egyes részletek kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra
megállapított illetményt kell alapul vennie. Ugyanakkor a munkáltató a
részletek kifizetése kapcsán is köteles vizsgálni a Kjt. 68. §-ában foglalt
jogosultsági feltételek fennállását is. A tizenharmadik. havi illetmény
részletekben történő kifizetése a 2008. év vonatkozásában is szükségessé teszi
a tárgyév egészét érintő elszámolást. Az elszámolásra a Kjt. 68. § (7)
bekezdésben foglalt szabályok az irányadóak.
A közalkalmazotti jogviszony évközben történő
megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon kell a tizenharmadik havi
illetményre vonatkozó elszámolást elkészíteni. Az elszámoláskor a munkáltató
köteles figyelembe venni, hogy a Kjt. 68. § (1) bekezdése értelmében a
közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben
tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha ennél kevesebb
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor a tizenharmadik
havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, feltéve, hogy a
tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban töltött. Ennek
megfelelően, ha a jogviszony megszűnésének időpontjáig a közalkalmazott részére
kifizetett részletek összege nem éri el az őt időarányosan megillető tizenharmadik
havi illetmény összegét, a munkáltató a különbözetet az utolsó munkában töltött
napon köteles kifizetni a közalkalmazottnak. Ezzel szemben, ha az időarányosan
kifizetett részletek összege meghaladja a jogosultság szerinti összeget, úgy a
különbözetet a munkáltató a jogviszony megszűnésekor a közalkalmazott részére
kifizetendő juttatások összegéből köteles levonni a munkáltató.
69.
§ Az e
törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott a 70-75. §
szerinti illetménypótlékra jogosult. A 70-75. § szerinti illetménypótlék
számításának alapját (a továbbiakban: pótlékalap) a mindenkori éves
költségvetési törvény állapítja meg.
BH1997. 423. Ha az iskolának az
egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban
állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk
jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az
irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy
a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv.
(Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].
A közalkalmazottak részére az illetménypótlék
olyan körülményre tekintettel kerül megállapításra, amely a munkakörhöz
kapcsolódó illetmény meghatározásánál nem volt figyelembe vehető. A Kjt.
hatálybalépésekor a pótlékok összegének meghatározásánál egységes rendszert
vezetett be, és ezzel egységesen állapította meg az ugyanazon körülményeken
alapuló többletdíjazás mértékét. Ennek megfelelően a pótlék mértéke nem a mindenkori
illetménytől, hanem az A/1 fizetési fokozat összegétől függött, és ennek
százalékos arányában került meghatározásra.
1996. február 1-jétől a Kjt.-t módosító 1996.
évi XXVIII. törvény a fizetési osztályokhoz és fizetési fokozatokhoz tartozó
illetményeket garantált összegben határozta meg. Ezzel párhuzamosan az
illetménypótlékok alapja is fix összegre változott (1996. február 1-jétől
1997. február 1-jétől a Kjt.-t ismételten
módosító 1996. évi CXXIV. törvény az illetménypótlék számítási alapjának
megjelölésére bevezette a pótlékalap fogalmát, amelynek összege 11 800 Ft-ra
módosult. 1998. február 1-jétől a pótlékalap havi összege
2007. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2007.
évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény szerint a pótlékalap
összegét változatlanul 19 600 Ft-ban határozza meg.
2008. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2008.
évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény előírásai szerint a
pótlékalap összege 20.000 Ft-ra emelkedett.