50. § (1) A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított tizenöt napon belül tárgyalást tart. A fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább három munkanappal megkapják.

(2) A tárgyaláson a munkáltatót az ügy vizsgálóbiztosa képviseli, a közalkalmazott jogi képviselőt is igénybe vehet. A tárgyalás nyilvános. A fegyelmi tanács azonban az államtitok vagy szolgálati titok megőrzése érdekében, valamint a fegyelmi eljárás alá vont kérelmére zárt tárgyalást köteles elrendelni.

(3) Ha valamelyik fél, vagy képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, tárgyalást tartani és az ügyet érdemben elbírálni csak akkor lehet, ha a felet és a képviselőjét szabályszerűen értesítették. Elbírálható az ügy, ha a vizsgálóbiztos, a közalkalmazott vagy képviselője bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni.

(4) A fegyelmi tanács a tényállás tisztázása céljából bizonyítási eljárást folytathat le, ennek keretében különösen tanúkat hallgathat ki, iratokat szerezhet be, szakértőt vehet igénybe, szemlét tarthat.

(5) Amennyiben az ügy a tárgyaláson nem volt tisztázható, további nyolc napon belül újabb tárgyalást kell tartani.

EBH2001. 474. A fegyelmi tárgyalást csak akkor lehet megtartani és az ügyet érdemben elbírálni, ha a felet és képviselőjét szabályszerűen értesítették, azonban ennek ellenére a tárgyaláson nem jelentek meg [Kjt. 50. § (3) bek.].

BH2002. 285. A fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább három munkanappal megkapják. A háromnapos idézési időköz megsértése önmagában nem ad alapot a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 50. § (1) bek. és (3) bek.].

Igen fontos garanciális rendelkezés, hogy a fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább 3 munkanappal megkapják [Kjt. 50. § (1)].

Az értesítésnek tartalmaznia kell a fegyelmi tanács megnevezését, ügyszámát, a felek nevét, a tárgyalás tárgyát, pontos helyét és idejét. Ha a közalkalmazottnak jogi képviselője van, akkor az értesítést célszerű neki is megküldeni. Az értesítésben a feleket tájékoztatni kell arról, hogy ha a szabályszerű értesítés ellenére a tárgyaláson nem jelennek meg, az a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

Az értesítés kézbesítése azonos helységen belül kézbesítőkönyvvel, más helységbe pedig posta útján (tértivevénnyel) történhet. Az értesítés akkor is szabályszerű, ha a címzett az átvételét megtagadja vagyis, ha a kézbesítőtől, illetve a postától nem veszi át.

A fegyelmi ügyben érdekeltek idézése akkor is szabályszerűnek tekintendő, ha a küldemény ún. nem kereste jelzéssel érkezik vissza, illetve ha bejelentik, hogy a tárgyaláson nem akarnak megjelenni.

A testület tárgyalásának akadálytalan megtartásához az is szükséges, hogy a tanács tagjai a tárgyalás helyéről, idejéről kellő időben értesüljenek. A tagok haladéktalanul kötelesek esetleges akadályoztatásukat jelezni, hogy pótlásukról még a tárgyalás előtt gondoskodni lehessen.

A tárgyalást a fegyelmi tanács elnöke nyitja meg. A tárgyalás megnyitása után számba veszi a megjelenteket. A korábbi szabályokhoz képest az 1996. IV. 26-tól hatályos módosítás erősítette az eljárás nyilvánosságát azzal, hogy kimondta: a tárgyalás nyilvános. A fegyelmi tanács azonban az államtitok vagy szolgálati titok megőrzése érdekében, valamint a fegyelmi eljárás alá vont személy kérelmére zárt tárgyalást köteles elrendelni.

A fegyelmi ügy elbírálható akkor is, ha a vizsgálóbiztos, a közalkalmazott vagy képviselője bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni [Kjt. 50. § (3)].

A testület fegyelmi tárgyalását az elnök vezeti. A tárgyalás vezetése igen összetett, bonyolult tevékenység. Az elnök ismerteti a tényállást, meghatározza a tárgyalásra meghívott felek, tanúk, szakértők meghallgatásának sorrendjét. Feladatai közé tartozik a tárgyalási fegyelem és rend biztosítása. A fegyelmi tanács tagjai kérdést tehetnek fel a feleknek és a tárgyalásra meghívottaknak, e kérdésfeltevést azonban korlátoznia kell, ha nem látszik alkalmasnak a vita megoldására és meg kell akadályoznia az ügyhöz nem tartozó kérdések feltevését.

Az elnök a tárgyaláson elhangzottak lényegét jegyzőkönyvbe diktálja.

A fegyelmi tanács a tényállás tisztázása céljából bizonyítási eljárást folytathat le, ennek keretében, különösen tanúkat hallgathat ki, iratokat szerezhet be, szakértőt vehet igénybe, szemlét tarthat [Kjt. 50. § (4)]. A fegyelmi tárgyalás egyik legfontosabb része a bizonyítás, melynek célja a tényállás pontos megállapítása, az igazság kiderítése. Bizonyítás lefolytatására nem minden esetben van szükség. Amennyiben ugyanis a vizsgálóbiztos által elfogadott vizsgálat elég adatot, információt tartalmaz a fegyelmi tanács döntéséhez, a tényállás tisztázásához bizonyítási eljárás nélkül is lehetőség van az ügy érdemi elbírálására. Ez azonban fordítva is megtörténhet akkor, ha a vizsgálóbiztos eljárása során nem folytatott le teljes körű tényfeltáró vizsgálatot, nem tisztázott minden körülményt, s ezek miatt nem lehet dönteni a felelősség kérdéséről. Mivel további bizonyítás, illetve kiegészítés céljából a vizsgálóbiztos javaslata nem küldhető vissza, a fegyelmi tanácsnak kell az elmaradt bizonyítást pótolnia.

A tényállásnak csak azokat az elemeit kell bizonyítani, amelyek a felek előadása vagy nyilatkozatai alapján nem tisztázódtak. Csak a fegyelmi eljárás szempontjából szükséges és lényeges körülményekre kell bizonyítási eljárást lefolytatni. A felesleges, az ügyre nem tartozó, az érdemi elbírálás szempontjából nem jelentős tények bizonyítását, mint szükségtelen mellőzni kell. Főleg ügyelni kell arra, hogy a felek indokolatlan bizonyítási kezdeményezéssel ne juttassák mellékútra a körülmények vizsgálatát. Bizonyításnak mindenkor célirányosnak kell maradnia a fegyelmi eljárás tárgykörén belül.

A köztudomású (tűzkár, árvíz, elemi csapás) vagy a fegyelmi tanács tagjai előtt ismert tényekre nem kell elrendelni bizonyítást. Mellőzhető a bizonyítás azokra a tényekre vonatkozóan, amelyek valósága a rendelkezésre álló iratokkal kétséget kizáróan bizonyítható. (Pl. illetménykérdésben az iratokhoz csatolt fizetés elszámolási lap.) Nem kell bizonyítást lefolytatni azokra a tényekre vonatkozóan sem, melyet az ellenérdekű fél kétséget kizáróan elismer (pl. a munkáltató képviselője elismeri a közalkalmazott igényét a szabadság kiadására).

Természetesen indokoltan merülhet fel a kérdés ezek után a jogalkalmazóban, hogy mikor válik tulajdonképpen szükségessé a bizonyítás?

A tényállás körülményei a felek előadásából állapíthatók meg elsősorban. Az is előfordulhat, hogy pl. az egyik fél tényelőadását a másik fél tagadja vagy azt adja elő, hogy a felhozott tényekről nincs tudomása, ellenőrizni nem tudja azokat. Ilyen esetekben a tényállás csakis bizonyítékok előterjesztésével és bizonyítási eszközök felhasználásával tisztázható.

Bizonyítási eszközök:

- a tanúvallomás;

- az irat;

- a szakértői vélemény;

- a szemle.

Tanú tulajdonképpen bárki lehet, aki közli a fegyelmi vétség elkövetéséről közvetlen észleléseit, de természetesen csak akkor, ha szellemi és testi adottságai alapján képes a valós tények közlésére. A tanúskodás minden állampolgár kötelessége. Megtagadható a tanúvallomás, ha a tanú az eljárásban résztvevő közalkalmazott hozzátartozója vagy, ha a tanúvallomás folytán magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

A tanút a meghallgatás előtt figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire, mivel a hamis tanúzás a Büntető Törvénykönyv szerint 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény.

A tanúk meghallgatásának sorrendjét a fegyelmi tanács elnöke határozza meg. Célszerű elsőnek azt a tanút meghallgatni, akitől a legeredményesebb vallomás várható.

Több tanú esetén a további tanú meghallgatása mellőzhető, ha az elsődlegesen meghallgatott tanú vallomása a tényállás tisztázásához elegendőnek mutatkozik.

A meghallgatás sorrendjét nem szabad a véletlenre bízni. Taktikai szempontból a helyes eljárás az, ha a meghallgatott tanúknál figyelemmel vagyunk arra, hogy melyiktől milyen tartalmú és jellegű vallomás várható. Ez lényegesen megkönnyíti az eredményes bizonyítást.

A tanúkat a tárgyaláson egymás távollétében kell meghallgatni. A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen a tárgyaláson a másik tanú meghallgatásánál.

A tanút a bizonyítandó tényekkel kapcsolatban részletesen meg kell hallgatni és tisztázni kell, hogy az általa előadottakról mikor, milyen módon (személyesen vagy hallomásból) szerzett tudomást. Lényeges, hogy a tanú vallomását tárgyilagosan és befolyástól mentesen tehesse meg.

A meghallgatás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tanú összefüggően adhassa elő vallomását, majd a részletes kérdésfeltevéssel lehet a még fel nem tárt tényeket feltárni az esetleges ellentmondásokat feloldani.

Célszerű a tanú figyelmét felhívni arra is, hogy mondanivalóját lehetőleg lényegretörően és rendszerbe foglalva adja elő.

A tanú által közölt tényeket szükség esetén más tanúk vallomásával lehet ellenőrizni.

Ha a tanú vallomása másik tanú vagy a jelenlévő fél (felek) előadásával ellentétben áll, akkor szembesítéssel lehet megkísérelni az ellentmondás feloldását.

A fegyelmi tanács tagjai az elnök által foganatosított meghallgatás után tehetnek fel kérdéseket a tanúnak.

A tanúhoz a felek is intézhetnek kérdéseket, illetőleg a tanú vallomására észrevételt tehetnek.

Az iratok közül az okirat használható fel bizonyítékként. Jelentősége abban van, hogy tartalmát hosszú idők eltelte után is megőrzi. Például, ha a közalkalmazott betegséget orvosi igazolással igazolják, akkor ebben a kérdésben minden további bizonyítás mellőzhető.

Az okiratnak két fajtája van. A bíróság, a közjegyző vagy más hatóság által kiállított közokirat, valamint a minden egyéb irat, amely nem közokirat, hanem magánokirat.

Szakértő kirendelésére akkor kerülhet sor, ha a tényállás tisztázásához, megítéléséhez olyan szakértelem szükséges, mellyel a fegyelmi tanács nem rendelkezik. Szakértő lehet bárki, aki rendelkezik a szükséges szakértelemmel az üggyel kapcsolatban a szakvélemény megadásához. Így szakértő lehet például:

- a helyi önkormányzati költségvetési szerv közalkalmazottja, vezetője;

- a közigazgatási szerv köztisztviselője;

- igazságügyi szakértő.

A szakértő szakvéleményt készít, melyet a fegyelmi tanács mérlegel, de döntésénél nem köteles figyelembe venni. A szakértő szakvéleménye a cselekmény helyes, tárgyilagos elbírálását segíti elő. A gyakorlatban számos esetben kerülhet sor szakértő igénybevételére így pl. könyvelési, számviteli kérdésekben.

Jogi minősítéshez (pl. közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó bármely jogszabály alkalmazhatósága kérdésében) szakértő nem vehető igénybe.

A szakértő kirendelése felől a fegyelmi tanács határoz.

A szakértő kötelessége lényegében azonos a tanúkéval. A szakértő köteles a tárgyaláson megjelenni és az ügyben szakvéleményt nyilvánítani.

A szakértő az ügy iratait a szakértői vélemény helyessége érdekében megtekintheti. Ellentétben a tanúval a felek előadásán, valamint a tanúvallomásoknál jelen lehet, hozzájuk kérdéseket tehet fel, egyéb bizonyítás felvételét indítványozhatja, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges.

Előfordulhat, hogy szakmai felkészültsége ellenére a szakértő a tárgyaláson nem tud nyilatkozni vagy a szakkérdés előreláthatóan bonyolult. Ilyenkor a szakértőt fel kell hívni arra, hogy véleményét rövid határidőn belül írásban terjessze elő. Ilyenkor meg kell jelölni azokat a szempontokat, amelyekre a szakértő vizsgálatának irányulnia kell. A szakvélemény kialakításához adatokra, bővebb információkra lehet szükség, ezért ezeket a szakértő rendelkezésére kell bocsátani. A fontosabb iratok is a szakértő részére kiadhatók. A szakértő kirendelésében meg kell jelölni a szakvélemény előterjesztésének határidejét, valamint fel kell hívni őt költségigényének bejelentésére.

Amennyiben a bizonyítás olyan tárgy vagy helyszín megtekintését teszi szükségessé, amelyre a tárgyalás folyamán nem kerülhet sor, akkor ezért a fegyelmi tanács a helyszínre kiszállhat. A szemle tehát a helyszínen való közvetlen megfigyelés.

51. § (1) A fegyelmi tanács az első tárgyalástól számított legkésőbb harminc napon belül zárt ülésen, szótöbbséggel határoz, döntését indokolt írásbeli határozatba foglalja. Felmentő határozatot kell hozni, ha az eljárás alá vont a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el. Az eljárást megszüntető határozatot kell hozni az 51/A. §-ban foglaltak esetén, továbbá, ha nem bizonyítható, hogy az eljárás alá vont a fegyelmi vétséget elkövette.

(2) Nem kell fegyelmi büntetést kiszabni, ha a körülményekre tekintettel a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása is indokolatlan.

(3) A közalkalmazott a határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül bírósághoz fordulhat.

(4) A közalkalmazottnak a fegyelmi eljárással kapcsolatos költségeit a munkáltató köteles megtéríteni, ha a fegyelmi felelősség jogerős megállapítására nem kerül sor.

BH2002. 245. A közalkalmazott alanyi jogosultsága, hogy ragaszkodjon a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg annak szabályos befejezéséhez. A fegyelmi eljárás szabályai betartásának kötelezettsége alól a munkáltatót a vizsgálóbiztos magatartása nem mentesíti, és az eljárás komolysága semmilyen szempontból nem sérülhet. A fegyelmi eljárásra vonatkozó garanciális szabályok súlyos megsértése önmagában megalapozza a megállapításra irányuló kereset előterjeszthetőségének jogát [Pp. 123. §, 1992. évi XXXIII. tv. 46. § (3)-(7) bek., 47. § (1) bek., 51. § (1) és (4) bek., 51/A. § (1) bek. a)-b) pont].

BH1997. 103. Közalkalmazottal szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója - még akkor is, ha a fegyelmi eljárás megindítását a közalkalmazott maga kéri - csak olyan cselekmény vagy mulasztás tekintetében folytathatja le az eljárást, amellyel kapcsolatban nem teltek le a törvényben meghatározott jogvesztő határidők [1992. évi XXXIII. tv. 46. § (1)-(3) bek., 51. § (1) bek.].

A fegyelmi tanács az eljárás során igénybe vett bizonyítékokat értékeli, mérlegeli, az ellentmondónak tűnő bizonyítékok közül pedig azt fogadja el, melyet a legmeggyőzőbbnek talál. A fegyelmi tanács a felelősség tárgyában zárt ülésen, szótöbbséggel határoz. A határozathozatalt tanácskozás előzi meg, melyben a fegyelmi tanács elnökén, tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem vehet részt. A tanácskozáson a fegyelmi tanács elnöke röviden összefoglalja a megállapított tényeket, összegezi a felek, tanúk, (szakértő) vallomásait a bizonyítékok jelentőségét. A tanács a fegyelmi felelősségről ezt követően határoz.

A fegyelmi tanács úgy is határozhat, hogy megállapítja ugyan a közalkalmazott felelősségét, de fegyelmi büntetés kiszabását mellőzi. Erre akkor kerülhet sor, ha a körülményekre tekintettel a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása is indokolatlan. Annak eldöntéséhez, hogy mikor indokolatlan a büntetés kiszabása, a büntetés céljából indokolt kiindulni. Ez pedig egyrészt az elkövetett közalkalmazott nevelés célzatú visszatartása az újabb fegyelmi vétség elkövetésétől, másrészt a munkahelyi fegyelmi helyzet megerősítése. Az előzőre példaként említhető az, amikor az egyébként csekély súlyú vétség elkövetése döntően a közalkalmazott tapasztalatlanságára vezethető vissza, ami miatt indokolatlan lehet a büntetés alkalmazása. Az utóbbira lehet példa, - szemben az előző esettel épp a büntetés kiszabását indokolva - az, amikor hasonló vétségek sorozatos elkövetéséről van szó, ami nyilvánvalóan a megromlott fegyelmi helyzet megerősítésének szükségességét veti fel, ezért a büntetés kiszabásától nem lehet eltekinteni.

A 2007. szeptember 1-je után induló fegyelmi eljárásokkal kapcsolatosan a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007. évi C. törvény a fegyelmi eljárást lezáró határozatoknál különbséget tesz a felmentő és megszüntető döntés között. Felmentő határozat meghozatalára kerül sor, ha az eljárás alá vont közalkalmazott a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el. Ezzel szemben az eljárást megszüntető határozatot kell hozni, ha a fegyelmi eljárás időtartama alatt a közalkalmazotti jogviszony megszűnik, vagy a fegyelmi eljárás megindítására a Kjt. által biztosított határidő leteltét követően kerül sor, továbbá, ha nem bizonyítható, hogy az eljárás alá vont közalkalmazott a fegyelmi vétséget elkövette.

Ha a fegyelmi felelősség jogerős megállapítására nem kerül sor, akkor a közalkalmazottnak a fegyelmi eljárásával kapcsolatos költségeit a munkáltató köteles megtéríteni [Kjt. 51. § (4)]. Amennyiben a közalkalmazott felelőssége nem nyert megállapítást, a munkáltató viseli az eljárás költségeit, így például meg kell fizetnie a kirendelt szakértő vagy az igénybe vett jogi képviselő díját, a postai, vagy az utazási költséget. A közalkalmazott azonban csak olyan költségek megtérítésére tarthat igényt, amelyek az eljárással kapcsolatban szükségszerűen és indokoltan merültek fel.

A jogorvoslati rendszer a korábbi szabályozáshoz képest lényegesen megváltozott. A jelenlegi jogi szabályozás egységes abban a tekintetben, hogy a közalkalmazott beosztására munkakörére tekintet nélkül fordulhat a bírósághoz és támadhatja meg a fegyelmi tanács sérelmesnek tartott határozatát. A közalkalmazott a fegyelmi határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül fordulhat a bírósághoz [Kjt. 51. § (3)].

A keresetet a munkaügyi bíróság bírálja el. Az erre vonatkozó részletes szabályokat a közalkalmazotti jogvitára vonatkozó rendelkezések tartalmazzák.

51/A. § (1) Meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást, ha

a) annak tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony megszűnik;

b) a fegyelmi eljárás megindítására a 46. § (3)-(7) bekezdésében meghatározott határidő után kerül sor.

(2) A 47. § (1) bekezdése szerinti vizsgálat tartama alatt a fegyelmi eljárás megszüntetéséről a fegyelmi eljárás megindítója, egyébként a fegyelmi tanács határoz.

BH2002. 245. A közalkalmazott alanyi jogosultsága, hogy ragaszkodjon a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg annak szabályos befejezéséhez. A fegyelmi eljárás szabályai betartásának kötelezettsége alól a munkáltatót a vizsgálóbiztos magatartása nem mentesíti, és az eljárás komolysága semmilyen szempontból nem sérülhet. A fegyelmi eljárásra vonatkozó garanciális szabályok súlyos megsértése önmagában megalapozza a megállapításra irányuló kereset előterjeszthetőségének jogát [Pp. 123. §, 1992. évi XXXIII. tv. 46. § (3)-(7) bek., 47. § (1) bek., 51. § (1) és (4) bek., 51/A. § (1) bek. a)-b) pont].

A Kjt. eredeti szövege nem tartalmazta a fegyelmi eljárás megszüntetésének lehetőségét. A gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy a fegyelmi eljárás alatt a közalkalmazotti jogviszony megszűnik, vagy az eljárás során tisztázódik, hogy a jogvesztő eljárási határidők (szubjektív, objektív) elmulasztása miatt nem lehetett volna a fegyelmi eljárást megindítani. Ezekben az esetekben ténylegesen sor kerül az eljárás megszüntetésére, ezért 1996. április 27-étől a Kjt. már rendelkezik a fegyelmi eljárás megszüntetéséről, mint új jogintézményről. A vizsgálóbiztosi eljárás alatt a fegyelmi jogkör gyakorlója, azt követően a fegyelmi tanács dönt a megszüntetésről.

52. § (1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a közalkalmazott a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közalkalmazotti jogviszonyát megszünteti, a határozat végrehajthatóvá válik. Ettől eltérően, az elbocsátás fegyelmi büntetésről szóló határozat végrehajtására az ellene benyújtott keresetnek nincs halasztó hatálya.

(2)

(3) Ha a közalkalmazotti jogviszony a 45. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott, jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtása előtt, vagy annak végrehajtása közben megszűnik, a büntetést vagy annak hátralevő időtartamát e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál végre kell hajtani, feltéve, ha a büntetés végrehajthatóságától számított egy éven belül a közalkalmazott e munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyt létesít.

MK 63. szám

A köztisztviselő halála esetén az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. A köztisztviselővel szemben kiszabott még nem jogerős és végrehajthatóvá nem vált fegyelmi büntetés a köztisztviselő halálának tényénél fogva hatálytalanná válik.

A köztisztviselő jogutóda a fentiek szerint hatálytalanná vált büntetést kiszabó fegyelmi határozatot nem támadhatja meg.

BH2007. 273. Ha a munkáltató a közalkalmazotti igazolás kiadását elmulasztja, az ebből eredő károkért felelősséggel tartozik [1992. évi XXXIII. törvény 52. § (1) bekezdés, 36. § (1) bekezdés].

BH2000. 425. A közalkalmazottal szemben hozott fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig nem szabad végrehajtani. Ha azonban a közalkalmazott a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte, vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közalkalmazotti jogviszonyát megszünteti, a határozat végrehajthatóvá válik. A végrehajthatóság azonban nem azonos a jogerőssé válással. A jogszabály ugyanis nem azt tartalmazza, hogy a fegyelmi határozat abban az esetben válik jogerőssé, ha a közalkalmazott a jogviszonyát a keresete jogerős elbírálása előtt megszünteti, hanem csak azt, hogy ilyen körülmények között a határozat végrehajthatóvá válik. Ez pedig csak előzetes végrehajthatóságot jelent [1992. évi XXXIII. tv. 52. § (1) bek.].

A fő szabály az, hogy csak a jogerős fegyelmi határozatot lehet végrehajtani, vagyis a fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig nem szabad végrehajtani. Így ezen idő alatt az érintett jogosult az előmenetelre, címet viselhet, stb. A Kjt. az eddigiekben is lehetővé tette a nem jogerős határozat végrehajtását, ha a közalkalmazott a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte (ez a határozat kézbesítésétől számított 15 nap) vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. Ezt az esetet kiegészítve a 2007. szeptember 1-je után kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetésekre vonatkozóan a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007. évi C. törvény kimondja, hogy a határozat végrehajtására az ellene benyújtott keresetnek ugyancsak nincs halasztó hatálya. [Kjt. 52. § (1)].

Ha pedig a közalkalmazott az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő legfeljebb 1 évvel történő meghosszabbítás büntetést kapott, - akkor ha a közalkalmazotti jogviszony a jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtása előtt vagy a végrehajtás közben szűnik meg - a büntetést vagy annak hátralévő időtartamát az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél kell végrehajtani feltéve, ha a büntetés végrehajthatóságától számított 1 éven belül a közalkalmazott újból közalkalmazotti jogviszonyt létesít e munkáltatónál [Kjt. 52. § (3)].

Fontos kiemelni, hogy elbocsátás esetén a jogviszony megszűnésének napja a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésének napja.

53. § (1) Ha a fegyelmi eljáráshoz a 47. § (1) bekezdésében és a 49. § (2) és (3) bekezdésében előírt személyi feltételek a munkáltatónál nem biztosíthatók, a munkáltató kérésére a vizsgálóbiztost, valamint a fegyelmi tanács tagjait a munkáltató fenntartója jelöli ki az ügyben elfogulatlan,

a) a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb vagy vele azonos vezetői beosztású, ennek hiányában a fegyelmi eljárás alá vonttal legalább azonos besorolású közalkalmazottai,

b) ha a fenntartó nem e törvény hatálya alá tartozik, saját tagjai, illetve a fegyelmi eljárás alá vonttal legalább azonos szintű iskolai végzettségű alkalmazottai

közül.

(2) Ha a Magyar Honvédségnél, valamint a rendvédelmi szervnél foglalkoztatott közalkalmazott fegyelmi ügyében a 47. § (1) bekezdésében, valamint a 49. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott feltétel a munkáltató közalkalmazottai közül nem biztosítható, vizsgálóbiztosként, valamint a fegyelmi tanács tagjaként a fegyveres, illetve a rendvédelmi szervnek a fegyelmi eljárás alá vonttal legalább azonos szintű iskolai végzettséggel rendelkező hivatásos állományú tagja is kijelölhető.

(3) A (2) bekezdésben előírt feltételek hiányában a fegyveres, valamint a rendvédelmi szervnél foglalkoztatott közalkalmazott fegyelmi ügyében is az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

EBH2002. 793. Vizsgálóbiztosnak nem lehet kijelölni a fenntartó másik intézményének alkalmazottját, mivel ő nem tagja vagy alkalmazottja a fenntartónak, illetve a felügyeleti szervnek. Ennek be nem tartása alapvető eljárási hiba, amely a fegyelmi határozat hatálytalanítását vonja maga után [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 53. § (1) bek.].

BH1998. 559. II. A vizsgálóbiztost, valamint a fegyelmi tanács tagjait csak abban az esetben jelöli ki a munkáltató kérésére a munkáltató fenntartója, illetve felügyeleti szerve a saját tagjai, illetve a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású, illetve besorolású, ennek hiányában legalább a fegyelmi eljárás alá vonttal azonos szintű iskolai végzettségű alkalmazottai közül, ha a fegyelmi eljáráshoz előírt személyi feltételek a munkáltatónál nem biztosíthatók [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 53. § (1) bek.].

A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) által indított fegyelmi eljárásra vonatkozó egyes eltérő szabályok

A vizsgálóbiztos kijelölésére vonatkozó magyarázatot e szakasz értelmezésénél is irányadónak kell tekinteni, ezért ismételt tárgyalásától e helyen eltekintünk.

A törvény külön rendelkezéseket és eligazítást tartalmaz a fegyveres erőknél, valamint a rendvédelmi szerveknél lefolytatandó eljárás sajátos szabályaira.

53/A. § (1) A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), vagy a fővárosi önkormányzat bizottsága, a főpolgármester által megbízott magasabb vezető, illetve vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a fegyelmi büntetés kiszabása a képviselő-testület (közgyűlés) hatáskörébe tartozik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a 46. § (3) bekezdésének a) pontjában megállapított határidőt a polgármester (főpolgármester), illetve a megyei közgyűlés elnöke tudomásszerzésétől kell számítani.

Az 1996-ban bekövetkezett új rendelkezések sorában igen fontos kiemelni a törvény 53/A. §-át.

A Kjt. 53/A. §-ában szabályozottak a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ide tartozó közalkalmazott esetében a fegyelmi tanács hatáskörét a testület gyakorolja. Kivételesen ezen esetekben lehetőség van arra, hogy a vizsgálóbiztos olyan esetben a képviselő-testület tagjai közül kerüljön ki. Ilyen esetben is az a legszerencsésebb azonban, ha olyan testületi tag lesz a vizsgálóbiztos, aki egyben közalkalmazotti jogviszonyban áll.

A vezetők tekintetében fontos kiemelni a Kjt. 45. § (2) bekezdés d) és e) pontját, amely a magasabb vezető, illetve vezető beosztás fegyelmi hatályú visszavonását, valamint az elbocsátást nevesíti. Ezek a (magasabb) vezetői megbízás visszavonásával, illetve a felmentéssel azonos hatásúak. Ezzel összhangban rendelkezik úgy a Kjt. 46. § (1) bekezdés, hogy a fegyelmi eljárás megindítását a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott esetében a megbízásra jogosult, vagyis a képviselő-testület rendeli el.

Az előzőekkel összhangban ismételten vissza kell utalni a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 103. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, amely szerint a fegyelmi eljárás megindítása (és a fegyelmi büntetés kiszabása) az önkormányzati képviselő-testület hatáskörébe tartozik. Ebből következően a képviselő-testület azoknál a közalkalmazottaknál rendeli el a fegyelmi eljárás megindítását, akiknek vezetői megbízást adott. E képviselő-testületi hatáskör másra át nem ruházható.

Fontos kiemelni, hogy a képviselő-testület által megbízott magasabb vezető és vezető fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a büntetés kiszabása az 53/A. § (1) bekezdés alapján a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.

A testület fegyelmi tanácsaként történő eljárása esetén:

- az Ötv. 12. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a képviselő-testület fegyelmi büntetés kiszabása ügyében zárt ülést tart, ha az érintett (a közalkalmazott) a nyilvános tárgyalást nem kívánja. Erről a közalkalmazottat nyilatkoztatni kell és nyilatkozatának tartalma dönt;

- a képviselő-testület az Ötv. 12. § (6) bekezdése értelmében titkos szavazással is dönthet az ügyben;

- a képviselő-testület a Kjt. 51. § (1) bekezdésére figyelemmel döntését egyszerű szótöbbséggel hozza meg. Amennyiben a fegyelmi büntetés a magasabb vezetői, vezetői megbízás visszavonása, úgy az Ötv. 15. § (1) bekezdésére figyelemmel a döntéshez minősített többség szükséges.

Az Ötv.-t is figyelembe véve a Kjt. 53/A. § (1) bekezdésében megjelölt magasabb vezetők és vezetők esetében a kártérítési eljárás megindítása és a kártérítés megállapítása szintén a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik.

54. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkavégzésről és a tanulmányi szerződésről szóló szabályai közül (Harmadik rész, V. fejezet) a 106/A-106/B. §-nak, valamint a 108-109. §-nak a rendelkezései nem alkalmazhatók.

(2) A Munka Törvénykönyve 106. §-ának az (1) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a közalkalmazott kirendelésére akkor kerülhet sor, ha a kirendelés alapján a közalkalmazott az e törvény, vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál végez munkát.

(3) A Munka Törvénykönyve Harmadik részének XI. fejezetét azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy kölcsönzés keretében munkavállaló közvetlenül a munkáltató alaptevékenysége körében nem foglalkoztatható. A miniszter meghatározhatja, hogy a kölcsönzés szempontjából a munkáltató mely tevékenysége minősül alaptevékenységnek.

(4) A miniszter a Munka Törvénykönyve 115-116. §-ában foglaltakon túlmenően további kedvezményt állapíthat meg a továbbtanuló közalkalmazott számára.

EBH2005. 1249. A közalkalmazott az utasításadásra feljogosított személynek - a munkáltatói jogkört gyakorló egyetértésével meghozott - tartalmában egyoldalú kinevezés módosításról szóló, és heteken át fenntartott döntését a törvénynek megfelelően jelölte meg a közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondással való megszüntetése indokaként [1992. évi XXXIII. törvény 29. § (1) bekezdés a) pont, 54. § (1) bek.; 1992. évi XXII. törvény 102. § (1) bek.].

2001. július 1-jétől a 96/71/EK irányelvben foglaltak alapján a Munka tv. a kiküldetéshez hasonlóan új szabályokat tartalmaz a kirendelésre vonatkozóan. A kirendelés során is a szokásostól eltérő helyen történik a közalkalmazott munkavégzése, de ez esetben a munkavégzés másik munkáltatónál, annak irányítása alatt zajlik. Ha a munkavállalót munkáltatója megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezi, ez a munkáltatói intézkedés kirendelésnek minősül. A kirendelés további kritériumai, hogy a kirendelésre ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor, valamint, hogy a két munkáltató tulajdonosi kapcsolatban álljon egymással. Ugyanakkor a közalkalmazott kirendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a kirendelés alapján a közalkalmazott a Kjt, vagy a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatónál végez munkát [Kjt. 54. § (2)]. Kirendelés során kérdéses lehet a munkáltatói jogkörök megoszlása. A felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltatói jogokat az új szabályok alapján is az a munkáltató gyakorolja, ahol a tényleges munkavégzés történik, azaz ahova a közalkalmazottat kirendelték. Kirendelés esetén az illetmény kérdésében is elsősorban a felek megállapodása az irányadó, ennek hiányában alkalmazandó a Munka tv. szabálya, miszerint a közalkalmazottat a kinevezés szerinti illetménye illeti meg. Kirendelés esetén alkalmazni kell továbbá az átirányításra, valamint a kiküldetésre vonatkozó egyes szabályokat is. Így például az átirányítás elrendelésére, időbeli korlátjára, az átirányítás miatti munkakör változás esetén járó díjazásra vonatkozó előírásokat, valamint a kiküldetés tilalmával, és az utazási idővel összefüggő szabályokat.

A munkaerő-kölcsönzés esetén a munkáltatói oldalon két jogalany, a kölcsönbeadó és kölcsönvevő munkáltató jelenik meg, illetve harmadikként a kölcsönadott közalkalmazott. A közalkalmazotti jogviszony a kölcsönbeadóval létesül, a munkavállaló tényleges foglalkoztatása azonban a kölcsönvevőnél valósul meg. Gyakorlatilag munkaerő-kölcsönzésnek minősül az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönadó munkáltató a vele kölcsönzés céljából a közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésére a kölcsönvevőnek átengedi. A közalkalmazotti jogviszony létesítésekor, már a kinevezésben rögzíteni kell, hogy az kölcsönzés céljából jött létre, mert ha a kievezés ezt nem tartalmazza, illetve nem ebben állapodtak meg a felek, utóbb a kinevezés ennek érdekében nem módosítható. A munkáltatói jogokat - fő szabály szerint - a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő, megállapodásuk szerint megosztva gyakorolja. A Munka tv. ez alól két kivételt határoz meg egyrészt a kölcsönvevő a közalkalmazottat más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti, tehát a kirendelés jogával nem élhet, másrészt a kölcsönvevő nem gyakorolhatja a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének jogát. Figyelemmel arra, hogy a munkavégzésre a kölcsönvevőnél kerül sor, a közalkalmazott munkarendjére, munkaidejére, pihenőidejére a kölcsönvevőnél irányadó szabályok vonatkoznak. A kölcsönbeadó köteles az illetmény kifizetésére, továbbá őt terheli a foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség. A munkaerő kölcsönzésről szóló megállapodást írásba kell foglalni és a megállapodásnak többek között tartalmaznia kell a kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét, az elvégzendő munka jellegét. A Munka tv. a megállapodás időtartamára vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz, így az határozatlan, illetve határozott időre is köthető. Ugyanakkor a munkaerő kölcsönzés keretében a munkavállaló közvetlenül a munkáltató alaptevékenysége körében nem foglalkoztatható. A Kjt. a minisztert hatalmazza fel arra, hogy a kölcsönzés szempontjából a munkáltató mely tevékenysége minősül alaptevékenységnek [Kjt. 54. § (3)]. Így a közoktatási intézményekben munkaerő-kölcsönzés szempontjából alaptevékenységnek minősül minden olyan tevékenység, amelynek ellátására a rendelet mellékletében meghatározott pedagógus-munkakörben, nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben, továbbá a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátására létesített ügyintéző-szakértő, pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó, ügyintéző munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 6. § (1)]. Az egészségügyi ágazatban a munkaerő-kölcsönzés szempontjából a munkáltató alapító okiratában kötelező feladatként meghatározott tevékenysége minősül alaptevékenységnek [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 6/A. §].

Ugyanakkor a Kjt. azt is lehetővé teszi, hogy a miniszter, a Munka tv.-ben foglalt kedvezményeken felül további kedvezményeket állapítson meg a továbbtanuló közalkalmazottak részére [Kjt. 54. § (4)]. E felhatalmazás alapján:

a) A közoktatási intézményekben pedagógus kérésére, a nevelőtestület egyetértésével, átlagkeresetének folyósításával szabadság adható tudományos fokozat megszerzésére, továbbá abban az esetben, ha a pályázat eredményeként kutatómunkában vesz részt, tanulmányútra megy vagy tankönyvet ír, ha a fenntartó a nevelési-oktatási intézmény költségvetésében erre a célra a szükséges fedezetet elkülönítetten biztosítja. A szabadság nem haladhatja meg az egy évet.

A munkáltató és a közalkalmazott közötti megállapodásban kiköthető, hogy a pedagógus köteles az átlagkeresetet visszafizetni, ha önhibájából a tudományos fokozat megszerzéséhez szükséges vizsgán nem jelenik meg, a kutatómunkába nem kapcsolódik be, a tanulmányútra nem megy el, vagy a tankönyvet nem írja meg [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 6. § (2)-(3)].

b) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben, ha az e célra adott támogatás terhére vagy az intézmény költségvetéséből a szükséges fedezet biztosítható, tanulmányi szerződés alapján vagy az intézmény érdekében álló képzésben, továbbképzésben részt vevő közalkalmazott részére a munkaidőbe eső tanulmányi időre és a vizsgázás idejére fizetett szabadidőt kell biztosítani. A vizsgára való felkészülési időből félévenként legfeljebb összesen tíz munkanap szabadidő biztosítható. A közalkalmazott kérésére a vizsgaidőszakra eső munkaidő-kedvezmény egy vagy több részletben, illetve összevontan is kiadható.

A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a közalkalmazott kérésére, átlagkeresetének folyósítása mellett, a munkáltató szabadságot adjon tudományos fokozat megszerzésére, továbbá abban az esetben, ha pályázat eredményeként kutatómunkában vesz részt, tanulmányi útra utazik vagy tankönyvet (szakkönyvet) ír, ha a fenntartó vagy egyéb szerv az intézmény költségvetésében erre a célra a szükséges fedezetet biztosítja, illetve annak költségeit az intézmény saját forrású bevételei terhére adja meg a közalkalmazottnak. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy e kedvezmény megadása kötelező abban az esetben, ha a tudományos fokozat megszerzését, a tankönyv vagy szakkönyv megírását, a kutatómunkában való részvételt, vagy a tanulmányutat a munkáltató rendeli el. Az ilyen címen adott szabadság ideje azonban nem haladhatja meg az egy évet.

Az intézményi kollektív szerződésben vagy a felek közötti megállapodásban kiköthető, hogy a közalkalmazott köteles az átlagkeresetet visszafizetni, ha önhibájából a tudományos fokozat megszerzéséhez vizsgán nem jelenik meg, a kutatómunkába nem kapcsolódik be, a tanulmányútra nem utazik el, vagy a tankönyvet (szakkönyvet) nem írja meg [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 11. §].

c) A munkaügyi igazgatáshoz tartozó intézményekben foglalkoztatott közalkalmazott részére a Munka tv. 115. §-ában foglalt kedvezmények időtartamára illetménye jár, amennyiben olyan iskolai rendszerű képzésben vesz részt, amely a munkaköre ellátásával összefügg [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 9. §].

d) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán, ha az e célra adott támogatás terhére vagy az intézmény költségvetéséből a szükséges fedezet biztosítható, tanulmányi szerződés alapján vagy az intézmény érdekében álló képzésben, továbbképzésben részt vevő közalkalmazott részére a munkaidőbe eső tanulmányi időre és a vizsgázás idejére fizetett szabadidőt kell biztosítani.

Külön megállapodás alapján - a munkavállaló kérésére - fizetett szabadság adható a tudományos fokozat megszerzése céljából. Tanulmányi szerződés megkötése esetén a munkáltató jogosult dönteni a szerződés részletes feltételeiről, figyelemmel az intézmény éves költségvetésére [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 8. §].

54/A. § E törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltató vezetője - ide nem értve az 53/A. §-ban említett vezetőket - elleni fegyelmi eljárást a kinevezési jogkör gyakorlója, illetve a magasabb vezetői vagy vezetői megbízást adományozó személy vagy szervezet, illetve testület vezetője (a továbbiakban: kinevező) köteles megindítani és lefolytatni azzal, hogy a vizsgálóbiztost, a fegyelmi tanács tagjait és elnökét az ügyben elfogulatlan, a kinevezőnek

a) a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb vagy vele azonos vezetői beosztású, illetve besorolású, ennek hiányában a fegyelmi eljárás alá vonttal magasabb vagy vele legalább azonos besorolású közalkalmazottai,

b) az a) pontban foglaltak hiányában saját tagjai, illetve a fegyelmi eljárás alá vonttal legalább azonos, szintű iskolai végzettségű alkalmazottai

közül kell kijelölnie.

A 2007. szeptember 1-je után induló fegyelmi eljárásokkal kapcsolatosan a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007. évi C. törvény szabályozza a munkáltató vezetője elleni fegyelmi eljárást. A munkáltató vezetője elleni fegyelmi eljárást a kinevezési jogkör gyakorlója, illetve a magasabb vezetői vagy vezetői megbízást adományozó személy vagy szervezet, illetve testület vezetője köteles megindítani és lefolytatni.

2008. január 1-jétől a 2007. évi CLXXIX. törvény pontosította a munkáltató vezetője elleni fegyelmi eljáráshoz szükséges személyek munkáltatón kívüli kijelölésének szabályait, részletesebben meghatározva a szükséges besorolási feltételeket, illetve rögzítve, hogy elsődlegesen a közalkalmazottak közül kell kikerülnie az eljáró személynek.

IV. fejezet

A munkaidő és pihenőidő

55. § A munka jellegétől függően a miniszter meghatározhatja a teljes munkaidőből kötelezően a munkahelyen töltendő idő tartamát, továbbá az ezen időtartam alatti munkavégzés egyes sajátos szabályait.

A jogalkotó úgy ítélte meg, hogy az elvégzendő munka jellege alapján szükségtelen, hogy a közalkalmazott a teljes munkaidejét a munkahelyén töltse. Így a Kjt. külön felhatalmazó rendelkezést tartalmaz, amikor a Kormány, illetőleg az ágazati miniszter jogkörébe utalja, hogy a teljes munkaidőből a munkahelyen töltendő idő tartalmát, illetőleg az ezzel kapcsolatos speciális szabályokat megállapítsa [Kjt. 55. §]. A jogalkalmazási munka segítése érdekében az alábbiakban röviden áttekintjük e sajátos szabályokat:

a) A közoktatási intézményekben a pedagógus a kizárólag a nevelési-oktatási intézményben ellátható feladatok végzéséhez szükséges időtartamon túlmenően nem köteles a nevelési-oktatási intézményben tartózkodni. A nevelési-oktatási intézményben - függetlenül attól, hogy szervezetileg önálló intézményként vagy intézményegységként, illetve tagintézményként működik - biztosítani kell a vezetői feladatok ellátását az alatt az időszak alatt, amelyben a gyermekek, tanulók az intézményben tartózkodnak, a következők szerint:

- a nevelési-oktatási intézmény vezetője és helyettesei közül egyiküknek a nevelési-oktatási intézményben kell tartózkodnia,

- ha a nevelési-oktatási intézményben a vezetői megbízással rendelkezők létszáma, illetve a vezetők betegsége vagy más okból való távolléte nem teszi lehetővé a vezetői feladatoknak az előző franciabekezdésben említettek szerinti ellátását, a közoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában meghatározott helyettesítési rendben kijelölt közalkalmazott felel a nevelési-oktatási intézmény biztonságos működéséért, azonban a közalkalmazott felelőssége, intézkedési jogköre - a szervezeti és működési szabályzat eltérő rendelkezésének vagy a munkáltató eltérő írásbeli intézkedésének hiányában - az intézmény működésével, a gyermekek, tanulók biztonságának megóvásával összefüggő azonnali döntést igénylő ügyekre terjed ki. [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 7. §].

b) Az egészségügyi intézményekben a teljes napi munkaidőből hat órát kell a munkahelyen eltöltenie a legalább napi 3 órán át sugárártalomnak kitett munkahelyen dolgozó közalkalmazottnak, valamint a szakorvosi rendelőintézetben a szakrendelést ellátó orvosnak, a fogászati alap- és szakellátás orvosának, az iskolaorvosnak, a vizsgázott fogásznak, továbbá a munkaképesség csökkenését véleményező bizottságok első- és másodfokú bizottsági orvosának. Ugyancsak 6 órát kell a munkahelyen eltöltenie a bőr- és nemibeteg-, onkológiai, tüdőgyógyászati, pszichiátriai, addiktológiai gondozóban foglalkoztatott orvosnak. Szintén az előbb említett óraszámot kell a munkahelyén töltenie a csecsemőosztály kondicionált részlegében gyermekápolói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, valamint a konduktornak, logopédusnak, továbbá a betegek, ápoltak oktatását, foglalkoztatását nem órarend szerint végző közalkalmazottnak. Amennyiben a gyógytornászt, illetve a gyógymasszőrt kizárólag a munkakörének megfelelő feladatkörben foglalkoztatják, ugyancsak 6 órát kell a munkahelyen eltöltenie. A teljes napi munkaidőből - a munkáltató rendelkezése szerint - legalább 6 órát kell a munkahelyen eltöltenie annak a közalkalmazottnak, aki teljes munkaidejében a testnedvek, szövetek vételét és vizsgálatát végzi, műtőben dolgozik, a cytosztatikus és biológiailag aktív, valamint a rákkeltő (etilén-oxid, formalin, azbeszt) anyagokkal dolgozik, az endoszkópos vizsgálatokat végzi, vagy a vizsgálat elvégzésében közreműködik, boncolást végez vagy a boncolásban közreműködik, illetve gyógyszertár infúziós laboratóriumába foglalkoztatják [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 7. §].

Kollektív szerződés, illetve annak keretei között a munkáltatói jogkör gyakorlója és az érintett közalkalmazott megállapodása ezektől a rendelkezésektől eltérhet.

c) A bölcsődében foglalkoztatott gondozónak és szakgondozónak a teljes napi munkaidőből hét órát kell a munkahelyen eltölteni. A gyógymasszőrnek, a konduktornak, a gyógytornásznak, a logopédusnak, a pszichológusnak és a gyógypedagógusnak a teljes napi munkaidőből hat órát kell a munkahelyén eltöltenie. Ugyancsak hat órát kell a munkahelyén eltöltenie az ellátottak oktatását vagy foglalkoztatását nem órarend szerint végző foglalkoztatás-szervezőnek vagy munkavezetőnek. Abban az esetben, ha a munkáltató a munkahelyen történő munkavégzésére hosszabb időtartamot nem rendel el, a teljes napi munkaidőből legalább 6 órát kell a munkahelyen eltöltenie annak a közalkalmazottnak, akit teljes munkaidejében hajléktalanok ellátását végző bentlakásos intézményben ápoló munkakörben, pszichiátriai betegek otthonában ápoló munkakörben, fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában vagy rehabilitációs intézményében ápoló munkakörben, nappali melegedőben szociális munkás, szociális segítő vagy fogyatékos személyek nappali intézményében szociális gondozó munkakörben, illetőleg bölcsődében a fogyatékos gyermekek habilitációját végző speciális csoportban gondozó, szakgondozó munkakörben alkalmaz a munkáltató. Minimum két órát kell a munkahelyen eltöltenie a nappali melegedőben foglalkoztatott utcai szociális munkásnak, feltéve, hogy munkáltatója a munkahelyen történő munkavégzésre hosszabb időtartamot nem rendel el [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 7. §].

d) Előadóművészeti intézményekben a rendelet mellékletében felsorolt művészi és egyéb művészeti munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott a próbák és előadások ideje alatt, továbbá az intézmény alaptevékenységének megvalósításához szükséges időtartamban köteles munkahelyén tartózkodni.

A szimfonikus zenekarok, valamint a Magyar Állami Operaház zenekara tagjának éves szolgálatszáma (próbák és előadások száma) legfeljebb 308, a havi szolgálatok száma legfeljebb 32 lehet. Egy szolgálat időtartama legfeljebb 3 óra, operaelőadás, színpadi zenekari próba esetén 4 óra. A harmadik - operaelőadás esetén a negyedik - órát követően óránként fél szolgálatot kell elszámolni. Az előzőekben nem említett előadóművészeti dolgozó szolgálatszámában - kollektív szerződés keretei között - a munkáltatói jogkör gyakorlója és az érintett közalkalmazott állapodik meg.

Közgyűjteményi és közművelődési intézmény tudományos munkatársnak minősülő közalkalmazottja a heti munkaidőkeret 80%-ának, kandidátusi fokozattal rendelkező közalkalmazottja a heti munkaidőkeret 70%-ának, tudományok doktora fokozattal rendelkező közalkalmazottja a heti munkaidőkeret 60%-ának megfelelő időtartamban köteles a munkavégzés helyén tartózkodni.

A teljes napi munkaidőből 6 órát kell a munkahelyen eltölteni a közalkalmazottnak, ha legalább napi 3 órán át egészségre ártalmas munkakörben, sugárártalomnak, vegyi vagy légszennyezési ártalomnak kitett munkahelyen dolgozik [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 12. §, 1. számú melléklet].

e) A sportesemények szervezését ellátó közalkalmazott teljes napi munkaidejének a felét köteles munkahelyén eltölteni [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 5. §].

f) A Külügyminisztérium jóléti intézményeiben az üdülési idényen kívül az üdülővezető, az üdülőgondnok az ott foglalkoztatottakkal együtt legalább havonta egy alkalommal köteles szemlét tartani. A nyitás, zárás, felújítás miatt a szükséghez képest kell a jóléti intézményekben tartózkodni és munkát végezni [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 6. §].

g) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint a Balassi Bálint Intézetben és az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán oktatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott csak a munkaköri leírásában szereplő feladatok ellátásához szükséges időtartam erejéig köteles a munkahelyén tartózkodni [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 9. §].

h) A szociális és munkaügyi miniszter ágazati irányítási jogkörébe tartozó költségvetési intézményeknél foglalkoztatott közalkalmazottak közül a munkahelyén legalább napi három órán át adhat ionizáló sugárexpozíció kockázatának kitett közalkalmazottaknak és a szakrendelést ellátó orvosoknak a teljes munkaidejükből, legalább hat órát a munkahelyükön kell tölteniük [1/1992. (IV. 20.) MüM rendelet 10. §].

Munkahelyen azt a helyet kell érteni, ahol a közalkalmazott feladatainak teljesítésére köteles. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy tágabb értelemben természetesen az adott munkáltató teljes telephelye munkahelynek minősülhet, de a jogalkotói cél nem erre a tág értelmezésű munkahely fogalomra irányult.

Felmerül a kérdés, hogy a közalkalmazottnak mit kell tennie a teljes napi munkaidőnek abban a részében, amely alatt nem kell a munkahelyén tartózkodnia. A munkaidőnek erre a tartamára a közalkalmazott mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, de illetményére erre az időre is jogot szerez. A munkáltató utasítási jogköre rendkívüli esetben kiterjedhet arra, hogy munkahelyen történő munkavégzésre utasítja a közalkalmazottat akkor is, amikor a fenti szabályok szerint a közalkalmazott nem köteles a munkahelyen tartózkodni, azonban ez a munkavégzés nem minősül túlmunkának a munkaidő szempontjából. Munkavégzésre utasítás nélkül a munkavégzési kötelezettség alól mentesülés alatti szakmai továbbképzésen, konzultáción való részvétel vagy szakfolyóirat olvasása jogszerű tevékenységnek minősül.

55/A. § Az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határa naptári évenként legfeljebb kétszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb kétszáznyolcvan óra.

BH2002. 417. Az oktatási intézményben a munkáltató és a fűtők között létrejött foglalkoztatási jogviszony - tényleges tartalmi elemei alapján - közalkalmazotti jogviszonynak minősül [1992. évi XXXIII. tv. 1. § (1) bek., 21. §, 55/A. §, 1992. évi XXII. tv. 123. § (1) bek., 148. § (2) bek., Ptk. 474. § (1) bek., 1996. évi LXXV. tv. 7. §].

2001. július 1-jétől a közalkalmazott számára elrendelhető túlmunka felső határa naptári évenként kétszáz óra, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén kétszáznyolcvan óra.

56. § A közalkalmazottat

a) az „A”, „B”, „C” és „D” fizetési osztályban évi húsz munkanap,

b) az „E”, „F”, „G”, „H”, „I”, „J” fizetési osztályban és a 79/C. §-ban említett munkakör betöltése esetén évi huszonegy munkanap

alapszabadság illeti meg.

BH1998. 304. A pedagógus szabadságát - a 16 évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével - elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a pedagógus szabadsága a nyári szünetben nem adható ki, azt a tavaszi vágy téli szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, a nevelési év többi részében kell kiadni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 56. § b) pont, 57. § (3) bek., 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 11. § (1)-(2) bek.].

A Kjt. alapján a közalkalmazottat - rendes szabadságként - alap- és pótszabadság illeti meg. A szabadság általában hosszabb időtartamú díjazott pihenőidő. A Kjt. az alapszabadság megállapításánál differenciált szabályozást alkalmaz. 1997. február 1-jétől a közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályok jelentős változása miatt szükségessé vált az alapszabadsággal kapcsolatos előírások módosítása is. Ennek megfelelően évi 20 munkanap alapszabadság illeti meg az A, B, C és D fizetési osztályba besorolt közalkalmazottat. Az E, F, G, H, I és J fizetési osztályba tartozó közalkalmazottat 21 munkanap alapszabadság illeti meg évente. 2001. január 1-jétől ugyancsak 21 munkanap alapszabadságra jogosultak a kutatóprofesszorok, a tudományos tanácsadók, a tudományos főmunkatársak és munkatársak, valamint a tudományos segédmunkatársak is. [Kjt. 56. §].

57. § (1) A közalkalmazottnak a fizetési fokozatával egyenlő számú munkanap pótszabadság jár. Az 1. fizetési fokozatban a közalkalmazottat e címen pótszabadság nem illeti meg.

(2) A magasabb vezető állású közalkalmazottat évi tíz munkanap, a vezető állásút évi öt munkanap pótszabadság illeti meg.

(3) A bölcsődékben, a csecsemőotthonokban, az óvodákban, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban az oktató, nevelő munkát végző közalkalmazottakat évi huszonöt munkanap pótszabadság illeti meg, amelyből legfeljebb tizenöt munkanapot a munkáltató oktató, nevelő, illetőleg az oktatással, neveléssel összefüggő munkára igénybe vehet. Az oktatással és neveléssel kapcsolatos munkák körét a miniszter állapítja meg.

(4) Évenként öt munkanap pótszabadság jár a tudományos munkatársnak - ideértve a közkönyvtárak, levéltárak és múzeumok tudományos munkakört betöltő közalkalmazottait - és az ennél magasabb munkakörű tudományos közalkalmazottnak. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a tudományos munkatársak körét a miniszter állapítja meg.

(5) A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltő munkavállalót évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg. Ha a közalkalmazott ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz munkanap pótszabadságra jogosult.

(6) A sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom.

Amíg a közalkalmazottat megillető alapszabadság mértéke a közalkalmazotti osztályba soroláshoz igazodik, a pótszabadság mértékét a fizetési fokozat határozza meg. A közalkalmazottnak a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő után pótszabadság jár, melynek mértéke megegyezik a fizetési fokozat számával. E jogcímen nem jár pótszabadság az 1. fizetési fokozatba besorolt közalkalmazottnak [Kjt. 57. § (1)]. A közalkalmazott fizetési fokozatának változása tehát a pótszabadság mértékének változásával jár együtt. Az esetek döntő többségében a fizetési fokozat év közben változik meg. Ekkor a közalkalmazottat a fizetési fokozat alapján járó pótszabadságnak az év hátralévő részére eső, arányos része illeti meg.

A közalkalmazott beosztása után is pótszabadságra jogosult. Ennek mértéke a magasabb vezetőállású közalkalmazott esetében évi 10, míg vezető beosztású közalkalmazott esetén évi 5 munkanap [Kjt. 57. § (2)]. A magasabb vezető, valamint a vezető beosztások körét a Kjt. 23. § (2) bekezdése szerint kormány, illetve miniszteri rendelet állapítja meg. Már itt felhívjuk a figyelmet a Kjt. 58. § (3) bekezdésére, amely szerint a munkakör és a beosztás után járó pótszabadságot évi 15 munkanap erejéig össze kell számítani.

Évi 25 munkanap pótszabadság illeti meg a bölcsödében, a csecsemőotthonokban, az óvodákban, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban oktató, nevelő munkát végző közalkalmazottakat. A pótszabadság időtartamából 15 munkanapot a munkáltató oktató, nevelő, illetőleg az oktatással, neveléssel összefüggő munkára igénybe vehet. A miniszter jogosult megállapítani az oktatással és neveléssel kapcsolatos munkaköröket [Kjt. 57. § (3)]. Ez a pótszabadság tehát nem az intézmény valamennyi közalkalmazottjának jár, hanem kifejezetten csak az oktató, nevelő munkát végző közalkalmazottnak. Az évi 25 munkanap pótszabadságból a törvény alapján a munkáltató évente 15 munkanapra igénybe veheti munkavégzésre a közalkalmazottat, azzal a megkötéssel, hogy az igénybevétel kizárólag oktató, nevelő, illetve az oktatással, neveléssel összefüggő munkára történhet. Ugyanakkor ezen munkák körét nem a törvény határozza meg, hanem ennek megfogalmazását kormány, illetve miniszteri rendeletre bízza. Ez a szabály garanciális jelentőségű, hiszen az oktató-nevelő munkakört betöltőket gyakorlatilag csak a munkaköri feladataikkal összefüggő tevékenység ellátására lehet kötelezni a pótszabadság tartamából 15 munkanapra. A jogalkalmazási munka segítése érdekében az alábbiakban áttekintjük a kérdéskörrel kapcsolatos ágazati szabályokat:

a) A közoktatási intézményekben az óvodapedagógus, tanító, tanár, gyógypedagógus (terapeuta), konduktor, logopédus, kollégiumi nevelő, pszichológus, szociálpedagógus, könyvtárostanár (tanító), szakoktató és gyakorlati oktató munkakörökben foglalkoztatottak jogosultak az oktató és nevelő munkát végzőket megillető pótszabadságra.

A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben, óvodákban a június 1-jétől augusztus 31-ig tartó időszakban kell kiadni. Ez alól csak a pedagógusnak a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadsága képez kivételévelt. Amennyiben a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, téli vagy a tavaszi szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, illetve a nevelési év többi részében kell kiadni. A pedagógusnak az iskolában az őszi, a téli és tavaszi szünet munkanapjai tanítás nélküli munkanapok.

A munkáltató a pedagógust a tárgyévi pótszabadsága idejéből kötelező munkavégzésre is igénybe veheti. Az igénybevétel időtartama azonban nem haladhatja meg a tizenöt munkanapot. Emellett a jogszabály korlátozza az igénybevétel célját, illetve esetkörét is. Ezek körébe tartozik:

- a továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés;

- a nevelési-oktatási intézmény működési körébe tartozó nevelés, oktatás;

- ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi időben, óvónő esetében - a június 1-jétől augusztus 31-ig tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 10-11. §].

b) Az egészségügyi intézményekben oktatói, nevelői pótszabadságra jogosító munkakörnek minősül a konduktori munkakör, valamint az egészségügyi intézmény szakoktatói, és az oktató kórházban az oktató munkára kijelölt közalkalmazotti munka, ha az oktatói tevékenységet a közalkalmazott munkaideje nagyobb részében végzi. E pótszabadságra jogosultak az ápoltak, gondozottak, tanulók órarend szerinti vagy egyéni oktatását végző közalkalmazottak is [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. §].

c) A szociális, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben oktatói, nevelői munka után járó pótszabadságára jogosultak azok a közalkalmazottak, akiket bölcsődei és 0-3 éves korú gyermekeket ellátó gyermekotthoni gondozói és szakgondozói, konduktori, illetve fogyatékos személyek otthonában, illetve rehabilitációs intézményében az ellátottak órarend szerinti, vagy egyéni oktatását, fejlesztését végző pedagógusi, foglalkoztatás-szervezői, valamint bölcsődei speciális csoportban egyéni fejlesztést végző gyógypedagógusi, pszichológusi munkakörben foglalkoztatnak [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 8. §].

d) A honvédelmi ágazatra vonatkozó végrehajtási rendelet szerint a munkakör alapján pótszabadságra jogosult a katonai szervezetnél az állománytábla szerint tudományos munkát végző kutató és ennél magasabb tudományos munkakört betöltő - oktatással nem foglalkozó - közalkalmazott [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 14. §].

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kjt. 58. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a fizetési fokozathoz kapcsolódó és a munkakör alapján járó pótszabadság közül a magasabb mértékű pótszabadság illeti meg a közalkalmazottat. Ez az oktató, nevelő munkakört betöltő közalkalmazottaknál egyben azt is jelenti, hogy részükre soha nem jár a fizetési fokozat alapján pótszabadság, mivel a munkakörük szerint járó évi 25 munkanap pótszabadság mértéke minden esetben magasabb, mint a fizetési fokozat alapján biztosított pótszabadság.

Évenként 5 munkanap pótszabadság jár a tudományos munkatársnak - ide értve a közkönyvtárak, levéltárak és múzeumok tudományos munkakört betöltő közalkalmazottait - és az ennél magasabb munkakörű tudományos közalkalmazottnak. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a tudományos munkatársak körét a miniszter állapítja meg [Kjt. 57. § (4)]. E jogcímnél a Kjt. már egy korábban létező jogosultságot tart fenn. A törvényben azonban a jogosultak körét megállapítani nem lehet, ezért a miniszteri rendelet határozza meg azokat a munkaköröket, amelyek betöltői jogosultak az évenként 5 munkanap pótszabadságra. A vonatkozó szabályok röviden az alábbiakban foglalhatók össze:

a) Évenként öt munkanap pótszabadság jár annak a közalkalmazottnak, aki a Kjt. hatálybalépésekor kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó, tudományos főmunkatárs és tudományos munkatárs munkakörbe volt besorolva, illetve, akit a rendelet hatálybalépését követően e tudományos munkakörökbe sorolnak be [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 10. §].

b) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott, pótszabadságra jogosult tudományos munkatársak és ennél magasabb munkakörű közalkalmazottak jegyzékét a rendelet melléklete tartalmazza [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 13. §, 2. számú melléklet].

A Kjt. 1997. december 31-éig két jogcímen állapított meg pótszabadságot az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozó közalkalmazottak részére. Egyrészt, ha az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen foglalkoztatott közalkalmazott naponta legalább 3 órát tölt ilyen munkahelyen, évenként 5 munkanap pótszabadságra jogosult. Amennyiben a közalkalmazott ilyen munkahelyen legalább 5 évet eltöltött, évenként 10 munkanap illeti meg. Ebbe az 5 éves időtartamba természetesen beletartoznak azok a munkaviszonyok is, amelyeket a közalkalmazott nem a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál töltött ilyen munkakörben [Kjt. 57. § (5)].

Másrészt a sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül a törvény 57. §-ának (5) bekezdésében meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom [Kjt. 57. § (6)].

1998. január 1-jétől a Kjt.-t módosító 1997. évi LVI. törvény a Munka tv. 132. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal történő összhang megteremtése érdekében bővítette a pótszabadság jogcímeket, és ennek eredményeként a föld alatt állandó jelleggel dolgozó közalkalmazottakat is megilleti a Kjt. 57. § (5) bekezdésénél ismertetett mértékű pótszabadság.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók részére járó pótszabadság más szabadsággal történő összeszámítása tekintetében semmilyen korlátozás, illetve kizárás nem érvényesül.

Itt jegyezzük meg, hogy a Kjt. által meghatározott pótszabadságok mellett a közalkalmazottat megilleti a Munka tv. által biztosított valamennyi pótszabadság is.

58. § (1) A pótszabadság a közalkalmazottat alapszabadságán felül - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - egyszerre többféle jogcímen is megilleti.

(2) A fizetési fokozathoz kapcsolódó [57. § (1) bekezdés] és a munkakör [57. § (3)-(4) bekezdése] alapján járó pótszabadság közül a magasabb mértékű pótszabadság jár.

(3) A munkakör és a beosztás [57. § (2) bekezdése] alapján járó pótszabadságot évi tizenöt munkanap mértékéig össze kell számítani.

Általános szabályként a közalkalmazottat alapszabadságán felül a pótszabadság egyszerre többféle jogcímen is megilleti, függetlenül attól, hogy a pótszabadságra a Munka tv., vagy a Kjt. felhatalmazása alapján jogosult [Kjt. 58. § (1)]. Mindez azt jelenti, hogy semmilyen összeszámítási korlátozás nem érvényesül az alapszabadság, a Munka tv.-ben megállapított pótszabadság, valamint a Kjt. 57. §-ának (5)-(6) bekezdésében megállapított pótszabadság tekintetében. Ennek megfelelően pl. nem lehet korlátozó szabályt alkalmazni a szabadság mértékének kiszámításánál, ha a közalkalmazott az általa nevelt gyermekek alapján is jogosult pótszabadságra, továbbá olyan munkahelyen dolgozik, ahol az egészségi ártalom miatt a Kjt. pótszabadságot biztosít.

A Kjt. kivételeket is megállapít pótszabadságok összeszámítására vonatkozó általános szabály alól. Egyrészt a fizetési fokozathoz kapcsolódó és a munkakör alapján járó pótszabadság közül csak a magasabb mértékű pótszabadság jár a közalkalmazott részére [Kjt. 58. § (2)]. Ennek megfelelően, ha pl. valaki általános iskolában pedagógus, részére minden esetben a munkaköre alapján járó évi 25 munkanap pótszabadság jár és nem illeti meg pótszabadság fizetési fokozata alapján. A tudományos munkakört betöltő közalkalmazottnak mindaddig munkaköre alapján jár pótszabadság, amíg a fizetési fokozata szerint pótszabadság mértéke az évi 5 munkanapot nem haladja meg.

Másrészt a munkakör és a beosztás alapján járó pótszabadságot évi 15 munkanap mértékéig össze kell számítani [Kjt. 58. § (3)]. Amennyiben tehát a közalkalmazott részére e két jogcím közül a munkakör alapján járó pótszabadság mértéke a 15 munkanapot meghaladja, akkor részére kizárólag csak a munkakör alapján biztosított pótszabadság jár.

A rendes szabadság számításával kapcsolatosan az előzőeken túlmenően a következőkre is felhívjuk a jogalkalmazók figyelmét:

a) a beosztás alapján járó pótszabadságot nem kell összeszámítani a fizetési fokozat alapján járó pótszabadsággal, mind a két jogcímen megilleti a közalkalmazottat a pótszabadság.

b) A közalkalmazottat megillető évi rendes szabadság megállapításánál amennyiben töredék nap keletkezik a fél napot elérő töredék részt egész napnak kell számítani. Fontos szabály azonban, a kerekítés kizárólag az évi rendes szabadság egésze vonatkozásában végezhető el, nincs mód az egyes pótszabadságok külön-külön történő kerekítésére. Össze kell tehát adni az adott közalkalmazottat megillető alap- és pótszabadságok mértékét és ha így keletkezik töredék nap, akkor alkalmazhatóak a kerekítés szabályai.

c) A közalkalmazottat további közalkalmazotti, vagy további munkaviszonya alapján is megilleti a szabadság. Azaz, ha közalkalmazotti jogviszonya mellett munkavégzésre irányuló jogviszony keretében végez munkát, ezen jogviszonyban is megilleti a szabadság, a szabadság mértékét azonban az egyes jogviszonyokban külön-külön kell elbírálni. (Pl. ha a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban nem kap vezetői megbízást, itt nem illeti meg a vezetői pótszabadság.)

d) Amennyiben a munkáltató a közalkalmazottat nem teljes napi munkaidőben alkalmazza, az évi rendes szabadság ezen közalkalmazottat az alkalmazási idő arányában illeti meg (pl. napi 5 órában történő alkalmazás esetén 1 szabadság nap egyenlő napi 5 órával).

e) A közalkalmazott részére munkahelyi szintű szabályozás keretében (kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat) további pótszabadság nem állapítható meg.

f) A gyermekek után járó pótszabadság igénybevételére vonatkozóan a szülők nyilatkozatát ki kell kérni a munkáltatónak.

58/A. § A közalkalmazottnak - kérelmére - a külszolgálat időtartamára fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a közalkalmazott házastársa külszolgálatot teljesít.

A Kjt. 2003. évi módosítása vezette be ezt a szabályozást, amely a Ktv.-hez hasonlóan a közalkalmazott házastárs számára kérelmére fizetés nélküli szabadságot engedélyez házastársa külszolgálata időtartamára.

59. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaidőről és a pihenőidőről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész, VI. fejezet) a 117/A. § (1) bekezdése, a 117/B. § (2) bekezdése, a (3) bekezdésének b) pontja és a (4) bekezdése, a 127. § (4) bekezdése, a 131. §-a, valamint a 132. § (4)-(6) bekezdése nem alkalmazható.

(2) A Munka Törvénykönyvének

a) a 123. § (3) bekezdésében foglaltakról a miniszter eltérően rendelkezhet,

b) a 127. §-ában és 129. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet és a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt elrendelt munkavégzés, illetve az ügyelet és az ügyelet alatt elrendelt munkavégzés díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét.

(3)-(5)

A Kjt. szabályozza, hogy a Munka tv.-nek a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó szabályai közül melyek nem alkalmazhatók a közalkalmazotti jogviszony tekintetében [Kjt. 59. § (1)].

A Munka tv. 123. § (3) bekezdése szerint a kollektív szerződés előírhatja, hogy a készenlétet követően a munkavállalót pihenőidő nem illeti. A Kjt. 1997. december 31-éig felhatalmazást adott a miniszterek részére, hogy e kérdéskörről külön rendelkezzenek. Ugyancsak a miniszterek szabályozhatták a készenlét (ügyelet) elrendelésének a Munka tv.-ben foglaltakon kívüli feltételeit. Gyakorlati jogalkalmazási problémákat okozott azonban, hogy a Kjt.-ben szereplő fogalom a munkajogban nem ismert. A munkajog fogalomrendszere csak az ügyeleti díj közvetett formájú meghatározását tartalmazza. A Munka Törvénykönyve ugyanis előírja, hogy a munkáltató a munkavállalót a lakóhelyén, a munkahelyén, vagy a munkahelytől eltérő egyéb helyen történő készenlétre kötelezheti, amelyért önmagában is díjazás illeti meg a munkavállalót. A készenlét alatt végzett munkáért a túlmunkára vonatkozó előírások szerint illeti meg a munkáltatót díjazás, kivéve, ha az érintett a készenléti díjat és a készenlét alatt végzett munka díjazását magában foglaló ügyeleti díjat kap. Mivel a Kjt. nem tartalmazza az ügyelet fogalmának meghatározását a törvénynek a szociális és egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendeletet módosító 237/1996 (XII. 26.) Korm. rendelet 1997. február 1-jétől megpróbált egyfajta fogalom-meghatározást adni. Ez azonban nem oldotta fel a gyakorlati problémákat, így szükségessé vált a Kjt. 59. § (2) bekezdésének a módosítása is. Ennek eredményeként 1998. január 1-jétől a miniszter, illetve az önkormányzati intézményeket is érintő területeken a Kormány már nemcsak a készenlét elrendelésének feltételeit, hanem a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magába foglaló díjazás megállapítására vonatkozó szabályokat is megállapíthat [Kjt. 59. § (2)]. A Kjt. 2003 évi módosítása értelmében 2003. július 1-jétől a miniszter a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet, valamint a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint az ezekkel kapcsolatos díjazásra vonatkozó szabályokat is megállapíthatja. A módosítást az Mt. ügyeletre és készenlétre vonatkozó szabályainak módosítása tette szükségessé. A jogalkalmazási munka segítése érdekében az alábbiakban röviden áttekintjük a kérdéskörrel kapcsolatos ágazati szabályokat:

a) A közoktatási intézményben foglalkoztatott közalkalmazottat nem illeti meg az ügyelet után pihenőidő, ha az ügyeletet kollégiumban, illetve a pedagógiai, nevelési programban előírt tanulmányi kiránduláson vagy más, nem az óvodában, iskolában, kollégiumban szervezett programon teljesíti. Szintén nem illeti meg pihenőidő, ha az ügyelet alatt a közalkalmazottnak nem kellett munkát végeznie, valamint a készenlét után, ha a készenlét ideje alatt nem kellett munkát végeznie.

A munkáltató pedagógus-munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében - fő szabály szerint - az ellátandó heti kötelező óraszám felett tanítási óra, foglalkozás megtartását a munkáltató csak akkor rendelheti el, ha az elrendelt órák száma a napi két és a heti hat órát nem haladja meg. Az előbb említett óraszámba azonban bele kell számolni a közoktatási törvény 133. § (8) bekezdésben két foglalkozást is. Az előzőekben említetteken felül akkor, ha

- a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

- a munkakör nincs betöltve és az álláshelyre kiírt nyilvános pályázat sikertelen volt, feltéve továbbá, hogy a fővárosi, megyei munkaügyi központ munkaerő-közvetítése sikertelen maradt, valamint nem hozták létre - a közoktatásról szóló törvény 87. §-ának (4) bekezdésében szabályozott - pedagógusok állandó helyettesítési rendszerét vagy annak megkeresése sem vezetett eredményre;

- a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Amennyiben a beosztott pedagógus a közoktatásról szóló törvény 1. számú melléklet Negyedik rész 1-2. pontja alapján teljesítménypótlékra jogosult és a teljesítménypótlék alapjául szolgáló munkavégzés ideje eléri a heti hat órát, részére további tanítási óra megtartása a rendes munkaidőn belül csak akkor rendelhető el, ha a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

A munkáltatónak az előbb említett estekben alkalmazni kell az Mt. 127. §-ának (2)-(3) és (6)-(7) bekezdésében foglaltakat.

Pedagógus-munkakörben foglalkoztatott számára a rendes munkaidőn felül, rendkívüli munkavégzés keretében, tanítási óra megtartását csak akkor lehet elrendelni, ha a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Szakorvos (gyermekpszichiáter), védőnő, ápoló, gyógypedagógiai asszisztens, gondozó, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, szabadidő-szervező, pedagógiai felügyelő munkakörben rendkívüli munkavégzés - az Mt. 127. §-ában meghatározottakon túl - csak akkor rendelhető el, ha:

- a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

- a munkakör nincs betöltve és az álláshelyre kiírt nyilvános pályázat sikertelen volt, feltéve továbbá, hogy a fővárosi, megyei munkaügyi központ munkaerő-közvetítése sikertelen maradt, valamint nem hozták létre - a közoktatásról szóló törvény 87. §-ának (4) bekezdésében szabályozott - pedagógusok állandó helyettesítési rendszerét, vagy annak megkeresése sem vezetett eredményre;

- a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

2007. január 1-jétől új követelményként jelentkezik, hogy a munkáltató a feladatellátási tervben meghatározott feladatok elosztása során az egyenlő bánásmód követelményét is köteles megtartani. Ennek érdekében a tanítás elrendelésénél, illetőleg az egyéb feladatok szétosztásánál biztosítania kell az arányos és egyenletes feladatelosztást a nevelőtestület tagjai között.

A közoktatási intézményben foglalkoztatott közalkalmazott esetében a Munka Törvénykönyve 129. §-ának (1) bekezdésében meghatározottakon túl a munkáltató ügyeletet és készenlétet kollégiumban a tanulók éjszakai felügyeletének megszervezéséhez rendelhet el. Emellett ügyelet és készenlét elrendelésére van lehetőség a pedagógiai, nevelési programban meghatározott tanulmányi kirándulás vagy más, nem az óvodában, iskolában, kollégiumban szervezett program megvalósításához is.

Az ügyeletért és a készenlétért a munkavégzésre való rendelkezésre állás és a rendkívüli munka díjazását is magában foglaló átalánydíjazás illeti meg a közalkalmazottat.

Amennyiben a munkaidő-beosztásukból más nem következik, azok a pedagógusok, akik a pedagógiai, nevelési programban meghatározottak szerint tanulmányi kiránduláson vagy más, nem az iskolában, kollégiumban, óvodában szervezett programon vesznek részt, munkanapon tizennégy órától másnap reggel hat óráig, heti pihenőnapon és munkaszüneti napon nulla órától huszonnégy óráig tartó időszakban ügyeletet teljesítenek.

A jogi szabályozás megkülönbözteti a mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyeletet, illetve a nem mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyeletet. Mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyeletnek minősül az ügyelet idejéből a huszonkettő órától másnap reggel hat óráig tartó időszakból a ténylegesen munkavégzéssel töltött idő. A nem mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyelet fogalmi körébe tartozik a reggel hat órától huszonkettő óráig tartó ügyelet időszak a teljes időtartama.

Az ügyelet idejéből a huszonkét órától másnap reggel hat óráig tartó időszakból a ténylegesen munkavégzéssel töltött időt, a reggel hat órától huszonkettő óráig tartó időszaknak pedig a teljes időtartamát be kell számítani a rendkívüli munkavégzés idejébe, kivéve, ha a végrehajtási rendelet másképp rendelkezik. A jogszabály lehetővé teszi, hogy e rendelkezésektől a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató a közalkalmazott javára eltérhessen.

Az a kollégiumban foglalkoztatott pedagógus, aki nem tart a közoktatásról szóló törvény 53. §-ának (7) bekezdésében meghatározott foglalkozást, feltéve, hogy a munkaidő-beosztásából más nem következik, a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon a reggel hat órától huszonkét óráig tartó időszakban nem mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyeletet, továbbá minden nap a huszonkét órától másnap reggel hat óráig tartó időszakban mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyeletet teljesít. E rendelkezésektől a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató a közalkalmazott javára szintén eltérhet.

Abban az esetben, ha a pedagógiai felügyelő munkaidő-beosztásából más nem következik, a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon hat órától huszonkét óráig nem mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyeletet, továbbá minden nap huszonkét órától reggel hat óráig mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyeletet teljesít. E rendelkezésektől a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató a közalkalmazott javára eltérhet.

Készenlét esetén a közalkalmazottat megillető átalánydíj mértéke az őt megillető óradíj húsz százaléka, heti pihenőnapon és munkaszüneti napon harminc százaléka. A mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyelet esetén az átalánydíj mértéke az óradíj ötven százaléka, heti pihenőnapon, illetve munkaszüneti napon hatvan százaléka. A nem mérhető időtartamú munkavégzéssel járó ügyelet esetén az átalánydíj mértéke az óradíj hatvan százaléka, heti pihenőnapon és munkaszüneti napon, ha a közalkalmazott kap másik pihenőnapot, az óradíj száz százaléka, ha nem kap másik pihenőnapot, az óradíj százötven százaléka.

Amennyiben a készenlétet, ügyeletet pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott látja el, az óradíj számításakor azt a pedagógus-munkakört kell figyelembe venni, amelyben a közalkalmazott a rendes munkaidejében a kötelező óráit teljesíti, több, eltérő kötelező óraszámú munkakörben történő foglalkoztatás esetén az egyes munkakörök kötelező óráinak az átlagát. Ha az ügyeletet, készenlétet - részben vagy egészben - nem pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott látja el, az óradíját harminc órával számolva kell meghatározni. Lehetőség van arra is, hogy e rendelkezésektől a közalkalmazott javára a kollektív szerződés, kollektív szerződés hiányában a munkáltató eltérhessen.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkáltatónak nem kell alkalmaznia a rendkívüli munkavégzés elrendelésének és a rendkívüli munkavégzés idejébe történő beszámításának korlátozására vonatkozó rendelkezéseket, ha a rendkívüli munkavégzés elrendelésére azért kerül sor, mert a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált. Ugyancsak nem kell alkalmazni a rendkívüli munkavégzés elrendelésének és a rendkívüli munkavégzés idejébe történő beszámításának korlátozására vonatkozó rendelkezéseket akkor, ha a rendkívüli munkavégzésre a pedagógiai, nevelési programban meghatározott tanulmányi kirándulás vagy más, nem az óvodában, iskolában, kollégiumban szervezett program megvalósítása miatt kerül sor, feltéve, hogy a tanulmányi kirándulás vagy más, nem az iskolában, kollégiumban szervezett program megvalósítása több megszakítás nélküli napot vesz igénybe.

Kiemelést érdemel, hogy a közoktatási intézményben - a napi munkaidő tartamára és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével - a munka Törvénykönyvének 118/A. § (1)-(2) bekezdésében meghatározottnál hosszabb, legfeljebb egy nevelési évre, tanítási évre szóló munkaidőkeret is megállapítható. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a munkaidőkeret alapján szervezett oktatásban a pedagógus megállapodásban meghatározott heti kötelező órája legfeljebb heti hat órával haladja meg a munkakörére előírt heti kötelező órát [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 11/A-11/D. §].

b) Az egészségügyi intézményeknek gyógyító és azzal összefüggő feladataik folyamatos ellátása érdekében lehetőségük van ügyeleti, illetve készenléti szolgálat megszervezésére is. Fő szabály szerint a közalkalmazott havonta hat alkalommal kötelezhető ügyelet, illetve készenlét ellátására. Ez alól kivételt jelent, az ágazati tevékenység sajátosságaira tekintettel, ha jogszabály másként rendelkezik, vagy azt a betegellátáshoz kapcsolódó rendkívüli körülmény, helyzet vagy esemény szükségessé teszi.

A közalkalmazott ügyeletet teljesít, ha rendkívüli munkaidőben - a feladatok folyamatos ellátása érdekében - ügyeleti díj ellenében, a munkavégzés helyszínén rendelkezésre áll, elvégzi az ügyeleti és munkaköri feladatait. Ügyeletet azokban az intézményekben, szolgálatoknál vagy munkakörökben kell szervezni, ahol műszak szervezése nem szükséges vagy nem lehetséges, de az előre nem tervezhető feladatok ellátásához a közalkalmazott állandó jelenléte indokolt. Egy ügyeleti szolgálat legfeljebb a munkaidő befejezésétől a következő munkaidő kezdetéig tart, de nem haladhatja meg a 18 órát. Kivételt jelent ez alól a rendkívüli esetekben, valamint a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon ellátott ügyelet, amelynek időtartama legfeljebb 24 óra lehet. Az ügyeleti szolgálat után - főszabály szerint - nem jár pihenőidő. A 18 órát elérő ügyeletet közvetlenül követő munkaidőből minősített ügyelet után 6 óra pihenőidőt kell biztosítani. Nem kötelező jelleggel, de 4 óra pihenőidőt lehet biztosítani a csendes ügyeletet, illetve az ügyeletet követően. Kollektív szerződés az előbb említetteknél magasabb mértékű pihenőidőt is megállapíthat. Abban az esetben, ha az ügyelet a 24 órát meghaladja, az ügyeletet közvetlenül követő munkaidőből minősített ügyelet után 8 óra, illetőleg ha a közalkalmazott teljes napi munkaideje ennél rövidebb, annak megfelelő időtartamú pihenőidőt köteles biztosítani a munkáltató. Csendes ügyelet, illetőleg ügyelet után 4 óra pihenőidőt lehet biztosítani, de ez nem kötelező. A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy csendes ügyelet, illetve ügyelet esetén 4 óránál magasabb mértékű pihenőidőt állapítsanak meg kollektív szerződésben.

Abban az esetben, ha az ügyelet és az azt megszakítás nélkül követő munkanap, majd az újabb ügyelet együttes időtartama eléri a 24 órát, az ügyeletet közvetlenül követő 8 óra, illetőleg ha a közalkalmazott teljes napi munkaideje ennél rövidebb, annak megfelelő időtartamú pihenőidőt köteles biztosítani a munkáltató.

A munkáltató az ügyeleti és készenléti szolgálatra történő beosztást a tárgyhónapot megelőző hónap 20. napjáig írásban köteles elkészíteni, és azt az érintett közalkalmazottal is köteles közölni.

Az ügyeleti szolgálat az ügyelet alatti munkavégzés éves átlagos mértékétől függően lehet csendes ügyelet, ügyelet, illetve minősített ügyelet. Ügyeletnek minősül a sebészeti osztályon, a traumatológiai osztályon, az intenzív osztályon, a kora- és újszülött osztályon, a toxikológiai osztályon, a művese osztályon, a szülészeti, nőgyógyászati osztályon, az akut felvételt adó osztályokon (ideértve a felvételes matrix osztályt is), minden olyan osztályon, ahol a fenti jellegű feladatok ellátását kapcsoltan végzik, különösen a folyamatos diagnosztikai hátteret biztosító osztályokon, valamint az alapellátásban teljesített ügyelet. Minősített ügyeletnek kell tekinteni az anaesthesiológiai ügyeletet, továbbá a traumatológiai osztályon felvételes napon, az idegsebészeti és stroke osztályon felvételes napon, neurotraumatológiai osztályon felvételes napon, az alkohol és drog intoxikált betegek ellátására kijelölt osztályon, valamint a központi intenzív osztályon teljesített ügyeletet. A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy kollektív szerződés ügyeleti szolgálatokat is minősített ügyeletté minősítsen. Csendes ügyeletnek minősül minden olyan ügyelet, amely nem minősül ügyeletnek, illetve minősített ügyeletnek.

Több munkáltatónál előfordul, hogy az ügyelet alatti munkavégzés tartamát nem mérik, és azt a kollektív szerződés sem határozza meg. Ez esetben az egy ügyeletre eső, a Munka tv. 119. §-ának (3)-(6) bekezdése szempontjából figyelembe vehető tényleges munkavégzés időtartama csendes ügyeletnél hétköznap 16 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 2 óra, heti pihenőnapon (hétvégén), munkaszüneti napon, 24 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 3 óra), ügyeletnél hétköznap 16 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 4 óra, heti pihenőnapon (hétvégén), munkaszüneti napon, 24 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 6 óra, minősített ügyeletnél pedig hétköznap 16 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 8 óra, heti pihenőnapon (hétvégén), munkaszüneti napon, 24 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 12 óra. A tényleges munkavégzés ügyeleti időn belüli aránya legalább csendes ügyeletnél 12,5%, ügyeletnél 25%, minősített ügyeletnél 50%. A sürgősségi betegellátó osztályokon a folyamatos betegellátás műszak szervezésével történik. Azokon a minősített ügyeletet ellátó osztályokon, ahol az intenzív munkavégzés miatt a feladatellátás ügyelettel megfelelően nem biztosítható, műszak szervezése indokolt.

A Munka tv. 128. § (2) bekezdése alapján nem esik korlátozás alá a rendkívüli munkavégzés az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény XIV. fejezetében meghatározott katasztrófa-egészségügyi ellátás keretében végzett tevékenység esetében, illetve amennyiben a szervezett ügyeleti ellátásban rendkívüli, előre nem tervezhető akut eseti feladat olyan mértékű ellátása szükséges, amely a rendelkezésre álló ügyeleti szolgálatot teljesítő személyekkel nem biztosítható, és ezért az ügyeletben, illetve a készenlétben részt nem vevő munkatársak berendelése is szükségessé válik, illetve az ügyeletben részt nem vevő intézetnél hatósági intézkedésre soron kívüli ügyeleti szolgálat megszervezése válik szükségessé.

A rendkívüli munkavégzés elrendelésének szükségességét az intézményvezető kérésére az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fővárosi és megyei intézetei utólag igazolják. E rendelkezéseket kell alkalmazni az Országos Mentőszolgálatnál több műszakban foglalkoztatott közalkalmazottak esetében is.

Az ügyeleti szolgálatért járó óránkénti ügyeleti díj mértéke csendes ügyeletben hétköznap az illetmény 1 órára eső összegének 55%-a, heti pihenőnapon az illetmény 1 órára eső összegének 60%-a, munkaszüneti napon pedig az illetmény 1 órára eső összegének 70%-a. E díj mértéke ügyeletben hétköznap az illetmény 1 órára eső összegének 70%-a, heti pihenőnapon az illetmény 1 órára eső összegének 80%-a, munkaszüneti napon pedig az illetmény 1 órára eső összegének 90%-a. Minősített ügyeletben az ügyeleti díj mértéke hétköznap az illetmény 1 órára eső összegének 110%-a, heti pihenőnapon az illetmény 1 órára eső összegének 120%-a, munkaszüneti napon pedig az illetmény 1 órára eső összegének 130%-a. Lehetőség van arra is, hogy kollektív szerződés az előzőekben ismertetett mértéknél magasabb ügyeleti díjat is megállapíthat. Ügyeleti díjra a vezető beosztású közalkalmazott is jogosult.

Amennyiben a közalkalmazott rendkívüli munkaidőben a feladatok folyamatos ellátása érdekében, külön díjazásért a munkavégzésre készen áll, és értesítés esetén rövid időn belül feladatai ellátása érdekében a munkavégzés helyén megjelenik, készenléti szolgálatot teljesít. Készenlétet kell szervezni ott, ahol további műszak vagy ügyeleti szolgálat nem szükséges, az esetlegesen jelentkező feladat azonban szükségessé teheti a közalkalmazott behívását. A közalkalmazottat a készenlétet követően pihenőidő nem illeti meg. Amennyiben a készenlét időtartama alatt a közalkalmazottat a munkáltatója munkára igénybe veszi, ettől az időponttól számítva a készenlét alatti munkavégzés teljes időtartamára, a túlmunka díjazásra vonatkozó rendelkezések szerint jár ellenérték.

Abban az esetben, ha a készenléti idő alatt teljesített munka és az azt követő, de a készenlétet megszakítás nélkül követő munkanap és ügyelet összességében meghaladja a 24 órát, a közalkalmazott részére közvetlenül az ügyelet után 8 óra pihenőidőt kell biztosítani. Amennyiben a közalkalmazott teljes napi munkaideje nem éri el a 8 órát, akkor a munkáltató annak megfelelő időtartamú pihenőidőt köteles az érintett munkavállaló részére biztosítani [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 9-14. §].

c) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézetekben és kutatókat foglalkoztató egyes intézményekben a készenlétet követően a közalkalmazottat nem illeti meg pihenőidő, ha a készenlét időtartama alatt munkát nem kellett végeznie [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 11. §].

d) A helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési intézményeknél a lakáson töltött - 8 órát meg nem haladó - készenlétet követően a közalkalmazottat a Munka tv. 123. §-ának (1) bekezdésében meghatározott pihenőidő nem illeti meg [77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet 8. §].

e) Az igazságügyi és rendészeti területen, valamint a volt belügyi ágazati irányítás alá tartozó szerveknél a lakáson töltött készenlétet követően a közalkalmazottat nem illeti meg pihenőidő [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 8. §].

f) A honvédelmi ágazatban a katonai szervezet harckészültségi ellenőrzése és váratlan katonai gyakorlat esetén a parancsnok előzetes értesítés nélkül elrendelheti, hogy a közalkalmazott a munkahelyén, illetve a gyakorlat színhelyén ügyeleti szolgálatot teljesítsen. Lakáson eltöltött készenlétet követően a közalkalmazottat nem illeti meg pihenőidő. Ezen készenlét időtartama - fő szabályként - munkaidőként nem vehető figyelembe. Ugyanakkor a készenlét alatt elrendelt munkavégzés időtartama munkaidőnek minősül. A kollektív szerződés rendelkezik a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés elrendelésének, illetve teljesítése igazolásának módjáról, valamint az elrendelésre jogosultak köréről [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 13. §].

g) A büntetés-végrehajtás szerveinél készenlétet teljesítő közalkalmazott, annak időtartama alatt a büntetés-végrehajtási szerv által elérhető helyen köteles tartózkodni. Amennyiben a közalkalmazottat a készenlét ideje alatt munkára nem veszik igénybe, a készenlétet követően pihenőidő nem illeti meg. Abban az esetben azonban, ha a készenlét időtartama alatt a közalkalmazottat munkára igénybe veszik, a munkavégzés teljes időtartamára a túlmunka díjazására vonatkozó rendelkezések szerint jár ellenérték. Előzetes írásbeli értesítés nélkül is rendkívüli munkavégzésre kötelezhető a közalkalmazott a büntetés-végrehajtási szerv feladatkörében felmerült rendkívüli esemény (elemi csapás, tűzeset, baleset, riadó stb.) bekövetkezése vagy ennek veszélye esetén [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 7. §].

h) A munkaügyi igazgatáshoz tartozó intézményekben a közalkalmazottakat nem illeti meg pihenőidő a készenlétet követően [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 11. §].

i) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán ügyeleti díjra - felettese írásbeli utasítása alapján - az a közalkalmazott jogosult, aki napi munkaidején felül az intézmény munkatervében, programjában előírt feladat ellátása érdekében teljesít ügyeletet.

Ezekben az intézményekben a készenlétet teljesítő közalkalmazott nem tarthat igényt pihenőidőre [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 10. §].

2001 július 1-jétől az előadóművészeti és alkotóművészeti intézményekre vonatkozóan a Munka tv. munkaidőkeretre vonatkozó szabályaitól eltérően, a miniszter, illetve kollektív szerződés legfeljebb hathavi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását határozhatja meg [Kjt. 59. § (3)].

A Kjt. lehetőséget biztosít arra, hogy az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvény az egészségügyi intézményekben ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő közalkalmazottakra irányadó szabályokat a Munka Törvénykönyvében foglalt általános szabályoktól eltérően állapítsa meg.

A munkáltatónak az előzőekben ismertetett szabályok mellett figyelemmel kell lennie arra is, hogy a Kjt. 55/A. §-ának rendelkezésétől eltérően, az ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő közalkalmazott esetében az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határa naptári évenként legfeljebb háromszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb négyszáz óra lehet [Kjt. 59. § (4)-(5)].