1992. évi XXXIII. törvény

a közalkalmazottak jogállásáról

I. rész

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki.

(2) A 25/A-25/B. § hatálya - az ott meghatározottak szerint - kiterjed a munkáltatóra és a munkavállalóra, ha a munkáltató egészének vagy egy részének átadására tekintettel a munkaviszony létesítésére e törvény szabályai szerint kerül sor.

(3) A 25/A-25/B. § hatálya - az ott meghatározottak szerint - kiterjed a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és a köztisztviselőre, illetve a munkavállalóra, ha a munkáltató egészének vagy egy részének átadására tekintettel a közszolgálati jogviszony, illetve a munkaviszony létesítésére e törvény szabályai szerint kerül sor.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően e törvény hatálya nem terjed ki a helyi önkormányzat, illetve a költségvetési szerv által közhasznú munkavégzés, közmunka, közcélú munkavégzés keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra.

(5) A 20/A. § (4) bekezdés a) pontja, a 26. § (4) bekezdése, a 30/A. §, a 30/D. §, a 30/E. §, a 44/A. §, az 53. § (1) bekezdés, az 53/A. § és 54/A. § - az ott meghatározottak szerint - kiterjed a munkáltató fenntartójára is.

(6) E törvény alkalmazásában fenntartó a munkáltató alapító szerve vagy az a szerv, amelyre e jogot átruházták, illetve a jogszabály által kijelölt szerv vagy személy. A munkáltató fenntartójának kell tekinteni az önkormányzati társulást és azt az önkormányzatot is, amely megállapodás alapján gyakorolja a fenntartói jogokat.

BH2004. 486. A jubileumi jutalomra való jogosultság csak a törvényben megjelölt munkáltatónál eltöltött közalkalmazotti jogviszony alapján vizsgálható [1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdés, 87. §-nak az ügyben irányadó (2) bekezdése].

BH2002. 417. Az oktatási intézményben a munkáltató és a fűtők között létrejött foglalkoztatási jogviszony - tényleges tartalmi elemei alapján - közalkalmazotti jogviszonynak minősül [1992. évi XXXIII. tv. 1. § (1) bek., 21. §, 55/A. §, 1992. évi XXII. tv. 123. § (1) bek., 148. § (2) bek., Ptk. 474. § (1) bek., 1996. évi LXXV. tv. 7. §].

BH1998. 357. A jogviszony jellegét nem az adott munkakör és a feladatok, hanem a munkáltató jellege határozza meg. Az önkormányzat - bár a működését és feladatainak ellátását költségvetésből biztosítja - nem költségvetési szerv. Az alkalmazásában állók nem közalkalmazottak vagy köztisztviselők, a jogviszonyuk a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszony [1992. évi XXIII. tv. 1. §, 1992. évi XXXIII. tv. 1. §, 1992. évi XXII. tv. 1. §, 87. §, 109. §, 156/1995. (XII. 26.) Korm. r.].

Egyes fogalmak törvényi értelmezése:

- munkaviszonyra vonatkozó szabályon közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt;

- munkaviszonyon közalkalmazotti jogviszonyt;

- munkavállalón közalkalmazottat;

- munkaszerződésen kinevezést;

- rendes felmondáson felmentést;

- munkavégzés alóli felmentésen munkavégzés alóli mentesítést;

- üzemi tanácson, illetve üzemi megbízotton közalkalmazotti tanácsot, illetve közalkalmazotti képviselőt;

- munkabéren illetményt, illetménypótlékot, illetménykiegészítést, egyhavi különjuttatást, keresetkiegészítést és jutalmat;

- személyi alapbéren illetményt;

- bérpótlékon illetménypótlékot kell érteni.

A feudalizmus időszakában az állami feladatokat a nemesi rendek által választott tisztségviselők látták el, akik munkájukért semmiféle díjazásban nem részesültek, hivatásukat nemesi kötelességként teljesítették. Ennek következtében ebben a korszakban professzionalista, nagy szakmai hozzáértéssel rendelkező hivatalnoki és közszolgáltatói karról nem beszélhetünk, a felkészületlenség s a rendezetlenség jellemezte a közigazgatást és a közszolgáltatást.

A polgári államok kialakulásának egyik szükségszerű következménye volt, hogy a származáson alapuló előjogok visszaszorulása, majd felszámolása miatt a közigazgatásban, közszolgáltatásban dolgozók kiválasztásában mind fontosabbá vált a személyes képességek figyelembevétele. A szakmai ismeretek és érdemek, illetve az alkalmasság az egyéni karrier, szakmai előmenetel középpontjába kerültek.

Az állami szerepvállalás erősödése a közösségi szükségletek kielégítésében az állam személyi állományának megerősödéséhez, illetve az állami feladatok sajátosságaihoz igazodó foglalkoztatási jogviszonyok kialakulásához vezetett. Így van ez hazánkban is, ahol a közalkalmazottak jogállását önálló törvény, a közalkalmazotti törvény szabályozza.

A törvény hatálya alá tehát azok a nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, közművelődési, sport és művészeti, közgyűjteményi és tudományos stb. intézmények tartoznak, amelyek egyrészt a társadalom mindennapi együttéléséhez nélkülözhetetlen közös szükségletek kielégítését szolgálják, másrészt működésük finanszírozását állami vagy önkormányzati, egyszóval közösségi költségvetésből biztosítják.

E kommentár az említett szervezetek jogalkalmazói számára kíván támpontokat nyújtani az 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) alkalmazásához.

A Kjt. hatálya, egyrészt az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, másrészt a helyi önkormányzatok által a feladatkörükbe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki [Kjt. 1. § (1)]. Ettől eltérő rendelkezést csak törvény állapíthat meg (pl. a köztisztviselők, fegyveres és rendvédelmi szervek alkalmazottainak, valamint a bírák és ügyészek jogviszonyát szabályozó törvények).

A Kjt. hatálybalépésekor - a törvény szervi hatályának megfogalmazása során - a jogalkotó a munkáltatóknak a munkaügyi kapcsolatok rendszerében elfoglalt azonos helyzetét tekintette zsinórmértéknek. Ennek következtében a törvény szervi hatályának megvonásakor az elsődleges szempontot a munkáltatók eltérő pozíciója, és nem tevékenységük eltérő jellege alkotta. A törvény szervi hatályának megfogalmazásakor alapvető szempont volt az is, hogy azok a szervek, intézmények minősüljenek közalkalmazotti munkáltatónak, amelyek működésének közös vonásai a foglalkoztatás önálló szabályozását igényelték. A közös tartalmi elemek közé tartozik pl. az, hogy a munkáltató a társadalom normális együttéléséhez nélkülözhetetlen, a társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló - tevékenységet végezzen, amelynek megszervezése elsődlegesen állami, önkormányzati feladat. E tevékenységek közül példálózó jelleggel az alábbiak kiemelése indokolt: a gyermeknevelés, az alap- és felsőfokú oktatás megszervezése, a művelődést és a tudomány művelését biztosító intézmények működtetése, valamint a szociális és egészségügyi funkciók ellátása. Itt jegyezzük meg, hogy e tevékenységeket a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfelelően ma már nemcsak állami, illetve önkormányzati szervek végezhetik, hanem magántulajdonban lévő intézmények, alapítványi jellegű szervezetek, illetve karitatív intézmények is. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a Kjt. szervi hatálya alá - többek között - nem tartoznak az elsődlegesen magántulajdonból vagy alapítványi támogatásból működő magánegyetemek, egyházi iskolák, továbbá a magántulajdonban lévő egészségügyi intézmények, mivel a közalkalmazotti munkáltatói jogállás nélkülözhetetlen eleme az, hogy a működés költségeinek finanszírozását állami, vagy önkormányzati költségvetésből, bevételekből biztosítsák. Ugyanakkor a törvény szervi hatálya alá tartoznak az elsődlegesen közfunkciót ellátó munkáltatók munkáját szervező és elősegítő intézmények és szolgáltatók (pl. pedagógiai intézet, nevelési tanácsadó stb.), továbbá a szervi hatály kiterjed a fegyveres erők és testületek, valamint a rendészeti szervek nem szolgálati viszonyban álló, ún. polgári alkalmazottaira is.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a Kjt. szervi hatálya kiterjed-e valamennyi költségvetési szervre. A kérdésre adott válasz nemleges, ugyanis a törvény hatálya nem terjed ki a közhatalmi funkciót ellátó közigazgatási szerveknél foglalkoztatott köztisztviselőkre, akiknek jogviszonyát a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szabályozza, de nem terjed ki a szolgálati viszonyban állók, valamint a bírák és ügyészek jogállására sem, annak ellenére, hogy az e munkavállalói kört foglalkoztató munkáltatók szintén költségvetési szervnek minősülnek. A leggyakrabban egyébként a Kjt. és a Ktv. közötti elhatárolódás vetődik fel jogalkalmazási kérdésként. Ehhez fontos figyelembe venni, hogy a Ktv. hatálya alá tartozó szervek körét egyrészt a Ktv. 1. §-a, másrészt az 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat állapítja meg.

Azok a költségvetési szervek, amelyek nem szerepelnek a jegyzéken, a Kjt. szervi hatálya alá tartoznak. A Kjt. egyébként nem zárja ki azt a jogi megoldást sem, hogy más törvény a módosuló társadalmi feltételek miatt esetleg megváltoztassa a szervi hatályt.

Az eddigi jogalkalmazási tapasztalatok azt támasztották alá, hogy a hatékony közszolgálat elképzelhetetlen magas minőségi színvonalú személyi állomány nélkül, ennek megszerzése és megtartása alapvető stratégiai kérdés. Sok esetben a munkáltatók megfelelő kiválasztás, külön vizsgálat, illetve a felajánlható üres állások feltérképezése nélkül szüntetik meg szervezeti okok miatt a munkáltatók indokolatlanul nagy számban a közalkalmazottak jogviszonyát. Ez össztársadalmi szinten pazarlás, mivel kárba vész az oktatás-képzés során a közszféra számára potenciálisan számításba jöhető munkavállalói kör, emellett jelentős a jogviszony megszüntetéshez kapcsolódó költség. Ezen túlmenően a közszférából kikerülő elhelyezkedési lehetőségeinek hiánya jelentősen megterheli a munkanélküliek ellátására, segélyezésére és átképzésére rendelkezésre álló pénzügyi keretet is. Erre is tekintettel 2007. szeptember 1-jétől a Kjt. hatálya kiterjed a közalkalmazotti munkáltató fenntartójára is. A törvény szervi hatályának kiterjesztésével kívánja a törvényalkotó megelőzni a közalkalmazotti jogviszony indokolatlan megszüntetését, illetve a hatékonyabb foglalkoztatás érdekében az intézmények közötti áthelyezés és a kirendelés kezdeményezésére is lehetőséget biztosít a törvény a munkáltató fenntartója számára. 2008. január 1-jétől a 2007. évi CLXXIX. törvény pontosító rendelkezése alapján a fenntartó jelöli ki a vizsgálóbiztos és fegyelmi tanács tagjait, ha a munkáltatónál a szükséges személyi feltételek nem biztosíthatók. A Kjt. alkalmazása szempontjából fenntartónak minősül a munkáltató alapító szerve vagy az a szerv, amelyre e jogot átruházták, illetve a jogszabály által kijelölt szerv vagy személy. Emellett fenntartónak kell tekinteni az önkormányzati társulást, és azt az önkormányzatot is, amely megállapodás alapján gyakorolja a fenntartói jogokat.

A Kjt. szervi hatálya alá tartozó intézményeknél foglalkoztatottak tekintetében a törvény semmilyen szűkítést nem tartalmaz, hiszen az e szerveknél foglalkoztatottak munkaviszonya 1992. július 1-jén - a Kjt. hatályba lépésekor - közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át. Ennek megfelelően a törvény személyi hatálya kiterjed minden, a felsorolt intézményeknél és szolgálatoknál foglalkoztatott munkavállaló közalkalmazotti jogviszonyára, így feladatkörüktől (alaptevékenység, nem alaptevékenység), illetve munkakörüktől függetlenül közalkalmazottnak kell tekinteni őket. Így pl. egy nevelési-oktatási intézményben nemcsak az ott foglalkoztatott pedagógusok minősülnek közalkalmazottnak, hanem a nevelő-oktató munkát segítő munkakörökben dolgozók (konyhai alkalmazott, fűtő stb.) is. Ezt az egységes jogi megoldást a munkáltatói szervezeteknek a munkaügyi kapcsolatok rendszerében betöltött homogén, a versenyszférától eltérő karaktere indokolja. A törvény személyi hatálya természetesen kiterjed a munkáltatók vezetőire is, tekintettel arra, hogy a minisztertől, illetve az önkormányzati képviselő-testülettől kapott vezetői megbízásuk ellenére sem minősülnek a megbízást adó hivatali szervezet köztisztviselőjének, mivel hatósági végrehajtó, rendelkező tevékenységet nem végezhetnek.

A jogalkalmazási munka során gyakran felvetődik a kérdés, lehetséges-e a Kjt. hatálya alá tartozó szervezeteknél munkaviszony keretében történő foglalkoztatás. A közalkalmazotti jogviszony élesen elkülönül a munkajogviszonytól, így a munkaviszony keretében történő foglalkoztatásra a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál nem kerülhet sor. A munkáltatói jogkör gyakorlójának nincs döntési lehetősége abban a kérdésben, hogy az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka tv.) vagy a Kjt. szabályai szerint létesít-e jogviszonyt a dolgozóval. Nincs törvényi akadálya ugyanakkor annak, hogy a munkáltató a polgári jog körébe tartozó szerződés (pl. megbízás) alapján foglalkoztasson valakit, ami lehetővé teszi a rugalmas foglalkoztatás megvalósítását olyan esetben, amikor viszonylag rövid időtartamú vagy a rendes munkaidőhöz képest csekély költséggel járó feladatok ellátásáról van szó, s a tevékenység jellege nem indokolja a kötöttebb, s ezért garanciákkal védettebb közalkalmazotti jogviszony létesítését.

1997. szeptember 1-jéig az önkormányzati feladatok ellátása céljából foglalkoztatott munkavállalók attól függően álltak munkaviszonyba vagy közalkalmazotti jogviszonyba, hogy az önkormányzat az adott feladat ellátására létesített-e külön intézményt, vagy sem. A törvény hatályba lépése óta az ilyen jellegű feladatokat ellátó személyek alkalmazása során szerzett jogalkalmazási tapasztalatok, így pl. a háziorvosok alkalmazásánál felmerült ellentmondások tették szükségessé a Kjt. hatályának tágítását. A háziorvosok esetében intézményi háttérről általában nem beszélhetünk, ezért rendezetlen volt a foglalkoztatási jogviszonyuk. Az önkormányzat alkalmazásában álltak, de intézmény hiányában munkáltatójuk maga az önkormányzat volt, akinek a nevében főszabályként csak közszolgálati jogviszonyt lehetett létesíteni. Köztisztviselői kinevezésük azonban sok tekintetben indokolatlan, ezért a Kjt. hatályának változtatásával lehetett csak rendezni jogállásukat. Így 1997. szeptember 1-jétől a törvény hatálya nemcsak az állami vagy önkormányzati költségvetési intézményekkel, hanem közvetlenül az önkormányzattal, mint jogi személlyel jogviszonyban álló személyekre is kiterjed.

A Kjt. - a későbbiekben még részletesebben kifejtett módon - lehetőséget biztosít arra, hogy a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezze. A jogalkalmazási munka segítése érdekében, ezért mindenképp indokolt az ágazati, szakmai specialitásokat érvényesítő kormány, illetve miniszteri rendeletek, a Kjt.-hez képest részletesebb szervi hatályának rövid áttekintése.

- A közoktatási intézményekre vonatkozó jogi szabályozás hatálya kiterjed a helyi önkormányzatok és az állami költségvetési szervek által fenntartott óvodák, általános iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szakiskolák, alapfokú művészetoktatási intézmények, diákotthonok és kollégiumok, pedagógiai szakszolgálat intézményei, pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények, a központi műhelyek közalkalmazottaira függetlenül attól, hogy a közoktatási intézmény önálló intézményként vagy másik intézmény szervezetéhez tartozva, illetve szervezetileg összevonva működik [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 1. §].

- Az egészségügyi ágazatra vonatkozó jogi szabályozás hatálya kiterjed az egészségügyi miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára. Megjegyezzük, hogy a rendelet hatálya nem terjed ki az előbb említett munkáltatóknál foglalkoztatott tudományos kutató, valamint oktató munkát végző közalkalmazottak jogviszonyára [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §].

- A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi területre vonatkozó jogi szabályozás hatálya a miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó gyermekjóléti és gyermekvédelmi, valamint a szociális feladatot ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, továbbá a nem intézményi keretek között szociális, gyermekjóléti szakfeladat ellátására közalkalmazottként foglalkoztatott személyek foglalkoztatási jogviszonyára terjed ki. Megjegyezzük, hogy az ezeknél a szerveknél pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottakra, a jogszabály által meghatározott foglalkoztatási kérdések tekintetében, a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet szabályait kell alkalmazni [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 1. §].

- A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézetek és kutatókat foglalkoztató egyes intézmények vonatkozásában a jogi szabályozás hatálya a felsőoktatási intézmények kivételével a központi költségvetési szervként működő kutatóintézetekben, a nem kutatóintézetként működő központi költségvetési szerveknél tudományos kutatói munkakörökben és a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó, kutatást kiegészítő akadémiai központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 1. §].

- A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott közalkalmazottakkal összefüggésben a jogi szabályozás hatálya kiterjed az állami és a helyi önkormányzati kulturális költségvetési intézmények közalkalmazottaira, továbbá az előbb említett körbe nem tartozó költségvetési szerveknél - a közoktatási intézményeket kivéve - foglalkoztatott azon közalkalmazottakra, akik a rendelet mellékletében felsorolt művészeti, közgyűjteményi, közművelődési munkakörök valamelyikét töltik be [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 1. § (1)-(2), 1. számú melléklet].

- A gazdasági ágazatra vonatkozóan a jogi szabályozás hatálya kiterjed - a kutatóintézetek kivételével - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazati irányítás felelősségi körébe tartozó, illetve felügyelete alatt működő állami és helyi önkormányzatok által fenntartott költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyára [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 1. §].

- A sport területére vonatkozóan a jogi szabályozás hatálya kiterjed a testnevelés és sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyára. Megjegyezzük, hogy a rendelet hatálya nem terjed ki a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a honvédelmi miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, valamint a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél, továbbá a diáksportköröknél, a nevelési-oktatási intézményeknél, valamint a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Testnevelési és Sportmúzeumi Igazgatóságánál foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 1. §].

- A helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési intézményeknél a rendelet hatálya kiterjed a helyi önkormányzatok által fenntartott hivatásos tűzoltóságoknál, továbbá gazdasági-műszaki szolgáltató, teleknyilvántartó és műszaki informatikai, település- és intézményellátó, településüzemeltetési és gondnoki, a piacfelügyeleti tevékenységet végző, a családi rendezvényeket lebonyolító, kábeltelevíziót üzemeltető, valamint - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - egyéb szolgáltató tevékenységet végző költségvetési szervekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára [77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet 1. §].

- Igazságügyi és rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi kört érintően a jogi szabályozás hatálya kiterjed az Országos Rendőr-főkapitányságra és alárendelt szerveire, a Határőrség Országos Parancsnokságára és alárendelt szerveire, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra és alárendelt szerveire (kivéve a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokat), a BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központra, a Rendőrtiszti Főiskolára, a rendészeti szakközépiskolákra, a BM Központi Gazdasági Főigazgatóságára (a nyugdíjas-gondozó intézmények kivételével), a BM Duna Palota és Kiadóra, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatára, a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal befogadó állomásaira és ideiglenes szálláshelyeire, a Belügyi Szemle Szerkesztőségére, a BM Nemzetközi Oktatási Központra, a BM Oktatási Főigazgatóságára, a BM Távközlési Szolgálatra, a BM Bűnügyi Szakértő és Kutatóintézetre és a Magyar Közigazgatási Intézetre, valamint az e szerveknél a rendelet mellékletében meghatározott munkakörökben foglalkoztatott közalkalmazottakra [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 1. § (1), 1., 3. melléklet].

- A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyát a 24/1992. (XII. 18.) FM rendelet szabályozza. A nevelési-oktatási intézményekben, illetve a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által alapított, de ágazati irányítása alá nem tartozó állami költségvetési szerveknél foglalkoztatottakra egyéb jogszabályokat kell irányadónak tekinteni [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 1. §].

- A honvédségnél foglalkoztatott közalkalmazottakra vonatkozó jogi szabályozás hatálya a Honvédelmi Minisztérium hivatalainál és háttérintézményeinél, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a katonai felsőoktatási intézményeknél, valamint a Magyar Honvédség katonai szervezeteinél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyára terjed ki [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 1. § (1)].

- Az igazságügyi szerv által fenntartott üdülők, bölcsődék és óvodák tekintetében a jogi szabályozás hatálya kiterjed az ezeknél az intézményeknél dolgozók közalkalmazotti jogviszonyára [1997. évi LXVIII. törvény 1. § (2)].

- A büntetés-végrehajtás szerveinél a jogi szabályozás hatálya kiterjed az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán, a büntetés-végrehajtási intézeteknél és intézményeknél közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatottakra [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 1. §].

- A környezetvédelmi és vízügyi területen a jogi szabályozás hatálya alá tartozó költségvetési szerv a Műemlékek Állami Gondnoksága és az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 1. §].

- A közlekedési ágazat irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a jogi szabályozás hatálya az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságra terjed ki [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 1. §].

- A Külügyminisztérium jóléti intézményeiben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára az 1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet vonatkozik.

- A szociális és munkaügyi igazgatás területén a jogi szabályozás hatálya a miniszter felügyelete alatt álló költségvetési szervekre, így a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetre, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetre, a regionális képző központokra, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetre, valamint az említett szerveknél közalkalmazotti jogviszonyban állókra terjed ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy külön jogszabály rendelkezései irányadóak a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél foglalkoztatott közalkalmazottak tudományos munkakörbe sorolása tekintetében. [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 1. § és 2. számú melléklet].

- A felsőoktatási ágazatra vonatkozó jogi szabályozás hatálya kiterjed az állami felsőoktatási intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára, a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények kivételével. Ugyanakkor a rendeletnek a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes előírásaihoz kapcsolódó szabályai ezekre az intézményekre is irányadóak [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 1. §].

- Az oktatási miniszter irányítása alatt álló költségvetési szervekre vonatkozó jogi szabályozás hatálya a Magyar Akkreditációs Bizottság Titkárságára, a Professzorok Házára, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményére, a Nemzeti Szakképzési Intézetre, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodára, továbbá az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságára terjed ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy az előbb említett intézmények közgyűjteményi és közművelődési feladatot ellátó közalkalmazottaira a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet, óvodai dolgozóinak közalkalmazottaira a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet, kutatói feladatkörben foglalkoztatottak közalkalmazottaira a 49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet szabályai vonatkoznak [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 1. §, 17. § (4)].

- A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szervek tekintetében a jogi szabályozás hatálya kiterjed a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szervekre, így a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságára és alárendelt szerveire, a Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központra, a Pénzügyminisztérium Nemzeti Programengedélyező Irodájára, valamint a Kincstári Vagyoni Igazgatóságra. A rendelet hatálya ugyancsak kiterjed a rendelet mellékletében felsorolt munkakörökben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára és vagyonnyilatkozat tételi kötelezettségére is [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 1. §, 1-3. számú melléklet].

A Kjt. és a Munka tv. hatálybalépését követően a jogalkalmazási tapasztalatok azt igazolták, hogy nincs kellő összhang a két törvény között, abban az esetben, amikor a munkáltató fenntartója nem állami szervnek, vagy nem helyi önkormányzatnak adja át fenntartói jogát. Ilyenkor ugyanis kérdéses volt, hogy alkalmazható-e a jogutód nélküli megszűnés jogcíme, s ha igen, akkor milyen feltételekkel. A fenntartói jog átadása olyan szervnek, amely nem tartozik a Kjt. hatálya alá, szervezeti szempontból nem jelent jogutód nélküli megszűnést, hiszen az átadást követően is van szervezet, amely jogutódként a korábbi munkáltató jogait gyakorolja, kötelességeit teljesíti. Foglalkoztatási szempontból viszont nem beszélhetünk jogutódlásról, mivel a közalkalmazotti jogviszonyt a munkajogviszony váltja fel. Ugyanakkor a Kjt. kizárólag a foglalkoztatás szemszögéből rendezi a jogutód nélküli megszűnés feltételeit, szervezeti változás, kezelői jog átadása esetén csak abból lehet kiindulni, hogy a közalkalmazotti jogviszony továbbra is fennmarad, vagy sem.

Ha az új munkáltató nem tartozik a Kjt. hatálya alá, akkor ezt olyannak kell tekinteni, mintha - a foglalkoztatási jogviszony szempontjából - jogutód nélküli megszűnésre került volna sor. Ez természetesen, mint felmentési jogcím a közalkalmazotti jogviszony megszűnéséhez vezet automatikusan. Ahhoz azonban, hogy az érintett közalkalmazottak foglalkoztatása az új munkáltatónál is folyamatos maradjon, külön rendelkezés beiktatására volt szükség a törvénybe, aminek következtében a Kjt. szervi hatályt - kizárólag ebben az esetben - a munkaviszonyra is ki kellett terjeszteni.

A Kjt. 2003. július 1-jei módosítása értelmében a törvény hatályát rögzítő rendelkezések kerültek kiegészítésre azzal az esettel, ha a munkáltató része vagy egésze a Munka Törvénykönyve vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató részére kerül átadásra.

A Kjt. szervi hatályának tágítása tette szükségessé annak a szabálynak a beiktatását, amely szerint 1997. szeptember 1-jétől a törvény hatálya nem terjed ki a helyi önkormányzat által közhasznú munkavégzés vagy közmunkaprogram keretében foglalkoztatott munkavállalókra [Kjt. 1. § (4)]. 2003. július 1-jétől a fenti szabály nemcsak az önkormányzatok, hanem a költségvetési szervek által szervezett közhasznú munkavégzés, közmunka, közcélú munkavégzés keretében foglalkoztatottakra is irányadó.

A helyi önkormányzatok közhasznú munkavégzés, valamint közmunkaprogram keretében rendkívül nagy számú munkavállalót foglalkoztatnak elsősorban képzettséget nem igénylő fizikai munkára. E munkavállalók szintén az önkormányzattal állnak munkaviszonyban, a törvényalkotó azonban - ellentétben pl. a háziorvosok, házigondozók stb. munkaviszonyával - nem kívánta e jogviszonyokat közalkalmazotti jogviszonynak minősíteni. A Kjt.-ben biztosított garanciális szabályok kiterjesztése egyrészt jogi szempontból indokolatlan, másrészt elviselhetetlen többletkiadást jelentett volna az önkormányzatok számára.

A jogalkalmazási munka segítése céljából az alábbiakban röviden áttekintjük a közhasznú munkavégzésre, illetve a közmunkaprogramokra vonatkozó szabályokat. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 16. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat részére a munkavállaló munkabére 50, megváltozott munkaképességű személy esetében 60 %-ának megfelelő összegű támogatás nyújtható. A támogatás maximális ideje egy év. A közmunkaprogramok támogatási rendjének részletes szabályait a közmunkaprogramok támogatási rendjéről szóló 49/1999. (III. 26.) Korm. rendelet tartalmazza.

A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok

2. § (1) A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi.

(2) A kollektív szerződés és a közalkalmazotti szabályzat nem lehet jogszabállyal ellentétes. Az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik semmis.

(3) A közalkalmazotti jogviszonyra a Munka Törvénykönyve szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(4) Amennyiben e törvény közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat kell érteni.

BH2000. 268. A Munka Törvénykönyvének a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó rendelkezése szerint nem köthető tanulmányi szerződés, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót [Mt. 111. § b) pont, 1992. évi XXXIII. tv. 2. § (3) bek.].

BH2000. 267. A közalkalmazottnak a jogviszonyán kívüli magatartása, amennyiben az közvetlenül és valóságosan hat a jogviszonyára, és az alkalmazója érdekszféráját hátrányosan befolyásolja, az alkalmatlanságra alapított felmentés jogszerű indoka lehet. A törvényen alapuló gyakorlat ugyanis a felektől a jogviszony fennállása alatt jóhiszemű és tisztességes eljárást kíván meg, és ha a közalkalmazott magatartása ezeknek a kívánalmaknak hosszabb időn keresztül nem felel meg, és emiatt lehetetlen a vele való együttműködés, a jogviszony alkalmatlanság címén megszüntethető, mert az alkalmasság kérdése nem szűkíthető a szűken vett munkavégzésre [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 2. § (3) bek., Mt. 3. § (1) bek., 103. § (1) bek. c) pont, 56/1994. (XI. 10.) AB hat.].

BH2000. 177. A határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel megszüntethető. E jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetőleg nyilatkozatot írásba kell foglalni. A nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a felek a jogviszonyt meg kívánják szüntetni [1992. évi XXXIII. tv. 25. § (2) bek. a) pont, 2. § (3) bek., Mt. 87. § (2) bek.].

BH2000. 127. A közalkalmazott részére az illetményéről részletes elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a közalkalmazott a kiszámítás helyességét, valamint az illetményből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt) 2. § (3) bek., Mt. 160. §].

BH1998. 198. A munkáltató ellenőrizheti a közalkalmazott munkavégzésre képes állapotát, ennek keretében azt is, hogy fogyasztott-e alkoholt, illetőleg annak hatása alatt áll-e. Az ellenőrzés azonban nem sértheti a közalkalmazott személyiségi jogait, az ellenőrzési jog gyakorlása nem lehet rendeltetésellenes [1992. évi XXXIII. tv. 2. § (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 103. § (1) bek. a) pont].

BH1997. 559. A katonai főiskola nappali tagozatán történő képzésre kötött tanulmányi szerződésből eredő jogviták elbírálása az általános hatáskörű polgári bíróság hatáskörébe tartozik [1996. évi XLV. tv. 1. § (1) bek c) pont, 1992. évi XXXIII. tv. 2. § (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 114. §].

BH1997. 558. Megfelel a törvénynek, ha a munkáltató a részben vagy egészben készenléti munkakörben alkalmazott közalkalmazottal napi nyolc óránál hosszabb, de legfeljebb napi tizenkét órás munkaidőben állapodik meg [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 2. § (3) bek., 87. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 117. § (2) bek. b) pont]

A Kjt. a közalkalmazotti jogviszony egyes kérdéseinek szabályozásával kapcsolatban a differenciált szabályozás elvéből indul ki. Így a törvény külön nevesíti azokat a jogforrásokat, amelyek a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket állapíthatnak meg. A közalkalmazotti jogviszony általános kérdéseit maga a törvény szabályozza, elsősorban kötelező erejű szabályokkal, amelyek felölelik a főbb jogintézményeket (kinevezés, jogviszony megszüntetés, fegyelmi eljárás stb.) Ugyanakkor a Kjt. hatálya a legkülönbözőbb munkáltatókat öleli fel a közoktatástól az egészségügyig, így a valamennyi ágazati specialitást figyelembe vevő részletszabályozás törvényi szinten nem volt indokolt. Ennek alapján a közalkalmazotti jogviszonyt érintő kérdések alacsonyabb szintű jogforrás keretében történő szabályozására maga a Kjt. ad felhatalmazást, akkor, amikor kimondja, hogy a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat is rendezheti [Kjt. 2. § (1)].

Az egyes ágazatokra és szakmákra jellemző speciális kérdéseket (pl. munkakörök megnevezése, illetménypótlékok, címek stb.) Kormány, illetve Miniszteri rendeletek szabályozzák, ahogy arra már a törvény szervi hatályának kérdéskörénél is utaltunk.

A Kjt., a Munka tv. és az alacsonyabb jogforrások részletesen szabályozzák a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos általános és az egyes ágazatokra jellemző speciális kérdéseket. Ennek következtében a közalkalmazotti jogviszonyban lényegesen korlátozottabb szerepet játszik a munkahelyi szintű szabályozás, mint a Munka Törvénykönyve szabályai alapján a munkaviszony területén.

A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó, munkáltatói szintű szabályozás egyik forrása a munkáltató és a szakszervezet (szakszervezetek) által megkötött kollektív szerződés. A munkáltatói szintű szabályozás másik forrása a közalkalmazotti szabályzat, amelyben a munkáltató és a Közalkalmazotti Tanács állapítja meg azokat a kérdéseket, amelyek a Közalkalmazotti Tanács jogosítványainak gyakorlása körébe tartoznak. A jogforrások közötti alá- és fölérendeltségi kapcsolatnak megfelelően a kollektív szerződés és a közalkalmazotti szabályzat nem lehet jogszabállyal ellentétes, így az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik, semmis [Kjt. 2. § (2)]. Ez a szabály érvényesül abban az esetben is, ha a munkahelyi szintű szabályozás a jogszabálynál kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz (pl. a kollektív szerződésben a jogszabályban előírt pótszabadságon felüli pótszabadságot állapítanak meg). A kollektív szerződés szabályozási tartalmára vonatkozó további korlátozás, hogy a törvénytől és más jogszabálytól a kollektív szerződés csak annak kifejezett felhatalmazása alapján térhet el és állapíthat meg eltérő szabályokat. Alapvető követelmény, hogy a munkahelyi szintű szabályozás összhangban álljon a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó jogszabályokkal és csak azokban a kérdéskörökben szülessen helyi szintű szabályozás, ahol erre a jogszabályok lehetőséget biztosítanak. E szabályok megsértése a kollektív szerződés, illetve a közalkalmazotti szabályzat érintett rendelkezésének semmisségét vonja maga után.

Gyakran felvetődik a kérdés, hogy szükség van-e a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdések ilyen differenciált szabályozására. A sokszínű munkaügyi kapcsolatok feltétlenül azt indokolják, hogy a részletes törvényi, valamint kormány, illetve miniszteri rendeleti szintű szabályozás mellett vitathatatlan a helyi szabályozás létjogosultsága, hiszen számos, a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos kérdés meghatározása a munkáltatói sajátosságoktól függ, és a magasabb szinten történő jogi szabályozásuk rugalmatlan lenne.

A Kjt. általános helyettesítő (szubszidiárius) jogszabálya a Munka tv. A szabályozás megkettőzésének elkerülése végett mindazon esetekben, amikor a jogalkotás során a munkaviszony és a közalkalmazotti jogviszony között nem indokolt a különbség megtétele, a munkajogi szabályok az irányadók [Kjt. 2. § (3)]. E szabályozásból is kitűnik, hogy a Kjt. mellett jelentős szerepet kap a Munka tv. is a közalkalmazotti státus szabályozásának kérdéskörében. A Kjt. csak a közalkalmazotti jogviszony speciális kérdéseit szabályozza, egyebekben a Munka tv. által meghatározott általános munkajogi szabályok az irányadók. A Munka tv. és a Kjt. kapcsolatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a Munka tv. rendelkezései az általánosak, a munkavégzésre irányuló jogviszonyok, így a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is. A Munka tv. rendelkezéseit csak akkor nem lehet alkalmazni, ha azt a Kjt. kifejezetten kizárja, illetőleg akkor, ha a Kjt. az adott kérdésben más rendelkezést tartalmaz. Ennek megfelelően, ahol a Kjt. a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt említ, azon az előzőekben nevesített valamennyi szabályozási formát kell érteni [Kjt. 2. § (4)].

3. § A Munka Törvénykönyve bevezető rendelkezései közül (Első rész) a közalkalmazotti jogviszony tekintetében a 3. § (6) bekezdése és a 13. § nem alkalmazható; a 3. § (4) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, azt bárki megismerheti.

EBH2006. 1445. II. A közalkalmazott rendkívüli lemondásakor a munkáltatót nem terheli a jogorvoslatról szóló tájékoztatás kötelezettsége [1992. évi XXXIII. törvény 3. §; 1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bek.].

EBH2002. 792. II. Hátrányos megkülönböztetés egyenlő helyzetben lévők tekintetében lehetséges (Kjt. 30. §, 3. §; Mt. 5. §).

EBH2000. 255. Műszakpótlék nem jár azoknak, akik egy napon belül nem váltás nélkül, hanem műszakonként 24 órában látják el szolgálatukat (Kjt. 3. §, Mt. 117. §, 146. §).

BH2006. 63. A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az 1992. évi XXII. törvény 13. §-a nem alkalmazható, ezért az intézmény kollektív szerződése a 1992. évi XXXIII. törvényben és az 1992. évi XXII. törvényben meghatározott felmentési tilalmakon és korlátozásokon túlmenően további felmentési feltételeket nem jelölhet meg (1992. évi XXXIII. törvény 3. §).

BH2000. 35. A nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény akkor válik esedékessé, amikor a kártérítés alapjául szolgáló sérelem bekövetkezik. Ez nem mindig esik egybe a károkozó magatartás időpontjával [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 3. §, Mt. 177. § (2) bek.].

A Kjt. a közalkalmazotti jogviszony sajátosságaira tekintettel speciális szabályokat állapít meg az általános munkajogi szabályokhoz képest. Elsődlegesen ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a közalkalmazotti jogviszonyra, de számos szabály is beépül ebbe a szabályozási rendszerbe a Munka Törvénykönyvéből. A Munka Törvénykönyvéből átemelt szabályok között találjuk azokat az általános munkajogi elveket is, amelyek döntően megszabják az egyes rendelkezések alkalmazásának kereteit. A következőkben ezekről a követelményekről lesz szó, kiegészítve a közalkalmazotti jogviszonyt jellemző sajátosságokkal.

A felek együttműködési kötelezettségével kapcsolatos követelmények (Munka tv. 3. §)

2001. július 1-től jelentősen módosultak a felek együttműködésre vonatkozó előírások. A törvény az együttműködésre kötelezettek körét a szakszervezettel bővíti, és egyben meghatározza, hogy az együttműködés eredményessége érdekében a felek jóhiszeműen, a tisztesség követelményeinek megfelelően, a kölcsönösség elve alapján kötelesek eljárni. A jogok és kötelezettségek rendeltetésszerű gyakorlása akkor valósulhat meg, ha az adott helyzetben mind a munkáltató, mind a közalkalmazott, továbbá a szakszervezet, illetve az üzemi tanács képviselői az adott ügyben megfelelő információkkal rendelkeznek. E cél elérése érdekében a Munka tv. új rendelkezései előírják, hogy a munkáltató a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős tényről, körülményről, ezek változásáról köteles az érintetteket tájékoztatni. A tájékoztatási kötelezettség a munkáltatót a közalkalmazottal szemben nemcsak a foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt, hanem a kinevezést megelőzően is terheli. A tájékoztatási kötelezettség azonban nem egyoldalú, hanem ugyanezen kötelezettség irányadó a közalkalmazottra, a szakszervezetre, illetve az üzemi tanácsra is.

A Munka tv. a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatosan határidőt nem állapít meg, azonban elmondható, hogy a tájékoztatás általában akkor éri el célját, ha az a változást megelőzően, vagy a tény fennállásakor történik.

A törvény a tájékoztatás tárgyának meghatározását is a tájékoztatásra kötelezettre bízva. Ugyanakkor a Munka tv. 2001. július 1-jétől konkrétan meghatározza, hogy a munkaviszony létesítése során, a munkaszerződés megkötésével egyidejűleg miről kell tájékoztatni a közalkalmazottat. A tájékoztatási kötelezettség a következő adatokra terjed ki:

- az irányadó munkarendre,

- az illetmény egyéb elemeire,

- az illetményfizetés napjára,

- a munkába lépés napjára,

- a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve

- a felmentési idő megállapításának szabályaira, valamint

- arra, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e.

A közalkalmazott személyiségi jogait védi az a szabálya, miszerint a közalkalmazott neve és beosztása minősül közérdekű adatnak, így ezeket az adatokat bárki megismerheti.

A munkaviszony alanyainak egymás érdekeit figyelembe vevő együttműködése feltételezi, hogy egyikük sem tanúsíthat olyan magatartást, amely a másik alapvető érdekeit sértené.

A rendeltetésszerű joggyakorlás jogalkalmazási követelményei (Munka tv. 4. §)

Általános jogelv, hogy a jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. E jogelv tiszteletben tartásához nem elegendő az, hogy valaki ne lépje túl az adott lehetőségeket és ne kövessen el jogszabálysértést. Ezen kívül fontos követelmény az is, hogy a jog gyakorlásának meg kell felelnie a jogalkotói szándéknak, vagyis a jogosítvány rendeltetésének. E követelményt kell szem előtt tartani a közalkalmazotti jogviszonyban a jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére is. Minden olyan magatartás, amely nem felel meg a jogalkotói szándéknak, joggal való visszaélésnek minősül és jogellenessé válik. A visszaélésszerű joggyakorlásnak objektíven kell fennállnia, ami azt jelenti, hogy a következmények szempontjából közömbös, hogy a joggyakorló vagy a kötelességteljesítő tudatában volt-e magatartása jogellenességének, illetve megállapítható vétkesség vagy sem.

Az intézmény, mint munkáltató - helyzetéből fakadóan - rendeltetésétől eltérően gyakorolja jogait akkor, ha az a közalkalmazott érdeksérelmét eredményezi, érdekei érvényesítését korlátozza, zaklatására, véleményének elfolyására vezet vagy irányul. Jogellenes pl. a felmentés, ha a közalkalmazott kritikai véleményének megtorlásaként átszervezésre hivatkozva szüntetik meg jogviszonyát, még akkor is, ha az átszervezésre egyébként is sor került volna. Joggal való visszaélésnek minősülhet az is, ha a munkáltató visszaélésszerűen gyakorolja a vezetői megbízással kapcsolatos jogosítványát. A Kjt. értelmében a határozatlan időre szóló vezetői megbízás bármikor visszavonható. Ez elvileg korlátlan mérlegelési jogot biztosít a munkáltatónak, ugyanakkor ez esetben a munkáltatói jognak határt szab a joggal való visszaélés tilalma. Nem gyakorolja rendeltetésszerűen a vezetői megbízással kapcsolatos jogosítványát a munkáltató akkor, hogy ha a vezetői megbízás visszavonására azért kerül sor, mert a munkáltató ezzel vélt vagy valós sérelmét kívánja megtorolni. Fő szabály szerint a mérlegelési jogkörben hozott munkáltatói intézkedések bírói felülvizsgálatát a Kjt. nem teszi lehetővé, ugyanakkor a bírói felülvizsgálat - joggal való visszaélésre hivatkozással - mégis elképzelhető. Hasonló álláspontot alakított ki a bírói joggyakorlat is. Kimondta ugyanis, hogy nem zárható ki a bírói út igénybevétele, ha a vezetői megbízás visszavonása rendeltetésellenes joggyakorlás, vagy hátrányos megkülönböztetés következménye.

A rendeltetésellenes joggyakorlás, kötelességteljesítés nemcsak tevőlegesen, hanem mulasztással is megvalósítható. Az áthelyezéshez pl. nélkülözhetetlen a munkáltató beleegyezése, ami viszont magában rejti a joggal való visszaélés lehetőségét. Ezt azonban rendkívül nehéz bizonyítani.

Az egyenlő bánásmód követelménye (Munka tv. 5. §)

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 2004. január 27-ei hatálybalépéséig a Munka tv. a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az előnyben részesítés kötelezettségére vonatkozó szabályok betartását követelte meg a munkáltatóktól. Az alkotmányos alapjogból következően, e szabályozási megközelítés is tiltotta a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatosan hátrányos megkülönböztetést. Így tilos volt hátrányos megkülönböztetést tenni a közalkalmazottak között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, anyaságuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviseleti szervhez való tartozásuk vagy ezzel összefüggő tevékenységük, részmunkaidős foglalkoztatásuk, közalkalmazotti jogviszonyuk határozott időtartama, s minden egyéb - a közalkalmazotti jogviszonnyal össze nem függő - körülmény miatt. A hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat alkalmazni kellett a közalkalmazotti jogviszony létesítésénél, a jogviszony tartama alatti jogok és kötelezettségek gyakorlása során, a felelősség érvényesítésével, illetve a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésekor is. A Munka tv. arról is rendelkezett, hogy a hátrányos megkülönböztetés következményeit megfelelően orvosolni kellett, az orvoslás módját a törvény azonban nem szabályozta.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény hatályba lépését követően a Munka tv. úgy rendelkezik, hogy az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének következményeit megfelelően orvosolni kell, amely nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve csorbításával.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Ugyanakkor közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely az előbb említett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. A törvény szabályozza a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az előnyben részesítés fogalmi körébe tartozó magatartásokat is.

A törvény önálló fejezete foglalkozik az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárások kérdéskörével. Emellett a jogszabály részletesen kitér az egyenlő bánásmód követelményének egyes szektorális területeken való érvényesítésére is. A foglalkoztatás, így a közalkalmazottak foglalkoztatása területén is az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a közalkalmazottal szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen:

- a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben;

- a közalkalmazotti jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben;

- a közalkalmazotti jogviszony létesítésében és megszüntetésében;

- a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan;

- a munkafeltételek megállapításában és biztosításában;

- a közalkalmazotti jogviszony alapján járó juttatások, így különösen az illetmény megállapításában és biztosításában;

- a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben;

- az előmeneteli rendszerben;

- a kártérítési, valamint a fegyelmi felelősség érvényesítése során.

Ugyanakkor nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés, illetve a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény lehetővé teszi, hogy törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív szerződés a munkavállalók meghatározott körére - a foglalkoztatási jogviszonnyal, így a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggésben is - előnyben részesítési kötelezettséget írhasson elő.

A problémakörhöz kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy a közalkalmazottakat foglalkoztató munkáltatóknál is lehetőség van arra, hogy a munkáltató és a képviselettel rendelkező szakszervezet - szakszervezet hiányában az üzemi tanács - együttesen, meghatározott időre szóló esélyegyenlőségi tervet dolgozzon ki és fogadjon el (Munka tv. 70/A. §). Az esélyegyenlőségi terv két fő részből áll. Egyrészt tartalmazza a munkáltatóval munkaviszonyban álló, hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok, így különösen a nők, a negyven évnél idősebb munkavállalók, a romák, a fogyatékos személyek, valamint a két vagy több, tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók vagy tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülálló munkavállalók foglalkoztatási helyzetének elemzését. Az elemzésben mindenképpen indokolt kitérni a bérekkel, a munkakörülményekkel, a szakmai előmenetellel, képzéssel, illetve a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos kedvezményekkel összefüggő kérdésekre. A terv második része a munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó, az adott évre megfogalmazott céljait és az azok eléréséhez szükséges eszközöket, így különösen a képzési, munkavédelmi, valamint a foglalkoztatás feltételeit befolyásoló programokat tartalmazza.

2007. január 1-jétől a munkáltatóknak ki kell egészíteni az esélyegyenlőségi terveiket azokkal a külön intézkedésekkel, amelyek a fogyatékos személyek akadálymentes munkahelyi környezetének megteremtését biztosítják. Emellett a tervnek rendelkezéseket kell tartalmaznia az egyenlő bánásmód követelményének a munkáltató szervezetén belüli érvényesítésével kapcsolatos eljárási rendre vonatkozóan is.

A jognyilatkozat alakszerűségéhez, illetve az indoklási kötelezettséghez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei (Munka tv. 6. §)

Általános szabály, hogy jognyilatkozatot alaki kötöttség nélkül lehet tenni. Ha azonban közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály alaki kötöttséget ír elő, az e nélkül tett jognyilatkozat érvénytelen. A felmentésnek például kötelező alaki kelléke az írásbeliség, ezért a felmentést a közalkalmazottal minden esetben írásban kell közölni. Az írásbeliség szempontjából gyakran nehéz eldönteni, hogy mit kell lényeges jognyilatkozatnak tekinteni. Garanciális okok miatt nem lehet eltekinteni az írásbeliségtől azokban az esetekben, amikor a közalkalmazott jogai, illetve kötelezettségei módosulnak. A közalkalmazottnak pontosan kell ismernie, hogy a közalkalmazotti jogviszony alapján vele szemben milyen igények fogalmazódnak meg, illetve milyen jogokra tarthat igényt. Ennek a követelménynek írásbeliség nélkül nem lehet eleget tenni. Mindezek alapján lényeges a közalkalmazotti jogviszonyt érintő jognyilatkozatnak azt a nyilatkozatot tekinthetjük, amely a közalkalmazott számára jogot vagy kötelezettséget keletkeztet. A kinevezést és annak elfogadását, valamint a vezetői megbízást, s annak elfogadását minden esetben írásba kell foglalni. A vezetői megbízás visszavonása esetén a közalkalmazott 3 napon belül kérheti, hogy a munkáltató írásban közölje a visszavonás indokait. Szintén csak írásban kerülhet sor a vezetői megbízásról történő lemondásra, valamint írásban kell tájékoztatni a közalkalmazottat arról, hogy jogutód nélküli megszűnés esetén az új munkáltató vállalja-e a közalkalmazott továbbfoglalkoztatását. Írásba kell foglalni az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló felszólítást.

Ha az írásbeliség hiánya miatt az érvénytelenséget a munkába lépés előtt állapítják meg, annak orvoslása nélkül a közalkalmazott nem állítható munkába, ha pedig az érvénytelenségre a munka megkezdése után derül fény, a közalkalmazottat az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstől el kell tiltani. Ha az érvénytelenséget egyáltalán nem lehet orvosolni, a közalkalmazott kártérítés címén hat hónapi felmentési időre járó illetményre és végkielégítésre tarthat igényt.

A közalkalmazott kérésére a jognyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha egyébként az nem lenne kötelező. Az írásba foglalási kötelezettség elmulasztásával tett jognyilatkozat érvénytelen, hozzá joghatások nem fűződnek. Ebből a szempontból közömbös, hogy az írásba foglalást jogszabály írta elő, vagy a nyilatkozatot a közalkalmazott kérése miatt kellet írásba foglalni.

Indokolási kötelezettség terheli a munkáltatót, ha intézkedése ellen a közalkalmazott jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben tájékoztatni kell a közalkalmazottat a jogorvoslat előterjesztésének helyéről és határidejéről. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása megakadályozza a munkáltatói döntés jogerőre emelkedését. Felmentés esetén azonban a jogorvoslati lehetőség feltüntetésének elmulasztása önmagában még nem teszi jogellenessé az intézkedést. Ugyanakkor a közalkalmazotti jogvita kezdeményezésére nyitva álló határidő esetleges elmulasztását a közalkalmazott - a jogorvoslati kioktatás hiányára hivatkozva - sikerrel mentheti ki.

A jognyilatkozat közléséhez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei

Az írásbeli jognyilatkozat a másik féllel történt közléssel válik hatályossá. Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a félnek vagy az átvételre jogosult személynek átadták. A jognyilatkozat közléséhez fűződő joghatások nem az elküldéshez, illetve a tudomásszerzéshez, hanem a tényleges és szabályszerű átadáshoz fűződnek. Az elküldés után ugyanis a jognyilatkozat elveszhet, megsemmisülhet, mielőtt még az érdekelthez eljuthatott volna.

Az írásbeli jognyilatkozat átvételére jogosultnak kell tekinteni az érdekelt hozzátartozóját, valamint, akit az átvételre feljogosított.

Előfordulhat az is, hogy az érintett a jognyilatkozat átvételét megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza. Ebben ez esetben a közlés az irat átvétele nélkül is hatályos lesz. A postai úton történő kézbesítési szabályokat egyébként a Postai Szabályzat tartalmazza.

2006. január 1-jétől a munkáltatói küldemények kézbesítésével kapcsolatos vélelmet tartalmazó szabály irányadó a kézbesítés megtörténtére vonatkozóan. A postai kézbesítésről szóló külön jogszabály szerint a postai szolgáltató a kézbesítési kísérlet és az értesítés elhelyezésének napját követő legalább tíz munkanapig köteles azok átvételét lehetővé tenni. Ugyanakkor a törvény ehhez a határidőhöz köti a vélelem időpontját. Fontos kiemelni, hogy lehetőség van a kézbesítési vélelem bíróság előtti megtámadására.

A jognyilatkozat érvénytelenségéhez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei

Azok a jognyilatkozatok, amelyek nem felelnek meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek, s emiatt lényeges hibában szenvednek, érvénytelenek. Ennek az a következménye, hogy a jognyilatkozat nem váltja ki a hozzá fűzött joghatást (pl. nem jön létre a kinevezés, nem történik meg a besorolás, nem beszélhetünk címadományozásról stb.). Bizonyos esetekben azonban a jognyilatkozat érvénytelenségének megállapításához külön eljárási cselekményre van szükség. Ezeket a jognyilatkozatokat megtámadható jognyilatkozatoknak nevezzük, mivel csak feltételesen az arra jogosult megtámadásának eredményétől függően válnak érvénytelenné. A jognyilatkozatok másik csoportjának esetében nincs szükség külön eljárásra az érvénytelenség megállapítására, arra feltétel nélkül bárki hivatkozhat. Ezeket a jognyilatkozatokat semmis jognyilatkozatnak nevezzük.

A megtámadható jognyilatkozat (Munka tv. 7. §)

Ha a fél a megállapodás megkötésekor lényeges tény vagy körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta, vagy tévedését felismerhette, vagy ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt, akkor azt megtámadhatja. Megtámadható a jognyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felek jogellenes fenyegetéssel vették rá. A jognyilatkozat megtámadására a jogalkotó azért nyújt lehetőséget, mert a jog csak olyan nyilatkozatokhoz fűz következményeket, amelyek megfelelnek a nyilatkozó akaratának. Amennyiben valamelyik fél tévedésben volt, vagy a nyilatkozatot kényszer, fenyegetés hatás alatt és nem szándéka szerint tette, akkor az azon alapuló megállapodás érvénytelen.

A Kjt. értelmében a közalkalmazottat iskolai végzettségének és a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően a munkaköréhez igazodóan kell besorolni. A közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő tartamát megfelelően igazolni kell. Ennek kapcsán, ha a közalkalmazott szándékosan félrevezeti a munkáltatóját, s így a valóságosnál hosszabb időt ismernek el számára, a megtévesztésen alapuló besorolási intézkedés később megtámadható. Más megítélés alá esik azonban az az eset, amikor a közalkalmazott tévesen jelöli meg az iskolai végzettségét tanúsító oktatási intézmény nevét, mivel a besorolás szempontjából a tévedés nem lényeges, azt érdemben nem befolyásolja. Ilyenkor még akkor sincs lehetőség a megtámadásra, ha a tévedést a közalkalmazott egyébként felismerhette volna.

A tévedés vagy megtévesztés szempontjából azt a tényt, vagy körülményt kell lényegesnek tekinteni, ami a közfelfogás szerint lényeges, amely a tévedő fél akaratelhatározására döntő hatással bírt. Fontos jogelv, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Emiatt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot az, aki a megtévesztést, illetve a fenyegetést előidézte. A megtámadás lehetősége a tévedés és a megtévesztés felismerésétől, illetve a kényszerhelyzet megszűnésétől számított 30 napig áll fenn. Hat hónap elteltével a megtámadás joga már nem gyakorolható. A jognyilatkozat megtámadását írásban kell közölni a másik féllel, majd közösen kell megállapodni a megtámadott jognyilatkozat következményeinek felszámolásáról. Megegyezés hiányában a közalkalmazotti jogviták elbírálásának szabályai szerint a bíróság dönt.

A semmis jognyilatkozat (Munka tv. 8. §)

Semmis a jognyilatkozat, illetve a megállapodás, ha jogszabály előírásaiba ütközik. Ilyenkor a feleket terhelő együttműködési kötelezettség alapján meg kell kísérelni rövid időn belül a semmisség orvoslását, feltéve, ha az a felek és a közérdek sérelmével nem jár. Amennyiben erre nincs mód, a jognyilatkozatot a törvény erejénél fogva semmisnek kell tekinteni. Ha a közalkalmazott kinevezésére az alkalmazási feltételek megsértésével kerül sor, a közalkalmazott nem állítható munkába. A munkavégzéstől mindaddig el kell tiltani, amíg az érvénytelenség okát nem orvosolják. Így pl. az irányadó iskolai végzettség rövid időn belül nyilvánvalóan nem szerezhető meg, ám az ennek hiányából fakadó jogellenes állapotot hosszú távon nem lehet fenntartani a közérdek sérelme nélkül, ezért az érvénytelen közalkalmazotti jogviszonyt a közigazgatási szerv köteles felszámolni. Más a helyzet azonban, amikor a magyar állampolgárság hiánya miatt nem jöhetett létre érvényesen a közalkalmazotti jogviszony (pl. ha a miniszter az adott munkakör betöltését magyar állampolgárságtól teszi függővé, ilyen szabályozás érvényesül a büntetés-végrehajtás területén is). Ha a kinevezett közalkalmazott honosítási eljárása folyamatban van, s remény van arra, hogy az állampolgárságot rövid időn belül megszerzi, az érvénytelenségi okot orvosolni lehet a közérdek sérelme nélkül is.

Ha a jognyilatkozatnak csak bizonyos része semmis, ennek helyébe a jogszabályi rendelkezések lépnek, feltéve, hogy a felek az érvénytelen rész nélkül is megtették volna a jognyilatkozatot. Ellenkező esetben a jognyilatkozat egészében semmis. Így pl. ha a közalkalmazott kinevezésében heti 42 órás munkaidőt állapítottak meg, ez önmagában a kinevezést még nem teszi érvénytelenné, ugyanakkor a heti munkaidő tartamára a törvényes előírás lesz az irányadó. Ezzel szemben viszont ha a miniszter felnőtt korhoz köti a kinevezést, a 15 éves gépíró kinevezése teljes egészében érvénytelen, mivel cselekvőképesség hiányában a kinevezésre nem kerülhet sor.

Az érvénytelen jognyilatkozatok következményei (Munka tv. 9-10. §)

A közalkalmazotti jogviszony jellegéből következik, hogy érvénytelensége esetén a következményeket csak a jövőre nézve lehet rendezni. Az érvénytelen közalkalmazotti jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek szempontjából az érvénytelen jogviszonyt is érvényesnek kell tekinteni, s a következményeket a jövőre nézve kell felszámolni. Az érvénytelen közalkalmazotti jogviszony felszámolása miatt mindkét félnek kára származhat. Ha az érvénytelenség a munkáltató hibájára vezethető vissza, a közalkalmazottat olyan helyzetbe kell hozni, mintha jogviszonyát felmentéssel szüntették volna meg (felmentési idő, végkielégítés). Ha kár merül fel bármelyik oldalon, ezen túlmenően is érvényesíthető kártérítés.

Az elévülés (Munka tv. 11. §)

Az elévülés jogintézménye a jogok és kötelezettségek gyakorlásához, illetve teljesítéséhez fűződő érdekmúlással függ össze. Az idő múlásával ugyanis csökkenhet, illetve meg is szűnhet a félnek a teljesítéshez fűződő érdeke, valamint megnehezülnek a jogok és kötelezettségek tisztázásának lehetőségei. Feledésbe merülhetnek a körülmények, megsemmisülhetnek az iratok. Indokolt ezért, hogy az igények érvényesítésére a törvény határidőt állapítson meg. Ez a határidő az elévülés. Azt határozza meg, hogy a közalkalmazotti jogviszony tartalmát képező jogokat meddig lehet érvényesíteni.

A közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A főszabály alól azonban kivételt is megállapít a törvényalkotó, ugyanis a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség, elévülési ideje 5 év. Ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, akkor annak elévülése az ennek megfelelő idő.

Az elévülési idő az igény esedékessé válásakor kezdődik. Ez lehet a sérelmes munkáltatói intézkedés időpontja, a kár bekövetkezésének ideje, az illetmény fizetésének esedékességi ideje stb. Az elévülést minden esetben hivatalból kell figyelembe venni. Az elévült követelést azonban az elévülési időn túl is lehet érvényesen teljesíteni, de bírósági úton már nem lehet kikényszeríteni. Mind ennek az a következménye, hogy az elévült követelés teljesítését nem lehet jogalap nélküli gazdagodásnak tekinteni.

A Kjt. értelmében a közalkalmazott a fizetési osztályához igazodó alapszabadságra jogosult, emellett a besorolásától függően további pótszabadság is megilleti. A munkaterhek növekedése miatt jelentősen megnehezült a szabadság tárgyévben történő kiadása [Munka tv. 134. § (3)]. A szabadságot csak a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behíváskor lehet pénzben megváltani [Munka tv. 136. § (1)]. Egyéb esetekben tehát a pénzbeli megváltásra nem kerülhet sor, ezért, ha a szabadságot a munkáltató az esedékesség évében nem tudja kiadni, a közalkalmazott a három éves elévülési időn belül igényelheti a fennmaradó rész kiadását.

Ha a közalkalmazott igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni (pl. tartós külföldi távollét, hosszan tartó kórházi ápolás) az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra [Munka tv. 11. § (3)]. Ezt a szabályt azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a közalkalmazott az igényét neki fel nem róható okból nem tudta érvényesíteni, s az érvényesítésben valóban akadályoztatva volt.

Bizonyos cselekmények az elévülési időt megszakítják, s emiatt az elévülés újra kezdődik. Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti érvényesítése, a megállapodással történő módosítás, az egyezségkötés, valamint a kötelezettség elismerése elévülést megszakító eljárási cselekménynek minősül [Munka tv. 11. § (4)].

A közalkalmazott minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban áll. A juttatás kifizetéséről január 16-án kell rendelkezni. (Kjt. 68. §). Ha a munkáltató a határidőt elmulasztja a külön juttatás iránti igény elévülési ideje megkezdődik. Amennyiben a közalkalmazott igényét bíróság előtt érvényesíti a keresetlevél benyújtásának időpontjában az elévülési idő megszakad, s újra elkezdődik.

A határidők számítása (Munka tv. 12. §)

A határidők számításánál általában naptári napot kell érteni, kivéve ha a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik. Így pl. a közalkalmazottat megillető alapszabadságot vagy a pótszabadságot munkanapban kell számolni. A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés történt [Munka tv. 12. § (2)]. A közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről rendelkező munkáltatói intézkedés kézbesítésének napja nem számítható be a közalkalmazotti jogvita kezdeményezésére nyitva álló határidőbe. A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak számít. Ha pl. a határidő számítása hétfői napon kezdődik, az egy hetes határidő a következő hét hétfői napján jár le. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejáratának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel. Ha pl. a határidő számítása szeptember 1-jén kezdődik, az egy hónapos határidő október 1-jén jár le. Ha a kezdő nap számának megfelelő nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napját kell tekinteni a határidő végének. Pl. ha a határidő január 31-én kezdődik, egy hónapos határidő esetén február 28-át kell a határidő utolsó napjának tekinteni. A hetekben, hónapokban, illetve években megállapított határidőnél a határidő számítására okot adó esemény napját figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben a jognyilatkozat megtételére az előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. A határidők jogvesztőek, ami azt jelenti, hogy az előírt határidő elmulasztását csak akkor lehet kimenteni, ha azt a törvény kifejezetten megengedi [Munka tv. 12. § (5)]

II. rész

A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK

Az országos, ágazati és területi érdekegyeztetés

4. § (1) Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OKÉT) az e törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény által szabályozott jogviszonyokat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma.

(2) Az OKÉT-ban a Kormány - az alapszabályban meghatározott - országos szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet.

(3) Az OKÉT az alapszabályában maga határozza meg szervezetét, működésének rendjét, az egyeztetés célját és tárgyköreit, valamint a szociális partnereket megillető jogosítványokat.

(4) Az OKÉT működésének feltételeit a Kormány a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter útján biztosítja.

EBH2003. 890. II. Egy költségvetési intézmény közalkalmazottainak jogviszonyát érintő döntés a közalkalmazotti jogviszony szempontjából nem minősül ágazati jelentőségűnek [Kjt. perbeli időben hatályos 4. § (jelenleg 6. §) (1) bekezdés b) pont].

Alapvető társadalmi érdek a munkáltatók és az általuk foglalkoztatott közalkalmazottak közötti konfliktusmentes viszony. Ennek fontosságát az is kiemeli, hogy a törvény hatálya alá többek között olyan munkáltatók tartoznak, amelyek működésének zavara esetén a közérdek súlyos kárt szenvedne. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy pl. az egészségügyi vagy oktatási intézmények működésének zavarai súlyos társadalmi kárt okoznának. A törvény ennek megfelelően a konfliktusok megelőzésének, illetve az esetleges, már létrejött ellentétek intézményes és békés feloldása céljából szabályozza a munkaügyi kapcsolatok rendszerét. A Kjt. összhangban az Alkotmánnyal és a nemzetközi egyezményekben foglaltakkal biztosítja a munkáltatók, valamint a közalkalmazottak számára is az egyesülési szabadság jogát. Fontos azonban kiemelni, hogy a Kjt. által szabályozott munkaügyi kapcsolatok rendszere számos lényegi elemében eltér a Munka tv. rendszerétől. A különbségek alapvető oka a munkáltatók költségvetési jellegében és az általuk ellátott feladatokhoz fűződő közérdekben keresendő, melynek következtében a közalkalmazotti jogállás szabályozása a jogszabályokban tartalmilag részletesen megtörténik. A jogi rendezés sajátossága, és ebből adódóan a munkáltató és a szakszervezet, illetve a közalkalmazottak közössége közötti korlátozott megegyezési és szabályozási lehetőség meghatározó a munkaügyi kapcsolatok rendszerének kialakításánál.

A Kjt. 2003. júliusi módosítása az érdekegyeztetési fórumok közé bevezette az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsot, amely a közszféra országos szintű érdekegyeztetés fóruma.

Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban a Kormány azoknak az országos szakszervezeti szövetségeknek és országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezeteknek a képviselőivel egyeztet, amelyeket a tanács az alapszabályában meghatároz.

5. § (1) A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (a továbbiakban: KOMT) a közalkalmazotti jogviszonyt érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű, ágazatközi érdekegyeztetési fóruma.

(2) A KOMT-ban a Kormány

a) a reprezentatív, valamint az alapszabályában meghatározott országos szakszervezeti konföderációk, továbbá

b) az alapszabályában meghatározott országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet.

(3) A KOMT az alapszabályában maga határozza meg a szervezetét, a működésének rendjét, az egyeztetés célját és tárgyköreit, valamint az egyes oldalakat megillető jogosítványokat.

(4) A KOMT működésének feltételeit a Kormány a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter útján biztosítja.

(5) E törvény II. részének alkalmazásában országos szakszervezeti konföderáción ágazati szakszervezeteket, illetve ágazati szakszervezeti szövetségeket tömörítő, legalább három különböző ágazatot képviselő munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet kell érteni.

2001. július 1-jétől a közalkalmazottakat érintő szabályozási és bér kérdések országos érdekegyeztetési fórumaként kezdte meg működését a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa. A Tanács működésére vonatkozó törvényi szintű szabályozás azonban nem volt. 2003. július 1-jétől a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa helyébe az országos érdekegyeztetési fórumként a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanács lépett. 2005. január 1-jétől módosultak a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsával kapcsolatos, az egyeztetés rendjére vonatkozó szabályok. Az előbb említett időpontot megelőzően a tanács az alapszabályában meghatározott országos szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek képviselőivel volt köteles egyeztetni. Az új szabályozás nevesíti az országos érdekegyeztetésben részt vevő szakszervezeti konföderációk fogalmát. E szerint országos szakszervezeti konföderáción ágazati szakszervezeteket, illetve ágazati szakszervezeti szövetségeket tömörítő, legalább három különböző ágazatot képviselő munkavállalói érdekképviseletet kell érteni. A tanács most már köteles egyeztetni az alapszabályában meghatározott országos szakszervezeti konföderációkkal is.

6. § (1) A munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő

a) ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati miniszter (a továbbiakban: miniszter) az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek bevonásával az érintett ágazatban, alágazatban, szakágazatban (a továbbiakban együtt: ágazat) reprezentatív szakszervezetekkel, az ágazati sajátosságoknak megfelelően ágazati érdekegyeztető fórumban,

b) területi és települési jelentőségű, ezen belül egyes ágazatokba tartozó közalkalmazottak jogviszonyát érintő kérdésekben az önkormányzat az érintett, helyi-területi szinten reprezentatív szakszervezetekkel önkormányzati érdekegyeztető fórumban

egyeztet.

(2) A miniszter az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek bevonásával az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti

a) az ágazatba (alágazatba) tartozó közalkalmazottak foglalkoztatását érintő döntések tervezetét,

b) az ágazatra (alágazatra) vonatkozó munkajogi szabályozással, illetve a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli szabályokkal kapcsolatos javaslatokat.

(3) Az önkormányzat döntése előtt az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti

a) a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló költségvetés, valamint

b) a közalkalmazottak nagyobb, illetve egyes ágazatokba tartozó csoportját érintő intézkedés

tervezetét.

(4) A (3) bekezdésben foglalt tervezeteket az azokról történő döntés előtt legalább tizenöt nappal meg kell küldeni a véleményezésre jogosult szakszervezeteknek.

(5) Az (1) bekezdés szerinti érdekegyeztető fórumok létrehozása, működtetése, továbbá személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek biztosítása a miniszter, illetve az önkormányzat kötelessége. Az érdekegyeztető fórumok a működésükre vonatkozó szabályokat - megállapodás útján - maguk alakítják ki. Az érdekegyeztető fórumok létrehozására és működésére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha az önkormányzati érdekszövetségekkel, az érintett költségvetési intézményekkel, illetve az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján az ágazaton belül a tárcaszintű társadalmi párbeszéd egyéb fórumait alakítják ki.

A jogalkotó az országos szintű érdekegyeztetés átalakítását követően kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli az ágazat irányításáért felelős miniszter, valamint az önkormányzatok és a szakszervezetek, továbbá az önkormányzati érdekszövetségek közötti viszonyt. Ennek megfelelően a Kjt. a munkáltatói szint felett megvalósuló érdekegyeztetés két formáját nevesíti:

- ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati miniszter az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek bevonásával az érintett ágazatban, alágazatban, szakágazatban reprezentatív szakszervezetekkel, az ágazati sajátosságoknak megfelelően ágazati érdekegyeztető fórumban,

- területi és települési jelentőségű, ezen belül egyes ágazatokba tartozó közalkalmazottak jogviszonyát érintő kérdésekben az önkormányzat az érintett, helyi-területi szinten reprezentatív szakszervezetekkel önkormányzati érdekegyeztető fórumban.

A közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő döntések tervezetét a miniszternek az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek bevonásával az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményeztetnie kell. A területi és települési jelentőségű kérdésekben a szakszervezetekkel történő egyeztetés kötelezettsége az önkormányzatot terheli. Az önkormányzatnak a döntéshozatalt megelőzően véleményeztetnie kell a megfelelő szintű szakszervezetekkel, egyrészről a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló költségvetést, másrészről a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezeteit [Kjt. 6. § (2)-(3)].

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi C. törvény a helyi érdekegyeztetés témakörei között a külön nevesíti az ágazati kérdésekről folytatott konzultációt, és véleményformálást is. Az önkormányzatnak a döntéshozatalt megelőzően véleményeztetnie kell a megfelelő szintű szakszervezetekkel a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló költségvetést. Ugyancsak véleményeztetni kell a szakszervezettel a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezeteit is. Ez utóbbival kapcsolatban kiemeljük, hogy a véleményeztetési kötelezettség 2007. július 15-étől kezdődően kiterjed a közalkalmazók egyes ágazatokba tartozó nagyobb csoportját érintő tervezetekre is [Kjt. 6. § (2)-(3)].

A Kjt. szabályozza a törvényben említett érdekegyeztető fórumok létrehozásával, működtetésével, valamint személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek biztosításával kapcsolatos kérdéseket is. Így az érdekegyeztető fórumok létrehozása, működtetése, továbbá személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek biztosítása a miniszter, illetve az önkormányzat kötelessége. Ugyanakkor az érdekegyeztető fórumok a működésükre vonatkozó szabályokat - megállapodás útján - maguk alakítják ki. A törvény azt is előírja, hogy az érdekegyeztető fórumok létrehozására és működésére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha az önkormányzati érdekszövetségekkel, az érintett költségvetési intézményekkel, illetve az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján, az ágazaton belül a tárcaszintű társadalmi párbeszéd egyéb fórumait alakítják ki [Kjt. 6. § (5)].

Felvetődik a kérdés, hogy mely szervezetek tartoznak a törvény által használt szakszervezeti fogalomkörbe. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 63. § (1) bekezdése kimondja, a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény az egyesülési jogot, mint mindenkit megillető alapvető szabadságjogot definiálja, amelyet az állam elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Ennek alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetve közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen (1989. évi II. törvény 1. §). A törvény azt is kimondja, hogy a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek (1989. évi II. törvény 2. §). Azt alapul véve, hogy az egyesülési törvény a szakszervezetek megalakításával kapcsolatosan nem tartalmaz speciális szabályokat, egyértelmű, hogy az egyesülési törvény az egyesülési jog alapján létrejött szervezetek között nem tesz különbségeket. A Munka tv. előírásai szerint szakszervezet a munkavállalóknak minden olyan szervezete, amelynek fő célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése (Munka tv. 18. §). Így a munkavállalók érdekvédelme, illetve érdekképviselete szakszervezetek, illetve nem szakszervezeti elnevezésű szervezetek által egyaránt ellátható. Az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya a szakszervezeti szabadságjogok deklarálása mellett rendelkezik az egyesülés szabadságáról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú nemzetközi munkaügyi egyezmény alkalmazásáról is (kihirdette: 2001. évi LII. törvény), amelynek 8. cikke előírja, hogy érdek-képviseleti szervezeten minden olyan szervezetet érteni kell, amelynek célja a munkavállalói érdekek előmozdítása és védelme. A munkáltatóknak, valamint a munkavállalóknak joga, hogy gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdek-képviseleti szervezetet alakítsanak, illetve az általuk választott szervezetbe belépjenek vagy attól távol maradjanak. Az érdek-képviseleti szervezetek szövetségeket vagy szövetkezéseket létesíthetnek, illetve azokhoz csatlakozhatnak, ideértve a nemzetközi szövetségeket is. (Munka tv. 15. §)

6/A. § (1) A 6. §-ban meghatározott jogosítványokat az a szakszervezet gyakorolja, amely az adott körben reprezentatív.

(2)

(3) Amennyiben a reprezentativitás kérdésében vita merül fel, erről az érdekelt fél kérelmére soron kívül, nemperes eljárásban bíróság dönt.

A Kjt 6. §-ban meghatározott jogosítványok gyakorlásának joga azt a szakszervezetet illeti meg, amely az adott körben reprezentatívnak minősül. Azt a kérdéskört, hogy melyik szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni a Kjt 9. §-a szabályozza. A gyakorlatban előfordulhat, hogy a reprezentativitás kérdéskörében az érintettek között vita merül fel. E vitákban az érdekelt fél kérelmére a bíróság jogosult dönteni. Megjegyezzük, hogy 2005. végéig csak az érintett szakszervezetek közötti vita esetén volt lehetőség bírósági döntést kérni az ügyben. 2006. január 1-jétől a vonatkozó törvényi szabályozás már általánosabban fogalmazza meg a reprezentativitás kérdéséről szóló vita eldöntésének szabályait, tekintettel arra, hogy ilyen kérdésben a vita nem csak két szakszervezet között merülhet fel, hanem pl. a reprezentativitás kérdésének megítéléséhez szükséges adatokat szolgáltató munkáltatóval is.

7. § (1) A Munka Törvénykönyve Munkaügyi kapcsolatokról szóló Második részének bevezető rendelkezései közül a 15/B. § (2) bekezdése a közalkalmazotti jogviszony tekintetében a következő eltéréssel alkalmazandó: „a 65. § (3) bekezdésének a) és f) pontjaiban” szövegrészen e törvény 16. § (2) bekezdésének c) pontját kell érteni.

(2) A Munka Törvénykönyvének az országos érdekegyeztetésről szóló rendelkezései (Második rész I. fejezet) a közalkalmazotti jogviszony tekintetében nem alkalmazhatók.

A Kjt. a közalkalmazottakat érintő országos érdekegyeztetéssel kapcsolatosan a fentiekben már kifejtett módon speciális szabályokat tartalmaz, ezért a Munka tv. országos érdekegyeztetésről szóló rendelkezései a közalkalmazottak tekintetében nem alkalmazhatóak.

A szakszervezetek, a kollektív szerződés

8. § A szakszervezet az e törvényben foglalt szabályok szerint jogosult kollektív szerződést kötni.

A szakszervezeti jogosultságokat a Munka Törvénykönyve tartalmazza. A kommentár egységes szemlélete alapján az alábbiakban röviden áttekintjük e jogosultságok körét:

- a szakszervezet jogosult a munkaszervezeten belül szerveket működtetni, s ezek működésébe tagjait bevonni [Munka tv. 19. § (1)];

- tájékoztathatja a munkavállalókat anyagi, szociális és kulturális, valamint életkörülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről [Munka tv. 19. § (2)];

- a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő körben képviselheti tagjait a munkáltatóval szemben, illetőleg az állami szervek előtt [Munka tv. 19. § (2)];

- a szakszervezeti tag élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben - meghatalmazás alapján - képviseletet láthat el bíróság, más hatóság, illetve egyéb szervek előtt [Munka tv. 19. § (3)];

- jogosult a kollektív szerződés megkötésére (Munka tv. 20. §);

- minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet a munkáltatótól, amely a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos. Ezen túlmenően jogosult a munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét a munkáltatóval közölni, továbbá ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezhet [Munka tv. 22. § (1)];

- ellenőrizheti a munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását [Munka tv. 22. § (2)];

- felhívhatja a végrehajtásért felelős szervek figyelmét az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra, továbbá amennyiben azok a szükséges intézkedéseket kellő időben nem teszik meg, kezdeményezheti a megfelelő eljárást [Munka tv. 22. § (3)];

- közzé teheti az általa szükségesnek tartott információkat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat [Munka tv. 24. § (1)];

- a munkáltatóval kötött megállapodás alapján használhatja a munkáltató helységeit az érdek-képviseleti tevékenység céljából [Munka tv. 24. § (2)];

- a szakszervezet tisztségviselőjét a törvényben meghatározott körben munkaidő-kedvezmény illeti meg [Munka tv. 25. § (1)].

Külön kiemelést érdemel a szakszervezet által a jogellenes munkáltatói intézkedés (mulasztás) ellen benyújtott kifogás jogintézménye. A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a munkavállalókat, illetve ezek érdekképviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés (mulasztás) ellen kifogást benyújtani. Szakszervezeti kifogás benyújtására az alábbi feltételek együttes fennállása esetén kerülhet sor:

- a sérelmezett munkáltatói intézkedés (vagy mulasztás) jogellenes legyen;

- e jogellenes munkáltatói intézkedés közvetlenül érintse a közalkalmazottakat, illetve a közalkalmazotti érdekképviseleti szerveket;

- a közalkalmazott a munkáltató jogellenes intézkedése ellen egyéni jogvitát ne kezdeményezhessen.

A kifogás benyújtására csak a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult. A törvény eligazítást nyújt abban a kérdésben, hogy mely szakszervezet minősül a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek. E körbe az a szakszervezet tartozik, amelyik alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletére jogosult szervet működtet illetőleg tisztségviselővel rendelkezik. A kifogás benyújtására nyitva álló határidő a kifogásolt intézkedésről való tudomásszerzéstől számított öt munkanap, nincs helye azonban kifogásnak az intézkedés megtételétől számított egy hónapon túl. Ugyancsak nincs helye kifogás benyújtásának, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló jogvitát kezdeményezhet. Ez alól kivétel az az eset, amikor a munkáltató a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése hiányában szüntette meg rendes felmondással, és a kifogást a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet nyújtotta be A kifogást a munkáltató vezetőjéhez kell benyújtani. Amennyiben a munkáltató a kifogással nem ért egyet, egyeztetésre kerülhet sor, amelyet a kifogás benyújtásától számított három munkanapon belül meg kell kezdeni. Abban az esetben, ha az egyeztetés hét napon belül nem vezet eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat. A bíróság nem peres eljárás keretében 15 napon belül dönt. Fontos megjegyezni, hogy a kifogásolt intézkedést a munkáltató és a szakszervezet közötti egyeztető tárgyalás befejezéséig, illetve a jogerős bírósági döntésig nem lehet végrehajtani, illetve a végrehajtást fel kell függeszteni [Munka tv. 23. §].

A Munka Törvénykönyve a munkáltatónál működő szakszervezeti szervek hatékony érdekképviseleti tevékenységének biztosítása érdekében több munkáltatói kötelezettséget is előír. Ezek közül az alábbiakat emeljük ki:

- köteles biztosítani a szakszervezet érdekében eljáró, a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személynek a munkáltató területére történő belépését, amennyiben a szakszervezet a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal rendelkezik és a szakszervezet minderről a munkáltatót előzetesen értesítette (Munka tv. 19/A. §);

- az állami szervekhez, valamint a helyi önkormányzatokhoz hasonlóan kötelesek a szakszervezetekkel együttműködni és együttműködés keretében érdekképviseleti tevékenységüket az ehhez szükséges információk biztosításával elősegíteni, valamint észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó részletes álláspontjukat és ennek indokait 30 napon belül velük közölni (Munka tv. 21. §);

- csoportos létszámleépítés esetén az intézkedés megtétele előtt a szakszervezetet tájékoztatnia kell [Munka tv. 21. § (2)];

- tájékoztatási kötelezettség terheli a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetén is a jogutódlás okára, a közalkalmazottakat érintő jogi, gazdasági és szociális követelményeire vonatkozóan, főleg azért, hogy a foglalkoztatási jogviszony váltásával kapcsolatos álláspontját minden közalkalmazott a körülményes teljes körű mérlegelésével legyen képes kialakítani [Munka tv. 21. § (3)];

- biztosítania kell, hogy a szakszervezet az általa szükségesnek tartott információkat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat közzé tehesse [Munka tv. 24. § (1)];

- köteles a szakszervezet tisztségviselője számára a törvényben meghatározott munkaidő-kedvezményt biztosítani (Munka tv. 25. §).

A munkáltatónál működő szakszervezet egyik legfontosabb jogosítványa a kollektív szerződés megkötésének jogosultsága. A Kjt. kizárólag a szakszervezetek számára biztosítja, hogy a közalkalmazottak közössége oldaláról kollektív szerződést kötő félként lépjenek fel (Kjt. 8. §). Fontos kiemelni, hogy a Kjt. hatálya alá tartozó intézményeknél csak munkahelyi szintű kollektív szerződés köthető és nincs lehetőség az 1992 előtti munkajogi szabályok szerinti kollektív keretszerződés megkötésére. A munkáltatóknál csak egy kollektív szerződés megkötésére van lehetőség, így az intézmény egyes szervezeti egységeire, vagy telephelyeire vonatkozóan nincs lehetőség külön-külön kollektív szerződést kötni. Nincs azonban jogszabályi akadálya annak, hogy az egyes szervezeti egységekre nézve bizonyos kérdésekben (pl. munkarend) eltérő szabályozást tartalmazzon.

A kollektív szerződés a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját és az azzal kapcsolatos eljárási rendet, valamint a kollektív szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszer tartalmi kérdéseit szabályozhatja.

Garanciális szabály, hogy csak olyan szakszervezet köthet kollektív szerződést, amely érdekképviseleti tevékenységében a szerződést kötő másik féllel, vagyis a munkáltatóval szemben teljes függetlenséget élvez.

Amennyiben a munkáltatónál egy munkahelyi szakszervezet működik, a kollektív szerződés megkötésére akkor válik jogosulttá, amelynek jelöltjei a közalkalmazotti tanács választáson a leadott szavazatok több mint felét megszerezték. Abban az esetben, ha a munkáltatónál több szakszervezet rendelkezik képviselettel, együttesen köthetik meg a kollektív szerződést, amennyiben jelöltjeik a közalkalmazotti tanács választáson együttesen megszerezték a leadott szavazatok több mint a felét. Ha az együttes kollektív szerződés-kötés nem lehetséges, a reprezentatív szakszervezetek együttesen kötik meg a kollektív szerződést. Ennek azonban az a feltétele, hogy a szakszervezetek jelöltjei a közalkalmazotti választáson együttesen megszerezzék a leadott szavazatok több, mint a felét. A gyakorlatban előfordulhat, hogy ilyen feltételekkel sincs lehetőség az együttes kollektív szerződéskötésre. Ebben az esetben az a szakszervezet vagy szakszervezetek kötik meg a kollektív szerződést, feltéve, hogy jelöltjei a közalkalmazotti tanács választáson együttesen megszerezték a leadott szavazatok több mint 65%-át.

A kollektív szerződést a szerződő felek együttesen kötelesek bejelenteni nyilvántartásba vételre a munkaügyi igazgatásért felelős miniszternek. A bejelentési kötelezettségnek a kollektív szerződés megkötésétől számított 30 napon belül kell eleget tenni a kapcsolódó adatszolgáltatás teljesítésével. A felek kötelesek bejelenteni a kollektív szerződés módosítását, felmondását, hatályának változását, továbbá a szerződés hatályának megszűnését is [Munka tv. 41/A. §].

9. § (1) A munkáltatónál azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni,

a) amelynek a munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjai létszáma eléri a munkáltató által foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy

b) amely munkahelyi szervének az azonos foglalkozási csoporthoz (szakmához) tartozó közalkalmazottaknak legalább kétharmada tagja, de legalább a munkáltatónál foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 5%-a.

(2) Területi-helyi szinten azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni,

a) amely közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatók által foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy

b) amely közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatóknál az adott ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy

c) amely az adott önkormányzat által fenntartott munkáltatók legalább 20%-ában reprezentatív, legalább egy ágazatban.

(3) Ágazati szinten azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni, amely közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át.

(4) Országos szinten azt az országos szakszervezeti konföderációt kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek legalább három reprezentatív ágazati szakszervezet a tagja, és tagszervezetei a közalkalmazottak legalább 5%-át képviselik.

A közalkalmazotti tanács választásának a hatályos szabályozás szerint két következménye van: magának a tanács tagjainak a megválasztása - ami magától értetődő - és a szakszervezetek reprezentativitásának a meghatározása - ami viszont egyáltalán nem szükségszerű megoldás. A szakszervezetek régóta hangoztatják, hogy a szakszervezet lényegét a tagsága adja, s ezért helyesebb lenne, ha a reprezentativitást is e tényhez kapcsolnák.

A törvény e szándékot valósítja meg, mert a szakszervezetek reprezentativitását a szakszervezeti tagok és a munkahelyen (az ágazatban, illetve a települési önkormányzat intézményeiben) a közalkalmazotti szektorban foglalkoztatottak arányától függően állapítja meg.

Ennek megfelelően újraszabályozza a kollektív szerződés kötésének feltételeit, meghatározza a kormány és a szakszervezetek, illetve települési önkormányzatok részvételét a különböző munkahelyi, ágazati, önkormányzati és szektorális szintű fórumokon.

A törvény a szakszervezet taglétszámához kötve határozza meg a munkáltatónál működő, a területi-helyi szintű, az ágazati, valamint az országos közalkalmazotti érdekképviseleti szervezet reprezentativitását. A konzultáció elősegítése érdekében a reprezentativitás feltételrendszerét illetően mind a közalkalmazottak összességéhez, mind szakmához, ágazathoz tartozás szerint meghatározott csoportjukhoz való viszonyítást lehetővé tévő rugalmas szabályokat fogalmaz meg.

Munkahelyi szinten egy szakszervezet két feltétel valamelyikének a teljesítése esetén reprezentatív. Egyfelől, ha a közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatók által foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy - másfelől - ha a közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatóknál az adott ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át.

Területi-helyi szinten azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek - egyfelől - közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatók által foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy - másfelől - a közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatóknál az adott ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy az adott önkormányzat által fenntartott munkáltatók legalább 20%-ában reprezentatív legalább egy ágazatban.

Ágazati szinten azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át.

Országos szinten azt az országos szakszervezeti konföderációt kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek legalább három reprezentatív ágazati szakszervezet a tagja, és tagszervezetei a közalkalmazottak legalább 5%-át képviselik.

2005. január 1-jétől a Kjt. a szakszervezet taglétszámához viszonyítva határozza meg a munkáltatónál működő, a területi-helyi szintű, az ágazati, valamint az országos közalkalmazotti érdekképviseleti szervezet reprezentativitását. Az új szabályozás elősegítve a sikeres konzultációt, többféle viszonyítást tesz lehetővé. Munkahelyi szinten egy szakszervezet akkor tekinthető reprezentatívnak, ha a közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatók által foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy ha a közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatóknál az adott ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át. Területi-helyi szinten az a szakszervezet minősül reprezentatívnak, amelynek - egyfelől - közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatók által foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át vagy - másfelől - a közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az önkormányzat által fenntartott munkáltatóknál az adott ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át, vagy az adott önkormányzat által fenntartott munkáltatók legalább 20%-ában reprezentatív legalább egy ágazatban. Ágazati szinten azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10%-át. Országos szinten azt az országos szakszervezeti konföderációt kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek legalább három reprezentatív ágazati szakszervezet a tagja, és tagszervezetei a közalkalmazottak legalább 5%-át képviselik.