A szabadság kiadása

134. § (1) A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg.

(2) Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.

(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató

a) kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig,

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-ig a munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással való eltolására lehetőséget adó szabály, mivel „nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezt önmagában a „kivételesen fontos gazdasági érdek” (...) illetve a korlátozásnak (...) szempontjait nem tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani” [74/2006. (XII. 15.) AB határozat]. Ezzel az Alkotmánybíróság a jogkorlátozásra vonatkozó szükségesség és arányosság követelményének érvényesítését szorgalmazta. A megsemmisített rendelkezés - AB döntés elveinek megfelelő - pótlására 2007. március 31-i határidő állt rendelkezésre.

Az országos munkavállalói érdekképviseletek javaslatait tükrözi az a módosítás, mely lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a rendelkezésébe tartozó, alapszabadság egynegyedének megfelelő szabadság terhére három napot ne 15 napos előzetes bejelentési kötelezettség mellett, hanem - ha valamilyen méltánylást érdemlő ok, pl. családi, egészségügyi, a munkavállaló valamely tulajdonát érintő, sürgős intézkedést igénylő esemény merül fel - azonnali bejelentés mellett vegyen igénybe.

A módosítás az Alkotmánybíróság szabadság kiadásával kapcsolatos határozatában megfogalmazott kívánalmaknak megfelelő jogalkotás érdekében külön szabállyal egyértelműen rögzíti, hogy a különlegesen fontos gazdasági érdekre, illetve működési körét közvetlenül és súlyosan érintő okra való hivatkozással nem lehet visszaélni.

Ha ugyanis az ilyen indok miatt bekövetkező helyzetet az év hátralévő részében munkaszervezési megoldásokkal a munkáltató még orvosolhatja, tehát a szabadság tárgyévben kiadására még lehetősége nyílna, nem jár el rendeltetésszerűen, ha a szabadságot nem adja ki. Különösen indokolt az április 1-jei hatálybaléptetés miatt e szabály megfogalmazása, mivel ez elősegíti, hogy az új szabályokkal összefüggésben a 2007-es átmeneti évben szeptember 1-jéig rendeltetésszerűen kerüljön sor a 2006-ról maradt szabadságok kiadására.

A fentiek alapján a törvényben megfogalmazott új szabályok egyik eleme, hogy a következő évre való átvitel nem a teljes szabadságra terjed ki. Hangsúlyozandó, hogy a módosított szabály alapján legfeljebb a rendes szabadság egynegyede adható ki - kivételes gazdasági érdek fennállása esetén is - az esedékesség évét követően, és erre a mértékre korlátozódik a kollektív szerződésnek biztosított szabályozási felhatalmazás is. A kollektív szerződéses eltérés lehetőségét arra tekintettel indokolt továbbra is fenntartani, mivel ilyen tartalmú szabályozás a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozóknak több mint felét jelenleg is érinti mind a vállalkozási, mind a közszférában.

A szabályozás szigorít a határidőkön is: törvény alapján június 30. helyett március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31. helyett június 30-ig lehet meghosszabbítani a kiadás határidejét. Tekintve, hogy a tárgyévet követően kiadható szabadság mértéke csökkent, nem indokolt a korábbi, meglehetősen hosszú határidő fenntartása sem. Az új szabályok szerint - még kollektív szerződéses megállapodás esetén is - az év második felében már az esedékesség évére járó szabadság kiadásáról kell a munkáltatónak gondoskodnia.

A szabályozás további eleme a tárgyévet követően kiadásra alapot adó kivételes gazdasági érdek pontos definiálása. A munkáltatónál jelentkezhetnek olyan körülmények, melyek lehetetlenné teszik a szabadság esedékesség évében történő kiadását (kár elhárítása stb.). A kivételes gazdasági érdeket megalapozó körülménynek a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem élhet az esedékesség évét követő évben való kiadás eszközével - a várható munkamennyiségre és a rendelkezésre álló létszámra tekintettel - előre megtervezett módon, hanem csak kivételesen. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szabadság kiadásának elhalasztása a munkáltató által jogszerűen igénybe vehető végső eszköz lenne, ez csak egyike - pl. a munkaidő-beosztás megváltoztatása, munkaerő-felvétel, munkaerő-kölcsönzés igénybevétele mellett, azokkal egy sorban - az ilyen lehetőségeknek.

A szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet még a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is, különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében. Ebben az esetben a törvény lehetőséget ad arra, hogy a rendes szabadság egynegyedét meghaladó rész tárgyévet követő évben történő kiadására kerüljön sor, de a kiadás határideje itt sem lépheti át a március 31-i, kollektív szerződés rendelkezése esetén a június 30-i határidőt.

Az igény elévülésére vonatkozó általános szabályokhoz képest speciális rendelkezés megfogalmazására kerül sor, mely egyértelművé teszi, hogy a munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig.

Ha a munkáltató a szabadságot a törvény előírta határidőben való kiadási kötelezettségének nem tesz eleget, ez tehát nem eredményezi a szabadság elvesztését. Másfelől, a szabadság pénzben megváltásával kapcsolatos igény érvényesítésére a munkaviszony megszűnésétől - a megváltás esedékességétől - számított három éven belül van lehetőség. Ez utóbbi rendelkezés lényegében megfelel az Mt. szabályaiból korábban levezethető értelmezésnek, a jogalkalmazást segítő módon történik meg ennek külön kimondása.

b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.

(4) A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.

(5) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

(6) A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

(7) A (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásakor legfeljebb a rendes szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követően kiadni. A (2) bekezdésben foglalt szabadságot ekkor is a tárgyévben kell kiadni.

(8) A (7) bekezdés első mondatában foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha az a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt - különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében - szükséges.

(9) A (3) bekezdés a) pontja, illetve a (6) bekezdés alkalmazásakor kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.

(10) A rendes szabadság esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása esetén a munkáltató nem hivatkozhat a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot - a (8) bekezdés szerinti, működési körét érintő ok következményei orvoslása mellett, illetve a (9) bekezdés szerinti gazdasági érdeke sérelme nélkül - kiadhatta volna.

(11) A 11. § (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően

a) a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el;

b) a szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik.

A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkavállalónak alanyi joga van a szabadságra, de a Munka tv. megfogalmazásából kitűnik, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltatónak kell kiadnia.

A szabadság kiadásával kapcsolatos szabályokat 2007. április 1-jétől jelentősen módosította az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX. törvény. Erre azért került sor, mert az Alkotmánybíróság a Munka tv. 134. § (3) bekezdésének a) pontját a 74/2006. (XII. 15.) határozatával 2007. március 31-ei hatállyal megsemmisítette, tekintettel arra, hogy alkotmányellenes.

A megsemmisített rendelkezés alapján lehetőség volt arra, hogy két esetben a tárgyévet követően is kiadhatta a munkáltató a szabadságot:

- a munkáltatónál felmerült okból, ha fontos gazdasági érdeke ezt indokolta, a szabadság kiadásra nyitva álló éves határidő a tárgyévet követő év június 30-ig volt meghosszabbítható;

- kollektív szerződés rendelkezése esetén pedig, a felek megállapodhattak abban, hogy a szabadság a tárgyévet követő év december 31-éig adható ki.

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog tehát a munka világában a pihenéshez való jog megvalósulását szolgálja, célja a rendszeres munkavégzés során elhasznált erőforrások, a fizikai és szellemi energia pótlásának, a munkavállalók regenerálódásának biztosítása. Követelmény ezen túl, hogy a pihenés érdekében biztosított szabadidő díjazott legyen, azaz a fenti jogalanyi kör a jogviszonyban töltött idő alatt munkavégzési kötelezettség hiányában is jogosult legyen pénzben meghatározott javadalmazásra. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében meghatározott rendszeres fizetett szabadsághoz való jog biztosításának kötelezettsége nem jelent azonban kötelezettséget arra, hogy akár a jogosultságot, akár a kiadást, ezáltal az igénybevétel lehetőségét feltétlenül a naptári év viszonylatában kellene szabályoznia a jogalkotónak. Ezt az indítványozó sem állítja, hanem azt tartja alkotmányellenesnek, hogy a támadott szabályokkal kitágított időbeni keretek között már nem érvényesülhet, hanem egyenesen ellehetetlenül a munkavállalók pihenéshez való joga. Az Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt arra is, hogy a rendes szabadság természetbeni igénybevétele tekintetében a munkavállaló rendelkezési joga is érvényesül: az alapszabadság egynegyedét ugyanis a munkáltató - a munkaviszony első három hónapja kivételével - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni; ennek egyetlen feltétele, hogy igényét legkésőbb tizenöt nappal korábban jelentse be. A munkavállalónak tehát a fenti szabály alapján lehetősége van, illetve - az Munka tv. 134. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő okok fennállása hiányában - köteles a szabadság egynegyed része naptári évben való igénybevételére, ezért a támadott szabályozás a rendes szabadság háromnegyede, nem pedig a naptári évre járó teljes szabadság kiadási határideje meghosszabbítását jelentheti.

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a kivételesen fontos gazdasági érdek szerepet játszhat ugyan a rendes szabadság kiadási határidejének meghosszabbítását engedő szabályozás kialakításakor, vagy adódhatnak a munkáltató működését, fennmaradását olyan mértékben veszélyeztető helyzetek, amelyek alkotmányosan indokolttá tehetik az esedékesség évét követő évre való átvitel lehetőségének biztosítását. A vizsgált szabályozás azonban a fentieknél jóval szélesebb körben teszi lehetővé a szabadság kiadási határidejének meghosszabbítását. Ezen kell a jövőben változtatni. Az Alkotmánybíróság szerint, tekintettel arra, hogy az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében meghatározott rendszeres fizetett szabadsághoz való alapjog nem tartozik a korlátozhatatlan alapjogok közé, a törvényhozónak lehetősége van az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelő szabályozás kialakítására (jelenleg napirenden van a törvény módosítása).

Általános szabály, hogy a szabadságot esedékessége évében kell kiadni.

A 2007. április 1-jétől hatályos rendelkezések szerint változatlanul megmaradt az a szabály, hogy az alapszabadság -ét a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni - kivéve a munkaviszony első három hónapját. Új lehetőség, hogy ha a munkavállaló előre nem látható személyi, vagy családi okok miatt nem tud másnap bemenni dolgozni, mert ez számára aránytalan, vagy jelentős sérelemmel járna, akkor ezt megteheti. Az alapszabadság -ed részéből összesen 3 munkanapot vehet így igénybe a munkavállaló, amikor a szabadság igénybe vételét nem kell 15 nappal korábban bejelenteni a munkáltatónak. E három munkanapot egybefüggően, de egyesével (azaz három alkalommal) is ki lehet venni. A szabadság előzőek szerinti igénybe vételét megalapozó un. rendkívüli körülmény fennállását csak akkor kell a munkavállalónak igazolnia, ha erre a munkáltató felszólította. Felszólítás esetén a jogszerű igénybe vételt a munkába állást követően, haladéktalanul, azaz azonnal köteles a munkavállaló bizonyítani.

A tárgyévet követő évben csak a rendes szabadság negyedét lehet kiadni, azt is csak a törvényben felsorolt kivételes esetekben:

-egyrészt kivételes fontos gazdasági érdek fennállása esetén (ezek a munkaszervezéstől független olyan körülmény lehet, amely a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná);

- másrészt a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén (például baleset, elemi csapás, súlyos kár, életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély elhárítása érdekében végzett munka esetén).

Ha ezen okok megszűnése után a munkáltatónak van lehetősége arra, hogy még a tárgyévben kiadja a szabadságot, akkor ennek elmulasztása esetén okszerűen nem hivatkozhat arra, hogy a fenti okok miatt a szabadságot nem tudta a tárgyévben kiadni.

Az új szabályok szigorítanak a kiadás határideje tekintetében is, ugyanis a ki nem adott szabadságot a következő év március 31.-éig, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén június 30.-áig kell kiadni.

A 2007. április 1-jén hatályba lépett módosítás révén a törvény a munkavállalók érdekében kimondja, hogy a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el. Változatlan rendelkezés, hogy a ki nem adott szabadságot csak a munkaviszony megszüntetésekor lehet pénzben megváltani. Ezzel összefüggésben az új szabályok előírják, hogy a szabadság megváltására, azaz pénzbeli kifizetésére vonatkozó igény a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik (innen kell számítani az általános 3 éves elévülései időt). Megjegyezzük, hogy a következő évre járó szabadság tárgyévben előre való kivétele, ill. kiadása szintén szabálytalan.

Általános szabályként a szabadság kiadása előtt a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatni.

A munkáltató a szabadság kezdete előtt 1 hónappal köteles a kiadás időpontját a munkavállalóval közölni. Az egyhónapos közlési határidő lehetőséget teremt a munkavállalónak arra, hogy a szabadságra felkészüljön. Ne fordulhasson elő például, olyan eset, hogy a munkáltató alapanyag késedelmes beérkezése miatt a dolgozóit azonnal szabadságra küldje, hanem a kiesett időre, az állásidőre járó bért fizesse. Ha a munkáltató a meghatározott időpontot megváltoztatja, köteles a munkavállaló kárát megtéríteni (pl. ha emiatt a munkavállaló az előre befizetett két hetes üdülésre nem tud elmenni, a munkáltató köteles megfizetni a felmerült költségeket).

A szabadság kiadásával kapcsolatos viták elkerülése, ill. a munka folyamatosságának biztosítása érdekében célszerű éves szabadságolási ütemtervet készíteni, melyet a Munka tv. 65. § (3) bekezdés e) pontja alapján az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 2007. évi XIX. törvény záró rendelkezései szerint a szabadság kiadására vonatkozó új szabályokat a 2007. évre járó szabadságok tekintetében már alkalmazni kell. A 2006. évre járó, de a korábbi szabályoknak megfelelően még ki nem adott szabadságot legkésőbb 2007. szeptember 30.-áig kell kiadni.

Kapcsolódó jogszabályok:

- 74/2006. (XII. 15.) AB határozat a Munka tv. 134. § (3) bekezdés a) pontjának megsemmisítése