118. § (1) A munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - a munkáltató állapítja meg.

(2) Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha

a) a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és

aa) a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy

ab) a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés - a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt - más munkarend alkalmazásával nem biztosítható; vagy

b) a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja.

EBH2005. 1251. A közalkalmazotti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó számára - kollektív szerződés hiányában- a munkáltató hathavi munkaidőkeretet állapíthat meg [1992. évi XXII. törvény 118. § (1) bek., 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bek.].

Azt, hogy a munkáltatónál mikor kell munkát végezni, azt elsősorban a kollektív szerződésben kell meghatározni, ennek hiányában azt a munkáltató állapítja meg.

A munkarend a legáltalánosabb fogalom, amely valamennyi a munkaidő felhasználásával, beosztásával kapcsolatos szabályozást magában foglal, így például az adott munkáltatónál a napi munkaidő kezdetének, befejezésének meghatározását, a munkaidő beosztását, a munkaidőkeretben történő foglalkoztatást, a pihenőidő kiadását.

A munkarend tájékoztatást nyújt abban, hogy egy, vagy többműszakos, váltóműszakos, vagy megszakítás nélküli rendben történik a munkavégzés.

A munkaidőkeret hosszabb időtartam vonatkozásában határozza meg a teljes munkaidő figyelembe vételével a ledolgozandó munkaórák számát, a munkaidőkeret kezdetének és végének figyelembe vételével.

A napi munkaidő beosztás adott nap vonatkozásában határozza meg, hogy egy-egy munkakörben, vagy szervezeti egységenként, vagy a munkáltató egészére nézve a munkaidő mikor kezdődik és végződik, a munkaközi szüntetet mikortól, meddig lehet igénybe venni stb.

A kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató a törvényi feltételek megléte esetén megszakítás nélküli munkarendet is megállapíthat, ha a munkáltató speciális működése, vagy a munkaköri feladatok jellege ezt indokolttá teszi.

A munkáltató működéséből eredő ok esetén a feltételek konjunktívak, az szükséges, hogy a munkáltató folytonosan működjön (naponta csak a meghatározott rövid időre, illetve évente csak a szokásos karbantartási időre szüneteljen a munkavégzés) és az általa ellátott tevékenység társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás legyen (pl. egészségügyi, gáz, telefon, áram, műsorszolgáltatás stb.) vagy a működtetés más munkarend alkalmazásával ne legyen megoldható (pl. atomerőmű).

118/A. § (1) A 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő

a) legfeljebb háromhavi, illetve legfeljebb tizenkét heti,

b) idénymunka esetén legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti

keretben is meghatározható.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkaidő kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható.

Az európai uniós szabályozás általában megengedi a négyhavi munkaidőkeret alkalmazását. Az uniós szabályozás adta kereteken belül a rugalmas foglalkoztatás biztosítása érdekében a törvény lehetővé teszi egyrészt a munkáltató egyoldalú döntése alapján a háromhavi, illetve tizenkét heti munkaidőkeret alkalmazását, másrészt kollektív szerződés rendelkezése alapján a legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását.

Az Mt. hatályos szabályai alapján lehetőség van kollektív szerződés által készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számára egyéves munkaidőkeret megállapítására. Mivel ez nincs összhangban az irányelv rendelkezéseivel, az irányelvvel való összhang megteremtése érdekében a törvény megszünteti ezt a lehetőséget. Ezáltal a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak számára is hat havi munkaidőkeret lesz megállapítható kollektív szerződéssel.

(3) Kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet állapíthat meg

a)

b) a megszakítás nélküli, illetve

c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá

d) az idénymunkát végző munkavállaló esetében.

(4) Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzéteszik.

(5) Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor a 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét, illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.

A munkaidő nem csupán munkanapokra vonatkozóan, hanem munkaidőkeretben is meghatározható, amit a napi teljes munkaidő alapulvételével kell megállapítani.

A munkaidőkeret időtartama 2-12 havi időkeretben határozható meg az alábbiak szerint:

- 3 havi (legfeljebb 12 heti) keretben: a munkáltató döntése alapján (2007. július 1-jétől emelkedett a mérték a korábbi 2 havi, illetve 8 heti munkaidőkeretről);

- 4 havi (legfeljebb 16 heti) keretben: 2006. január 1-jétől idénymunka esetén, a munkáltató döntése alapján;

- 6 havi (legfeljebb 26 heti) keretben: kollektív szerződés rendelkezése esetén (2007. július 1-jétől egységesen 6 havi a munkaidő keret mértéke, míg korábban a helyi kollektív szerződés 4 havi, a több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés engedett meg 6 havi munkaidőkeretet).

- 1 éves (legfeljebb 52 heti) keretben: kollektív szerződésben lehet meghatározni, de csak a következő munkakör, vagy munkarend esetén: készenléti jellegű munkakörben, megszakítás nélküli, illetve többműszakos munkarendben alkalmazott, valamint idénymunkát végző munkavállaló esetében.

A munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályok ellenőrizhetősége érdekében a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni, és erről írásban kell tájékoztatni a munkavállalót vagy annak minősül az is, ha a helyben szokásos módon ezt közzéteszik. Fontos, hogy a hosszabb munkaidőkeret alkalmazása nem eredményezheti a teljes munkaidőre irányadó szabályok kijátszását.