74. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult a közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt.

(2) A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.

(3) A pótlék megállapításának további feltétele, hogy a meghatározott idegen nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezzék.

(4) Nem fizethető idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi, valamint a fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján.

(5) A pótlék mértéke

a) középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap ötven százaléka,

b) felsőfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap száz százaléka.

A Kjt. részletesen szabályozza az idegennyelv-tudási pótlékkal kapcsolatos kérdéseket. A törvény alapján idegennyelvtudási pótlékra jogosult a közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt [Kjt. 74. § (1)]. Vagyis a munkakör betöltéséhez ugyan nem előfeltétel valamely idegen nyelv ismerete, azonban szakmai haszonnal jár, ha a közalkalmazott idegen nyelvet beszél.

1999. augusztus 16-áig a munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a Kjt. 74. § (2) bekezdése alapján kollektív szerződés állapította meg. E pótlékkal kapcsolatosan is gyakorlati problémaként vetődött fel, hogy több munkáltatónál szakszervezet, illetve kellő támogatottsággal rendelkező szakszervezet, vagy a felek közötti megállapodás hiányában a kérdés kollektív szerződéses rendezése nem volt lehetséges. Az ezzel kapcsolatos jogvitákban a kialakult bírósági gyakorlat szerint, ha a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható volt, hogy a munkavégzésre - rendszeresen - az e pótlékra jogosító körülmények között került sor, a bíróság kötelezte a munkáltatót a törvényben meghatározott mértékű illetménypótlék kifizetésére.

Az előzőekben ismertetett gyakorlati problémák kiküszöbölése érdekében 1999. augusztus 17-étől az 1999. évi LVI. törvény a jogalkalmazási munka megkönnyítése érdekében az idegennyelv-tudási pótlék esetében is lehetővé tette a pótlék konkrét feltételeinek munkáltató által történő megállapítását azokban az esetekben, amikor kollektív szerződés valamilyen ok miatt nem jött létre az adott munkáltatónál [Kjt. 74. § (2)].

A pótléknak azonban nem elégséges előfeltétele az idegen nyelv ismerete, hanem a törvény azt is megkívánja, hogy a pótlékra jogosító idegen nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezzék [Kjt. 74. § (3)].

A Kjt. alapján idegennyelvtudási pótlékra a közalkalmazott abban az esetben jogosult, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt, de a munkakör betöltésének nem általános és szükségszerű előfeltétele az idegen nyelv rendszeres használata.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kjt. a hatálybalépésekor bizonyos munkaköröket kizárt a pótlékra való jogosultságból, mivel ezekben a munkakörökben előfeltétel volt meghatározott idegen nyelv magas szintű ismerete. Ennek megfelelően a nyelvtanári, a tolmácsi, valamint a fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak kategorikusan ki voltak zárva az idegennyelv-tudási pótlék fizetéséből. E szabályt 1997. február 1-jétől az 1997. évi LVI. törvény úgy módosította, hogy csak a munkaköre ellátásához szükséges idegennyelv használata alapján nem fizethető a nyelvtanári, tolmács, valamint a fordítói (revizor-fordítás) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak nyelvtudási pótlék [Kjt. 74. § (4)].

A közalkalmazottat megillető nyelvtudási pótlék mértéke középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap 50%-a, felsőfokú nyelvvizsga esetén pedig a pótlékalap 100%-a [Kjt. 74. § (5)].