74.
§ (1)
Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult a közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt
be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv
rendszeres használata indokolt.
(2)
A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra
jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerződés, ennek
hiányában a munkáltató állapítja meg.
(3)
A pótlék megállapításának további feltétele, hogy a meghatározott idegen
nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló
bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással
rendelkezzék.
(4)
Nem fizethető idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi, valamint a
fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak a
munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján.
(5)
A pótlék mértéke
a) középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap ötven
százaléka,
b)
felsőfokú
nyelvvizsga esetén a pótlékalap száz százaléka.
A Kjt. részletesen
szabályozza az idegennyelv-tudási pótlékkal kapcsolatos kérdéseket. A törvény
alapján idegennyelvtudási pótlékra jogosult a
közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett
meghatározott idegen nyelv rendszeres használata
indokolt [Kjt. 74. § (1)]. Vagyis a munkakör
betöltéséhez ugyan nem előfeltétel valamely idegen nyelv ismerete, azonban
szakmai haszonnal jár, ha a közalkalmazott idegen nyelvet beszél.
1999. augusztus 16-áig a
munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és
munkaköröket a Kjt. 74. § (2) bekezdése alapján
kollektív szerződés állapította meg. E pótlékkal kapcsolatosan is gyakorlati
problémaként vetődött fel, hogy több munkáltatónál szakszervezet, illetve kellő
támogatottsággal rendelkező szakszervezet, vagy a felek közötti megállapodás
hiányában a kérdés kollektív szerződéses rendezése nem volt lehetséges. Az
ezzel kapcsolatos jogvitákban a kialakult bírósági gyakorlat szerint, ha a
bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható volt, hogy a munkavégzésre -
rendszeresen - az e pótlékra jogosító körülmények között került sor, a bíróság
kötelezte a munkáltatót a törvényben meghatározott mértékű illetménypótlék kifizetésére.
Az előzőekben ismertetett gyakorlati problémák
kiküszöbölése érdekében 1999. augusztus 17-étől az 1999. évi LVI. törvény a jogalkalmazási munka megkönnyítése érdekében az
idegennyelv-tudási pótlék esetében is lehetővé tette a pótlék konkrét feltételeinek
munkáltató által történő megállapítását azokban az esetekben, amikor kollektív
szerződés valamilyen ok miatt nem jött létre az adott munkáltatónál [Kjt. 74. § (2)].
A pótléknak azonban nem elégséges előfeltétele
az idegen nyelv ismerete, hanem a törvény azt is megkívánja, hogy a pótlékra
jogosító idegen nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes
letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal
egyenértékű igazolással rendelkezzék [Kjt. 74. §
(3)].
A Kjt. alapján idegennyelvtudási pótlékra a közalkalmazott abban az
esetben jogosult, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett
meghatározott idegen nyelv rendszeres használata
indokolt, de a munkakör betöltésének nem általános és szükségszerű előfeltétele
az idegen nyelv rendszeres használata.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kjt. a hatálybalépésekor bizonyos munkaköröket kizárt a
pótlékra való jogosultságból, mivel ezekben a
munkakörökben előfeltétel volt meghatározott idegen nyelv magas szintű
ismerete. Ennek megfelelően a nyelvtanári, a tolmácsi, valamint a fordítói
(revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak kategorikusan
ki voltak zárva az idegennyelv-tudási pótlék fizetéséből. E szabályt 1997.
február 1-jétől az 1997. évi LVI. törvény úgy
módosította, hogy csak a munkaköre ellátásához szükséges idegennyelv
használata alapján nem fizethető a nyelvtanári, tolmács, valamint a fordítói
(revizor-fordítás) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak nyelvtudási
pótlék [Kjt. 74. § (4)].
A közalkalmazottat megillető nyelvtudási pótlék
mértéke középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap 50%-a,
felsőfokú nyelvvizsga esetén pedig a pótlékalap 100%-a [Kjt.
74. § (5)].