V. fejezet
A közalkalmazottak
előmeneteli és illetményrendszere
60.
§ E
törvény biztosítja a közalkalmazott számára a közalkalmazotti pályán való
előmenetel lehetőségét.
Figyelemmel a közalkalmazottak által ellátott,
az egész társadalom szempontjából nélkülözhetetlen közfunkciókra a Kjt. sajátos kedvezményeket biztosít e munkavállalói
csoport részére. E kedvezmények közé tartozik - a
finanszírozási nehézségek és korlátok ellenére - a közalkalmazottak
illetmény-előmeneteli rendszere, amely jogi eszközökkel garantálja a
közalkalmazottaknak a díjazásban történő előmenetelét. Szemben a
versenyszférával, ahol döntően a piaci viszonyok alakulásától függ a
munkavállalók helyzete a törvény által garantált előmeneteli rendszer - a
költségvetési korlátok ellenére - jelentős biztonságot nyújt a
közalkalmazottaknak. Ennek megfelelően a Kjt. -
összhangban a nemzetközi megállapodásokkal is - megteremti a közalkalmazotti
pályán történő előmenetel lehetőségét (Kjt. 60. §).
61.
§ (1) A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz jogszabályban
előírt iskolai végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés,
szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság
alapján fizetési osztályokba tagozódnak:
a) az „A” fizetési osztályba
aa) a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez
kötött munkakör,
ab) az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő
szakképesítéshez kötött munkakör;
b)
a „B”
fizetési osztályba
ba)
bb) az alapfokú iskolai végzettséget igénylő
szakképesítéshez kötött munkakör;
c)
a „C”
fizetési osztályba
ca) a „B” fizetési osztály bb)
pontjában említett szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör,
cb)
cc) a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését
igénylő szakképesítéshez kötött munkakör,
cd) a középiskolai végzettséghez kötött munkakör;
d)
a „D”
fizetési osztályba
da) a „C” fizetési osztály cb)-cc) pontjában említett szakképesítésre épülő
szakképesítéshez kötött munkakör,
db) a középiskolai végzettséget igénylő
szakképesítéshez kötött munkakör;
e) az „E” fizetési osztályba
ea) az egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító
felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör,
eb) a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált
iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör;
f) az „F” fizetési osztályba
a főiskolai végzettséget és szakképzettséget
igazoló oklevélhez kötött munkakör;
g) a „G” fizetési osztályba
a főiskolai végzettséget és szakképzettséget
igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát
vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez
kötött munkakör;
h) a „H” fizetési osztályba
ha) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget
igazoló oklevélhez kötött munkakör,
hb) a főiskolai végzettséget és szakképzettséget
igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos
fokozat;
i)
az „I”
fizetési osztályba
ia) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget
igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát
vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez
kötött munkakör,
ib) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget
igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je előtt doktori
cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és
szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után szerzett
egyetemi tudományos fokozat (dr.univ.);
j)
a „J”
fizetési osztályba
ja) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget
igazoló oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti
tudományos fokozat,
jb) a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és
levelező tagsága, az akadémiai doktori cím.
(2)
Az (1) bekezdésben említett iskolai végzettséget, illetve szakképesítést,
szakképzettséget a közoktatási, a szakképzési és felsőoktatási törvényekben
használt fogalmakkal azonosan kell értelmezni.
(3)
A miniszter határozza meg az egyes fizetési
osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez az (1) bekezdésben
foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési és más többletkövetelményeket, az
egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket, továbbá az (1) bekezdés g) és
i) pontjával összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt
szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét.
(4)
A miniszter jogszabályban rendelkezhet az (1) és (3)
bekezdésben foglaltak alól indokolt esetben lehetséges felmentésről. A
felmentéssel egyidejűleg elő kell írni a szükséges iskolai végzettség, illetve
szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belüli megszerzését. Nem
számítható be az ötéves határidőbe mindazon időtartam, amelyet a gyakornoki
időnél figyelmen kívül kell hagyni.
(5)
A miniszter jogszabályban rendelkezhet az egyes
munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés,
szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a
megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve
szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben
történő minősítéséről.
Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi
CXXIV. törvény 1997. február 1-jétől alapvetően
megváltoztatta a közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályokat.
Megszűntek a közalkalmazotti osztályok. A közalkalmazotti munkakörök az
ellátásukhoz előírt iskolai végzettség, állam által elismert szakképesítés,
szakképzettség, illetve doktori cím, tudományos fokozat alapján tíz fizetési
osztályra tagozódnak. Már a Kjt. 1996. évi módosítása
során, a lefolytatott érdekegyeztető tárgyalásokon megegyezés született a
Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában arról, hogy 1997-től tíz
fizetési osztályt és osztályonként tizennégy fizetési fokozatot
tartalmazó illetménytáblázatot kell kidolgozni és bevezetni.
Az előbb említetteknek megfelelően a törvény
szerint az A fizetési osztályba a legfeljebb alapfokú
iskolai végzettséghez kötött munkakörök, valamint az alapfokú iskolai
végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.
Felhívjuk a figyelmet
arra hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007. évi C. törvény módosította a
munkakörök B és a C fizetési osztályba sorolásának feltételeit. Eddig a B
fizetési osztályba az alapműveltségi vizsgához kötött munkakörök, valamint az
alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök
tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől csak az alapfokú iskolai végzettséget
igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak ide.
A C fizetési osztályba eddig a B fizetési
osztálynál említett alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítésre épülő
szakképesítéshez kötött munkakörök, az alapműveltségi vizsgát igénylő
szakképesítéshez kötött munkakörök, a középiskola utolsó évfolyamának
elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai
végzettséghez kötött munkakörök tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől az
alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök már nem
tartoznak e körbe.
A D fizetési osztályba a C fizetési osztálynál
említett alapműveltségi vizsgát igénylő, illetve a középiskola utolsó
évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött
munkakörök, valamint a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez
kötött munkakörök tartoznak.
Az E fizetési osztályba az egyetemi, főiskolai
végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök,
valamint a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű
felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.
Az F fizetési osztályba a főiskolai végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.
A G fizetési osztályba a főiskolai végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban
előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát
igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.
A H fizetési osztályba az egyetemi végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint a főiskolai
végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az
oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat tartozik.
Az I fizetési osztályba az egyetemi végzettséget
és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban
előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát
igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint az egyetemi végzettséget és
szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je
előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi
végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után
szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr. univ.)
tartozik.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új
felsőoktatási törvény hatálybalépésére tekintettel 2006. március 1-jétől a J
fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló
oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti
tudományos fokozat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és
levelező tagsága, az akadémiai doktori cím tartozik [Kjt.
61. § (1)].
A fizetési osztályok megállapításánál a törvény
- az előző szabályozással megegyezően - a közalkalmazott által betöltött
munkakör képesítési követelménye szerinti képzettséget veszi alapul. Egyértelműbbé vált azonban az egyes képesítési kritériumok
meghatározása, mivel a fizetési osztályokba történő besorolásra kizárólag az
adott munkakörre előírt iskolai végzettség, illetve szakképesítés,
szakképzettség alapján kerülhet sor. További garanciális szabályként a Kjt. előírja, hogy az iskolai végzettséget, illetve
szakképesítést, szakképzettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben, a szakképzésről szóló LXXVI. törvényben,
valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX: törvényben használt
fogalmakkal szorosan kell értelmeznie a jogalkalmazóknak [Kjt.
61. § (2)].
A törvény a minisztereknek, az önkormányzati
intézményeket érintő területeken, figyelemmel a Kjt.
85. § (4) bekezdésére a Kormánynak ad felhatalmazást arra, hogy meghatározzák
az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez a Kjt. 61. § (1) bekezdésében foglaltakat meghaladóan
szükséges képesítési többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó
elnevezéseket, továbbá a G és I fizetési osztállyal összefüggésben a munkakör
betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát
igazoló oklevelek körét [Kjt. 61. § (3)].
Annak ellenére, hogy a vonatkozó jogszabályok
egy részénél még nem került sor az új törvényi szabályozásnak megfelelő
módosításokra - a jogalkalmazási munka segítése érdekében - feltétlenül
szükségesnek tartjuk e szabályok rövid bemutatását:
a) A közoktatási
intézményekben jogszabály határozza meg, hogy melyek azok a felsőoktatási
(egyetemi, főiskolai) szakirányú továbbképzések, amelyek keretében
pedagógus-szakvizsgával egyenértékű oklevelet lehet szerezni. Besorolás
tekintetében szakvizsgával egyenértékű továbbá a klinikai és a pedagógiai
szakpszichológusi vizsga. Az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a
rendelet melléklete határozza meg. Amennyiben a pedagógus nem rendelkezik a
közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. §-ának (1)-(4) bekezdésében és 30. §-ának
(11) bekezdésében előírt felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel,
alkalmazására, foglalkoztatására és besorolására a közoktatásról szóló törvény
127-128. §-aiban meghatározottak szerint kerülhet sor
[138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet
12. §, melléklet].
b) A szociális,
gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazathoz tartozó intézményekben a
munkáltatónak az ágazati végrehajtási rendelet melléklete szerint kell eljárnia
a közalkalmazott által betölthető egyes munkakörök megnevezésénél és fizetési
osztályba sorolásánál. Amennyiben a közalkalmazott az Országos Képzési
Jegyzékben szereplő emelt szintű szakképesítéssel rendelkezik, besorolásakor a
felsőfokú szakképesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [257/2000.
(XII. 26.) Korm. rendelet 9.
§, 2. melléklet].
c) A központi
költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és
kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a közalkalmazottakat a Kjt. mellékletében meghatározott fokozatok és fizetési
osztályok szerint kell besorolni. Kutatóprofesszor elnevezésű tudományos
munkakörbe kell besorolni az Akadémia rendes és levelező tagját. A
munkáltatónak tudományos tanácsadó elnevezésű munkakörbe kell besorolnia a
Magyar Tudományos Akadémia Doktora címmel, vagy a Magyar Tudományos Akadémiáról
szóló 1994. évi XL. törvény felhatalmazás alapján az
MTA Doktora címmel egyenértékűnek tekintett tudomány(ok) doktora tudományos
fokozattal rendelkező személyt is. Emellett a munkáltató az előbb említett
munkakörbe sorolhatja be a felsőoktatási törvény alapján habilitált személyt,
valamint a nem akadémiai munkáltatónál - jogszabály vagy belső szabályzat
alapján létrehozott intézményi tudományos tanács elbírálása alapján - azt a
személyt, aki rendelkezik doktori fokozattal vagy a felsőoktatásról szóló 2005.
évi CXXXIX. törvény szerint azzal egyenértékű
tudományos fokozattal, a tudományos főmunkatársi besorolási feltételek
teljesítésén túl az adott tudományterület olyan nemzetközileg elismert
képviselője, aki folyamatosan kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejtett
ki. Emellett a kutatásban szerzett tapasztalatai alapján alkalmas tudományos
segédmunkatársak tudományos munkájának, valamint kutatási projektek vezetésére;
idegen nyelven tart előadásokat és publikál.
Tudományos főmunkatárs elnevezésű munkakörbe
kell besorolni a tudományos fokozattal és tudományos munkatárs vagy -
felsőoktatási intézményben - azzal egyenértékű oktatói munkakörben szerzett
legalább hatéves kutatói gyakorlattal rendelkező személyt, ha a kutatóintézet
tudományos főmunkatársi minősítő eljárását
- akadémiai munkáltatónál létrehozott tudományos
tanács,
- nem akadémiai munkáltatónál jogszabály vagy
belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács
elbírálása alapján sikerrel
teljesítette, és alkalmas a tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának
irányítására, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson.
A munkáltatónak tudományos munkatárs elnevezésű
munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal rendelkező személyt, ha az
előírt alkalmazási feltételnek megfelel.
Tudományos segédmunkatárs elnevezésű munkakörbe
kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a kutatómunkában irányítással vesz
részt, és a felsőoktatási törvény szerinti doktorandusz
vagy doktorjelölt jogviszonyt létesített.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkaköri
besorolásoknál a kutatói gyakorlati idő csak abban az esetben vehető
figyelembe, ha a közalkalmazott kutatói munkaterv szerint tevékenykedett és
rendszeresen publikált. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a tudományos munkakörbe
történő besoroláshoz legalább a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény szerinti egyetemi szintű végzettség és
szakképzettség, illetve a felsőoktatási törvény szerinti mesterképzésben
szerzett fokozat és szakképzettség szükségességét is előírja a jogszabály
[49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet
12-13. §].
d) A művészeti, a
közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben az egyes fizetési osztályokba
tartozó munkaköröket és elnevezésüket a rendelet melléklete tartalmazza.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fizetési osztályba való besorolásnál az
egyes kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési
és egyéb feltételekről szóló 2/1993. (I. 30.) MKM rendeletet is alkalmazni kell
[150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet
14. §, 1. számú melléklet].
e) A gazdasági ágazatban
ellátandó közalkalmazotti munkaköröket és azok fizetési osztályba sorolását,
valamint a besorolási előírásokat a rendelet melléklete határozza meg.
Amennyiben a munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört sorol be, illetve
ettől eltérő megnevezést használ, akkor a kinevezésnek a munkakör egyedi
megnevezésén túl a melléklet szerinti munkaköri csoport elnevezést is
tartalmaznia kell [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 5. § (1)-(2), 1. számú melléklet].
f) A testnevelés és sport
területén az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz
szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza
[89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet
6. §, melléklet].
g) A helyi önkormányzatok
által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési
intézményeknél az egyes közalkalmazotti osztályokba tartozó munkaköröket a
rendelet melléklete tartalmazza [77/1993. (V. 12.) Korm.
rendelet 9. §, melléklet].
h) Az igazságügyi és
rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó
szerveknél az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és a
betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete
tartalmazza [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 9. §, 3. számú melléklet].
i) A földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az egyes
közalkalmazotti fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete
tartalmazza. A munkakörök betöltéséhez a közalkalmazottnak a középiskolai
végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör és a középiskolai
végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez
kötött munkakör kivételével az egyes fizetési osztályoknál meghatározott szintű
szakirányú iskolai végzettséggel kell rendelkeznie [24/1992. (XII. 18.) FM
rendelet 10-11. §, melléklet].
j) A honvédségi közalkalmazotti munkakörök
fizetési osztályokba sorolását, elnevezését a rendelet melléklete állapítja meg
az állománytáblák kizárólag a melléklet szerinti munkaköri elnevezéseket
tartalmazhatnak. A munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség,
szakképesítés, szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent. A hadkiegészítő
parancsnokságok főelőadó munkakörű közalkalmazottait az E fizetési osztályba
kell besorolni, ha legalább középiskolai végzettséggel, tartalékos tiszti
rendfokozattal és szaktanfolyammal rendelkeznek [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet
15. §, 1. számú melléklet].
k) A
büntetés-végrehajtás szerveinél a közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok
fizetési osztályba sorolását, a munkakörökhöz tartozó büntetés-végrehajtási
szakmai képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. Az állományszervezési
táblázatok kizárólag a rendelet melléklete szerinti munkaköri elnevezéseket
tartalmazhatják. A munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség,
szakképesítés, szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent
[7/1993. (III. 9.) IM rendelet 8. §, melléklet].
l) A környezetvédelmi és
vízügyi területen működő költségvetési szerveknél foglalkoztatott
közalkalmazottak által betölthető egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti
munkakörök osztályba sorolását és megnevezését, valamint a képesítési
többletkövetelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [5/1993. (II. 27.) KTM
rendelet 3. § (1), melléklet].
m) A közlekedési ágazati
irányítás alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak
által betölthető egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti munkakörök
osztályba sorolását és megnevezését, valamint a képesítési
többletkövetelményeket a rendelet mellékletei tartalmazzák [24/1992. (XII. 2.)
KHVM rendelet 3. § (1), 2-5. számú melléklet].
n) A Külügyminisztérium
jóléti intézményeinél az egyes közalkalmazotti osztályokba tartozó munkaköröket
és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete
tartalmazza. A munkakörök betöltéséhez a rendeletben foglalt felmentési,
illetve mentesítési lehetőségek kivételével az egyes
közalkalmazotti osztályoknál meghatározott szintű szakirányú iskolai végzettség
szükséges [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. §
(1)-(2), melléklet].
o) A szociális és
munkaügyi miniszter felügyelete alá tartozó költségvetési intézményeknél az
egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete állapítja
meg. A munkáltatónak a melléklet szerinti felsorolásban nem szereplő munkakörök
esetén az adott munkakört a mellékletben szereplő besorolási előírások alapján,
a munkáltató által választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri csoportba
kell besorolniuk. Amennyiben a munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört
sorol be, illetve ettől eltérő megnevezést használ, akkor a kinevezésnek
tartalmaznia kell a munkakör egyedi megnevezésén túl a melléklet szerinti
munkaköri csoport megnevezést is [1/1993. (IV. 20.) MüM
rendelet 12. §, 1. számú melléklet].
p) A felsőoktatási
intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és
működési szabályzata eltérően nem rendelkezik, a felsőoktatási intézményben
tanári, az oktatói és kutatómunkát segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottak fizetési osztályba sorolását és a besorolás képesítési
feltételeit a rendelet melléklete határozza meg. Az Országos Képzési Jegyzékben
szereplő emelt szintű szakképesítéssel rendelkező közalkalmazott besorolásakor,
valamint a második és további szakképesítés figyelembevételekor a felsőfokú
szakképesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia a munkáltatónak
[53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet
7. § (1) és (3) bekezdés valamint melléklet].
q) A kulturális
közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési feltételeket,
továbbá az egyes munkakörök betöltéséhez kapcsolódó többletkövetelményeket a
rendelet melléklete tartalmazza. A közalkalmazotti besorolásnál főiskolai
végzettségként kell figyelembe venni a zeneművészeti szakiskola (állami
zenekonzervatórium) tanárképző tagozatán szerzett állami zenekonzervatóriumi,
valamint a művészeti szaktanárképzőben szerzett oklevelet. A megnevezett
szakképesítések a vonatkozó rendeletek szerint érvényesek. E szempontból is
főiskolai végzettségként kell figyelembe venni a tanítóképző intézeti
népművelő-könyvtáros, továbbá a tanítóképző főiskolai szakkollégiumi (könyvtáros,
népművelő) oklevelet, valamint az oktatási miniszter 2/1976. (IX. 14.) OM
rendelete alapján szerzett képzettséget [2/1993. (I. 30.) MKM rendelet 1-2. §,
melléklet].
r) A Professzorok
Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti
Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási
Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató
az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a végrehajtási rendelet
melléklete alapján állapítja meg. Az olyan munkaköröket, amelyeket a rendelet
melléklete nem tartalmaz, a munkáltatónak - a mellékletben szereplő besorolási
előírások alapján - az általa választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri
csoportba kell besorolnia. Amennyiben a melléklet valamely munkakörnél több
fizetési osztályt jelöl meg, a közalkalmazottat a legmagasabb iskolai
végzettsége, szakképzettsége alapján kell besorolni. Azokban az esetekben,
amikor a jogszabály meghatározza a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai
végzettséget és szakképzettséget, a közalkalmazottnak rendelkeznie kell az
előírt képesítéssel [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].
s) Az egészségügyi
miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó
állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint helyi
önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására
foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető egyes munkakörök megnevezését
és fizetési osztályba sorolásuk feltételeit a rendelet melléklete tartalmazza.
A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a
háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi
tevékenységet végzők képesítési feltételeit a háziorvosi házi gyermekorvosi és
fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM
rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet
1. §, 2. § (1) és (5), valamint 1. számú melléklet.
t) A pénzügyminiszter
ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az egyes fizetési osztályba tartozó
munkaköröket, valamint a munkakörök elnevezését a rendelet melléklete
tartalmazza. Ha a melléklet valamely munkakörnél több fizetési osztályt jelöl,
az adott munkakör képesítési követelményéről a kinevezéskor a munkáltatói
jogkör gyakorlója dönt. Fontos kiemelni, hogy amennyiben jogszabály
meghatározza, hogy a munkakör milyen végzettséggel tölthető be, illetve van
olyan szakképzettség, mely jogszabályi rendelkezés alapján a munkakör
betöltésére képesít, a közalkalmazottnak ezzel a képzettséggel rendelkeznie
kell [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 7. §, 2. számú melléklet].
A Kjt. továbbra is
biztosítja az iskolai végzettség, illetve a szakképesítés, szakképzettség alóli
felmentés lehetőségét. A törvény azonban egyértelműen rendezi, hogy a felmentésre
csak a miniszter által kiadott jogszabályi keretek között kerülhet sor, így
nincs lehetőség a miniszter egyedi döntésén alapuló felmentésre. A munkáltató
kötelessége, hogy a felmentéssel egyidejűleg előírja a szükséges iskolai
végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belül
történő megszerzését, amely időtartamba nem számítanak bele azok az
időtartamok, amelyeket a gyakornoki időnél is figyelmen kívül kell hagyni [Kjt. 61. § (4)]. Az iskolai végzettség, illetve a
szakképesítés, szakképzettség alóli felmentésre vonatkozó végrehajtási
szabályok az alábbiakban foglalhatók össze:
a) A szociális,
gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben a munkakör betöltéséhez
szükséges képesítési előírás alól a felmentést határozott időre, de legfeljebb
öt évre a munkáltató abban az esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a
képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy az adott
munkakörre nem áll rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő
képesítésű - személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a
közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 10. §].
b) A központi
költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és
kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a képesítési és
többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés iránti kérelmet a munkáltatói
jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és indokolt esetben a munkáltató
szerv vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök esetén azonban nem adható
felmentés [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 16. §].
c) A művészeti, a
közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben legfeljebb egy ízben adható
felmentés a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól -
határozott időre -, ha az érintett munkavállaló a képesítés megszerzése
érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan -
képesítési előírásoknak megfelelő személy -, aki az adott munkakörbe
kinevezhető lenne. Mindkét esetben a kinevezésre kerülő munkavállalónak
vállalnia kell a hiányzó képesítés megszerzését. A felmentés időtartama nem
haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő
másfélszeresét, de legfeljebb öt évet.
Könyvtáros, levéltáros, muzeológus, népművelő
munkakörű dolgozó részére az előzőekben meghatározott felmentés csak abban az
esetben adható meg, ha a közalkalmazott felsőfokú iskolai végzettséggel
rendelkezik.
Közgyűjteményi és közművelődési intézményben
magasabb vezető beosztást betöltő közalkalmazott részére felmentés nem adható,
kivéve, ha az érintett személy a képesítés megszerzése érdekében a pályázat
beadásának időpontjában már oktatásban vesz részt, illetve tanulmányainak
megkezdéséhez az oktató intézmény felvételi nyilatkozatát megszerezte. E
felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges
tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt évet [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 15. §].
d) A gazdasági ágazatban
a rendelet mellékletében szereplő munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények
alól abban az esetben adható ideiglenes felmentés, ha a közalkalmazott a
képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy ha nem áll
rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy,
aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott a
kinevezésétől számított 2 éven belül megkezdi a tanulmányait és az adott
képesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben előírt képzési idő alatt vállalja a
képesítés megszerzését. A munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg - a
képesítés megszerzéséhez előírt tanulmányi időtartamára - a képesítési
előírások alóli felmentést [44/1997. (III. 12.) Korm.
rendelet 5. § (3)-(4), melléklet].
e) A testnevelés és
sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési
szerveknél a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól - a
magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott kivételével - fel kell
menteni a közalkalmazottat, ha a képesítés megszerzése érdekében szakirányú
oktatásban vesz részt, vagy az intézmény rendelkezésére nem áll a képesítési
előírásoknak megfelelő olyan személy, aki az adott munkakörbe kinevezhető, és a
kinevezéskor a közalkalmazott vállalja az előírt képesítés megszerzését. A
felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges
tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt év lehet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (2)-(3)].
f) A földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél
a munkáltató szerv vezetője indokolt esetben felmentést adhat a
közalkalmazottnak az előírt iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség
alól. A közalkalmazott ebben az esetben köteles a munkakörére vonatkozó iskolai
végzettséget, szakképesítést, szakképzettséget öt éven belül megszerezni. A
rendelet hatálybalépését követően (1992. XII. 26.) csak olyan személlyel
létesíthető közalkalmazotti jogviszony, illetve csak olyan közalkalmazottnak
adható magasabb vezetői és vezetői megbízás, aki az előírt iskolai és
tanfolyami végzettséggel, illetve képesítéssel rendelkezik [24/1992. (XII. 18.)
FM rendelet 12. § (1)-(2)].
g) A honvédségnél
foglalkoztatott munkavállaló részére a munkakör betöltéséhez szükséges
képesítés megszerzése alól - határozott időre - felmentés akkor adható, ha az
érintett személy a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt,
vagy nem áll rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő -
személy, aki az adott munkakörben kinevezhető lenne. Mindkét esetben a kinevezésre
kerülő személynek vállalnia kell a hiányzó képesítés megszerzését. A felmentés
megadására a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult [25/1992.
(XI. 25.) HM rendelet 16. § (1), (3)].
h) A büntetés-végrehajtás
szerveinél a munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre meghatározott
képesítési követelmény alól a képesítés megszerzéséig felmentheti. A felmentési
idő nem haladhatja meg az 5 évet [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 9. §].
i) A környezetvédelmi
és vízügyi területhez tartozó költségvetési szerveknél a rendelet mellékletében
meghatározott munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól
abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése
érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a
képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre
kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés
meghatározott időbeni megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést -
meghatározott időre - a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg [5/1993. (II.
27.) KTM rendelet 6. § (1)-(2), melléklet].
j) A közlekedési
ágazathoz tartozó költségvetési szerveknél a rendelet mellékleteiben
meghatározott munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól
abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése
érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a
képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre
kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés
megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést - a képesítés
megszerzésének időtartamára - a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg. A
polgári repülés területén nem adható felmentés a képesítési
többletkövetelmények alól azokban a munkakörökben, ahol a 12/1983. (VI. 30.)
KTM rendelet szakszolgálati képesítést ír elő [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet
8. § (1)-(2), (4), 2-5. számú melléklet].
k) A Külügyminisztérium
jóléti intézményeiben a munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre
meghatározott képesítési követelmény alól a képesítés megszerzéséig
felmentheti. A felmentés időtartama nem haladhatja meg az öt évet [1/1993. (IX.
29.) KüM rendelet 7. § (3)].
l) A felsőoktatási
intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és
működési szabályzata eltérően nem rendelkezik, a felsőoktatási intézményben
tanári, az oktatói és kutatómunkát segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottak képesítési feltételek alól történő felmentés eseteit - a
végleges mentesítés eseteinek kivételével - a rendelet melléklete határozza meg
[53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet
7. § (1) bekezdés és melléklet].
m) A Professzorok
Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti
Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási
Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkakör
betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a felmentést határozott időre a munkáltató
abban az esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése
érdekében már oktatásban vesz részt vagy az adott munkakörre nem áll
rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy,
aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a közalkalmazott
vállalja a képesítés megszerzését [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 3. §]
n) Az egészségügyi
miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó
állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi
önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására
foglalkoztatott közalkalmazottaknak a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési
követelmények alól egyrészt abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott
a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll
rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy,
aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és
a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését. A képesítési
előírások alól felmentést határozott időre a munkáltatói jogkör gyakorlója
adhatja meg. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző
fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb
egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételek alóli felmentésének
szabályait a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló
4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001.
(II. 20.) EüM rendelet 2. § (2)-(3), (5)].
A korábbi szabályhoz hasonlóan továbbra is
lehetőség van arra, hogy a miniszter jogszabályban rendelkezzen az egyes
munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés,
szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés
szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai
végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési
osztályokkal összefüggésben történő minősítésének kérdéseiről. A végleges mentesítéssel kapcsolatos végrehajtási szabályok az
alábbiakban foglalhatók össze.
a) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi
intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a
munkáltató mérlegelési jogkörében azt a közalkalmazottat mentesítheti
véglegesen, aki az adott szakterületen legalább tizenöt éve képesítés nélkül
végez munkát és az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges korhatár
betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van hátra
[257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet
11. §].
b) A központi
költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és
kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a képesítési és
többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés iránti kérelmet a munkáltatói
jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és indokolt esetben a munkáltató szerv
vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök esetén azonban nem adható felmentés
[49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet
16. §].
c) A művészeti, a
közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben a munkakör betöltéséhez
szükséges képesítés megszerzése alól véglegesen mentesíteni kell:
- az előadóművészeti
közalkalmazottat, aki hivatásos előadóművészi bizonyítvánnyal, illetve működési
engedéllyel, vagy a Kjt. 63. §-ának
(2) bekezdésében meghatározott művészeti díjjal rendelkezik;
- azt a közgyűjteményi és közművelődési
dolgozót, aki bármelyik szakterületen tudományos fokozatot szerzett;
- azt a közgyűjteményi és közművelődési
intézményben foglalkoztatott közalkalmazottat, aki legalább tizenöt éves
szakmai gyakorlatot szerzett, és az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez kevesebb mint öt éve van hátra e rendelet hatálybalépésekor;
- azt a gazdasági magasabb vezetőt, vezető beosztást betöltő közalkalmazottat, aki középfokú iskolai
végzettséggel és felsőfokú államháztartási vagy mérlegképes könyvelői
tanfolyami végzettséggel rendelkezik, és legalább tízéves szakmai gyakorlatot
szerzett.
A mentesítés
megadásáról a munkáltatónak írásban kell értesítenie a közalkalmazottat
[150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet
16. §].
d) A gazdasági
ágazatban a munkakör betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól végleges
mentesítést adhat a munkáltatói jogkör gyakorlója, ha a közalkalmazott az adott
szakterületen legalább 15 éve dolgozik, és az öregségi nyugdíjra jogosító
életkorának betöltéséhez legfeljebb tíz év van hátra [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 6. §].
e) A testnevelés és
sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési
szerveknél. A munkakör betöltéséhez szükséges képesítés alól véglegesen
mentesül a testnevelés és sport területén legalább 15 éves szakmai gyakorlattal
rendelkező közalkalmazott, ha e rendelet hatálybalépésekor az öregségi
nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb 10 éve van hátra. A rendelet külön
rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépésekor (1994. VI.
16.) magasabb vezető vagy vezető beosztást betöltő
közalkalmazottat fel kell menteni a képesítési követelmény alól, ha a
beosztásához szükséges képesítés megszerzése érdekében tanulmányait a rendelet
hatálybalépése előtt megkezdte. A felmentés ideje nem haladhatja meg a képesítés
megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, legfeljebb azonban az
öt évet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet
6. § (4)-(5)].
f) Az igazságügyi és
rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó
intézményeknél a munkáltató véglegesen mentesítheti a szakirányú iskolai
végzettség megszerzésének kötelezettsége alól az öregségi nyugdíjkorhatár
elérése előtt 10 évvel, a legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező,
határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat. Az öregségi nyugdíjkorhatár
fogalmi körébe beletartozik a korkedvezménnyel elért nyugdíjjogosító időpont
is. Az 1992. december 31. előtt adott mentesítés
mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat a munkáltató változatlan
munkakörben foglalkoztatja [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 10. §].
g) A földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési
szerveknél foglalkoztatott közalkalmazott 50. életéve betöltése után iskolai
végzettség és tanfolyami képesítés megszerzésére nem kötelezhető [24/1992.
(XII. 18.) FM rendelet 12. § (3)].
h) A honvédségnél
foglalkoztatott munkavállaló a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés
megszerzése alól véglegesen mentesíthető, ha az adott munka(szak)területen
legalább tizenöt éve dolgozik és az öregségi nyugdíjra jogosultság eléréséhez
legalább öt év szükséges. A mentesítés megadására a
munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult. A jogszabály külön
rendelkezik arról is, hogy a megszűnt vagy megváltozott oktatási intézményekben
szerzett képesítésnek a munkakörök betöltésével összefüggő minősítése
tekintetében a közoktatásért felelős miniszter rendelkezése az irányadó
[25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 16. § (2)-(4)].
i) A büntetés-végrehajtás szerveinél a
munkáltató a képesítési követelmények alól véglegesen mentesítheti a
meghatározott időre kinevezett közalkalmazottat, valamint azt a határozatlan
időre kinevezett közalkalmazottat, aki az 50. életévét betöltötte és a
munkakörében legalább 10 év büntetés-végrehajtási gyakorlattal
rendelkezik. A rendelet külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a
hatálybalépése előtt (1993. III. 17.) a képesítési követelmények alól adott
mentesítés mindaddig érvényes, amíg változatlan munkakörben foglalkoztatják a
közalkalmazottat [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 10. §].
j) A környezetvédelmi és vízügyi igazgatás alá
tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottat a képesítési
előírások teljesítése alól a munkáltatónak véglegesen mentesítenie kell, ha a
közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve megszakítás nélkül
dolgozik és 10 évnél kevesebb ideje van hátra az
öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltéséhez [5/1993. (II. 27.) KTM
rendelet 6. § (3)].
k) A közlekedési ágazati irányítás alá tartozó
költségvetési szerveknél a képesítési előírások teljesítése alól véglegesen
mentesíteni kell azt a közalkalmazottat, aki az adott szakterületen legalább 10
éve képesítés nélkül végez munkát és az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának
betöltéséhez 10 évnél kevesebb ideje van hátra
[24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 8. § (3)].
l) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél
véglegesen mentesíteni kell a szakképesítés megszerzése alól azt a határozatlan
időre kinevezett közalkalmazottat, aki 45. életévét betöltötte és az adott
szakterületen legalább 10 éve képesítés nélkül végzi
munkáját. A jogszabály külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a
hatálybalépése előtt (1993. XII. 7.) adott mentesítés
mindaddig érvényes, amíg a közalkalmazottat változatlan munkakörben foglalkoztatják
[1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (4)-(5)].
m) A felsőoktatási
intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és
működési szabályzata eltérően nem rendelkezik a képesítési feltételek, a
szükséges iskolai végzettség megszerzése alól mentesül az a közalkalmazott,
akinek az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges korhatár
betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van hátra [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdés].
n) A Professzorok
Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti
Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási
Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a képesítési
előírás teljesítése alól mentesül az a munkáltatónál korábban határozatlan
időre kinevezett közalkalmazott, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár
eléréséhez legfeljebb öt éve hiányzik, és legalább tízéves szakmai gyakorlattal
rendelkezik. E felmentés mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat változatlan
munkakörben foglalkoztatja a munkáltató [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 12. §
(1) bek.].
o) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító
jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a
feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott
közalkalmazottat a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól
a munkáltató abban az esetben mentesítheti véglegesen, ha a közalkalmazott az
adott szakterületen legalább 15 éve képesítés nélkül végez munkát és a Kjt. 37/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti korhatár
eléréséhez 5 évnél kevesebb ideje van hátra. A háziorvosi, a házi
gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi
ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők
képesítési feltételek alóli mentesítésének szabályait
a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II.
25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 2. § (4)-(5)]
p) A pénzügyminiszter
ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a munkáltató véglegesen mentesítheti
a képesítési előírás teljesítése alól azt a határozatlan időre kinevezett
közalkalmazottat, akinek az öregségi nyugellátásra jogosító életkor eléréséhez
10 éve hiányzik, és legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A
rendelet hatálybalépése (1993. VI. 26.) előtt adott képesítési követelmények
alóli mentesítés mindaddig érvényes, amíg változatlan
munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet
8. §].
62.
§ A fizetési osztályok
fizetési fokozatokra tagozódnak. Az egyes fizetési osztályok tizennégy fizetési
fokozatot tartalmaznak.
1997. február 1-jétől az 1997. évi
költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény alapján
a fizetési osztályok mindegyike tizennégy fizetési fokozatot tartalmaz (Kjt. 62. §).
63.
§ (1) A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) - a 61. §
(1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az ellátandó munkakör
betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek,
szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell
meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.
(2)
A művészeti területen foglalkoztatottak esetében az
„F” fizetési osztály helyett a „G” fizetési osztályba, a „H” fizetési osztály
helyett az „I” fizetési osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a
Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar
Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény,
és a művelődési és közoktatási miniszter által adományozható művészeti és
oktatási szakmai díjakról szóló 4/1992. (X. 6.) MKM rendelet vagy a Magyar
Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar
Köztársaság Babérkoszorúja-díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján
adományozható művészeti díjjal rendelkezik. E rendelkezést kell alkalmazni a
korábban hatályos jogszabályok alapján Kossuth-díjban vagy állami-díjban,
illetve a jelenleg hatályos jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű
művészeti díjban vagy kitüntető címben részesült, művészeti területen
foglalkoztatott közalkalmazottak besorolásánál is.
(3)
Nem érinti a 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást, ha a munkakör ellátásához
az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, szakképzettségen, doktori
címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más
képesítés is szükséges.
Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi
CXXIV. törvény módosította a Kjt.-nek
a közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályait is. E rendelkezések is
1997. február 1-jén léptek hatályba. A közalkalmazottakat
a hatálybalépést követően tizenöt napon belül, tehát február 16-áig kellett
újra besorolni. A besorolás következtében a közalkalmazott illetménye nem
csökkenhetett. A közalkalmazottak besorolása teljesen új rendszer szerint
történik.
Az új közalkalmazotti besorolás lényege, hogy a
közalkalmazottat minden esetben a munkakörhöz jogszabályban előírt iskolai
végzettség, szakképzettség, szakképesítés, doktori cím, tudományos fokozat
alapján kell besorolni. A munkáltatónak tehát azt kell vizsgálnia, hogy a
közalkalmazott által betöltött munkakörhöz a jogszabály milyen követelményt
határozott meg. E rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a közalkalmazott
nem rendelkezik a jogszabályban előírt iskolai végzettséggel, szakképesítéssel,
szakképzettséggel, doktori címmel, tudományos fokozattal. A megfelelő képesítés
hiányában történő alkalmazás jogellenes, és amennyiben nem volt lehetőség arra,
hogy a munkáltató a megkívánt képesítési követelményektől eltekintsen,
alkalmazni kell a Munka tv.-nek az érvénytelenségi
szabályait.
Az osztályba sorolásnál nem játszik szerepet,
hogy a közalkalmazott hány főiskolai, egyetemi oklevéllel, középiskolai,
szakmunkásképző iskolai stb. bizonyítvánnyal rendelkezik, illetőleg, hogy ezekben az oklevelekben bizonyítványokban hány
szakképzettség, szakképesítés van feltüntetve. Abban az esetben, ha a munkakört
különböző szintű oklevéllel, bizonyítvánnyal be lehet tölteni, a besorolást az
alapján a legmagasabb iskolai végzettség stb. figyelembe vételével kell
elvégezni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik. Így például, amennyiben a
pedagógus munkakör betölthető főiskolai végzettséggel is és egyetemi
végzettséggel is, és a pedagógusnak egyetemi szintű végzettsége van, a
besorolást az egyetemi végzettségnek megfelelően kell elvégezni.
A besorolás során több munkáltatónál problémát
jelenthet a meglévő szakképesítések minősítése, mivel a besorolási
rendelkezések már az Országos Képzési Jegyzék alapján megkívánt iskolai
előképzettség figyelembevételével szabályozzák a kérdéskört. A régi jegyzékben
szereplő szakmák egyenértékűségének elismerése még nem történt meg. Ezekben az esetekben a munkáltatónak figyelembe kell vennie
a korábbi szakmajegyzékeket, amelyek meghatározzák, hogy az egyes szakmákat
milyen iskolai előképzettséggel lehet megszerezni.
Az előzőekben ismertetett besorolási szabályok
alapján a közalkalmazott besorolásánál első lépésként a munkáltatónak azt kell
eldöntenie, hogy a közalkalmazottat milyen feladatra alkalmazza. Ezt pontosan
meg kell határoznia a kinevezési okmányban és az ehhez kapcsolódó munkaköri
leírásban. A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell azt a munkakört, amelyben a
közalkalmazottat foglalkoztatják, amelyre a kinevezés szól. A munkakör
kiválasztásánál az ellátandó feladatok mellett vizsgálni kell azt is, hogy a
közalkalmazott rendelkezik-e azzal az iskolai végzettséggel, szakképesítéssel,
szakképzettséggel, amellyel őt az adott munkakörbe be lehet sorolni. E kérdések
eldöntéséhez segíteni nyújtanak a Kjt. 61. § (3)
bekezdésénél már ismertetett kormány, illetve miniszteri rendeletet vonatkozó
előírásai is, amelyek eligazítást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a különböző
elnevezésű munkakörökbe milyen feladatot ellátó
közalkalmazottat lehet besorolni. Az egyes munkakörök több fizetési osztályba
is tartozhatnak, ily módon itt is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a
közalkalmazottat a munkakör betöltésére jogosító legmagasabb iskolai
végzettsége alapján kell besorolni.
A Kjt. a fizetési
osztályok hierarchiájával ösztönözi a közalkalmazottakat a magasabb iskolai
végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzésére. A művészeti
területeken azonban ennek iskolai rendszerbeli korlátai vannak. Ezért a törvény
művészeti szférában a művészeti díjak, illetve kitüntető címek alapján
biztosítja a magasabb fizetési osztályba történő előmenetelt. Ennek
következtében a Kjt. a jelenleg hatályos és a
korábban hatályos jogszabályok alapján adott művészeti díjakat, kitüntető
címeket a besorolás szempontjából azonosan kezeli. A Kjt.
szerint a művészeti területen foglalkoztatottak esetében az F fizetési osztály
helyett a G fizetési osztályba, a H fizetési osztály helyett az I fizetési
osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról és a
Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság
kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény és az
oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerésekről szóló 24/1999.
(VI. 25.) OM rendelet, vagy a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar
Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj
alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik.
(Megjegyezzük, hogy 2005. január 1-jétől a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a
Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, a
Népművészet Mestere díj alapításáról szóló 268/2004. (IX. 24.) Korm. rendelet hatályon kívül
helyezte a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes
művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj alapításáról szóló 99/1996.
(VII. 10.) Korm. rendeletet.)
E rendelkezést kell alkalmazni a korábban hatályos jogszabályok alapján
Kossuth-díjban vagy állami díjban, illetve a jelenleg hatályos jogszabályokban
szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti díjban vagy kitüntető címben
részesült, művészeti területen foglalkoztatottak besorolásánál is [Kjt. 63. § (2)].
A közalkalmazottak besorolásának garanciális szabályai közé tartozik az a rendelkezés, hogy amennyiben az
adott munkakör ellátásához az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen,
doktori címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más
képesítés is szükséges, e képesítés hiánya nem érintheti a Kjt.
61. § (1) bekezdése szerinti besorolást [Kjt. 63. §
(3)].
64.
§ (1) A közalkalmazott fizetési fokozatát közalkalmazotti
jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani.
(2)
A fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti
jogviszonyban töltött idő számítására a 87/A. §-ában
foglaltakat kell alkalmazni.
(3)
A közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a fizetési
fokozat megállapításánál a várakozási időnek a 65. § (3)-(5) bekezdése alapján
megelőzőleg történt csökkentését is figyelembe lehet venni.
A közalkalmazotti osztály megállapítása mellett
jelentős tényező a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke,
figyelemmel arra, hogy az a fizetési fokozat megállapításán keresztül alapvető
hatással bír a közalkalmazott díjazására. A besorolás által megállapított
közalkalmazotti osztály a törvény keretei között meghatározza a közalkalmazott
fizetési osztályát. A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak, és a
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke határozza meg a
közalkalmazott fizetési osztályán belül fizetési fokozatát. A közalkalmazott
fizetési fokozatának meghatározásánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött
időt kell figyelembe venni [Kjt. 64. § (1)].
2004. január 1-jétől - a Munka Törvénykönyvéről
szóló 1992. évi XXII. törvény és egyéb munkajogi tárgyú törvények módosításáról
szóló 2003. évi CXVIII. törvény rendelkezéseire
figyelemmel - a fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti
jogviszonyban töltött idő számítására a Kjt. 87/A. §-ában foglaltakat kell
alkalmazni [Kjt. 64. § (2)]. A közalkalmazotti
jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó szabályok módosítása azért vált
az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozatára tekintettel vált
szükségessé. E határozat szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló
törvényben a közalkalmazott fizetési fokozata megállapításához figyelembe
veendő jogosító idők között sor- illetve tartalékos katonai és a polgári
szolgálat időtartamát 2003. december 31-i határidővel fel kell tüntetni. Az
Alkotmánybíróság határozatában foglaltak szerint mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a közalkalmazotti
törvényben, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál, továbbá a
közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál nem teremtődtek meg
maradéktalanul a közalkalmazotti jogviszony kezdete előtt kötelező katonai
szolgálatban töltött idő figyelembevételének, illetve beszámításának
jogszabályi feltételei.
Az Alkotmánybíróság határozata többek között
megállapította:
A jogalkotó a Kjt.
megalkotásával 1992. július 1-jével speciális, új típusú jogviszonyt hozott
létre. A korábban homogén munkajog területén - a speciális sajátosságokat
kiemelve - megalkotta a közalkalmazotti jogviszonyt, melyre vonatkozó
szabályokat önálló törvényben rögzítette. Ennek keretében a Kjt.
87. §-ában - a korábbi munkaviszonyt nem érintve - a
jogalkotó bizonyos feltételekhez kötötte, hogy mely munkavégzésre irányuló
jogviszonyt tekint a közalkalmazotti jogviszony időtartamába beszámíthatónak. A
Kjt. 64. §-ának (2)
bekezdése ugyanakkor arról rendelkezik, hogy a közalkalmazott fizetési
fokozatának megállapításánál milyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban
töltött időtartamokat vesz figyelembe.
A Kjt. 87. § (2)
bekezdésének c) pontja szerint közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek
kell tekinteni a szolgálati idő tartamát, a Kjt. 64.
§-ának (2) bekezdése pedig ezt a szolgálati
jogviszonyban töltött időtartamot a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál
is figyelembe veszi. A Kjt. azonban nem értelmezi a
szolgálati jogviszony fogalomkörét.
Ugyanakkor a Kjt. 87.
§ (2) bekezdés c) pontja azoknak a közalkalmazottaknak, akik a közalkalmazotti
jogviszony létesítését megelőzően töltötték kötelező sor-, illetve tartalékos
katonai szolgálatukat, e katonai szolgálat teljesítésének időtartamát a
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál nem veszi figyelembe.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az
alkotmányos kötelezettség teljesítése szempontjából azonos szabályozási körbe
tartoznak mindazok a közalkalmazottak, akik akár a közalkalmazotti jogviszony
létesítését megelőzően vagy akár azt követően töltötték le kötelező katonai
szolgálatukat. Megállapította továbbá, hogy a jogalkotó a jogalanyok között
alkotmányos indok nélkül tett különbséget, mely alkotmányellenességet
eredményez. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezés
megsemmisítését mellőzte, mivel az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróságról
szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján - hivatalból
eljárva megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes
helyzet alakult ki azáltal, hogy a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul
azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek lehetővé tennék, hogy valamennyi
kötelező katonai szolgálatot teljesített munkavállaló - az alkotmányos
kötelezettsége teljesítése szempontjából - azonos munkavállalói helyzetbe
kerüljön.
A Kjt.-nek az
Alkotmánybíróság határozatán alapuló új 87/A. §-ba foglalt rendelkezései a Kjt.
régi 64. § (2) bekezdését és 87. § (2)-(5) bekezdését egybeszerkesztve, a
korábbinál áttekinthetőbben fogalmazzák meg a közalkalmazotti jogviszonyban
töltött időre vonatkozó előírásokat. Így a jogalkalmazást megkönnyítendő, egy
jogszabályhelyen található valamennyi, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött
idő számításával kapcsolatos szabály. A sor- vagy tartalékos katonai szolgálat
és a polgári szolgálat időtartamát a fizetési fokozat megállapítása
szempontjából be kell számítani a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe.
Mivel azonos időtartamra csak egy jogviszony vehető figyelembe, ha a katonai
vagy polgári szolgálat időtartama alatt a jogosult közalkalmazotti
jogviszonyban állt, nem a katonai vagy polgári szolgálat, hanem a közalkalmazotti
jogviszony idejét kell beszámítani.
Fentiek alapján közalkalmazotti jogviszonyban
töltött időnek kell tekinteni:
- a Kjt. hatálya alá
tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött
időt,
- a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati
jogviszonyban töltött időt,
- a szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá
- a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati
viszonyban, munkaviszonyban,
- a hivatásos nevelő szülői jogviszonyban
töltött időt, valamint
- 2005. január 1-jétől a Kjt., illetőleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási
jogviszonyba töltött időt [Kjt. 87/A.
§ (1)].
Amennyiben jogszabály, kormányhatározat vagy a
bíróság jogerős ítélete alapján megállapítható, hogy a munkaviszony
megszüntetésére a közalkalmazott politikai vagy vallási meggyőződése, továbbá
munkavállalói érdek-képviseleti szervezethez való tartozása, illetve ezzel
összefüggő tevékenysége miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől 1990.
május 2-áig a munkaviszonyban nem töltött időtartamot A
Kjt. 87/A. § (1) bekezdésben
foglaltakon túlmenően a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell
számítani [Kjt. 87/A. §
(2)].
A fizetési fokozatának megállapításánál emellett
figyelembe kell venni:
- a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely
alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez
szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett,
- az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt
munkaviszony teljes időtartamát,
- a sor- vagy tartalékos
katonai szolgálatban, illetve a polgári szolgálatban, továbbá 2005. január
1-jétől kezdődően a Kjt., illetőleg a köztisztviselők
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá nem tartozó szervnél
ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyba eltöltött időt is (Ugyanakkor a
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításakor figyelmen kívül kell
hagyni a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak, illetve a polgári
szolgálatnak azt a tartamát, amely egyébként közalkalmazotti jogviszonyban
töltött időnek minősül) [Kjt. 87/A.
§ (3)-(4)].
Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony
megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, közülük
erre az időre csak egy jogviszony számítható be [Kjt.
87/A. § (5)].
Az új rendelkezésekkel összefüggésben minden
munkáltatónak 2004. február végéig 2004. január 1-jével a Kjt.
87/A. § (3) bekezdés c) pontjára tekintettel újra el
kellett végeznie közalkalmazottai besorolását, és át kellett tekintenie az
ahhoz figyelembe veendő szolgálati időt.
A Kjt. 65. § (3)-(5)
bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató a közalkalmazott fizetési fokozatok
közötti várakozási idejét a törvényben meghatározott feltételekkel és módon
csökkentse. Új közalkalmazotti jogviszony létesítésekor - a fizetési fokozat
megállapításánál - a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a már ezt
megelőzően végrehajtott csökkentést is figyelembe vegye [Kjt.
64. § (3)]. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy e döntés a munkáltató mérlegelési
jogkörébe tartozik, vagyis nem fűződik hozzá a közalkalmazottnak alanyi
jogosultsága.
65.
§ (1) A közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő
alapján háromévenként eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A
közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba
besorolni. A magasabb fizetési fokozat elérésével a hároméves várakozási idő
újra kezdődik.
(2)
A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem
számítható be mindazon időtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik
mondata alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül
kell hagyni.
(3)
A közalkalmazott várakozási ideje tartósan magas
színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítménye esetén csökkenthető. A
várakozási idő csökkentése esetén az annak megfelelő időpontban a
közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép.
(4)
A várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési
fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet.
(5)
A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály
meghatározhatja a várakozási idő csökkentésének kötelező esetét. A várakozási
idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a (4)
bekezdésben foglalt időtartamot.
A közalkalmazott a kinevezéstől számított 3 éves
várakozási idő elteltével - a tárgyév első napján - eggyel magasabb fizetési
fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozat elérésével a várakozási idő újra
kezdődik [Kjt. 65. § (1)]. A közalkalmazotti
osztályokon belüli előrehaladás egyik legfőbb tényezője a kinevezés után a
munkáltatónál eltöltött idő. Az előrejutás rendszere - érvényesítve a
folyamatosság elvét - a törvényben meghatározott várakozási idő eltelte után
biztosítja az eggyel magasabb fizetési fokozatba lépést.
A Kjt.
hatálybalépésekor a várakozási idő kezdő időpontját nem lehetett egységesen
megállapítani, az valamennyi közalkalmazott esetében
más és más időpont volt, mivel a várakozási idő a kinevezést követően, a
munkába lépés napjával kezdődött. Az 1993. évi C. törvény 1993. december
19-étől pontosította a magasabb fizetési fokozatba lépés feltételeit, így a
közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba
besorolni. A Kjt. e szabálya egységesebbé teszi a
besorolásokat azzal, hogy nem egyénenként, naptári módon kell figyelni a három
év leteltét valamennyi közalkalmazottnál. Ezzel gyakorlatilag a várakozási idő
a törvény módosított rendelkezése alkalmazásának első periódusában általában
lerövidül, ugyanis a Kjt. hatálybalépésekor a
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő megállapításának kezdő pontja a
legtöbb esetben nem az év első napja volt.
Gyakorlati kérdésként merül fel, hogy a
közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba történő besorolása automatikusan
eredményez-e nála illetményemelkedést. A kérdésre adott válasz egyszerre igen
és nem. Ugyanis nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató a kinevezési
okmányban a törvény által garantált illetményhez képest jelentősebb összegű
eltérést állapítson meg a közalkalmazott javára. A gyakorlatban nem egy esetben
előfordul - a költségvetési korlátok ellenére is - hogy a közalkalmazotti
illetmény néha több fokozattal is meghaladja azt az összeget, amely a
közalkalmazottnak a törvényi alsó határ figyelembevételével járna. Ebben az esetben
a fizetési fokozat változása a közalkalmazott illetményére semmiféle
automatikus hatással nem jár, a közalkalmazott illetménye változatlan marad. A
módosulás mindösszesen csak annyi, hogy a fizetési fokozat emelkedésével a
közalkalmazott garantált illetménye, valamint a szabadság mértéke is nő, azaz a
tényleges illetménye és a garantált illetménye közötti különbség a növekedés
mértékével csökken. További következmény még, hogy a Kjt.
21. §-ának (3) bekezdése alapján - mivel a fizetési
fokozat a kinevezési okmány kötelező tartalmi eleme - módosítani kell a
kinevezés vonatkozó részét. A közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer
alsó korlátossága azt eredményezi, hogy a fizetési fokozatban történő emelés
tényleges bérnövekedéssel csak azoknál jár, akik a törvény által garantált,
vagy a garantáltat nem sokkal meghaladó illetményt kapnak.
A Kjt. külön
rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a fizetési fokozatok közötti
várakozási idő szempontjából a munkáltató a törvény 37. § (4) bekezdése alapján
mely időtartamokat nem vehet figyelembe. Megjegyezzük, hogy a jogalkotó 1999. augusztus 17-től az 1999. évi LVI. törvénnyel
pontosította az e rendelkezésbe foglalt hivatkozást [Kjt.
65. § (2)].
Az időtényezőtől függő, garantált előmenetel
alapvető eleme a közalkalmazotti pályának, de egyben azt a veszélyt is magában
rejti, hogy túlzottan merevvé válik az alkalmazás struktúrája. Ennek elkerülése
érdekében a Kjt. előírja azt, hogy a közalkalmazott
várakozási ideje, tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő
teljesítmény esetén csökkenthető. A várakozási idő csökkentése esetén annak
megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép [Kjt. 65. § (3)].
Amennyiben a munkáltató a fizetési fokozat
megállapításánál a korábbi várakozási idő csökkentést
is figyelembe veszi, ez nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár, hogy a
közalkalmazottnak a besorolása eredményeként magasabb fizetési fokozatot
állapít meg. Miután azonban a más munkáltatónál megelőzőleg történt várakozási
idő csökkentés figyelembevétele a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik,
így a közalkalmazott nem indíthat munkaügyi jogvitát abban a kérdésben hogy ezen csökkentéseket a munkáltató a fizetési fokozat
megállapításánál nem vette figyelembe.
A törvényalkotó szükségesnek tartotta annak a
korlátozó rendelkezésnek az előírását, hogy a várakozási idő csökkentésének
mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet [Kjt. 65. § (4)].
A Kjt. a nemzetközi
gyakorlatnak megfelelően lehetőséget biztosít arra is, hogy a közalkalmazotti
jogviszonyra vonatkozó szabály meghatározza a várakozási idő csökkentésének
kötelező esetét. A várakozási idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem
haladhatja meg az egy évet [Kjt. 65. § (5)].
A jogalkalmazási munka segítése érdekében az
alábbiakban bemutatjuk a kérdéskörrel kapcsolatos jogi szabályozást. Felhívjuk
a figyelmet azonban arra, hogy a kérdéskör rendezésére
a kollektív szerződés keretében is sor kerülhet.
a) A közoktatási
intézményekben a közalkalmazottnak a fizetési fokozatok közötti várakozási
idejét egy évvel csökkentenie kell a munkáltatónak, amennyiben a közalkalmazott
törvénnyel alapított kitüntetést vagy díjat, illetve miniszter által alapított
díjat kapott. Amennyiben a közalkalmazott teljesítette a külön jogszabályban
[277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet]
meghatározott továbbképzési követelményeket a fizetési fokozatok közötti
várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell. A várakozási idő csökkentésére
azonban hétévenként csak egy alkalommal kerülhet sor még akkor is, ha ebben az
időszakban többször teljesítette a továbbképzés követelményeit. Felhívjuk a
figyelmet arra, hogy várakozási idő csökkentésére csak 1999. január 1-jétől
nyílt lehetőség mégpedig azok esetében, akik a
továbbképzést 1998-ban fejezték be, és a továbbképzési követelményeket
teljesítették [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14. §, 20. § (5)].
b) A művészeti, a
közművelődési és a közgyűjtemény területen foglalkoztatott közalkalmazott
kötelező várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell, amennyiben a
közalkalmazott miniszter vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesült,
illetőleg tudományos fokozatot szerzett [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 17. §].
c) Amennyiben a felsőoktatási intézményben
foglalkoztatott közalkalmazott állami kitüntetésben részesült - a Kjt. 63. §-ának (2) bekezdésében
megjelölt, művészeti területen foglalkoztatottak kivételével -, a felsőoktatási
intézményben a végrehajtási rendelet mellékletében meghatározott munkakörökben
a közalkalmazott fizetési fokozatok közötti várakozás idejét a kitüntetés
évében egy évvel csökkenteni kell [53/2006. (III. 14.) Korm.
rendelet 8. §].
d) A Professzorok Házában, az Oktatási
Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a
Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az
Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató a közalkalmazott
magasabb fizetési fokozatba történő besoroláshoz szükséges kötelező várakozási
idejét egy évvel csökkenteni köteles, ha az miniszteri
vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesült, illetőleg tudományos
fokozatot szerzett [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 13. §].
66.
§ (1) A fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó
illetmény garantált összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz
tartozó - az első fizetési fokozat garantált illetményére épülő - legkisebb
szorzószámokat az éves költségvetési törvény állapítja meg.
(2)
Amennyiben a közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához a besorolás alapjául
szolgáló iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség mellett a
kinevezésében feltüntetett további szakképesítésre, szakképzettségre is szükség
van, és azzal a közalkalmazott rendelkezik, az (1) bekezdés szerint járó
garantált illetménye
a) egy további szakképesítés esetén legalább
5%-kal,
b)
kettő
vagy több további szakképesítés esetén legalább 8%-kal növekszik.
Az
illetménynövekedés feltétele, hogy a közalkalmazott a további szakképesítését
munkaidejének legalább 10%-ában hasznosítja.
(3)
A (2) bekezdés szerinti illetménynövekedés mértéke a „H”,
„I” vagy „J” fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett
a) egy további szakképesítés esetén legalább 7%,
b)
kettő
vagy több további szakképesítés esetén legalább 10%.
(4)
Azokban az esetekben, ahol a további szakképesítés hasznosításának mértéke
előre nem határozható meg, az illetménynövekedés feltételeit a miniszter
állapítja meg. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a közoktatási ágazatban a
további szakképesítés hasznosításának a kötelező óraszámra eső mértékét
meghatározza.
A közoktatásról
szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása 2007.
szeptember 1-jétől megnövelte a pedagógusok kötelező óraszámát. Ha az
óraszámemelést megelőzően a pedagógus további szakképesítését egy vagy két
osztály tanításában hasznosította, és a kötelező óraszáma a munkaidő 10%-át
elérte, garantált illetménye a törvény szabályai szerint 5, illetve 8%-kal
növekedhetett. A kötelező óraszám emelése miatt a munkaidő 10%-át már nem érné
el minden esetben a további szakképesítés hasznosításának aránya, így ez közvetetten
a legképzettebb pedagógusok illetményének csökkentésére vezetne. Ez a kérdés a Kjt. közoktatási végrehajtási rendeletében megnyugtatóan
rendezhető, ehhez teremti meg a törvény a felhatalmazási alapokat.
(5)
További szakképesítésként a közalkalmazott besorolásánál alapul vettel azonos
képzettségi szinten szerzett szakképesítést, szakképzettséget lehet figyelembe
venni.
(6)
Az (5) bekezdés alkalmazása során a képzettségi szintek a következők:
a) alsó képzettségi szint az „A” fizetési
osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés;
b)
közép
képzettségi szint a „B”, „C” és „D” fizetési osztályokban meghatározott iskolai
végzettség, illetve szakképesítés;
c)
felső
képzettségi szint az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési osztályokban meghatározott
iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség.
(7)-(9)
(10)
A garantált illetmény összegét a kerekítés általános
szabályai szerint száz forintra kerekítve kell megállapítani.
(11)
A (2)-(4) bekezdésben említett illetményrész azon időszak
alatt illeti meg a közalkalmazottat, amely alatt a további szakképesítést
alkalmazza. Ez az időszak azonban egy hónapnál rövidebb nem lehet.
2008. január 1-jétől a közalkalmazotti fizetési
osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét,
valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó - az első fizetési
fokozat garantált illetményére épülő - legkisebb szorzószámokat a Kjt. helyett az éves költségvetési törvény állapítja meg.
Az elmúlt 15 év illetmény megállapítási szabályainak változásaiból az
alábbiakat indokolt kiemelni.
Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi
CXXIV. törvény alapvetően megváltoztatta a
közalkalmazottak díjazásával kapcsolatos szabályokat. Nem változtatott azonban
azon a Kjt. hatálybalépése óta követett alapelven,
hogy a munkáltató az illetmény megállapításakor legalább a törvény alapján járó
illetményt köteles a közalkalmazottnak biztosítani. A törvénynek ez a szabálya
azonban azzal a következménnyel is jár, hogy az illetmény megállapításánál a munkáltató
a közalkalmazott javára eltérhet, tehát a fizetési fokozat által meghatározott
illetménynél magasabb összegű illetményt állapíthat meg részére. Felhívjuk a
figyelmet, hogy a fizetési fokozat alapján a közalkalmazott részére garantáltan
járó illetménynél alacsonyabb összegű díjazást a munkáltató nem állapíthat meg,
sőt fegyelmi büntetés kiszabásakor sincs lehetősége a fegyelmi jogkör
gyakorlójának a közalkalmazott részére a törvény által garantáltan biztosított
illetmény csökkentésére. Az illetmény-előmeneteli rendszer ezen
sajátossága egyben lehetőséget teremt a munkáltató számára, hogy a
közalkalmazottak között kellő mértékben tudjon differenciálni a díjazás
tekintetében, elismerve ezzel a tartósan jó, valamint a kiemelkedő
munkateljesítményeket.
Mielőtt az illetménymegállapítás
jelenlegi szabályozást ismertetnénk, feltétlenül indokolt röviden áttekinteni a
Kjt. hatálybalépését követően végrehajtott
módosításokat is. A jogalkotó a közalkalmazotti illetmények összegének
meghatározásakor már 1992-ben sem hagyhatta figyelmen kívül a gazdaság
jelenségeit, elsősorban az inflációt. Így a Kjt. egy
országosan egységes illetmény-előmeneteli rendszert hozott létre. A törvény
szerint csak a legalacsonyabb fizetési fokozathoz (A/1) tartozó illetményt
definiálta külön törvény abszolút számban, a további fokozatokhoz egy-egy
szorzószám járult, és ennek segítségével kellett a tényleges illetmény összegét
megállapítani. Az A/1. fokozathoz tartozó illetmény
összegét már ekkor is az éves költségvetési törvény szabályozta.
A Kjt.-t módosító
1996. évi XXVIII. törvénynek az illetményrendszert érintő jelentős változtatása
volt, hogy az addigi szorzószámos megoldás helyett fix illetményösszegeket
tartalmazó illetménytábla került bevezetésre. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy
az addigi merev, az A1. fokozat változásának a többi
fizetési osztályt is automatikusan meghatározó rendszere helyett olyan
szisztéma érvényesüljön, amely lehetővé tette a fizetési fokozatok szerinti
illetményarányok rugalmasabb kialakítását a béralku során. A bértáblán
feltüntetett összegek ugyanis, ahogy már addig is az illetmények garantált
minimumának felelnek meg, amelyekből felfelé el lehetett térni. Ezzel
megvalósult a közalkalmazotti bértáblának a minimálbérhez való igazítása is,
hiszen az A1. fizetési fokozathoz tartozó garantált
illetményt a törvény a minimálbér összegében állapította meg.
A jelenleg hatályos szabályozás mintegy ötvözve
az eddig alkalmazott illetmény-megállapítási módszereket csak az egyes fizetési
osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetményt határozza meg. A további
- növekvő - fizetési fokozatokhoz szorzószámok kapcsolódnak. Az első fizetési
fokozatokhoz tartozó illetmény garantált összegét, valamint a fizetési
fokozatokhoz tartozó legkisebb szorzószámokat a Kjt.
melléklete tartalmazza [Kjt. 66. § (1), 1. számú
melléklet].
1997. február 1-jétől tehát a garantált összegű
közalkalmazotti illetményeket az 1. számú fizetési fokozathoz kapcsolódó
illetmény és az egyes fizetési fokozatokhoz kapcsolódó szorzószámok alapján kell
megállapítani.
A munkáltatónak az illetmények megállapításakor
természetesen figyelemmel kell lennie az irányadó minimálbér összegére is.
Mint azt már az előzőekben részletesen
kifejtettük 1997. február 1-jétől a közalkalmazott besorolására a munkaköre ellátásához
szükséges iskolai végzettség, illetve szakképzettség, doktori cím, tudományos
fokozat, azaz képzettségi szint alapján kerül sor. A Kjt.-hez
kapcsolódó jogszabályok rendelkezése szerint ugyanazon munkakörök többféle
iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség stb. birtokában is
elláthatóak. A törvény a magasabb képzettség, szakképzettség megszerzésének
ösztönzése érdekében akként rendelkezik, hogy a közalkalmazott fizetési
osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt, annak a
legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek,
doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a
közalkalmazott rendelkezik.
Ugyanakkor a közalkalmazott által a munkaköre
ellátásához használt - azonos szintű - több szakképesítést a Kjt. a garantált illetmény megemelésével ismeri el. Egy
további szakképesítés használata esetén a közalkalmazott garantált illetmény
legalább 5%-kal, további két, vagy több szakképesítés használata esetén
legalább 8%-kal növekszik. A magasabb képzettségi szint (főiskola, egyetem)
mellett megszerzett további szakképesítés a munkakör ellátásához jobban
hasznosítható, amit az illetménynövekedés magasabb százalékával indokolt
elismerni. Az emelés - főszabálykénti - további
feltétele, hogy a közalkalmazott e további szakképesítést munkaidejének
legalább 10%-ban hasznosítsa. A módosítás tehát a garantált illetmény
növekedéséhez feltételt állapít meg. E feltétel későbbi meghiúsulása esetén az
emelt mértékű garantált illetmény kifizetésére a továbbiakban már nem kerülhet
sor [Kjt. 66. § (2)].
A Kjt.
külön rendelkezést tartalmaz a magasan kvalifikált közalkalmazottakra
vonatkozóan, így a garantált illetménynövekedés mértéke a H, I vagy J fizetési
osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett egy további szakképesítés
esetén (ha pl. az német-francia szakos tanár a német mellett a franciát is
tanítja) legalább 7%-kal, kettő vagy több további szakképesítés esetén (pl. a német-francia-magyar szakos tanár a német mellett a francát
és a magyart is tanítja) legalább 10%-kal növekszik [Kjt. 66. § (3)]. E
rendelkezés értelemszerűen abban az esetben is alkalmazandó, ha a
közalkalmazott diplomája egyidejűleg több szakképesítést tanúsít. Felhívjuk a
figyelmet arra, hogy e rendelkezés a Kjt. által
garantált, azaz a Kjt. 1 számú melléklete szerinti
illetményminimumok százalékos emelkedéséről rendelkezik. Amennyiben a
közalkalmazott jelenlegi illetménye a garantált illetmény meghatározott
százalékkal (öt, illetve nyolc/illetőleg hét, illetve tíz) emelt összegét
meghaladja, illetményemelésre egyáltalán nem kerül sor. Ha pedig a jelenlegi
illetmény a garantált illetménynél magasabb, de a meghatározott százalékkal
emelt illetményminimum összegét nem éri el, illetményemelésre a garantált illetmény
emelt mértékéig kerül sor. E rendelkezés tehát semmiképpen sem értelmezhető
úgy, hogy a garantált illetmény meghatározott százalékának megfelelő összeggel
a közalkalmazott jelenlegi, a garantált illetmény emelt mértékénél magasabb
összegű illetménye növekedne meg.
Egyes területeken (pl. több szakvizsgával
rendelkező orvos esetében) a hasznosítás várható mértéke előre nem határozható
meg. Ilyen esetekben az illetményemelés konkrét feltételeit a miniszter -
önkormányzati intézményeket is érintő területeken a Kormány - határozza meg [Kjt. 66. § (4)]. Az e felhatalmazás alapján született jogi
szabályozás az alábbiakban foglalható össze.
A közoktatási intézményekben
a kinevezésben feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől
függetlenül illetménynövekedés illeti meg a pedagógust:
a) Amennyiben magasabb
vezetői, vezetői megbízást kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú
iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett óvodapedagógusi, tanítói,
tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett, számviteli,
pénzügyi, jogi, közgazdasági, valamint a b) pontban felsorolt szakképzettséggel
rendelkezik.
b) Az óvodai nevelésben és az iskolai
oktatásban, ha az óvodapedagógusi, tanítói, tanári végzettsége mellett
pedagógiai, pedagógia szakos előadói, szociál-pedagógiai,
nevelőtanári szakképzettséggel rendelkezik.
c) Kollégiumi nevelésben, napközis és
tanulószobai foglalkozásban, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai
végzettsége és szakképzettsége mellett a b) pontban felsorolt vagy másik tanári
szakképzettséggel rendelkezik.
d) A szakképzésben, ha
a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú iskolai végzettsége és
szakképzettsége mellett tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben
szerzett szakképzettséggel rendelkezik.
e) A fogyatékos gyermek
óvodai nevelésében, iskolai nevelésében és oktatásában, kollégiumi nevelésében,
ha a gyógypedagógiai tanári (terapeuta), konduktori végzettsége mellett
óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettséggel rendelkezik.
f) Az iskolai, kollégiumi
könyvtári feladatok ellátásakor, ha könyvtárosi végzettsége mellett tanári,
tanítói szakképzettséggel rendelkezik.
g) A nemzeti, etnikai
kisebbség nyelvén folyó óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi
nevelés esetén, ha az óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettsége mellett
az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelvének
tanítására jogosító óvodapedagógusi, tanítói (nemzetiségi szakkollégiumi),
tanári, nyelvtanári szakképzettséggel rendelkezik.
h) Az iskolapszichológusi
feladatok ellátásához a pszichológus szakképzettség mellett tanítói, tanári
szakképzettséggel rendelkezik.
i) A gyógytestnevelési feladatok ellátásához a testnevelőtanári szakképzettség mellett gyógytestnevelő
szakképzettséggel rendelkezik.
Az a) pontban foglaltakat a pedagógiai
szakmai-szolgáltató intézmények magasabb vezetői és vezetői megbízást kapott
közalkalmazottai, a pedagógiai szakszolgálat intézmények pedagógus-munkakörben
foglalkoztatott közalkalmazottai, a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények
pedagógiai szakértő és pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottai tekintetében is alkalmazni kell [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/A. §].
A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi
intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak tekintetében a rendelet
melléklete tartalmazza az illetménynövekedésre jogosító szak-, illetve szakmai
képesítéseket [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 12. §, 3. melléklet].
A munkaügyi ágazatban a
kinevezésben feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől
függetlenül illetménynövekedés illeti meg a közalkalmazottat:
a) Ha a magasabb vezetői,
vezetői megbízást kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai
végzettsége és szakképzettsége mellett számviteli, pénzügyi, jogi,
közigazgatási;
b) Számítástechnikai szervező,
szoftverfejlesztő, informatikus, szervező munkakörben, ha a besorolás alapjául
szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett közgazdasági;
c) Orvosi szakasszisztens, fogászati asszisztens
munkakörben, ha a munkakör ellátásához szükséges szakképzettségen felül
egészségügyi főiskola bármely szakán szerzett szakképzettséggel rendelkezik.
Az előbb említett a) pont szerinti esetben
további feltétel, hogy a közalkalmazott által betöltött munkakörhöz szükséges
képesítés, egészségügyi főiskolai képzés keretében nem szerezhető meg [1/1993.
(IV. 20.) MüM rendelet 12/A.
§].
A felsőoktatási intézményekben a rendelet
melléklete szerint oktatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat akkor
illeti meg illetménynövekedés, ha a kinevezésben feltüntetett további
szakképesítést az intézmény által indított alapképzési vagy szakirányú
továbbképzési szakon, illetve felsőfokú szakképzésben hasznosítja [33/2000.
(XII. 26.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].
A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium
Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a
Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási
Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán foglalkoztatott közalkalmazott
illetményét a Kjt. 66. §-ában
meghatározott mértékben köteles növelni a munkáltató, ha az érintett a
munkaköre ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettségén,
szakképzettségén túl a rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések
valamelyikével rendelkezik. A munkáltató minden további illetménynövelésre
jogosító szakképesítést köteles a kinevezésben feltüntetni.
A regionális képző központokban, valamint a
Nemzeti Szakképzési Intézetben foglalkoztatott közalkalmazott, ha a besorolás
alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett
tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettséggel
rendelkezik ugyancsak a Kjt. 66. §-ának
(3) bekezdésében meghatározott illetménynövekedésre jogosult [30/2000. (X. 11.)
OM rendelet 14. §, 3. melléklet].
A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá
tartozó intézményekben annak a közalkalmazottnak a garantált illetménye
növelhető a Kjt.-ben meghatározott mértékben, aki a
munkaköre ellátásához a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségén,
szakképzettségén túl a rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések
valamelyikével is rendelkezik [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 8/A. §, 2. számú melléklet].
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti
feltételeknek megfelelő közalkalmazottak esetében a garantált illetmény
növekedését a munkáltatónak a hasznosítás mértékétől függetlenül biztosítania
kell.
A garantált illetmény növelésére alapot adó, a
munkakör ellátásához szükséges további szakképesítést, szakképzettséget a
munkáltatónak a közalkalmazott kinevezésében kell megjelölnie [Kjt. 66. § (5)].
A képzettségi szinteket a Kjt.
a következők szerint állapítja meg:
a) Alsó képzettségi szint
az A fizetési osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve
szakképesítés.
b) Közép képzettségi szint a B, C és D fizetési
osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés.
c) Felső képzettségi szint az E, F, G, H, I és J
fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés,
szakképzettség [Kjt. 66. § (6)].
A Kjt. technikai
szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a közalkalmazott garantált
illetményének összegét a kerekítés általános szabályai szerint 100 Ft-ra
kerekítve kell megállapítania a munkáltatónak [Kjt.
66. § (10)].
67.
§ (1) A
közalkalmazott a fizetési fokozata alapján járó
illetményén felül illetménykiegészítésben részesülhet.
(2)
A kollektív szerződés, ennek rendelkezése hiányában a
munkáltató határozza meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely
hányadát és milyen feltételek szerint fordítja illetménykiegészítésre.
(3)
A munkáltató, ha az elért teljesítménytől függően térítésben részesül, annak
meghatározott hányadát illetménykiegészítésre fordíthatja jogszabályban, vagy
ennek hiányában kollektív szerződésben foglaltak
szerint. Ebben az esetben a közalkalmazottal külön megállapodásban kell
meghatározni a részére járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét.
A Kjt. lehetővé teszi,
hogy a munkáltató a közalkalmazottat a fizetési fokozata alapján
járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesítse [Kjt.
67. § (1)]. Az illetménykiegészítés a teljesítmény-követelmény alapján
értékelhető munkát végző közalkalmazottnak adható, tehát lényege szerint
egyfajta teljesítménybérezési forma.
2007. december 31-éig a
Kjt. szabályozása szerint a kollektív szerződés
határozta meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely hányadát és
milyen feltételek szerint fordítja illetménykiegészítésre. A törvényalkotó
azonban olyan munkáltatóknál sem tartotta indokoltnak elzárni a
közalkalmazottakat az illetménykiegészítésben részesülés lehetőségétől,
amelyeknél nincs kollektív szerződés. Erre tekintettel 2008. január 1-jétől a
2007. évi CLXXIX. törvény a munkáltató számára kell
felhatalmazást adott, hogy az illetménykiegészítésre felhasználható összeget
meghatározza [Kjt. 67. § (2)].
A kollektív szerződésben a munkáltató és a közalkalmazotti
szakszervezet (szakszervezetek) együttesen állapítják meg, hogy a munkáltató
gazdálkodásából származó eredmény mekkora hányadát fordítják
illetménykiegészítésre. A kollektív szerződésben rendezhető az is, hogy a
díjazás emelésére felhasználandó összeg az egyes fizetési osztályok
és fizetési fokozatok között milyen arányban kerül elosztásra. Felhívjuk a
figyelmet arra, hogy 1996. áprilisától - figyelemmel a Kjt.
17. § (3) bekezdésére - kollektív szerződés hiányában e kérdéskör a
közalkalmazotti szabályzatban nem szabályozható.
2007. január 1-jétől a közoktatási
intézményekben a munkáltatónak előnyben kell részesítenie a kiemelt
munkavégzésért járó keresetkiegészítés
megállapításakor azt a pedagógust, aki a közoktatási törvény 1. számú melléklet
Harmadik rész II/9. pontjában meghatározott feladatok ellátásában heti
rendszerességgel közreműködik, és ezáltal tevékenysége
meghaladja az átlagos teljesítményt.
A Kjt. külön
szabályozást tartalmaz arra az esetre, amikor a munkáltató az elért
teljesítménytől függően térítésben részesül. Ekkor a térítés meghatározott
hányadát illetmény-kiegészítésre fordíthatja a jogszabályban, ennek hiányában a kollektív szerződésben foglaltak szerint. Ebben
az esetben külön-megállapodásban kell meghatározni a közalkalmazott részére
járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét [Kjt.
67. § (3)].
A gyakorlatban jogalkalmazási gondot okozhat az
illetménykiegészítés és az emelt összegű illetmény elhatárolása. A Kjt. 66. §-a
azáltal, hogy a Kjt. mellékletében foglalt, a közalkalmazott
fizetési fokozatához kapcsolódó illetményösszegeket garantált minimumként
határozza meg, lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy - amennyiben
ennek financiális feltételei rendelkezésére állnak - a közalkalmazott
illetményét az illetménytáblán szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg. Ez
a különbözet az illetmény része, nem tévesztendő tehát össze az
illetménykiegészítéssel. Az illetménykiegészítésben részesülő közalkalmazott
munkáltatótól származó havi jövedelme ugyanis két részből tevődik össze,
magából az időbér jellegű illetményből, valamint az ezen felül fizetett
teljesítménybér jellegű illetménykiegészítésből. A különbségtételt az is
indokolja, hogy a munkáltató nemcsak a teljesítménybérrel értékelhető munkát
végző közalkalmazottnak fizethet emelt összegű illetményt.
Itt jegyezzük meg, hogy a felsőoktatási
intézményekben az oktatási miniszter - fenntartói jogkörében eljárva - az
intézmény vezetője számára a magasabb vezető beosztás időtartamára - a vezetői
illetménypótlékon túl - határozott időre szóló illetménykiegészítést állapíthat
meg. Az illetménykiegészítés megállapításának alapfeltétele az intézmény
gazdasági tanácsának erre vonatkozó javaslata [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 10. §]
68.
§ (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha
a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A
tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a
tárgyévben legalább háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
(2)
Az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (3) bekezdésben foglaltak
kivételével - nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének
időtartama.
(3)
Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és
a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a hat
hónapot nem haladja meg -
a) a keresőképtelenséget okozó betegség,
b)
a 30
napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,
c)
a
tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint
d)
minden
olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset,
illetve távolléti díj fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(4)
A tizenharmadik havi illetmény összege a
közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg.
(5)
Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi
illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó illetmény alapján
kell meghatározni.
(6)
A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az
illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra
megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő
összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi
illetmény esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a
közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b)
ha a
kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony a
(3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból,
illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7)
Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény,
illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve
ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt
követő első munkanapon,
ab) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően
történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
a közalkalmazott számára
ki kell fizetni;
b)
meghaladja,
úgy a különbözetet
ba) a közalkalmazott tárgyévet követő januári
illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
bb) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő
megszűnése esetén a közalkalmazott számára a jogviszony megszűnésekor
kifizetett juttatások összegéből
a Munka Törvénykönyve
161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.
A törvény
a közszolgálati jogviszonytörvényeket módosítja az Egységes Közszolgálati
Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött megállapodás
végrehajtása céljából.
Eszerint
a közszolgálatban dolgozók 2007. július 1-jétől kezdődően a tárgyév után járó
13. havi illetményükhöz nem utólag, hanem évközben
havi részletekben, előlegszerűen jutnak hozzá. Ilyen címen a közszolgálati
alkalmazottak számára havonta az illetményük 1/12-e, azaz 8,3%-a
kerül kifizetésre.
A
megállapodásban foglaltak szerint 2009-től kezdődően a tizenharmadik havi
illetmény kifizetésére a tárgyév decemberében kerül sor, amelynek érdekében a
jövőben további törvényalkotás válik szükségessé.
Valamennyi
jogállási törvényre vonatkozóan egységesen a 13. havi illetmény egytizenkettedének havi bontásban való kifizetéséről
rendelkezik a törvény. Egyúttal kizárja azokat az eseteket, amikor az érintett
személy nem felel meg a 13. havi illetményben részesülés feltételeinek, mivel
ekkor előleg fizetése sem indokolt. Rendezi továbbá a tárgyévet követő év
januárjában való elszámolás és a különbözet kifizetése, illetve visszatérítése
szabályait is (ennek során a Munka Törvénykönyve vonatkozó előírásai szerint a
bírósági végrehajtási jogszabályokban szereplő összeghatárig kerülhet sor
bérlevonásra).
A közalkalmazottak 1992 óta jogosultak a
tizenharmadik havi illetményre. A Kjt. vonatkozó
szabályai azonban az elmúlt években többször is jelentősen módosultak.
A korábbi évek szabályozása (2007. július
elsejéig)
A tizenharmadik havi illetményre vonatkozó
jelenlegi szabályokat a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az
államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005.
évi CXVIII. törvény 2006. január 1-jétől állapította
meg. Az új jogi szabályozás megalkotásának közvetlen előzménye az volt, hogy az
Alkotmánybíróság 2005. szeptember 12-én hozott 1208/B/2004. AB határozatában
megállapította - több más törvényi rendelkezéssel együtt -, hogy a
közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény
68. §-ának , amennyiben január 1-jén
közalkalmazotti jogviszonyban áll, kivéve ha:
- 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon
van,
- gyermekgondozási segélyben, illetve
- gyermekgondozási díjban részesül
szövegrésze alkotmányellenes, ezért
azt - hatálybalépésére visszaható hatállyal - megsemmisíti.
A jogbiztonságra, valamint az eljárást
kezdeményezők különösen fontos érdekére figyelemmel az Alkotmánybíróság a
vizsgált rendelkezéseket hatálybalépésük időpontjára, 2005. január 1-jére
visszaható hatállyal semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az
egyhavi külön juttatásra való jogosultságot korlátozó
rendelkezéseket is. A megsemmisítés azonban csak részben érintette a
normaszöveget, mert a vizsgált rendelkezések teljes egészben való
megsemmisítése az alkotmányellenessé nyilvánítottnál hátrányosabb helyzetet eredményezhetne.
A megsemmisítés nem érintette azoknak a jogait, akik számára 2005-ben a külön
juttatást kifizették.
Mivel az Alkotmánybíróság határozata 2005.
január 1-jei hatállyal semmisítette meg az alkotmányellenes rendelkezéseket és
állapította meg a hatályban maradó normaszöveget. Ennek megfelelően valamennyi
közalkalmazott jogosultságot szerzett az egyhavi külön juttatásra 2005-ben, ha
legalább egy napot közalkalmazotti jogviszonyban töltött ebben az évben.
Az Alkotmánybíróság határozata alapján jogosultságot
szereztek az egyhavi külön juttatásra akik
a) 2005. január 1-jén 30
napnál hosszabb ideig tartó fizetés nélküli szabadságon voltak,
b) 2005. január 1-jén gyermekgondozási segélyben
vagy gyermekgondozási díjban részesültek,
c) közalkalmazotti jogviszonyukat 2005. január
1-jét követően létesítették.
Az Alkotmánybíróság határozata szükségessé tette
az egyhavi külön juttatásra vonatkozó törvényi rendelkezést. E módosításra a
Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről
szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvényben
került sor. E törvény valamennyi foglalkoztatási jogviszony, így a
közalkalmazotti tekintetében is, egységesen - újraszabályozta az egyhavi külön
juttatásra való jogosultságot, másfelől meghatározta az Alkotmánybíróság
döntésével kapcsolatos átmeneti szabályokat.
Az új általános szabály szerint 2006. január
1-jétől a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a
tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha ennél
kevesebb jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor a tizenharmadik havi
illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, feltéve, hogy a
tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban töltött. A
jogosultságot teremtő időtartam megállapításánál nem vehető figyelembe a
közalkalmazotti jogviszony szünetelése. A rendes szabadság, valamint a szülési
szabadság teljes időtartamát azonban figyelembe kell venni. Ezeken túlmenően,
ha együttes időtartamuk a hat hónapot nem haladja meg, a keresőképtelenséget
okozó betegség, a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, a
tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint minden olyan munkában nem
töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült - az egyhavi külön juttatásra
jogosultság szempontjából - közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell
tekinteni.
A tizenharmadik havi illetmény összege a
közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg. A
tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap
16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik,
akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti
jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó
munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az
esetben a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában
megállapított illetmény összege alapján kell meghatározni.
Tekintettel arra, hogy az új törvényi szabályok
2006. január 1-jén lépnek hatályba, ezért első alkalommal 2007. január 16-án
kerülhet sor az általános szabályok szerint a tizenharmadik havi illetmény
kifizetésére.
Ugyanakkor a 2005. évi CXVIII. törvény előírja, hogy a tizenharmadik havi külön juttatással
kapcsolatos 2006. január 1-jétől hatályos új szabályokat a 2005. év
tekintetében is alkalmazni kell. Ez alól kivételt képez az időarányosságra
vonatkozó kitétel. Ugyancsak nem alkalmazható - erre az időszakra - a Kjt. módosított 68. §-ának (6)
bekezdésében foglalt szabály, amely a közalkalmazotti jogviszony évközi
megszűnése esetén állapítja meg az egyhavi külön juttatás időarányos
kifizetését. Ebből az következik, hogy - az általános szabálytól eltérően -
2006-ban az a közalkalmazott lesz jogosult a tizenharmadik havi illetményre,
aki 2005-ben folyamatosan jogviszonyban állt. Ellenkező esetben ezen a jogcímen
nem szerez jogosultságot a tizenharmadik havi illetményre. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy 2006-ban nem kaphat tizenharmadik havi illetményt az a
közalkalmazott, aki 2005-ben nem állt végig folyamatosan közalkalmazotti
jogviszonyban. Ugyanis a törvény rendelkezése szerint, ha a közalkalmazott
közalkalmazotti jogviszonya 2005. január 1-jét követően keletkezett a munkáltató
2006. január 16-án köteles intézkedni a Kjt. 68. §-ának a törvény kihirdetésekor hatályos rendelkezései
szerinti egyhavi külön juttatás kifizetése iránt, feltéve, hogy az egyhavi
külön juttatásra jogosító jogviszony 2005. január 1-jei fennállásának hiányában
2005. január 17-én az akkor hatályos törvényi rendelkezések szerint egyhavi
külön juttatásban nem részesült. Annak ellenére, hogy ebben az esetben a
közalkalmazott 2005-re vonatkozóan nem állt tizenkét hónapig jogviszonyban az
egyhavi külön juttatás teljes összegére jogosultságot szerez. Ez abból
következik, hogy a törvény kihirdetésekor hatályos Kjt.
68. §-a szerint kell eljárni, amelynek szövege
megegyezik az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal. Ennek megfelelően a
közalkalmazott jogosultságot szerez az egyhavi külön juttatásra függetlenül
attól, hogy milyen időtartamban állt közalkalmazotti jogviszonyban. A külön
juttatás összege megegyezik a jogviszony keletkezése időpontjában irányadó
illetménnyel.
Szintén teljes összegű egyhavi külön juttatásra
jogosultak azok a közalkalmazottak, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító
jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás
kifizetésére 2005. január 17-én nem került sor, mert a jogviszonyuk e napon 30
napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az
érintett személyek gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban
részesültek. Részükre a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az
egyhavi külön juttatás kifizetése iránt. A külön juttatás összege megegyezik a
GYES, illetve a GYED folyósításának megkezdését, illetve a fizetés nélküli
szabadságot megelőző utolsó munkában töltött teljes naptári hónapra kifizetett
illetménnyel. Ha a közalkalmazott a 2005. év folyamán a fizetés nélküli szabadságról,
GYES-ről, illetve GYED-ről
visszatért, a külön juttatás összege a visszatéréskor megállapított
illetménnyel egyezik meg.
Számos jogvitát zárt le a legfelsőbb Bíróság
2006. januárjában megszületett jogegységi határozata. A jogegységi határozat
meghozatalára tett indítvány annak a kérdésnek az eldöntésére irányult, hogy a
közszférában foglalkoztatottakat 2004. évre egyhavi külön juttatás megilleti-e,
ennek kifizetéséről mikor kellett intézkedni, a 2005. januárjában kifizetett
egyhavi külön juttatást melyik évre járó juttatásként kell figyelembe venni. A
jogegységi határozat meghozatalát az tette szükségessé,
hogy a 2003. évi XCV. törvénnyel, illetve 2004. évi
CXXXV. törvénnyel módosított szabályok alkalmazásával
kapcsolatban a 2004. évi tizenharmadik havi illetményre való jogosultság és
annak kifizetési időpontja tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem egységes. Az egyik jogerős munkaügyi bírósági ítélet a 2004. évre vonatkozóan
előterjesztett tizenharmadik havi illetmény iránti igény elutasítását - egyebek
mellett - azzal indokolta, hogy a módosított szabály 2004. február 1-jei
hatályba lépésére tekintettel a korábbi 13. havi illetmény egyfajta nulladik havi külön juttatássá fordult át 2005. évtől, így
2004. évre vonatkozóan a közszférában dolgozók részére nem folyósítanak 13.
havi illetményt (Miskolci Munkaügyi Bíróság M.927/2004/5.). Más bíróságok úgy foglaltak állást, hogy függetlenül az új
szabályok 2004. február 1-jei hatályba lépésétől, a jogalkotó minden naptári
évre biztosítani kívánta a külön juttatást, így 2004. évre is (pl. Fővárosi
Munkaügyi Bíróság 23.M.2263/2005/5., 28.M.2991/2005/3.), a 2005. januári
kifizetéseket a 2004. évi külön juttatásnak, tizenharmadik havi illetménynek
tekintették (pl. Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.430/2005/5.). Ugyanakkor
született olyan döntés is, amely 2004. évre a külön juttatásra való
jogosultságot megállapította, és azt arra tekintet nélkül megítélte, hogy a
munkáltató 2005. januárjában már kifizetett egyhavi járandóságot 2005. évi nulladik havi külön juttatás címén
(pl. Vas Megyei Bíróság Mf.20.299/2005/5., Mf.20.621/2005/3.).
A jogegységi határozat szerint: A közigazgatási
szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselőket, a
közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati
viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a
Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit 2004. évre is
megillette egyhavi külön juttatás, amelynek kifizetéséről 2005. január 17-én
kellett intézkedni.
A legfőbb ügyész álláspontja szerint 2004. évre
tizenharmadik havi juttatás - a 2004. január hónapra általában járó 1/12-ed
részt meghaladóan - nem illette meg a közszférában foglalkoztatottakat, mert a
módosított szabály 2004. február 1-jén lépett hatályba és így a kifizetési
feltételek vizsgálatára csak 2005. január 1-jén kerülhetett sor. Ezt a helyzetet
orvosolta a 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5)
bekezdése.
A jogegységi tanács kizárólag a 2004. év
tekintetében vizsgálta az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot, illetve
e juttatás kifizetését. A 2004. évre vonatkozó egyhavi külön juttatás iránti
igények elbírálásánál az okozott jogszabály értelmezési problémát, hogy a
naptári évre járó juttatásról szóló szabály módosítása évközben - 2004. február
1-jén - lépett hatályba, és a jogi szabályozás nem határozta meg, hogy az
irányadó jogviszony január 1-jei fennállása, illetve a január 16-i kifizetés
melyik évre vonatkozik. A 2003. évi XCV. törvény (a
továbbiakban: Tv.) indokolása azt
tartalmazza, hogy a módosítás a kifizetés szabályozásának egységesítését
szolgálja, a kifizetésről egységesen a tárgyévet követő január 16-án kell
intézkedni. A módosítás előtti szabályokban is szerepelt tárgyévet követő
januári kifizetés [Kjt. 68. § (6) bekezdés], valamint
a jelenleg hatályos rendelkezések is tárgyévet követő január 16-ai kifizetésről
szólnak. A Tv. azzal, hogy a juttatásra való
jogosultságot az irányadó jogviszony január 1-jei fennállásához kötötte, a
jogosultságot korlátozta. A munkavállalóra hátrányos ilyen feltétel
visszamenőlegesen nem szabható [a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12.
§ (2) bekezdés]. Ennél fogva ez a feltétel a 2004. február 1-jei hatálybalépés
folytán csak 2005. január 1-jére vonatkozhat. Az előbbiekből azonban nem
következik a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság megszűnése. Ezt
rögzíti az Alkotmánybíróság 1208/B/2004. AB határozatának indokolása is (4.
pont 6. bekezdés), amikor megállapítja, hogy a törvényhozó nem szüntette meg a
külön juttatást, ilyen szándékra a törvényjavaslat indokolásából sem lehet
következtetni. A módosított rendelkezések is - a korábbiakkal egyezően - minden
naptári évre járó juttatásról szólnak. A munkavállalóknak e járandóságra való
jogosultsága 2004. január 1-jén - az akkor hatályos szabályok szerint - arra az
évre is megnyílt, és a módosítás ezt nem zárta ki azzal, hogy a jogviszony 2005.
január 1-jei fennállását szabta feltételül. Ezt a feltételt azonban az
Alkotmánybíróság határozata visszamenőleges 2005. január 1-jei hatállyal
megsemmisítette, így ezt követően erre hivatkozni a 2004. évi igény
elbírálásánál sem lehet.
A 2005. évi CXVIII. törvény
38. § (4)-(5) bekezdésében megállapított átmeneti szabályokból is az
következik, hogy a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság nem szűnt meg.
Az átmeneti szabály azokat kompenzálja, akiknek jogviszonya évközben szűnt meg.
A 2004. évre járó egyhavi külön juttatás
kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni, az igény ekkor vált
esedékessé. Ha a munkáltató ekkor egyhavi külön juttatást fizetett, ezzel a
2004. évi járandóság megfizetését teljesítette, a tárgyévet követő januári kifizetési
szabálynak megfelelően. Ilyen esetben a munkavállaló 2004. évre vonatkozóan
igényt - függetlenül a munkáltató jogszabály értelmezésétől, a kifizetés
jogcímének megjelölésétől - alappal nem támaszthat. Ezt támasztja alá a 2005.
évi CXVIII. törvény 36. § (1) bekezdése is, amely a
2005. évi juttatás tekintetében rendelkezik 2006. januári kifizetésről.
A 2007. július elsejétől hatályos szabályok
2007. július 1-jétől módosulnak a tizenharmadik
havi illetmény kifizetésére vonatkozó szabályok. A módosítás kiváltó oka, hogy
2007. februárjában az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány
megállapodást kötött a keresetek 2007. évi növelését szolgáló központi
intézkedésekről a közszférában. A megállapodásban a Kormány kötelezte magát,
hogy 2007. március 31-ig az Országos Közszolgálati
Érdekegyeztető Tanácsban történt egyeztetést követően törvényjavaslatot nyújt
be az Országgyűléshez arra vonatkozóan, hogy a 2007. évre járó 13. havi
illetmény felének kifizetésére havonta egyenlő részletekben kerüljön sor. A
megállapodás alapján 2007. július 1-jétől kezdődően az év végéig havonta a
közszolgálatban dolgozók az illetményük 8,3%-ának
megfelelő összegben részesülnek Ez az összeg, gyakorlatilag megegyezik a
tizenharmadik havi illetmény 1/12 részével. A tizenharmadik havi illetmény
másik felének kifizetésére - fő szabály szerint - egy összegben 2008. január
16-án kerül sor.
A reálkeresetek jövő évi csökkenésének
megakadályozása érdekében a Kormány vállalta azt is, hogy 2008-ban január
1-jétől az év végéig havonta egyenlő részletekben kerül sor a tizenharmadik
havi illetmény kifizetésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2008-ban
minden hónapban a közszolgálatban - így az
intézményekben - dolgozók illetményük 8,3%-ának megfelelő összegű plusz
juttatásban részesülnek. A tényleges elszámolás 2009. január 16-án fog
megtörténni. A megállapodás szerint 2009-től a tizenharmadik havi illetmény
kifizetésére még a tárgyévben, tehát 2009. decemberében fog
sor kerülni.
A megállapodásban foglaltaknak megfelelően 2007.
július 1-jétől az egyes törvényeknek a 13. havi illetmény kifizetési rendjével
összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXXIII. törvény
úgy módosította a Kjt. 68. §-át,
hogy a tizenharmadik. havi illetmény a tárgyévben
havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző
hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének
megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Lényegében a közalkalmazott havi
részletekben kapja meg a tizenharmadik havi illetményét. A munkáltatónak az
egyes részletek kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra megállapított
illetményt kell alapul vennie. A törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra
vonatkozóan is, hogy az új szabályokat első ízben a 2007. június hónapra járó
illetmény, illetve munkabér kifizetésekor kell alkalmazni.
Ugyanakkor a jogalkotó - figyelemmel a jelenleg
hatályos jogosultsági korlátokra - arról is rendelkezett, hogy nem fizethető ki
a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete, ha a kifizetés
esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn
legalább három hónapja. A Kjt. 68. § (1) bekezdése
általában kizárja a tizenharmadik havi illetmény kifizetését azoknak a
közalkalmazottaknak az esetében, akik a tárgyévben nem rendelkeznek legalább
háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal.
Ugyancsak nem kerülhet sor a tizenharmadik havi
illetmény esedékes részletének kifizetésére, amennyiben a kifizetést megelőző
hónap teljes időtartama alatt a közalkalmazott foglalkoztatási jogviszonya:
- keresőképtelenséget okozó betegség,
- tartalékos katonai szolgálat,
- olyan munkában nem töltött idő, amely alatt a
közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben
részesült,
- fizetés nélküli szabadság,
miatt szünetelt.
Nem változott az a szabály, hogy a tizenharmadik
havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének
összegével egyezik meg. Kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án,
illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az
azt követő első munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti jogviszony év
közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött
napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben a
tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított
illetmény összege alapján kell meghatározni.
Tekintettel arra, hogy a tizenharmadik havi
illetmény esedékes részletét a kifizetés hónapját megelőző hónapra
megállapított illetmény alapul vételével kell kifizetni, a közalkalmazott
illetményének évközi emelkedése esetén, a tizenharmadik havi illetmény esedékes
részletét is a megemelt illetmény alapul vételével köteles megállapítani a
munkáltató. Ezzel szemben, ha a közalkalmazott illetménye időközben csökken, a
tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét is a csökkentett illetmény
figyelembe vételével kell megállapítania a munkáltatónak.
A tizenharmadik havi illetmény részletekben
történő kifizetése szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. A Kjt. 68. § (7) bekezdése szerint a tárgyév során kifizetett
részletek összege adja a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményét. A
tizenharmadik havi illetmény részletekben történő kifizetése szükségessé teszi
a tárgyév egészét érintő elszámolást. Amennyiben a tárgyév során kifizetett
részletek időarányos része nem éri el a közalkalmazottat a tárgyévre megillető
tizenharmadik havi illetmény összegét, úgy a különbözetet a tárgyévet követő
január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy
vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell kifizetni a közalkalmazott
részére. Ha az időarányosan kifizetett részletek összege meghaladja a
jogosultság szerinti összeget, úgy a különbözetet a közalkalmazott tárgyévet
követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből az Mt. 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell
vonni.
Az új szabályozás alapján a közalkalmazott a
2008. évre járó tizenharmadik havi illetményét, 2008. januári illetményének
kifizetésétől kezdődően az év végéig egyenlő részletekben fogja megkapni. A
munkáltatónak az egyes részletek kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra
megállapított illetményt kell alapul vennie. Ugyanakkor a munkáltató a
részletek kifizetése kapcsán is köteles vizsgálni a Kjt.
68. §-ában foglalt jogosultsági feltételek
fennállását is. A tizenharmadik. havi illetmény
részletekben történő kifizetése a 2008. év vonatkozásában is szükségessé teszi
a tárgyév egészét érintő elszámolást. Az elszámolásra a Kjt.
68. § (7) bekezdésben foglalt szabályok az irányadóak.
A közalkalmazotti jogviszony évközben történő
megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon kell a tizenharmadik havi
illetményre vonatkozó elszámolást elkészíteni. Az elszámoláskor a munkáltató
köteles figyelembe venni, hogy a Kjt. 68. § (1)
bekezdése értelmében a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult,
ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha
ennél kevesebb közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor
a tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg,
feltéve, hogy a tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban
töltött. Ennek megfelelően, ha a jogviszony megszűnésének időpontjáig a
közalkalmazott részére kifizetett részletek összege nem éri el az őt
időarányosan megillető tizenharmadik havi illetmény összegét, a munkáltató a
különbözetet az utolsó munkában töltött napon köteles kifizetni a
közalkalmazottnak. Ezzel szemben, ha az időarányosan kifizetett részletek
összege meghaladja a jogosultság szerinti összeget, úgy a különbözetet a
munkáltató a jogviszony megszűnésekor a közalkalmazott részére kifizetendő
juttatások összegéből köteles levonni a munkáltató.
69.
§ Az e
törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott a 70-75. §
szerinti illetménypótlékra jogosult. A 70-75. § szerinti illetménypótlék
számításának alapját (a továbbiakban: pótlékalap) a mindenkori éves
költségvetési törvény állapítja meg.
A közalkalmazottak részére az illetménypótlék
olyan körülményre tekintettel kerül megállapításra, amely a munkakörhöz kapcsolódó
illetmény meghatározásánál nem volt figyelembe vehető. A Kjt.
hatálybalépésekor a pótlékok összegének meghatározásánál egységes rendszert
vezetett be, és ezzel egységesen állapította meg az ugyanazon körülményeken
alapuló többletdíjazás mértékét. Ennek megfelelően a pótlék mértéke nem a
mindenkori illetménytől, hanem az A/1 fizetési fokozat
összegétől függött, és ennek százalékos arányában került meghatározásra.
1996. február 1-jétől a Kjt.-t
módosító 1996. évi XXVIII. törvény a fizetési osztályokhoz és fizetési
fokozatokhoz tartozó illetményeket garantált összegben határozta meg. Ezzel
párhuzamosan az illetménypótlékok alapja is fix összegre változott (1996.
február 1-jétől
1997. február 1-jétől a Kjt.-t
ismételten módosító 1996. évi CXXIV. törvény az
illetménypótlék számítási alapjának megjelölésére bevezette a pótlékalap
fogalmát, amelynek összege 11 800 Ft-ra módosult. 1998. február 1-jétől a
pótlékalap havi összege
2007. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2007.
évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény
szerint a pótlékalap összegét változatlanul 19 600 Ft-ban határozza meg.
2008. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2008.
évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény
előírásai szerint a pótlékalap összege 20.000 Ft-ra emelkedett.
70.
§ (1) A magasabb vezetőt, valamint vezető állású közalkalmazottat
vezetői pótlék illeti meg.
(2)
A pótlék mértéke
a) magasabb vezető beosztású közalkalmazott esetén
a pótlékalap kétszáz-háromszáz százaléka,
b)
vezető
beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap száz-kétszáz százaléka.
(3)
A pótlék mértékét a (2) bekezdésben foglalt keretek
között a miniszter állapítja meg.
A Kjt. alapján a
magasabb vezető, valamint a vezető beosztású közalkalmazottat vezetői pótlék
illeti meg [Kjt. 70. § (1)]. A magasabb vezető,
valamint a vezető beosztásúak körét - a törvény 23. §-a alapján - kormány, illetve miniszteri szintű
végrehajtási rendeletek állapítják meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a
közalkalmazotti jogviszony és a magasabb vezetői, illetve vezetői megbízás
elkülönül egymástól. Ennek értelmében a határozott idő letelte, illetve a
megbízás visszavonása után a közalkalmazottat eredeti, ha az nem lehetséges,
végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakörben kell
továbbfoglalkoztatni. Miután a magasabb vezetői, illetve a vezetői megbízás
visszavonása nem jelenti a közalkalmazotti jogviszony megszüntetését, így a
közalkalmazott a továbbiakban is jogosult a betöltött munkaköre alapján járó
illetményére, azonban a magasabb vezetői, illetve vezetői pótlékra már nem.
A pótlék mértéke magasabb vezető beosztású
közalkalmazott esetén a pótlékalap 200-300%-a, vezető
beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap 100-200%-a [Kjt.
70. § (2)].
A Kjt.
hatálybalépésekor a pótlék mértékét 200-300, valamint a 100-200%-os keretek
között miniszteri rendeletben lehetett megállapítani. Amennyiben a kérdéskört
miniszteri rendelet nem rendezte a pótlék konkrét mértékét a munkáltatói jogkör
gyakorlója állapította meg. 1997. február 1-jétől az
1996. évi CXXIV. törvény alapján a miniszternek
kötelező a konkrét pótlékmértékekről döntenie [Kjt.
70. § (3)]. A jogalkalmazási munka segítése érdekében az alábbiakban
ismertetjük a kérdéskörrel kapcsolatos végrehajtási szabályokat:
a) Az oktatási-nevelési
intézményekben a magasabb vezető beosztású közalkalmazott illetménypótléka nem
lehet kevesebb, mint a pótlékalap
- 200%-a, ha a magasabb
vezető heti kötelező óraszáma meghaladja a heti 6 órát, továbbá azokban a
közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma,
- 230%-a, ha a magasabb
vezető heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 6 órát, továbbá azokban a
körzeti feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek
nincs kötelező óraszáma,
- 250%-a, ha a magasabb
vezető heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 2 órát, továbbá azokban a
térségi vagy országos feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a
vezetőknek nincs kötelező óraszáma.
A vezető beosztású közalkalmazott illetménypótléka
nem lehet kevesebb, mint a pótlékalap
- 100%-a, ha a vezető
heti kötelező óraszáma meghaladja a heti 6 órát, továbbá azokban a közoktatási
intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma,
- 130%-a, ha a vezető
heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 6 órát, továbbá azokban a körzeti
feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs
kötelező óraszáma,
- 150%-a, ha a vezető
heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 2 órát, továbbá azokban a térségi
vagy országos feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a
vezetőknek nincs kötelező óraszáma.
- 200%-a, amennyiben az
intézmény vezetőjének a vezetői megbízása a reá irányadó öregségi nyugdíjra
jogosító életkor elérését megelőző két éven belül járt le, és részére -
nyilvános pályázat kiírása nélkül - adtak vezetői beosztás ellátására szóló
megbízást a közoktatási intézmény vezetésével kapcsolatos feladatok ellátására,
illetve ha a vezetői beosztás ellátására kiírt pályázat nem vezetett
eredményre, vagy a vezetői beosztás ellátására szóló megbízás bármilyen okból a
megbízás határidejének lejárta előtt megszűnt és a közalkalmazott emiatt
nyilvános pályázat kiírása nélkül kapott megbízást a vezetői beosztás
ellátására, továbbá olyan új közoktatási intézmény kialakításakor, amikor a
szervezési feladatok ellátására nyilvános pályázat kiírása nélkül kapott a
közalkalmazott vezetői megbízást [138/1992. (X. 8.) Korm.
rendelet 14/C. §].
b) Az egészségügyi intézményekben
foglalkoztatott vezetők pótlékának mértékét a végrehajtási rendelet melléklete
határozza meg [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 15. § (2), 2. melléklet].
c) A szociális,
gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatba tartozó intézményeknél foglalkoztatott
vezetők pótlékának mértékét a végrehajtási rendelet melléklete határozza meg
[257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet
14. §, 4. melléklet].
d) A központi
költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél,
valamint kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a magasabb vezető beosztású
közalkalmazott részére járó pótlék mértéke száz főt meg nem haladó
közalkalmazottat foglalkoztató kutatóintézet vezetésére adott megbízás esetén a
pótlékalap 250%-a. Száz főt meghaladó közalkalmazottat
foglalkoztató kutatóintézet vezetésére adott megbízás esetén pedig a pótlékalap
300%-a.
A vezető beosztású közalkalmazott részére járó
pótlék mértéke:
- az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő
akadémiai költségvetési szerv vezetésére adott megbízás esetén a pótlékalap
200%-a,
- a száz főt meghaladó
közalkalmazottat foglalkoztató kutatóintézetek és az Akadémiához tartozó
kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szervek vezetőjének a szakmai és a
gazdasági vezetői feladatokat ellátó helyettesi beosztásra szóló megbízás
esetén a pótlékalap 200%-a,
- a száz főt meg nem haladó közalkalmazottat
foglalkoztató kutatóintézetek és az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő
akadémiai költségvetési szervek vezetőjének a szakmai és a gazdasági vezetői
feladatokat ellátó helyettesi beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap
175%-a,
- kutatóintézeteknél és az Akadémiához tartozó
kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szerveknél a főosztályvezetői
beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 175%-a,
- kutatóintézeteknél és az Akadémiához tartozó
kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szerveknél a
főosztályvezető-helyettesi beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 150%-a,
- kutatóintézeteknél és az Akadémiához tartozó
kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szerveknél az osztályvezetői
beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 100%-a.
A jogszabály külön rendelkezést tartalmaz arra
vonatkozóan, hogy az előbb említett rendelkezésekre tekintettel nem
csökkenthető a magasabb vezető (vezető) beosztású közalkalmazott
illetménypótlékának mértéke, ha azt a rendelet hatálybalépése előtt (1993. IV.
15.) állapították meg [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 17/A. §].
e) A művészeti, a
közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben foglalkoztatott magasabb
vezető, illetőleg vezető beosztású közalkalmazottak pótlékának mértékét a
rendelet melléklete tartalmazza [150/1992. (XI. 20.) Korm.
rendelet 19. §, 3. számú melléklet].
f) A gazdasági miniszter
ágazati irányítási felelősségi körébe tartozó, illetve felügyelete alatt működő
állami és helyi önkormányzatok által fenntartott költségvetési szerveknél a
magasabb vezető beosztású és a vezető beosztású közalkalmazottak pótlékának
mértékét a rendelet melléklete határozza meg [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 7. §, 2. számú
melléklet].
g) A testnevelési és sporttevékenységet
ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél a magasabb vezető
beosztású és a vezető beosztású közalkalmazottak pótlékának mértékét a rendelet
melléklete határozza meg [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (1), melléklet].
h) A helyi önkormányzatok
által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési
intézményeknél a vezetői pótlék mértéke intézményvezetői munkaköröknél a
pótlékalap 250%-ánál, intézményvezető-helyettesi munkaköröknél a pótlékalap
150%-ánál, egyéb önálló szervezeti egységet irányító vezetői munkaköröknél a
pótlékalap 125%-ánál nem lehet kevesebb [77/1993. (V. 12.) Korm.
rendelet 10/A. §].
i) Az igazságügyi és rendészeti területen,
valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó szerveknél a magasabb vezető
és a vezető állású közalkalmazott vezetői pótlékának mértékét a rendelet
melléklete szabályozza [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 11. §, 3. számú
melléklet].
j) A földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési
szerveknél a magasabb vezetői beosztású közalkalmazottat a pótlékalap
300%-ának, a vezető beosztású közalkalmazottat pedig a pótlékalap 200%-ának
megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet
13. §].
k) A honvédelmi
ágazatban a magasabb vezetői, valamint vezetői beosztást betöltő
közalkalmazottak pótlékának mértékét a rendelet melléklete határozza meg
[25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 15. §, 1. számú melléklet].
l) A büntetés-végrehajtás
szerveinél a magasabb vezető beosztású közalkalmazottat a pótlékalap 300%-ának,
a vezető beosztású közalkalmazottat pedig a pótlékalap 150-200%-ának megfelelő
mértékű vezetői pótlék illeti meg [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 12. §].
m) A környezetvédelmi és
vízügyi ágazathoz tartozó költségvetési szerveknél a magasabb vezetői, illetve
vezetői pótlék mértékét a rendelet melléklete határozza meg [5/1993. (II. 27.)
KTM rendelet 3. § (1), melléklet].
n) A közlekedési ágazat
irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a magasabb vezetői, illetve
vezetői pótlék mértékét a rendelet melléklete határozza meg [24/1992. (XII. 2.)
KHVM rendelet 3. § (1), 2-5. számú melléklet].
o) A Külügyminisztérium
jóléti intézményeinél a vezetői pótlék mértéke magasabb vezető beosztású
közalkalmazott esetében a pótlékalap 300%-a, vezető beosztású közalkalmazott
esetében 200%-a, vezető-helyettes beosztású közalkalmazott esetében pedig
100%-a [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 9. §].
p) A munkaügyi ágazatba
tartozó intézményben az igazgató esetében pedig pótlékalap 300%-a.
Az igazgatóhelyettest, a gazdasági vezetőt a
pótlékalap 200%-ának, a szektorvezetőt, az osztályvezetőt, valamint az
osztályvezető-helyettest a pótlékalap 150%-ának, a csoportvezetőt, az
irodavezetőt pedig a pótlékalap 100%-ának megfelelő vezetői pótlék illeti meg
[1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 14. §].
q) A felsőoktatási
intézményekben a magasabb vezető beosztású közalkalmazottakat a pótlékalap
300%-ának megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg. A pótlék mértéke vezető
beosztású közalkalmazottak esetében a pótlékalap 250%-a. A pótlékalap 150%-ának
megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg a szervezeti egységek
vezető-helyetteseit [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 11. §]
r) A Professzorok
Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti
Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási
Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán
foglalkoztatott vezetők pótlékának mértékét a végrehajtási rendelet melléklete
határozza meg [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 15. §, 1. melléklet].
s) A pénzügyminiszter
ágazati irányítása alá tartozó intézménynél a magasabb vezető és vezető
megbízatású közalkalmazott vezetői pótlékának mértékét a rendelet melléklete
állapítja meg [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 7. §, 2 számú melléklet.].
71.
§ (1) A főtanácsost, a főmunkatársat, a tanácsost, valamint a
munkatársat címpótlék illeti meg.
(2)
A pótlék mértéke
a) munkatársi cím esetén a pótlékalap huszonöt
százaléka,
b)
tanácsosi
cím esetén a pótlékalap ötven százaléka,
c)
főmunkatársi
cím esetén a pótlékalap hetvenöt százaléka,
d)
főtanácsosi
cím esetén a pótlékalap száz százaléka.
(3)
A miniszter által alapított cím esetén a pótlék
mértéke nem haladhatja meg a pótlékalap száz százalékát.
(4)
Amennyiben a közalkalmazott vezetői és címpótlékra is jogosult, részére a
vezetői pótlék jár.
A Kjt. 39. § (3)
bekezdése alapján a munkáltató tartósan magas színvonalú munkavégzés vagy
kiemelkedő munkateljesítmény esetén a B, C vagy D fizetési osztályba besorolt
közalkalmazottnak munkatársi, illetve főmunkatársi, az E, F, G, H, I vagy J
fizetési osztályba besorolt közalkalmazottnak tanácsosi, illetve főtanácsosi
címet adományozhat. E címek odaítélésével a közalkalmazott külön díjazásra
válik jogosulttá [Kjt. 71. § (1)].
A közalkalmazottat megillető pótlék mértéke
munkatársi cím esetén a pótlékalap 25%-a, tanácsosi
cím esetén a pótlékalap 50%-a, főmunkatársi cím esetén a pótlékalap 75%-a,
főtanácsosi cím esetén pedig a pótlékalap 100%-a [Kjt.
71. § (2)].
A Kjt. 39. § (4)
bekezdése lehetőséget ad a miniszternek arra, hogy a törvényben foglaltakon
kívül egyéb címeket is alapíthasson és meghatározhassa azok adományozási
feltételeit. A jogalkotó azonban szükségesnek tartotta annak a korlátozó
szabálynak a törvénybe iktatását, amely szerint a miniszter által alapított cím
esetén a pótlék mértéke nem haladhatja meg a pótlékalap 100%-át [Kjt. 71. § (3)].
Az illetménypótlékok - eltérő jogszabályi
rendelkezés hiányában - a közalkalmazottat egymás mellett is megilletik. A
törvény a vezetői és a címpótlék esetén azonban egy speciális kizáró szabályt
alkalmaz. Ennek értelmében, amennyiben a közalkalmazott vezetői és címpótlékra
is jogosult, részére a vezetői pótlék jár, melynek mértéke mindig magasabb a
címpótlék összegénél [Kjt. 71. § (4)].
72.
§ (1) A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha
a)
foglalkoztatására
munkaideje legalább felében jogszabályban
meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy
b)
a
védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó vagy tartós használatával
valósítható meg, amely a közalkalmazott számára fokozott megterhelést jelent.
(2)
A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív
szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.
(3)
A pótlék mértéke a pótlékalap 100%-a.
A Kjt. szerint illetménypótlékra
jogosult az egészségre ártalmas munkát végző közalkalmazott is. A Kjt. hatálybalépése óta e pótlékkal kapcsolatosan több
jogalkalmazási probléma merült fel. A hatályos szabályozás bemutatása előtt
indokoltnak tartjuk e problémák rövid áttekintését.
A Kjt.
hatálybalépésekor egészségre ártalmas munka címén illetménypótlékra volt
jogosult a közalkalmazott, ha munkaideje nagyobb részében egészségi ártalomnak
kitett munkahelyen végzett munkát. A pótlék összege az A1 fokozat illetményével
egyezett meg, a pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződésben kellett
meghatározni.
1994-től gyakorlati problémaként vetődött fel,
hogy milyen elvek alapján lehet a kollektív szerződésben - ennek hiányában a közalkalmazotti szabályzatban - a pótlékra jogosító
munkaköröket meghatározni. A kérdés eldöntésénél figyelembe kellett venni az
1994. január 1-jén hatályba lépett, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben foglaltakat is. A munkavédelmi törvény szerint az
egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményeinek
megvalósítása a munkáltató kötelessége. Emellett a munkavédelmi törvény azt is
előírta, hogy a munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése,
használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni
védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása,
felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelemre
vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai
színvonal mellett elvárható követelmények
megtartásával történhet. Ezen túlmenően a munkafolyamatot, a technológiát, a
munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók,
sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne
veszélyeztesse. Az említett rendelkezésekből az
következett, hogy a munkavédelmi törvény hatálybalépését követően a munkáltató
csak egészséget nem veszélyeztető és biztonságos körülmények között
foglalkoztathatta a munkavállalót. Amennyiben a munkavédelemre vonatkozó szabályok
valamilyen körülményt határoztak meg, netán határértéket állapítottak meg,
valamilyen egészségügyi ártalommal kapcsolatban, a munkavédelmi törvény
logikája szerint a munkáltató ezt megtartva eleget tett az egészséget nem
veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményeinek, vagyis az ilyen
körülmények mellett történő foglalkoztatást már nem lehetett egészségre
ártalmas munkának minősíteni. Ebben a vonatkozásban ugyanis az egészségre
ártalmas munka jogi fogalom, azt fejezte ki, hogy a munkáltató a foglalkoztatás
idején hatályos munkavédelmi előírásokat megtartotta. Ebből következik, hogy a Kjt. 72. §-ának alkalmazása 1994.
január hó 1. napjától fogalmilag kizárt volt, mert olyan körülmények mellett,
ami illetménypótlék folyósítására adott jogot, a közalkalmazottat már nem
lehetett foglalkoztatni. Éppen ezért tiltotta meg a munkavédelmi törvény az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek
teljesítése helyett a pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkáltató részéről. Az
előző problémakörtől el kellett választani a közalkalmazott esetleges
kártérítési igényének elbírálását. Önmagában a rendelkezéseknek megfelelő
foglalkoztatás esetén sem lehetett kizárni a közalkalmazott egészségének
károsodását a munkaviszonnyal összefüggésben. Ezért a károsodásért a
munkáltatót a Munka tv. 174. §-ának (1) bekezdése
alapján felelősség terhelte vétkesség hiányában is, ha csak a károsodás oka nem
esett a működési körén kívül és nem volt részéről elhárítható. Amennyiben a
károsodás a munkavégzés körülményeivel okozati összefüggésben állt, még ha a
konkrét munkavédelmi rendelkezéseket a munkáltató meg is tartotta, a felelősség
alól nem mentesülhetett, mert az a működésével összefüggött. Az egészségi
ártalomra tekintettel folyósítandó illetménypótléktól elkülönültek az olyan
pótlékok, amelyek fizetését a munkavégzés nehézségére, az emberi szervezetet
érő, az átlagost meghaladó megterhelésre (pl. a védőeszközök viselésének
szükségessége és kötelessége a veszély, ártalom kizárása érdekében) tekintettel
rendelt el vagy engedett meg jogszabály. E pótlék fizetése nem volt jogellenes,
ha azt kollektív szerződés rendelte el vagy - a munkajog területén - a felek
munkaszerződésben kötötték ki, azonban a pótlékfizetés itt sem helyettesíthette
az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények, munkavégzés
munkáltató által történő teljesítését.
Az előzőekben ismertetett ellentmondások
következtében olyan helyzet alakult ki, hogy míg egyes törvényi rendelkezések
jogilag zárták ki az egészségre ártalmas munka címén adható pótlék fizetését, a
gyakorlatban továbbra is sor került közalkalmazottak foglalkoztatására olyan
munkakörökben, illetve munkahelyeken, ahol egészségkárosodás kockázatának
voltak kitéve.
E felismerésből kiindulva 1996. április 26-ától az
1996. évi XXVIII. törvény módosította a Kjt. vonatozó
előírásait. Az újonnan beiktatott - jelenleg is hatályos - törvényi rendelkezés
szerint a közalkalmazott illetménypótlékra akkor volt jogosult, ha a
foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok
között került sor, vagy ha a védelem csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós
használatával volt megvalósítható. Az egészségkárosító kockázat fogalma a
népjóléti miniszter akkor még tervezet formájában meglévő rendeletéből származott.
Az egészségkárosító kockázat olyan tényező(k) meglétét
jelenti, amely(ek) a munkavállaló egészségének
megóvása érdekében munkaszervezési intézkedések megtételét, védőeszközök
használatát stb. igényli. Az időközben megjelent 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet
az egészségkárosító kockázat tíz kategóriáját állapítja meg. Ezek körébe
tartoznak a porok, a vegyi anyagok, a meleg, illetve a hideg környezetben
végzett munka, a helyileg, illetve az egész testre ható rezgés, a különleges
figyelmet igénylő munkakörök, a biológiai tényezők, valamint a kombinált károki tényezők. Amennyiben az egészségkárosító kockázat,
pl. a levegő hőmérséklete a megengedett hőmérsékletet
meghaladja, a teljes nyolc órás munkaidő teljesítése a munkavállaló
egészségének sérelmével járna. Az egészség megóvása érdekében a rendelet a
munkaidő csökkentését írja elő. A rendeletnek megfelelően csökkentett munkaidő
alatt azonban a munkavállaló mégis az átlagosnál kedvezőtlenebb
munkakörülmények között végzi a munkáját. A Kjt.
szerinti pótlék e kedvezőtlenebb feltételeket volt hivatott ellensúlyozni. Az a
körülmény, ha az egyéni védőeszköz huzamosabb használata a munkavállaló
egészségét, illetve a munkavégzés biztonságát veszélyezteti, ugyancsak a
munkaidő csökkentésére adott alapot. Ettől függetlenül is, a védőeszköz állandó
vagy tartós használata a munkavállaló számára fokozott megterhelést jelent. A Kjt. e plusz megterhelést ugyancsak pótlékfizetéssel
ellensúlyozta.
1998. január 1-jétől a Kjt.-t
módosító 1997. évi LVI. törvény az egységes joggyakorlat
biztosítása érdekében a Kjt. 72. § (1) bekezdésében
foglalt rendelkezés szövegébe beemelte az említett NM rendeletre utaló a
jogszabályban meghatározott szövegrészt. Emellett - az expozíciós idő
csökkentésére vonatkozó szabállyal összhangban - a pótlékfizetést akkor teszi
lehetővé, ha az egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatásra a
közalkalmazott munkaidejének legalább felében kerül sor. Ezzel egyidejűleg
szükségesnek mutatkozott a védőeszközre vonatkozó rendelkezés pontosítása és a
pótlék mértékének a kockázat mértékéhez való hozzáigazítása is. A védőeszköz
fogalma ugyanis számos olyan eszközt (pl. gumitalpú cipő) foglalt magában,
amelynek használatával összefüggésben a pótlék fizetésének elrendelése nem
megalapozott. Ezen túlmenően pl. az expozíciós idő
nagyobb mértékű csökkentése magasabb, kisebb mértékű csökkentése alacsonyabb
pótlék megállapításra adhat alapot [Kjt. 72. § (1)].
A Kjt. szerint a
pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés állapítja meg [Kjt. 72. § (2)]. A 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. §-a szerint az egészségkárosító kockázatokkal érintett
munkavállalók körét, továbbá az expozícióban tölthető időt, valamint az ehhez
szükséges munkaszervezési intézkedéseket ugyancsak e kollektív szerződés
határozza meg. Gyakorlati problémaként vetődik fel, hogy több munkáltatónál
szakszervezet, illetve kellő támogatottsággal rendelkező szakszervezet, vagy a
felek közötti megállapodás hiányában a kérdés kollektív szerződéses rendezése
nem lehetséges. Az ezzel kapcsolatos jogvitákban a kialakult bírósági gyakorlat
szerint, ha a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a
munkavégzésre - a munkavállaló munkaidejének nagyobb részében -
egészségkárosító kockázatok között kerül sor, a bíróság kötelezi a munkáltatót
a törvényben meghatározott mértékű illetménypótlék kifizetésére.
Az egészségkárosító kockázatok között
foglalkoztatott közalkalmazottat a pótlékalap 100%-a szerinti pótlék illeti meg
[Kjt. 72. § (3)].
73.
§
74.
§ (1)
Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult a közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt
be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv
rendszeres használata indokolt.
(2)
A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra
jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában
a munkáltató állapítja meg.
(3)
A pótlék megállapításának további feltétele, hogy a meghatározott idegen
nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló
bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással
rendelkezzék.
(4)
Nem fizethető idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi, valamint a
fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak a
munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján.
(5)
A pótlék mértéke
a) középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap ötven
százaléka,
b)
felsőfokú
nyelvvizsga esetén a pótlékalap száz százaléka.
A Kjt. részletesen
szabályozza az idegennyelv-tudási pótlékkal kapcsolatos kérdéseket. A törvény
alapján idegennyelvtudási pótlékra jogosult a
közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett
meghatározott idegen nyelv rendszeres használata
indokolt [Kjt. 74. § (1)]. Vagyis a munkakör
betöltéséhez ugyan nem előfeltétel valamely idegen nyelv ismerete, azonban
szakmai haszonnal jár, ha a közalkalmazott idegen nyelvet beszél.
1999. augusztus 16-áig a
munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és
munkaköröket a Kjt. 74. § (2) bekezdése alapján
kollektív szerződés állapította meg. E pótlékkal kapcsolatosan is gyakorlati
problémaként vetődött fel, hogy több munkáltatónál szakszervezet, illetve kellő
támogatottsággal rendelkező szakszervezet, vagy a felek közötti megállapodás
hiányában a kérdés kollektív szerződéses rendezése nem volt lehetséges. Az
ezzel kapcsolatos jogvitákban a kialakult bírósági gyakorlat szerint, ha a
bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható volt, hogy a munkavégzésre -
rendszeresen - az e pótlékra jogosító körülmények között került sor, a bíróság
kötelezte a munkáltatót a törvényben meghatározott mértékű illetménypótlék
kifizetésére.
Az előzőekben ismertetett gyakorlati problémák
kiküszöbölése érdekében 1999. augusztus 17-étől az 1999. évi LVI. törvény a jogalkalmazási munka megkönnyítése érdekében az
idegennyelv-tudási pótlék esetében is lehetővé tette a pótlék konkrét
feltételeinek munkáltató által történő megállapítását azokban az esetekben,
amikor kollektív szerződés valamilyen ok miatt nem jött létre az adott
munkáltatónál [Kjt. 74. § (2)].
A pótléknak azonban nem elégséges előfeltétele
az idegen nyelv ismerete, hanem a törvény azt is megkívánja, hogy a pótlékra
jogosító idegen nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes
letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal
egyenértékű igazolással rendelkezzék [Kjt. 74. § (3)].
A Kjt. alapján idegennyelvtudási pótlékra a közalkalmazott abban az
esetben jogosult, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett
meghatározott idegen nyelv rendszeres használata
indokolt, de a munkakör betöltésének nem általános és szükségszerű előfeltétele
az idegen nyelv rendszeres használata.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kjt. a hatálybalépésekor bizonyos munkaköröket kizárt a
pótlékra való jogosultságból, mivel ezekben a
munkakörökben előfeltétel volt meghatározott idegen nyelv magas szintű
ismerete. Ennek megfelelően a nyelvtanári, a tolmácsi, valamint a fordítói
(revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak kategorikusan
ki voltak zárva az idegennyelv-tudási pótlék fizetéséből. E szabályt 1997.
február 1-jétől az 1997. évi LVI. törvény úgy
módosította, hogy csak a munkaköre ellátásához szükséges idegennyelv
használata alapján nem fizethető a nyelvtanári, tolmács, valamint a fordítói
(revizor-fordítás) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak nyelvtudási
pótlék [Kjt. 74. § (4)].
A közalkalmazottat megillető nyelvtudási pótlék
mértéke középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap 50%-a,
felsőfokú nyelvvizsga esetén pedig a pótlékalap 100%-a [Kjt.
74. § (5)].
75.
§ (1) A miniszter a 69-74. § rendelkezésein túl ágazati, szakmai
sajátosságokra tekintettel további illetménypótlékot állapíthat meg.
(2)
A kollektív szerződés a jogszabályban megállapított
mértéknél magasabb pótlékot is megállapíthat.
(3)
A (2) bekezdéstől eltérően, ha jogszabály az
illetménypótlék mértékének alsó és felső határát egyaránt meghatározza, e felső
határnál magasabb mértékű illetménypótlékot a kollektív szerződés sem
állapíthat meg.
A törvény felhatalmazást ad a miniszternek,
illetve a Kjt. 85. § (4)-(5) bekezdésében
megállapított körben a Kormánynak, hogy figyelembe véve az ágazati, szakmai
sajátosságokat is a törvényben foglaltakon kívül további illetménypótlékokat
állapíthasson meg [Kjt. 75. § (1)]. A kérdéskörrel
kapcsolatos végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze:
a) Osztályfőnöki pótlék
jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki
iskolában osztályfőnöki feladatokat vagy alapfokú művészetoktatási
intézményben, művészeti szakközépiskolában tanszakvezetői, tagozatvezetői,
szakosztályvezetői, kollégiumban önálló tanulócsoport-vezetői feladatot lát el.
A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 12-30%-a.
Diák-önkormányzatot segítő pedagóguspótlék jár
annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki a
nevelési-oktatási intézményben működő iskolai, kollégiumi diákönkormányzat
munkáját segíti. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 12-30%-a.
Munkaközösség-vezetői pótlék jár annak a
pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki intézményi vagy
intézmények közötti munkaközösség-vezetői feladatot lát el. A pótlék mértéke a
közalkalmazotti pótlékalap 12-30%-a.
Gyógypedagógiai pótlék jár annak a
közalkalmazottnak, aki a nevelési-oktatási intézményben sajátos nevelési igényű
gyermekek, tanulók óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását, kollégiumi
nevelését vagy közoktatási intézményben a gyermekek fejlesztő felkészítését - a
szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményében foglaltak szerint -
végzi. E pótlék a közalkalmazottat abban az esetben illeti meg, ha kizárólag
sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozik, illetve, ha az
általa felkészített sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók aránya a
nevelési év, tanév első napján eléri a harminchárom százalékot. A pótlék
mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 18-42%-a.
Gyakorló óvodai és gyakorló iskolai pótlék jár
annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki óvodában,
iskolában munkaköri feladatként részt vesz a pedagógusképző felsőoktatási
intézmény hallgatói felkészítésében, illetve a pedagógusok továbbképzésében. A
pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 18-42%-a.
Nemzetiségi pótlék jár annak a pedagógus
munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki kisebbségi nyelvű óvodában,
iskolában állandó jelleggel, kötelező órájának legalább ötven százalékában
kisebbségi anyanyelven nevelő, illetve nevelő és oktató munkát végez. E pótlék
annak a pedagógusnak is jár, aki óvodában, iskolában siket vagy nagyothalló
gyermekek, tanulók nevelésénél, oktatásánál a jelnyelvet is alkalmazza,
feltéve, hogy rendelkezik a szakértő jeltolmács, illetőleg fordító jeltolmács
szakképzettséggel. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 18-42%-a.
Területi pótlék jár annak a pedagógus
munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki olyan községi önkormányzat
által fenntartott nevelési-oktatási intézményben dolgozik, amelyik szerepel a
társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az
országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések
jegyzékéről szóló 7/2003. (I. 14.) Korm. rendelettel kiadott jegyzékben a Társadalmi-gazdasági
szempontból elmaradott települések között. A pótlék mértéke a közalkalmazotti
pótlékalap 18-42%-a.
Számítástechnikai pótlék jár annak a pedagógus
munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki általános iskolában,
középiskolában, szakmunkásképző iskolában - kizárólag a számítástechnikai és
informatikai ismeretek oktatásán kívül - a tantervi követelmények átadásához és
elsajátításának ellenőrzéséhez rendszeresen informatikai eszközöket,
módszereket alkalmaz. Az informatikai ismeretében való jártasságot legalább E
fizetési osztályba sorolásra jogosító informatikai, számítástechnikai
szakképzettséggel kell igazolni. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap
36-60%-a. Az előbb felsorolt pótlékok konkrét mértékét a nevelési-oktatási
intézményen belül pótlékonként egységesen a kollektív szerződés határozza meg.
Felzárkóztatási pótlék adható annak a pedagógus
munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki beilleszkedési, magatartási,
tanulási zavarral küzdő gyermekek óvodai nevelését, iskolai nevelését és
oktatását végzi.
Kollégiumi pótlék adható annak a pedagógus
munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki kollégiumban nevelő és
oktató munkát végez;
Különlegesen nehéz körülmények között végzett
munka utáni pótlék adható annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottnak, aki különlegesen nehéz körülmények között végez nevelő és
oktató munkát.
Összevont osztályban, csoportban nevelő és
oktató pótlék adható annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottnak, aki állandó jelleggel, kötelező órájának legalább 50%-ában
összevont iskolai osztályban, illetőleg eredetileg nem vegyes korcsoportúként
szervezett óvodában összevont óvodai csoportban végez nevelő és oktatómunkát.
Címzetes óvodavezetői, illetve címzetes
igazgatói pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottnak, aki címzetes óvodavezetői, illetve címzetes igazgatói címet
kapott.
Gyógypedagógiai pótlék, felzárkóztatási pótlék,
kollégiumi pótlék, valamint különlegesen nehéz körülmények között végzett munka
utáni pótlék jár, illetve adható a nevelési-oktatási intézményben a
nevelő-oktató munkát segítő munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak is.
Az adható pótlékok bevezetését a
nevelési-oktatási intézmény fenntartója - ha többletköltségvetési
támogatás nélkül a szükséges költségvetési fedezetet biztosítja - engedélyezi
és a Kjt. 71. §-ának (3)
bekezdésében meghatározott keretek között meghatározza a pótlék mértékét.
A jogszabály általános szabályként írja elő,
hogy a közalkalmazott valamennyi pótlékra jogosult, amely feltételeinek
megfelel, azzal a megkötéssel, hogy a munkáltató által kifizetett kötelező
illetménypótlékok együttes összege nem haladhatja meg a közalkalmazotti
pótlékalap 75%-át. Amennyiben a meghatározott mértéken felüli összeg központi
költségvetési többlettámogatás nélkül is biztosítható e korlátozó szabályt a
munkáltatónak nem kell alkalmaznia A pedagógiai szakmai-szolgáltató intézményekben
pedagógiai szakértő és pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottat is megilleti a diák-önkormányzatot
segítő pedagógus-pótlék, a gyakorló óvodai és gyakorló iskolai pótlék, valamint
a nemzetiségi pótlék, ha munkaköri feladatként olyan tevékenységet végez, amely
az adott tevékenység ellátását segíti. E személyi körben számítástechnikai
pótlék abban az esetben állapítható meg, ha az
pedagógiai szakértői, vagy pedagógiai előadói munkakörben foglalkoztatott
munkavállaló a munkaköri feladatai ellátásához rendszeresen informatikai
eszközöket, módszereket alkalmaz, és rendelkezik az előírt számítástechnikai
szakképzettséggel. Végül ezekben az intézményekben az
előbb említett feladatokat ellátó közalkalmazottakat a különleges szakértelmet
igénylő munka utáni pótlék is megilleti. A különleges szakértelmet igénylő
munka utáni pótlék összege a közalkalmazotti pótlékalap 70-100%-ának megfelelő
összeg. E pótlékok megilletik a pedagógiai szakszolgálat feladatai ellátására
pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottakat. Ugyanakkor a gyógytestnevelés szakszolgálat feladatainak ellátása
mellett nem vehető igénybe a gyógypedagógusi pótlék. [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 15. §].
b) Az egészségügyi intézmények közül a járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézetekben -
ideértve az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat országos
központjait és országos intézeteit, valamint az Országos Vérellátó Szolgálatot
- foglalkoztatott közalkalmazottakat pótlék illeti meg. A
pótlék mértéke a röntgenben dolgozó orvos, asszisztens, a röntgengép javító
műszerész, a diagnosztikai laboratóriumokban diagnosztikai tevékenységet végző
orvos és egyéb egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező munkatárs,
továbbá asszisztens, a boncolást végző orvos, boncmester, boncsegéd, a vér és
vérkészítmény előállítását végző orvos, egyéb egyetemi vagy főiskolai
végzettséggel rendelkező munkatárs, továbbá asszisztens, a műtőben
foglalkoztatott műtős szakasszisztens, az aneszteziológiai
és intenzív terápiás osztályon dolgozó orvos, szakasszisztens, ápoló, a fertőző
betegeket ellátó, valamint pulmonológiai
gondozóban foglalkoztatott orvos és egészségügyi szakdolgozó, az pszichiátriai osztályon dolgozó orvos, ápoló, valamint
azoknak a mosodába beosztott dolgozóknak az esetében, akinek teljes munkaidőben
a szennyes ruhák átvétele a feladata, a pótlékalap 120%-a. A pótlék mértéke
műszakbeosztásától függetlenül a 3 műszakos munkahelyen ápolási tevékenységet
végzők, az Országos Mentőszolgálat kivonuló állománya, a szülészeti osztályon
foglalkoztatott szülésznő, valamint a műtőssegéd esetében a pótlékalap legalább
60%-a. A pótlék mértéke a pótlékalap legalább 36%-a valamennyi asszisztensi és
szakasszisztensi képesítéssel rendelkező (szak)asszisztensi
munkakörben dolgozó esetében. A jogszabály megtiltja, hogy a közalkalmazott
részére a fentiekben meghatározott pótlékokat egymás mellett folyósítsa a
munkáltató. Kollektív szerződés az előzőekben említett mértéknél magasabban is
megállapíthatja a pótlékok mértékét, feltéve, hogy a munkáltató rendelkezik az
ahhoz szükséges költségvetési fedezettel. Emellett kollektív szerződés a
pótlékok jogszabályi körét tovább bővítheti, ugyanakkor e munkahelyi pótlékok
mértékét kizárólag 25-100% között lehet megállapítani [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 16. §].
c) A szociális,
gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben foglalkoztatott
közalkalmazottakat munkahelyi pótlék illeti meg. Így a pótlékalap 120%-ának
megfelelő mértékű pótlékra jogosult a pszichiátriai betegeket, szenvedélybetegeket,
valamint fogyatékos személyeket ellátó intézményekben foglalkoztatott orvos,
ápoló, gondozó, ideértve az osztályvezetőt, vezető ápolót is. Ugyancsak a
pótlékalap 120%-ának megfelelő mértékű pótlék illeti meg a hajléktalan
személyek otthonában, rehabilitációs intézményében elhelyezett személyeket ellátó orvosokat, ápolókat, gondozókat, ideértve
az osztályvezetőt és a vezető ápolót is, továbbá az átmeneti szálláson, éjjeli
menedékhelyen és nappali melegedőben foglalkoztatott szociális munkásokat, valamint
a szociális intézmények mosodáiban a szennyes ruhák átvételével foglalkozó
közalkalmazottakat is. A pótlékalap 50%-ának megfelelő mértékű pótlékra
jogosultak a bentlakásos szociális intézményekben az ellátottak gondozását
közvetlenül végző közalkalmazottak. Legalább a pótlékalap 200%-ának megfelelő
mértékű módszertani pótlékra jogosult az országos, regionális, megyei
(fővárosi) módszertani feladatokat ellátó intézmény vezetője, ha a szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 87. § (3)
bekezdése és a Szoctv. 88/A.
§ (1) bekezdése szerinti kijelölés alapján az
alaptevékenységen túli feladatokat lát el.
A gyermekotthonban elhelyezett gyermekek
gyámságának ellátását végző közalkalmazottat - a
hivatásos gyám kivételével - legalább a pótlékalap 50%-ának megfelelő mértékű
gyámi pótlék illeti meg. Speciális otthoni pótlék címén az előbb említett
mértékű pótlék illeti meg a speciális gyermekotthonban, javítóintézetben
foglalkoztatott nevelőt, gyermekfelügyelőt, gondozót, család- és utógondozót,
pszichológust, gyógypedagógust, fejlesztő pedagógust, munkaoktatót, orvost,
ápolónőt.
Legalább a pótlékalap 25%-ának megfelelő mértékű
gyógypedagógiai pótlék illeti meg a bölcsődében a fogyatékos gyermekek habilitációját végző csoportban foglalkoztatott
közalkalmazottat, valamint a 0-3 éves korú gyermekeket ellátó gyermekotthonban
a fogyatékos gyermekek habilitációját végző gondozót,
szakgondozót.
A jogszabály megtiltja, hogy a közalkalmazott
részére a fentiekben meghatározott pótlékokat egymás mellett folyósítsa a
munkáltató. Kollektív szerződés az előzőekben említett mértéknél magasabban is
megállapíthatja a pótlékok mértékét, feltéve, hogy a munkáltató rendelkezik az
ahhoz szükséges költségvetési fedezettel. Emellett kollektív szerződés a
pótlékok jogszabályi körét tovább bővítheti, ugyanakkor e munkahelyi pótlékok
mértékét kizárólag 25-100% között lehet megállapítani [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 15. §].
d) A művészeti, a
közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott címzetes
főigazgató, illetve címzetes igazgató címet viselő közalkalmazott pótlékra
jogosult. A pótlék mértéke címzetes főigazgató cím esetén a pótlékalap 100%-a, címzetes igazgató esetén pedig a pótlékalap 50%-a.
A címzetes magánénekes, illetve címzetes
magántáncos címet viselő közalkalmazott szintén pótlékra jogosult, melynek
mértéke a pótlékalapnak legfeljebb 25%-a.
Pótlékra jogosult az a közalkalmazott, aki
munkaköri feladatainak ellátása mellett koncertmesteri, illetve szólamvezetői
feladatot is ellát. A pótlék mértéke koncertmester esetén a pótlékalap 75%-a, a szólamvezető esetén pedig a pótlékalap 50%-a.
Eredményességi pótlék adható annak a
közalkalmazottnak, aki tevékenységével az őt foglalkoztató kulturális intézmény
működésének minőségét, eredményességét jelentős mértékben közvetlenül
befolyásolja. A pótlék mértéke a pótlékalap 25-50%-a lehet. A kollektív
szerződésben kell megállapítani az eredményességi pótlékra jogosító
munkaköröket, a pótlék mértékét és a jogosultság további feltételeit.
Területi pótlék jár annak a közgyűjteményi és
közművelődési intézményben szakmai munkakörben
foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki olyan községben dolgozik, amelyik
szerepel a gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott települések jegyzékében.
A pótlék mértéke a pótlékalap 18-42%-a, melynek
konkrét megállapításánál a fenntartó köteles a település valamennyi, a Kjt. hatálya alá tartozó intézményében azonos mértékű
pótlékot megállapítani. A területi pótlék konkrét mértékét kollektív szerződés
állapítja meg.
Pótlék állapítható meg annak a
közalkalmazottnak, aki munkaköri feladatainak ellátása mellett egyetemi vagy
főiskolai hallgatók, szakközépiskolások, szakmunkástanulók vagy szakmai
gyakorlatot végzők betanításával, gyakorlatának vezetésével foglalkozik. A pótlék
mértéke legfeljebb a pótlékalap 35%-a lehet. A pótlék bevezetéséről, ha annak
finanszírozása részben vagy egészben a fenntartóra hárul, a munkahelyi
szakszervezet és a fenntartó állapodhat meg. A pótlék fizetésére jogosító
munkaköröket és a pótlék konkrét mértékét kollektív szerződés állapíthatja meg
[150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet
20. §].
e) A gazdasági miniszter
ágazati irányítási felelősségi körébe tartozó, illetve felügyelete alatt működő
állami és helyi önkormányzatok által fenntartott költségvetési szerveknél
pénzkezelési pótlékra jogosult az a közalkalmazott, akinek a pénz-, illetve
értékkezeléssel és megőrzéssel összefüggő tevékenysége havonta legalább a
teljes munkaidejének a felét eléri, és munkakörébe legalább havi 2,5 millió
forint összegű készpénzforgalom lebonyolítása tartozik. A pótlék mértéke a
forint- és a valutapénztárra külön-külön a mindenkor érvényben lévő pótlékalap
10%-a lehet maximum [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 8. §].
f) A Rendőrtiszti
Főiskolán a főiskolai tanárt, docenst és adjunktust illetménypótlék illeti meg,
melynek mértéke a külön törvényben megállapított összegű közalkalmazotti
pótlékalap 200, 75, illetve 25%-a.
A pótlékalap 10%-ának megfelelő mértékű
pénzkezelési pótlék illeti meg a főpénztáros és pénztáros munkakörben
foglalkoztatott közalkalmazottat, feltéve, hogy munkakörébe legalább havi
egymillió forint összegű készpénzforgalom lebonyolítása tartozik, pénzkezelési
pótlékra jogosult [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 12-13. §].
g) A Honvédelmi
Minisztérium ágazati irányításába tartozó intézményeknél a betegszabadság
időtartamára a közalkalmazottat kiegészítő pótlék illeti meg, amely a Munka tv.
137. § (3) bekezdésében megállapított díjazását a közalkalmazott távolléti
díjának 100%-ára kell hogy kiegészítse.
Teljesítménypótlékra jogosult a közalkalmazott,
ha munkaköri feladatai ellátása mellett tartósan - nem helyettesítési jellegű -
meghatározott külön feladatot, illetve többletmunkát végez. A kollektív
szerződésben kell megállapítani a pótlékra jogosító feladatok, többletmunkák
várható körét, a jogosultság feltételeit és a pótlék mértékét, amely a
pótlékalap 10-80%-a lehet.
A külön meghatározott katonai szervezeteknél
vidéki terepfelmérői munkát végző, illetve abban közreműködő - topográfus,
geodéta és gépjárművezető munkakört betöltő - közalkalmazott terepfelmérői
pótlékra jogosult. A pótlék napi mértéke a pótlékalap 8-16 százaléka. A
terepfelmérői pótlék folyósítása a hivatásos és szerződéses állományúak
illetményrendszere szerint történik [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 20. §, 23.
§, 25. §].
h) A büntetés-végrehajtás
szerveinél a közalkalmazott a munkakör feladat fokozott veszélyessége miatt
akkor jogosult illetménypótlékra, ha a feladatait az idegenrendészeti őrizet és
a HIV-pozitív fogvatartottak
körletén látja el. A pótlék mértéke havi folyamatos munkavégzés esetén a
pótlékalap 100%-ának felel meg [7/1993. (III.9.) IM
rendelet 13. §].
i) A légi közlekedésben
az irányítástechnikai területek üzemeltetői és a villamos ipari szakmunkások
közül a földi navigációs és optikai repülést biztosító berendezések légi
ellenőrzését végzőket kalibrálási pótlék illeti meg. A pótlék mértéke a
pótlékalap 5%-a.
A vízügy területén dolgozó közalkalmazottnak a
pótlékalap 50-150%-a közötti mértékű termelési pótlék fizethető. A kollektív szerződésben
kell megállapítani az e pótlékra való jogosultság részletes feltételeit,
továbbá a pótlékra jogosító munkaköröket [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet
11-12. §].
j) A munkaügyi
ágazatban az oktatási feladatokat is ellátó magasabb vezető vagy vezető
beosztású közalkalmazottnak a pótlékalap 25%-ának megfelelő mértékű oktatói
pótlék adható, feltéve, hogy a közalkalmazott havonta legalább 20 órában
oktatási tevékenységet folytat [1/1993. (IV. 20.) MüM
rendelet 15. §].
k) A felsőoktatási
intézményekben a pótlékalap 50-100%-ának megfelelő mértékű illetménypótlékra az
intézményfoglalkoztatási követelményrendszerében meghatározottak szerint
jogosultak a tanári munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak [53/2006.
(III. 14.) Korm. rendelet
12. §]
l) A Professzorok
Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti
Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási
Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a pótlékalap
50-100%-ának megfelelő értékkezelési pótlék illeti meg az értékkezeléssel vagy
pénzkezeléssel megbízott közalkalmazottat, valamint a pénztárost. A munkáltató
jogosult meghatározni e pótlék konkrét mértékét, a pótlékra jogosultságot és
annak részletes feltételeit. Az illetményalap 75-100%-ának megfelelő összegű
adatvédelmi pótlék illeti meg azt a közalkalmazottat, akit a munkáltató az
államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény
4. §-a alapján szolgálati
titoknak minősített adatok kezelésével bíz meg. A pótlékra való jogosultságot,
a pótlék mértékét és a pótlékra jogosító munkakörök jegyzékét a munkáltató
határozza meg. A pótlékalap 25%-ának megfelelő mértékű oktatói pótlék
állapítható meg annak az oktatási feladatokat is ellátó magasabb vezető vagy vezető
beosztású közalkalmazottnak, aki havonta legalább húsz órát oktat. Emellett a
munkáltató egyes oktatók részére is illetménypótlék állapíthat meg, amelynek
mértéke intézeti docens esetén a pótlékalap 50-100%-a,
intézeti tanár esetén pedig a pótlékalap 100-150%-a. A pótlékalap 50%-ának
megfelelő mértékű vezető instruktori pótlék állapítható meg annak a
munkavállalónak, aki a regionális képző központoknál ilyen feladatot lát el
[30/2000. (X. 11.) OM rendelet 16. § (1)-(5) bek.].
m) A Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériumának felügyelete alá tartozó nemzeti művészeti
intézményekben, így a Magyar Állami Operaházban, a Magyar Nemzeti Filharmonikus
Zenekar, Énekkar és Kottatárban, a Nemzeti Színházban, a Műcsarnokban, az
előadó művészeti intézménynél művészi vagy egyéb művészeti munkakörben,
valamint az alkotóművészeti intézménynél művészeti szakmai munkakörben
foglalkoztatott közalkalmazottakat nemzeti művészeti intézményi pótlék illeti
meg. E pótlék mértéke - a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és
Kottatár kivételével - a pótlékalap 50-300 %-áig
terjedhet. Az előbb kivételként említett intézménynél a pótlék mértéke a
pótlékalap 50-600%-a lehet. A pótlékra való jogosultság feltételeit és a pótlék
konkrét mértékét a felek kollektív szerződésben állapítják meg [2/1999. (I.
29.) NKÖM rendelet 1. §].
n) A kinevezése alapján
értékkezelést, pénzkezelést végző, valamint a pénztáros közalkalmazottat
értékkezelési pótlék illeti meg. E pótlék mértéke a pótlékalap 25-100%-a lehet.
A munkáltató jogosult az előbb említett keretek között az értékkezelési pótlék
százalékos mértékét és a pótlékra való jogosultság részletes feltételeit
meghatározni [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 10/A. §].
1997. február 1-jétől az 1996. évi CXXVI. törvény - figyelemmel arra, hogy a közalkalmazottakat
megillető pótlékok százalékos mértéke a Kjt.
hatálybalépése óta nem változott - megteremtette annak a lehetőségét, hogy
kollektív szerződés a Kjt.-ben, illetve végrehajtási
rendeleteiben meghatározott pótléknál magasabb mértékű pótlékot állapítson meg
[Kjt. 75. § (2)].
Az előző szabályhoz kapcsolódik a Kjt.-nek az a rendelkezése, hogy amennyiben jogszabály tól-ig határos pótlékmértéket állapít meg, a kollektív
szerződésben meghatározott pótlékmérték nem lehet magasabb a jogszabály
szerinti felső határnál [Kjt. 75. § (3)].
76.
§ (1)
Nem jár rendkívüli munkaidőben végzett munkáért díjazás
a) a magasabb vezető és vezető állású, továbbá
b)
a
kollektív szerződésben meghatározott olyan munkakört betöltő közalkalmazottnak,
aki a munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg.
(2)
A miniszter az (1) bekezdésben foglaltak alól kivételt
tehet, továbbá a rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazására a Munka
Törvénykönyve 146-148. §-ban meghatározottaktól
magasabb mértéket állapíthat meg.
(3)
A miniszter az egészségügyi tevékenységre vonatkozó
külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátása
érdekében a Munka Törvénykönyve 146-149. §-ában
meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.
A Kjt. figyelemmel a magasabb
vezető és vezető állású közalkalmazottak átlagosnál jóval magasabb díjazására e
körben - fő szabály szerint - kizárja a rendkívüli munkaidőben végzett munka
díjazását. Fő szabály szerint ugyancsak nem jár a rendkívüli munkaidőben
végzett munkáért díjazás azoknak a közalkalmazottaknak, akik munkaidejük
beosztásáról, illetve felhasználásáról saját maguk jogosultak dönteni.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy azokat a munkaköröket, amelyekben e
közalkalmazottak foglalkoztathatók kollektív szerződésben kell meghatározni [Kjt. 76. § (1)].
Ugyanakkor a miniszter, illetve a Kjt. 85. § (4)-(5) bekezdésében megállapított körben a
Kormány az előbb említett szabályok alól kivételt állapíthat meg és a Munka tv.-ben meghatározottaknál magasabb mértékben állapíthatja
meg a rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazását [Kjt.
76. § (2)]. Az e törvényi felhatalmazással kapcsolatos végrehajtási szabályok
az alábbiakban foglalhatók össze:
a) A közoktatási
intézményekben óradíj jár annak a pedagógusnak, aki olyan munkakörben dolgozik,
amelyre jogszabály kötelező óraszámot állapít meg, ha a munkakörre előírt
kötelező óraszámánál, a rendes munkaidőn belül, a munkáltató elrendelése
alapján többet tanít. Az óradíj megilleti a magasabb vezető és a vezető
beosztású közalkalmazottat is. Főszabály szerint az óradíj egy órára eső
összege a pedagógus illetményének a következőkben meghatározott osztószámmal
megállapított hányada. Az osztószámot az elrendelés alapján ellátott a
beosztott pedagógus-munkakörre megállapított kötelező óraszámnak 4,33-mal történő szorzata adja. Az óradíj számításánál
figyelembe kell venni:
- a pedagógus illetményét,
- a gyógypedagógiai pótlékot,
- a gyakorló óvodai és gyakorló iskolai
pótlékot,
- a nemzetiségi pótlékot,
- a felzárkóztatási pótlékot,
- a kollégiumi pótlékot,
- a különlegesen nehéz körülmények között
végzett munka után járó pótlékot,
- az összevont osztályban, csoportban nevelő és
oktató pótlékát.
Az óradíj számításával kapcsolatos további
részletszabályokat a végrehajtási rendelet tartalmazza [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §].
b) A művészeti, a
közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben a műszaki munkakört betöltő
közalkalmazott részére a túlmunka díja a Munka tv. 147. §-ban
meghatározottnál magasabb mértékben a végrehajtási
rendeletben meghatározott díjalap (a közalkalmazott illetménye és valamennyi
pótlékának együttes összegeinek a kötelező munkaidővel való osztásából eredő
szám) legfeljebb 170%-ában is megállapítható.
Azt a közalkalmazottat, aki napi munkaidején
felül az intézmény munkatervében, programjában előírt feladat ellátása vagy a
kollektív szerződésben előírt módon ügyeletet teljesít, ügyeleti díjban kell
részesíteni, melynek mértéke a díjalap legalább 50%-a [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 21. §].
c) A honvédségnél foglalkoztatott
közalkalmazott részére 20%-os éjszakai pótlék jár. Nem jogosult azonban
éjszakai pótlékra a közalkalmazott, ha az éjszakai munka időtartamára
műszakpótlékban részesül. A műszakpótlék mértéke délutáni műszakban 20%,
éjszakai műszakban 46%, az egészségügyi intézményeknél pedig az éjszakai
műszakban 50% azon munkakörökben, amelyekben e rendelet hatálybalépése előtt is
50%-os mértékű műszakpótlékot folyósítottak. A Munka tv. többműszakos
munkaidőbeosztásra vonatkozó rendelkezései nem
érintik a váltásos munkarend szerint foglalkoztatott - különböző munkakörű -
azon közalkalmazottak műszakpótlékra jogosultságát, akik e rendelet
hatálybalépése előtt is műszakpótlékban részesültek.
Rendkívüli munkavégzés esetén a közalkalmazottat
a rendes illetménye (illetmény és rendszeres pótlékok) és ezen felül -
amennyiben helyileg nem történt olyan szabályozás vagy megállapodás, mely
szerint pótlék helyett szabadidő jár - a rendkívüli munka első két órájára
56%-os, további két órájára 75%-os, az ezt meghaladó idő tartamára pedig
100%-os pótlék illeti meg. Amennyiben a munkaidő meghatározása - váltásos
munkarend szerinti foglalkoztatás miatt - több havi keretben történt, a
rendkívüli munkavégzésért járó pótlék mértéke 90%. A rendkívüli munkavégzésért
járó pótlékot a közalkalmazott illetményének a havi munkaidőkeret egy órájára
eső része alapulvételével állapítja meg a munkáltató. [25/1992. (XI. 25.) HM
rendelet 21-22. § és 26. §].
d) A környezetvédelmi
és vízügyi ágazati irányítás alá tartozó költségvetési szervnél a rendkívüli
munkaidőben végzett munkaidő díjazására a vízminőségi kárelhárítás terén a
közalkalmazottak díjazását a 6/1989. (V. 13.) KVM rendelet szabályozza [5/1993.
(II. 27.) KTM rendelet 7. §, 6/1989. (V. 13.) KVM rendelet].
A miniszter az egészségügyi tevékenységre
vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok
ellátása érdekében a Munka tv. 146-149. §-ában
meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg. [Kjt.
76. § (3)].
77.
§ (1) A közalkalmazottat a munkáltató meghatározott
munkateljesítmény elérésének, illetve átmeneti többletfeladatok - ide nem értve
az átirányítást - teljesítésének ösztönzésére a megállapított személyi
juttatások előirányzatán belül egyszeri, vagy meghatározott időre szóló, havi
rendszerességgel fizetett kereset-kiegészítésben részesítheti.
(2)
A kereset-kiegészítés feltételeit a kollektív
szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.
(3)
A kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző
közalkalmazottat a munkáltató jutalomban részesítheti.
1997. február 1-jétől az 1996. évi CXXIV. törvény alapján a Kjt. a
differenciáltabb fizetési osztály és fokozat konstrukció mellett a
közalkalmazottak teljesítményét azzal is ösztönözni kívánja, hogy lehetővé
teszi meghatározott időtartamra kereset-kiegészítés fizetését. Erre abban az
esetben van lehetőség, amennyiben a közalkalmazottat a munkáltató meghatározott
munkateljesítmény elérésére kívánja ösztönözni, illetve, ha a közalkalmazott -
a helyettesítést kivéve - átmeneti jelleggel többletfeladatot lát el. Garanciális
előírás, hogy a kereset-kiegészítés szabályait fő szabály szerint kollektív
szerződésben kell rögzíteni. Kollektív szerződés hiányában a munkáltató köteles
megállapítani e szabályokat [Kjt. 77. § (1)-(2)].
A Kjt. lehetővé teszi,
hogy a munkáltató anyagi elismerésben részesíthesse a kiemelkedő, illetve
tartósan jó munkát végző közalkalmazottat [Kjt. 77. § (3)]. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a
jutalomra a közalkalmazottnak nincs alanyi joga, annak megadása a munkáltató
mérlegelési jogkörébe tartozik. Amennyiben viszont a munkáltató minden kétséget
kizáróan bizonyíthatóan ígéretet tett a jutalom kifizetésére, arra a
közalkalmazottnak már alanyi joga keletkezik.
78.
§ (1) A huszonöt, harminc, illetve negyvenévi közalkalmazotti
jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár.
(2)
A jubileumi jutalom:
a) huszonöt év közalkalmazotti jogviszony esetén
kéthavi,
b)
harminc
év közalkalmazotti jogviszony esetén háromhavi,
c)
negyven
év közalkalmazotti jogviszony esetén öthavi
illetményének megfelelő összeg.
(3)
Ha a közalkalmazott jogviszonya a 30. § (1) bekezdés d) vagy e) pontja
alapján szűnik meg, részére a megszűnés évében esedékessé váló jubileumi
jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni.
(4)
Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya - a fegyelmi elbocsátás
büntetés vagy a 25. § (2) bekezdés b) 1. pontja szerinti áthelyezés
kivételével - megszűnik és legkésőbb a megszűnés időpontjában nyugdíjasnak
minősül [37/B. § (1), illetve (3) bekezdés], továbbá legalább harmincöt évi
közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti
jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszűnésekor ki
kell fizetni.
A
jubileumi jutalom szabályainak módosítása körében a törvény egyfelől a 2008. január
1-jétől hatályos nyugdíjszabályokkal való összhang megteremtése keretében
rögzíti, hogy abban az esetben, ha az előrehozott öregségi nyugdíj
feltételeivel rendelkező közalkalmazott kérésére
felmentésére kerül sor, a megszűnés évében esedékes, illetve a 40 éves
jubileumi jutalmat - feltéve, hogy ez utóbbi esetben a közalkalmazott legalább
35 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik - részére
előrehozottan ki kell fizetni.
Méltánytalan
a munkáltatóval szemben, hogy a súlyos fegyelmi vétséget (bizonyos esetben akár
bűncselekményt) szankcionáló elbocsátás esetén is alkalmazni kelljen a
jubileumi jutalom előrehozott kifizetésére vonatkozó méltányossági szabályt,
ezért a törvény azt kizárja.
Mivel a Kjt. hatálya alá tartozó szervek közötti áthelyezés esetén
a közalkalmazotti jogviszony formailag megszűnik, de lényegében folyamatosan
áll fenn az új munkáltatónál, s így a közalkalmazottnak van esélye arra, hogy a
40 éves jubileumi jutalomra jogosító időt ott szerezze meg, ebben az esetben nem
kell az áthelyezéskor annak előrehozott kifizetését megtenni, hanem azt az új
munkáltató fogja kifizetni a közalkalmazott részére.
(5)
A (4) bekezdésben szereplő rendelkezést a
közalkalmazott örököse tekintetében megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a közalkalmazott
jogviszonya elhalálozása miatt szűnik meg.
A Kjt. külön
méltányolja a közfeladatok ellátásában töltött éveket, ezért a korábbi jogi
szabályozáshoz képest módosult feltételekkel szabályozza a jubileumi jutalom
intézményét. A törvény szabályozza a jubileumi jutalom kifizetésének általános
szabályait. Ennek értelmében a 25, 30, illetve 40 évi közalkalmazotti
jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár [Kjt. 78. § (1)].
A jubileumi jutalom jogi jellegét tekintve eltér
a jogszabályokban megállapított más jutalmaktól. Míg a jutalmak megadása
általános szabályként a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdésnek
számít, addig ha a közalkalmazott a jubileumi
jutalomra jogosító feltételeket megszerzi, részére a munkáltatónak kötelező a
jutalom kifizetése. Mindez tehát azt jelenti, hogy a közalkalmazottnak a
jubileumi jutalom alanyi jogon jár, így a munkáltató - akár csak az illetményt
- külön közalkalmazotti kérelem nélkül, az esedékesség időpontjában köteles
kifizetni.
1994. januárjától a Kjt.-t
módosító 1993. évi C. törvény - mint azt már a besorolás problémakörénél
részletesen kifejtettük - a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő
számítására vonatkozó szabályokat a korábbinál kedvezőbb módon állapította meg,
és ez a közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultságát is érintette.
Ezért a módosító törvény átmeneti szabálya akként rendelkezett, hogy ha a
kedvezőbb rendelkezések alapján, a törvény hatálybalépésével a közalkalmazotti
jogviszonyban töltött idő eléri a 25, 30 vagy 40 évet, a módosítás
hatálybalépésétől számított 30 napon belül a megfelelő mértékű jubileumi
jutalmat a munkáltatónak ki kell fizetnie. Elképzelhető volt az is, hogy az új
szabályok alapján a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke annyira megnövekedett, hogy a közalkalmazott egyszerre több
jubileumi jutalmára is jogosulttá vált volna. Ebben az esetben a Kjt. módosítása egy megszorító szabályt tartalmazott. Ha a
közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértékének növekedése olyan mértékű,
hogy a közalkalmazott egyszerre több jubileumi jutalomra is jogosulttá válna,
részére - az említett 30 napon belül - mindig a hosszabb időtartam után járó
jubileumi jutalmat kellett kifizetni. Amennyiben azonban a közalkalmazott 1992.
július 1-je előtt már rendelkezett a 30 éves közalkalmazotti jogviszonyban
töltött idővel, s a kedvezőbb számítási szabályok alapján már a 30 évet
meghaladó, de 40 évet el nem érő közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt
szerez, a 30 éves jubileumi jutalom kifizetésére a Kjt.
nem adott lehetőséget.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kjt. 87. § (5) bekezdése kizárja, hogy a párhuzamosan
fennálló közalkalmazotti jogviszonyok egymás mellett kerüljenek beszámításra,
azonos időtartamra ugyanis csak egy jogviszony vehető figyelembe. Ezzel a
szabállyal a törvény kizárja a jubileumi jutalom kétszeres kifizetésének
lehetőségét is, vagyis azt, hogy a közalkalmazott mindkét munkáltatójától
igényelhesse a jubileumi jutalom kifizetését. Annak eldöntésénél, hogy akkor
melyik munkáltató köteles erre, abból kell kiindulni, hogy a két
közalkalmazotti jogviszony közül melyik minősül a közalkalmazott szempontjából
elsődlegesnek, vagyis melyik tekinthető főállásnak és melyik további
jogviszonynak. Ennek megítélésénél a munkáltatónak figyelemmel kell lennie,
hogy a jogviszonyok alapján teljesítendő munkaidők összehasonlítására, valamint
arra, hogy melyik jogviszony keletkezett korábban, illetve melyik jogviszony
alapján kerül sor a társadalombiztosítási járulékok fizetésére. A gyakorlatban
elsősorban attól a munkáltatótól várható el inkább, hogy a törvényen alapuló
fizetési kötelezettségnek eleget tegyen, amelyik a közalkalmazott munkájából
nagyobb súllyal részesedik. Erre vonatkozó általános jellegű előírás hiányában
azonban minden esetben külön mérlegelés tárgya, hogy melyik intézményen
keresztül történik a jubileumi jutalom kifizetése.
A Kjt.-nek a jubileumi
jutalomhoz kapcsolódó díjazása a korábbi, az 1992. július 1-je előtt hatályos
Munka tv. jubileumi jutalom jogcímhez képest
jelentősen megemelkedett. A közalkalmazott pályája során háromszor válhat
jubileumi jutalomra jogosulttá. A 25 év közalkalmazotti jogviszonnyal
rendelkező kéthavi, a 30 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező háromhavi,
a 40 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazott pedig öthavi illetményének megfelelő jubileumi jutalomra jogosult
[Kjt. 78. § (2)]. A törvény alapján tehát a jubileumi
jutalom összege változó, minél magasabb mértékű a közalkalmazotti jogviszonyban
töltött időt ismer el a törvény, annál magasabb a díjazás is.
A Kjt. a
nyugdíjazással kapcsolatban különös szabályokat állapít meg a jubileumi
jutalomra.
Fontos kiemelni, hogy 2008. január 1-jétől
módosultak az ide vonatkozó törvényi szabályok. A Kjt.
a 2008. január 1-jétől hatályos nyugdíjszabályokkal való összhang megteremtése
keretében rögzíti, hogy abban az esetben, ha az előrehozott öregségi nyugdíj
feltételeivel rendelkező közalkalmazott kérésére
felmentésére kerül sor, a megszűnés évében esedékes, illetve a 40 éves
jubileumi jutalmat - feltéve, hogy ez utóbbi esetben a közalkalmazott legalább
35 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik - részére
előrehozottan ki kell fizetni. Méltánytalan a munkáltatóval szemben, hogy a
súlyos fegyelmi vétséget (bizonyos esetben akár bűncselekményt) szankcionáló
elbocsátás esetén is alkalmazni kelljen a jubileumi jutalom előrehozott
kifizetésére vonatkozó méltányossági szabályt, ezért a törvény ezt kizárja.
Emellett, figyelemmel arra, hogy a Kjt. hatálya alá tartozó szervek közötti áthelyezés esetén
a közalkalmazotti jogviszony formailag megszűnik, de lényegében folyamatosan
áll fenn az új munkáltatónál, s így a közalkalmazottnak van esélye arra, hogy a
40 éves jubileumi jutalomra jogosító időt ott szerezze meg. Ebben az esetben
nem kell az áthelyezéskor a jubileumi jutalom előrehozott kifizetéséről
intézkedni, hanem azt az új munkáltató köteles kifizetni a közalkalmazott
részére.
Amennyiben a közalkalmazott a jubileumi
jutalomra való jogosultság megszerzése után meghal, a jubileumi jutalmat az örökösnek
kell kifizetni. Szintén az örökösnek kell kifizetni a jubileumi jutalmat, ha a
közalkalmazott - közalkalmazotti jogviszonyának elhalálozása miatti
megszűnéséig - legalább 35 évi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel
rendelkezik, és a 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi
jutalomban nem részesült [Kjt. 78. § (5)].
78/A. § (1) Az állam készfizető kezességet vállal a közalkalmazott
által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú
állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön
összegének a hitel fedezetéül szolgáló, hitelcél szerinti lakásingatlan
hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e
hitelbiztosítéki érték 100%-áig.
(2)
Az állam készfizető kezességet az (1) bekezdésben foglaltakon túl annál a
közalkalmazottnál vállalhat, aki:
a) határozatlan időre létesített közalkalmazotti
jogviszonyt;
b)
legalább
hároméves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik;
c)
felmentési
vagy lemondási idejét nem tölti;
d)
ellene
nem folyik fegyelmi eljárás, vagy
e) nem áll büntetőeljárás alatt, és
f) az (1) bekezdés szerinti kezességvállalással
biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös
háztartásban élő házas vagy élettárs - az igénylés időpontjában - állami
kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett;
g) a kölcsönt nyújtó hitelintézet belső szabályai
szerint - saját, illetve adóstársa jövedelmi helyzetét is figyelembe véve - a
kölcsön teljes összegére vonatkozóan hitelképesnek bizonyul.
(3)
A (2) bekezdés a)-d) pontjaiban
foglalt feltételek teljesülését, valamint a kezességvállalás alapjául szolgáló
közalkalmazotti jogviszony fennállását a munkáltatói jogkör gyakorlója
igazolja.
(4)
A (2) bekezdés e)-f) pontjaiban
foglalt feltételek teljesüléséről a közalkalmazott a kölcsönt nyújtó
hitelintézetnek nyilatkozik.
(5)
A közalkalmazott a munkáltatói jogkör gyakorlójának
köteles bejelenteni a hitelszerződés megkötését követő öt munkanapon belül
a) a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét;
b)
az
állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát;
c)
a hitel
lejártának időpontját.
A
fenti adatokban bekövetkezett változásokról a közalkalmazott haladéktalanul
köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.
(6)
Amennyiben a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya a 25. § (2)
bekezdésének a) vagy c) pontjai alapján szűnik meg, a még
fennálló állami kezesség után a központi költségvetés javára - a hitelintézet
útján - egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. A kezességvállalási díj
mértéke a kezességgel biztosított kötelezettség összegének 2%-a.
(7)
A munkáltatói jogkör gyakorlója a közalkalmazott
közalkalmazotti jogviszonyának (6) bekezdés szerinti megszűnése esetén erről 8
napon belül értesíti a közalkalmazott által az (5) bekezdés alapján bejelentett
hitelintézetet.
(8)
A hitelintézet megállapítja, és 8 napon belül írásban
közli a közalkalmazottal a (6) bekezdés szerint megfizetendő kezességvállalási
díj összegét, melyet a közalkalmazott a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől
számított 30 napon belül a folyósító hitelintézet részére megfizet.
(9)
Ha a közalkalmazott a (6) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségének nem tesz
eleget, úgy a hitelintézet erről, valamint a közalkalmazott adatairól 8 napon
belül értesíti az állami adóhatóságot.
(10)
A hitelintézet a negyedévet követő hónap 15. napjáig
tájékoztatja a kincstárt a közalkalmazottnak nyújtott kölcsönök állami
kezességvállalással érintett részének negyedév végén fennálló állományáról, valamint
e kölcsönök számáról. Az adatgyűjtés és adatszolgáltatás egyedi azonosításra
alkalmatlan módon történhet.
(11)
Amennyiben az állam a készfizető kezességvállalás alapján a közalkalmazott
helyett a kezességvállalással biztosított - a hitelintézetnek meg nem térülő -
összeget kifizette, illetve a (6) bekezdés szerinti egyszeri kezességvállalási
díj megfizetését a közalkalmazott elmulasztotta, akkor a közalkalmazott ezen tartozásai a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak
minősülnek, amelyet az állami adóhatóság adók módjára hajt be.
(12)
A kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettség
teljesítésének módját a Kormány rendeletben állapítja meg.
2005. január 1-jétől bővült a közalkalmazottakat
megillető juttatások köre. A közalkalmazottak lakáshoz jutásának elősegítése és
megkönnyítése érdekében az állam készfizető kezességet vállal a közalkalmazott
által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú
állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összegének
a hitel fedezetéül szolgáló, hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki
értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték
100%-áig.
A kezességvállalás nyújtásához a közalkalmazotti
jogviszony meghatározott tartalmi elemeinek teljesülése szükséges, így
különösen:
- határozatlan időre létesített közalkalmazotti
jogviszony fennállása;
- legalább három év közalkalmazotti
jogviszonnyal rendelkezés;
- a közalkalmazott felmentési, vagy lemondási
idejét ne töltse;
- a közalkalmazott ellene ne folyjon fegyelmi
eljárás;
- a közalkalmazott ne álljon büntetőeljárás
alatt;
- a korábbi kezességvállalással biztosított
hitelrész - feltéve, ha van ilyen - kiegyenlítésre kerüljön;
- a közalkalmazottal közös háztartásban élő
házas- vagy élettárs - az igénylés időpontjában - állami kezességvállalással
biztosított lakáscélú hitel törlesztésére ne legyen kötelezett;
- a kölcsönt nyújtó hitelintézet belső szabályai
szerint - a közalkalmazott saját, illetve adóstársa jövedelmi helyzetét is
figyelembe véve - a kölcsön teljes összegére vonatkozóan hitelképesnek
bizonyuljon.
A felsorolt feltételek közül a törvény
meghatározza azokat, amelyeket a közigazgatási szervnek kell igazolnia, s
rendelkezik azokról is, melyekről a közalkalmazottnak kell nyilatkoznia.
A kezességvállalással kapcsolatban a
közalkalmazottat bejelentési kötelezettség terheli munkáltatója irányban,
amelyet öt munkanapon belül köteles teljesíteni. A bejelentésnek tartalmaznia
kell a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét, az állami
kezességvállalással biztosított hitel nagyságát és a hitel lejártának
időpontját. Amennyiben ezekben adatokban változás
következik be a közalkalmazott haladéktalanul köteles tájékoztatni a
munkáltatói jogkör gyakorlóját.
Amennyiben a közalkalmazott foglalkoztatási
jogviszonya közös megegyezés vagy lemondással szűnik meg, a még fennálló állami
kezesség után egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. Ennek mértéke a
kezességgel biztosított, még fennálló kölcsönösszeg 2%-a. A foglalkoztatási jogviszonyban az előzőekben meghatározattak szerint
bekövetkező változásokról a munkáltatói jogkör gyakorlója 8 napon belül
értesíti a hitelintézetet. Az értesítés alapján a hitelintézet megállapítja, és
8 napon belül írásban közli a közalkalmazottal a megfizetendő kezességvállalási
díj összegét. A közalkalmazott a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől
számított 30 napon belül a folyósító hitelintézet részére köteles a befizetést
teljesíteni. Abban az esetben, ha a közalkalmazott a hiteltartozását nem
törleszti, és az állami készfizető kezesség érvényesítésre kerül, akkor e
tartozást a hitelintézet kezdeményezésére, köztartozás módjára hajtja be az
állami adóhatóság.
79.
§ (1)
Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a
munkáltató a közalkalmazottnak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja,
formaruhát adhat. Ezek juttatását jogszabály kötelezővé is teheti.
(2)
A munka- és formaruha juttatásra jogosító
munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás
egyéb feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja
meg.
(3)
A juttatási idő eltelte után a munka, illetve
formaruha a közalkalmazott tulajdonába megy át. Ha a közalkalmazotti jogviszony
a juttatási idő letelte előtt megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései
irányadóak a visszaszolgáltatás vagy a közalkalmazott részéről történő
megváltás tekintetében.
A Kjt. előírja, hogy
amennyiben a közalkalmazott által végzett munka a ruházat nagymértékű
szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a közalkalmazottnak
munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát adhat. Ezek
juttatását jogszabály kötelezővé is teheti [Kjt. 79.
§ (1)] Az e felhatalmazás alapján született jogszabályi előírások az
alábbiakban foglalhatók össze:
a) A gazdasági ágazatban
foglalkoztatott közalkalmazottak esetében a munkáltató köteles munkaruhát,
illetve formaruhát biztosítani a közalkalmazottak számára, amennyiben a munka a
ruha nagyfokú szennyeződésével jár, illetve a munka jellege azt szükségessé
teszi [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet
9. §].
b) A Magyar
Honvédségnél a közalkalmazottnak munkaruhát kell adni, amennyiben a munka a
ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár. Formaruha
illeti meg a közalkalmazottat, ha a munka jellege azt megkívánja [25/1992. (XI.
25.) HM rendelet 32. §].
A környezetvédelmi és vízügyi ágazathoz tartozó
költségvetési szerveknél a munkaruhára vagy formaruhára vonatkozó juttatások
feltételeit kollektív szerződésben kell meghatározni [5/1993. (II. 27.) KTM
rendelet 8. §].
d) A közúti
közlekedésben dolgozó közalkalmazottak részére - ahol a munka a ruházat
nagymértékű szennyeződésével és elhasználódásával jár - munkaruha vagy
formaruha juttatásról köteles gondoskodni a munkáltató [24/1992. (XII. 2.) KHVM
rendelet 14. §].
e) A munkaügyi ágazatban
a rendelet melléklete határozza meg azokat a munkaköröket, amelyekben munka- és
formaruha juttatást kell biztosítania a munkáltatónak. Az e juttatásokkal
kapcsolatos további feltételeket a kollektív szerződésben kell megállapítani
[1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 16. §, 3. számú
melléklet].
1999. augusztus 17-éig a
munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a
juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív
szerződésben kellett meghatározni. A gyakorlatban többször előfordult, hogy
egyes munkáltatóknál kollektív szerződés hiányában a kérdéskört nem sikerült
egyértelműen rendezni. Ezt figyelembe véve 1999. augusztus
17-től az 1999. évi LVI. törvény módosításával
- kollektív szerződés hiányában - lehetővé teszi a munka- és formaruha-juttatás
részletes feltételeinek munkáltató által történő megállapítását is [Kjt. 79. § (2)].
Amennyiben a munka- vagy formaruha juttatását
jogszabály kötelezővé teszi, a munkáltató nem adhat a munkaruha vagy formaruha
helyett pénzbeli megváltást, vagyis a munkaruhát természetben és díjtalanul,
elismervény ellenében kell kiadnia.
A munkaruha és formaruha a juttatási idő letelte
előtt a munkáltatóé. utána pedig a közalkalmazott
tulajdonába megy át. Ha a közalkalmazotti jogviszony a juttatási idő előtt
megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadók a visszaszolgáltatás
vagy a közalkalmazott részéről történő megváltás tekintetében [Kjt. 79. § (3)].
79/A. § (1) A közalkalmazottat az e törvény
60-79. §-a alapján megillető
illetmény kifizetése a közalkalmazott által meghatározott bankszámlára történő
átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.
(2)
Az illetmény bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a
postai úton történő illetménykifizetés a
közalkalmazott részére költségtöbbletet nem okozhat.
A Kjt. külön
rendelkezéseket tartalmaz a közalkalmazottak illetményének kifizetési módjára
vonatkozóan. E rendelkezések szerint - amelyeket a Kjt.-t
1996. november 5-étől módosító 1996. évi XXVIII. törvény iktatott be - a
közalkalmazott illetményének kifizetése - a nemzetbiztonsági szolgálatok
személyi állományába tartozó közalkalmazottak kivételével - a közalkalmazott
által meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában
pedig postai úton történik [Kjt. 79/A. § (1), 92. § (2)]. E kifizetési formák mind a
munkáltatók, mind az államháztartás részére előnyös készpénzkímélő fizetési
módok, amelyekre legkésőbb 1999 január 1-jéig kellett
a munkáltatóknak áttérniük [Kjt. 92. § (1)].
Ugyanakkor a törvény a közalkalmazottak
védelmében garanciális szabályt is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a
készpénzkímélő formákra való áttérés, valamint az illetmény-kifizetésekhez
közvetlenül kapcsolódó többletköltségek nem terhelhetik a munkavállalókat [Kjt. 79/A. § (2)].
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kormány
rendeletben szabályozta a központi közigazgatási szervek és az állami
költségvetési szervek illetmény kifizetésével kapcsolatos részletes szabályokat
[167/1997. (X. 3.) Korm. rendelet].
79/B.
§ A felsőoktatási
intézményben - e törvény 2. számú mellékletében meghatározott - oktatói,
valamint a központi költségvetési szervnél (ideértve a Magyar Tudományos
Akadémiához tartozó, költségvetési rendben gazdálkodó intézményt is) tudományos
kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszerére
e törvény 61., 63., 66., 71., 74. és 75. §-ában
foglaltak nem alkalmazhatók. A 62., 64. és 65. §-ban foglaltak csak e törvény 57. § (1) bekezdése
tekintetében alkalmazhatók.
79/C.
§ (1) A felsőoktatási intézményben az oktatói, kutatói, tanári és
más munkakörben történő foglalkoztatás egyes kérdéseit (határozott időre
történő foglalkoztatás, a pályázati eljárás kérdései, várakozási idő csökkentése,
további szakképesítés figyelembevétele, illetménykiegészítés, vezetői pótlékok,
illetménypótlékok) a Kormány határozza meg.
(2)
Tudományos kutatói munkakörként - a felsőoktatási intézmények kivételével -
kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó, tudományos főmunkatárs, tudományos
munkatárs, tudományos segédmunkatárs munkakör létesíthető. Az e bekezdésben
meghatározott tudományos munkakörbe történő besorolás feltételeit a Kormány
határozza meg.
79/D.
§ (1) A felsőoktatási intézményben az egyetemi tanári, az egyetemi
docensi, a főiskolai tanári és a főiskolai docensi, egyetemi adjunktusi,
továbbá a központi költségvetési szervnél (ideértve a Magyar Tudományos
Akadémiához tartozó, költségvetési rendben gazdálkodó intézményt is) a
kutatóprofesszori, a tudományos tanácsadói és a tudományos főmunkatársi
munkakörök három fizetési fokozatra tagozódnak. A felsőoktatási intézményben az
egyetemi tanársegédi és a főiskolai adjunktusi munkakörök két fizetési
fokozatra tagozódnak.
(2)
A közalkalmazott fizetési fokozatát a bármely
felsőoktatási intézménynél, illetve a központi költségvetési szervnél (ideértve
a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó, költségvetési rendben gazdálkodó
intézményt is) az adott munkakörben - a megbízási jogviszony kivételével -
munkavégzésre irányuló jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani.
Ha azonos időtartam alatt egyidejűleg több, az adott munkakörben munkavégzésre
irányuló jogviszony vehető figyelembe, közülük csak egy számítható be.
(3)
Az (1) bekezdésben felsorolt munkakört betöltő közalkalmazott, ha a (4)
bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel, magasabb fizetési fokozatba
lép
a) egyetemi tanár, főiskolai tanár,
kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó az adott munkakörben az előző fizetési
fokozatban eltöltött öt évet követően,
b)
egyetemi
docens, főiskolai docens, tudományos főmunkatárs, továbbá egyetemi adjunktus,
főiskolai adjunktus az adott munkakörben az előző fizetési fokozatban eltöltött
tíz évet követően,
c)
egyetemi
tanársegéd (gyakornok) az előírt feltételek teljesítését követően. A
közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba
besorolni.
(4)
A második és a harmadik fizetési fokozatba sorolás
feltétele, hogy a közalkalmazott megfeleljen az adott fizetési fokozathoz a
munkáltatónak a munkakörre vonatkozó szabályzatában meghatározott oktatói,
kutatói követelménynek.
(5)
A (3) bekezdés szerinti fizetési fokozatok közötti
várakozási időbe nem számíthatók be a 22. § (8) bekezdésében említett
időtartamok, valamint a sor- és tartalékos katonai, illetve a polgári szolgálat
időtartama.
(6)
Munkakör változása esetén a közalkalmazottat az új munkakörének első fizetési
fokozatába kell besorolni. Ettől eltérően a korábbi fizetési fokozattal azonos
fizetési fokozatba kell a közalkalmazottat besorolni akkor, ha olyan munkakörbe
kerül, amelyre a 2. számú melléklet az előző besorolásához tartozó arányszámmal
azonos arányszámot állapít meg.
79/E.
§ A felsőoktatási
intézményben oktatói munkakört, valamint a tudományos kutatói munkakört betöltő
közalkalmazottak garantált illetményét e törvény 2. számú melléklete szerint
kell meghatározni az egyetemi tanári munkakör 1. fizetési fokozata garantált
illetményének költségvetési törvényben rögzített összege százalékos arányában.
2001. január 1-jétől a felsőoktatási
intézményben - ideértve a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó költségvetési
rendben gazdálkodó intézményeket is - oktató, illetve kutató, valamint
akadémiai kutatóintézetben, illetve a központi költségvetési szervnél
foglalkoztatott kutató közalkalmazottak esetében a közalkalmazotti munkakörök -
az e területekre kiterjedő új illetményrendszer sajátos elveinek megfelelően -
az oktatói, illetve a kutatói munkakörök alapján tagozódnak. Figyelemmel arra,
hogy ez a változás érdemi eltérés a közalkalmazottakra általában vonatkozó
illetményrendszer szerkezetétől, feltételrendszerétől a Kjt.
megjelöli azokat a törvényhelyeket, amelyeket a közalkalmazotti törvényben e
személyi kör tekintetében a munkáltatók nem alkalmazhatnak. Tudományos kutatói
munkakörként kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó, tudományos főmunkatárs,
tudományos munkatárs, tudományos segédmunkatárs munkakör létesíthető. Az új
tagozódást, valamint az egyetemi tanári munkakörnek a költségvetési törvényben
meghatározott garantált illetményére épülő százalékos arányszámokat a Kjt. melléklete tartalmazza. A felsőoktatási intézményben
kutatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak esetében, ha a
felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem
rendelkezik a tudományos segédmunkatárs munkakörben történő alkalmazás
feltétele a doktorandusz vagy doktorjelölt
jogviszony. Tudományos munkatárs munkakörben az
foglalkoztatható, aki rendelkezik doktori fokozattal. A tudományos főmunkatárs
munkakörben történő alkalmazás feltétele, hogy az érintett rendelkezzék doktori
fokozattal, és alkalmas legyen a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a
tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére,
valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson. Emellett rendelkezzék
megfelelő, az oktatásban és kutatásban szerzett szakmai tapasztalattal is.
Tudományos tanácsadó és a kutatóprofesszor munkakörben az alkalmazható, aki
rendelkezik doktori fokozattal, továbbá az adott tudomány- vagy művészeti
terület olyan nemzetközileg elismert képviselője, aki kiemelkedő tudományos
kutatói, illetve művészi munkásságot fejt ki. Az oktatásban, kutatásban,
kutatásszervezésben szerzett tapasztalatai alapján alkalmas a hallgatók, a
doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve
művészi munkájának irányítására, koordinálására. Emellett alkalmas kutatási
projektek vezetésére és idegen nyelven publikál, szemináriumot, előadást is
képes tartani.
A felsőoktatási intézmény foglalkoztatási
követelményrendszerében azt is meg kell határozni, hogy a tudományos
főmunkatárs, a tudományos tanácsadó és kutatóprofesszor munkakörben történő
alkalmazáshoz szükséges feltételek meglétéről a szenátus milyen okiratok
alapján, milyen eljárás keretében győződik meg. Ennek keretei között habilitációs eljárás lefolytatását is előírhatja a
felsőoktatási intézmény [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 13. §].
80.
§ A közalkalmazotti
jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munka díjazására vonatkozó
szabályai (Harmadik rész, VII. fejezet) közül a 142. §-a, a 143. §-a,
a 144. §-ának (6) bekezdése, a 147. §-ának (6)-(7) bekezdése, a 154. §-a
(1) bekezdésének utolsó két mondata, a 154. §-ának
(2) bekezdése, a 155. §-ának (2) bekezdése és a 165.
§-ának (2) bekezdése nem alkalmazható.
A Kjt. e paragrafusa
jelöli meg a Munka tv.-nek azokat a munka díjazásával
kapcsolatos rendelkezéseit, amelyeket a közalkalmazotti jogviszonyra nem lehet
alkalmazni.