V. fejezet

A közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszere

60. § E törvény biztosítja a közalkalmazott számára a közalkalmazotti pályán való előmenetel lehetőségét.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

Figyelemmel a közalkalmazottak által ellátott, az egész társadalom szempontjából nélkülözhetetlen közfunkciókra a Kjt. sajátos kedvezményeket biztosít e munkavállalói csoport részére. E kedvezmények közé tartozik - a finanszírozási nehézségek és korlátok ellenére - a közalkalmazottak illetmény-előmeneteli rendszere, amely jogi eszközökkel garantálja a közalkalmazottaknak a díjazásban történő előmenetelét. Szemben a versenyszférával, ahol döntően a piaci viszonyok alakulásától függ a munkavállalók helyzete a törvény által garantált előmeneteli rendszer - a költségvetési korlátok ellenére - jelentős biztonságot nyújt a közalkalmazottaknak. Ennek megfelelően a Kjt. - összhangban a nemzetközi megállapodásokkal is - megteremti a közalkalmazotti pályán történő előmenetel lehetőségét (Kjt. 60. §).

61. § (1) A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz jogszabályban előírt iskolai végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján fizetési osztályokba tagozódnak:

a) az „A” fizetési osztályba

aa) a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez kötött munkakör,

ab) az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;

b) a „B” fizetési osztályba

ba)

bb) az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;

c) a „C” fizetési osztályba

ca) a „B” fizetési osztály bb) pontjában említett szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör,

cb)

cc) a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött munkakör,

cd) a középiskolai végzettséghez kötött munkakör;

d) a „D” fizetési osztályba

da) a „C” fizetési osztály cb)-cc) pontjában említett szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör,

db) a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;

e) az „E” fizetési osztályba

ea) az egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör,

eb) a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör;

f) az „F” fizetési osztályba

a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör;

g) a „G” fizetési osztályba

a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör;

h) a „H” fizetési osztályba

ha) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör,

hb) a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat;

i) az „I” fizetési osztályba

ia) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör,

ib) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr.univ.);

j) a „J” fizetési osztályba

ja) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos fokozat,

jb) a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, az akadémiai doktori cím.

(2) Az (1) bekezdésben említett iskolai végzettséget, illetve szakképesítést, szakképzettséget a közoktatási, a szakképzési és felsőoktatási törvényekben használt fogalmakkal azonosan kell értelmezni.

(3) A miniszter határozza meg az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez az (1) bekezdésben foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési és más többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket, továbbá az (1) bekezdés g) és i) pontjával összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét.

(4) A miniszter jogszabályban rendelkezhet az (1) és (3) bekezdésben foglaltak alól indokolt esetben lehetséges felmentésről. A felmentéssel egyidejűleg elő kell írni a szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belüli megszerzését. Nem számítható be az ötéves határidőbe mindazon időtartam, amelyet a gyakornoki időnél figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A miniszter jogszabályban rendelkezhet az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben történő minősítéséről.

BH2002. 162. I. A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.].

BH1999. 277. Iskolagondnok munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott az egyéb munkakörbe tartozó gazdasági dolgozó, aki a jogszabály szerint az e munkakörön belül - figyelemmel az iskolai végzettségére is - a gazdasági fizetési osztályok valamelyikébe sorolható be [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. §, 63. § (1) bek., 3/1997. (I. 15.) Korm. r.-tel módosított 138/1992. (X. 8.) Korm. r. mell. I. rész].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1995. 611. Ha a pedagógus egynél több felsőfokú végzettséggel rendelkezik, azonban a tantárgy vagy tantárgyak általa történő oktatásához elegendő az egyik felsőfokú végzettsége, kizárólag a több végzettségére figyelemmel nem követelheti az F fizetési osztályba sorolását [1993. évi C. tv. 3. §, 1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek.].

BH1995. 437. Ideggondozóban szakgondozó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak besorolási feltételei [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek. b) pont, 63. § (3) bek. b) pont, 12/1976. (IX. 9.) EüM rend. 2. § (1) és (2) bek., 18/1992. (VII. 14.) NM rend.]

BH1995. 65. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek az 1993. december hó 19. napján hatályba lépett módosításáig az F fizetési osztályba kellett átsorolni azt a közalkalmazottat, akit a kiemelt, illetve felső közalkalmazotti osztályba soroltak be, és aki legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy azzal összefüggő felsőfokú végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett posztgraduális képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek., 63. § (1)-(6) bek., 87. § (1) és (2) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].

Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 1997. február 1-jétől alapvetően megváltoztatta a közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályokat. Megszűntek a közalkalmazotti osztályok. A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz előírt iskolai végzettség, állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, illetve doktori cím, tudományos fokozat alapján tíz fizetési osztályra tagozódnak. Már a Kjt. 1996. évi módosítása során, a lefolytatott érdekegyeztető tárgyalásokon megegyezés született a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában arról, hogy 1997-től tíz fizetési osztályt és osztályonként tizennégy fizetési fokozatot tartalmazó illetménytáblázatot kell kidolgozni és bevezetni.

Az előbb említetteknek megfelelően a törvény szerint az A fizetési osztályba a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez kötött munkakörök, valamint az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.

Felhívjuk a figyelmet arra hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007. évi C. törvény módosította a munkakörök B és a C fizetési osztályba sorolásának feltételeit. Eddig a B fizetési osztályba az alapműveltségi vizsgához kötött munkakörök, valamint az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől csak az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak ide.

A C fizetési osztályba eddig a B fizetési osztálynál említett alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakörök, az alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök, a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai végzettséghez kötött munkakörök tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől az alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök már nem tartoznak e körbe.

A D fizetési osztályba a C fizetési osztálynál említett alapműveltségi vizsgát igénylő, illetve a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.

Az E fizetési osztályba az egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.

Az F fizetési osztályba a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.

A G fizetési osztályba a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.

A H fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat tartozik.

Az I fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr. univ.) tartozik.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új felsőoktatási törvény hatálybalépésére tekintettel 2006. március 1-jétől a J fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos fokozat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, az akadémiai doktori cím tartozik [Kjt. 61. § (1)].

A fizetési osztályok megállapításánál a törvény - az előző szabályozással megegyezően - a közalkalmazott által betöltött munkakör képesítési követelménye szerinti képzettséget veszi alapul. Egyértelműbbé vált azonban az egyes képesítési kritériumok meghatározása, mivel a fizetési osztályokba történő besorolásra kizárólag az adott munkakörre előírt iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség alapján kerülhet sor. További garanciális szabályként a Kjt. előírja, hogy az iskolai végzettséget, illetve szakképesítést, szakképzettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben, a szakképzésről szóló LXXVI. törvényben, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX: törvényben használt fogalmakkal szorosan kell értelmeznie a jogalkalmazóknak [Kjt. 61. § (2)].

A törvény a minisztereknek, az önkormányzati intézményeket érintő területeken, figyelemmel a Kjt. 85. § (4) bekezdésére a Kormánynak ad felhatalmazást arra, hogy meghatározzák az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez a Kjt. 61. § (1) bekezdésében foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket, továbbá a G és I fizetési osztállyal összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét [Kjt. 61. § (3)].

Annak ellenére, hogy a vonatkozó jogszabályok egy részénél még nem került sor az új törvényi szabályozásnak megfelelő módosításokra - a jogalkalmazási munka segítése érdekében - feltétlenül szükségesnek tartjuk e szabályok rövid bemutatását:

a) A közoktatási intézményekben jogszabály határozza meg, hogy melyek azok a felsőoktatási (egyetemi, főiskolai) szakirányú továbbképzések, amelyek keretében pedagógus-szakvizsgával egyenértékű oklevelet lehet szerezni. Besorolás tekintetében szakvizsgával egyenértékű továbbá a klinikai és a pedagógiai szakpszichológusi vizsga. Az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete határozza meg. Amennyiben a pedagógus nem rendelkezik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. §-ának (1)-(4) bekezdésében és 30. §-ának (11) bekezdésében előírt felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel, alkalmazására, foglalkoztatására és besorolására a közoktatásról szóló törvény 127-128. §-aiban meghatározottak szerint kerülhet sor [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 12. §, melléklet].

b) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazathoz tartozó intézményekben a munkáltatónak az ágazati végrehajtási rendelet melléklete szerint kell eljárnia a közalkalmazott által betölthető egyes munkakörök megnevezésénél és fizetési osztályba sorolásánál. Amennyiben a közalkalmazott az Országos Képzési Jegyzékben szereplő emelt szintű szakképesítéssel rendelkezik, besorolásakor a felsőfokú szakképesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. §, 2. melléklet].

c) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a közalkalmazottakat a Kjt. mellékletében meghatározott fokozatok és fizetési osztályok szerint kell besorolni. Kutatóprofesszor elnevezésű tudományos munkakörbe kell besorolni az Akadémia rendes és levelező tagját. A munkáltatónak tudományos tanácsadó elnevezésű munkakörbe kell besorolnia a Magyar Tudományos Akadémia Doktora címmel, vagy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény felhatalmazás alapján az MTA Doktora címmel egyenértékűnek tekintett tudomány(ok) doktora tudományos fokozattal rendelkező személyt is. Emellett a munkáltató az előbb említett munkakörbe sorolhatja be a felsőoktatási törvény alapján habilitált személyt, valamint a nem akadémiai munkáltatónál - jogszabály vagy belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács elbírálása alapján - azt a személyt, aki rendelkezik doktori fokozattal vagy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény szerint azzal egyenértékű tudományos fokozattal, a tudományos főmunkatársi besorolási feltételek teljesítésén túl az adott tudományterület olyan nemzetközileg elismert képviselője, aki folyamatosan kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejtett ki. Emellett a kutatásban szerzett tapasztalatai alapján alkalmas tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának, valamint kutatási projektek vezetésére; idegen nyelven tart előadásokat és publikál.

Tudományos főmunkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal és tudományos munkatárs vagy - felsőoktatási intézményben - azzal egyenértékű oktatói munkakörben szerzett legalább hatéves kutatói gyakorlattal rendelkező személyt, ha a kutatóintézet tudományos főmunkatársi minősítő eljárását

- akadémiai munkáltatónál létrehozott tudományos tanács,

- nem akadémiai munkáltatónál jogszabály vagy belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács

elbírálása alapján sikerrel teljesítette, és alkalmas a tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának irányítására, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson.

A munkáltatónak tudományos munkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal rendelkező személyt, ha az előírt alkalmazási feltételnek megfelel.

Tudományos segédmunkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a kutatómunkában irányítással vesz részt, és a felsőoktatási törvény szerinti doktorandusz vagy doktorjelölt jogviszonyt létesített.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkaköri besorolásoknál a kutatói gyakorlati idő csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a közalkalmazott kutatói munkaterv szerint tevékenykedett és rendszeresen publikált. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a tudományos munkakörbe történő besoroláshoz legalább a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény szerinti egyetemi szintű végzettség és szakképzettség, illetve a felsőoktatási törvény szerinti mesterképzésben szerzett fokozat és szakképzettség szükségességét is előírja a jogszabály [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 12-13. §].

d) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és elnevezésüket a rendelet melléklete tartalmazza. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fizetési osztályba való besorolásnál az egyes kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételekről szóló 2/1993. (I. 30.) MKM rendeletet is alkalmazni kell [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 14. §, 1. számú melléklet].

e) A gazdasági ágazatban ellátandó közalkalmazotti munkaköröket és azok fizetési osztályba sorolását, valamint a besorolási előírásokat a rendelet melléklete határozza meg. Amennyiben a munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört sorol be, illetve ettől eltérő megnevezést használ, akkor a kinevezésnek a munkakör egyedi megnevezésén túl a melléklet szerinti munkaköri csoport elnevezést is tartalmaznia kell [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 5. § (1)-(2), 1. számú melléklet].

f) A testnevelés és sport területén az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. §, melléklet].

g) A helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési intézményeknél az egyes közalkalmazotti osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete tartalmazza [77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet 9. §, melléklet].

h) Az igazságügyi és rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó szerveknél az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 9. §, 3. számú melléklet].

i) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az egyes közalkalmazotti fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete tartalmazza. A munkakörök betöltéséhez a közalkalmazottnak a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör és a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör kivételével az egyes fizetési osztályoknál meghatározott szintű szakirányú iskolai végzettséggel kell rendelkeznie [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 10-11. §, melléklet].

j) A honvédségi közalkalmazotti munkakörök fizetési osztályokba sorolását, elnevezését a rendelet melléklete állapítja meg az állománytáblák kizárólag a melléklet szerinti munkaköri elnevezéseket tartalmazhatnak. A munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent. A hadkiegészítő parancsnokságok főelőadó munkakörű közalkalmazottait az E fizetési osztályba kell besorolni, ha legalább középiskolai végzettséggel, tartalékos tiszti rendfokozattal és szaktanfolyammal rendelkeznek [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 15. §, 1. számú melléklet].

k) A büntetés-végrehajtás szerveinél a közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok fizetési osztályba sorolását, a munkakörökhöz tartozó büntetés-végrehajtási szakmai képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. Az állományszervezési táblázatok kizárólag a rendelet melléklete szerinti munkaköri elnevezéseket tartalmazhatják. A munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 8. §, melléklet].

l) A környezetvédelmi és vízügyi területen működő költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti munkakörök osztályba sorolását és megnevezését, valamint a képesítési többletkövetelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 3. § (1), melléklet].

m) A közlekedési ágazati irányítás alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti munkakörök osztályba sorolását és megnevezését, valamint a képesítési többletkövetelményeket a rendelet mellékletei tartalmazzák [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 3. § (1), 2-5. számú melléklet].

n) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél az egyes közalkalmazotti osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. A munkakörök betöltéséhez a rendeletben foglalt felmentési, illetve mentesítési lehetőségek kivételével az egyes közalkalmazotti osztályoknál meghatározott szintű szakirányú iskolai végzettség szükséges [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (1)-(2), melléklet].

o) A szociális és munkaügyi miniszter felügyelete alá tartozó költségvetési intézményeknél az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete állapítja meg. A munkáltatónak a melléklet szerinti felsorolásban nem szereplő munkakörök esetén az adott munkakört a mellékletben szereplő besorolási előírások alapján, a munkáltató által választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri csoportba kell besorolniuk. Amennyiben a munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört sorol be, illetve ettől eltérő megnevezést használ, akkor a kinevezésnek tartalmaznia kell a munkakör egyedi megnevezésén túl a melléklet szerinti munkaköri csoport megnevezést is [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 12. §, 1. számú melléklet].

p) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem rendelkezik, a felsőoktatási intézményben tanári, az oktatói és kutatómunkát segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak fizetési osztályba sorolását és a besorolás képesítési feltételeit a rendelet melléklete határozza meg. Az Országos Képzési Jegyzékben szereplő emelt szintű szakképesítéssel rendelkező közalkalmazott besorolásakor, valamint a második és további szakképesítés figyelembevételekor a felsőfokú szakképesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia a munkáltatónak [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (1) és (3) bekezdés valamint melléklet].

q) A kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési feltételeket, továbbá az egyes munkakörök betöltéséhez kapcsolódó többletkövetelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. A közalkalmazotti besorolásnál főiskolai végzettségként kell figyelembe venni a zeneművészeti szakiskola (állami zenekonzervatórium) tanárképző tagozatán szerzett állami zenekonzervatóriumi, valamint a művészeti szaktanárképzőben szerzett oklevelet. A megnevezett szakképesítések a vonatkozó rendeletek szerint érvényesek. E szempontból is főiskolai végzettségként kell figyelembe venni a tanítóképző intézeti népművelő-könyvtáros, továbbá a tanítóképző főiskolai szakkollégiumi (könyvtáros, népművelő) oklevelet, valamint az oktatási miniszter 2/1976. (IX. 14.) OM rendelete alapján szerzett képzettséget [2/1993. (I. 30.) MKM rendelet 1-2. §, melléklet].

r) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a végrehajtási rendelet melléklete alapján állapítja meg. Az olyan munkaköröket, amelyeket a rendelet melléklete nem tartalmaz, a munkáltatónak - a mellékletben szereplő besorolási előírások alapján - az általa választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri csoportba kell besorolnia. Amennyiben a melléklet valamely munkakörnél több fizetési osztályt jelöl meg, a közalkalmazottat a legmagasabb iskolai végzettsége, szakképzettsége alapján kell besorolni. Azokban az esetekben, amikor a jogszabály meghatározza a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget és szakképzettséget, a közalkalmazottnak rendelkeznie kell az előírt képesítéssel [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].

s) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető egyes munkakörök megnevezését és fizetési osztályba sorolásuk feltételeit a rendelet melléklete tartalmazza. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételeit a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 1. §, 2. § (1) és (5), valamint 1. számú melléklet.

t) A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az egyes fizetési osztályba tartozó munkaköröket, valamint a munkakörök elnevezését a rendelet melléklete tartalmazza. Ha a melléklet valamely munkakörnél több fizetési osztályt jelöl, az adott munkakör képesítési követelményéről a kinevezéskor a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. Fontos kiemelni, hogy amennyiben jogszabály meghatározza, hogy a munkakör milyen végzettséggel tölthető be, illetve van olyan szakképzettség, mely jogszabályi rendelkezés alapján a munkakör betöltésére képesít, a közalkalmazottnak ezzel a képzettséggel rendelkeznie kell [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 7. §, 2. számú melléklet].

A Kjt. továbbra is biztosítja az iskolai végzettség, illetve a szakképesítés, szakképzettség alóli felmentés lehetőségét. A törvény azonban egyértelműen rendezi, hogy a felmentésre csak a miniszter által kiadott jogszabályi keretek között kerülhet sor, így nincs lehetőség a miniszter egyedi döntésén alapuló felmentésre. A munkáltató kötelessége, hogy a felmentéssel egyidejűleg előírja a szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belül történő megszerzését, amely időtartamba nem számítanak bele azok az időtartamok, amelyeket a gyakornoki időnél is figyelmen kívül kell hagyni [Kjt. 61. § (4)]. Az iskolai végzettség, illetve a szakképesítés, szakképzettség alóli felmentésre vonatkozó végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze:

a) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a felmentést határozott időre, de legfeljebb öt évre a munkáltató abban az esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy az adott munkakörre nem áll rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 10. §].

b) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a képesítési és többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés iránti kérelmet a munkáltatói jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és indokolt esetben a munkáltató szerv vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök esetén azonban nem adható felmentés [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 16. §].

c) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben legfeljebb egy ízben adható felmentés a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól - határozott időre -, ha az érintett munkavállaló a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan - képesítési előírásoknak megfelelő személy -, aki az adott munkakörbe kinevezhető lenne. Mindkét esetben a kinevezésre kerülő munkavállalónak vállalnia kell a hiányzó képesítés megszerzését. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt évet.

Könyvtáros, levéltáros, muzeológus, népművelő munkakörű dolgozó részére az előzőekben meghatározott felmentés csak abban az esetben adható meg, ha a közalkalmazott felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.

Közgyűjteményi és közművelődési intézményben magasabb vezető beosztást betöltő közalkalmazott részére felmentés nem adható, kivéve, ha az érintett személy a képesítés megszerzése érdekében a pályázat beadásának időpontjában már oktatásban vesz részt, illetve tanulmányainak megkezdéséhez az oktató intézmény felvételi nyilatkozatát megszerezte. E felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt évet [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 15. §].

d) A gazdasági ágazatban a rendelet mellékletében szereplő munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól abban az esetben adható ideiglenes felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy ha nem áll rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott a kinevezésétől számított 2 éven belül megkezdi a tanulmányait és az adott képesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben előírt képzési idő alatt vállalja a képesítés megszerzését. A munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg - a képesítés megszerzéséhez előírt tanulmányi időtartamára - a képesítési előírások alóli felmentést [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 5. § (3)-(4), melléklet].

e) A testnevelés és sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól - a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott kivételével - fel kell menteni a közalkalmazottat, ha a képesítés megszerzése érdekében szakirányú oktatásban vesz részt, vagy az intézmény rendelkezésére nem áll a képesítési előírásoknak megfelelő olyan személy, aki az adott munkakörbe kinevezhető, és a kinevezéskor a közalkalmazott vállalja az előírt képesítés megszerzését. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt év lehet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (2)-(3)].

f) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a munkáltató szerv vezetője indokolt esetben felmentést adhat a közalkalmazottnak az előírt iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség alól. A közalkalmazott ebben az esetben köteles a munkakörére vonatkozó iskolai végzettséget, szakképesítést, szakképzettséget öt éven belül megszerezni. A rendelet hatálybalépését követően (1992. XII. 26.) csak olyan személlyel létesíthető közalkalmazotti jogviszony, illetve csak olyan közalkalmazottnak adható magasabb vezetői és vezetői megbízás, aki az előírt iskolai és tanfolyami végzettséggel, illetve képesítéssel rendelkezik [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 12. § (1)-(2)].

g) A honvédségnél foglalkoztatott munkavállaló részére a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól - határozott időre - felmentés akkor adható, ha az érintett személy a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő - személy, aki az adott munkakörben kinevezhető lenne. Mindkét esetben a kinevezésre kerülő személynek vállalnia kell a hiányzó képesítés megszerzését. A felmentés megadására a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 16. § (1), (3)].

h) A büntetés-végrehajtás szerveinél a munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre meghatározott képesítési követelmény alól a képesítés megszerzéséig felmentheti. A felmentési idő nem haladhatja meg az 5 évet [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 9. §].

i) A környezetvédelmi és vízügyi területhez tartozó költségvetési szerveknél a rendelet mellékletében meghatározott munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés meghatározott időbeni megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést - meghatározott időre - a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 6. § (1)-(2), melléklet].

j) A közlekedési ágazathoz tartozó költségvetési szerveknél a rendelet mellékleteiben meghatározott munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést - a képesítés megszerzésének időtartamára - a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg. A polgári repülés területén nem adható felmentés a képesítési többletkövetelmények alól azokban a munkakörökben, ahol a 12/1983. (VI. 30.) KTM rendelet szakszolgálati képesítést ír elő [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 8. § (1)-(2), (4), 2-5. számú melléklet].

k) A Külügyminisztérium jóléti intézményeiben a munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre meghatározott képesítési követelmény alól a képesítés megszerzéséig felmentheti. A felmentés időtartama nem haladhatja meg az öt évet [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (3)].

l) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem rendelkezik, a felsőoktatási intézményben tanári, az oktatói és kutatómunkát segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak képesítési feltételek alól történő felmentés eseteit - a végleges mentesítés eseteinek kivételével - a rendelet melléklete határozza meg [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés és melléklet].

m) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a felmentést határozott időre a munkáltató abban az esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt vagy az adott munkakörre nem áll rendelkezésre olyan - a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű - személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 3. §]

n) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott közalkalmazottaknak a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól egyrészt abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést határozott időre a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételek alóli felmentésének szabályait a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 2. § (2)-(3), (5)].

A korábbi szabályhoz hasonlóan továbbra is lehetőség van arra, hogy a miniszter jogszabályban rendelkezzen az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben történő minősítésének kérdéseiről. A végleges mentesítéssel kapcsolatos végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze.

a) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a munkáltató mérlegelési jogkörében azt a közalkalmazottat mentesítheti véglegesen, aki az adott szakterületen legalább tizenöt éve képesítés nélkül végez munkát és az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges korhatár betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van hátra [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 11. §].

b) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a képesítési és többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés iránti kérelmet a munkáltatói jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és indokolt esetben a munkáltató szerv vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök esetén azonban nem adható felmentés [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 16. §].

c) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól véglegesen mentesíteni kell:

- az előadóművészeti közalkalmazottat, aki hivatásos előadóművészi bizonyítvánnyal, illetve működési engedéllyel, vagy a Kjt. 63. §-ának (2) bekezdésében meghatározott művészeti díjjal rendelkezik;

- azt a közgyűjteményi és közművelődési dolgozót, aki bármelyik szakterületen tudományos fokozatot szerzett;

- azt a közgyűjteményi és közművelődési intézményben foglalkoztatott közalkalmazottat, aki legalább tizenöt éves szakmai gyakorlatot szerzett, és az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez kevesebb mint öt éve van hátra e rendelet hatálybalépésekor;

- azt a gazdasági magasabb vezetőt, vezető beosztást betöltő közalkalmazottat, aki középfokú iskolai végzettséggel és felsőfokú államháztartási vagy mérlegképes könyvelői tanfolyami végzettséggel rendelkezik, és legalább tízéves szakmai gyakorlatot szerzett.

A mentesítés megadásáról a munkáltatónak írásban kell értesítenie a közalkalmazottat [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 16. §].

d) A gazdasági ágazatban a munkakör betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól végleges mentesítést adhat a munkáltatói jogkör gyakorlója, ha a közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve dolgozik, és az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltéséhez legfeljebb tíz év van hátra [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 6. §].

e) A testnevelés és sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél. A munkakör betöltéséhez szükséges képesítés alól véglegesen mentesül a testnevelés és sport területén legalább 15 éves szakmai gyakorlattal rendelkező közalkalmazott, ha e rendelet hatálybalépésekor az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb 10 éve van hátra. A rendelet külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépésekor (1994. VI. 16.) magasabb vezető vagy vezető beosztást betöltő közalkalmazottat fel kell menteni a képesítési követelmény alól, ha a beosztásához szükséges képesítés megszerzése érdekében tanulmányait a rendelet hatálybalépése előtt megkezdte. A felmentés ideje nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, legfeljebb azonban az öt évet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (4)-(5)].

f) Az igazságügyi és rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó intézményeknél a munkáltató véglegesen mentesítheti a szakirányú iskolai végzettség megszerzésének kötelezettsége alól az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt 10 évvel, a legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező, határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat. Az öregségi nyugdíjkorhatár fogalmi körébe beletartozik a korkedvezménnyel elért nyugdíjjogosító időpont is. Az 1992. december 31. előtt adott mentesítés mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat a munkáltató változatlan munkakörben foglalkoztatja [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 10. §].

g) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazott 50. életéve betöltése után iskolai végzettség és tanfolyami képesítés megszerzésére nem kötelezhető [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 12. § (3)].

h) A honvédségnél foglalkoztatott munkavállaló a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól véglegesen mentesíthető, ha az adott munka(szak)területen legalább tizenöt éve dolgozik és az öregségi nyugdíjra jogosultság eléréséhez legalább öt év szükséges. A mentesítés megadására a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult. A jogszabály külön rendelkezik arról is, hogy a megszűnt vagy megváltozott oktatási intézményekben szerzett képesítésnek a munkakörök betöltésével összefüggő minősítése tekintetében a közoktatásért felelős miniszter rendelkezése az irányadó [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 16. § (2)-(4)].

i) A büntetés-végrehajtás szerveinél a munkáltató a képesítési követelmények alól véglegesen mentesítheti a meghatározott időre kinevezett közalkalmazottat, valamint azt a határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat, aki az 50. életévét betöltötte és a munkakörében legalább 10 év büntetés-végrehajtási gyakorlattal rendelkezik. A rendelet külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépése előtt (1993. III. 17.) a képesítési követelmények alól adott mentesítés mindaddig érvényes, amíg változatlan munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 10. §].

j) A környezetvédelmi és vízügyi igazgatás alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottat a képesítési előírások teljesítése alól a munkáltatónak véglegesen mentesítenie kell, ha a közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve megszakítás nélkül dolgozik és 10 évnél kevesebb ideje van hátra az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltéséhez [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 6. § (3)].

k) A közlekedési ágazati irányítás alá tartozó költségvetési szerveknél a képesítési előírások teljesítése alól véglegesen mentesíteni kell azt a közalkalmazottat, aki az adott szakterületen legalább 10 éve képesítés nélkül végez munkát és az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltéséhez 10 évnél kevesebb ideje van hátra [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 8. § (3)].

l) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél véglegesen mentesíteni kell a szakképesítés megszerzése alól azt a határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat, aki 45. életévét betöltötte és az adott szakterületen legalább 10 éve képesítés nélkül végzi munkáját. A jogszabály külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a hatálybalépése előtt (1993. XII. 7.) adott mentesítés mindaddig érvényes, amíg a közalkalmazottat változatlan munkakörben foglalkoztatják [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (4)-(5)].

m) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem rendelkezik a képesítési feltételek, a szükséges iskolai végzettség megszerzése alól mentesül az a közalkalmazott, akinek az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges korhatár betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van hátra [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdés].

n) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a képesítési előírás teljesítése alól mentesül az a munkáltatónál korábban határozatlan időre kinevezett közalkalmazott, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb öt éve hiányzik, és legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. E felmentés mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat változatlan munkakörben foglalkoztatja a munkáltató [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 12. § (1) bek.].

o) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott közalkalmazottat a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól a munkáltató abban az esetben mentesítheti véglegesen, ha a közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve képesítés nélkül végez munkát és a Kjt. 37/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti korhatár eléréséhez 5 évnél kevesebb ideje van hátra. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételek alóli mentesítésének szabályait a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 2. § (4)-(5)]

p) A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a munkáltató véglegesen mentesítheti a képesítési előírás teljesítése alól azt a határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat, akinek az öregségi nyugellátásra jogosító életkor eléréséhez 10 éve hiányzik, és legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A rendelet hatálybalépése (1993. VI. 26.) előtt adott képesítési követelmények alóli mentesítés mindaddig érvényes, amíg változatlan munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 8. §].

62. § A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak. Az egyes fizetési osztályok tizennégy fizetési fokozatot tartalmaznak.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

1997. február 1-jétől az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény alapján a fizetési osztályok mindegyike tizennégy fizetési fokozatot tartalmaz (Kjt. 62. §).

63. § (1) A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) - a 61. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.

(2) A művészeti területen foglalkoztatottak esetében az „F” fizetési osztály helyett a „G” fizetési osztályba, a „H” fizetési osztály helyett az „I” fizetési osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, és a művelődési és közoktatási miniszter által adományozható művészeti és oktatási szakmai díjakról szóló 4/1992. (X. 6.) MKM rendelet vagy a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik. E rendelkezést kell alkalmazni a korábban hatályos jogszabályok alapján Kossuth-díjban vagy állami-díjban, illetve a jelenleg hatályos jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti díjban vagy kitüntető címben részesült, művészeti területen foglalkoztatott közalkalmazottak besorolásánál is.

(3) Nem érinti a 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást, ha a munkakör ellátásához az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, szakképzettségen, doktori címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más képesítés is szükséges.

BH2002. 162. I. A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.].

BH1999. 277. Iskolagondnok munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott az egyéb munkakörbe tartozó gazdasági dolgozó, aki a jogszabály szerint az e munkakörön belül - figyelemmel az iskolai végzettségére is - a gazdasági fizetési osztályok valamelyikébe sorolható be [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. §, 63. § (1) bek., 3/1997. (I. 15.) Korm. r.-tel módosított 138/1992. (X. 8.) Korm. r. mell. I. rész].

BH1999. 181. A közoktatási vezetői szakosító továbbképzés az alapképzésben nem szerezhető, különleges szakképzettséget nyújtó továbbképzés. E továbbképzés alapján szerzett oklevél az alapképzésben szerzett oklevéllel együtt érvényes, a munkakör betöltésére, a foglalkozás folytatására azonban önmagában nem jogosít. Az oktatási vezetői szakképzettség nem posztgraduális képesítés [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (7) bek, 7/1987. (VI. 29.) MM r. 7. § (1), (5) és (6) bek.].

BH1999. 42. Ha a pedagógus által oktatandó szakokat több kétszakos diploma tartalmazza, a munkakör ellátásához és a megfelelő besoroláshoz e diplomák mindegyike szükséges. A több szak közül nem oktatott tantárgy nem minősíti a többszakos diplomát egyszakossá [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (7) bek.].

BH1998. 359. A felsőfokú iskolai végzettség mellett meglévő posztgraduális képzettség csak abban az esetben vehető a besorolás szempontjából figyelembe, ha az a munkakör ellátásához szükséges [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (5) bek.].

BH1998. 250. Ugyanannál a munkáltatónál több munkakört betöltő közalkalmazott csak annak a munkakörének megfelelően sorolható be, amelyre a kinevezése szólt. Ebben az esetben is vizsgálni kell, hogy a munkakörei betöltéséhez szükséges iskolai végzettségei alapján jogosult-e a magasabb fizetési osztályba történő besorolásra [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. §, 1993. évi LXXIX. tv., 17. § (1 bek.) b) p., 138/1993. (XII. 19.) Korm. r., 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 5. §, 2/1993. (I. 30.) MKM r. 3. mell.].

BH1998. 102. A posztgraduális képesítés figyelmen kívül hagyása pedagógus közalkalmazott esetében, ha az a munkaköre ellátásához szükségtelen [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (5) és (6) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 17. §].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1997. 422. Ennek célszerűségét a közalkalmazott nem vitathatja [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (1) bek. a) és b) pont, 63. § (5) bek.].

BH1997. 156. A fizetési fokozat megállapítása - egyes kivételektől eltekintve - azonos a közalkalmazott jogviszonyban töltött idő megállapításával. Ezért a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításának szabályait a fizetési fokozat megállapításánál és a kiemelt közalkalmazotti osztályban eltöltött idő számításánál egységesen kell alkalmazni [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (2) és (6) bek., 64. § (1) bek.].

BH1996. 128. I. A pedagógus besorolásának alapja a ténylegesen betöltött munkaköre, az ehhez szükséges végzettsége vagy végzettségei, valamint a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időtartam [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (4) bek., 177/1993. (XII. 19.) Korm. r. 10. § (2) bek., 13/A. §]

BH1995. 437. Ideggondozóban szakgondozó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak besorolási feltételei [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek. b) pont, 63. § (3) bek. b) pont, 12/1976. (IX. 9.) EüM rend. 2. § (1) és (2) bek., 18/1992. (VII. 14.) NM rend.]

BH1995. 378. Ha a munkáltató a közalkalmazottat korábban minden előírt feltétel - a felső közalkalmazotti osztály D fizetési osztály, a legalább hat év közalkalmazotti jogviszony, valamint a tartósan magas színvonalú munkavégzés - fennállása alapján sorolta az F fizetési osztályba, a jogszabály utóbb bekövetkezett módosulása ellenére sem volt lehetőség az újból történő besorolására, illetve visszasorolására [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (5) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].

BH1995. 65. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek az 1993. december hó 19. napján hatályba lépett módosításáig az F fizetési osztályba kellett átsorolni azt a közalkalmazottat, akit a kiemelt, illetve felső közalkalmazotti osztályba soroltak be, és aki legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy azzal összefüggő felsőfokú végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett posztgraduális képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek., 63. § (1)-(6) bek., 87. § (1) és (2) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].

BH1994. 166. A közalkalmazott tanító esetében akkor lehet a munkakörre vonatkozóan több felsőfokú iskolai végzettséget a fizetési osztályba sorolás szempontjából elismerni, ha a munkavállaló a munkaköre ellátásához előírtnál magasabb iskolai végzettséggel is rendelkezik. Az adott munkakörhöz szükséges iskolai végzettségnél alacsonyabb szintű végzettség általában nem ad alapot a magasabb fizetési osztályba történő előresorolásra [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (3) bek. a) pont, (4) bek., 13/1986. (VIII. 1.) MM. 33. §).

Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény módosította a Kjt.-nek a közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályait is. E rendelkezések is 1997. február 1-jén léptek hatályba. A közalkalmazottakat a hatálybalépést követően tizenöt napon belül, tehát február 16-áig kellett újra besorolni. A besorolás következtében a közalkalmazott illetménye nem csökkenhetett. A közalkalmazottak besorolása teljesen új rendszer szerint történik.

Az új közalkalmazotti besorolás lényege, hogy a közalkalmazottat minden esetben a munkakörhöz jogszabályban előírt iskolai végzettség, szakképzettség, szakképesítés, doktori cím, tudományos fokozat alapján kell besorolni. A munkáltatónak tehát azt kell vizsgálnia, hogy a közalkalmazott által betöltött munkakörhöz a jogszabály milyen követelményt határozott meg. E rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a közalkalmazott nem rendelkezik a jogszabályban előírt iskolai végzettséggel, szakképesítéssel, szakképzettséggel, doktori címmel, tudományos fokozattal. A megfelelő képesítés hiányában történő alkalmazás jogellenes, és amennyiben nem volt lehetőség arra, hogy a munkáltató a megkívánt képesítési követelményektől eltekintsen, alkalmazni kell a Munka tv.-nek az érvénytelenségi szabályait.

Az osztályba sorolásnál nem játszik szerepet, hogy a közalkalmazott hány főiskolai, egyetemi oklevéllel, középiskolai, szakmunkásképző iskolai stb. bizonyítvánnyal rendelkezik, illetőleg, hogy ezekben az oklevelekben bizonyítványokban hány szakképzettség, szakképesítés van feltüntetve. Abban az esetben, ha a munkakört különböző szintű oklevéllel, bizonyítvánnyal be lehet tölteni, a besorolást az alapján a legmagasabb iskolai végzettség stb. figyelembe vételével kell elvégezni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik. Így például, amennyiben a pedagógus munkakör betölthető főiskolai végzettséggel is és egyetemi végzettséggel is, és a pedagógusnak egyetemi szintű végzettsége van, a besorolást az egyetemi végzettségnek megfelelően kell elvégezni.

A besorolás során több munkáltatónál problémát jelenthet a meglévő szakképesítések minősítése, mivel a besorolási rendelkezések már az Országos Képzési Jegyzék alapján megkívánt iskolai előképzettség figyelembevételével szabályozzák a kérdéskört. A régi jegyzékben szereplő szakmák egyenértékűségének elismerése még nem történt meg. Ezekben az esetekben a munkáltatónak figyelembe kell vennie a korábbi szakmajegyzékeket, amelyek meghatározzák, hogy az egyes szakmákat milyen iskolai előképzettséggel lehet megszerezni.

Az előzőekben ismertetett besorolási szabályok alapján a közalkalmazott besorolásánál első lépésként a munkáltatónak azt kell eldöntenie, hogy a közalkalmazottat milyen feladatra alkalmazza. Ezt pontosan meg kell határoznia a kinevezési okmányban és az ehhez kapcsolódó munkaköri leírásban. A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell azt a munkakört, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatják, amelyre a kinevezés szól. A munkakör kiválasztásánál az ellátandó feladatok mellett vizsgálni kell azt is, hogy a közalkalmazott rendelkezik-e azzal az iskolai végzettséggel, szakképesítéssel, szakképzettséggel, amellyel őt az adott munkakörbe be lehet sorolni. E kérdések eldöntéséhez segíteni nyújtanak a Kjt. 61. § (3) bekezdésénél már ismertetett kormány, illetve miniszteri rendeletet vonatkozó előírásai is, amelyek eligazítást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a különböző elnevezésű munkakörökbe milyen feladatot ellátó közalkalmazottat lehet besorolni. Az egyes munkakörök több fizetési osztályba is tartozhatnak, ily módon itt is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a közalkalmazottat a munkakör betöltésére jogosító legmagasabb iskolai végzettsége alapján kell besorolni.

A Kjt. a fizetési osztályok hierarchiájával ösztönözi a közalkalmazottakat a magasabb iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzésére. A művészeti területeken azonban ennek iskolai rendszerbeli korlátai vannak. Ezért a törvény művészeti szférában a művészeti díjak, illetve kitüntető címek alapján biztosítja a magasabb fizetési osztályba történő előmenetelt. Ennek következtében a Kjt. a jelenleg hatályos és a korábban hatályos jogszabályok alapján adott művészeti díjakat, kitüntető címeket a besorolás szempontjából azonosan kezeli. A Kjt. szerint a művészeti területen foglalkoztatottak esetében az F fizetési osztály helyett a G fizetési osztályba, a H fizetési osztály helyett az I fizetési osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény és az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerésekről szóló 24/1999. (VI. 25.) OM rendelet, vagy a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik. (Megjegyezzük, hogy 2005. január 1-jétől a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, a Népművészet Mestere díj alapításáról szóló 268/2004. (IX. 24.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendeletet.) E rendelkezést kell alkalmazni a korábban hatályos jogszabályok alapján Kossuth-díjban vagy állami díjban, illetve a jelenleg hatályos jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti díjban vagy kitüntető címben részesült, művészeti területen foglalkoztatottak besorolásánál is [Kjt. 63. § (2)].

A közalkalmazottak besorolásának garanciális szabályai közé tartozik az a rendelkezés, hogy amennyiben az adott munkakör ellátásához az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, doktori címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más képesítés is szükséges, e képesítés hiánya nem érintheti a Kjt. 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást [Kjt. 63. § (3)].

64. § (1) A közalkalmazott fizetési fokozatát közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani.

(2) A fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására a 87/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.

(3) A közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a fizetési fokozat megállapításánál a várakozási időnek a 65. § (3)-(5) bekezdése alapján megelőzőleg történt csökkentését is figyelembe lehet venni.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1997. 156. A fizetési fokozat megállapítása - egyes kivételektől eltekintve - azonos a közalkalmazott jogviszonyban töltött idő megállapításával. Ezért a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításának szabályait a fizetési fokozat megállapításánál és a kiemelt közalkalmazotti osztályban eltöltött idő számításánál egységesen kell alkalmazni [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (2) és (6) bek., 64. § (1) bek.].

BH1996. 453. II. A közalkalmazott felmentési ideje szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott munkaviszony időtartamát kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. § (1)-(3) bek., 37. § (2) bek., 64. § (2) bek.].

A közalkalmazotti osztály megállapítása mellett jelentős tényező a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke, figyelemmel arra, hogy az a fizetési fokozat megállapításán keresztül alapvető hatással bír a közalkalmazott díjazására. A besorolás által megállapított közalkalmazotti osztály a törvény keretei között meghatározza a közalkalmazott fizetési osztályát. A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak, és a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke határozza meg a közalkalmazott fizetési osztályán belül fizetési fokozatát. A közalkalmazott fizetési fokozatának meghatározásánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt kell figyelembe venni [Kjt. 64. § (1)].

2004. január 1-jétől - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és egyéb munkajogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi CXVIII. törvény rendelkezéseire figyelemmel - a fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására a Kjt. 87/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni [Kjt. 64. § (2)]. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó szabályok módosítása azért vált az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozatára tekintettel vált szükségessé. E határozat szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben a közalkalmazott fizetési fokozata megállapításához figyelembe veendő jogosító idők között sor- illetve tartalékos katonai és a polgári szolgálat időtartamát 2003. december 31-i határidővel fel kell tüntetni. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a közalkalmazotti törvényben, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál, továbbá a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál nem teremtődtek meg maradéktalanul a közalkalmazotti jogviszony kezdete előtt kötelező katonai szolgálatban töltött idő figyelembevételének, illetve beszámításának jogszabályi feltételei.

Az Alkotmánybíróság határozata többek között megállapította:

A jogalkotó a Kjt. megalkotásával 1992. július 1-jével speciális, új típusú jogviszonyt hozott létre. A korábban homogén munkajog területén - a speciális sajátosságokat kiemelve - megalkotta a közalkalmazotti jogviszonyt, melyre vonatkozó szabályokat önálló törvényben rögzítette. Ennek keretében a Kjt. 87. §-ában - a korábbi munkaviszonyt nem érintve - a jogalkotó bizonyos feltételekhez kötötte, hogy mely munkavégzésre irányuló jogviszonyt tekint a közalkalmazotti jogviszony időtartamába beszámíthatónak. A Kjt. 64. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor arról rendelkezik, hogy a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál milyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban töltött időtartamokat vesz figyelembe.

A Kjt. 87. § (2) bekezdésének c) pontja szerint közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni a szolgálati idő tartamát, a Kjt. 64. §-ának (2) bekezdése pedig ezt a szolgálati jogviszonyban töltött időtartamot a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál is figyelembe veszi. A Kjt. azonban nem értelmezi a szolgálati jogviszony fogalomkörét.

Ugyanakkor a Kjt. 87. § (2) bekezdés c) pontja azoknak a közalkalmazottaknak, akik a közalkalmazotti jogviszony létesítését megelőzően töltötték kötelező sor-, illetve tartalékos katonai szolgálatukat, e katonai szolgálat teljesítésének időtartamát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál nem veszi figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányos kötelezettség teljesítése szempontjából azonos szabályozási körbe tartoznak mindazok a közalkalmazottak, akik akár a közalkalmazotti jogviszony létesítését megelőzően vagy akár azt követően töltötték le kötelező katonai szolgálatukat. Megállapította továbbá, hogy a jogalkotó a jogalanyok között alkotmányos indok nélkül tett különbséget, mely alkotmányellenességet eredményez. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezés megsemmisítését mellőzte, mivel az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján - hivatalból eljárva megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet alakult ki azáltal, hogy a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek lehetővé tennék, hogy valamennyi kötelező katonai szolgálatot teljesített munkavállaló - az alkotmányos kötelezettsége teljesítése szempontjából - azonos munkavállalói helyzetbe kerüljön.

A Kjt.-nek az Alkotmánybíróság határozatán alapuló új 87/A. §-ba foglalt rendelkezései a Kjt. régi 64. § (2) bekezdését és 87. § (2)-(5) bekezdését egybeszerkesztve, a korábbinál áttekinthetőbben fogalmazzák meg a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időre vonatkozó előírásokat. Így a jogalkalmazást megkönnyítendő, egy jogszabályhelyen található valamennyi, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításával kapcsolatos szabály. A sor- vagy tartalékos katonai szolgálat és a polgári szolgálat időtartamát a fizetési fokozat megállapítása szempontjából be kell számítani a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe. Mivel azonos időtartamra csak egy jogviszony vehető figyelembe, ha a katonai vagy polgári szolgálat időtartama alatt a jogosult közalkalmazotti jogviszonyban állt, nem a katonai vagy polgári szolgálat, hanem a közalkalmazotti jogviszony idejét kell beszámítani.

Fentiek alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni:

- a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt,

- a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban töltött időt,

- a szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá

- a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban,

- a hivatásos nevelő szülői jogviszonyban töltött időt, valamint

- 2005. január 1-jétől a Kjt., illetőleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyba töltött időt [Kjt. 87/A. § (1)].

Amennyiben jogszabály, kormányhatározat vagy a bíróság jogerős ítélete alapján megállapítható, hogy a munkaviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai vagy vallási meggyőződése, továbbá munkavállalói érdek-képviseleti szervezethez való tartozása, illetve ezzel összefüggő tevékenysége miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől 1990. május 2-áig a munkaviszonyban nem töltött időtartamot A Kjt. 87/A. § (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani [Kjt. 87/A. § (2)].

A fizetési fokozatának megállapításánál emellett figyelembe kell venni:

- a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett,

- az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt munkaviszony teljes időtartamát,

- a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, illetve a polgári szolgálatban, továbbá 2005. január 1-jétől kezdődően a Kjt., illetőleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá nem tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyba eltöltött időt is (Ugyanakkor a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításakor figyelmen kívül kell hagyni a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak, illetve a polgári szolgálatnak azt a tartamát, amely egyébként közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősül) [Kjt. 87/A. § (3)-(4)].

Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, közülük erre az időre csak egy jogviszony számítható be [Kjt. 87/A. § (5)].

Az új rendelkezésekkel összefüggésben minden munkáltatónak 2004. február végéig 2004. január 1-jével a Kjt. 87/A. § (3) bekezdés c) pontjára tekintettel újra el kellett végeznie közalkalmazottai besorolását, és át kellett tekintenie az ahhoz figyelembe veendő szolgálati időt.

A Kjt. 65. § (3)-(5) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató a közalkalmazott fizetési fokozatok közötti várakozási idejét a törvényben meghatározott feltételekkel és módon csökkentse. Új közalkalmazotti jogviszony létesítésekor - a fizetési fokozat megállapításánál - a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a már ezt megelőzően végrehajtott csökkentést is figyelembe vegye [Kjt. 64. § (3)]. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy e döntés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, vagyis nem fűződik hozzá a közalkalmazottnak alanyi jogosultsága.

65. § (1) A közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján háromévenként eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A magasabb fizetési fokozat elérésével a hároméves várakozási idő újra kezdődik.

(2) A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számítható be mindazon időtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik mondata alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A közalkalmazott várakozási ideje tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítménye esetén csökkenthető. A várakozási idő csökkentése esetén az annak megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép.

(4) A várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet.

(5) A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály meghatározhatja a várakozási idő csökkentésének kötelező esetét. A várakozási idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a (4) bekezdésben foglalt időtartamot.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1994. 227. II. A várakozási időbe nem számíthatók be mindazok az időtartamok, amelyeket a végkielégítésre valójogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni [1992. évi XXXIII. tv. 65. § (2) bek.].

A közalkalmazott a kinevezéstől számított 3 éves várakozási idő elteltével - a tárgyév első napján - eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozat elérésével a várakozási idő újra kezdődik [Kjt. 65. § (1)]. A közalkalmazotti osztályokon belüli előrehaladás egyik legfőbb tényezője a kinevezés után a munkáltatónál eltöltött idő. Az előrejutás rendszere - érvényesítve a folyamatosság elvét - a törvényben meghatározott várakozási idő eltelte után biztosítja az eggyel magasabb fizetési fokozatba lépést.

A Kjt. hatálybalépésekor a várakozási idő kezdő időpontját nem lehetett egységesen megállapítani, az valamennyi közalkalmazott esetében más és más időpont volt, mivel a várakozási idő a kinevezést követően, a munkába lépés napjával kezdődött. Az 1993. évi C. törvény 1993. december 19-étől pontosította a magasabb fizetési fokozatba lépés feltételeit, így a közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A Kjt. e szabálya egységesebbé teszi a besorolásokat azzal, hogy nem egyénenként, naptári módon kell figyelni a három év leteltét valamennyi közalkalmazottnál. Ezzel gyakorlatilag a várakozási idő a törvény módosított rendelkezése alkalmazásának első periódusában általában lerövidül, ugyanis a Kjt. hatálybalépésekor a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő megállapításának kezdő pontja a legtöbb esetben nem az év első napja volt.

Gyakorlati kérdésként merül fel, hogy a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba történő besorolása automatikusan eredményez-e nála illetményemelkedést. A kérdésre adott válasz egyszerre igen és nem. Ugyanis nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató a kinevezési okmányban a törvény által garantált illetményhez képest jelentősebb összegű eltérést állapítson meg a közalkalmazott javára. A gyakorlatban nem egy esetben előfordul - a költségvetési korlátok ellenére is - hogy a közalkalmazotti illetmény néha több fokozattal is meghaladja azt az összeget, amely a közalkalmazottnak a törvényi alsó határ figyelembevételével járna. Ebben az esetben a fizetési fokozat változása a közalkalmazott illetményére semmiféle automatikus hatással nem jár, a közalkalmazott illetménye változatlan marad. A módosulás mindösszesen csak annyi, hogy a fizetési fokozat emelkedésével a közalkalmazott garantált illetménye, valamint a szabadság mértéke is nő, azaz a tényleges illetménye és a garantált illetménye közötti különbség a növekedés mértékével csökken. További következmény még, hogy a Kjt. 21. §-ának (3) bekezdése alapján - mivel a fizetési fokozat a kinevezési okmány kötelező tartalmi eleme - módosítani kell a kinevezés vonatkozó részét. A közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer alsó korlátossága azt eredményezi, hogy a fizetési fokozatban történő emelés tényleges bérnövekedéssel csak azoknál jár, akik a törvény által garantált, vagy a garantáltat nem sokkal meghaladó illetményt kapnak.

A Kjt. külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a fizetési fokozatok közötti várakozási idő szempontjából a munkáltató a törvény 37. § (4) bekezdése alapján mely időtartamokat nem vehet figyelembe. Megjegyezzük, hogy a jogalkotó 1999. augusztus 17-től az 1999. évi LVI. törvénnyel pontosította az e rendelkezésbe foglalt hivatkozást [Kjt. 65. § (2)].

Az időtényezőtől függő, garantált előmenetel alapvető eleme a közalkalmazotti pályának, de egyben azt a veszélyt is magában rejti, hogy túlzottan merevvé válik az alkalmazás struktúrája. Ennek elkerülése érdekében a Kjt. előírja azt, hogy a közalkalmazott várakozási ideje, tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítmény esetén csökkenthető. A várakozási idő csökkentése esetén annak megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép [Kjt. 65. § (3)].

Amennyiben a munkáltató a fizetési fokozat megállapításánál a korábbi várakozási idő csökkentést is figyelembe veszi, ez nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár, hogy a közalkalmazottnak a besorolása eredményeként magasabb fizetési fokozatot állapít meg. Miután azonban a más munkáltatónál megelőzőleg történt várakozási idő csökkentés figyelembevétele a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, így a közalkalmazott nem indíthat munkaügyi jogvitát abban a kérdésben hogy ezen csökkentéseket a munkáltató a fizetési fokozat megállapításánál nem vette figyelembe.

A törvényalkotó szükségesnek tartotta annak a korlátozó rendelkezésnek az előírását, hogy a várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet [Kjt. 65. § (4)].

A Kjt. a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően lehetőséget biztosít arra is, hogy a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály meghatározza a várakozási idő csökkentésének kötelező esetét. A várakozási idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg az egy évet [Kjt. 65. § (5)].

A jogalkalmazási munka segítése érdekében az alábbiakban bemutatjuk a kérdéskörrel kapcsolatos jogi szabályozást. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a kérdéskör rendezésére a kollektív szerződés keretében is sor kerülhet.

a) A közoktatási intézményekben a közalkalmazottnak a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel csökkentenie kell a munkáltatónak, amennyiben a közalkalmazott törvénnyel alapított kitüntetést vagy díjat, illetve miniszter által alapított díjat kapott. Amennyiben a közalkalmazott teljesítette a külön jogszabályban [277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet] meghatározott továbbképzési követelményeket a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell. A várakozási idő csökkentésére azonban hétévenként csak egy alkalommal kerülhet sor még akkor is, ha ebben az időszakban többször teljesítette a továbbképzés követelményeit. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy várakozási idő csökkentésére csak 1999. január 1-jétől nyílt lehetőség mégpedig azok esetében, akik a továbbképzést 1998-ban fejezték be, és a továbbképzési követelményeket teljesítették [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14. §, 20. § (5)].

b) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjtemény területen foglalkoztatott közalkalmazott kötelező várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell, amennyiben a közalkalmazott miniszter vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesült, illetőleg tudományos fokozatot szerzett [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 17. §].

c) Amennyiben a felsőoktatási intézményben foglalkoztatott közalkalmazott állami kitüntetésben részesült - a Kjt. 63. §-ának (2) bekezdésében megjelölt, művészeti területen foglalkoztatottak kivételével -, a felsőoktatási intézményben a végrehajtási rendelet mellékletében meghatározott munkakörökben a közalkalmazott fizetési fokozatok közötti várakozás idejét a kitüntetés évében egy évvel csökkenteni kell [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 8. §].

d) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba történő besoroláshoz szükséges kötelező várakozási idejét egy évvel csökkenteni köteles, ha az miniszteri vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesült, illetőleg tudományos fokozatot szerzett [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 13. §].

66. § (1) A fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó - az első fizetési fokozat garantált illetményére épülő - legkisebb szorzószámokat az éves költségvetési törvény állapítja meg.

(2) Amennyiben a közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség mellett a kinevezésében feltüntetett további szakképesítésre, szakképzettségre is szükség van, és azzal a közalkalmazott rendelkezik, az (1) bekezdés szerint járó garantált illetménye

a) egy további szakképesítés esetén legalább 5%-kal,

b) kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 8%-kal növekszik.

Az illetménynövekedés feltétele, hogy a közalkalmazott a további szakképesítését munkaidejének legalább 10%-ában hasznosítja.

(3) A (2) bekezdés szerinti illetménynövekedés mértéke a „H”, „I” vagy „J” fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett

a) egy további szakképesítés esetén legalább 7%,

b) kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 10%.

(4) Azokban az esetekben, ahol a további szakképesítés hasznosításának mértéke előre nem határozható meg, az illetménynövekedés feltételeit a miniszter állapítja meg. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a közoktatási ágazatban a további szakképesítés hasznosításának a kötelező óraszámra eső mértékét meghatározza.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása 2007. szeptember 1-jétől megnövelte a pedagógusok kötelező óraszámát. Ha az óraszámemelést megelőzően a pedagógus további szakképesítését egy vagy két osztály tanításában hasznosította, és a kötelező óraszáma a munkaidő 10%-át elérte, garantált illetménye a törvény szabályai szerint 5, illetve 8%-kal növekedhetett. A kötelező óraszám emelése miatt a munkaidő 10%-át már nem érné el minden esetben a további szakképesítés hasznosításának aránya, így ez közvetetten a legképzettebb pedagógusok illetményének csökkentésére vezetne. Ez a kérdés a Kjt. közoktatási végrehajtási rendeletében megnyugtatóan rendezhető, ehhez teremti meg a törvény a felhatalmazási alapokat.

(5) További szakképesítésként a közalkalmazott besorolásánál alapul vettel azonos képzettségi szinten szerzett szakképesítést, szakképzettséget lehet figyelembe venni.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazása során a képzettségi szintek a következők:

a) alsó képzettségi szint az „A” fizetési osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés;

b) közép képzettségi szint a „B”, „C” és „D” fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés;

c) felső képzettségi szint az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség.

(7)-(9)

(10) A garantált illetmény összegét a kerekítés általános szabályai szerint száz forintra kerekítve kell megállapítani.

(11) A (2)-(4) bekezdésben említett illetményrész azon időszak alatt illeti meg a közalkalmazottat, amely alatt a további szakképesítést alkalmazza. Ez az időszak azonban egy hónapnál rövidebb nem lehet.

EBH2007. 1646. A pedagógusok túlmunkadíja, távolléti díja megállapításánál illetményként a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. törvény 66. § (1) bekezdés, 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §].

EBH2006. 1544. A garantált illetmény összegét meghaladó, munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a kinevezésben meghatározott illetmény része. Ebből következően a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész akkor csökkenthető vagy vonható meg, ha ez nem jár a kinevezés szerinti illetmény összegének csökkenésével (1992. évi XXXIII. törvény 21. § (1) és (3) bek., 66. § (1) bek.; 1992. évi XXII. törvény 82. § (1) bek.].

BH2007. 64. Ha a közalkalmazott a törvényben szabályozott, különös feltételek alapján járó juttatásra a feltételek hiánya miatt nem jogosult, a jogszabálysértéssel megállapított juttatás a közalkalmazott hozzájárulása nélkül megvonható és az összilletmény csökkenthető [1992. évi XXXIII. törvény 66. § (2) bekezdés].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

2008. január 1-jétől a közalkalmazotti fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó - az első fizetési fokozat garantált illetményére épülő - legkisebb szorzószámokat a Kjt. helyett az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az elmúlt 15 év illetmény megállapítási szabályainak változásaiból az alábbiakat indokolt kiemelni.

Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény alapvetően megváltoztatta a közalkalmazottak díjazásával kapcsolatos szabályokat. Nem változtatott azonban azon a Kjt. hatálybalépése óta követett alapelven, hogy a munkáltató az illetmény megállapításakor legalább a törvény alapján járó illetményt köteles a közalkalmazottnak biztosítani. A törvénynek ez a szabálya azonban azzal a következménnyel is jár, hogy az illetmény megállapításánál a munkáltató a közalkalmazott javára eltérhet, tehát a fizetési fokozat által meghatározott illetménynél magasabb összegű illetményt állapíthat meg részére. Felhívjuk a figyelmet, hogy a fizetési fokozat alapján a közalkalmazott részére garantáltan járó illetménynél alacsonyabb összegű díjazást a munkáltató nem állapíthat meg, sőt fegyelmi büntetés kiszabásakor sincs lehetősége a fegyelmi jogkör gyakorlójának a közalkalmazott részére a törvény által garantáltan biztosított illetmény csökkentésére. Az illetmény-előmeneteli rendszer ezen sajátossága egyben lehetőséget teremt a munkáltató számára, hogy a közalkalmazottak között kellő mértékben tudjon differenciálni a díjazás tekintetében, elismerve ezzel a tartósan jó, valamint a kiemelkedő munkateljesítményeket.

Mielőtt az illetménymegállapítás jelenlegi szabályozást ismertetnénk, feltétlenül indokolt röviden áttekinteni a Kjt. hatálybalépését követően végrehajtott módosításokat is. A jogalkotó a közalkalmazotti illetmények összegének meghatározásakor már 1992-ben sem hagyhatta figyelmen kívül a gazdaság jelenségeit, elsősorban az inflációt. Így a Kjt. egy országosan egységes illetmény-előmeneteli rendszert hozott létre. A törvény szerint csak a legalacsonyabb fizetési fokozathoz (A/1) tartozó illetményt definiálta külön törvény abszolút számban, a további fokozatokhoz egy-egy szorzószám járult, és ennek segítségével kellett a tényleges illetmény összegét megállapítani. Az A/1. fokozathoz tartozó illetmény összegét már ekkor is az éves költségvetési törvény szabályozta.

A Kjt.-t módosító 1996. évi XXVIII. törvénynek az illetményrendszert érintő jelentős változtatása volt, hogy az addigi szorzószámos megoldás helyett fix illetményösszegeket tartalmazó illetménytábla került bevezetésre. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy az addigi merev, az A1. fokozat változásának a többi fizetési osztályt is automatikusan meghatározó rendszere helyett olyan szisztéma érvényesüljön, amely lehetővé tette a fizetési fokozatok szerinti illetményarányok rugalmasabb kialakítását a béralku során. A bértáblán feltüntetett összegek ugyanis, ahogy már addig is az illetmények garantált minimumának felelnek meg, amelyekből felfelé el lehetett térni. Ezzel megvalósult a közalkalmazotti bértáblának a minimálbérhez való igazítása is, hiszen az A1. fizetési fokozathoz tartozó garantált illetményt a törvény a minimálbér összegében állapította meg.

A jelenleg hatályos szabályozás mintegy ötvözve az eddig alkalmazott illetmény-megállapítási módszereket csak az egyes fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetményt határozza meg. A további - növekvő - fizetési fokozatokhoz szorzószámok kapcsolódnak. Az első fizetési fokozatokhoz tartozó illetmény garantált összegét, valamint a fizetési fokozatokhoz tartozó legkisebb szorzószámokat a Kjt. melléklete tartalmazza [Kjt. 66. § (1), 1. számú melléklet].

1997. február 1-jétől tehát a garantált összegű közalkalmazotti illetményeket az 1. számú fizetési fokozathoz kapcsolódó illetmény és az egyes fizetési fokozatokhoz kapcsolódó szorzószámok alapján kell megállapítani.

A munkáltatónak az illetmények megállapításakor természetesen figyelemmel kell lennie az irányadó minimálbér összegére is.

Mint azt már az előzőekben részletesen kifejtettük 1997. február 1-jétől a közalkalmazott besorolására a munkaköre ellátásához szükséges iskolai végzettség, illetve szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, azaz képzettségi szint alapján kerül sor. A Kjt.-hez kapcsolódó jogszabályok rendelkezése szerint ugyanazon munkakörök többféle iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség stb. birtokában is elláthatóak. A törvény a magasabb képzettség, szakképzettség megszerzésének ösztönzése érdekében akként rendelkezik, hogy a közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt, annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.

Ugyanakkor a közalkalmazott által a munkaköre ellátásához használt - azonos szintű - több szakképesítést a Kjt. a garantált illetmény megemelésével ismeri el. Egy további szakképesítés használata esetén a közalkalmazott garantált illetmény legalább 5%-kal, további két, vagy több szakképesítés használata esetén legalább 8%-kal növekszik. A magasabb képzettségi szint (főiskola, egyetem) mellett megszerzett további szakképesítés a munkakör ellátásához jobban hasznosítható, amit az illetménynövekedés magasabb százalékával indokolt elismerni. Az emelés - főszabálykénti - további feltétele, hogy a közalkalmazott e további szakképesítést munkaidejének legalább 10%-ban hasznosítsa. A módosítás tehát a garantált illetmény növekedéséhez feltételt állapít meg. E feltétel későbbi meghiúsulása esetén az emelt mértékű garantált illetmény kifizetésére a továbbiakban már nem kerülhet sor [Kjt. 66. § (2)].

A Kjt. külön rendelkezést tartalmaz a magasan kvalifikált közalkalmazottakra vonatkozóan, így a garantált illetménynövekedés mértéke a H, I vagy J fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett egy további szakképesítés esetén (ha pl. az német-francia szakos tanár a német mellett a franciát is tanítja) legalább 7%-kal, kettő vagy több további szakképesítés esetén (pl. a német-francia-magyar szakos tanár a német mellett a francát és a magyart is tanítja) legalább 10%-kal növekszik [Kjt. 66. § (3)]. E rendelkezés értelemszerűen abban az esetben is alkalmazandó, ha a közalkalmazott diplomája egyidejűleg több szakképesítést tanúsít. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy e rendelkezés a Kjt. által garantált, azaz a Kjt. 1 számú melléklete szerinti illetményminimumok százalékos emelkedéséről rendelkezik. Amennyiben a közalkalmazott jelenlegi illetménye a garantált illetmény meghatározott százalékkal (öt, illetve nyolc/illetőleg hét, illetve tíz) emelt összegét meghaladja, illetményemelésre egyáltalán nem kerül sor. Ha pedig a jelenlegi illetmény a garantált illetménynél magasabb, de a meghatározott százalékkal emelt illetményminimum összegét nem éri el, illetményemelésre a garantált illetmény emelt mértékéig kerül sor. E rendelkezés tehát semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy a garantált illetmény meghatározott százalékának megfelelő összeggel a közalkalmazott jelenlegi, a garantált illetmény emelt mértékénél magasabb összegű illetménye növekedne meg.

Egyes területeken (pl. több szakvizsgával rendelkező orvos esetében) a hasznosítás várható mértéke előre nem határozható meg. Ilyen esetekben az illetményemelés konkrét feltételeit a miniszter - önkormányzati intézményeket is érintő területeken a Kormány - határozza meg [Kjt. 66. § (4)]. Az e felhatalmazás alapján született jogi szabályozás az alábbiakban foglalható össze.

A közoktatási intézményekben a kinevezésben feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől függetlenül illetménynövekedés illeti meg a pedagógust:

a) Amennyiben magasabb vezetői, vezetői megbízást kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett óvodapedagógusi, tanítói, tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett, számviteli, pénzügyi, jogi, közgazdasági, valamint a b) pontban felsorolt szakképzettséggel rendelkezik.

b) Az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban, ha az óvodapedagógusi, tanítói, tanári végzettsége mellett pedagógiai, pedagógia szakos előadói, szociál-pedagógiai, nevelőtanári szakképzettséggel rendelkezik.

c) Kollégiumi nevelésben, napközis és tanulószobai foglalkozásban, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett a b) pontban felsorolt vagy másik tanári szakképzettséggel rendelkezik.

d) A szakképzésben, ha a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettséggel rendelkezik.

e) A fogyatékos gyermek óvodai nevelésében, iskolai nevelésében és oktatásában, kollégiumi nevelésében, ha a gyógypedagógiai tanári (terapeuta), konduktori végzettsége mellett óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettséggel rendelkezik.

f) Az iskolai, kollégiumi könyvtári feladatok ellátásakor, ha könyvtárosi végzettsége mellett tanári, tanítói szakképzettséggel rendelkezik.

g) A nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén folyó óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés esetén, ha az óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettsége mellett az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelvének tanítására jogosító óvodapedagógusi, tanítói (nemzetiségi szakkollégiumi), tanári, nyelvtanári szakképzettséggel rendelkezik.

h) Az iskolapszichológusi feladatok ellátásához a pszichológus szakképzettség mellett tanítói, tanári szakképzettséggel rendelkezik.

i) A gyógytestnevelési feladatok ellátásához a testnevelőtanári szakképzettség mellett gyógytestnevelő szakképzettséggel rendelkezik.

Az a) pontban foglaltakat a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények magasabb vezetői és vezetői megbízást kapott közalkalmazottai, a pedagógiai szakszolgálat intézmények pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottai, a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények pedagógiai szakértő és pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottai tekintetében is alkalmazni kell [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/A. §].

A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak tekintetében a rendelet melléklete tartalmazza az illetménynövekedésre jogosító szak-, illetve szakmai képesítéseket [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 12. §, 3. melléklet].

A munkaügyi ágazatban a kinevezésben feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől függetlenül illetménynövekedés illeti meg a közalkalmazottat:

a) Ha a magasabb vezetői, vezetői megbízást kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett számviteli, pénzügyi, jogi, közigazgatási;

b) Számítástechnikai szervező, szoftverfejlesztő, informatikus, szervező munkakörben, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett közgazdasági;

c) Orvosi szakasszisztens, fogászati asszisztens munkakörben, ha a munkakör ellátásához szükséges szakképzettségen felül egészségügyi főiskola bármely szakán szerzett szakképzettséggel rendelkezik.

Az előbb említett a) pont szerinti esetben további feltétel, hogy a közalkalmazott által betöltött munkakörhöz szükséges képesítés, egészségügyi főiskolai képzés keretében nem szerezhető meg [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 12/A. §].

A felsőoktatási intézményekben a rendelet melléklete szerint oktatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat akkor illeti meg illetménynövekedés, ha a kinevezésben feltüntetett további szakképesítést az intézmény által indított alapképzési vagy szakirányú továbbképzési szakon, illetve felsőfokú szakképzésben hasznosítja [33/2000. (XII. 26.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].

A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán foglalkoztatott közalkalmazott illetményét a Kjt. 66. §-ában meghatározott mértékben köteles növelni a munkáltató, ha az érintett a munkaköre ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettségén, szakképzettségén túl a rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések valamelyikével rendelkezik. A munkáltató minden további illetménynövelésre jogosító szakképesítést köteles a kinevezésben feltüntetni.

A regionális képző központokban, valamint a Nemzeti Szakképzési Intézetben foglalkoztatott közalkalmazott, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettséggel rendelkezik ugyancsak a Kjt. 66. §-ának (3) bekezdésében meghatározott illetménynövekedésre jogosult [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 14. §, 3. melléklet].

A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó intézményekben annak a közalkalmazottnak a garantált illetménye növelhető a Kjt.-ben meghatározott mértékben, aki a munkaköre ellátásához a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségén, szakképzettségén túl a rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések valamelyikével is rendelkezik [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 8/A. §, 2. számú melléklet].

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti feltételeknek megfelelő közalkalmazottak esetében a garantált illetmény növekedését a munkáltatónak a hasznosítás mértékétől függetlenül biztosítania kell.

A garantált illetmény növelésére alapot adó, a munkakör ellátásához szükséges további szakképesítést, szakképzettséget a munkáltatónak a közalkalmazott kinevezésében kell megjelölnie [Kjt. 66. § (5)].

A képzettségi szinteket a Kjt. a következők szerint állapítja meg:

a) Alsó képzettségi szint az A fizetési osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés.

b) Közép képzettségi szint a B, C és D fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés.

c) Felső képzettségi szint az E, F, G, H, I és J fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség [Kjt. 66. § (6)].

A Kjt. technikai szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a közalkalmazott garantált illetményének összegét a kerekítés általános szabályai szerint 100 Ft-ra kerekítve kell megállapítania a munkáltatónak [Kjt. 66. § (10)].

67. § (1) A közalkalmazott a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesülhet.

(2) A kollektív szerződés, ennek rendelkezése hiányában a munkáltató határozza meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely hányadát és milyen feltételek szerint fordítja illetménykiegészítésre.

(3) A munkáltató, ha az elért teljesítménytől függően térítésben részesül, annak meghatározott hányadát illetménykiegészítésre fordíthatja jogszabályban, vagy ennek hiányában kollektív szerződésben foglaltak szerint. Ebben az esetben a közalkalmazottal külön megállapodásban kell meghatározni a részére járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét.

A Kjt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató a közalkalmazottat a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesítse [Kjt. 67. § (1)]. Az illetménykiegészítés a teljesítmény-követelmény alapján értékelhető munkát végző közalkalmazottnak adható, tehát lényege szerint egyfajta teljesítménybérezési forma.

2007. december 31-éig a Kjt. szabályozása szerint a kollektív szerződés határozta meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely hányadát és milyen feltételek szerint fordítja illetménykiegészítésre. A törvényalkotó azonban olyan munkáltatóknál sem tartotta indokoltnak elzárni a közalkalmazottakat az illetménykiegészítésben részesülés lehetőségétől, amelyeknél nincs kollektív szerződés. Erre tekintettel 2008. január 1-jétől a 2007. évi CLXXIX. törvény a munkáltató számára kell felhatalmazást adott, hogy az illetménykiegészítésre felhasználható összeget meghatározza [Kjt. 67. § (2)].

A kollektív szerződésben a munkáltató és a közalkalmazotti szakszervezet (szakszervezetek) együttesen állapítják meg, hogy a munkáltató gazdálkodásából származó eredmény mekkora hányadát fordítják illetménykiegészítésre. A kollektív szerződésben rendezhető az is, hogy a díjazás emelésére felhasználandó összeg az egyes fizetési osztályok és fizetési fokozatok között milyen arányban kerül elosztásra. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 1996. áprilisától - figyelemmel a Kjt. 17. § (3) bekezdésére - kollektív szerződés hiányában e kérdéskör a közalkalmazotti szabályzatban nem szabályozható.

2007. január 1-jétől a közoktatási intézményekben a munkáltatónak előnyben kell részesítenie a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés megállapításakor azt a pedagógust, aki a közoktatási törvény 1. számú melléklet Harmadik rész II/9. pontjában meghatározott feladatok ellátásában heti rendszerességgel közreműködik, és ezáltal tevékenysége meghaladja az átlagos teljesítményt.

A Kjt. külön szabályozást tartalmaz arra az esetre, amikor a munkáltató az elért teljesítménytől függően térítésben részesül. Ekkor a térítés meghatározott hányadát illetmény-kiegészítésre fordíthatja a jogszabályban, ennek hiányában a kollektív szerződésben foglaltak szerint. Ebben az esetben külön-megállapodásban kell meghatározni a közalkalmazott részére járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét [Kjt. 67. § (3)].

A gyakorlatban jogalkalmazási gondot okozhat az illetménykiegészítés és az emelt összegű illetmény elhatárolása. A Kjt. 66. §-a azáltal, hogy a Kjt. mellékletében foglalt, a közalkalmazott fizetési fokozatához kapcsolódó illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg, lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy - amennyiben ennek financiális feltételei rendelkezésére állnak - a közalkalmazott illetményét az illetménytáblán szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg. Ez a különbözet az illetmény része, nem tévesztendő tehát össze az illetménykiegészítéssel. Az illetménykiegészítésben részesülő közalkalmazott munkáltatótól származó havi jövedelme ugyanis két részből tevődik össze, magából az időbér jellegű illetményből, valamint az ezen felül fizetett teljesítménybér jellegű illetménykiegészítésből. A különbségtételt az is indokolja, hogy a munkáltató nemcsak a teljesítménybérrel értékelhető munkát végző közalkalmazottnak fizethet emelt összegű illetményt.

Itt jegyezzük meg, hogy a felsőoktatási intézményekben az oktatási miniszter - fenntartói jogkörében eljárva - az intézmény vezetője számára a magasabb vezető beosztás időtartamára - a vezetői illetménypótlékon túl - határozott időre szóló illetménykiegészítést állapíthat meg. Az illetménykiegészítés megállapításának alapfeltétele az intézmény gazdasági tanácsának erre vonatkozó javaslata [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 10. §]

68. § (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének időtartama.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a hat hónapot nem haladja meg -

a) a keresőképtelenséget okozó betegség,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,

c) a tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint

d) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(4) A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg.

(5) Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó illetmény alapján kell meghatározni.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,

a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy

b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony a (3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.

(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét

a) nem éri el, úgy a különbözetet

aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,

ab) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon

a közalkalmazott számára ki kell fizetni;

b) meghaladja, úgy a különbözetet

ba) a közalkalmazott tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,

bb) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén a közalkalmazott számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből

a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.

A törvény a közszolgálati jogviszonytörvényeket módosítja az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött megállapodás végrehajtása céljából.

Eszerint a közszolgálatban dolgozók 2007. július 1-jétől kezdődően a tárgyév után járó 13. havi illetményükhöz nem utólag, hanem évközben havi részletekben, előlegszerűen jutnak hozzá. Ilyen címen a közszolgálati alkalmazottak számára havonta az illetményük 1/12-e, azaz 8,3%-a kerül kifizetésre.

A megállapodásban foglaltak szerint 2009-től kezdődően a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére a tárgyév decemberében kerül sor, amelynek érdekében a jövőben további törvényalkotás válik szükségessé.

Valamennyi jogállási törvényre vonatkozóan egységesen a 13. havi illetmény egytizenkettedének havi bontásban való kifizetéséről rendelkezik a törvény. Egyúttal kizárja azokat az eseteket, amikor az érintett személy nem felel meg a 13. havi illetményben részesülés feltételeinek, mivel ekkor előleg fizetése sem indokolt. Rendezi továbbá a tárgyévet követő év januárjában való elszámolás és a különbözet kifizetése, illetve visszatérítése szabályait is (ennek során a Munka Törvénykönyve vonatkozó előírásai szerint a bírósági végrehajtási jogszabályokban szereplő összeghatárig kerülhet sor bérlevonásra).

BH1994. 459. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII.tv.68. § (1) bek. ].

BH1994. 400. A közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógus a jogviszonya alapján havonta jogosult a kinevezésében meghatározott mértékű illetményre. A törvény a havi illetményen felül kizárólag a jogviszony fennállása alapján biztosított alanyi jogot a tizenharmadik havi illetményre. A kifizetésének feltétele a tárgyévben fennálló legalább hathavi jogviszony igazolása volt [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bek.].

BH1994. 350. A közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hathavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A törvény - feltételként - kizárólag a jogviszony meglétét kívánta meg [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) és (2) bek. ].

BH1994. 227. I. A közalkalmazottat minden esztendőben megilleti a 13. havi illetmény, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 68. §, 138/1992. (X. 8.) Korm. r.].

A közalkalmazottak 1992 óta jogosultak a tizenharmadik havi illetményre. A Kjt. vonatkozó szabályai azonban az elmúlt években többször is jelentősen módosultak.

A korábbi évek szabályozása (2007. július elsejéig)

A tizenharmadik havi illetményre vonatkozó jelenlegi szabályokat a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 2006. január 1-jétől állapította meg. Az új jogi szabályozás megalkotásának közvetlen előzménye az volt, hogy az Alkotmánybíróság 2005. szeptember 12-én hozott 1208/B/2004. AB határozatában megállapította - több más törvényi rendelkezéssel együtt -, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 68. §-ának  , amennyiben január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban áll, kivéve ha:

- 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,

- gyermekgondozási segélyben, illetve

- gyermekgondozási díjban részesül

szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt - hatálybalépésére visszaható hatállyal - megsemmisíti.

A jogbiztonságra, valamint az eljárást kezdeményezők különösen fontos érdekére figyelemmel az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezéseket hatálybalépésük időpontjára, 2005. január 1-jére visszaható hatállyal semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot korlátozó rendelkezéseket is. A megsemmisítés azonban csak részben érintette a normaszöveget, mert a vizsgált rendelkezések teljes egészben való megsemmisítése az alkotmányellenessé nyilvánítottnál hátrányosabb helyzetet eredményezhetne. A megsemmisítés nem érintette azoknak a jogait, akik számára 2005-ben a külön juttatást kifizették.

Mivel az Alkotmánybíróság határozata 2005. január 1-jei hatállyal semmisítette meg az alkotmányellenes rendelkezéseket és állapította meg a hatályban maradó normaszöveget. Ennek megfelelően valamennyi közalkalmazott jogosultságot szerzett az egyhavi külön juttatásra 2005-ben, ha legalább egy napot közalkalmazotti jogviszonyban töltött ebben az évben.

Az Alkotmánybíróság határozata alapján jogosultságot szereztek az egyhavi külön juttatásra akik

a) 2005. január 1-jén 30 napnál hosszabb ideig tartó fizetés nélküli szabadságon voltak,

b) 2005. január 1-jén gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesültek,

c) közalkalmazotti jogviszonyukat 2005. január 1-jét követően létesítették.

Az Alkotmánybíróság határozata szükségessé tette az egyhavi külön juttatásra vonatkozó törvényi rendelkezést. E módosításra a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvényben került sor. E törvény valamennyi foglalkoztatási jogviszony, így a közalkalmazotti tekintetében is, egységesen - újraszabályozta az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot, másfelől meghatározta az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatos átmeneti szabályokat.

Az új általános szabály szerint 2006. január 1-jétől a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha ennél kevesebb jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor a tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, feltéve, hogy a tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban töltött. A jogosultságot teremtő időtartam megállapításánál nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelése. A rendes szabadság, valamint a szülési szabadság teljes időtartamát azonban figyelembe kell venni. Ezeken túlmenően, ha együttes időtartamuk a hat hónapot nem haladja meg, a keresőképtelenséget okozó betegség, a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, a tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült - az egyhavi külön juttatásra jogosultság szempontjából - közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg. A tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege alapján kell meghatározni.

Tekintettel arra, hogy az új törvényi szabályok 2006. január 1-jén lépnek hatályba, ezért első alkalommal 2007. január 16-án kerülhet sor az általános szabályok szerint a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére.

Ugyanakkor a 2005. évi CXVIII. törvény előírja, hogy a tizenharmadik havi külön juttatással kapcsolatos 2006. január 1-jétől hatályos új szabályokat a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell. Ez alól kivételt képez az időarányosságra vonatkozó kitétel. Ugyancsak nem alkalmazható - erre az időszakra - a Kjt. módosított 68. §-ának (6) bekezdésében foglalt szabály, amely a közalkalmazotti jogviszony évközi megszűnése esetén állapítja meg az egyhavi külön juttatás időarányos kifizetését. Ebből az következik, hogy - az általános szabálytól eltérően - 2006-ban az a közalkalmazott lesz jogosult a tizenharmadik havi illetményre, aki 2005-ben folyamatosan jogviszonyban állt. Ellenkező esetben ezen a jogcímen nem szerez jogosultságot a tizenharmadik havi illetményre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy 2006-ban nem kaphat tizenharmadik havi illetményt az a közalkalmazott, aki 2005-ben nem állt végig folyamatosan közalkalmazotti jogviszonyban. Ugyanis a törvény rendelkezése szerint, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya 2005. január 1-jét követően keletkezett a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni a Kjt. 68. §-ának a törvény kihirdetésekor hatályos rendelkezései szerinti egyhavi külön juttatás kifizetése iránt, feltéve, hogy az egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszony 2005. január 1-jei fennállásának hiányában 2005. január 17-én az akkor hatályos törvényi rendelkezések szerint egyhavi külön juttatásban nem részesült. Annak ellenére, hogy ebben az esetben a közalkalmazott 2005-re vonatkozóan nem állt tizenkét hónapig jogviszonyban az egyhavi külön juttatás teljes összegére jogosultságot szerez. Ez abból következik, hogy a törvény kihirdetésekor hatályos Kjt. 68. §-a szerint kell eljárni, amelynek szövege megegyezik az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal. Ennek megfelelően a közalkalmazott jogosultságot szerez az egyhavi külön juttatásra függetlenül attól, hogy milyen időtartamban állt közalkalmazotti jogviszonyban. A külön juttatás összege megegyezik a jogviszony keletkezése időpontjában irányadó illetménnyel.

Szintén teljes összegű egyhavi külön juttatásra jogosultak azok a közalkalmazottak, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás kifizetésére 2005. január 17-én nem került sor, mert a jogviszonyuk e napon 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az érintett személyek gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban részesültek. Részükre a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az egyhavi külön juttatás kifizetése iránt. A külön juttatás összege megegyezik a GYES, illetve a GYED folyósításának megkezdését, illetve a fizetés nélküli szabadságot megelőző utolsó munkában töltött teljes naptári hónapra kifizetett illetménnyel. Ha a közalkalmazott a 2005. év folyamán a fizetés nélküli szabadságról, GYES-ről, illetve GYED-ről visszatért, a külön juttatás összege a visszatéréskor megállapított illetménnyel egyezik meg.

Számos jogvitát zárt le a legfelsőbb Bíróság 2006. januárjában megszületett jogegységi határozata. A jogegységi határozat meghozatalára tett indítvány annak a kérdésnek az eldöntésére irányult, hogy a közszférában foglalkoztatottakat 2004. évre egyhavi külön juttatás megilleti-e, ennek kifizetéséről mikor kellett intézkedni, a 2005. januárjában kifizetett egyhavi külön juttatást melyik évre járó juttatásként kell figyelembe venni. A jogegységi határozat meghozatalát az tette szükségessé, hogy a 2003. évi XCV. törvénnyel, illetve 2004. évi CXXXV. törvénnyel módosított szabályok alkalmazásával kapcsolatban a 2004. évi tizenharmadik havi illetményre való jogosultság és annak kifizetési időpontja tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem egységes. Az egyik jogerős munkaügyi bírósági ítélet a 2004. évre vonatkozóan előterjesztett tizenharmadik havi illetmény iránti igény elutasítását - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy a módosított szabály 2004. február 1-jei hatályba lépésére tekintettel a korábbi 13. havi illetmény egyfajta nulladik havi külön juttatássá fordult át 2005. évtől, így 2004. évre vonatkozóan a közszférában dolgozók részére nem folyósítanak 13. havi illetményt (Miskolci Munkaügyi Bíróság M.927/2004/5.). Más bíróságok úgy foglaltak állást, hogy függetlenül az új szabályok 2004. február 1-jei hatályba lépésétől, a jogalkotó minden naptári évre biztosítani kívánta a külön juttatást, így 2004. évre is (pl. Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2263/2005/5., 28.M.2991/2005/3.), a 2005. januári kifizetéseket a 2004. évi külön juttatásnak, tizenharmadik havi illetménynek tekintették (pl. Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.430/2005/5.). Ugyanakkor született olyan döntés is, amely 2004. évre a külön juttatásra való jogosultságot megállapította, és azt arra tekintet nélkül megítélte, hogy a munkáltató 2005. januárjában már kifizetett egyhavi járandóságot 2005. évi nulladik havi külön juttatás címén (pl. Vas Megyei Bíróság Mf.20.299/2005/5., Mf.20.621/2005/3.).

A jogegységi határozat szerint: A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit 2004. évre is megillette egyhavi külön juttatás, amelynek kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni.

A legfőbb ügyész álláspontja szerint 2004. évre tizenharmadik havi juttatás - a 2004. január hónapra általában járó 1/12-ed részt meghaladóan - nem illette meg a közszférában foglalkoztatottakat, mert a módosított szabály 2004. február 1-jén lépett hatályba és így a kifizetési feltételek vizsgálatára csak 2005. január 1-jén kerülhetett sor. Ezt a helyzetet orvosolta a 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5) bekezdése.

A jogegységi tanács kizárólag a 2004. év tekintetében vizsgálta az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot, illetve e juttatás kifizetését. A 2004. évre vonatkozó egyhavi külön juttatás iránti igények elbírálásánál az okozott jogszabály értelmezési problémát, hogy a naptári évre járó juttatásról szóló szabály módosítása évközben - 2004. február 1-jén - lépett hatályba, és a jogi szabályozás nem határozta meg, hogy az irányadó jogviszony január 1-jei fennállása, illetve a január 16-i kifizetés melyik évre vonatkozik. A 2003. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tv.)  indokolása azt tartalmazza, hogy a módosítás a kifizetés szabályozásának egységesítését szolgálja, a kifizetésről egységesen a tárgyévet követő január 16-án kell intézkedni. A módosítás előtti szabályokban is szerepelt tárgyévet követő januári kifizetés [Kjt. 68. § (6) bekezdés], valamint a jelenleg hatályos rendelkezések is tárgyévet követő január 16-ai kifizetésről szólnak. A Tv. azzal, hogy a juttatásra való jogosultságot az irányadó jogviszony január 1-jei fennállásához kötötte, a jogosultságot korlátozta. A munkavállalóra hátrányos ilyen feltétel visszamenőlegesen nem szabható [a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdés]. Ennél fogva ez a feltétel a 2004. február 1-jei hatálybalépés folytán csak 2005. január 1-jére vonatkozhat. Az előbbiekből azonban nem következik a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság megszűnése. Ezt rögzíti az Alkotmánybíróság 1208/B/2004. AB határozatának indokolása is (4. pont 6. bekezdés), amikor megállapítja, hogy a törvényhozó nem szüntette meg a külön juttatást, ilyen szándékra a törvényjavaslat indokolásából sem lehet következtetni. A módosított rendelkezések is - a korábbiakkal egyezően - minden naptári évre járó juttatásról szólnak. A munkavállalóknak e járandóságra való jogosultsága 2004. január 1-jén - az akkor hatályos szabályok szerint - arra az évre is megnyílt, és a módosítás ezt nem zárta ki azzal, hogy a jogviszony 2005. január 1-jei fennállását szabta feltételül. Ezt a feltételt azonban az Alkotmánybíróság határozata visszamenőleges 2005. január 1-jei hatállyal megsemmisítette, így ezt követően erre hivatkozni a 2004. évi igény elbírálásánál sem lehet.

A 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5) bekezdésében megállapított átmeneti szabályokból is az következik, hogy a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság nem szűnt meg. Az átmeneti szabály azokat kompenzálja, akiknek jogviszonya évközben szűnt meg.

A 2004. évre járó egyhavi külön juttatás kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni, az igény ekkor vált esedékessé. Ha a munkáltató ekkor egyhavi külön juttatást fizetett, ezzel a 2004. évi járandóság megfizetését teljesítette, a tárgyévet követő januári kifizetési szabálynak megfelelően. Ilyen esetben a munkavállaló 2004. évre vonatkozóan igényt - függetlenül a munkáltató jogszabály értelmezésétől, a kifizetés jogcímének megjelölésétől - alappal nem támaszthat. Ezt támasztja alá a 2005. évi CXVIII. törvény 36. § (1) bekezdése is, amely a 2005. évi juttatás tekintetében rendelkezik 2006. januári kifizetésről.

A 2007. július elsejétől hatályos szabályok

2007. július 1-jétől módosulnak a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére vonatkozó szabályok. A módosítás kiváltó oka, hogy 2007. februárjában az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány megállapodást kötött a keresetek 2007. évi növelését szolgáló központi intézkedésekről a közszférában. A megállapodásban a Kormány kötelezte magát, hogy 2007. március 31-ig az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban történt egyeztetést követően törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűléshez arra vonatkozóan, hogy a 2007. évre járó 13. havi illetmény felének kifizetésére havonta egyenlő részletekben kerüljön sor. A megállapodás alapján 2007. július 1-jétől kezdődően az év végéig havonta a közszolgálatban dolgozók az illetményük 8,3%-ának megfelelő összegben részesülnek Ez az összeg, gyakorlatilag megegyezik a tizenharmadik havi illetmény 1/12 részével. A tizenharmadik havi illetmény másik felének kifizetésére - fő szabály szerint - egy összegben 2008. január 16-án kerül sor.

A reálkeresetek jövő évi csökkenésének megakadályozása érdekében a Kormány vállalta azt is, hogy 2008-ban január 1-jétől az év végéig havonta egyenlő részletekben kerül sor a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2008-ban minden hónapban a közszolgálatban - így az intézményekben - dolgozók illetményük 8,3%-ának megfelelő összegű plusz juttatásban részesülnek. A tényleges elszámolás 2009. január 16-án fog megtörténni. A megállapodás szerint 2009-től a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére még a tárgyévben, tehát 2009. decemberében fog sor kerülni.

A megállapodásban foglaltaknak megfelelően 2007. július 1-jétől az egyes törvényeknek a 13. havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXXIII. törvény úgy módosította a Kjt. 68. §-át, hogy a tizenharmadik. havi illetmény a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Lényegében a közalkalmazott havi részletekben kapja meg a tizenharmadik havi illetményét. A munkáltatónak az egyes részletek kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra megállapított illetményt kell alapul vennie. A törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy az új szabályokat első ízben a 2007. június hónapra járó illetmény, illetve munkabér kifizetésekor kell alkalmazni.

Ugyanakkor a jogalkotó - figyelemmel a jelenleg hatályos jogosultsági korlátokra - arról is rendelkezett, hogy nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete, ha a kifizetés esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn legalább három hónapja. A Kjt. 68. § (1) bekezdése általában kizárja a tizenharmadik havi illetmény kifizetését azoknak a közalkalmazottaknak az esetében, akik a tárgyévben nem rendelkeznek legalább háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal.

Ugyancsak nem kerülhet sor a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletének kifizetésére, amennyiben a kifizetést megelőző hónap teljes időtartama alatt a közalkalmazott foglalkoztatási jogviszonya:

- keresőképtelenséget okozó betegség,

- tartalékos katonai szolgálat,

- olyan munkában nem töltött idő, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült,

- fizetés nélküli szabadság,

miatt szünetelt.

Nem változott az a szabály, hogy a tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg. Kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege alapján kell meghatározni.

Tekintettel arra, hogy a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény alapul vételével kell kifizetni, a közalkalmazott illetményének évközi emelkedése esetén, a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét is a megemelt illetmény alapul vételével köteles megállapítani a munkáltató. Ezzel szemben, ha a közalkalmazott illetménye időközben csökken, a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét is a csökkentett illetmény figyelembe vételével kell megállapítania a munkáltatónak.

A tizenharmadik havi illetmény részletekben történő kifizetése szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. A Kjt. 68. § (7) bekezdése szerint a tárgyév során kifizetett részletek összege adja a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményét. A tizenharmadik havi illetmény részletekben történő kifizetése szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. Amennyiben a tárgyév során kifizetett részletek időarányos része nem éri el a közalkalmazottat a tárgyévre megillető tizenharmadik havi illetmény összegét, úgy a különbözetet a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell kifizetni a közalkalmazott részére. Ha az időarányosan kifizetett részletek összege meghaladja a jogosultság szerinti összeget, úgy a különbözetet a közalkalmazott tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből az Mt. 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.

Az új szabályozás alapján a közalkalmazott a 2008. évre járó tizenharmadik havi illetményét, 2008. januári illetményének kifizetésétől kezdődően az év végéig egyenlő részletekben fogja megkapni. A munkáltatónak az egyes részletek kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra megállapított illetményt kell alapul vennie. Ugyanakkor a munkáltató a részletek kifizetése kapcsán is köteles vizsgálni a Kjt. 68. §-ában foglalt jogosultsági feltételek fennállását is. A tizenharmadik. havi illetmény részletekben történő kifizetése a 2008. év vonatkozásában is szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. Az elszámolásra a Kjt. 68. § (7) bekezdésben foglalt szabályok az irányadóak.

A közalkalmazotti jogviszony évközben történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon kell a tizenharmadik havi illetményre vonatkozó elszámolást elkészíteni. Az elszámoláskor a munkáltató köteles figyelembe venni, hogy a Kjt. 68. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha ennél kevesebb közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor a tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, feltéve, hogy a tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban töltött. Ennek megfelelően, ha a jogviszony megszűnésének időpontjáig a közalkalmazott részére kifizetett részletek összege nem éri el az őt időarányosan megillető tizenharmadik havi illetmény összegét, a munkáltató a különbözetet az utolsó munkában töltött napon köteles kifizetni a közalkalmazottnak. Ezzel szemben, ha az időarányosan kifizetett részletek összege meghaladja a jogosultság szerinti összeget, úgy a különbözetet a munkáltató a jogviszony megszűnésekor a közalkalmazott részére kifizetendő juttatások összegéből köteles levonni a munkáltató.

69. § Az e törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott a 70-75. § szerinti illetménypótlékra jogosult. A 70-75. § szerinti illetménypótlék számításának alapját (a továbbiakban: pótlékalap) a mindenkori éves költségvetési törvény állapítja meg.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

A közalkalmazottak részére az illetménypótlék olyan körülményre tekintettel kerül megállapításra, amely a munkakörhöz kapcsolódó illetmény meghatározásánál nem volt figyelembe vehető. A Kjt. hatálybalépésekor a pótlékok összegének meghatározásánál egységes rendszert vezetett be, és ezzel egységesen állapította meg az ugyanazon körülményeken alapuló többletdíjazás mértékét. Ennek megfelelően a pótlék mértéke nem a mindenkori illetménytől, hanem az A/1 fizetési fokozat összegétől függött, és ennek százalékos arányában került meghatározásra.

1996. február 1-jétől a Kjt.-t módosító 1996. évi XXVIII. törvény a fizetési osztályokhoz és fizetési fokozatokhoz tartozó illetményeket garantált összegben határozta meg. Ezzel párhuzamosan az illetménypótlékok alapja is fix összegre változott (1996. február 1-jétől 9350 Ft, 1996. szeptember 1-jétől 9800 Ft).

1997. február 1-jétől a Kjt.-t ismételten módosító 1996. évi CXXIV. törvény az illetménypótlék számítási alapjának megjelölésére bevezette a pótlékalap fogalmát, amelynek összege 11 800 Ft-ra módosult. 1998. február 1-jétől a pótlékalap havi összege 13 500 Ft volt, 2000. január 1-jétől pedig 14 600 Ft-ra változott. 2001. január 1-jétől a 2000. évi CXXXIII. törvény 81. § (2) bekezdése alapján - a pótlékalap 15 900 Ft [Kjt. 69. §]. A Kjt. 2003 évi módosítása vezette be azt a törvényi rendelkezést, hogy a pótlékalapot a mindenkori éves költségvetési törvény állapítja meg. Ez a szabályozás szükségtelenné teszi a továbbiakban a pótlékalap változása miatt a Kjt. módosítását. A pótlékalap összege 2003. január 1-jétől 17 100 Ft volt, és ez az összeg 2004. július 1-jétől 18 200 forintra módosult. 2005. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 18 900 Ft-ban, míg 2006. április 1-jétől  a 2005. évi CLIII. törvény 19 600 Ft-ban állapította meg a pótlékalap összegét.

2007. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény szerint a pótlékalap összegét változatlanul 19 600 Ft-ban határozza meg.

2008. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény előírásai szerint a pótlékalap összege 20.000 Ft-ra emelkedett.

70. § (1) A magasabb vezetőt, valamint vezető állású közalkalmazottat vezetői pótlék illeti meg.

(2) A pótlék mértéke

a) magasabb vezető beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap kétszáz-háromszáz százaléka,

b) vezető beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap száz-kétszáz százaléka.

(3) A pótlék mértékét a (2) bekezdésben foglalt keretek között a miniszter állapítja meg.

BH2002. 33. Ha a közalkalmazott kinevezéssel intézetvezető-helyettesi tevékenység ellátására kapott megbízást, a vezetői pótlék megfizetése iránt indult jogvita keretein kívül esik annak vizsgálata, hogy a munkáltató a megbízásnak megfelelően foglalkoztatta-e, és a megbízás időtartama alatt ellátott-e és milyen körben vezetőhelyettesi feladatokat [Mt. 11. § (1) és (2) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (Ktj.) 70. § (1) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 17. § (1) bek. a) pont, 18. § (1) bek., 20. § (1) bek. a) pont, 54. § (1) bek., 55. § (1) bek. a) pont, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (1) bek.].

BH1999. 89. Az osztályfőnöki megbízásra tekintettel folyósított illetménypótlék nem tartozik sem a Kjt.-ben, sem más jogszabályban meghatározott kötelező pótlékok körébe. Az ilyen pótlékkal járó feladat visszavonása nem minősül a kinevezés módosításának, ezért arra a munkáltató egyoldalúan jogosult. Ha azonban a munkáltató a megbízást visszavonó intézkedését írásban megindokolta, jogvita esetén köteles az indokolásban megjelöltek valóságát és okszerűségét bizonyítani [1992. évi XXXIII. tv. 70-75. §-ai, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (2) bek.].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

A Kjt. alapján a magasabb vezető, valamint a vezető beosztású közalkalmazottat vezetői pótlék illeti meg [Kjt. 70. § (1)]. A magasabb vezető, valamint a vezető beosztásúak körét - a törvény 23. §-a alapján - kormány, illetve miniszteri szintű végrehajtási rendeletek állapítják meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a közalkalmazotti jogviszony és a magasabb vezetői, illetve vezetői megbízás elkülönül egymástól. Ennek értelmében a határozott idő letelte, illetve a megbízás visszavonása után a közalkalmazottat eredeti, ha az nem lehetséges, végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakörben kell továbbfoglalkoztatni. Miután a magasabb vezetői, illetve a vezetői megbízás visszavonása nem jelenti a közalkalmazotti jogviszony megszüntetését, így a közalkalmazott a továbbiakban is jogosult a betöltött munkaköre alapján járó illetményére, azonban a magasabb vezetői, illetve vezetői pótlékra már nem.

A pótlék mértéke magasabb vezető beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap 200-300%-a, vezető beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap 100-200%-a [Kjt. 70. § (2)].

A Kjt. hatálybalépésekor a pótlék mértékét 200-300, valamint a 100-200%-os keretek között miniszteri rendeletben lehetett megállapítani. Amennyiben a kérdéskört miniszteri rendelet nem rendezte a pótlék konkrét mértékét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapította meg. 1997. február 1-jétől az 1996. évi CXXIV. törvény alapján a miniszternek kötelező a konkrét pótlékmértékekről döntenie [Kjt. 70. § (3)]. A jogalkalmazási munka segítése érdekében az alábbiakban ismertetjük a kérdéskörrel kapcsolatos végrehajtási szabályokat:

a) Az oktatási-nevelési intézményekben a magasabb vezető beosztású közalkalmazott illetménypótléka nem lehet kevesebb, mint a pótlékalap

- 200%-a, ha a magasabb vezető heti kötelező óraszáma meghaladja a heti 6 órát, továbbá azokban a közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma,

- 230%-a, ha a magasabb vezető heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 6 órát, továbbá azokban a körzeti feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma,

- 250%-a, ha a magasabb vezető heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 2 órát, továbbá azokban a térségi vagy országos feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma.

A vezető beosztású közalkalmazott illetménypótléka nem lehet kevesebb, mint a pótlékalap

- 100%-a, ha a vezető heti kötelező óraszáma meghaladja a heti 6 órát, továbbá azokban a közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma,

- 130%-a, ha a vezető heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 6 órát, továbbá azokban a körzeti feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma,

- 150%-a, ha a vezető heti kötelező óraszáma nem haladja meg a heti 2 órát, továbbá azokban a térségi vagy országos feladatot ellátó közoktatási intézményekben, amelyekben a vezetőknek nincs kötelező óraszáma.

- 200%-a, amennyiben az intézmény vezetőjének a vezetői megbízása a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkor elérését megelőző két éven belül járt le, és részére - nyilvános pályázat kiírása nélkül - adtak vezetői beosztás ellátására szóló megbízást a közoktatási intézmény vezetésével kapcsolatos feladatok ellátására, illetve ha a vezetői beosztás ellátására kiírt pályázat nem vezetett eredményre, vagy a vezetői beosztás ellátására szóló megbízás bármilyen okból a megbízás határidejének lejárta előtt megszűnt és a közalkalmazott emiatt nyilvános pályázat kiírása nélkül kapott megbízást a vezetői beosztás ellátására, továbbá olyan új közoktatási intézmény kialakításakor, amikor a szervezési feladatok ellátására nyilvános pályázat kiírása nélkül kapott a közalkalmazott vezetői megbízást [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/C. §].

b) Az egészségügyi intézményekben foglalkoztatott vezetők pótlékának mértékét a végrehajtási rendelet melléklete határozza meg [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 15. § (2), 2. melléklet].

c) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatba tartozó intézményeknél foglalkoztatott vezetők pótlékának mértékét a végrehajtási rendelet melléklete határozza meg [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 14. §, 4. melléklet].

d) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél, valamint kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a magasabb vezető beosztású közalkalmazott részére járó pótlék mértéke száz főt meg nem haladó közalkalmazottat foglalkoztató kutatóintézet vezetésére adott megbízás esetén a pótlékalap 250%-a. Száz főt meghaladó közalkalmazottat foglalkoztató kutatóintézet vezetésére adott megbízás esetén pedig a pótlékalap 300%-a.

A vezető beosztású közalkalmazott részére járó pótlék mértéke:

- az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szerv vezetésére adott megbízás esetén a pótlékalap 200%-a,

- a száz főt meghaladó közalkalmazottat foglalkoztató kutatóintézetek és az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szervek vezetőjének a szakmai és a gazdasági vezetői feladatokat ellátó helyettesi beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 200%-a,

- a száz főt meg nem haladó közalkalmazottat foglalkoztató kutatóintézetek és az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szervek vezetőjének a szakmai és a gazdasági vezetői feladatokat ellátó helyettesi beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 175%-a,

- kutatóintézeteknél és az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szerveknél a főosztályvezetői beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 175%-a,

- kutatóintézeteknél és az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szerveknél a főosztályvezető-helyettesi beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 150%-a,

- kutatóintézeteknél és az Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő akadémiai költségvetési szerveknél az osztályvezetői beosztásra szóló megbízás esetén a pótlékalap 100%-a.

A jogszabály külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az előbb említett rendelkezésekre tekintettel nem csökkenthető a magasabb vezető (vezető) beosztású közalkalmazott illetménypótlékának mértéke, ha azt a rendelet hatálybalépése előtt (1993. IV. 15.) állapították meg [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 17/A. §].

e) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben foglalkoztatott magasabb vezető, illetőleg vezető beosztású közalkalmazottak pótlékának mértékét a rendelet melléklete tartalmazza [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 19. §, 3. számú melléklet].

f) A gazdasági miniszter ágazati irányítási felelősségi körébe tartozó, illetve felügyelete alatt működő állami és helyi önkormányzatok által fenntartott költségvetési szerveknél a magasabb vezető beosztású és a vezető beosztású közalkalmazottak pótlékának mértékét a rendelet melléklete határozza meg [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 7. §, 2. számú melléklet].

g) A testnevelési és sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél a magasabb vezető beosztású és a vezető beosztású közalkalmazottak pótlékának mértékét a rendelet melléklete határozza meg [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (1), melléklet].

h) A helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési intézményeknél a vezetői pótlék mértéke intézményvezetői munkaköröknél a pótlékalap 250%-ánál, intézményvezető-helyettesi munkaköröknél a pótlékalap 150%-ánál, egyéb önálló szervezeti egységet irányító vezetői munkaköröknél a pótlékalap 125%-ánál nem lehet kevesebb [77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet 10/A. §].

i) Az igazságügyi és rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó szerveknél a magasabb vezető és a vezető állású közalkalmazott vezetői pótlékának mértékét a rendelet melléklete szabályozza [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 11. §, 3. számú melléklet].

j) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a magasabb vezetői beosztású közalkalmazottat a pótlékalap 300%-ának, a vezető beosztású közalkalmazottat pedig a pótlékalap 200%-ának megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 13. §].

k) A honvédelmi ágazatban a magasabb vezetői, valamint vezetői beosztást betöltő közalkalmazottak pótlékának mértékét a rendelet melléklete határozza meg [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 15. §, 1. számú melléklet].

l) A büntetés-végrehajtás szerveinél a magasabb vezető beosztású közalkalmazottat a pótlékalap 300%-ának, a vezető beosztású közalkalmazottat pedig a pótlékalap 150-200%-ának megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 12. §].

m) A környezetvédelmi és vízügyi ágazathoz tartozó költségvetési szerveknél a magasabb vezetői, illetve vezetői pótlék mértékét a rendelet melléklete határozza meg [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 3. § (1), melléklet].

n) A közlekedési ágazat irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a magasabb vezetői, illetve vezetői pótlék mértékét a rendelet melléklete határozza meg [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 3. § (1), 2-5. számú melléklet].

o) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél a vezetői pótlék mértéke magasabb vezető beosztású közalkalmazott esetében a pótlékalap 300%-a, vezető beosztású közalkalmazott esetében 200%-a, vezető-helyettes beosztású közalkalmazott esetében pedig 100%-a [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 9. §].

p) A munkaügyi ágazatba tartozó intézményben az igazgató esetében pedig pótlékalap 300%-a.

Az igazgatóhelyettest, a gazdasági vezetőt a pótlékalap 200%-ának, a szektorvezetőt, az osztályvezetőt, valamint az osztályvezető-helyettest a pótlékalap 150%-ának, a csoportvezetőt, az irodavezetőt pedig a pótlékalap 100%-ának megfelelő vezetői pótlék illeti meg [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 14. §].

q) A felsőoktatási intézményekben a magasabb vezető beosztású közalkalmazottakat a pótlékalap 300%-ának megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg. A pótlék mértéke vezető beosztású közalkalmazottak esetében a pótlékalap 250%-a. A pótlékalap 150%-ának megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg a szervezeti egységek vezető-helyetteseit [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 11. §]

r) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán foglalkoztatott vezetők pótlékának mértékét a végrehajtási rendelet melléklete határozza meg [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 15. §, 1. melléklet].

s) A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó intézménynél a magasabb vezető és vezető megbízatású közalkalmazott vezetői pótlékának mértékét a rendelet melléklete állapítja meg [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 7. §, 2 számú melléklet.].

71. § (1) A főtanácsost, a főmunkatársat, a tanácsost, valamint a munkatársat címpótlék illeti meg.

(2) A pótlék mértéke

a) munkatársi cím esetén a pótlékalap huszonöt százaléka,

b) tanácsosi cím esetén a pótlékalap ötven százaléka,

c) főmunkatársi cím esetén a pótlékalap hetvenöt százaléka,

d) főtanácsosi cím esetén a pótlékalap száz százaléka.

(3) A miniszter által alapított cím esetén a pótlék mértéke nem haladhatja meg a pótlékalap száz százalékát.

(4) Amennyiben a közalkalmazott vezetői és címpótlékra is jogosult, részére a vezetői pótlék jár.

BH1999. 89. Az osztályfőnöki megbízásra tekintettel folyósított illetménypótlék nem tartozik sem a Kjt.-ben, sem más jogszabályban meghatározott kötelező pótlékok körébe. Az ilyen pótlékkal járó feladat visszavonása nem minősül a kinevezés módosításának, ezért arra a munkáltató egyoldalúan jogosult. Ha azonban a munkáltató a megbízást visszavonó intézkedését írásban megindokolta, jogvita esetén köteles az indokolásban megjelöltek valóságát és okszerűségét bizonyítani [1992. évi XXXIII. tv. 70-75. §-ai, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (2) bek.].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

A Kjt. 39. § (3) bekezdése alapján a munkáltató tartósan magas színvonalú munkavégzés vagy kiemelkedő munkateljesítmény esetén a B, C vagy D fizetési osztályba besorolt közalkalmazottnak munkatársi, illetve főmunkatársi, az E, F, G, H, I vagy J fizetési osztályba besorolt közalkalmazottnak tanácsosi, illetve főtanácsosi címet adományozhat. E címek odaítélésével a közalkalmazott külön díjazásra válik jogosulttá [Kjt. 71. § (1)].

A közalkalmazottat megillető pótlék mértéke munkatársi cím esetén a pótlékalap 25%-a, tanácsosi cím esetén a pótlékalap 50%-a, főmunkatársi cím esetén a pótlékalap 75%-a, főtanácsosi cím esetén pedig a pótlékalap 100%-a [Kjt. 71. § (2)].

A Kjt. 39. § (4) bekezdése lehetőséget ad a miniszternek arra, hogy a törvényben foglaltakon kívül egyéb címeket is alapíthasson és meghatározhassa azok adományozási feltételeit. A jogalkotó azonban szükségesnek tartotta annak a korlátozó szabálynak a törvénybe iktatását, amely szerint a miniszter által alapított cím esetén a pótlék mértéke nem haladhatja meg a pótlékalap 100%-át [Kjt. 71. § (3)].

Az illetménypótlékok - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a közalkalmazottat egymás mellett is megilletik. A törvény a vezetői és a címpótlék esetén azonban egy speciális kizáró szabályt alkalmaz. Ennek értelmében, amennyiben a közalkalmazott vezetői és címpótlékra is jogosult, részére a vezetői pótlék jár, melynek mértéke mindig magasabb a címpótlék összegénél [Kjt. 71. § (4)].

72. § (1) A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha

a) foglalkoztatására munkaideje legalább felében jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy

b) a védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a közalkalmazott számára fokozott megterhelést jelent.

(2) A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.

(3) A pótlék mértéke a pótlékalap 100%-a.

BH2002. 282. A köztisztviselő egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkavégzése esetén illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésére a munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 47. § (5) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 72. §, 1993. évi XCIII. tv., Pp. 163. § (1) és (3) bek., 221. § (1) bek.].

BH2001. 399. A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha a foglalkoztatására a munkaideje legalább felében a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor. Az egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás. A károsító hatás lehetősége a pótlék megállapítása szempontjából nem elegendő, az egészségi ártalom meglétét objektív tények alapján kell megállapítani. A munkaköröket az egészségi ártalom szempontjából nem általában, hanem az adott feltételeket figyelembevéve kell vizsgálni [1992. évi XXXIII. tv. 72. § (1) bek. a) pont].

BH1999. 89. Az osztályfőnöki megbízásra tekintettel folyósított illetménypótlék nem tartozik sem a Kjt.-ben, sem más jogszabályban meghatározott kötelező pótlékok körébe. Az ilyen pótlékkal járó feladat visszavonása nem minősül a kinevezés módosításának, ezért arra a munkáltató egyoldalúan jogosult. Ha azonban a munkáltató a megbízást visszavonó intézkedését írásban megindokolta, jogvita esetén köteles az indokolásban megjelöltek valóságát és okszerűségét bizonyítani [1992. évi XXXIII. tv. 70-75. §-ai, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (2) bek.].

BH1998. 453. Az egészségi ártalom, illetőleg az egészségkárosító kockázat, mint a pótlék megállapításának egyik feltétele, nem ugyanarra a munkavégzési körülményre utal. Az ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együttjáró tényleges károsító hatás, a kockázat ezzel szemben a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 72. § (1) bek., 1996. évi XXVIII. tv. 28. §].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1997. 374. A közalkalmazott munkája során bekövetkezhető egészségi ártalom meglétét objektív tények alapján kell megállapítani. A munkaköröket az egészségi ártalom szempontjából nem általában, hanem az adott feltételeket figyelembe véve kell vizsgálni, és a közalkalmazottat ehhez képest illeti meg pótlék [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 72. § (1) bek.].

A Kjt. szerint illetménypótlékra jogosult az egészségre ártalmas munkát végző közalkalmazott is. A Kjt. hatálybalépése óta e pótlékkal kapcsolatosan több jogalkalmazási probléma merült fel. A hatályos szabályozás bemutatása előtt indokoltnak tartjuk e problémák rövid áttekintését.

A Kjt. hatálybalépésekor egészségre ártalmas munka címén illetménypótlékra volt jogosult a közalkalmazott, ha munkaideje nagyobb részében egészségi ártalomnak kitett munkahelyen végzett munkát. A pótlék összege az A1 fokozat illetményével egyezett meg, a pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződésben kellett meghatározni.

1994-től gyakorlati problémaként vetődött fel, hogy milyen elvek alapján lehet a kollektív szerződésben - ennek hiányában a közalkalmazotti szabályzatban - a pótlékra jogosító munkaköröket meghatározni. A kérdés eldöntésénél figyelembe kellett venni az 1994. január 1-jén hatályba lépett, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben foglaltakat is. A munkavédelmi törvény szerint az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása a munkáltató kötelessége. Emellett a munkavédelmi törvény azt is előírta, hogy a munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet. Ezen túlmenően a munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse. Az említett rendelkezésekből az következett, hogy a munkavédelmi törvény hatálybalépését követően a munkáltató csak egészséget nem veszélyeztető és biztonságos körülmények között foglalkoztathatta a munkavállalót. Amennyiben a munkavédelemre vonatkozó szabályok valamilyen körülményt határoztak meg, netán határértéket állapítottak meg, valamilyen egészségügyi ártalommal kapcsolatban, a munkavédelmi törvény logikája szerint a munkáltató ezt megtartva eleget tett az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményeinek, vagyis az ilyen körülmények mellett történő foglalkoztatást már nem lehetett egészségre ártalmas munkának minősíteni. Ebben a vonatkozásban ugyanis az egészségre ártalmas munka jogi fogalom, azt fejezte ki, hogy a munkáltató a foglalkoztatás idején hatályos munkavédelmi előírásokat megtartotta. Ebből következik, hogy a Kjt. 72. §-ának alkalmazása 1994. január hó 1. napjától fogalmilag kizárt volt, mert olyan körülmények mellett, ami illetménypótlék folyósítására adott jogot, a közalkalmazottat már nem lehetett foglalkoztatni. Éppen ezért tiltotta meg a munkavédelmi törvény az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkáltató részéről. Az előző problémakörtől el kellett választani a közalkalmazott esetleges kártérítési igényének elbírálását. Önmagában a rendelkezéseknek megfelelő foglalkoztatás esetén sem lehetett kizárni a közalkalmazott egészségének károsodását a munkaviszonnyal összefüggésben. Ezért a károsodásért a munkáltatót a Munka tv. 174. §-ának (1) bekezdése alapján felelősség terhelte vétkesség hiányában is, ha csak a károsodás oka nem esett a működési körén kívül és nem volt részéről elhárítható. Amennyiben a károsodás a munkavégzés körülményeivel okozati összefüggésben állt, még ha a konkrét munkavédelmi rendelkezéseket a munkáltató meg is tartotta, a felelősség alól nem mentesülhetett, mert az a működésével összefüggött. Az egészségi ártalomra tekintettel folyósítandó illetménypótléktól elkülönültek az olyan pótlékok, amelyek fizetését a munkavégzés nehézségére, az emberi szervezetet érő, az átlagost meghaladó megterhelésre (pl. a védőeszközök viselésének szükségessége és kötelessége a veszély, ártalom kizárása érdekében) tekintettel rendelt el vagy engedett meg jogszabály. E pótlék fizetése nem volt jogellenes, ha azt kollektív szerződés rendelte el vagy - a munkajog területén - a felek munkaszerződésben kötötték ki, azonban a pótlékfizetés itt sem helyettesíthette az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények, munkavégzés munkáltató által történő teljesítését.

Az előzőekben ismertetett ellentmondások következtében olyan helyzet alakult ki, hogy míg egyes törvényi rendelkezések jogilag zárták ki az egészségre ártalmas munka címén adható pótlék fizetését, a gyakorlatban továbbra is sor került közalkalmazottak foglalkoztatására olyan munkakörökben, illetve munkahelyeken, ahol egészségkárosodás kockázatának voltak kitéve.

E felismerésből kiindulva 1996. április 26-ától az 1996. évi XXVIII. törvény módosította a Kjt. vonatozó előírásait. Az újonnan beiktatott - jelenleg is hatályos - törvényi rendelkezés szerint a közalkalmazott illetménypótlékra akkor volt jogosult, ha a foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között került sor, vagy ha a védelem csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával volt megvalósítható. Az egészségkárosító kockázat fogalma a népjóléti miniszter akkor még tervezet formájában meglévő rendeletéből származott. Az egészségkárosító kockázat olyan tényező(k) meglétét jelenti, amely(ek) a munkavállaló egészségének megóvása érdekében munkaszervezési intézkedések megtételét, védőeszközök használatát stb. igényli. Az időközben megjelent 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet az egészségkárosító kockázat tíz kategóriáját állapítja meg. Ezek körébe tartoznak a porok, a vegyi anyagok, a meleg, illetve a hideg környezetben végzett munka, a helyileg, illetve az egész testre ható rezgés, a különleges figyelmet igénylő munkakörök, a biológiai tényezők, valamint a kombinált károki tényezők. Amennyiben az egészségkárosító kockázat, pl. a levegő hőmérséklete a megengedett hőmérsékletet meghaladja, a teljes nyolc órás munkaidő teljesítése a munkavállaló egészségének sérelmével járna. Az egészség megóvása érdekében a rendelet a munkaidő csökkentését írja elő. A rendeletnek megfelelően csökkentett munkaidő alatt azonban a munkavállaló mégis az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények között végzi a munkáját. A Kjt. szerinti pótlék e kedvezőtlenebb feltételeket volt hivatott ellensúlyozni. Az a körülmény, ha az egyéni védőeszköz huzamosabb használata a munkavállaló egészségét, illetve a munkavégzés biztonságát veszélyezteti, ugyancsak a munkaidő csökkentésére adott alapot. Ettől függetlenül is, a védőeszköz állandó vagy tartós használata a munkavállaló számára fokozott megterhelést jelent. A Kjt. e plusz megterhelést ugyancsak pótlékfizetéssel ellensúlyozta.

1998. január 1-jétől a Kjt.-t módosító 1997. évi LVI. törvény az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében a Kjt. 72. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szövegébe beemelte az említett NM rendeletre utaló a jogszabályban meghatározott szövegrészt. Emellett - az expozíciós idő csökkentésére vonatkozó szabállyal összhangban - a pótlékfizetést akkor teszi lehetővé, ha az egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatásra a közalkalmazott munkaidejének legalább felében kerül sor. Ezzel egyidejűleg szükségesnek mutatkozott a védőeszközre vonatkozó rendelkezés pontosítása és a pótlék mértékének a kockázat mértékéhez való hozzáigazítása is. A védőeszköz fogalma ugyanis számos olyan eszközt (pl. gumitalpú cipő) foglalt magában, amelynek használatával összefüggésben a pótlék fizetésének elrendelése nem megalapozott. Ezen túlmenően pl. az expozíciós idő nagyobb mértékű csökkentése magasabb, kisebb mértékű csökkentése alacsonyabb pótlék megállapításra adhat alapot [Kjt. 72. § (1)].

A Kjt. szerint a pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés állapítja meg [Kjt. 72. § (2)]. A 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. §-a szerint az egészségkárosító kockázatokkal érintett munkavállalók körét, továbbá az expozícióban tölthető időt, valamint az ehhez szükséges munkaszervezési intézkedéseket ugyancsak e kollektív szerződés határozza meg. Gyakorlati problémaként vetődik fel, hogy több munkáltatónál szakszervezet, illetve kellő támogatottsággal rendelkező szakszervezet, vagy a felek közötti megállapodás hiányában a kérdés kollektív szerződéses rendezése nem lehetséges. Az ezzel kapcsolatos jogvitákban a kialakult bírósági gyakorlat szerint, ha a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a munkavégzésre - a munkavállaló munkaidejének nagyobb részében - egészségkárosító kockázatok között kerül sor, a bíróság kötelezi a munkáltatót a törvényben meghatározott mértékű illetménypótlék kifizetésére.

Az egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott közalkalmazottat a pótlékalap 100%-a szerinti pótlék illeti meg [Kjt. 72. § (3)].

73. §

BH1999. 89. Az osztályfőnöki megbízásra tekintettel folyósított illetménypótlék nem tartozik sem a Kjt.-ben, sem más jogszabályban meghatározott kötelező pótlékok körébe. Az ilyen pótlékkal járó feladat visszavonása nem minősül a kinevezés módosításának, ezért arra a munkáltató egyoldalúan jogosult. Ha azonban a munkáltató a megbízást visszavonó intézkedését írásban megindokolta, jogvita esetén köteles az indokolásban megjelöltek valóságát és okszerűségét bizonyítani [1992. évi XXXIII. tv. 70-75. §-ai, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (2) bek.].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

74. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult a közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt.

(2) A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.

(3) A pótlék megállapításának további feltétele, hogy a meghatározott idegen nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezzék.

(4) Nem fizethető idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi, valamint a fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján.

(5) A pótlék mértéke

a) középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap ötven százaléka,

b) felsőfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap száz százaléka.

BH1999. 89. Az osztályfőnöki megbízásra tekintettel folyósított illetménypótlék nem tartozik sem a Kjt.-ben, sem más jogszabályban meghatározott kötelező pótlékok körébe. Az ilyen pótlékkal járó feladat visszavonása nem minősül a kinevezés módosításának, ezért arra a munkáltató egyoldalúan jogosult. Ha azonban a munkáltató a megbízást visszavonó intézkedését írásban megindokolta, jogvita esetén köteles az indokolásban megjelöltek valóságát és okszerűségét bizonyítani [1992. évi XXXIII. tv. 70-75. §-ai, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (2) bek.].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

A Kjt. részletesen szabályozza az idegennyelv-tudási pótlékkal kapcsolatos kérdéseket. A törvény alapján idegennyelvtudási pótlékra jogosult a közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt [Kjt. 74. § (1)]. Vagyis a munkakör betöltéséhez ugyan nem előfeltétel valamely idegen nyelv ismerete, azonban szakmai haszonnal jár, ha a közalkalmazott idegen nyelvet beszél.

1999. augusztus 16-áig a munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a Kjt. 74. § (2) bekezdése alapján kollektív szerződés állapította meg. E pótlékkal kapcsolatosan is gyakorlati problémaként vetődött fel, hogy több munkáltatónál szakszervezet, illetve kellő támogatottsággal rendelkező szakszervezet, vagy a felek közötti megállapodás hiányában a kérdés kollektív szerződéses rendezése nem volt lehetséges. Az ezzel kapcsolatos jogvitákban a kialakult bírósági gyakorlat szerint, ha a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható volt, hogy a munkavégzésre - rendszeresen - az e pótlékra jogosító körülmények között került sor, a bíróság kötelezte a munkáltatót a törvényben meghatározott mértékű illetménypótlék kifizetésére.

Az előzőekben ismertetett gyakorlati problémák kiküszöbölése érdekében 1999. augusztus 17-étől az 1999. évi LVI. törvény a jogalkalmazási munka megkönnyítése érdekében az idegennyelv-tudási pótlék esetében is lehetővé tette a pótlék konkrét feltételeinek munkáltató által történő megállapítását azokban az esetekben, amikor kollektív szerződés valamilyen ok miatt nem jött létre az adott munkáltatónál [Kjt. 74. § (2)].

A pótléknak azonban nem elégséges előfeltétele az idegen nyelv ismerete, hanem a törvény azt is megkívánja, hogy a pótlékra jogosító idegen nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezzék [Kjt. 74. § (3)].

A Kjt. alapján idegennyelvtudási pótlékra a közalkalmazott abban az esetben jogosult, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt, de a munkakör betöltésének nem általános és szükségszerű előfeltétele az idegen nyelv rendszeres használata.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kjt. a hatálybalépésekor bizonyos munkaköröket kizárt a pótlékra való jogosultságból, mivel ezekben a munkakörökben előfeltétel volt meghatározott idegen nyelv magas szintű ismerete. Ennek megfelelően a nyelvtanári, a tolmácsi, valamint a fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak kategorikusan ki voltak zárva az idegennyelv-tudási pótlék fizetéséből. E szabályt 1997. február 1-jétől az 1997. évi LVI. törvény úgy módosította, hogy csak a munkaköre ellátásához szükséges idegennyelv használata alapján nem fizethető a nyelvtanári, tolmács, valamint a fordítói (revizor-fordítás) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak nyelvtudási pótlék [Kjt. 74. § (4)].

A közalkalmazottat megillető nyelvtudási pótlék mértéke középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap 50%-a, felsőfokú nyelvvizsga esetén pedig a pótlékalap 100%-a [Kjt. 74. § (5)].

75. § (1) A miniszter a 69-74. § rendelkezésein túl ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel további illetménypótlékot állapíthat meg.

(2) A kollektív szerződés a jogszabályban megállapított mértéknél magasabb pótlékot is megállapíthat.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően, ha jogszabály az illetménypótlék mértékének alsó és felső határát egyaránt meghatározza, e felső határnál magasabb mértékű illetménypótlékot a kollektív szerződés sem állapíthat meg.

BH1999. 89. Az osztályfőnöki megbízásra tekintettel folyósított illetménypótlék nem tartozik sem a Kjt.-ben, sem más jogszabályban meghatározott kötelező pótlékok körébe. Az ilyen pótlékkal járó feladat visszavonása nem minősül a kinevezés módosításának, ezért arra a munkáltató egyoldalúan jogosult. Ha azonban a munkáltató a megbízást visszavonó intézkedését írásban megindokolta, jogvita esetén köteles az indokolásban megjelöltek valóságát és okszerűségét bizonyítani [1992. évi XXXIII. tv. 70-75. §-ai, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (2) bek.].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

A törvény felhatalmazást ad a miniszternek, illetve a Kjt. 85. § (4)-(5) bekezdésében megállapított körben a Kormánynak, hogy figyelembe véve az ágazati, szakmai sajátosságokat is a törvényben foglaltakon kívül további illetménypótlékokat állapíthasson meg [Kjt. 75. § (1)]. A kérdéskörrel kapcsolatos végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze:

a) Osztályfőnöki pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki iskolában osztályfőnöki feladatokat vagy alapfokú művészetoktatási intézményben, művészeti szakközépiskolában tanszakvezetői, tagozatvezetői, szakosztályvezetői, kollégiumban önálló tanulócsoport-vezetői feladatot lát el. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 12-30%-a.

Diák-önkormányzatot segítő pedagóguspótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki a nevelési-oktatási intézményben működő iskolai, kollégiumi diákönkormányzat munkáját segíti. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 12-30%-a.

Munkaközösség-vezetői pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki intézményi vagy intézmények közötti munkaközösség-vezetői feladatot lát el. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 12-30%-a.

Gyógypedagógiai pótlék jár annak a közalkalmazottnak, aki a nevelési-oktatási intézményben sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását, kollégiumi nevelését vagy közoktatási intézményben a gyermekek fejlesztő felkészítését - a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményében foglaltak szerint - végzi. E pótlék a közalkalmazottat abban az esetben illeti meg, ha kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozik, illetve, ha az általa felkészített sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók aránya a nevelési év, tanév első napján eléri a harminchárom százalékot. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 18-42%-a.

Gyakorló óvodai és gyakorló iskolai pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki óvodában, iskolában munkaköri feladatként részt vesz a pedagógusképző felsőoktatási intézmény hallgatói felkészítésében, illetve a pedagógusok továbbképzésében. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 18-42%-a.

Nemzetiségi pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki kisebbségi nyelvű óvodában, iskolában állandó jelleggel, kötelező órájának legalább ötven százalékában kisebbségi anyanyelven nevelő, illetve nevelő és oktató munkát végez. E pótlék annak a pedagógusnak is jár, aki óvodában, iskolában siket vagy nagyothalló gyermekek, tanulók nevelésénél, oktatásánál a jelnyelvet is alkalmazza, feltéve, hogy rendelkezik a szakértő jeltolmács, illetőleg fordító jeltolmács szakképzettséggel. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 18-42%-a.

Területi pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki olyan községi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézményben dolgozik, amelyik szerepel a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló 7/2003. (I. 14.) Korm. rendelettel kiadott jegyzékben a Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott települések között. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 18-42%-a.

Számítástechnikai pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki általános iskolában, középiskolában, szakmunkásképző iskolában - kizárólag a számítástechnikai és informatikai ismeretek oktatásán kívül - a tantervi követelmények átadásához és elsajátításának ellenőrzéséhez rendszeresen informatikai eszközöket, módszereket alkalmaz. Az informatikai ismeretében való jártasságot legalább E fizetési osztályba sorolásra jogosító informatikai, számítástechnikai szakképzettséggel kell igazolni. A pótlék mértéke a közalkalmazotti pótlékalap 36-60%-a. Az előbb felsorolt pótlékok konkrét mértékét a nevelési-oktatási intézményen belül pótlékonként egységesen a kollektív szerződés határozza meg.

Felzárkóztatási pótlék adható annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki beilleszkedési, magatartási, tanulási zavarral küzdő gyermekek óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását végzi.

Kollégiumi pótlék adható annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki kollégiumban nevelő és oktató munkát végez;

Különlegesen nehéz körülmények között végzett munka utáni pótlék adható annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki különlegesen nehéz körülmények között végez nevelő és oktató munkát.

Összevont osztályban, csoportban nevelő és oktató pótlék adható annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki állandó jelleggel, kötelező órájának legalább 50%-ában összevont iskolai osztályban, illetőleg eredetileg nem vegyes korcsoportúként szervezett óvodában összevont óvodai csoportban végez nevelő és oktatómunkát.

Címzetes óvodavezetői, illetve címzetes igazgatói pótlék jár annak a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki címzetes óvodavezetői, illetve címzetes igazgatói címet kapott.

Gyógypedagógiai pótlék, felzárkóztatási pótlék, kollégiumi pótlék, valamint különlegesen nehéz körülmények között végzett munka utáni pótlék jár, illetve adható a nevelési-oktatási intézményben a nevelő-oktató munkát segítő munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak is.

Az adható pótlékok bevezetését a nevelési-oktatási intézmény fenntartója - ha többletköltségvetési támogatás nélkül a szükséges költségvetési fedezetet biztosítja - engedélyezi és a Kjt. 71. §-ának (3) bekezdésében meghatározott keretek között meghatározza a pótlék mértékét.

A jogszabály általános szabályként írja elő, hogy a közalkalmazott valamennyi pótlékra jogosult, amely feltételeinek megfelel, azzal a megkötéssel, hogy a munkáltató által kifizetett kötelező illetménypótlékok együttes összege nem haladhatja meg a közalkalmazotti pótlékalap 75%-át. Amennyiben a meghatározott mértéken felüli összeg központi költségvetési többlettámogatás nélkül is biztosítható e korlátozó szabályt a munkáltatónak nem kell alkalmaznia A pedagógiai szakmai-szolgáltató intézményekben pedagógiai szakértő és pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat is megilleti a diák-önkormányzatot segítő pedagógus-pótlék, a gyakorló óvodai és gyakorló iskolai pótlék, valamint a nemzetiségi pótlék, ha munkaköri feladatként olyan tevékenységet végez, amely az adott tevékenység ellátását segíti. E személyi körben számítástechnikai pótlék abban az esetben állapítható meg, ha az pedagógiai szakértői, vagy pedagógiai előadói munkakörben foglalkoztatott munkavállaló a munkaköri feladatai ellátásához rendszeresen informatikai eszközöket, módszereket alkalmaz, és rendelkezik az előírt számítástechnikai szakképzettséggel. Végül ezekben az intézményekben az előbb említett feladatokat ellátó közalkalmazottakat a különleges szakértelmet igénylő munka utáni pótlék is megilleti. A különleges szakértelmet igénylő munka utáni pótlék összege a közalkalmazotti pótlékalap 70-100%-ának megfelelő összeg. E pótlékok megilletik a pedagógiai szakszolgálat feladatai ellátására pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottakat. Ugyanakkor a gyógytestnevelés szakszolgálat feladatainak ellátása mellett nem vehető igénybe a gyógypedagógusi pótlék. [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 15. §].

b) Az egészségügyi intézmények közül a járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézetekben - ideértve az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat országos központjait és országos intézeteit, valamint az Országos Vérellátó Szolgálatot - foglalkoztatott közalkalmazottakat pótlék illeti meg. A pótlék mértéke a röntgenben dolgozó orvos, asszisztens, a röntgengép javító műszerész, a diagnosztikai laboratóriumokban diagnosztikai tevékenységet végző orvos és egyéb egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező munkatárs, továbbá asszisztens, a boncolást végző orvos, boncmester, boncsegéd, a vér és vérkészítmény előállítását végző orvos, egyéb egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező munkatárs, továbbá asszisztens, a műtőben foglalkoztatott műtős szakasszisztens, az aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályon dolgozó orvos, szakasszisztens, ápoló, a fertőző betegeket ellátó, valamint pulmonológiai gondozóban foglalkoztatott orvos és egészségügyi szakdolgozó, az pszichiátriai osztályon dolgozó orvos, ápoló, valamint azoknak a mosodába beosztott dolgozóknak az esetében, akinek teljes munkaidőben a szennyes ruhák átvétele a feladata, a pótlékalap 120%-a. A pótlék mértéke műszakbeosztásától függetlenül a 3 műszakos munkahelyen ápolási tevékenységet végzők, az Országos Mentőszolgálat kivonuló állománya, a szülészeti osztályon foglalkoztatott szülésznő, valamint a műtőssegéd esetében a pótlékalap legalább 60%-a. A pótlék mértéke a pótlékalap legalább 36%-a valamennyi asszisztensi és szakasszisztensi képesítéssel rendelkező (szak)asszisztensi munkakörben dolgozó esetében. A jogszabály megtiltja, hogy a közalkalmazott részére a fentiekben meghatározott pótlékokat egymás mellett folyósítsa a munkáltató. Kollektív szerződés az előzőekben említett mértéknél magasabban is megállapíthatja a pótlékok mértékét, feltéve, hogy a munkáltató rendelkezik az ahhoz szükséges költségvetési fedezettel. Emellett kollektív szerződés a pótlékok jogszabályi körét tovább bővítheti, ugyanakkor e munkahelyi pótlékok mértékét kizárólag 25-100% között lehet megállapítani [233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 16. §].

c) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottakat munkahelyi pótlék illeti meg. Így a pótlékalap 120%-ának megfelelő mértékű pótlékra jogosult a pszichiátriai betegeket, szenvedélybetegeket, valamint fogyatékos személyeket ellátó intézményekben foglalkoztatott orvos, ápoló, gondozó, ideértve az osztályvezetőt, vezető ápolót is. Ugyancsak a pótlékalap 120%-ának megfelelő mértékű pótlék illeti meg a hajléktalan személyek otthonában, rehabilitációs intézményében elhelyezett személyeket ellátó orvosokat, ápolókat, gondozókat, ideértve az osztályvezetőt és a vezető ápolót is, továbbá az átmeneti szálláson, éjjeli menedékhelyen és nappali melegedőben foglalkoztatott szociális munkásokat, valamint a szociális intézmények mosodáiban a szennyes ruhák átvételével foglalkozó közalkalmazottakat is. A pótlékalap 50%-ának megfelelő mértékű pótlékra jogosultak a bentlakásos szociális intézményekben az ellátottak gondozását közvetlenül végző közalkalmazottak. Legalább a pótlékalap 200%-ának megfelelő mértékű módszertani pótlékra jogosult az országos, regionális, megyei (fővárosi) módszertani feladatokat ellátó intézmény vezetője, ha a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 87. § (3) bekezdése és a Szoctv. 88/A. § (1) bekezdése szerinti kijelölés alapján az alaptevékenységen túli feladatokat lát el.

A gyermekotthonban elhelyezett gyermekek gyámságának ellátását végző közalkalmazottat - a hivatásos gyám kivételével - legalább a pótlékalap 50%-ának megfelelő mértékű gyámi pótlék illeti meg. Speciális otthoni pótlék címén az előbb említett mértékű pótlék illeti meg a speciális gyermekotthonban, javítóintézetben foglalkoztatott nevelőt, gyermekfelügyelőt, gondozót, család- és utógondozót, pszichológust, gyógypedagógust, fejlesztő pedagógust, munkaoktatót, orvost, ápolónőt.

Legalább a pótlékalap 25%-ának megfelelő mértékű gyógypedagógiai pótlék illeti meg a bölcsődében a fogyatékos gyermekek habilitációját végző csoportban foglalkoztatott közalkalmazottat, valamint a 0-3 éves korú gyermekeket ellátó gyermekotthonban a fogyatékos gyermekek habilitációját végző gondozót, szakgondozót.

A jogszabály megtiltja, hogy a közalkalmazott részére a fentiekben meghatározott pótlékokat egymás mellett folyósítsa a munkáltató. Kollektív szerződés az előzőekben említett mértéknél magasabban is megállapíthatja a pótlékok mértékét, feltéve, hogy a munkáltató rendelkezik az ahhoz szükséges költségvetési fedezettel. Emellett kollektív szerződés a pótlékok jogszabályi körét tovább bővítheti, ugyanakkor e munkahelyi pótlékok mértékét kizárólag 25-100% között lehet megállapítani [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 15. §].

d) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott címzetes főigazgató, illetve címzetes igazgató címet viselő közalkalmazott pótlékra jogosult. A pótlék mértéke címzetes főigazgató cím esetén a pótlékalap 100%-a, címzetes igazgató esetén pedig a pótlékalap 50%-a.

A címzetes magánénekes, illetve címzetes magántáncos címet viselő közalkalmazott szintén pótlékra jogosult, melynek mértéke a pótlékalapnak legfeljebb 25%-a.

Pótlékra jogosult az a közalkalmazott, aki munkaköri feladatainak ellátása mellett koncertmesteri, illetve szólamvezetői feladatot is ellát. A pótlék mértéke koncertmester esetén a pótlékalap 75%-a, a szólamvezető esetén pedig a pótlékalap 50%-a.

Eredményességi pótlék adható annak a közalkalmazottnak, aki tevékenységével az őt foglalkoztató kulturális intézmény működésének minőségét, eredményességét jelentős mértékben közvetlenül befolyásolja. A pótlék mértéke a pótlékalap 25-50%-a lehet. A kollektív szerződésben kell megállapítani az eredményességi pótlékra jogosító munkaköröket, a pótlék mértékét és a jogosultság további feltételeit.

Területi pótlék jár annak a közgyűjteményi és közművelődési intézményben szakmai munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak, aki olyan községben dolgozik, amelyik szerepel a gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott települések jegyzékében. A pótlék mértéke a pótlékalap 18-42%-a, melynek konkrét megállapításánál a fenntartó köteles a település valamennyi, a Kjt. hatálya alá tartozó intézményében azonos mértékű pótlékot megállapítani. A területi pótlék konkrét mértékét kollektív szerződés állapítja meg.

Pótlék állapítható meg annak a közalkalmazottnak, aki munkaköri feladatainak ellátása mellett egyetemi vagy főiskolai hallgatók, szakközépiskolások, szakmunkástanulók vagy szakmai gyakorlatot végzők betanításával, gyakorlatának vezetésével foglalkozik. A pótlék mértéke legfeljebb a pótlékalap 35%-a lehet. A pótlék bevezetéséről, ha annak finanszírozása részben vagy egészben a fenntartóra hárul, a munkahelyi szakszervezet és a fenntartó állapodhat meg. A pótlék fizetésére jogosító munkaköröket és a pótlék konkrét mértékét kollektív szerződés állapíthatja meg [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 20. §].

e) A gazdasági miniszter ágazati irányítási felelősségi körébe tartozó, illetve felügyelete alatt működő állami és helyi önkormányzatok által fenntartott költségvetési szerveknél pénzkezelési pótlékra jogosult az a közalkalmazott, akinek a pénz-, illetve értékkezeléssel és megőrzéssel összefüggő tevékenysége havonta legalább a teljes munkaidejének a felét eléri, és munkakörébe legalább havi 2,5 millió forint összegű készpénzforgalom lebonyolítása tartozik. A pótlék mértéke a forint- és a valutapénztárra külön-külön a mindenkor érvényben lévő pótlékalap 10%-a lehet maximum [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 8. §].

f) A Rendőrtiszti Főiskolán a főiskolai tanárt, docenst és adjunktust illetménypótlék illeti meg, melynek mértéke a külön törvényben megállapított összegű közalkalmazotti pótlékalap 200, 75, illetve 25%-a.

A pótlékalap 10%-ának megfelelő mértékű pénzkezelési pótlék illeti meg a főpénztáros és pénztáros munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat, feltéve, hogy munkakörébe legalább havi egymillió forint összegű készpénzforgalom lebonyolítása tartozik, pénzkezelési pótlékra jogosult [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 12-13. §].

g) A Honvédelmi Minisztérium ágazati irányításába tartozó intézményeknél a betegszabadság időtartamára a közalkalmazottat kiegészítő pótlék illeti meg, amely a Munka tv. 137. § (3) bekezdésében megállapított díjazását a közalkalmazott távolléti díjának 100%-ára kell hogy kiegészítse.

Teljesítménypótlékra jogosult a közalkalmazott, ha munkaköri feladatai ellátása mellett tartósan - nem helyettesítési jellegű - meghatározott külön feladatot, illetve többletmunkát végez. A kollektív szerződésben kell megállapítani a pótlékra jogosító feladatok, többletmunkák várható körét, a jogosultság feltételeit és a pótlék mértékét, amely a pótlékalap 10-80%-a lehet.

A külön meghatározott katonai szervezeteknél vidéki terepfelmérői munkát végző, illetve abban közreműködő - topográfus, geodéta és gépjárművezető munkakört betöltő - közalkalmazott terepfelmérői pótlékra jogosult. A pótlék napi mértéke a pótlékalap 8-16 százaléka. A terepfelmérői pótlék folyósítása a hivatásos és szerződéses állományúak illetményrendszere szerint történik [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 20. §, 23. §, 25. §].

h) A büntetés-végrehajtás szerveinél a közalkalmazott a munkakör feladat fokozott veszélyessége miatt akkor jogosult illetménypótlékra, ha a feladatait az idegenrendészeti őrizet és a HIV-pozitív fogvatartottak körletén látja el. A pótlék mértéke havi folyamatos munkavégzés esetén a pótlékalap 100%-ának felel meg [7/1993. (III.9.) IM rendelet 13. §].

i) A légi közlekedésben az irányítástechnikai területek üzemeltetői és a villamos ipari szakmunkások közül a földi navigációs és optikai repülést biztosító berendezések légi ellenőrzését végzőket kalibrálási pótlék illeti meg. A pótlék mértéke a pótlékalap 5%-a.

A vízügy területén dolgozó közalkalmazottnak a pótlékalap 50-150%-a közötti mértékű termelési pótlék fizethető. A kollektív szerződésben kell megállapítani az e pótlékra való jogosultság részletes feltételeit, továbbá a pótlékra jogosító munkaköröket [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 11-12. §].

j) A munkaügyi ágazatban az oktatási feladatokat is ellátó magasabb vezető vagy vezető beosztású közalkalmazottnak a pótlékalap 25%-ának megfelelő mértékű oktatói pótlék adható, feltéve, hogy a közalkalmazott havonta legalább 20 órában oktatási tevékenységet folytat [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 15. §].

k) A felsőoktatási intézményekben a pótlékalap 50-100%-ának megfelelő mértékű illetménypótlékra az intézményfoglalkoztatási követelményrendszerében meghatározottak szerint jogosultak a tanári munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 12. §]

l) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a pótlékalap 50-100%-ának megfelelő értékkezelési pótlék illeti meg az értékkezeléssel vagy pénzkezeléssel megbízott közalkalmazottat, valamint a pénztárost. A munkáltató jogosult meghatározni e pótlék konkrét mértékét, a pótlékra jogosultságot és annak részletes feltételeit. Az illetményalap 75-100%-ának megfelelő összegű adatvédelmi pótlék illeti meg azt a közalkalmazottat, akit a munkáltató az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 4. §-a alapján szolgálati titoknak minősített adatok kezelésével bíz meg. A pótlékra való jogosultságot, a pótlék mértékét és a pótlékra jogosító munkakörök jegyzékét a munkáltató határozza meg. A pótlékalap 25%-ának megfelelő mértékű oktatói pótlék állapítható meg annak az oktatási feladatokat is ellátó magasabb vezető vagy vezető beosztású közalkalmazottnak, aki havonta legalább húsz órát oktat. Emellett a munkáltató egyes oktatók részére is illetménypótlék állapíthat meg, amelynek mértéke intézeti docens esetén a pótlékalap 50-100%-a, intézeti tanár esetén pedig a pótlékalap 100-150%-a. A pótlékalap 50%-ának megfelelő mértékű vezető instruktori pótlék állapítható meg annak a munkavállalónak, aki a regionális képző központoknál ilyen feladatot lát el [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 16. § (1)-(5) bek.].

m) A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának felügyelete alá tartozó nemzeti művészeti intézményekben, így a Magyar Állami Operaházban, a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatárban, a Nemzeti Színházban, a Műcsarnokban, az előadó művészeti intézménynél művészi vagy egyéb művészeti munkakörben, valamint az alkotóművészeti intézménynél művészeti szakmai munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottakat nemzeti művészeti intézményi pótlék illeti meg. E pótlék mértéke - a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár kivételével - a pótlékalap 50-300 %-áig terjedhet. Az előbb kivételként említett intézménynél a pótlék mértéke a pótlékalap 50-600%-a lehet. A pótlékra való jogosultság feltételeit és a pótlék konkrét mértékét a felek kollektív szerződésben állapítják meg [2/1999. (I. 29.) NKÖM rendelet 1. §].

n) A kinevezése alapján értékkezelést, pénzkezelést végző, valamint a pénztáros közalkalmazottat értékkezelési pótlék illeti meg. E pótlék mértéke a pótlékalap 25-100%-a lehet. A munkáltató jogosult az előbb említett keretek között az értékkezelési pótlék százalékos mértékét és a pótlékra való jogosultság részletes feltételeit meghatározni [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 10/A. §].

1997. február 1-jétől az 1996. évi CXXVI. törvény - figyelemmel arra, hogy a közalkalmazottakat megillető pótlékok százalékos mértéke a Kjt. hatálybalépése óta nem változott - megteremtette annak a lehetőségét, hogy kollektív szerződés a Kjt.-ben, illetve végrehajtási rendeleteiben meghatározott pótléknál magasabb mértékű pótlékot állapítson meg [Kjt. 75. § (2)].

Az előző szabályhoz kapcsolódik a Kjt.-nek az a rendelkezése, hogy amennyiben jogszabály tól-ig határos pótlékmértéket állapít meg, a kollektív szerződésben meghatározott pótlékmérték nem lehet magasabb a jogszabály szerinti felső határnál [Kjt. 75. § (3)].

76. § (1) Nem jár rendkívüli munkaidőben végzett munkáért díjazás

a) a magasabb vezető és vezető állású, továbbá

b) a kollektív szerződésben meghatározott olyan munkakört betöltő közalkalmazottnak, aki a munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg.

(2) A miniszter az (1) bekezdésben foglaltak alól kivételt tehet, továbbá a rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazására a Munka Törvénykönyve 146-148. §-ban meghatározottaktól magasabb mértéket állapíthat meg.

(3) A miniszter az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátása érdekében a Munka Törvénykönyve 146-149. §-ában meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.

A Kjt. figyelemmel a magasabb vezető és vezető állású közalkalmazottak átlagosnál jóval magasabb díjazására e körben - fő szabály szerint - kizárja a rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazását. Fő szabály szerint ugyancsak nem jár a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért díjazás azoknak a közalkalmazottaknak, akik munkaidejük beosztásáról, illetve felhasználásáról saját maguk jogosultak dönteni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy azokat a munkaköröket, amelyekben e közalkalmazottak foglalkoztathatók kollektív szerződésben kell meghatározni [Kjt. 76. § (1)].

Ugyanakkor a miniszter, illetve a Kjt. 85. § (4)-(5) bekezdésében megállapított körben a Kormány az előbb említett szabályok alól kivételt állapíthat meg és a Munka tv.-ben meghatározottaknál magasabb mértékben állapíthatja meg a rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazását [Kjt. 76. § (2)]. Az e törvényi felhatalmazással kapcsolatos végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze:

a) A közoktatási intézményekben óradíj jár annak a pedagógusnak, aki olyan munkakörben dolgozik, amelyre jogszabály kötelező óraszámot állapít meg, ha a munkakörre előírt kötelező óraszámánál, a rendes munkaidőn belül, a munkáltató elrendelése alapján többet tanít. Az óradíj megilleti a magasabb vezető és a vezető beosztású közalkalmazottat is. Főszabály szerint az óradíj egy órára eső összege a pedagógus illetményének a következőkben meghatározott osztószámmal megállapított hányada. Az osztószámot az elrendelés alapján ellátott a beosztott pedagógus-munkakörre megállapított kötelező óraszámnak 4,33-mal történő szorzata adja. Az óradíj számításánál figyelembe kell venni:

- a pedagógus illetményét,

- a gyógypedagógiai pótlékot,

- a gyakorló óvodai és gyakorló iskolai pótlékot,

- a nemzetiségi pótlékot,

- a felzárkóztatási pótlékot,

- a kollégiumi pótlékot,

- a különlegesen nehéz körülmények között végzett munka után járó pótlékot,

- az összevont osztályban, csoportban nevelő és oktató pótlékát.

Az óradíj számításával kapcsolatos további részletszabályokat a végrehajtási rendelet tartalmazza [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §].

b) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben a műszaki munkakört betöltő közalkalmazott részére a túlmunka díja a Munka tv. 147. §-ban meghatározottnál magasabb mértékben a végrehajtási rendeletben meghatározott díjalap (a közalkalmazott illetménye és valamennyi pótlékának együttes összegeinek a kötelező munkaidővel való osztásából eredő szám) legfeljebb 170%-ában is megállapítható.

Azt a közalkalmazottat, aki napi munkaidején felül az intézmény munkatervében, programjában előírt feladat ellátása vagy a kollektív szerződésben előírt módon ügyeletet teljesít, ügyeleti díjban kell részesíteni, melynek mértéke a díjalap legalább 50%-a [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 21. §].

c) A honvédségnél foglalkoztatott közalkalmazott részére 20%-os éjszakai pótlék jár. Nem jogosult azonban éjszakai pótlékra a közalkalmazott, ha az éjszakai munka időtartamára műszakpótlékban részesül. A műszakpótlék mértéke délutáni műszakban 20%, éjszakai műszakban 46%, az egészségügyi intézményeknél pedig az éjszakai műszakban 50% azon munkakörökben, amelyekben e rendelet hatálybalépése előtt is 50%-os mértékű műszakpótlékot folyósítottak. A Munka tv. többműszakos munkaidőbeosztásra vonatkozó rendelkezései nem érintik a váltásos munkarend szerint foglalkoztatott - különböző munkakörű - azon közalkalmazottak műszakpótlékra jogosultságát, akik e rendelet hatálybalépése előtt is műszakpótlékban részesültek.

Rendkívüli munkavégzés esetén a közalkalmazottat a rendes illetménye (illetmény és rendszeres pótlékok) és ezen felül - amennyiben helyileg nem történt olyan szabályozás vagy megállapodás, mely szerint pótlék helyett szabadidő jár - a rendkívüli munka első két órájára 56%-os, további két órájára 75%-os, az ezt meghaladó idő tartamára pedig 100%-os pótlék illeti meg. Amennyiben a munkaidő meghatározása - váltásos munkarend szerinti foglalkoztatás miatt - több havi keretben történt, a rendkívüli munkavégzésért járó pótlék mértéke 90%. A rendkívüli munkavégzésért járó pótlékot a közalkalmazott illetményének a havi munkaidőkeret egy órájára eső része alapulvételével állapítja meg a munkáltató. [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 21-22. § és 26. §].

d) A környezetvédelmi és vízügyi ágazati irányítás alá tartozó költségvetési szervnél a rendkívüli munkaidőben végzett munkaidő díjazására a vízminőségi kárelhárítás terén a közalkalmazottak díjazását a 6/1989. (V. 13.) KVM rendelet szabályozza [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 7. §, 6/1989. (V. 13.) KVM rendelet].

A miniszter az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátása érdekében a Munka tv. 146-149. §-ában meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg. [Kjt. 76. § (3)].

77. § (1) A közalkalmazottat a munkáltató meghatározott munkateljesítmény elérésének, illetve átmeneti többletfeladatok - ide nem értve az átirányítást - teljesítésének ösztönzésére a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül egyszeri, vagy meghatározott időre szóló, havi rendszerességgel fizetett kereset-kiegészítésben részesítheti.

(2) A kereset-kiegészítés feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.

(3) A kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző közalkalmazottat a munkáltató jutalomban részesítheti.

1997. február 1-jétől az 1996. évi CXXIV. törvény alapján a Kjt. a differenciáltabb fizetési osztály és fokozat konstrukció mellett a közalkalmazottak teljesítményét azzal is ösztönözni kívánja, hogy lehetővé teszi meghatározott időtartamra kereset-kiegészítés fizetését. Erre abban az esetben van lehetőség, amennyiben a közalkalmazottat a munkáltató meghatározott munkateljesítmény elérésére kívánja ösztönözni, illetve, ha a közalkalmazott - a helyettesítést kivéve - átmeneti jelleggel többletfeladatot lát el. Garanciális előírás, hogy a kereset-kiegészítés szabályait fő szabály szerint kollektív szerződésben kell rögzíteni. Kollektív szerződés hiányában a munkáltató köteles megállapítani e szabályokat [Kjt. 77. § (1)-(2)].

A Kjt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató anyagi elismerésben részesíthesse a kiemelkedő, illetve tartósan jó munkát végző közalkalmazottat [Kjt. 77. § (3)]. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a jutalomra a közalkalmazottnak nincs alanyi joga, annak megadása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. Amennyiben viszont a munkáltató minden kétséget kizáróan bizonyíthatóan ígéretet tett a jutalom kifizetésére, arra a közalkalmazottnak már alanyi joga keletkezik.

78. § (1) A huszonöt, harminc, illetve negyvenévi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár.

(2) A jubileumi jutalom:

a) huszonöt év közalkalmazotti jogviszony esetén kéthavi,

b) harminc év közalkalmazotti jogviszony esetén háromhavi,

c) negyven év közalkalmazotti jogviszony esetén öthavi illetményének megfelelő összeg.

(3) Ha a közalkalmazott jogviszonya a 30. § (1) bekezdés d) vagy e) pontja alapján szűnik meg, részére a megszűnés évében esedékessé váló jubileumi jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni.

(4) Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya - a fegyelmi elbocsátás büntetés vagy a 25. § (2) bekezdés b) 1. pontja szerinti áthelyezés kivételével - megszűnik és legkésőbb a megszűnés időpontjában nyugdíjasnak minősül [37/B. § (1), illetve (3) bekezdés], továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni.

A jubileumi jutalom szabályainak módosítása körében a törvény egyfelől a 2008. január 1-jétől hatályos nyugdíjszabályokkal való összhang megteremtése keretében rögzíti, hogy abban az esetben, ha az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkező közalkalmazott kérésére felmentésére kerül sor, a megszűnés évében esedékes, illetve a 40 éves jubileumi jutalmat - feltéve, hogy ez utóbbi esetben a közalkalmazott legalább 35 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik - részére előrehozottan ki kell fizetni.

Méltánytalan a munkáltatóval szemben, hogy a súlyos fegyelmi vétséget (bizonyos esetben akár bűncselekményt) szankcionáló elbocsátás esetén is alkalmazni kelljen a jubileumi jutalom előrehozott kifizetésére vonatkozó méltányossági szabályt, ezért a törvény azt kizárja.

Mivel a Kjt. hatálya alá tartozó szervek közötti áthelyezés esetén a közalkalmazotti jogviszony formailag megszűnik, de lényegében folyamatosan áll fenn az új munkáltatónál, s így a közalkalmazottnak van esélye arra, hogy a 40 éves jubileumi jutalomra jogosító időt ott szerezze meg, ebben az esetben nem kell az áthelyezéskor annak előrehozott kifizetését megtenni, hanem azt az új munkáltató fogja kifizetni a közalkalmazott részére.

(5) A (4) bekezdésben szereplő rendelkezést a közalkalmazott örököse tekintetében megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a közalkalmazott jogviszonya elhalálozása miatt szűnik meg.

EBH2004. 1158. A közalkalmazott örököseit a jubileumi jutalom a törvényben biztosított 5 éves kedvezmény figyelembevételével megilleti akkor is, ha a közalkalmazotti jogviszony - halál miatt bekövetkezett - megszűnésekor a közalkalmazott nem minősült nyugdíjasnak [1992. évi XXXIII. törvény 78. § (5) bekezdés].

EBH2001. 479. A jubileumi jutalom szempontjából a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt a naptár szerint kell számítani (Kjt. 78. §).

BH2002. 78. A közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultsága megállapításához elegendő a megkívánt közalkalmazotti jogviszony megléte. A törvény a jogosultság feltételeként sem a jogviszony folyamatosságát, sem annak ugyanannál a munkáltatónál történt megszerzését nem kívánja meg [1992. évi XXXIII. tv. 78. § (1) bek., 87. § (2) bek.].

BH1998. 399. A közalkalmazotti jogviszonyban állókat meghatározott feltételek esetén megillető jubileumi jutalom a munka díjazásának sajátos formája. Az átlagilletmény kiszámításánál ennek ellenére nem vehető figyelembe, mert az átlagszámítási időszakra, nem pedig az időszak alatt fizetett díjazásokat kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. tv. 78. §, 1992. évi XXII. törvény 152. § (1) bek.].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1995. 548. II. A 30 éves jogviszony alapján csak 1992. július 1-jét követően nyílik meg az igény érvényesítésének lehetősége a jubileumi jutalomra, minthogy a jogszabály nem tartalmaz visszaható hatályú rendelkezéseket [1992. évi XXXIII. tv. 78. § (1) bek., 86. §, 87. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 205. § (1) bek.].

BH1994. 56. A közalkalmazottak jogállását rendező törvényben meghatározott, munkaviszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalom kifizetésére csak 1992. július 1-jét követően nyilik meg az igény érvényesítésének lehetősége, minthogy a jogszabály nem tartalmaz visszaható hatályú rendelkezéseket [1992. évi XXXIII. tv. 78. § (I) bek., 86. §, 87. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek.].

A Kjt. külön méltányolja a közfeladatok ellátásában töltött éveket, ezért a korábbi jogi szabályozáshoz képest módosult feltételekkel szabályozza a jubileumi jutalom intézményét. A törvény szabályozza a jubileumi jutalom kifizetésének általános szabályait. Ennek értelmében a 25, 30, illetve 40 évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár [Kjt. 78. § (1)].

A jubileumi jutalom jogi jellegét tekintve eltér a jogszabályokban megállapított más jutalmaktól. Míg a jutalmak megadása általános szabályként a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdésnek számít, addig ha a közalkalmazott a jubileumi jutalomra jogosító feltételeket megszerzi, részére a munkáltatónak kötelező a jutalom kifizetése. Mindez tehát azt jelenti, hogy a közalkalmazottnak a jubileumi jutalom alanyi jogon jár, így a munkáltató - akár csak az illetményt - külön közalkalmazotti kérelem nélkül, az esedékesség időpontjában köteles kifizetni.

1994. januárjától a Kjt.-t módosító 1993. évi C. törvény - mint azt már a besorolás problémakörénél részletesen kifejtettük - a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó szabályokat a korábbinál kedvezőbb módon állapította meg, és ez a közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultságát is érintette. Ezért a módosító törvény átmeneti szabálya akként rendelkezett, hogy ha a kedvezőbb rendelkezések alapján, a törvény hatálybalépésével a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő eléri a 25, 30 vagy 40 évet, a módosítás hatálybalépésétől számított 30 napon belül a megfelelő mértékű jubileumi jutalmat a munkáltatónak ki kell fizetnie. Elképzelhető volt az is, hogy az új szabályok alapján a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke annyira megnövekedett, hogy a közalkalmazott egyszerre több jubileumi jutalmára is jogosulttá vált volna. Ebben az esetben a Kjt. módosítása egy megszorító szabályt tartalmazott. Ha a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértékének növekedése olyan mértékű, hogy a közalkalmazott egyszerre több jubileumi jutalomra is jogosulttá válna, részére - az említett 30 napon belül - mindig a hosszabb időtartam után járó jubileumi jutalmat kellett kifizetni. Amennyiben azonban a közalkalmazott 1992. július 1-je előtt már rendelkezett a 30 éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, s a kedvezőbb számítási szabályok alapján már a 30 évet meghaladó, de 40 évet el nem érő közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt szerez, a 30 éves jubileumi jutalom kifizetésére a Kjt. nem adott lehetőséget.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kjt. 87. § (5) bekezdése kizárja, hogy a párhuzamosan fennálló közalkalmazotti jogviszonyok egymás mellett kerüljenek beszámításra, azonos időtartamra ugyanis csak egy jogviszony vehető figyelembe. Ezzel a szabállyal a törvény kizárja a jubileumi jutalom kétszeres kifizetésének lehetőségét is, vagyis azt, hogy a közalkalmazott mindkét munkáltatójától igényelhesse a jubileumi jutalom kifizetését. Annak eldöntésénél, hogy akkor melyik munkáltató köteles erre, abból kell kiindulni, hogy a két közalkalmazotti jogviszony közül melyik minősül a közalkalmazott szempontjából elsődlegesnek, vagyis melyik tekinthető főállásnak és melyik további jogviszonynak. Ennek megítélésénél a munkáltatónak figyelemmel kell lennie, hogy a jogviszonyok alapján teljesítendő munkaidők összehasonlítására, valamint arra, hogy melyik jogviszony keletkezett korábban, illetve melyik jogviszony alapján kerül sor a társadalombiztosítási járulékok fizetésére. A gyakorlatban elsősorban attól a munkáltatótól várható el inkább, hogy a törvényen alapuló fizetési kötelezettségnek eleget tegyen, amelyik a közalkalmazott munkájából nagyobb súllyal részesedik. Erre vonatkozó általános jellegű előírás hiányában azonban minden esetben külön mérlegelés tárgya, hogy melyik intézményen keresztül történik a jubileumi jutalom kifizetése.

A Kjt.-nek a jubileumi jutalomhoz kapcsolódó díjazása a korábbi, az 1992. július 1-je előtt hatályos Munka tv. jubileumi jutalom jogcímhez képest jelentősen megemelkedett. A közalkalmazott pályája során háromszor válhat jubileumi jutalomra jogosulttá. A 25 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező kéthavi, a 30 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező háromhavi, a 40 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazott pedig öthavi illetményének megfelelő jubileumi jutalomra jogosult [Kjt. 78. § (2)]. A törvény alapján tehát a jubileumi jutalom összege változó, minél magasabb mértékű a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt ismer el a törvény, annál magasabb a díjazás is.

A Kjt. a nyugdíjazással kapcsolatban különös szabályokat állapít meg a jubileumi jutalomra.

Fontos kiemelni, hogy 2008. január 1-jétől módosultak az ide vonatkozó törvényi szabályok. A Kjt. a 2008. január 1-jétől hatályos nyugdíjszabályokkal való összhang megteremtése keretében rögzíti, hogy abban az esetben, ha az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkező közalkalmazott kérésére felmentésére kerül sor, a megszűnés évében esedékes, illetve a 40 éves jubileumi jutalmat - feltéve, hogy ez utóbbi esetben a közalkalmazott legalább 35 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik - részére előrehozottan ki kell fizetni. Méltánytalan a munkáltatóval szemben, hogy a súlyos fegyelmi vétséget (bizonyos esetben akár bűncselekményt) szankcionáló elbocsátás esetén is alkalmazni kelljen a jubileumi jutalom előrehozott kifizetésére vonatkozó méltányossági szabályt, ezért a törvény ezt kizárja.

Emellett, figyelemmel arra, hogy a Kjt. hatálya alá tartozó szervek közötti áthelyezés esetén a közalkalmazotti jogviszony formailag megszűnik, de lényegében folyamatosan áll fenn az új munkáltatónál, s így a közalkalmazottnak van esélye arra, hogy a 40 éves jubileumi jutalomra jogosító időt ott szerezze meg. Ebben az esetben nem kell az áthelyezéskor a jubileumi jutalom előrehozott kifizetéséről intézkedni, hanem azt az új munkáltató köteles kifizetni a közalkalmazott részére.

Amennyiben a közalkalmazott a jubileumi jutalomra való jogosultság megszerzése után meghal, a jubileumi jutalmat az örökösnek kell kifizetni. Szintén az örökösnek kell kifizetni a jubileumi jutalmat, ha a közalkalmazott - közalkalmazotti jogviszonyának elhalálozása miatti megszűnéséig - legalább 35 évi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, és a 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalomban nem részesült [Kjt. 78. § (5)].

78/A. § (1) Az állam készfizető kezességet vállal a közalkalmazott által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig.

(2) Az állam készfizető kezességet az (1) bekezdésben foglaltakon túl annál a közalkalmazottnál vállalhat, aki:

a) határozatlan időre létesített közalkalmazotti jogviszonyt;

b) legalább hároméves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik;

c) felmentési vagy lemondási idejét nem tölti;

d) ellene nem folyik fegyelmi eljárás, vagy

e) nem áll büntetőeljárás alatt, és

f) az (1) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas vagy élettárs - az igénylés időpontjában - állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett;

g) a kölcsönt nyújtó hitelintézet belső szabályai szerint - saját, illetve adóstársa jövedelmi helyzetét is figyelembe véve - a kölcsön teljes összegére vonatkozóan hitelképesnek bizonyul.

(3) A (2) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülését, valamint a kezességvállalás alapjául szolgáló közalkalmazotti jogviszony fennállását a munkáltatói jogkör gyakorlója igazolja.

(4) A (2) bekezdés e)-f) pontjaiban foglalt feltételek teljesüléséről a közalkalmazott a kölcsönt nyújtó hitelintézetnek nyilatkozik.

(5) A közalkalmazott a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni a hitelszerződés megkötését követő öt munkanapon belül

a) a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét;

b) az állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát;

c) a hitel lejártának időpontját.

A fenti adatokban bekövetkezett változásokról a közalkalmazott haladéktalanul köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.

(6) Amennyiben a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya a 25. § (2) bekezdésének a) vagy c) pontjai alapján szűnik meg, a még fennálló állami kezesség után a központi költségvetés javára - a hitelintézet útján - egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. A kezességvállalási díj mértéke a kezességgel biztosított kötelezettség összegének 2%-a.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyának (6) bekezdés szerinti megszűnése esetén erről 8 napon belül értesíti a közalkalmazott által az (5) bekezdés alapján bejelentett hitelintézetet.

(8) A hitelintézet megállapítja, és 8 napon belül írásban közli a közalkalmazottal a (6) bekezdés szerint megfizetendő kezességvállalási díj összegét, melyet a közalkalmazott a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a folyósító hitelintézet részére megfizet.

(9) Ha a közalkalmazott a (6) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a hitelintézet erről, valamint a közalkalmazott adatairól 8 napon belül értesíti az állami adóhatóságot.

(10) A hitelintézet a negyedévet követő hónap 15. napjáig tájékoztatja a kincstárt a közalkalmazottnak nyújtott kölcsönök állami kezességvállalással érintett részének negyedév végén fennálló állományáról, valamint e kölcsönök számáról. Az adatgyűjtés és adatszolgáltatás egyedi azonosításra alkalmatlan módon történhet.

(11) Amennyiben az állam a készfizető kezességvállalás alapján a közalkalmazott helyett a kezességvállalással biztosított - a hitelintézetnek meg nem térülő - összeget kifizette, illetve a (6) bekezdés szerinti egyszeri kezességvállalási díj megfizetését a közalkalmazott elmulasztotta, akkor a közalkalmazott ezen tartozásai a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak minősülnek, amelyet az állami adóhatóság adók módjára hajt be.

(12) A kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettség teljesítésének módját a Kormány rendeletben állapítja meg.

2005. január 1-jétől bővült a közalkalmazottakat megillető juttatások köre. A közalkalmazottak lakáshoz jutásának elősegítése és megkönnyítése érdekében az állam készfizető kezességet vállal a közalkalmazott által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig.

A kezességvállalás nyújtásához a közalkalmazotti jogviszony meghatározott tartalmi elemeinek teljesülése szükséges, így különösen:

- határozatlan időre létesített közalkalmazotti jogviszony fennállása;

- legalább három év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezés;

- a közalkalmazott felmentési, vagy lemondási idejét ne töltse;

- a közalkalmazott ellene ne folyjon fegyelmi eljárás;

- a közalkalmazott ne álljon büntetőeljárás alatt;

- a korábbi kezességvállalással biztosított hitelrész - feltéve, ha van ilyen - kiegyenlítésre kerüljön;

- a közalkalmazottal közös háztartásban élő házas- vagy élettárs - az igénylés időpontjában - állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére ne legyen kötelezett;

- a kölcsönt nyújtó hitelintézet belső szabályai szerint - a közalkalmazott saját, illetve adóstársa jövedelmi helyzetét is figyelembe véve - a kölcsön teljes összegére vonatkozóan hitelképesnek bizonyuljon.

A felsorolt feltételek közül a törvény meghatározza azokat, amelyeket a közigazgatási szervnek kell igazolnia, s rendelkezik azokról is, melyekről a közalkalmazottnak kell nyilatkoznia.

A kezességvállalással kapcsolatban a közalkalmazottat bejelentési kötelezettség terheli munkáltatója irányban, amelyet öt munkanapon belül köteles teljesíteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét, az állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát és a hitel lejártának időpontját. Amennyiben ezekben adatokban változás következik be a közalkalmazott haladéktalanul köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.

Amennyiben a közalkalmazott foglalkoztatási jogviszonya közös megegyezés vagy lemondással szűnik meg, a még fennálló állami kezesség után egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. Ennek mértéke a kezességgel biztosított, még fennálló kölcsönösszeg 2%-a. A foglalkoztatási jogviszonyban az előzőekben meghatározattak szerint bekövetkező változásokról a munkáltatói jogkör gyakorlója 8 napon belül értesíti a hitelintézetet. Az értesítés alapján a hitelintézet megállapítja, és 8 napon belül írásban közli a közalkalmazottal a megfizetendő kezességvállalási díj összegét. A közalkalmazott a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a folyósító hitelintézet részére köteles a befizetést teljesíteni. Abban az esetben, ha a közalkalmazott a hiteltartozását nem törleszti, és az állami készfizető kezesség érvényesítésre kerül, akkor e tartozást a hitelintézet kezdeményezésére, köztartozás módjára hajtja be az állami adóhatóság.

79. § (1) Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a közalkalmazottnak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát adhat. Ezek juttatását jogszabály kötelezővé is teheti.

(2) A munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.

(3) A juttatási idő eltelte után a munka, illetve formaruha a közalkalmazott tulajdonába megy át. Ha a közalkalmazotti jogviszony a juttatási idő letelte előtt megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadóak a visszaszolgáltatás vagy a közalkalmazott részéről történő megváltás tekintetében.

A Kjt. előírja, hogy amennyiben a közalkalmazott által végzett munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a közalkalmazottnak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát adhat. Ezek juttatását jogszabály kötelezővé is teheti [Kjt. 79. § (1)] Az e felhatalmazás alapján született jogszabályi előírások az alábbiakban foglalhatók össze:

a) A gazdasági ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottak esetében a munkáltató köteles munkaruhát, illetve formaruhát biztosítani a közalkalmazottak számára, amennyiben a munka a ruha nagyfokú szennyeződésével jár, illetve a munka jellege azt szükségessé teszi [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 9. §].

b) A Magyar Honvédségnél a közalkalmazottnak munkaruhát kell adni, amennyiben a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár. Formaruha illeti meg a közalkalmazottat, ha a munka jellege azt megkívánja [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 32. §].

A környezetvédelmi és vízügyi ágazathoz tartozó költségvetési szerveknél a munkaruhára vagy formaruhára vonatkozó juttatások feltételeit kollektív szerződésben kell meghatározni [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 8. §].

d) A közúti közlekedésben dolgozó közalkalmazottak részére - ahol a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével és elhasználódásával jár - munkaruha vagy formaruha juttatásról köteles gondoskodni a munkáltató [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 14. §].

e) A munkaügyi ágazatban a rendelet melléklete határozza meg azokat a munkaköröket, amelyekben munka- és formaruha juttatást kell biztosítania a munkáltatónak. Az e juttatásokkal kapcsolatos további feltételeket a kollektív szerződésben kell megállapítani [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 16. §, 3. számú melléklet].

1999. augusztus 17-éig a munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződésben kellett meghatározni. A gyakorlatban többször előfordult, hogy egyes munkáltatóknál kollektív szerződés hiányában a kérdéskört nem sikerült egyértelműen rendezni. Ezt figyelembe véve 1999. augusztus 17-től az 1999. évi LVI. törvény módosításával - kollektív szerződés hiányában - lehetővé teszi a munka- és formaruha-juttatás részletes feltételeinek munkáltató által történő megállapítását is [Kjt. 79. § (2)].

Amennyiben a munka- vagy formaruha juttatását jogszabály kötelezővé teszi, a munkáltató nem adhat a munkaruha vagy formaruha helyett pénzbeli megváltást, vagyis a munkaruhát természetben és díjtalanul, elismervény ellenében kell kiadnia.

A munkaruha és formaruha a juttatási idő letelte előtt a munkáltatóé. utána pedig a közalkalmazott tulajdonába megy át. Ha a közalkalmazotti jogviszony a juttatási idő előtt megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadók a visszaszolgáltatás vagy a közalkalmazott részéről történő megváltás tekintetében [Kjt. 79. § (3)].

79/A. § (1) A közalkalmazottat az e törvény 60-79. §-a alapján megillető illetmény kifizetése a közalkalmazott által meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.

(2) Az illetmény bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő illetménykifizetés a közalkalmazott részére költségtöbbletet nem okozhat.

A Kjt. külön rendelkezéseket tartalmaz a közalkalmazottak illetményének kifizetési módjára vonatkozóan. E rendelkezések szerint - amelyeket a Kjt.-t 1996. november 5-étől módosító 1996. évi XXVIII. törvény iktatott be - a közalkalmazott illetményének kifizetése - a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományába tartozó közalkalmazottak kivételével - a közalkalmazott által meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában pedig postai úton történik [Kjt. 79/A. § (1), 92. § (2)]. E kifizetési formák mind a munkáltatók, mind az államháztartás részére előnyös készpénzkímélő fizetési módok, amelyekre legkésőbb 1999 január 1-jéig kellett a munkáltatóknak áttérniük [Kjt. 92. § (1)].

Ugyanakkor a törvény a közalkalmazottak védelmében garanciális szabályt is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a készpénzkímélő formákra való áttérés, valamint az illetmény-kifizetésekhez közvetlenül kapcsolódó többletköltségek nem terhelhetik a munkavállalókat [Kjt. 79/A. § (2)].

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kormány rendeletben szabályozta a központi közigazgatási szervek és az állami költségvetési szervek illetmény kifizetésével kapcsolatos részletes szabályokat [167/1997. (X. 3.) Korm. rendelet].

79/B. § A felsőoktatási intézményben - e törvény 2. számú mellékletében meghatározott - oktatói, valamint a központi költségvetési szervnél (ideértve a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó, költségvetési rendben gazdálkodó intézményt is) tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszerére e törvény 61., 63., 66., 71., 74. és 75. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók. A 62., 64. és 65. §-ban foglaltak csak e törvény 57. § (1) bekezdése tekintetében alkalmazhatók.

79/C. § (1) A felsőoktatási intézményben az oktatói, kutatói, tanári és más munkakörben történő foglalkoztatás egyes kérdéseit (határozott időre történő foglalkoztatás, a pályázati eljárás kérdései, várakozási idő csökkentése, további szakképesítés figyelembevétele, illetménykiegészítés, vezetői pótlékok, illetménypótlékok) a Kormány határozza meg.

(2) Tudományos kutatói munkakörként - a felsőoktatási intézmények kivételével - kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó, tudományos főmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos segédmunkatárs munkakör létesíthető. Az e bekezdésben meghatározott tudományos munkakörbe történő besorolás feltételeit a Kormány határozza meg.

79/D. § (1) A felsőoktatási intézményben az egyetemi tanári, az egyetemi docensi, a főiskolai tanári és a főiskolai docensi, egyetemi adjunktusi, továbbá a központi költségvetési szervnél (ideértve a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó, költségvetési rendben gazdálkodó intézményt is) a kutatóprofesszori, a tudományos tanácsadói és a tudományos főmunkatársi munkakörök három fizetési fokozatra tagozódnak. A felsőoktatási intézményben az egyetemi tanársegédi és a főiskolai adjunktusi munkakörök két fizetési fokozatra tagozódnak.

(2) A közalkalmazott fizetési fokozatát a bármely felsőoktatási intézménynél, illetve a központi költségvetési szervnél (ideértve a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó, költségvetési rendben gazdálkodó intézményt is) az adott munkakörben - a megbízási jogviszony kivételével - munkavégzésre irányuló jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani. Ha azonos időtartam alatt egyidejűleg több, az adott munkakörben munkavégzésre irányuló jogviszony vehető figyelembe, közülük csak egy számítható be.

(3) Az (1) bekezdésben felsorolt munkakört betöltő közalkalmazott, ha a (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel, magasabb fizetési fokozatba lép

a) egyetemi tanár, főiskolai tanár, kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó az adott munkakörben az előző fizetési fokozatban eltöltött öt évet követően,

b) egyetemi docens, főiskolai docens, tudományos főmunkatárs, továbbá egyetemi adjunktus, főiskolai adjunktus az adott munkakörben az előző fizetési fokozatban eltöltött tíz évet követően,

c) egyetemi tanársegéd (gyakornok) az előírt feltételek teljesítését követően. A közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni.

(4) A második és a harmadik fizetési fokozatba sorolás feltétele, hogy a közalkalmazott megfeleljen az adott fizetési fokozathoz a munkáltatónak a munkakörre vonatkozó szabályzatában meghatározott oktatói, kutatói követelménynek.

(5) A (3) bekezdés szerinti fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számíthatók be a 22. § (8) bekezdésében említett időtartamok, valamint a sor- és tartalékos katonai, illetve a polgári szolgálat időtartama.

(6) Munkakör változása esetén a közalkalmazottat az új munkakörének első fizetési fokozatába kell besorolni. Ettől eltérően a korábbi fizetési fokozattal azonos fizetési fokozatba kell a közalkalmazottat besorolni akkor, ha olyan munkakörbe kerül, amelyre a 2. számú melléklet az előző besorolásához tartozó arányszámmal azonos arányszámot állapít meg.

79/E. § A felsőoktatási intézményben oktatói munkakört, valamint a tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak garantált illetményét e törvény 2. számú melléklete szerint kell meghatározni az egyetemi tanári munkakör 1. fizetési fokozata garantált illetményének költségvetési törvényben rögzített összege százalékos arányában.

2001. január 1-jétől a felsőoktatási intézményben - ideértve a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó költségvetési rendben gazdálkodó intézményeket is - oktató, illetve kutató, valamint akadémiai kutatóintézetben, illetve a központi költségvetési szervnél foglalkoztatott kutató közalkalmazottak esetében a közalkalmazotti munkakörök - az e területekre kiterjedő új illetményrendszer sajátos elveinek megfelelően - az oktatói, illetve a kutatói munkakörök alapján tagozódnak. Figyelemmel arra, hogy ez a változás érdemi eltérés a közalkalmazottakra általában vonatkozó illetményrendszer szerkezetétől, feltételrendszerétől a Kjt. megjelöli azokat a törvényhelyeket, amelyeket a közalkalmazotti törvényben e személyi kör tekintetében a munkáltatók nem alkalmazhatnak. Tudományos kutatói munkakörként kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó, tudományos főmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos segédmunkatárs munkakör létesíthető. Az új tagozódást, valamint az egyetemi tanári munkakörnek a költségvetési törvényben meghatározott garantált illetményére épülő százalékos arányszámokat a Kjt. melléklete tartalmazza. A felsőoktatási intézményben kutatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak esetében, ha a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem rendelkezik a tudományos segédmunkatárs munkakörben történő alkalmazás feltétele a doktorandusz vagy doktorjelölt jogviszony. Tudományos munkatárs munkakörben az foglalkoztatható, aki rendelkezik doktori fokozattal. A tudományos főmunkatárs munkakörben történő alkalmazás feltétele, hogy az érintett rendelkezzék doktori fokozattal, és alkalmas legyen a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson. Emellett rendelkezzék megfelelő, az oktatásban és kutatásban szerzett szakmai tapasztalattal is. Tudományos tanácsadó és a kutatóprofesszor munkakörben az alkalmazható, aki rendelkezik doktori fokozattal, továbbá az adott tudomány- vagy művészeti terület olyan nemzetközileg elismert képviselője, aki kiemelkedő tudományos kutatói, illetve művészi munkásságot fejt ki. Az oktatásban, kutatásban, kutatásszervezésben szerzett tapasztalatai alapján alkalmas a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának irányítására, koordinálására. Emellett alkalmas kutatási projektek vezetésére és idegen nyelven publikál, szemináriumot, előadást is képes tartani.

A felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszerében azt is meg kell határozni, hogy a tudományos főmunkatárs, a tudományos tanácsadó és kutatóprofesszor munkakörben történő alkalmazáshoz szükséges feltételek meglétéről a szenátus milyen okiratok alapján, milyen eljárás keretében győződik meg. Ennek keretei között habilitációs eljárás lefolytatását is előírhatja a felsőoktatási intézmény [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 13. §].

 

80. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munka díjazására vonatkozó szabályai (Harmadik rész, VII. fejezet) közül a 142. §-a, a 143. §-a, a 144. §-ának (6) bekezdése, a 147. §-ának (6)-(7) bekezdése, a 154. §-a (1) bekezdésének utolsó két mondata, a 154. §-ának (2) bekezdése, a 155. §-ának (2) bekezdése és a 165. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható.

A Kjt. e paragrafusa jelöli meg a Munka tv.-nek azokat a munka díjazásával kapcsolatos rendelkezéseit, amelyeket a közalkalmazotti jogviszonyra nem lehet alkalmazni.