2.
számú melléklet a 16/2000. (VI. 8.) EüM rendelethez
I. Dóziskorlátok, radon-koncentrációk
munkavállalókra vonatkozó cselekvési szintjei
1.
Munkavállalókra vonatkozó dóziskorlátok
1.1.
Foglalkozási sugárterhelésnek kell tekinteni bármilyen olyan sugárterhelést -
amelyet a munkavállaló, a munkáltató felelősségi köréhez tartozó helyzetekben -
munkavégzés folyamán kaphat. A foglalkozási sugárterhelés nem tartalmazza az
orvosi diagnosztikai és terápiás beavatkozásokból, továbbá az olyan természetes
forrásokból származó sugárterheléseket, amelyek nem tartoznak a rendelet
hatálya alá vagy a szabályozás alól kivételek.
1.2.
18 éven aluli személyek foglalkozási sugárterheléssel járó munkát nem
végezhetnek.
1.3.
A foglalkozási sugárterhelésnek kitett munkavállaló munkavégzés során, az
alkalmazott mesterséges és fokozott sugárterhelést eredményező természetes
forrásokból származó, külső és belső sugárterhelés együttesen, egymást követő 5
naptári évre összegezve nem haladhatja meg a 100 mSv
effektív dóziskorlátot. Az effektív dózis egyetlen naptári évben sem haladhatja
meg az 50 mSv értéket.
Tekintet nélkül az effektív dózisra megszabott
fenti korlátra, a szemlencsére vonatkozó évi egyenérték dóziskorlát 150 mSv. A bőrre - bármely 1 cm2 területre átlagolva
-, továbbá a végtagokra vonatkozó évi egyenérték dóziskorlát 500 mSv.
1.4.
A terhes nőkre, szoptató anyákra és az anyatejet adó nőkre vonatkozó
foglalkoztatási tilalmat külön jogszabály állapítja meg.
1.5. Ha a sugárveszélyes létesítmény üzemeltetése
vagy ellenőrzése során - a baleset következményeinek elhárításával járó
veszélyhelyzetet kivéve - különleges körülmények következtében nem kerülhető el
az 1.3. pontban meghatározott dóziskorlátok túllépése,
az engedélyes által megnevezett önkéntes személyek számára az esetekre
egyedileg meghatározott besugárzási szintek figyelembevételével az OTH
különleges sugárterhelést engedélyezhet. A különleges sugárterhelés nem
haladhatja meg az évi 50 mSv effektív dózist.
Különleges sugárterhelés időszakosan és csak a
következő feltételek fennállása esetén engedélyezhető:
1.5.1. különleges
sugárterhelést csak a IV. pont 1.2. alpontjában meghatározott, „A” besorolású személy kaphat;
1.5.2.
a különleges sugárterhelés engedélyezésének időtartama legfeljebb 5 év,
ugyanazon személyre nem ismételhető;
1.5.3.
a munkáltatónak vagy engedélyesnek a különleges sugárterhelést előre indokolnia
kell, ezt az érintett munkavállalóval közölni kell, továbbá a Sugáregészségügyi Decentrumnak és
a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak, valamint az OSSKI-nak
be kell jelenteni;
1.5.4. a munkáltató
köteles gondoskodni a különleges sugárterheléssel járó
műveletekkel kapcsolatos óvintézkedésekről, továbbá a kockázat mértékét köteles
ismertetni az érintett munkavállalókkal; a különleges sugárterhelés ellenőrzésére
külön dózismérőt is lehet igényelni;
1.5.5.
a különleges sugárterhelés nem engedélyezhető fogamzóképes
nőkre, tanulókra, illetve gyakornokokra;
1.5.6.
a különleges sugárterhelést kapott személy ez ok alapján - beleegyezése nélkül
- eredeti munkaköréből nem vonható ki és más munkakörbe nem helyezhető át.
1.6.
Veszélyhelyzetben a baleset következményeinek elhárításában részt vevő személy
sugárterhelése nem haladhatja meg az 50 mSv effektív
dózist. Az érintettek körén belül kivételt képez ez alól a népesség jelentős
sugárterhelésének megakadályozásában és életmentésben részt vevő személy. Ebben
az esetben törekedni kell arra, hogy a sugárterhelés a 100 mSv
effektív dózist, az életmentésben részt vevő személy sugárterhelése a 250 mSv effektív dózist ne haladja meg.
1.6.1.
A munkáltató köteles gondoskodni az elhárítási műveletekkel kapcsolatos
óvintézkedésekről.
1.6.2.
Az elhárításba fogamzóképes nő, tanuló, illetve
gyakornok nem vonható be.
2.
Munkavállalók radontól származó sugárterhelése
2.1.
Ha a munkavállaló a munkavégzés következtében szükségszerűen radon okozta sugárterhelésnek van kitéve, a foglalkozási sugárterhelésre
az 1.3. pontban megállapított dóziskorlátokat a radontól származó dózishányad
figyelembevételével kell alkalmazni.
2.2.
A 2.1. pontban meghatározott feltételektől eltérő
körülmények között a természetes forrásoktól származó munkahelyi sugárterhelést
szabályos körülmények mellett tartósan fennálló sugárterhelésnek kell
tekinteni, amelyre a beavatkozásokkal szemben támasztott követelmények érvényesek.
Az ilyen esetekre vonatkozó cselekvési szint 1000 Bq*m-3
radon-koncentráció a levegőben, éves átlagban.
3.
Tanulók, gyakornokok
3.1.
A 18. életévüket betöltött tanulók, illetve gyakornokok oktatási célból
származó, külső és belső összes sugárterhelésének korlátozására az 1.3. pontban meghatározott dóziskorlátokat kell alkalmazni.
A 16. életévüket betöltött, de 18 év alatti
tanulók, illetve gyakornokok oktatásból származó összes sugárterhelésének évi
effektív dóziskorlátja 6 mSv. Tekintet nélkül az
effektív dózisra vonatkozó korlátra, a szemlencsére
vonatkozó egyenérték dóziskorlát évi 50 mSv, a bőrre
- bármely 1 cm2 területre átlagolva - és a végtagokra vonatkozó
egyenérték dóziskorlát évi 150 mSv.
3.2.
A 3.1. pontban fel nem sorolt tanulók, illetve
gyakornokok sugárterhelésének korlátozására a lakosság tagjaira vonatkozó évi
effektív, illetve egyenérték dóziskorlátokat kell alkalmazni.
4.1.
A lakosság tagjait érő sugárterhelés minden mesterséges forrásból származó, nem
foglalkozási és nem orvosi eredetű sugárterhelés.
4.2.
A lakosság tagjainak mesterséges forrásokból származó, külső és belső
sugárterhelésének összege - az orvosi diagnosztikai és terápiás beavatkozással,
a nem foglalkozásszerű betegápolással, az orvosi kutatásban való önkéntes
részvétellel járó sugárterhelésen kívül - nem haladhatja meg az évi 1 mSv effektív dóziskorlátot.
Különleges körülmények mellett, egyedi évre
vonatkozóan, az OTH ennél nagyobb effektív dóziskorlátot is engedélyezhet,
feltéve, hogy a megnevezett évtől kezdődő 5 egymást követő év folyamán az
átlagos egyéni sugárterhelés nem haladja meg az évi 1 mSv
effektív dózist.
Tekintet nélkül az egésztestre vonatkozó évi
effektív dkorlát évi 15 mSv,
a bőrre vonatkozóan - bármely 1 cm2 területre átlagolva - 50 mSv.
II. Dózismegszorítás
Annak
érdekében, hogy egy adott tevékenységből származó, adott és ellenőrzés alatt
tartott forrásból eredő foglalkozási vagy a lakosság tagjaira vonatkozó
sugárterhelés az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szintet jelentősen ne
haladja meg, a forrásra vonatkozóan dózismegszorítást kell alkalmazni. Ennek -
a dóziskorláton belüli - értékét (a munkavállalókra vonatkozóan tartományát, a
lakosság egy csoportjának számára az effektív dózis évi felső határát) az adott
forrásra, foglalkozási területre és lakossági csoportra vonatkozóan - a
sugár-egészségügyi helyzet figyelembevételével - az OTH határozza meg.
III. Veszélyhelyzeti és baleseti
beavatkozási szintek, továbbá veszélyhelyzeti cselekvési szintek
1.
E rendelet alkalmazása során, veszélyhelyzetben (rendkívüli esemény által
kiváltott állapot vagy a rendkívüli eseményt követő, tartósan fennálló
sugárterhelési körülmények) a lakosság tagjai sugárterhelésének növekedését
elhárító vagy csökkentő intézkedéseknek a beavatkozási szintekhez (dózis),
illetőleg a cselekvési szintekhez (aktivitás koncentráció) kell igazodniuk. Az
intézkedések mértékének és végrehajtásának eldöntése során azt az alapelvet
kell érvényesíteni, hogy a sugárzás okozta egészségkárosodás kellő mértékű csökkentése igazolja a beavatkozás során keletkező károkat
és költségeket. A beavatkozás módját, méreteit és időtartamát a lehető
legkedvezőbben kell megválasztani.
3.
Az atomenergia alkalmazójának felelősségi köréhez tartozó területen bekövetkező
baleset elhárítására, illetve a következmények csökkentésére irányuló
intézkedéseket - amennyiben azok az atomenergia alkalmazójának lehetőségeit
meghaladják - a munkahelyi baleset-elhárítási és intézkedési tervek (BEIT)
tartalmazzák. A nukleáris és radioaktív anyagok vagy radioaktív hulladékok
szállítása során bekövetkező rendkívüli esemény következményeinek az
elhárítására, illetve csökkentésére irányuló intézkedéseket a külön
jogszabályban előírt baleset-elhárítási és intézkedési tervek (BEIT) tartalmazzák.
A BEIT-eket az MSSZ-ben
vagy külön jogszabályban meghatározott időközönként felül kell vizsgálni,
továbbá a végrehajtásba bevont személyekkel a teendőket gyakoroltatni kell.
IV. A sugárterhelés
ellenőrzése
1.
Foglalkozási sugárterhelés
1.1.
Az atomenergia alkalmazójának kötelessége a foglalkozási sugárterhelésnek a
sugárzás forrása, a munkavégzés körülményei és az előírások szerinti
ellenőrzése.
1.2.
A sugárveszélyes munkahelyek munkavállalóit sugárterhelésük ellenőrzése
szempontjából két osztályba kell sorolni. Az „A”
besorolású munkavállalók azok, akiknél fennáll a lehetősége annak, hogy az évi
effektív dózisa meghaladhatja a 6 mSv értéket, vagy
az I. pont 1.3. alpontjában meghatározott szervdózis korlátok bármelyikének
3/10 részét. „B” osztályba kell sorolni minden egyéb munkavállalót.
1.3.
Az engedélyes az 1.2. pont alapján sorolja osztályokba
a munkavállalókat.
1.4.
Az „A” besorolású munkavállalók külső forrásból eredő
sugárterhelésének személyi dozimetriai ellenőrzése kötelező, és azt a 2. számú
függelékben meghatározott előírások szerint kell végezni.
Nyitott radioaktív készítmény szervezetbe
kerülésének lehetősége vagy ennek gyanúja esetén az érintett munkavállalók
belső sugárterhelését ellenőrizni kell. Az ellenőrzés kötelezettségét a Sugáregészségügyi Decentrum
állapítja meg. Az eredmények nyilvántartásának és jelentésének módját, illetve
gyakoriságát az MSSZ-ben kell rögzíteni, és az
ellenőrzés módját és eredményeit az Országos Személyi Dozimetriai Szolgálatnak
(OSSKI) kell megküldeni.
1.5.
Olyan munkahelyen, amelynek jellegzetessége vagy elhelyezkedése alapján
felmerül a gyanú arra, hogy a természetes sugárforrások jelenléte a munkahelyen
vagy annak közvetlen környezetében a munkavállalók sugárterhelésének jelentős
növekedéséhez vezet, a radon levegőben mért aktivitás-koncentrációjának,
illetve a külső forrásokból származó környezeti dózisegyenérték teljesítménynek
a meghatározását a munkáltató elvégezteti. Az ebben különösen érintett
munkahelytípusokat és tevékenységet a 2. számú függelék tartalmazza.
1.6.
Amennyiben a sugárzási szint mértéke indokolja, a természetes forrásokból
származó fokozott sugárterheléssel járó munkahelyeken (2. számú függelék) az
OTH elrendeli az egyéni sugárterhelés rendszeres ellenőrzését és meghatározza
annak módját.
1.7.
Olyan létesítményekben, ahol béta- és neutronsugárzásból eredő sugárhatás
léphet fel, az érintett munkavállalóknak ebből származó sugárterhelése
rendszeres ellenőrzésének kötelezettségét a megyei intézet állapítja meg.
1.8.
Engedélyezett különleges sugárterhelésben, sugárbaleset következményeinek
elhárításában (veszélyhelyzet) érintett, illetve az ebből eredő, tartósan
érvényesülő sugárterhelésnek kitett személyeket személyi dozimetriai ellenőrzés
alá kell vonni.
2.1.
A lakosság kijelölt vonatkoztatási csoportjában az OTH által előírt
gyakorisággal meg kell határozni a sugárterhelés mértékét.